rafeeen1 - Tumblr blog

rafeeen1 · 11 months

Text

Galaxisunk sávja

Nyári éjszakákon derengő sávot szerintem sokan látjuk, ha derült az ég és nincs Holdfény. A Tejút talán a nyári esték velejárója. Falusi embernek régen hozzátartozott az életéhez. Mostanában viszont lassacskán elnyeli a fényszennyezés, bár a falvakból még mindig lehet látni, de városokból már esélytelen vagy csak nagyon tiszta időben, nagyon ritkán.

Nyári esténként galaxisunk centrumát is láthatjuk déli irányban. Aki szereti fotózni a csillagos eget, biztos, hogy lefotózta jópárszor már a Tejutat, akár a központi magvidékét.

S vannak olyanok, akik “halomba fotózzák”, nem is csoda, hisz igen látványos az az ezüstös derengés odafenn.

Ha a déli féltekéről nézi az ember egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, ott nem holmi derengés, hanem tényleg szinte ottvan a Tejút. A központi magvidék ragyog. A ködösségek könnyedén felismerhetők. Tényleg úgy érzi az ember, hogy egy galaxisban van.

A 2018 óta készült felvétel egy olyan fajta mozaikfotó, mely a déli és az északi féltekén látható Tejút nagyrészét kombinálja úgy, hogy középen a centrum van.

Eme felvétel 14 panelből áll, mely külön külön 22 x 300 sec expót tartalmaz. Feldolgozás közben a légkör képromboló hatását győztem legyalulni. A Tejút látványa így olyan, mintha egy másik galaxisnak a síkjában látnánk rá.

Noha a déli része a Tejútnak korábban kész volt, de az északit egyszerűen nem sikerült összegyűjteni, nyilván a magyarországi időjárás miatt.

Csak a déli féltekéről készült felvétel korábban már szerepelt Astrobin-en nap képeként.

Egy nyers felvétel így néz ki alább:

Mivel a déli féltekén kiváló volt az ég, ezért nem sokat kellett dolgozni a fotón. Nem volt se fényszennyezés, se pára. Esetleg légkörfény okozhatott problémát.

A déli félteke Tejútja fényesebb, látványosabb mint az északi. A Szeneszsák középen könnyedén felismerhető volt elsőre ... még sötétetített ablaküvegen keresztül az autóból is.

Galaxisunk centrumában egy hatalmas szupermasszív fekete lyuk foglal helyet, melyet igazából elrejtenek a porködök és a többi csillag. Míg szabad szemmel láthatatlan, addig különböző hullámhosszon vizsgáló távcsövek átlátnak ezeken a porfelhőkön.

Eme felvétel Hónap Asztrofotója lett a Magyar Asztrofotósok Egyesületének galériájában. Hasonlóan az előző felvételekhez, itt is egy Canon EOS1100D gyűjtötte a fényt. Bár működne ez hagyományos fényképezőgéppel is, de itt el lett távolítva az IR/UV blokkszűrő.

A teljes tejútmozaik egy 24mm-es Samyang objektívvel készült, mely f/4-re lett rekeszelve a lehető legtökéletesebb csillagmező elérése érdekében. Egy objektívről hamar kiderül, hogy nem tökéletes. Elég a csillagos égboltra irányítani és a képszéleket megnézni.

Az utolsó felvétel egy Canon EOS6D-vel készült, plusz egy 50mm-es objektívvel szintén f/4-re rekeszelve. Alul az elmosódott táj mutatja, hogy körülbelül ennyi látszódik Magyarországról a Tejút centrumából. Mivel a horizont felett van átfotózva, ezért a légkör mégjobban torzít, még sűrűbb a légkörfény, és minden más, pld. fényszennyezés.

Az elmosódott horizont az óraműves állványnak köszönhető, hiszen ezeket a felvételeket nem lehetne anélkül elkészíteni ilyen minőségben.

#astro #Astronomy #astrophotography #astrophoto #night #milkyway #milky way #stars #starry night #tejut #csillagok #asztrofotó #panorama #canon #africa #zselic

89 notes · View notes

rafeeen1 · 1 year

Text

Vénusz-Fiastyúk együttállás

Talán nincs is hangulatosabb annál az időszaknál, amikor a hosszú borongós, párás, esős, hideg időt nyugodtabb tavaszi harmatillatos esték váltják.

Április hónap egyik leglátványosabb csillagászati jelensége a Vénusz-Fiastyúk együttállása volt.

Míg a Fiastyúk, mint csillaghalmaz ( tévesen “kisgöncöl” ) látszólag nem mostanában mozdul el... még kell neki majd kb. tízezer év.. Addig a Vénusz mozgása napról-napra megfigyelhető. Az időjárás bizonytalansága miatt április 10-én sikerült lefotózni az együttállást.

Érdekesség, hogy ezen a napon a Merkúr is látszódott, melynek mozgása még gyorsabb és ezért meglehetősen nehézkes a megfigyelése. Persze így is horizont felett volt közel.

A csillagtüskék, melyek kisértetisen hajaznak a James Webb űrtávcső diffrakciós tüskéire, egy az objektív elé tett 6-os csillagszűrő okozta.

A megvilágított cseresznyefa eléggé ritkaság a felvételeken nálam. Egész pontosan a megvilágítás az ami ritka, ugyanis igyekszem minél kevesebb fényben fotózni éjszaka. Természetesen a csillagászati szürkület beálltával már nem ment egy világítás se, hisz olyankor indulnak az asztrofotós távcsövek.

A felvételek egy 80-200-as M42-es objektívvel készültek, mely nem egy élességbajnok, de lerekeszelve és a csillagos égbolt követésével már használható a “kékórában”. Lehetett volna fix 200mm f2.8as telével, de az háromszor nagyobb... ugyanúgy rekeszelve lett volna.

#csillagaszat #egyuttallas #venus #fiastyúk #csillaghalmaz #bolygo #night #astro #nightscape #asztrotajkep #csillagok #stars

26 notes · View notes

rafeeen1 · 1 year

Text

Egy világjárvány árnyékában II.

... Avagy amikor már jöttek a lezárások és velük minden pro-kontra. Bőven elkésve, hisz 2022 november eleje van, de két évvel ezelőtt már a második lezárásba csaptunk bele.

2020 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy korlátozások, lezárások lesznek, de akkor még nem tudtuk, hogy mi és hogyan lesz. Csupán egyik nap már le lett zárva az egész ország. Bezárások után szokatlan csend borult a környékre és furcsa hangulatban volt az ember. Kijárási korlátozás megjelenésekor az ember csak a munkavégzésnek számító mérések közben / mellett tudott képeket készíteni. Bár valószínűleg nem okoztunk senkinek sem járványveszélyt az éjszaka kellős közepén, hajnali háromkor mondjuk.

Az alábbi pár kép abban az időszakban készült, amikor egyáltalán volt lehetőség fotózni.

Eme különös vetületű panorámában nincs semmi ördöngősség, csupán egy úttesten készült, ami a fulldome vetületben tökéletesen közrefogta a csodás csillagos eget, melyen a téli Tejút látszódik és az Állatövi fény sávja, melyre az észlelők mutatnak. A fényes “csillag” a Vénusz. A felvétel 60 képből áll.

A februárvégi - március eleji esték még teljesen nyugodtak, de már érződik, hogy lassan tavaszodni fog. A hangulatfotón a timelapse sínen lassan kúszó kamera igen látványos kompozíción dolgozott akkoriban a majdnem rábuló öreg tölgyfával és a csillagos éggel.

2020-ban a Starlink műholdflotta első adagjainak megjelenése okozott botrányt és bonyadalmakat az égbolton és a csillagásztársadalomban. Ezek a műholdak szabad szemmel láthatók, ahogy végigvonulnak az égbolton, de csak akkor, ha napfény éri őket, mely leginkább nyáron problémás, illetve napnyugta után, naplemente előtt.

Érdekesmód az asztrofotózást annyira nem zavarják a műholdak, mert ott több kép átlagából készülő felvételeknél egyszerűen eltűnnek ezek a nyomok, ám a szakcsillagászatban hatalmas kárt okoznak a mérésekben a műholdnyomok és a rádiócsillagászatban is gond volt/van velük. Szerencsére a baljós előrejelzések hatására 2022 végén egyelőre nem olyan fényesek mint várták őket.

Ha valaki a Tejút nyári sávját keresné, akkor még ott van esténként délnyugat-nyugaton de már nyugvóban így ősz vége felé közeledve. Tavasszal ismét megjelenik a nyári rész, azonban hajnalban érdemes keresni olyan irányban, ahol kicsi a fényszennyezés.

Eme kisbolygós kép a Zselicben készült egy márciusi hajnalon A nagy nyárfánál, mely mind a mai napig dacol az égi elemekkel. A 90 képes felvétel egy fulldome panorámakép “ellentéte”.

Egy másik koraestén korlátozások előtti rekorder 180 képes panoráma kb. fél órán keresztül készült egy 50mm-es objektívvel. Minél nagyobb fókusz, annál több kép, de annál nagyobb felbontás és annál jobban látszódik a Tejút sávja úgy, hogy nem nyomják el a csillagok.

Ki nem kedveli a tavaszi esti holdsarlókat, amikor érdekesmód az árnyékos rész is látszódik. Mitől látszódik? A Föld felhőzetéről visszaverődő napfény olyan erővel világítja meg a Hold sötét oldalát, hogy onnét mégegyszer visszaverődik a napfény és ezt szabad szemmel is könnyedén látni. A felvételen a fényes résznél a csík a távcső segédtükörtartóján megcsillanó holdfény.

A tavaszi ébredés című kép készítésekor -9°C volt a ropolyi völgyben és síkvidéken is mértek -5°C-nál hidegebbet ami nem igazán tett jót a gyümölcsösökben.A nagyon hideg a derült és szélcsendes, valamint száraz hajnalokon alakul ki. Ezek a tényezők pedig ideálisak a csillagos égbolt fotózásához, igaz a Hold tud zavarni, ami a kép készülte előtt ment le egy órával...A felvételen egy április hajnali Tejút látható, annak minden pompájával együtt, ahogy csak elő lehetett csalogatni egy átalakított fényképezőgéppel.A kristálytiszta hajnalban szabad szemmel nagyszerűen látszódtak a Tejút részletei.

