Ha valaki lopja a stílusomat bóknak veszem, hiszen ezek szerint jobb az ízlésem ;)

Joke’s on the lelki szegények

az olvasást népszerűsítik

Szerintem az #olvass meg a többi is ordas nagy kamu. Semmi sem az, ami. A felszínen az ügy nemes, a píár profi, de igazából kínos önpromó, önérdekű hiúskodás megy. Ez különösen világossá vált a Könyvfesztivál-botrány idején. Címlapra vágyó, teljesítmény nélküli parádézás: https://24.hu/kultura/2023/10/03/john-scalzi-szabados-agi-budapesti-nemzetkozi-konyvfesztival/ Annyira kínos… de nem áll ez…

View On WordPress

12 könyv(sorozat), amit szerintem mindenkinek el kéne olvasnia

1. Maurice Druon - Az Elátkozott királyok - 6+1 kötetes ciklus, ami remekül vegyíti a tényeket és a fikciót arról, hogy hogyan tört ki a százéves háború és hogyan lett Európa és a világ olyan, amilyen most.

2. Christopher Moore - Összes

3. Kurt Vonnegut - Börleszk - Soha többé egyedül. Hogyan lehet kitaszítottként együtt élni a társadalommal.

4. James Clavell - Ázsia-saga - a legszórakoztatóbb történelmi fikció ever.

5. Terry Pratchett - Az Őrség-sorozat - a leggörbébb tükör.

6. Douglas Adams - Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája

7. Fekete István - Kele

8. John Scalzi - Vörösingesek - A kortárs sci-fi legnagyobb alkotása, amin sírva nevetsz, és közben megkérdőjelezed a valóság természetét. 

9. Nick Hornby - Pop, csajok, satöbbi - igen, a pasik tényleg ilyenek.

10. Rejtő Jenő - Összes.

11. Isaac Asimov - Alapítvány-sorozat

12. Frank Herbert - Dűne

Teljesen házi burger 🍔 🥓🍗🧀🌶️🥒🍳💪👌❤️

0.5 kg dw 50% liszt

3,5 dl langyos tej vagy Vegán tej

20dkg tejföl /vegan /

4 Ek olaj / kókusz, szezám, mandula, napraforgó stb/

1evőkanal So vagy Himalája só

1 tasak instant élesztő

1 db tojás a tésztába plusz egy majd a kenéshez.

Szezám mag ízlés szerint a tetejére.

Alapanyagok ősszedolgozni míg egy szép keltteszta nem lesz. Lefedve en pihentettem 4 órát a hűtőbe. Utána bucikat csinaltam. Én 6 dbot. (nagyok lesznek) 8 darabra is érdemes osztani

Ugy is hagytam fél órát pihenni de már a tepsin várakoztak. Majd tojással lekenve es szezammal szórva előmelegitett 180fokos Sütőben 25perc sütés.

Kész ✅

Mások vagyunk

Hasonló a hasonlóval vs. az ellentétek vonzzák egymást. Amikor szeretnél valakit „elcsábítani” mert tetszik, mert vonzódsz, mert belehabarodtál és látsz benne valami különlegeset amiért megéri tenni is érte, akkor szeretnéd látni és láttatni, hogy hasonlóak vagytok. Arra koncentrál az ember, hogy mik a közös dolgok. Közös érdeklődés, hasonló ízlés, ételben, zenében, öltözködésben, művészetben, hobbiban, sportban, játékban, közeli és távoli célokban. Ha nagyon akarod, megtalálod! Arról nem is beszélve (én ezt éltem meg), hogy ha színes személyiség vagy, elfogadó és érdeklődő, akkor biztosan találsz közös pontokat, mert AZ IS érdekel, kedveled, szoktad, láttad már, kipróbálnád. Nem úgy idomul az ember ilyenkor, mint az alárendelődők, de azért szeretne megfelelni, szeretné, ha a másik is észrevenné az átfedéseket. "Gyere, gyere, jó lesz nekünk együtt!" – az ember próbálja ezt sugallni. És kezd valami közös dolog kialakulni. Elkezdtem érezni, hogy ha engem érdekelt valami, ő is vett, ha neki volt valami, kikérdeztem a tapasztalatairól és én is vettem, ha csináltam valamit jött és kipróbálta. Tény, hogy amiket én csináltam, érdekelt, azt kipróbálta és leszarozta, sok év alatt sem lett olyan élményem, hogy rám nevetett volna, hogy hű, ez marhajó volt, de jó, hogy csináltuk. Max megköszönte a lehetőséget, a szervezést. Én meg marhára igyekeztem, hogy valami már csak jó lesz. Aztán egy nap, az első és egyetlen kettesben töltött estén a sírásig kínzott a szövegével, hogy önző vagyok, és ez se jó meg az se jó, ilyen vagyok, olyan vagyok és végül elmondta, hogy csak annyi a közös bennünk, hogy mindketten egyedül élünk, de amúgy mi semmiben nem hasonlítunk.

