Mindegyik megígéri hogy bármi történik velünk maradnak.

Aztán mindig ugyanaz a vége.

Egyedül hagynak.

És hogy miért?

Mert mindig van, aki fontosabb lesz.

Mi pedig kénytelenek vagyunk beletörődni ebbe.

Így,hogy meg kellett halnod,még a földet is irigylem,az legalább körbe ölelheti tested.

Keresem a helyem...

De nem találom. Zokognék, de nem jönnek a könnyek. Egyszerűen csak nincs mit felhívni, hogy szét essek... Egyedül vagyok és szépen el is fogadom, hogy ez már így marad.

…és magányos érzés, nem igaz? amikor rájössz, hogy a lelked egy részével örökre egyedül maradsz…

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házasság, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

Kivételes dolog, ha az ember halála előtt néhány perccel találkozik egy angyallal

A hajléktalanszállón, ahol dolgozom, összeesett egy asszony. Nem volt már fiatal, de teljesen egészségesnek látszott. Halkszavú, mindenkivel kedves nő volt. Annyira csendes, hogy szinte észrevétlenül mozgott közöttünk az elmúlt hónapokban. Nem akart senkit sem zavarni. A szociális munkás kollégák gyakran beszélgettek vele, és úgy tűnt, találtak megoldást a helyzetére.

Azonnal mentőt hívtunk hozzá, közben a feje az ölemben pihent, a kollégám pedig a kezét fogta, és biztatóan mosolygott rá.

- Tu és um anjo - mondta a néni alig hallhatóan. - Ajudas-me? Tenho medo.

- Não tenhas medo, não estás sozinho - válaszolta a kollégám szeretetteljes mosollyal.

Alig két-három perc telt el így, aminek egy mély sóhajtás vetett véget.

Az újraélesztést nemsokára már a mentősök folytatták, sajnos sikertelenül.

Vannak pillanatok, amik örökre beleégnek az ember agyába-lelkébe. Tudom, hogy irracionálisan hangzik, de ott valóban egy angyal fogta egy távozóban lévő ember kezét. Egy angyal mosolygott rá olyan szeretettel, amire nincsenek szavak. A legszebb mosoly volt, amit életemben láttam.

A néni nem volt egyedül.

2023.

Sokan írtatok összegzést 2023-ról, én is megteszem, ha másért nem, magamnak. 2022 utolsó 2 napját a volt egy szem barátnőmmel töltöttem. Jó volt, pogácsát sütöttünk félig bebaszva, közben ezerszer megfogadtuk, hogy mostmár mindig így lesz, mi mindig itt leszünk egymásnak. Végül nem így lett, elveszítettem. Sokáig gyászoltam ezt a barátságot, de lassan elfogadom, hogy ha én nem kellek, akkor felesleges erőlködni. Januárban már tudtam, hogy új főnököm lesz, nagyon nehezen ment az összecsiszolódás, sok konfliktusunk volt, de év végére sikerült egy viszonylag élhető mederbe terelni ezt a stresszes kapcsolatot. (A véleményem ugyanaz, hogy ostoba nagyon, de legalább jóindulatú marha, én tudatosítottam magamban a helyemet, újra megtanultam kussolni, ha kell. A munkámat szeretem, minek mindig harcolni?) A gyerekeim rendben vannak. Augusztusban robbant a bomba, hogy 2 év házasság és 6 év együttélés után mégsem együtt folytatják, ami engem nagyon megviselt, mert a lányomat is, vejemet is nagyon szeretem, sokáig magamat hibáztattam, hogy nem mutattam jó példát azzal, hogy 2x is elváltam. Mostanra látom, hogy ebben nem volt szerepem, mindketten kezdik megtalálni a helyüket, a gyerek az első, mindent megtesznek, hogy ő a legkevésbé se sérüljön, felnőttek, a döntés az övék. A másik lányomék hihetetlen harmóniában és szeretetben élnek, jó látni, hogy boldogok. Aztán októberben apa beteg lett, sürgősségi életmentő műtét, de rendben volt, egészen december 18-ig, amikor elesett, mert nem volt ereje felállni, kiderült, hogy covid. Másnap kezdte volna a 8 alkalmas kemót. Ott majdnem feladta, nagy munka volt összekaparni, tudatosítani, hogy még nincs itt az ideje feladni. És ez a munka folyamatos, sokat kivesz belőlem, hogy erős és határozott legyek, ha össze is omlok, azt egyedül. Volt sok mélypont, rengeteg olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy a világom végérvényesen összeomlik, de menni kell tovább. Apa jobban van, a decemberi majdnem-feladás után most eltökélt, hogy ő meg fog gyógyulni, és ez már félsiker. 9-én nekifut a kemónak, tudja mivel jár, sokat beszélgetünk, de ha fél is, az élni akarása erősebb. Én nagyon félek...Látni, hogy 20kg-t fogyott, hogy erőtlen, hogy az ágyból felkelés is egy küzdelem az év legszomorúbb pillanatai voltak. De volt jó is. Eljutottam Velencébe a karneválra, a görög tengerparton ittam a cuba librét és delfineket is láttam, csodálatos helyeken voltam és egy meglehetősen giccses dramaturgia okán, amikor a hajón Abba szólt ott, ahol a Mamma miát forgatták minden érzelem kiszakadt és megkönnyebbültem sírtam, hogy lehet, hogy most minden szar, de ez a pillanat örökre beég. Ősszel eljutottam Isztriára is, látnom kellett a tengert újra, csodaszép út volt. Szóval összességében nem volt könnyű év, de hát nem panaszkodom. Sok kedves emberrel ismerkedtem meg, de élvezem, hogy egyedül élek. '24-ben jó lenne apát gyógyultan látni, jó lenne eljutni pár szép helyre, jó lenne kevesebbet idegeskedni egészségen, családon, munkán, pénzen. Jó lenne sokat nevetni, lefogyni, táncolni(mert azt úgy szeretek!),leszokni a cigiről...