A fotó egyfajta panorámakép mely azonban egy óraműves állványról készült, ami követte az égbolt elmozdulását. Sokkal több vele a munka és sokkal nagyobb türelem is kell hozzá, de az eredményt egy egyszerűbb fényképezőgéppel is elő lehet csalogatni.

Gyakran készülnek éjszakai timelapse felvételek, melyeket máshogy is össze lehet rakni, akár összegezni a többszáz fotót egy képpé és akkor északi irányban látványos csillagívek látszódnak. Középen a Sarkcsillag - Polaris alig mozdult el több óra alatt.A fotó kb 400 darab 20 másodperces kép eredménye, mely 16mm-en készült f2.8-on egy talán igazi klasszis Samyang 16 mm f2.8-as objektívvel és Canon 6D-vel. Ilyenkor azért érdemes párafűtést üzemeltetni...

Bizonyára senkinek sem szokatlan a napfény által vetett árnyék... a holdfény által vetett árnyék is “általános”. Na de mi van az Esthajnalcsillag azaz a Vénusz által vetett árnyékkal?

Alábbi panorámaképen baloldalt a Vénusz tündököl, mely miatt árnyékom van a fehér falon. Különleges módon, de a Szíriusz, a Jupiter is képes árnyékot vetni és a kontúrok élesek ilyenkor, ám akár az Orion csillagkép, vagy a Tejút centruma is képes erre a jelenségre, ám akkor diffúz árnyékot kapunk. :)

Első Deepscape fotóm 200mm-en készült, melyen a Zselici Csillagpark távcsőkupolája látszódik a Vénusszal, melynek fénye kis koszorút alkot a fátyolfelhőzeten. A “tüskék” a megcsillanó fény az objektív blendéjén.

Eme képekhez óraműves állvány kell és meglehetősen gyorsan kell velük dolgozni, ugyanis ekkora fókuszon már gyorsan mozdul el az ég a tereptárgyakhoz képest.

#astro #night #nightscape #stars #venus #panorama #deepscape #milky way #tejút #csillagok #csillag #esthajnalcsillag #asztrotájkép #éjszaka #hold #távcső #timelapse

128 notes · View notes

rafeeen1 · 2 years

Text

Egy világjárvány árnyékában I.

... Avagy amikor még nem nagyon tudtuk, mi vár ránk. Bőven elkésve, hisz 2022 október végét írunk majdnem. Nem állt meg az élet azóta, sőt!

2020 januárjában nem is nagyon foglalkoztunk ezzel a járványhelyzettel. Nem is nagyon volt mitől aggódni, félni. Az élet ment a megszokott módján, mi meg mentünk ki az éjszakába néha-néha.

Az év egy félárnyékos holdfogyatkozással indult január 10-én, amikor fényes égi kísérőnk egy része a Föld félárnyékába került. Szabad szemmel csak úgy látványos egy ilyen jelenség, hogy az ember tudja, hogy mit kell keresnie a Holdon.

Fotografikusan sokkal látványosabb volt, illetve digitálisan a színek erősítve lettek abból a célból, hogy előhozzák a Holdon az ásványok színeit, illetve akár a Föld légkörében megtörő napfény színét.

Telihold alkalmával mélyeget, Tejutat, sok csillagot nem lehet nagyon fotózni... meg látni se. Azonban ha látjuk, hogy Telihold van, akkor utána érdemes várni egy hetet kb. és akkor már égi kísérőnk “túl későn” kel, egyfajta időablakot látrehozva, ahol a háborítatlan csillagos eget lehet lefotózni.

Egy 50mm-es mozaikfotónak hatalmas lehet a felbontása, emiatt könnyebben lehet kezelni a csillagokat rajta és sokkal jobban kijönnek a részletek, noha a felvétel olyan körülmények között készült, hogy csak akkor abban az időszakban volt ott derült az ég... mindenhol máshol felhős, párás idő gyakorlatilag lehetetlenné tette az észlelést, fotózást.

Érdemes a képen megkeresni pld. az Orion csillagképet, ám a legnagyobb különlegesség a random foltokban van, pld. a kép vízszintes közepétől a kép bal harmadán egy kósza folt látszódik, mely valójában az Ellenfény / Gegenschein, ahol a bolygóközi poron szóródik a Nap fénye és ahol annak ellenpontja van. Az Ellenfény annyira halvány, hogy pld. a Téli Tejút fénye a kép közepén túlragyogná. ( Nyilván ott is látszódik kb. egy hónappal korábban. )

Az egész csillagos égről is lehet mozaikfelvételt készíteni, melyet különböző vetületekben meg lehet jeleníteni. A teljeségboltos fotókon jól látszódik a Tejút sávja, de jól megfigyelhető a légkör rétegződése is.

A 60 képes felvételen a téli hexagon látható. Hasonlóan a Nagy Nyári Háromszöghöz, eme alakzat is csillagokból áll. Nyaranta a klasszikus Nagy Nyári Háromszög látszódik jól ( Vega - Deneb - Altair ) Télen viszont a fényesebb csillagokból egy hatszöget is össze lehet rakni. Háromszög már jólismert: Szíriusz, Betelgeuse, Procyon. A háromszöget kibővítve Pollux, Capella és Aldebaran csillagokkal megkapjuk a hexagont. Amikor az égbolt alatt képzeletben összekötjük, akkor hatalmasnak látszódik az egész.

Télen gyakori a párásodás, “beködölés” esténként. Ahogy leszáll az est, úgy kezd telítődni az alsó légréteg a kisugárzás miatt. Néha a szél meg-megindítja ezt a párafolyamot a völgyekből a dombtetőkre is.

Egy derült, csillagos ég alatt hömpölygő és egyre vastagodó ködnek meglehetősen kísérteties hangulata van.

A Zselici Csillagpark felett a legfényesebb “csillag” nem csillag, hanem a Vénusz, melyet Esthajnalcsillagnak hívnak, teljesen logikusan, hisz vagy este látszódik pár hónapot, vagy hajnalonta van keleten. A Vénusz felhőzetéről visszaverődő napfény miatt gyakorlatilag a harmadik legfényesebb objektum címét viseli a Földről nézve.

A ködös égbolt sejtelmes, úgynevezett pártát hoz létre, ahogy a Vénusz fénye elhajlik a lebegő vízcseppeken.

A párta sokkal feltűnőbb a képen, mint a távcső segédtükörtartó lábain meghajló fény által létrejött diffrakciós tüske. Nyilván máshogyan kell a bolygót lefotózni, hogy látszódjon a felhőzete, de ebben az esetben a mélyégfotós rendszerrel egy rövidebb expozíció szolgált demonstrációként.

A ködösség láttán az embert amolyan halloween-i feeling fogja el, bár csupasz fák ... még nincsenek október végén. Érdekes, hogy a Csillagpark kilátójából nézve még teljesen derült volt az ég, hisz ilyenkor az kilóg még a ködmezőből. Később azonban a kilátót is elnyelte a szürke ködösség.

Egy-egy sötét, astrodarkos szezon után mindig holfényes, világos esték következnek. Az esti távcsöves bemutatóknál a holdfény nem akadályozó tényező, ám annál zavaróbb.

Holdfény esetén, főleg Teliholdnál csak a legfényesebb csillagok és néhány mélyég-objektum látszódik csak. A távcsőtől balra a Szíriusz ragyog, míg jobbra fent az Orion csillagkép látható.

Ahogy a Hold ismét egyre később kel Telihold után, úgy februártól már jól megfigyelhető az Állatövi fény. Talán a legideálisabb hónap az, melynél esténként nyugaton dereng a bolygóközi por által szóródó napfény.

A jelenség olyan erős, hogy faluból a reflektorok fénye mellett jól látható volt. Noha az Állatövi fényt fényszennyezéstől távol, holdfénymentes égen lehet jól megfigyelni.

A teljeségboltos felvételen jobbra van nyugat, míg lent dél. A fénypiramis jobbról fényesedik fel és megy egészen a városfényig keleten. Az égbolt minősége a Bortle skálán kb. 4, ahol a kép készült, ami azt jelenti, hogy pld az Állatövi fény még látható, viszont horizonton körbe fényszennyezés van. A Tejút látszódik, az Androméda galaxis még látszódik, de az M33 galaxis már kb. nem.

Az állatövi fényről számos felvételt készítettem már, melyeknek majd a következő irományban lesz hely. Elég sok idő eltelt 2020 februárja óta és igaz a világ bizonyos időszakban félig-meddig lebénult, de az asztrotájképekből és a mélyégfotókból nem volt hiány a járvány kitörése után sem, sőt...

#astro #night #Astronomy #astrophotography #zodiacal light #stars #telescope #nightscape #starparty #csillagok #tejút #milkyway #zselic #asztro #asztrotájkép #panorama

36 notes · View notes

rafeeen1 · 2 years

Text

Hova szöktem

Ebben a pillanatban piszkáltam a tumblr fiókomat és gondoltam megosztok pár fotót ízelítőként, hogy milyen felvételeket csinálok mostanság.

Legutóbbi bejegyzés óta megkedveltem az asztrofotózás egy másik-másik műfaját, a napfotózást. Hasonlóan nehéz, mint a mélyég asztrofotózás. Speciális céleszközök kellenek hozzá... és hát kb. hét éve ottvan mellettem egy 100mm-es H-alfa naptávcső, valamint Napunk is egyre aktívabb lesz, szóval ízelítőként két kép:

Ezek a “nyúlványok” a protuberanciák. Egy-egy ilyen “elszakadása” a Földön geomágneses vihart okozhat.

Ezek a jelenségek a napon, főleg a leszakadó protuberanciák kb. 10-15 percig élnek, elszabadulnak és el is tűnnek. Az utóbbi felvételt a SOHO Lasco C1-es kamerája is látta.

A H-alfa naptávcsöves rendszer egy mono kamerával rendkívül nyerő páros még akár közepesen turbulens légkör esetén is. Csupán “jókor kell lenni jó helyen”. Ősszel inkább a felhőkkel kell megküzdeni.

