Gyomromban ott feszül a félelem, Te elnézel, és én az arcod kémlelem, Nem tudom mit vártam. Karjaim kitártam, De te nem biztál bennem, A szabad esés helyet nem marad érzelem, Menekülsz és én már nem tehetek semmit, Ilyenkor szòlìtgatom a fentit. De ő sem hall, mert nekem nem jár kegyelem, A marò hatásom miatt kén a vegyjelem, Nem tudom mit vártam. Valahol elveszett szìvem a futòtűz árban, Olyan mintha fuldoklanék, és hiàba, Bele dőltem kardomba, ugyanabba a hibába. S újra kúszik a fájdalom a mellkasomba, Próbálom megérteni, hogy lehetek ilyen ostoba. Nem tudom mit vártam. Te túl jó vagy hozzám, és én bezártam, Csontketrecbe ezt a mérgező részt, Ott pumpál, ott haldoklik, Másképp nem tudom megoldani ezt a vészt. Mi voltunk, most nem tudom, hogy kik.

Az az 5 hónap volt életem legszebb időszaka..

Itt ülök a vonaton,utazom oda, ahol az életem legszebb emlékei vannak…

Csak nézek ki az ablakon és azon tűnődöm,hogy élhetném át ezeket az emlékeket újból.

De tudom,hogy egy emléket átélni mégegyszer már nem ugyanaz lenne.

Szóval csak reménykedem,hogy ez az életnek nevezett “dolog” megadja azt,hogy új emlékeket szerezzek azzal,aki elrabolta a szívem.

Tudod néha hallom a hangod és látlak,mintha ott lennél előttem életnagyságban.

Ha egy doki ezt hallaná azt mondaná hogy ez egy elmebaj első jelei..de ez nem így van!

Gondolom ez azért lehet,mert képtelen vagyok elfogadni,hogy már minden apró kis részecskéd nem engem “szolgál”.

Minden emlék egyetlen,kínzó fajdalommá válik Ez a fájdalom lassan lefejti az összest húst rólam.

Az a baj,hogy élvezem ez az egyetlen dolog,ami élénken emlékeztet az emlékekre.

A legszebb az egészben, hogy karjaidban a könnyeim is gyémántokká válnak. Hogy a fájdalom, ami lassan eszi a szívem, az lassanként elmúlik, s szinte nyoma sem marad a sajgásnak, amikor ölelsz. Olyan vagy, mint a gyógyszer, ami mindenre gyógyír, és ami sosem fogy el. Nem tudom, hogy téged küldtek e nekem, vagy engem küldtek hozzád, de ha a földi mennyország létezik, akkor az az igaz szerelem. Számomra pedig Te vagy az.

2020.09.28.

A nap mikor utoljára láttalak (valószínűleg).Emlékszem mennyire kétségbe voltam esve..Hirtelen sötétség és némaság vett engem körbe.Egy szakadék de annál is rosszabb helyre löktél te engem akkor.Mintha az óceán kellős közepén hajoztam volna majd hirtelen vihar támadt.Egy akkora vihar amibe majdnem belefulladtam.Sokaig tartott mire kijutottam a partra de sikerült.Te nem össze torted a szivemet.Hanem elvittel belőle egy darabot...3 év eltelt.az a darab mai napig hiányzik!! Kijelenthetem mindenféle túlzás nélkül hogy a narcisztikus kurva anyám után Te vagy a második helyen akitől a legtöbb fájdalmat kaptam.A többi ember aki bantott hozzád képest csak egy vihar volt.De Te magad voltál egy természeti katasztrófa.Amibe az ember vagy belehal vagy tuleli de nem lesz már ugyanolyan mint előtte.Emlekszem hogy mennyire szenvedtem.Bolond "anyam" után miattad sírtam a legtöbbet.Nagyon fájt...Nem tudom szavakba önteni.Napokon keresztül úgy mentem iskolába úgy léteztem mint egy halott...Vártam hogy vissza gyere..De nem jöttél..."Olyan magányos voltam hogy legszivesebben leszakitottam volna magamról a bőrt raadtam volna egy probabara és útra indultam volna vele".Ezt éreztem akkor.Es ez igyis volt.ketsegbeeses,fájdalom,csalódás,szenvedés hullamjaiban voltam.Akkor jutott eszembe hogy ha ez tavaly történik 2019-ben akkor fix hogy öngyilkos lettem volna.Nagyon mely depresszióban szenvedtem akkor.Lenyegeben olyan szarul voltam hogy az egész orvosi egyetem sem érdekelt.. 0 motiváciom volt.Es ez is kurvara megviselt.Akkor úgy voltam vele hogy ez a helyzet kibírhatatlan ha valami nagy baj fog történni akkor megteszem.Ha Te ott akkor elhagytal volna az több mint nagy baj lett volna.Kepes lettem volna rá.Kattant voltam mentálisan.Elhagyasod ha akkor megtortent volna az lett volna a halálos vegitelet.Bar lényegében 2020-ban is kőkemény depresszióban szenvedtem.Es 2019-2022-ig.kisebb-nagyobb kihagyasokkal de meg akartam halni.Azert valamennyire ilyen téren jobb lett a mentális allapotom.Ettol függetlenül ugyanúgy rengeteget szenvedtem első időszakban napi szinten sírtam,többször is.estenkent kb állandóan.Eleg volt rád gondoltam vagy akár egy zene egyből bogni kezdtem.Hianyoztal de nagyooooooon!! 2021 tavaszán eljezdtem Rólad verseket írni.Egyszeruen nem úgy éreztem csak így tudom feldolgozni hogy elkészítettelek.