Ha nekem nem is fog menni minden, Nektek sikerüljön! <3

Tudom fáj ezt hallani de vége

Végleg....

Sírd ki magad .

Bömbölj , ordíts, törj, zúzz!

Járja át a fájdalom az összes porcikád még utoljára.

Most nyugodj meg.

El fog múlni a reszketés.

Nem fogod feladni, megerősödsz!

Nem fogja elrontani a mindennapjaidat, nem fog hiányozni .

Jól fogod magad érezni egyedül, helyre jön az önértékelésed!

Ne félj! Nélküle is van élet...... és olyan csodaszép!

Csak ne legyél türelmetlen, adj időt magadnak . Adj időt az időnek!

Most búcsúzz el tőle fejben és lélekben. Örökre.

Felejts el minden rosszat amit ellened tett és bocsás meg magadnak is.

Ha marad benned harag, minden sokkal nehezebb lesz.

De főleg engedd el a hamis reményt, ő nem a szerelmed.

Nem jön vissza. Nem fog harcolni. Lemondott rólad.

Most vegyél egy nagy levegőt .

Tarts ki! Ígérem, jobb lessz minden.

ÍGÉREM

Elrejtem a számom és reménykedek hogy most az egyszer felveszed az ismeretlen hívót. Hogy máshogy érhetnélek el? Tudnom kell hogy jól vagy, és hogy minden rendben alakul. Annyi elfolytott gondolat van bennem. 2 napja hol sírok hol nevetek. Egyedül érzem magam. Minden olyan kibaszott üres. A szívem mintha minden nappal egyre jobban hasadna szét. Én mindent megteszek hogy jobban legyek. És egyszer talán sikerülni fog elengedni és elfogadni hogy ennek így kell lennie. De baszódjon meg mindenki. Senki nem tudja milyenek voltunk kettesben. Hogy mennyire szerettük egymást. Az apró odafigyelések, a tervek. Jut eszembe.. Emlékszel mikor azt mondtuk ez vagy egy életre szól ez a szerelem vagy ez lesz a legfájdalmasabb mind közül?! Azthiszem baszódj meg. Baszódj meg mert hiányzol, mert minden Rád emlékeztet, mert érzem az illatod, és mert nem tudom hogy lehetne könnyebb. Aggódom érted pedig nem kéne.. Csak mégis... Én voltam Veled minden áldott nap. És most sehol sem vagy. Van hogy éjjel felriadok és Téged kereslek. Meddig lesz ez még így? Nem fájt még eleget? Hiányzol Babi. Minden ami Te vagy. Kereslek a csillagok közt, de már másnak ragyogsz. Hát ragyogj kiscsillag! Tündökölj! Megérdemled! Gondolok Rád. Minden nap. Ottragadtál a szívem egy kis pontján. Örökre.

Az út szélén

Nem szeretnék így élni.