Ha már felhők. Érdekesmód a Szeptember verte a nyara látvány szempontjából: Eme rendkívül látványos vihar a Zselic felett erősödött meg:

Ha meg nem zivatar, akkor az átlagosnak tűnő fátyolfelhők okoznak olyan jelenséget, mely évente talán egyszer ha látszódik. Pedig én gyakran nézem az égfigyelő kamerákat, de ritkán jelenik meg a légköroptikailag Melléknapív-nek nevezett jelenség... Wegener ívet meg még életemben nem láttam:

Melléknap-ív a fényesebb ív a csillagvizsgáló felett, míg a halványabb ív baloldalról indul ki és kicsit magasabban dereng a fátyolfelhőkön a Melléknap-ív felett. A jelenséget hatszögletű lapkristályok okozzák.

Igyekszem “visszatérésként” összeszedni nagyjából, hogy milyen események zajlottak. Pld. mélyégfotó téren is egész látványos fotókat sikerült készíteni.

#sun #halfa #halpha #astro #star #storm #atoptics #air #clouds #vihar #storms #storm cell #nap #napkitörés

267 notes · View notes

rafeeen1 · 3 years

Text

Évzáró asztrofotózás - 2019

Bizony 2021-et írunk már és azok az idők egyszerűen elmúltak, amikor armadányi ember találkozik és fotóz. Az asztrofotósok szeretnek kicsi brancsokban maradni, de minden évben van azért találkozó (táborok), hogy aztán több tucatnyi ember együtt észleljen, fotózzon.

A néhány ember asztrofotózása a csillagos égbolt alatt, egyfajta varázs, melyet nem lehet megunni, bár a hátrány az erős fáradtság, mely post-covid tünetként (?) bizony hatványozottan jelentkezik mostanság.

2019 decemberében a járványnak se híre se hamva nem volt. Vagyis volt, de mindenki nagy ívben tett a dologra. Az élet normálisan ment és bizony közeledett az év vége. Fel lett vetve az ötlet, hogy kell egy évzáró asztrofotózást tartani kint a Zselici Csillagparkban.

Az első este ( december 27 ) azonban csúfos kudarcot vallott... pontosabban inkább izgalmasan viccesre alakult. A szikrázóan derültből egyszercsak jött egy hózápor. Eleinte még derült volt az ég és lehetett távcsöves bemutatót tartani a vendégeknek:

Bemutató után már nem volt olyan derült. Sőt jött egy hirtelen hózápor, ezért a távcsöveket sietősen letakarva plédekkel megúsztuk a helyzetet mindenféle kellemetlen pöttyök nélkül az optikai elemeken.

Az időjárás szeszélyességét tekintve naplemente után, astrodark kezdetekor még “hyperderült volt”, majd pillanatok alatt jöttek a hózáporok. A képen a Tejúttól balra az Állatövi fény dereng, melyet a bolygóközi poron szóródó napfény okoz. Az Állatövi fény csak a sötét, alacsony fényszennyezéssel rendelkező égboltokon látszódik. Noha tavaszi estéken vagy őszi hajnalokon lehet legjobban megfigyelni... december végén is látszódik már.

Az évzáró asztrofotózás december 29-ére tolódott, ám este 19 órakor még teljesen és aggasztóan borult volt az ég, de az előrékben bizakodott mindenki. Az előrejelzések ezúttal sikeresnek tekinthetők. 19:45-re teljesen kiderült az ég és rendkívül mély is volt.

A panorámafelvétel az asztrofotós rendszerek indítása után készült. Az egyik, pontosabban a középső panelen egy szép tűzgömb is látszódott a horizonthoz közel. A Tejút nyári része már északnyugati irányban látszódik decemberben és ami nyáron az ember feje felett delel, az már télen szépen elmegy északnyugati irányba.

A távcsövek vöröses (egyébként halvány) ledfényei felett a horizonton azért van némi de csak kevés fényszennyezés. Az égbolton másfajta “fényszennyezés” van, melyet légkörfénynek neveznek és a Nap ultraibolya sugárzása gerjeszti a felsőlégkört, mely vörösesen / zölden világít.

Ha december végén derült az ég és leáll a szél az egyet jelenthet: csontrepesztő fagyot... -9°C-ig zuhant a hőmérséklet. A távcsövek éjfél után bőven már a keleti irányba fordulva tavaszi objektumokat fotóznak, hisz december végén egy éjfél utáni égbolt inkább tavaszi, mintsem téli a csillagképek állása alapján.

A felvételen már vastag dér fedi a távcsöveket. A legnagyobb rendszerek 20-25centis tükrös távcsövek voltak, melyek szorgosan gyűjtötték a fényt.

A nagytávcsővel az éjszaka folyamán két objektumhoz lettek gyűjtve a fények. Noha nem egy éjszaka alatt készülnek a képek egy-egy témához, de ez a decemberi éjszaka sokat tett hozzá a felvételekhez.

A nagytávcsöves téma az első, mely téli égboltrészen készült, az LDN 1529 - Kutner csomója néven nagyjából ismert sötétködöt takar. A molekuláris felhő egy része annyira sűrű, hogy eltakarja a mögöttük világító csillagok egy részét, míg más csillagok éppen ebben a felhőben születnek.

A tavaszra hajló téma a nagytávcsővel a Messier 101 - Szélkerék galaxis volt, melyet december végén már lehet fotózni... kb hajnali 2-kor már elég magasan van, de ne feledjük, hogy a hónap végén az asztrosötét gyakorlatilag reggel 6ig tart.

A Messier 101 25 millió fényévre van tőlünk és kétszer akkora mint a Tejútrendszer... A kép érdekessége nemcsak a galaxis, hanem ami mögötte van. Nem minden csillag a képen ami annak tűnik. A narancssárga kis pöttyöcskék valójában milliárd fényévre lévő galaxisok mind mind több milliárd csillaggal. Már csak ezért is megérte kint fotózni a fagyban.

A nagytávcsövek mellett a kisebb távcsöveknek is hatalmas szerep jut a látómező miatt. Kisebb távcsövet kisebb mechanikán is lehet használni és könnyebb szállítani. A nagyobb látómező azonban nem mindig jó, pld galaxisoknál inkább a hosszabb fókusz előnyös.

A távcső fókusza a reduktorral együtt 357mm, mely kiterjedt mélyég objektumokra ideális. Az első felvételen egy őszi mélyég objektum látható, mely a Lélek avagy Embrió-köd nevet kapta, de a pontos megnevezése IC 1848. Egy emissziós ködösség a Cassiopeia és a Perseus csillagkép határán. A vöröses fény a gerjesztett hidrogénnek köszönhető.

A második téma a Messier 64 - Feketeszem galaxis volt, mely tavaszi égboltok egyik látványos témája. A felvételnél azonban nemcsak a galaxis, hanem az az előtt lévő fluxusködök megörökítése is cél volt. A fluxusködök a galaxisunkban találhatók ám igen halványak mert csak a Tejútrendszer fényét verik vissza. A Feketeszem galaxis tőlünk 19 millió fényévre helyezkedik el a Coma Berenices csillagképben.

Minden időszaknak megvan a varázsa. Hajnali 4kor már a nyári csillagképek látszódnak a keleti horizonton, holott a tájat gyakran igen vastag dér (vagy hó, vagy köd? ) fedi.

Nyugaton az Orion csillagkép merül el a deres táj felett. Lassan hajnalodik ekkor december végén... de csak lassan. Az előtérben lévő távcsövek eléggé látványosak, bár szinte elrejtőznek az éjszaka sötétjében.

2019 december 30-án 6 órakor az astrodark végén -9°C volt a Zselici Csillagparkban. A lebontott távcsövek megszárítását óvatosan kellett végezni... sőt... Szobába tilos ilyenkor bevinni őket, mert a hirtelen kicsapódó nagymennyiségű pára kárt tehet bennük. A 2019-es év “asztroszezonja” a Zselicben méltóan lezárult. Ekkor még nem gondoltuk azt, hogy 2020-ban a saját magáncsillagdáinknak ... kiemelt szerep jut majd.

#astro #Astronomy #astrophotography #nightscape #milkyway #milky way #galaxy #galaxies #telescope #csillagpark #tejút #csillagok #távcső

165 notes · View notes

rafeeen1 · 4 years

Text

VCSE Őszi észlelőhétvége

2019 őszén a Vega Csillagászati Egyesület őszi észlelőhétvégéje ... bőven megér egy hosszabb “postot”. Ugyanis minden korábbi észlelőhétvégénél jobb volt az ég. Meghökkentően kiváló volt... Gyakorlatilag az SQM méréseknél ... szavart a Tejút sávja, holott Zalaegerszeg fénye közel van.

Az észlelőhétvégét minden évben kétszer szervezi meg az Egyesület, bár ebben az évben lassan már a negyedik is meglehet. A helyszín pedig Dobronhegy. A Kettőskereszt árnyékában folyik két estén keresztül az észlelés.

Az alábbi drónfotó talán a legelkapottabb pillanat amikor az észlelőrét már kezd felhevülni. A naplemente fényeiben már izgatottan folyik a készülődés, hogy végül besötétedjen és kezdődjön a vizuális észlelés, valamint az asztrofotózás.

Az idei év őszi észlelőhétvégéje Telihold után kb egy héttel később zajlott, ami azt jelentette, hogy a Hold bevilágít az éjszaka felében. Az első este még fátyolfelhős volt, de annak tudatában, hogy másnap még ennél jobban derült lehet az ég, nem szegte senkinek sem a kedvét. Sőt.. Nem volt még két éjszaka zsinórban derült az észlelőhétvégén... Egészen 2019 szeptemberéig.

Az első éjszaka a kevéske fátyolfelhő ellenére ragyogott a Tejút. A horizonton a települések fényei meglehetősen alacsonyra kúsztak az égen ( ez jelentette azt, hogy csontszáraz a levegő ), bár az ember a száján is érezte ezt a szárazságot.

Az alábbi kép egy nagy panoráma, amely 50 kisebb képből áll. Cserébe igen részletesen ki lehet fotózni a Tejutat.

Egy ilyen észlelőhétvége mostanában már két részre bomlik. Nem “klikkesedésről” van szó, hanem inkább arról, hogy az asztrofotós rendszerek sötét eget és sötét környezetet igényelnek.

A sötét környezetet a teraszos kialakítása a dombnak elősegítette szerencsére. Nem is olyan távol kellett elhelyezni őket a vizuális rendszerektől. :-)

A dobronhegyi égre a második estén SEM volt panasz. Az alábbi félórás stackelt felvétel nagyszerűen mutatja a Tejút ragyogó sávját és az égbolt minőségét. A Bortle skálán ez a hely a 4-est érdemli ami nem olyan rossz. Fotózásra és észlelésre már megfelelő a Sarkcsillag magasságától felfele.