"Ha eletemben nem vagy mar verseimben elsz tovabb"

De volt olyan gondolatom is hogy elkezdek vezetni egy naplót amiben leírom hogy alakult a baratsagunk szóval lényegében az egészet.Nagyon szerettelek.Sot....kimondhatatlanul.Hiszen az orvosi után Te voltál a legfontosabb.De emberben a Legfontosabb.Egy olyan személy hogy bárki takarodhat de Te nem.Barki elmehet mert nem érdekel de Te nem.Barki felaldozhato mert nem érdekel.Te vagy a lényeg Te voltál a lényeg.Baszd meg embert én így soha a budos kurva életbe nem szerettem!!!! Te egy olyan világot mutattál meg nekem amiről csak álmodoztam...Egy világ amiben csak ketten vagyunk.A Mi világunk.<33 Istenem hogy mennyire is fájt hogy az a sok terv amiket mondtunk azokból nem lett semmi..Szerbiába való nyaralás stb..Emlékszem mikor kibekultunk.Az a 3 hét.tovabbra is azt mondom életem legszebb 3 hete volt..Annyira verset írtam rólad.Mai napig tudok idézni belőlük meg azokból is amiket már vagy 3 éve nem láttam.Versbe foglaltam a közös baratsagunkat is ami végül nem született meg...Nem tudtam befejezni...Gyönyörű vers volt...Mai napig úgy gondolom hogy az élettől vagy az Univerzumtol egyfajta jel volt.A vers nem fejeződött be...Neked soha nem tudtam megmutatni..Emlékszem amit adtál pluss ponit azzal mennyit aludtam.Mikor nagyon rosszul voltam este és legszivesebben lefekudtem volna a földre és meghaltam volna akkor vele aludtam.Es sírtam.Sokat.de sok mindent adtál nekem.Amiket végül kidobtam.A tárgyakat kidobtam dobni de az emlékeket meg az érzéseket nem!!!

Eltelt 3 ev.A favorite personomon kívül senkihez sem tudok érzelmileg kotodni...Ez nagy részben miattad van.Te nekem tökéletes voltál.Egy olyasvalaki akire mindig is vágytam.Erdekes mert a favorite personom is pont ilyen...💞.Miközben írtam a sorokat elsirtam magamat...3 év után.Annyi minden történt velem.Ez egy komoly trauma volt számomra.Mai napig cipelem ezeket a sebeket.Valamivel már jobb.De fáj.Legbelul fáj.Vegezetul csak annyit hogy legbelül én ugyanúgy szeretlek Téged.es valahol meg mindig fontos vagy nekem.Remelem már boldog vagy vagy afelé haladsz.<3

Ismét...

De rég is jártam itt. De rég jöttek a szavak... De rég formálódtak a gondolatok írott betűkké és táncoltak a virtuális papíron. 6 év, volt itt minden mi szem szájnak ingere és olyan is, ami kicsit sem... Szerelem, vágyódás, össze/el/összeköltözés, tanulás, tanítás, könnyek, kacagás, új világok, utak, térdrekényszerítő fájdalom és lassú-lassú javulás, megértés, elfogadás, ráismerés, próbálkozás, remény... Számtalan új, eddig ismeretlen utakon barangoltam amelyek olyan helyekre is eljuttatak, melyeket nem hittem hogy egyszer bejárok.

Rengeteg dologra tanított meg az élet, amióta utoljára itt jártam. Néha megkérdőjelezem, hogy pontosan miért ilyen kegyetlen az út? Amikor a fájdalom alábbhagyott, sikerült látnom a sok csodát, amivel megajándékoztak a mindennapok.