Igazából nem is élek.

Így megy ez szépen végig,

Korgó gyomornak pár havonta étek,

Amit ide dobsz elém mint jópofis képek.

Egyáltalán nem értem mi történik körülöttem.

Senkim nincs, még barátok se mögöttem.

Mindet elhagytam hogy veled legyek örökre.

Később jött a baj, hátbaszúrsz, elárulsz?

Mit tettem?

Tőlem soha egy rossz szó,

Tőled soha egy jó.

Nehéz az élet, de ez talán helyén való.

Kérdés hogy van e miért küzdeni?

Lenne, de talán az Isten ezt üzeni,

Mert egyedül nehéz tűznek lenni.

Lehetnék én a fa, te meg a szikra.,

Várva a tüzet, a legjobbakban bízva.

Már csak kint vagyok az út szélén.

Már csak egy kidőlt fa, szú a kérgén.

Ázok az esőben, félholtan, rúgva a végét.

Tűz már nem lesz.

Bár csak lehetnék a fa,

Csak ne lenne ez egy metafora.

Én szeretnék feküdni az út szélén.

OLVASD VÉGIG ... :/

Ott akarok melletted lenni, mikor reggel van, csak nézni, mikor nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz, s hozzám bújsz; mindezt ébren- éberen akarom végignézni. Majd kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit a homlokomra és a fülembe durmolsz, mint egy maci. Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig pucér testeddel mögém állsz és a nyakamat puszilgatod, mikor én a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban. Ott akarok lenni melletted, miközben elmész és nézni akarom, ahogyan becsukod az ajtót. Ott akarok lenni melletted, mikor hazajössz, megölelsz és elmondod, hogy milyen volt a napod. Ott akarok lenni melletted és nézni, hogy miként nézel rám. Melletted akarok lenni, amikor álmosan iszod a kakaódat, miközben a TV- ben agybutító műsorokat nézünk és hozzád bújni, akkor, amikor semmi dolgom sincs és érezni, hogy biztonságot adsz, biztonságot ad tested melegsége és lágysága. Melletted akarok lenni, miközben nevetsz és együtt akarok veled nevetni és egymáson nevetni; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, vagy ha megbántott valaki. Veled akarok lenni, moziba menni, eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra .Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, "miért"- eket feltenni , mint egy 5 éves kisgyerek. Magabiztosságod mellett eljátszani egy kislányt, aki semmit sem ért, csak azt tudja elmondani, hogy mennyire szeret és becsül. Nézni akarom nap mint nap, ahogy megmosod a fogad, ahogy felöltözöl, befújod magad a parfümöddel. Veled akarok lenni, amikor beteg vagy és megcsókolni téged és nem érdekelne, ha elkapnám; még ha halálos beteg is lennél. Ha az lennél, akkor addig csókolnálak, míg el nem kapom, hisz ha elvesztenélek, akkor nem lennék senki sem. Veled halnék meg, hisz az életem nélküled semmit sem érne. Nem tudnám elviselni a hiányodat, hisz akkor minden nap arra gondolnék, hogy veled akarok lenni, minden áldott nap és nézni, hogy mit- miért- hogyan csinálsz. Veled akarok lenni ráncosan, öreg, ráncos bőröddel is bearanyoznád minden napom, hisz arra emlékeznék mindig, amikor megismertelek.- Fiatalon. Egyszer, mikor ott voltál nálam, csak néztelek. Veled akartam lenni, de te nem velem. Néztelek, mikor felkeltél, nem adtál puszit a homlokomra, nem bújtál senkihez, hisz egyedül feküdtél az ágyadban és nem velem. Az ajtó küszöbén álltam és félve kukucskáltam befelé. Eszembe jutott a múlt, s még sok más egyéb. Végig néztem ahogy fogat mosol, s közben én a napi rutinommal csináltam a kávét. Veled akartam lenni, s addig veled is voltam, s néztem, miként az utolsó bőröndödet viszed ki az ajtón. Néztem mikor kimentél, s nem tettem semmit, nem akadályoztalak meg utadban. Néztelek mikor visszaadtad a kulcsod, halkan, síros hanggal megköszöntem. Majd kiléptél az ajtón, s néztelek, ahogy örökre becsukod azt.

Kezdek beletörődni, hogy én soha nem leszek több egy éjszakánál, egy titkos csóknál vagy lelki szemetesnél.