Három darab rendszert vittem, abból az egyik nappal volt használható, mely egy vizuális Lunt LS50 H-alfa naptávcsőből állt, majd ezt naplementekor át lett szerelve egy “mozaikos” asztrofotós rendszerré, míg a nagyobb szett egy 72/432 Skywatcher Evostart és egy Skywatcher EQ5 Gotot tartalmazott.

Utóbbi rendszer által készült el a 70x5 perces asztrofotó a Collinder 399 / Vállfa halmazról.

Van már kép a Cr 399-ről, ezért úgy döntöttem, hogy az észlelőhétvégén az összes fotós időt erre a képre használom fel, ami nem volt sok, hiszen jött fel a Hold. Összesen kb 6 órányi felvétel készült. Ebből 2 óra azt első éjszakán és kb 4 óra a második éjszakán jött össze. Utána keskenysávú szűrőkkel fotózott a rendszer tovább.

A holdkeltét is várták az észlelők. A második este nagyon látványosan kelt fel a Hold. Szimplán horizontból kelt fel a tiszta égbolt miatt.

Az első este holdkeltéje viszont sápadt volt és emiatt hangulatos őszi éjszakákat sugallt. Jelezte, hogy nem mindig lesz ilyen jó idő.

Az alábbi felvételen a két este holdfázia látható. Az utolsó negyed környéke talán a legszebb ... bármivel: kistávcsővel, nagytávcsővel, fotós rendszerekkel, bolygókamerával.

A fény és az árnyék határán lenyűgöző részletek látszódtak a nagyobb távcsövekkel is. 300x-os nagyításon lehetett ugrálni a kráterek között, de azért a kíváncsiság itt is tett róla, hogy 1500x-os nagyításon is megnézzük... Volt mivel, ugyanis az észlelőhétvége legnagyobb távcsöve egy 46 cm-es rácsos Dobson távcső volt. ( bár a Hold esetében ez annyira nem volt lényeges, hiszen az eléggé világos, de a mélyég objektumok esetében csak is az átmérő számít ).

Az észlelőhétvége egyik kísérleti termése a Mysterio fotó, mely egy függőleges panorámakép. A rendkívüli részletessége az óraműves állványban rejlik, ami szépen követte az égboltot. Sajnos a kereszt is bemozdult, mint minden táj egy ilyen óraműves rendszer esetén, ezért azt lekapcsolt óraművel kell fotózni, majd a képeket utólag kell összerakni. Természetesen ebben az esetben nem elfogadható a más égbolt más háttér használata.

Az észlelőhétvégén mozgóképes felvételek is születtek, melyből egy-egy kép önmagában megállja a helyét.

A holdkelte után készített halszemobjektíves fotó különlegessége a szűrőben rejlik, mely csak az emissziós H-alfa csillagködök fényét engedi át. Általában távcsövek vagy teleobjektíves fotók esetében használják, azonban itt egy teljeségboltot lefedő ultra nagylátószögű objektív mögé volt betéve. Persze az egy kattintás itt öt perc ISO1600-at jelentett, ezért egy mozgó, óraműves állványra kellett felszerelni az átalakított fényképezőgépet.

A felvételen egy kicsit más alakú Tejút látszódik és kissé máshogyan koncentrálódnak ezek a hidrogénködök. Főként a Hattyú csillagképben, a Cefeusznál és a Cassiopeiánál is vannak ilyen nagyobb és fényesebb emissziós csillagködök.

Ha már Hidrogén alfa fotó, akkor elkészült egy mozaikfelvétel is, mely szintén kísérleti céllal lett feldolgozva. A keskenysáv technológiával készült fotón a Hattyú csillagkép látszódik. Mivel többórás mozaikról van szó, ezért az égbolt elmozdult a fotózás ideje alatt és a fátyolfelhők is beúsztak, tompítva ezzel az egyes paneleket.

A másik kísérleti fotó azonban meghökkentően szép eredményt hozott a körülmények ellenére. Egyszerűbb fényképezőgép gyűjtötte a fényt magas ISO-n 10 percig, majd még 40 kép következett. A fotón az Észak-Amerika csillagköd látható, mely koraőszi estéken a fejünk felett delel. Szabad szemmel is megfigyelhető, ám legszebben keskenysávon tanulmányozható. A fotón csak a vörös csatorna van, ami aztán fekete-fehérré lett alakítva.

Az észlelőhétvége második éjszakáján “ellógtunk” a közeli Szent Ilona kápolnához egy-egy asztrotájkép miatt.

Majdnem négy év telt el azóta, hogy a kápolnánál felmerült a gondolat, hogy éjszakai fotó kellenne. De most a körülmények ideálisak voltak.

A különös halszem fotó a kápolna előtt készült és jól meglett dolgozva. A Tejút mellett jól látszanak a környező települések fényei. Zalaegerszeg hideg LED fényei harcba szállnak az egyébként meg jól kiszűrhető hagyományos nátriumlámpák ellen. Előbbinél azonban a teljes spektrum miatt esélytelen tompítani a fényszennyezés hatását egy-egy fotón.

Minden helyen készül egy-egy teljes panoráma, melyet egy szotverrel különböző vetületekbe lehet teríteni. A kisbolygó hatás itt jól érvényesült a magányosan álló kápolnával.

Természetesen a Tejútíves fotó sem maradhatott el. Egy panoráma 40-50 képből készül az átfedéstől függően. A végeredmény egyetlen nagy fotó, melynek hosszabbik oldala akár 25000 pixel is lehet.

Összességében nagyon jóra sikeredett az észlelőhétvége. A korábbiakhoz képest mindkét éjszaka 100% derültnek mondható, ami ritka ősszel és tavasszal. Nagyon, de nagyon ritka!

#asztrotájkép #asztrofotó #astrophotography #Astronomy #astronomer #night #nightlife #milky way #milkyway #stars #telescope #telelens #csillagok #csillagköd #hold #moon #sunset #telescopes

397 notes · View notes

rafeeen1 · 5 years

Text

Részleges Holdfogyatkozás

2019. június 16-án este egy részleges holdfogyatkozásnak kellett volna lennie. Pontosabban volt is, de a Zselicben beborult pillanatok alatt az égbolt az esemény első felére.

A borult ég előtti pillanatokban azért sikerült készíteni képet róla, ahol már picit elére a Földárnyékot az égi kísérőnk.

A fogyatkozás kezdete és a közepe teljesen borultság közben zajlott, majd végül elkezdett kiderülni az égbolt. Készült egy “jellemző” fotó az Holdfogyatkozásról.

Ezek a képek mind egy 72/432 Evostar távcsővel készültek, mely egy EQ5 GOTO állványra volt felszerelve. Az állvány követte az égbolt mozgását. Azonban az égi háttér előtt a Hold balra mozdul el meglehetősen gyorsan.

A Hold egy óra alatt megteszi a látszó átmérőjét balra az égbolton, emiatt az éjszaka alatt hamar kivonult a Földárnyékból, melyet az alábbi félresikerült ( talán nem is baj ) képsorozat szemlélteti.

A Földárnyéknak két része van, az umbra és a penumbra. A Hold mindkettőben bennevolt, előbb a félárnyákot érte el, majd végül a teljes árnyékot. A maximális fedés alatt a Hold 66%-a árnyékban volt. A túlexponálás esetén azonban kisértetis vörös fény látszódott a sötét oldalon, melyet a Föld légkörén át szóródó fény hozott létre.

A cél egy sorozatfelvétel lett volna, ahol látszódik Földünk árnyéka, azonban a felhők sajnos szabotálták az eseményt.

#lunar eclipse #lunar #moon #telescope #eclipse #fogyatkozás #csillagászat #holdfogyatkozás #távcső

30 notes · View notes

rafeeen1 · 5 years

Text

Őszi ébredezés

Egy mindent vivő expedíció után az ember egy ideig nem tudja feldolgozni azt a sok információt, amit látott, bizony kell még idő, míg megemészti az egészet.

Nos eltelt egy év és még mindig Namíbia. Az asztrotájképek ( több száz ) készen vannak, azonban az asztrofotók egynegyede jó ha fel lett dolgozva, ugyanis azokat sokkal nehezebb megcsinálni szépre és fontos az igen nagy odafigyelés, mivel egy órányi fotó több mint ötezer Ftba került. ( átszámolva az egészet, még mindig olcsóbb mint robottávcsövezni Chilében )

De az élet nem áll meg, sőt! A legjobb dolog az asztrofotózásban, hogy mindig ottvan előttünk a téma, így ha elrontjuk a fotót, akkor vissza tudunk térni hozzá később. Tejúttal is ez a helyzet.

Októberben a Tejút centruma általában már bukik le délnyugaton. Hűvösek az esték és gyakran párásak is. Az őszi hidegfrontok támadásával azonban nem csak rosszidő jön, hanem kivételes tisztaság is. Ilyenkor a levegő a magasban még elég nyugtalan, amit lehet látni a csillagok erős hunyorgásából. Talajszinten viszont hideg van esténként a szélvédett völgyekben és a szikrázó Tejút alatt köd és párafoltok is képződnek.

A felvétel Enyezdről, egy olyan helyről készült, mely a Zselic egyik legeslegsötétebb helye. Nincs sehol fényszennyezés. Semmi nem szűrődik be szinte, hiszen ez egy völgy, mely teljesen körbe van véve erdővel. Abszolút sötét, ugyanakkor kissé félelmetes is, mert tele van vadállatokkal. A maradék szarvasbőgés után dámbarcogás is jön a sötét erdő mélyéről és a macskabagoly is szóváteszi az arra járó, sötétben kevéske zajt csapó asztrotájkép fotóst.

Egyfajta panorámakép, mely 15 darab kisebb részből áll össze. Az előteret és a párát a csillagok fénye deríti. Akár a saját tulajdon szemünkkel is láthatunk a csillagok fényében, csupán megfelelő sötétadaptáció szükséges hozzá.

Vannak ismerős és látványos csillagképek, mint például az Orion vagy a Nagy Medve. Ám vannak olyanok, melyek halványak és egy városi fény könnyedén elnyomja őket. Egyik ilyen a Cefeusz, mely őszi estéken delel a fejünk felett. Jelentéktelen, házikó alakú csillagképnek tűnik, mégis rengeteg asztrofotós téma "hazája".