Úgy érzem, kezdem ismét bontogatni a szárnyakat, amelyeket úgy meggyepált az élet fintora, pont amikor az ösvény legszebb szakaszára értem... de most, talán most igazán valóban merem hinni, hogy lassan elérkezem a smaragdzöld, csillógó rétre a kiszekusza, baljós erdőből és végre végre végre ismét tollat ragadnak kezeim.

Itt vagyok.

A fájdalom amit valaki elvesztése után tapasztalunk sose fog megszűnni ..

Akik azt mondják, hogy majd elmúlik hazudnak !

Ők meg nem voltak olyan szerelmesek !

Ő más kezet fogja más szájat csokolja én meg másra nem tudok úgy gondolni meg nem lennek képes hisz annyira szeretem na ez a szerelem és egyszer lehet túl teszem magam de mikor rájön hogy én kellek lehet késő lessz ..

Bennem mai napig ott van a hiánya a szeretete az hogy minden reggel melletem ébredt és azóta nem tudok nyugodtan aludni .. mennyi idő eltelt és meg mindig hiányzik képes lennek ra újra vissza menni hozzá ezek után amit megetett mig én várok ra mai napig .. vagy tanuljak meg nélküle élni de mi van ha nem akarok …

Szertem őt a családját a testvérét úgy mint soha senkit minden rokonját és ők is azért szeretnek mert lehet hülye voltam de senki én fogja annyira szeretni mint én őt ..

Mi voltunk a legszebb pár tényleg véget kell hogy itt érjen vagy meg újra eggyutt leszünk nem lessz késő csak egy jelet kapnék oda fentről nem akarom elvesziteni mert ő volt az aki miatt boldog voltam úgy mint meg soha !!

Szeretelek te szőke hajú lány !❤️

Remélem nem lessz késő kettonkre újra , mert ha igen félek késő lessz ..

Ha mindneki ellenem lenne és csak te velem se érdekelne mert egyszer azt Mondtam veled akarok mindnet meg most is így van!💍

A legnagyobb hiba,amit valaha is elkövettem,hogy új lehetőségeket adtam. Megengedtem,hogy újra és újra feltépjék a régi,hosszasan gyógyított sebeim. Te voltál a személyes káoszom..maga a szerelemörvény,de ami ekkora lánggal ég,az nagy fájdalmat hagy maga után..és ez most sem volt másképp..akkor is fájt és most is..meg kell tanulnunk végleg elengedni az olyan embereket,akik izzó,sötét lyukat hagynak a mellkasunkban..azt hiszem,hogy attól,hogy romantizálom a múltat,a rengeteg fájdalom és falkapáras elmúlik,de nem. 1,5 év után is ugyan annyira szakítja àt a mellkasom ,mint akkor..vannak dolgok,amik sosem változnak meg..és jobb elengedni és tanulni belőle,tanultam abból,hogy az újrakezdés olyan,mintha megszépítenénk egy gyilkosságot. Nem veszhetünk el a szép és lángoló pillanatokban,mert minden mögött ott ál a fájdalom és az,hogy képesek vagyunk minden emberit elvenni a másikból. Nem kell elfelejtenünk egymást,hisz nem is tudnánk,de ne döfjünk még 100kést a többi 1000mellé. Emlék maradsz,a legszebb és legfájdalmasabb emlékem.. bár azt mondhatnám,hogy valaha megszűnök téged szeretni,de próbálom az idő rohanásával ezt is csillapítani magamban..

Elvesztem

Úgy érzem írnom kell mert teljesen befogok csavarodni és újra a pánikroham kerülget. Hetek óta nem tudok aludni, fáj a hátam, kattog az agyam, rosszakat álmodok... jó, egyedül Bongyi mellett tudok jól aludni, de az ő nyakára sem akaszkodhatok folyton. Rettegek attól, hogy elhagynak a számomra fontos személyek mert jelenleg nem vagyok önmagam, az iskolával elcsúsztam, a munkahelyemen aláztak és felkellett mondanom, nem mellesleg a családom romokban. Nem tudom mi történik... menekülni szeretnék de nem tudok sehova... egy ember tartja bennem a lelket de egyszerűen ő is tele van problémákkal és nem szeretném leterhelni még ‘magammal’ is...ha ezt most olvasná milyen kis durci lenne rám :c

Drága szívem neked is bárcsak azt adhatnám amire vágysz...sokat aggódok miattunk de igyekszem leszokni róla mert mindig őszinte, egyenes vagy velem és tudom, hogy nagyon szeretsz csak most szükséged van kicsit a magányra neked is... tudd, én mindig ott csücsülök a válladon, őszíntén szeretlek és melletted állok. Mindennél jobban szeretlek...értékes vagy a világnak!