Ezt jelenti felnőttnek lenni?

Nem ment meg senki.

Elkezdenek kikopni az ember életéből a barátok. Ha nincs párkapcsolatod, lényegében nem is lesz senkid. Örökre egyedül maradsz.

Csak a család marad, de ugye az meg olyan amilyen. Azt nem választod, azt kapod.

Sokan látnak, mégsem lát senki igazán. Megszokják az emberek, hogy mellettük élsz. Mellettük, de nem velük. Nem kérdezi meg senki, hogy hogy vagy. A kommunikáció csak akkor alakul ki, ha szükségük van valamire tőled.

Nem érdekli őket, mi van veled. Nem számít senkinek, ha a szemük előtt sorvadsz el. Sőt, néhányan még asszisztálnak is hozzá. Nem számítasz, mindenkinek meg van a maga baja, örül, ha azzal boldogul.

Idővel te is megszokod, hogy nem számíthatsz senkire, hogy egyedül vagy. Néha emiatt dühös leszel és elkeseredett, de feladod, mert tudod, hogy nem tudsz rajta változtatni.

Nem ment meg senki. A szemük előtt sorvadsz el. Nem számítasz. Egyedül vagy.

Számomra ilyen felnőttnek lenni.

Sose engedd, hogy valaki a mindeneddé váljon, hogy ő legyen a másik feled, ő töltse ki a benned lévő űrt vagy épp ő miatta függjön kedved, hangulatod.

Mert ha már egyszer nem lesz ez a személy kitől egykor boldogságod függöt, a rabja leszel és örökre bezárod magad ebbe az örökös körforgásba még akkor is ha màr ő nincs..

Nem tudod mással elképzelni, nem tudod elképzelni, hogy más hozzá vagy hozzád érjen..

Nem tudsz lépni, nyitni más felé, mert folyton ott lesz, ott lesz benned és nem tudsz szabadulni hiába nincs már veled.

Már megőrülésig leszel…

Mert számodra nem lesz más csak ő.. hiába nincs már veled..

Neked összeszorul a gyomrod ha arra gondolsz hogy nincs többé, mert nélküle semminek érzed magad, nélküle nem lesz élet.

Míg nem ott állsz egyedül és bent vagy ebbe a körforgásba amibe bent ragadtál.

Csak reménykedsz és vársz hátha visszajön, hátha rájön én kellek neki vagy megváltozik miattam.

Nem fog megváltozni…

Ő majd éli a saját kis életét míg te csak szenvedsz és ellöksz magadtól minden jó emberi kapcsolatot..

Hiába lesznek/vannak barátaid, magányosnak fogod érezni magad majd  nem fogsz tudni örülni semminek se igazán.

Ne akard hogy egy szomorú életed legyen.

Megkell tanulnod igenis magadat az első helyre helyezni akàrmennyire is kibaszottul fáj az élet. Meg kell tanulnod élvezni a saját társaságod, az egyedüllétet.

Egykori barátok

Egykori barátok, szépen sorjában eltűntek, 

Közös emlékek, mint köd a távolba szállnak. 

Szívfájdalom, ahogy az érzések hűlnek, 

Elidegenedünk, útjaink elválnak.

Kihűlt kapcsolat, régi fény már nem villan, 

Az élet sodra, mint folyó, tovább önt körökre. 

Egyedül maradok, szívből fakadó fájdalom nem illan, 

Barátságunk lassan csak emlék marad örökre.

Tudom, te is benne akarsz lenni az életemben.

Már nem úgy, mint régen.

Te már nem ölelsz át, csak a ritkán felém intézett szavaid amiket magam köré csavarok ha fázok ezeken a hűvös nyári éjszakákon. Hiszen ennyi maradt meg belőled. Egy-egy csalfa mondat, vagy egy születésnapi köszöntés, amit bár nem tudsz, de hetek óta terveztem. Sokra nem telt tőlem, csak egy pirulós kis smájlira. Lényegtelen is. Hiszen csak egy voltam a sok közül. Mint általában nálad mindenben.

Most egy picit nehezebbnek érzem az egészet, hogy közelednek a közös dátumaink felém, és egyedül kell megküzdenem a gyomorforgatóan fájó emlékeddel.

Te is benne akarsz lenni az életemben. Egy-egy éjszakára. Egy-egy szóra. Egy-egy instabil mosolyra.

Pont csak annyira, hogy én örökre az enyémbe akarjalak tudni.