Egyik ilyen téma, a Varázsló köd (felső kép). Kistávcsővel látszódik már a nyílthalmaza, de a ködösség egy-egy jó éjszakákon épphogy látszódik. A csillagköd ~8000 fényévre van tőlünk. Nem olyan látványos, mégis egy jó fotótéma, mert kiemelkedik a csillagos égi háttérből. Az emissziós csillagköd vörösesen fénylik a környező csillagok sugárzásai miatt. A vörösesség az ionizált hidrogén miatt van.

Annyira azért nem vagyok rá büszke. Amikor készült a fotó, akkor erős ködösség volt a táj felett és emiatt lágy lett a fotó.

Hasonlóan nem vagyok büszke az LDN673-as fotómra. ( de aztán kiderült, hogy egész frankó felvétel lett állítólag )

Ez a sötétköd 600 fényévre van tőlünk. Meglehetősen nagy. Két telihold átmérőt fed le az égen. Ez egy olyan porfelhő, mely eltakarja a mögötte világító csillagok fényét. A háttér és a csillagok sárgásak és vörösesek ami viszont a nagy felleg mögött jelenlévő molekuláris felhő fénytörése miatt van.

Ezt a "valamit" szabad szemmel nem lehet látni. Távcsőben nézve inkább csak az egyenetlen csillagos égi hátteret lehet észrevenni. Leginkább asztrofotókon tanulmányozható ez a régió. A fotó eleinte a Zselici Csillagparkban készült, majd végül augusztus végén gyűlt össze a szükséges expómennyiség, de akkor már a Vega Csillagászati Egyesület nyári táborában. Így a képek mesélni tudnának a sokszor különleges éjszakákról. Egy 800mm-es távcső gyűjtötte a fényt több éjszakán át. Azaz minden este vissza kellett térni mindig az adott célterületre.A célobjektum beállítását a fényes csillagok segítették.

Apropó... fényes csillag... Holdunk mellett tavaly volt egy másik feltűnő égi kísérőnk, a Mars, mely vörös fényes csillagként mozgott déli irányban. Csillagnak látszott, de mégse az. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk megfigyelni, hogy megnézzük, hogy hunyorog-e vagy sem. Ha hunyorog... "remeg" akkor az csillag, ha mozdulatlanul áll, akkor az bolygó. A csillag az egy 100 méteres távcsőben is csak egy pont, viszont a bolygó egy kistávcsővel is látványos. A tűszúrásnyi fényt a légkör torzítja. A magasban a nagy szelek esetén a csillagok valósággal hunyorognak, míg a bolygóknál ezt csak akkor vesszük észre, ha azt távcsőben nézzük.Általában a csillagok hunyorgása a magasban, a mondás szerint időjárásváltozást / frontot jelez.A alábbi felvétel 30 darab kisebb képből áll, melyek panorámafotóvá állnak össze.

Ismét asztrofotó: A Van den Bergh 15. számú objektum egy úgynevezett reflexiós ködösség a Zsiráf csillagképben. A csillagköd visszaveri a fényes csillag ( C Cam ) fényét és emiatt dereng szépen. A csillag öt magnitúdós, mely szabad szemmel már észrevehető, azonban a települések fényei túlragyoghatják azt. Az egész ködkomplexum tőlünk 2800 fényévnyire van.

Őszi estéken olyan érdekes csillagképek látszódnak jól, mint a Cassiopeia, vagy épp az Aries (Kos). Délen a Capricornus (Bak) delel, míg nyugaton nyugszik lassan az Aquila (Sas) és sok más csillagkép. A Göncölszekér az északnyugati-nyugati horizont felett mozog, így nehéz megtalálni erdőből, faluból és városból. Késő éjjel jön az Orion csillagkép és a Bika és az Ikrek is.

Az őszi esték hosszúra nyúlnak már. A nyári 3-4 óra helyett már 10 órát van teljesen sötét, így több távcsőidő jut az adott holdfénymentes időszakra. Ám ősszel jönnek a ködök és a rosszidők armadája. Szerencsére a 2018-as szeptember és október eddig sok derültet tartogatott és ezáltal megszülethetett ez a felvétel is.

Az asztrofotó egy 800mm-es távcsővel készült. A látómezőbe kétszer férne be egymás mellé a Telihold. 8 órán át készült a felvétel úgy, hogy 200 darab 2,5 perces sorozatból áll.

Az égbolt azonban tartogat néha különös érdekességeket.

Az éjszakai csillagos égen tavaly nyáron és ősszel egy különös vándor mozgott. Láthatatlan volt szabad szemmel, de a kis 5 centis lencsével rendelkező "kalóztávcső" vagy egy vadásztávcső már megmutatta az üstököst, mely a 21P/Giacobini-Zinner névre hallgat.

Az üstököst nevezhetjük piszkos hógolyónak is. Nagy kavics, sziklahalom, melyet szárazjég tart össze. Ahogy közeledik a naphoz ez a test... a 21P esetében két kilométeres tömb, úgy szépen a felülete felforrósodik és elkezd párologni. Majd a feltörő gejzírek az űrbe söprik az anyagot és egy csóvát alkotnak. Míg a mag apró, addig a csóva több millió km-es is lehet.

Az üstökös 5 millió km-es közelségben vonult el a Föld mellett, tehát attól nem kellett aggódni, hogy ránk esik. Az aggodalom inkább az volt, hogy a rossz időjárás és a közelgő Hold miatt egyre nehézkessé válik egy ilyen égi vándornak a megfigyelése, az amúgy hajnali égbolton.

A fotó szeptember 21-én hajnali 4:30-kor készült el. Hiába a nyári meleg... aki hajnalban kel, már láthatja az Orion csillagképet, mely a tél hírnöke... Bizony az égbolt már javában őszies az estéken. Az enyhe korahajnalon rövid expóziciósorozatra van szükség, hisz a csillagászati szürkület 4:55-kor véget is ér. Ám ami miatt a rövid expók kellenek, az az üstökös gyors mozgása, mely ezen a 20 darab 1 perces fotón is meglátszódott. A feldolgozáskor két összegzett fotó készült. Az elsőn a csillagokra lett igazítva az összes fotó, míg a másodikon az üstökösre, mely mögött a csillagok mozdultak el. A két fotót már csak össze kellett rakni és elkészült az égi vándoros fotó.

A következő felvételen a Nemzetközi Űrállomás (ISS) átvonulása látható egy csillagvizsgáló felett.

A hosszú expozíció következtében az ISS fényes csíkként látszódik baloldalt, ahogy átszeli a Tejutat.

Az Űrállomás átvonulása úgy néz ki, mintha egy fényes mozgó csillag lenne az égbolton. Kb. nyugat felől jön és keleten eltűnik este. Változó az eltűnése.Hajnaltájt viszont nyugat felől valahol feltűnik és kelet felé mozogva végigkövethetjük fényes pont ként a szürkületi időszakban.

Az esti átvonulások nagyon látványosak és fényesek is lehetnek. Olyan fényes is lehet az űrállomás, mint a Vénusz, az esthajnalcsillag.

Mikor jön az állomás? Mikor látható az átvonulás? A www.heavens-above.com-on először be kell állítani a lakhelyet és utána megkeresni a Nemzetközi Űrállomás átvonulását. (mostanában hajnalonta van).

Ha egy kistávcső van kéznél, akkor egy kis trükkel tudjuk követni is akár. Bár ügyesség kell hozzá, de ha sikerül, akkor a kistávcsőben már látszanak a napelemtáblák.

A fotó még azelőtt készült, mielőtt a csillagdában a távcső elkezdte volna gyűjteni szorgosan a fényt az asztrofotókhoz.

Ha már csillagvizsgáló...

A Zselici Csillagpark azon kevés épületek egyike, ahol az égbolt csodáit meglehet nézni ( meg is mutatják a program esetén, méghozzá szakszerűen). Meg... de nem is akárhogy. Még az épület telkéről is bámulatos a látvány az égboltra. Szabad szemmel látszódik számos csillagköd, csillaghalmaz és az Androméda galaxis is megfigyelhető.

Az épületben minden péntek esténként van távcsöves bemutató. ( ha jó az időjárás ). Akkor komolyabb távcsövekkel lehet szemügyre venni számos mélyég objektumot.

Melyik évszak a látványos ? Mindegyik. Ami a titok nyitja, az az újholdas időszak. Ha fent van a Hold az égen, annak nagy fénye van sajnos és túlragyogja a halványabb csillagokat, Tejutat és az Állatövi fényt is.

A felvétel egy 150 képes panorámafotó, melynek csak egy apróbb szelete került ide. Kétoldalt erős légkörfény van. Középen a Tejút és balra tőle az Állatövi fény sávja látható. Ragyogó volt az égbolt aznap este, mert egy markáns hidegfront kisöpörte a párás levegőt.

Ősz végén egyre rövidebb ideig süt a nap és egyre hosszabbak az éjszakák. A páratartalom emelkedésével gyakori vendégünk a köd. Mivel az időjárási frontok néha elkerülik a környéket ezért a levegő szinte áll és emiatt felgyülemlik a pára és a különböző szennyezőanyagok, aeroszolok.

A köd esténként leszáll, vagy épp képződik és napközben egyre nehezebben száll fel. Egyre makacsabb lesz. Végül beköszöntenek majd azok a napok, amikor egész nap szürke és ködös idő lesz és megjelenik mellette a zúzmara is.

A köd szigetel, ezért mellette a napsütéses területeken például 10-15°C-ig melegszik a levegő, addig a köd alatt jó ha van 5°C talán.

A ködmező felett viszont csodálatos látvány tárul az ember szeme elé. Felhőből kilógó "esőerdők", vékonyka alkonyi fátyolfelhők és lassan az "asztroszezon" végét jelentő Hold is megjelenik.

A fotó a Zselicből készült. A Zselici Csillagpark éppen kilógott a ködből, így nagyszerű rálátás volt az egészre.

Végül az őszi asztroszezont egy gyorsan elkészülő fotó zárta.