 Anya...sajnálom, hogy elhanyagollak és keveset kommunikálok veled...begubóztam és nem akarlak terhelni a problémáimmal téged sem mert neked is rengeteg van és ha tehetném magamra vállalnám az összeset. 

Apa... sajnálom, hogy szétesik a céged és félsz, hogy nem állsz biztos lábakon...és sajnálom, hogy most én sem lehetek a példamutató lányod aki jól tanul, aki dolgozik.. ígérem nem okozok csalódást csak adj egy kis időt...

Mami és Papi... sajnálom, hogy nem vagyok példamutató unoka...és elvagyok tűnve...nagyon nehéz elfogadni, hogy telik az idő és öregszetek ti is...a lehető legszebb gyermekkort adtátok nekem és ezt nagyon igyekszem meghálálni...ígérem visszatér az igazi unokátok!

Noni, Zsófi, Betti, Regi, Vivi...nagyon szeretlek titeket...köszönöm, hogy tartjátok bennem a lelket!

Szabi...köszönöm, hogy sosem hagysz magamra, bármennyire megbízhatatlan vagyok...hálás vagyok érted!

Bár elmondhatnám ezt nektek, de olyan nehezen beszélek bármiről is, az érzelmeimet mindig takarom. Érzem, hogy nem vagyok rendben, de haladok az úton. Évek óta elrejtett szenny, fájdalom van bennem amit mostmár igazán nem tudtam a szőnyeg alá söpörni... előjött minden, mindenhol kevésnek érzem magam és feleslegesnek, egy zavaró tényezőnek.

De nem adom fel Miattatok és Magam miatt sem!

A kibaszott háború elkezdődött!

Elvesztettem szempàrom,

ki huncutul, kérőn,

csodálva meredt volna rám.

Kit soha nem láttam, de vágytam rá.

Egy apró pont volt kis szíved,

s együtt dobogtunk, éreztelek.

Nem láthattam arcod,

nem halhattam hangod.

Enyém lett a fájdalom világa,

a keserűség legszebb virága.

De várj meg,

majd utánad szaladok,

és egy másik életben,

kezeid a nyakam köré kulcsolod.

(Kedvenc felhőmnek) Minden sejtemben fáj!

Nem láttam még ennyire szép mesét, szóval, ha kérhetem, soha ne tedd le ezt a tollat.

Éjszaka minden annyira felfokozott. A sötét, a félelem, a szerelem, a vágy, a magány... Egy költőnek ez a napszak a legjobb barátja. Ekkor születnek a legszebb, legszenvedélyesebb versek. Az a komor homály az, amitől minden fájdalom kiömlik az ember testéből.

Aki álomra hajtja fejed...

Annyira éjjfekete, mégis itt válik minden tisztábbá, érthetőbbé és világossá.

-Itt ébred a paradoxonok hada...

Hónapokig bizonygattad,hogy szeretsz,hogy mennyire fontos vagyok neked és végül kinyögsz egy olyan mondatot,hogy nem lehet köztünk semmi,mert te nem tudsz megállni egy lány mellett?

Remélem örülsz,hogy ismét a padlóra küldtél, ahonnét már biztos nem állok fel....

Augusztus 18

Nem mondd, hogy én kényszerítettelek rá, hogy átölelj és ringass és csókolj! Nem mondd, mert nem igaz! Nem kellett volna, ha nem akarod! Te is tudod! Nem csak én akartam ezt a kapcsolatot!!!!

“ Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem, hadd mondom halkan el, ne hallja senki sem. A nagyvilág te vagy nekem, karodba bújva már a célhoz érkezem. Hószagú szél, fújja hajunk, szerelmesem, ketten vagyunk. Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz, nem várok választ mástól, hogyha te felelsz. Hazatalált kóbor szívem, gyöngéden ölelj át és ringass szerelem”

- Korda György

Kibaszottul jó volt és újra az lehetne ha akarnád!

Nem szeretném, ha bárki a családomból vagy a családon kívül látná a testemet. Kérem, hamvasszanak el. Könyörgöm önnek és a családomnak is, hogy ne tartsanak megemlékezést a tiszteletemre. A vőlegényemmel júniusban házasodtuk volna össze. Nem gondolom, hogy bárkinek is jó felesége lettem volna. Jobban jár majd nélkülem. Kérem, mondják meg az apámnak, hogy túl sok tulajdonságát örököltem az anyámtól.

- Evelyn McHale, 1947.

Mosolyogtam miközben össze törted a szivem🙂💔