Ott maradt a lelkemben a mondat. Sok évnyi közös projekt és közösen megélt program és millió hektónyi szeretettel, szerelemmel és támogatásba ölt energiával a hátam mögött ott ültem és nem akartam elhinni, hogy mi semmiben sem hasonlítunk. Hogy nem sikerült látnia a közös dolgokat. Nem sikerült láttatnom vele, hogy mi jók lennénk együtt.

Nem akkor jutottam el a dacig, hanem sokkal később. Még kellett vagy két év. És akkor le is írtam neki. Mi semmiben sem hasonlítunk egymásra. Menj, és nyalj annak, aki imponál neked. Menj nyugodtan és teperj ott, ahol szeretnél jófejnek látszani elhazudva a valódi énedet a valódi érdeklődéseidet, a valódi életedet, ahol kevés lesz a művelts��ged, a tájékozottságod, a lendületed, az érdeklődésed, az energiád. Mi nem hasonlítunk, és ha hasonlítanánk is le fogom tagadni.

Olyan és annyi könyvet olvastam, aminek a mélységét soha nem is értenéd. Olyan és annyi kiállításon jártam, annyiféle koncerten, annyiféle vallási, művészeti közösségben, a munkám során a feladataim, a kihívások, a problémák, az emberek sokasága, a képzések sokfélesége, el sem tudom mondani milyen sokféle, színes dologgal foglalkoztam eddigi életemben. És egy szerelem miatt elkezdtem ezeket értéktelennek, kevésnek, nevetségesnek látni. Magammal együtt. Magányosnak, problémásnak, szorongónak láttam magam, mert odaültem egy magányos, problémás, szorongó és negatív ember mellé és együttérzően (és szerelmesen) átöleltem. És elücsörögtem mellette 10-15 évet.

De mi nem hasonlítunk, és az utóbbi hetekben visszakaptam a színeimet. Ömlik rám a kedvesség, a támogatás, az elismerés. Jónak, hasznosnak, érdekesnek érzem magam. Mindezt ajándékba kaptam az élettől. Közvetlenül semmit nem tettem azokért az emberekért. Csak mást tükröztek vissza belőlem és felragyogott minden. Tudom, hogy van árnyék, nem vagyok sem mindentudó, sem tökéletes. Én ezt tudom. Dolgozom a hibáimon, bár ennek a munkának sosem lesz vége, de igyekszem.

És nem sajnálom, hogy nem hasonlítunk

Polgári Ízlés csupa nagybetűvel

Peer Krisztián: Változhat itt bármi?

a „kényelmetlen” Petri Györgynek

Andor barátommal megemeltetem a hátizsákomat, hogy értse, miért hívatok magamnak taxit. Egy okostelefonba pötyögöm ezt az állomáson – magammal csetelek, így tűnök normálisnak, – az autocorrect textre javítja a taxit. Vihet, ahova akar.

Táskámban pesto, parmezán, mogyoróvaj: nálunk nincsen Lidl. Azon dolgozom most is egy beton virágláda turhamentes szegletén, hogy értelemmel telítsem az értelmetlen felutazást.

Andornak van szakértelme, bankszámlája is saját néven, telepített applikációja. Én leginkább telefonálásra használom a telefont. Krízishelyzetben írógépnek, pl. amikor rám szakad a várakozás üres ideje, mint most.