A Fiastyúk tőlünk 440 fényévre helyezkedik el a Bika csillagképben. Az 500 tagú csillaghalmaz 115 millió éves. Kékes csillagaiból szabad szemmel maximum hetet láthatunk. Tévesen Kisgöncölnek hívják, pedig ez nem egy csillagkép, hanem egy csillaghalmaz. Az egész klaszter nagy teliholdnyi területet fed le az égből. Vadásztávcsővel , kistávcsővel lehet legjobban megfigyelni. Általában a téli esték jellegzetes célobjektuma.

A felvétel egy lencsés távcsővel készült, melynek a fókusza (reduktorral együtt) 357mm. Bár több este kellett hozzá, hogy előjöjjenek a csillaghalmazt övező csillagködök, a végeredmény tekintetében azonban bátran lehet állítani, hogy ez a kis olcsó távcső egy kisebb rendszerrel szépen megállja a helyét.

76 notes · View notes

rafeeen1 · 5 years

Text

Hazatérés

S bizony lassan eltelt egy év. Tavaly ilyenkor már alig vártam, hogy indulhassak Namíbiába. Hazaérkezés után azonban nem fogadott rosszidő, hanem szép derült este némi holdfénnyel. Nyilvánvaló volt, hogy egy 24000km-es összutazás során vajon egyben van-e a távcsöves rendszer, főleg a mechanika.

Összeszerelés és beállítás után szerencsére nem volt gond vele, így elkezdődhetett a fotongyűjtés a Propeller ködre

Nyári égboltok egyik kevésbé ismert területe a Propeller-köd régi mely a hatalmas Cygnus X molekulafelhőhöz tartozik. A Hattyú csillagkép környéke hihetetlenül poros és tele van emissziós csillagködökkel, melyek nagyrészt vörösben világítanak a környező csillagok sugárzásai miatt. Hagyományos fényképezőgéppel ezek nehezen látszódnak, ám egy átalakított rendszer már "látja" ezeket a vöröses csillagködöket.

A formáció tőlünk 4500 fényévre helyezkedik el, tehát roppant messze. A Propeller-köd egy részét takarja az előtérben hömpölygő sötét porfelhő, mely elfedi a csillagok fényét.

Szavanna után a zselici erdőség következett, melyben Szentivánéj környékén olyan dolgok látszódnak, mely minden rajzfilm ... akár elengedhetetlen éjszakai kelléke.

A felvétel a Zselici Csillagpark egyik túraútvonalán készült, már jóval napnyugta után. Direkt hidegebb fehéregyensúlyt választottam az erdőhöz, hogy érződjön az éjszaka mivolta. ~ 100 darab kép készült, melyekre a Szentjánosbogarak szép csíkokat húztak. Az előtér viszont 10 ugyanolyan kép átlaga a zajcsökkentés érdekében. A képek hasonlóképp lettek összerakva, mint egy asztrfotónál, csak az illesztés algoritmusa más.

Ha Zselici Csillagpark, akkor távcsövezés a szép nyári langymeleg de meglehetősen rövid estéken. A fotón a nyári Tejút látható, mely a nyár derekán már szépen előjön éjszakánként.

Érdemes a Tejutat megfigyelni. Sokan keresik téli időszakban, de akkor útban van a nap. Nyáron azonban az ezüstös szalag ott ragyog a tiszta éjszakákon, ahol kevés a fényszennyezés.

A felvételen a Tejút látható, és tőle balra egy hullócsillag is beesett a képbe. A fényes vöröses “csillag” azonban nem csillag, hanem a Mars, mely 2018 júliusában volt legközelebb a bolygónkhoz. Akkor 75 millió km-re közelített meg minket és simán túlragyogta a Jupitert is. Ezáltal a negyedik legfényesebb objektum volt az égen. ( 1. Nap, 2. Hold, 3. Vénusz, 4. Mars ).

A felvétel az Asztrofoto.hu - Mars Asztrotájkép fotópályázaton I helyezést ért el. A nyereményből pedig nagyszerű “gadgeteket” sikerült beszerezni, mint például a WIFI adapter a távcsőhöz, stb.

Ha nyár, akkor nem telhet úgy el, hogy CSILLAGÁSZTÁBOR. Két jelentős esemény van, melyre el szoktam utazni. Az egyik a Bátorligeti Csillagászati Programhétvége, mely a lakhelytől 550km-re van. Azonban a hely különlegessége és számtalan élmény miatt minden évben odavágyik az ember. Sajnos 2018-ban Namíbia miatt nem sikerült eljutni a valamit valamiért elven, hisz nincs az embernek végtelen szabadsága. Azonban nagyon hiányzott a tábor, szóval 2019-ben már biztos, hogy eljutunk.

Nagyszerű Tejút, kellemes hangulat és jó emberek. Érdemes eljutni oda minden évben legalább egyszer. ( többször is lehetne, csak 550 km az 550km ).

A nyár második legnagyobb felvonása a VCSE Nyári Amatőrcsillagász és megfigyelőtábor, mely szinte karnyújtásnyira, Zselickisfaludon zajlott.

Az időjárás kegyes volt ebben az esetben a tábor több mint 50 lakójának. Rengeteg éjszaka volt derült, annak ellenére, hogy villámcsapásokból is volt bőven.

A tábor egyik legjellemzőbb képe alább látható. Az úgynevezett csíkhúzós felvétel 600 képet foglal magába.

Mik a piros vonalak? - észlelőlámpák. A vörös nem zavarja annyira az ember szemét, mely hamarabb regenerálódik az éjszakai látáshoz. Mik a "karikák"? A felvétel sok hosszúexpozíciós képből áll össze és a Föld forgása miatt a csillagok elmozdulnak az égbolton. Középen van az északi égi pólus, melyhez nagyon közel van a Polaris / Sarkcsillag A amatőrcsillagász-táborokban mit lehet csinálni? Tulajdonképpen sokmindent. Az ilyen táborok az amatőrcsillagászat mozgatórugója. Ha jó helyen van az ember akkor sokat tanulhat, sok segítséget kaphat hogy később ő segítsen. Lehet látni számtalan távcsövet a pár centistől kezdve a hatalmas fotonvödrökön át az óriási fénygyűjtő lavórokig szinte minden. Furfangos megoldások mellett minden márka, távcsőtípus előfordul. Jajj de nincs távcsövem! <- Bevallom, nekem sincs olyan, amibe bele lehet nézni. Csuuupa unalmaaas asztrofotós rendszerek. Elindulnak és hess a közelből... Nem lehet közelmenni hozzájuk. Szerencsére a tábor nem a zsugoriságról szól, így én is láthattam a masszív Szaturnuszt 500xos nagyítással úgy, hogy annak minden hanyattdobós részlete jött az ország egyik legnagyobb távcsövében. A 2018-as VCSE tábor a Perzeidák éjszakájára esett. A nagyszerű éjszakákról egy meteorzáporos fotó is készült.

A felvételen számos meteor látható. A Perzeida rajhoz tartozó hullócsillagok nem össze-vissza hullanak hanem egy bizonyos pontból látszódnak kisugározni, a pont neve radiáns, mely a Perzeusz csillagképből jön. Óránként 100-150 meteor is lehet augusztus közepén. A hullócsillagok nagyok, gyorsak, fényesek és nyomot hagynak. A Perzeidák az év egyik leglátványosabb, de nem egyetlen meteorraja. Csupán a jóidő, a nyári szezon miatt népszerűek. Kényelmesen megfigyelhetők egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, se felhő. Míg a tavalyi Perzeidákat nem akadályozta a holdfény, addig idén sajnos nem lesz ilyen látványos, ugyanis a Telihold időszakára esik a maximum. A fotó úgy készült, hogy az első jópár percet a fényképezőgép mozdulatlanul exponálta, majd végül alatta be lett kapcsolva egy óraműves szerkezet, ami által egyszerűen az égbolt lett a mozdulatlan és az előtér mozdult el. Mivel a csillagok mozdulatlanok voltak sokszáz fotón, ezért az összes hullócsillag egybegyűjtve szépen kirajzolja a radiáns helyét.

Hasonló technikával készült az alsó fotó is. Az égbolt mozdulatlan volt, míg az előtér az óramű miatt elmozdult. Egy Perzeida szépen belehasított a képbe.

Voltak olyan táboros esték, ahol estétől, reggelig zajlott az észlelés és fotózás. Zselickisfalud különlegessége a sötét égboltban rejlett. Talán az Őrséghez hasonlítható ege van, azonban távolabb az alpokaljai lezúduló zivataroktól.

A nagy finálét a Zselici Csillagparkba való kitelepülés jelentette, a táborhelytől még 10km-re bent a sötét erdőbe. Ám, ahogy az idő haladt előre, úgy a derült égbolton megjelent a szaharai homok és úgy csökkent az átlátszóság.

Szerencsére még úgy is jó égbolt volt. Esténként a Hattyú csillagkép böngészésével telt az idő, míg hajnalonta már lehetett látni az őszi csillagképeket. Végül a “kaput az Orion tette be” és kezdődött a hajnalodás.

A Csillagpark mellett külön elbújtak az asztrofotós rendszerek, melyek roppantmód kényesek a fényre.

Az előtérben azonban a VCSE 46 centis Dobsonja uralta a tájat és gyakorlatilag túlszárnyalva ezzel a CSillagpark 40 centis főműszerét. Azonban az épület biztonságot, nyugalmat árasztott magából. Tücsökciripelés, hullócsillagokra való reagálások hangja és néhai horkolás törte meg a zselici éjszakák csendjét, hisz egy csillagásztábor utolsó éjszakája már igen fárasztó tud lenni, főleg ha előtte szinte végig derült volt.

A nyarat pedig egy repülővel búcsúztattuk, mögötte a nyugvó Tejútcentrummal. A fotó már egy Bortle 4-5 közötti égen készült, ami miatt nagyon sokat kellett feldolgozni a Tejúton, hogy szépen látható legyen.

A Zselicben nem jobb az ég a Bortle 2,5-nél, ám az is azt jelenti, hogy 2500 csillag ragyog az égen. Ott látszódik a Tejút a centrummal. Halványan jön a Messier 33 triangulum galaxis. Az Androméda galaxis pedig könnyedén észrevehető.

A fulldome panoráma Bortle 3 alatt készült. Zselickisfaludtól északra Kaposvár fénye már látható, de stratégiailag nem zavaró.

Szemben a Namíbiás éggel, ami egy Bortle 1-es, tehát totálsötét és a légkörfény ami zavaró és látható a horizontnál.

Összességében elmondható, hogy a zselici ég az egyik legsötétebb Magyarországon, de érdemes megemlíteni Hortobágyot, a Bükköt és vannak helyek még a Nyírségben és az Őrségben is, ahol a fényszennyezés kevésbé nyert teret magának. Érdemes vigyázni a lámpákkal. Ne világítsunk felfele! Tartózkodjunk az udvart beragyogó reflektoroktól és csak akkor használjuk a kültéri világítást ha szükséges. Ez néhány apró szösszenet mondat, de a fényszennyezés miatt nagy jelentősége van, hisz az igazán csillagos égért néha több tucat, de néha több ezer km-t kell utazni. :(

Köszönöm, hogy végigolvastátok. Lesz még bejegyzés, lehet picit kevesebb szöveggel. ;-)

#night #nightlife #stars #galaxy #milkyway #Namibia #zselic #astro #astrophotography #astrophoto #landscape astrophoto #nightscape #Tejút #csillagok #távcső #telescope #meteor #summer #nyár

262 notes · View notes

rafeeen1 · 5 years

Text

Tavaszi szél

2018 tavasza nagy izgalommal telt. Az első két hónap készülődéssel telt, míg május gyakorlatilag egy teljesen más világban zajlott.

A nagy készülődések közepette azonban számos érdekes látvány, egy észlelőhétvége és egy igen kemény több éjszakás, alvás nélküli asztrofotózás is volt.

Minden szezon végén egy szép jelenséget lehet megfigyelni. Egy holdsarlót, melynek a “másik része” is látszódik.

A Földünk felhőzetéről visszaverődő napfény megvilágítja a Hold árnyékos oldalát olyan erővel, hogy onnét visszaverődik a napfény ismét a Földre. :-) Talán az egyik leglátványosabb jelenség, melyet égi kísérőnk adhat.

A fotó esetében színes gyűrűk is látszódnak, mely egyfajta légköroptikai jelenség, mely úgy jön létre, hogy a vékony fátyolfelhőben lévő vízcseppecskék meghajlítják kicsit a fényt. Mivel ebben az esetben ez napfény, mely a Holdról visszaverődik, így színeire bomlik. Ebben az esetben Holdkoszorúról van szó.

Minden tavasszal van egy észlelőhétvége a Vega Csillagászati Egyesületnek. Általában közgyűléssel párosítják azt, de sajnos arra nem sikerült eljutni.

Tavasszal a magyar időjárás sajnos igen szeszélyes, és egy-egy frontátvonulást könnyű elkapni egy ilyen észlelőhétvégével. Persze azért sikerült észlelni, de az asztrofotózást sajnos el kellett engedni az átvonuló felhők miatt.

Hangulatképet mindenképp érdemelt a dolog.

Tavasszal egy a lakhelytől távol eső terület lefotózása is projekt volt.

Hegyestű egy lenyűgözően hatalmas, monolitikus bazaltorgona Monoszló és Zánka között. Valaha ez egy lávát okádó vulkán volt, mára viszont egy békés hely. A hegy nyugati felét legyalulták, elbontották, így láthatóvá vált a megdermedt láva sokszögletű szerkezete.

A Tejút tavasz derekán késve magasodik kelet felől és hamar a fényárba vész. Míg esténként szinte alig találjuk meg a nyugatra dőlt téli részt, addig a "nagy üresség" után már nemnagyon bírjuk kivárni a hajnali Tejutat.

Az óriási és mintás bazalttömbök és a szerencsére gyengén fényszennyezett Tejút együttes látványa lenyűgöző. Bár a fényszennyezés nem épp jó dolog, de a fényfestés néha egy szükséges rossz. Ebben az esetben az 50 méter magas tornyot egyszerűen egy erős lámpával is nehéz volt jól megvilágítani.

Hegyestűért 200km-t kellett utazni az éjszaka folyamán. Ám fotózásunknak nemcsak a hegy látványának megörökítése volt, hanem egyfajta ünneplés is, mivel megalakult a Magyar Asztrofotósok Egyesülete, mely a haza asztrofotósait és éjszakai fotósait, (asztrotájképeseit) foglalja magába. Jómagam (leginkább) az asztrotájképeseket képviselem elnökségi tagként.

Ám miközben fotóztunk 200km-rel odébb, addig az asztrofotós rendszer is ment.

Az alábbi fotón a három galaxis összességében a Leo Triplet nevet kapta. Három fő galaxis van a látómezőn és így igazi klasszis célpont az asztrofotósoknak, illetve kistávcsővel is megfigyelhetők az Oroszlán (Leo) lábánál.

A felvétel a jó minőségű koratavaszi, tavaszi égbolton készült a Zselicben. Összesen 12,5 órába telt az összes fotó begyűjtése ( 300 x 2,5 perc ) egy 800mm-es távcsővel. A fotongyűjtés közben a télből szép lassan madárcsicsergős tavasz lett.

Késő tavaszi hajnalokon már javában látható a Tejút sávja, és benne egy olyan csillagköd, mely végül inkább nyári klasszis... Az NGC 7000 emissziós köd gyakorlatilag Észak-Amerika partvonalait mutatja, míg a sötétköd a Mexikói öblöt formázza.

Meglehetősen fényes, 4 magnitúdós, ezáltal a legtöbb fotón ott ragyog. Viszont mivel kiterjedése nagy, ezért halvány és a csillagok elnyomják a fényét. Legjobban vadásztávcsővel, vagy kistávcsővel figyelhető meg.

Meghökkentő, 2000 fényév távolságban van, így az átmérője kb. 15 fényév lehet... Tehát a mai technológiával ezt 150-200ezer évbe telne átutazni.

A színe Hidrogén-alfára utal, melyet a környező keletkező csillagok sugárzása gerjeszt, késztet világításra.

A 12,5 órás felvétel 800mm-es távcsővel készült. A képek egy része egy bizonyos szűrővel (UHC) készült, míg a színréteg a Zselicben lett összegyűjtve kiváló ég alatt. A két kép ötvözésével lett dinamika, apró csillagok és színek tömkelege is. Április végén kezdődött az első sorozat és végül július közepén fejeződött be a munka vele.

Azonban a tavaszi éjszakák hangulatát csak úgy lehet átélni, ha az ember kint van. Míg egy távvezérelhető csillagda a kényelmet szolgálja, addig elveszi pont azt az élményt, amit az ember a csodálatos, csillagos égbolt alatt tölt.

Az alábbi kép a Zselici Csillagparkban készült.

2018-ban a késő tavaszi, nyári égboltok látványos vendége a Jupiter, mely sokszorosan túlragyogja a Szíriuszt, az éjszakai égbolt legfényesebb csillagát.Áprilisi estéken a téli Tejút már nyugszik nyugaton, míg az északi égi pólus alatt a Cassiopeia W alakú csillagképe szépen "átészakol" északkeletre, ahol feljön a Lant és a Hattyú csillagkép is. Míg keleten már a Kígyótartó és alatta a Skorpió jelzi, hogy hamarosan emelkedik a Centrum.

Egy évnek vannak különleges mozzanatai. Az egyik ezek közül a tavaszi hajnalokon kelő Tejút és a harmatos friss levegő. A természet ilyenkor éledezik, az égboltok általában mélyek a gyakori frontátvonulások miatt. Sajnos gyakran a felhők győznek, de amikor nem, akkor abszolút lenyűgöző a látvány.

Szerencsére a tavaszt nem zavarta olyan sokszor a felhőzet és ezért sok asztrofotó nyersanyag született.

Talán az egyik legszebb és legérdekesebb galaxisos asztrofotót tavasszal két helyről sikerült összegyűjteni. Amíg Hegyestűn fotóztunk, addig mobiltelefonról figyelve a távcsövet, szépen végig tudtam ellenőrizni, hogy hogyan gyűjti a fényt a Messier 51-es számú, úgynevezett Örvény galaxisról ami 21 millió fényévre van tőlünk.

Igen látványos dolog, mert két galaxis rohan egymásnak ebben a pillanatban is. Ám ők 21 millió év előnyben vannak, hiszen mi a múltat látjuk azért, mert óriási a távolság.

Nagyobb távcsővel kötelező célobjektum. Az én rendszerem “kicsi”, de azért nem adtam fel. :-)

Még mielőtt indulás lett volna Namíbiába, az utolsó éjszaka Magyarországon zivatarosan telt. Pécs meg lett áztatva szépen. A látványos szikrázást viszont a Zselici Csillagpark kényelmes kilátójából sikerült lefotózni.

Az utolsó két képet sokáig nem engedte feltölteni, így még az is rádobott a lapáttal a majdnem egy éves késésre. Ezért előre is elnézést kérek.

198 notes · View notes

rafeeen1 · 6 years

Text

Legendák Földjén II.

Az Éta Carinae ködösség láttán még inkább izgalomba jött mindenki. A namíbiai égbolt nagyon jó minőségű volt a hazaihoz képest.

Próbáltuk a legendákat megfejteni. Az egyik legenda az az volt, hogy Namíbiában a horizonton olyan az égbolt, mint Magyarországon függőlegesen a zenitben (felfele).

Nos ez valóban így van, hiszen Namíbiában az adott helyen zéró a fényszennyezés. Persze a légköri nyugodtsággal már más a helyzet. Ott is hasonló, mint Magyarországon.

A nagytávcső mellé vittem egy kisebb asztrofotós rendszert, mely egy teleobjektívből, egy régi Canon EOS1100D fényképezőgépből és egy Star Adventurer állványból állt. Még épp befért a csomagba (a ruha helyett...)

Az alábbi képen az Éta Carinae ködösség látható jobbról, míg mellette baloldalt a Déli Plejádok... mely nem annyira látványos mint az északi, de azért... valami.

Egy 50mm-es fotóobjektív esetén is igen látványos dolgok jönnek elő. A Tejút déli része is hemzseg a csillagködökben. A képen baloldalt alul a sötét folt a Szeneszsák mely egy óriási porfelhő, míg jobboldalt az Éta Carinae ködössége látszódik.

Egy kis segítség:

Az éjszakák különleges csendjét sakálok vonyítása és néha kísérteties fémcsattogások törték meg. Olyan fémes “industrial” hangok jöttek. Lehetett tudni azt, hogy valami fémhang, de addig nem derült ki, míg napközben fel nem fedeztük és akkor meghallottuk.