Mellettem rendőrök intézkednek épp: lebasszák az áldozatot, amiért naiv volt. El sem hiszik igazán róla, mert jajong, hangsúlyosan cigány.

Felnézek a szövegből, az hátha segít. És segít. Eljátszani, hogy komolyan veszik a panaszt. (Hátha veszem.) Elirányítják az őrsre, de biztosítják arról, hogy felesleges feljelentést tennie. Jobban kell vigyázni legközelebb.

Van nálam egy spangli, az is a holt idő miatt, attól vártam eredetileg, hogy segít a szövegen, de nem gyújthatok rá a rendőrök előtt. Kész válaszom van arra, ha „ismert ellenzékiként” droggal, vagy elmaradt adóbevallással kerülnék – ami immár elkerülhetetlen – látókörükbe. Részvétem azoknak, akiket már észrevettek.

A minap azt üvöltöttem, egy szakmai társaságban, hogy az SZJÁ-nál kezdődik a kollaboráció, mert az ÁFÁ-t fizetem én is, ameddig eszem. Az eszem tudja ezt, de gyomor-kérdésekben az ész nem játszik szerepet. Megtisztultam az üvöltésben, pedig világos volt, hogy másnap nem lesz igazam.

És jött is a másnap. Mi kínosabb annál, mint hogy kínosan érzik magukat a jelenlétemben mások? Vagy, hogy ok nélkül ezt képzelem. De nem köphetem szembe magam azzal, hogy napfényben visszakozom. Igazam elszigetel. Elviselni lenne könnyebb, hiszen elsőrangú a bor, és nyugatiak a cigaretták. Menjek Nyugatra én is?

Vagy nekem tök mindegy? Melyik skillemre lenne ott igény? Provinciálisabb vagyok az országnál, amit elhagyni kötelez és sürget ízlés és előrelátás.

A véleményemből élek – ha elfogadnám, talán még most is szponzorálna az állam, az iróniával hadilábon álló, aluliskolázott adófizetők  –, felkészültem arra, hogy bármikor elővehetnek:

A módosult tudatállapot számomra munkaeszköz, plusz én is baráti kölcsönökből élek, mint Habony, és bocs, hogy nem Hawaii-on, de sajnos nem annyira tehetősek a barátaim.

Megtörténhet persze, hogy soha nem jön el értem a NAV, vagy a TEK, mert hiába gyúrok arra, hogy túléljem a NER-t, fasznak finomkodni: túléljem Orbánt, hamarabb meghalok  – fejezze be más a mondatot, én biztosan nem fogom lekésni az utolsó vonatot miattatok, miattatok, miattatok, miattatok…

Figyi, én nem tudom mi a tökéletes az ilyen kis figuráknál, nekem arról sem volt fogalmam, hogy ennek van piaca. De azt tudom, hogy az az anon nagyon bántó volt, aki úgy tett mintha sosem lett volna kezdő. (arrogáns seggfej) Úgy gondolom, hogy akármit is mutatsz kifelé, az ilyesmi megbántja az embert és elvesz egy kis erőt. :( Ne azt hangoztasd, hogy nem vagy elég jó! Éppen elég jó vagy ahhoz, ahol tartasz! :) Örülj, hogy vannak támogatóid, örülj, hogy van, akinek most is örömet tudsz szerezni. Hm, szerettem volna anonban küldeni, de jó lesz ez így is! :D

Nagyon szépen köszönöm🥹❤️❤️❤️❤️❤️

Profi még nem vagyok, bevallom, szerintem mindig van és lesz is jobb ezeknél a figuráknál is… ahogy az életben sincs tökéletes stb… na meg ugye egyéni ízlés kérdése 😊

Jólesnek a soraid, ne írd anonban, hadd lássák (amit amúgy is tudunk), hogy mennyire jófej vagy❤️ Meg ezt miért rejtegetnéd? Mondjuk a fent említett “arrogáns seggfejet” sem értem, miért nem meri mutatni a cuki profi pofiját, de lényegtelen, nála lehet jobb is. Így is kapott eleget most, ha olvassa ezeket😅

(Kikapcsoltam az anon lehetőségét, hogy drága magányos lelkünk ne itt töltse ki a frusztrációját… :) De bárki írhat bármit névvel, embert nem ölök, csak elbájolok/bűvölök mindenkit 😂😂)

tarlósnak küldöm ezt a képet szeretettel. ő baszta szét a Kolosy tér környékét. A korai ingatlanlopások ismérve ez az ízlés volt, miközben megtiltotta, hogy egy gyárkéményt lefessenek, mert az neki nem tetszett.

A jelenlegi neres ingatlanlopások ízlésben nem ennyire feltünően szarok, ugyanakkor volumenben és károsságban lepipálják tarlóst is.

Enyhén szólva ízlés hiánya...

Másszon fel!

8 Órai Ujság, 1926. augusztus 24.

Vajon merre jár és mit csinál NOÁR?

Se az influenszerek százas listáján, se a Várkert Bazár celeb-sátorában - azért remélem, jól van.

Amúgy a gyermekvédelem neki profilba vág.

Krúbi tartja távol? Vagy a jó ízlés?

lefóliázás: mi a törvény célja?

Nem igaz, hogy nem értitek! Vagy tényleg nem értik (okos barátaim, újságírók sem, a fiatalok), vagy nem áll érdekükben érteni, és ezért végig sem gondolják. (Valószínűbb ez.) A lefóliázást (újabban: CELOFÁN /???/), “cenzúrát” mármint. Continue reading Untitled

View On WordPress

Embertípusok közlekedési eszközök szerint

Autó: felelősségtudatosnak mondja magát de kútba ugrana bárki után, ha elég jó ötletnek tűnik, baszó zenei ízlés, listák és határidőnaplók, gazdag szókincs, apró mosolyok, vegyél neki kávét és szeretni fog, "azért mert én azt mondtam"

Busz: mindig fázik, bizalmatlan, túl őszinte, fehér fényben sötét karikák a szem alatt, érzéketlen, mert titkon túlérzékeny, csomó a fülhallgató vezetékén, emlékbe eltett szemét

Vonat: hippi csak még nem vallotta be, ráérünk arra még, analóg videókamerák, dobozos kávé, meglepően jó matekból, megáll bevárni azt, aki lemarad a csoportban, végtelen türelem (vagy mégsem?), "ez nem ronda, ez rusztikus"

Bicikli: minden reggel beveszi a leszarom tablettát, kedvenc állata a baszok rája, ha kell az Istennel is leáll vitatkozni, addig beszél amíg bereked, aktuálpolitika, unironikusan hallgatott phonk, nemtől függetlenül hosszú haj, nemtől függetlenül kontyban

Motoros roller: fosatós turmix és étrendkiegészítő, titkon gyerekes, titkon szét van esve, rosszul szabott zakó/blézer, startup cég vezetője vagy rohadófélben egy multinál, "elmondom, nekem mi segített a rák legyőzésében"

Gyalogos: céltudatos és motivált vagy beletörődött és cinikus, megbízható, realista, naplementék, ugróiskolák az aszfalton, pillanatok fejezetek helyett, rengeteg mesélnivaló, sosem kimerült, maximum fáradt, mély kapcsolatok, csak a szemével mosolyog

Repülő: bonyolult, szeret meglepni másokat, de nem jó az ajándékozásban, a horrorfilmek megijesztik, stressz=evés, állandóan mozgásban van, teli szájjal nevet (néha horkant is), a tüsszentése maradandó halláskárosodást okozhat, összeségében cuki, de vigyázni kell vele

+1 görkorcsolya: divatszent, a stílus maga, egészséges önbizalom, ténylegesen tud táncolni, kicsit sok, de nem bánja senki, nehezen érthető, teátrális, hirtelen haragú, szeret lelépni egy neki nem tetsző helyzetből, döntésképtelen

Vadas mártás

Hozzávalók (4 adag):

4 evőkanál étolaj

6 nagyobb sárgarépa

1 petrezselyemgyökér

¼ zellergumó

2 tk mustár

2 ek cukor

½ dl víz

1 közepes vöröshagyma

1 dl száraz vörösbor

½ biocitrom héja és frissen facsart leve

2 babérlevél

8-10 szemes bors

3 borókabogyó

1–1,5 liter húsleves, alaplé vagy víz

Elkészítés:

A sárgarépát és a petrezselyemgyökeret karikára vágjuk, a zellert és a vöröshagymát kis kockákra. A zöldségeket lepirítjuk, majd hozzáadjuk a mustárt, és ezzel is 1 percig pirítjuk.

Közben egy kis lábasban borostyánszínűre karamellizáljuk a cukrot, és felöntjük annyi vízzel, amennyiben feloldódik. Dobunk mellé babérleveleket, borsot, borókabogyót. Felöntjük annyi alaplével, amennyi majdnem ellepi, és belefacsarjuk a citromlevet.

Mehet bele a karamell és egy kevés vörösbor is.

Leturmixoljuk és ízlés szerint fűszerezzük

Tálaljuk zsemlegombóccal és sült karfiollal vagy hússal

Eredeti recept: https://lilafuge.hu/vadas-martas-zsemlegomboccal/

Házi ayran

Egy vödör joghurt, ugyanannyi (vagy több, vagy kevesebb, amilyen hígra akarod) víz, 1-2 teáskanál só, ízlés szerint, összerázni, hűtőbe vele. Jó hidegen, fogyasztás előtt rázni!

(2 literes flakon)

Nehéz volna látomásból valóságba csorgatni magam. Jelenem párállik, leszállva harmat. Ábránd. Látlak, de te nem látsz. Félek, de te nem is tudod. Rólam sem tudsz. Tompa ablakon figyelem halk lehelletem rajzolatát. Ujjam néha belesimít, figyelmem tétova - még itt is. Apró pontok gömbölyödnek, takarják a világot. Sárgálló fényben, kellemesen koszos kabinban. Cipőd orra alig kopott, magaméról szót sem ejtek. Az ízlés, az igény, a külcsín mi? Benyomás, viszonyítom magam, s mint legtöbbször ilyenkor, alá teszem lényem tiédnek, mert miben is lennék én másként több. Tépelődés, állandóan vívódó fejemnek kényszerű hajtása, ami odakünn csak távolság s ellenérzés. Egyetlen szóval is... mondanék bármit is, csak magamat taszítanám el magamtól. A varrás is szép, ó de mennyire. Gombok takarosan rendbeszedve, kedves sál... aztán hát odafönt alig tartok ki egy-egy rebbenésnyi pillanatot. Csodálom a magam átbirkózott nappalának nyugvásából. Mindez csak cizellált lett leginkább, felkent loholás, jócskán eltelve a fene csodálattal. Egyebet nem változott. De hát miben tudott volna? Ösztön eredendően. Én meg az alak, ki oda-odapillant félve. Döcög a vonat, tartja a kisidőnyi állandót. Ahogy a harkály kopog, vagy a patak csobog. Elengedem, mit tehetnék igazán... Sokadik, ó de mennyire sokadik ilyen. Cicereg a fék, de bennem már partot ért a csend. Mit sem sejt. Maga világában kering ő is, végtére ezt tesszük. Néha beleérve a másikéba. Csak ez a beleérés, ez a nagy talány. S vajon él-e az olyan egyáltalán, kinek ez a minden? Ember-e igazán, ki nem forog, kinek a keringés idegen dolog, aki csak a beleérést vágyja? Zúzmara fogad kint. Gondolatom igazán csak enyém volt, belső lángom így már nincs kiért. El is andalgott. Bennem él mégis. Nem szólt semmit, rám sem nézett, tudatának peremét is alig értem. Senki vagyok onnan. Senki, aki még a köröket sem rójja. Mint ilyen, társam ez a zord fagy, a már szilánkokká vált párám az ablakon, a komor, ködbe bújt sötét ágak alatti zug. Magam vagyok mindenütt. Tudatok pereméről lezúgó kétes árny. Tiétek a világ, enyém minden mi mögötte búvó.