A fémhang nem mástól jött mint egy szélkeréktől, mely a vizet pumpálta az állatoknak. Persze a kíváncsiság teret nyert az idegen éjszakák félelme felett és a szélkerék szépen asztrotájképre került.

A fotózás közben már éreztük, hogy világos van, nem is akármitől. A Tejút centrumától. Amikor egy nagy panorámát készítettem, akkor nem kellett küzdeni az előtérrel, mert a Tejút fénye megvilágította azt. Később a panelek illesztése közben sem lépett fel probléma.

Az alábbi kép egy 50paneles fulldome panoráma, ahol az egész táj érdekes fényárban úszik a Tejúttól és a sok csillagtól. A fák fent már árnyékot vetnek. Balról egy víztározó látszódik. A csillagos égen a fényes “csillag” inkább bolygó, méghozzá a Jupiter. Jobbra a horizontot érintik a Magellán felhők, míg a Tejút centruma átragyog szinte a szélkerék mögött.

Esetleg vannak ott Namíbiában ismerős csillagképek?

Vannak bizony! Sok embernek ismerős a Göncölszekér, mely lent a déli féltekén is látszódik. Magyarországról az év minden egyes estéjén lehet látni, míg Namíbiában csak egy bizonyos szezonban és nagyon rövid ideig tartózkodik “fent” azt égbolton. Fent? Inkább lent. :-)

Magyarországról a téli estéken szépen megfigyelhető az Orion csillagkép. Késő télen és koratavasszal egyre inkább délnyugat fele veszi az irányt a Kaszás.

Ez a fotó március elején készült a Zselici Csillagparkban. Figyeljük meg a csillagkép állását.

Namíbiában viszont máshogy nyugszik... inkább rendkívül furcsán. Gyakorlatilag oldalra dőlve lemegy. A fotón lefele ment szinte. Előtérben látszódnak a fotózó távcsövek vörös állapotjelző ledjei és a Red House, és annak az az ablaka, mely a szobám volt két hétig.

A Red house minden tekintetben kényelmes volt. Ám hiába a pihe-puha meleg ágy. Alvásra maximum 1,5 óráig volt lehetőség, utána kelni kellett és kimenni a 0-5°C-os hidegbe ellenőrizni a távcsöveket.

Amikor a rendszerek mentek, és bandába verődve beszélgettünk a ház környékén, úgy azért készült pár fotó a környékről. Talán az egyik legsokatmondóbb a “milliárd csillagos hotel” fotó:

Előtérben a Red House, háttérben a hatalmas, kelő Tejút. Akárhányszor néztük, mindig lenyűgöző volt. Az összes fotón ott ragyogott. Egyszerűen ott Namíbiábn érezte az ember, hogy egy 300 milliárd csillagos galaxisnak a tagja. ...Hogy tényleg bennevagyunk és suhanunk a 100 ezer fényév átmérőjű csillagvárosban... Ahhoz képest az 1977-ben indított Voyager 1 is csak kb. 30 fényórát tett meg...

A következő bejegyzés inkább a tavaszi asztrotájképekről és asztrofotókról fog szólni, mert szerencsére hazánk is bővelkedett szépen látnivalókban / témákban. Namíbiás képekből még bőven lesz később felhozatal.

#astro #night #stars #milkyway #astrophotography #astrophoto #nightscape #nightsky #éjjel #éjszaka #tejút #csillagok #namíbia #namibia #africa #afrika #galaxis #telescope #távcső

163 notes · View notes

rafeeen1 · 6 years

Text

Legendák Földjén I.

Igaz elvagyok késve vele, vagy mégsem? Tavaly ilyenkor már gondolkodtunk rajta, hogy nem-e lenne jó tényleg lemenni Namíbiába asztrofotózni.

Rengeteg gondolkodás után végül eldőlt, hogy idén 2018 májusában a déli féltekéről fogunk fotózni egy Magyarországtól légvonalban 9000km-re délre lévő országból.

Az egész expedíciót féléves alapos tervezés előzte meg. 2017 decemberében végül nem volt visszaút. Megvásároltuk a repülőjegyeket és onnantól már komollyá fordult a készülődés.

Egy hatalmas asztrofotós rendszert kellett precízen szétszedni, ütésbiztossá tenni, majd grammra pontosan elcsomagolni, hogy elférjen két darab max 30 kilós csomagban, illetve két darab kézipoggyászban. Szinte minden téli és tavaszi hónapban került egy-egy dolog a végleges helyére. Majd meglett a vízum és az izgalom is az utolsó hetekben.

Végül eljött az idő májusban. A cél Namíbia - Isabis farm volt. Május hatodikán Budapestről volt az indulás repülővel, hogy aztán két átszállással másnap délután megérkezzünk Namíbia fővárosába: Windhoek-ba. “vindukba”.

Az élmények egymás után értek, mind a repülőút, mind látnivaló terén. Nem volt semmi 12 órát az egyenlítő felett utazni / jól bealudni háromszor a filmen, ahogy a repülő ringatózott, végül célbatalálni a repülős kajával, minközben a szavanna felett a turbulenciák dobálják a gépet, de végül amint végeztünk a bevásárlással és gyakorlatilag beépítettük a kisbuszunk maradék helyét is kajával.. szimplán csak felnéztem az égre és láttam a kékórában a Dél Keresztjét és a Kentaur két fényes csillagát.

A farmhoz vezető út rögös és vesekőrobbantó volt. Ahogy ránksötétedett, úgy vettem észre a délre néző “”sötétített”” ablakon, hogy látszódik a Szeneszsák, mely egy hatalmas sötétköd a Déli Tejútban... Már akkor hűha kategória volt, de amint kiszálltunk a farmhoz vezető úton, úgy dobtuk el az állunkat a Tejút látványán. Gyorsan készült egy mobiltelefonos fotó egy olyan részről, melyet itthon sose láthatunk.

Hasraesős látvány volt első pillantásra. Pedig még hozzá se szokott a szemünk a sötétséghez.

A farmhoz érkezvén a Cranz család fogadott minket. Joachim terepjáróval vitt ki néhányunkat a hatfős csapatból. Egy nagyszerű kis házat kaptunk lakhelyként, minden fullextrával felszerelve. Pihe-puha meleg ágyak vártak minket és tudták, hogy nem fogunk bennük sokat aludni. :-)

Amint kipakoltuk a szükséges dolgokat, élelmet és minden olyan eszközt amire szükségünk van a szinte kéthetes expedíció során, én rögvest építettem össze az állványt és a fényképezőgépet.

Tudtuk, hogy aznap este még nem lesz asztrofotózás, de az asztrotájképekhez elég 1-2 perc és már készülnek is. Az első képet természetesen az emésztőgödör felett készítettem, amire másnap Adélék figyelmeztettek, hogy nemkéne rálépni mert könnyen sz*r ügy lehet a vége. Ám a kép mindenért kárpótolt.

Tejútcentrum jön felfele... pálmafaszerű és kaktuszos dísznövények és kétcentis tövissel rendelkező akáciák... hogy aztán az ember a papucsából, cipőjéből szedje ki azokat. Bizony! Szavannán vagyunk. Afrikában.

A Tejút déli része hihetetlenül látványos. Sokkal fényesebb mint az északi. Abszolút kontrasztos és tiszta. Erre rákontázott a zéró fényszennyezés és az 1800 méteres magasság is. Hihetetlen részleteket lehetett benne látni akár szabad szemmel.

Amikor függőlegesen felfele a zenitbe ért a Tejútcentrum, úgy szinte agyonnyomott minket. Négy napra volt szükség, hogy felfogjam, hogy mit is látok. Megcsíptek... és nem álmodtam. Ez ilyen... Fényes, hatalmas, színes. Ez a galaxisunk közepe.

Ezek voltak azok az esték, amikor csak a váó, meg aztak*, meg azigeeen hagyta el a szánkat. Pedig csak belefotóztam a világba. Semmi céltudat nem volt. Csak annyi, hogy azonnal legyen egy kép a Tejútról.

Beállítani a távcsöveket már nem volt annyira hűdejó. Az ismeretlen déli pólust szerencsére hamar megtaláltuk. Majd jöhetett a holdfény és az alvás, hogy aztán másnap körbenézzünk a házban, felkészüljünk az estére.

Annyit tudni kell, hogy májusban, Namíbiában 1 óra alatt a napsütésből csillagászati szürkület lesz. Nagyon gyorsan sötétedik, így az összes rendszert indítani kell naplementekor, mert minden perc számít.

Biztos azt gondolja mindenki, hogy totálsötét van egy olyan helyen, ahol 200km a legközelebbi civilizáció, pedig nem... Sőt... A Tejút árnyékot vet!!! A csillagok meg kegyetlenül világítanak. A csillagfényben képes tájékozódni az ember, de még hogy...

Vannak más dolgok is az égen, melyek totálidegenek egy olyan ember számára, aki mélyen ismeri az északi eget. Az egyik a féltenyérnyi Nagy Magellán Felhő. Fogtam és fel is raktam a fára rögtön. Ez a felhőcske nem más mint a Tejútrendszerünk kísérőgalaxisa. Szabad szemmel is galaxisnak látszódik, de szintén hasraesős látvány, ha távcsővel nézi az ember.

Amikor az asztrofotós rendszerek elindulnak, akkor közben lehet beszélgetni, fotózni, pihenni is akár. A pihenés csak az utolsó napokban jött össze. Inkább fotózás volt a lényeg. Első igazi estén el is készült egy panorámakép, melyen az igazi afrikai égbolt látható.

A Tejútcentrum Magyarországon délkelet felől megindul, majd súrolván a déli horizontot, lesüllyed délnyugaton. Nehezen megfigyelhető, mert sok helyen a fényszennyezésbe vész. Na de mi van akkor, ha a centrum felfele jön? Ez történik pontosan a déli féltekén.

Irigylésre méltó, ahogy egyre inkább kijön a horizontból és magasodik. Végül májusban hajnali 2 környékén delel függőlegesen az ember feje felett.

Amikor valaki asztrofotókat készít, először mindig a leglátványosabbal kezdi. Vagy épp valami ikonikussal. Ez velünk sem volt máshogy. Én rögtön az Éta Carinae ködöt kezdtem el fotózni. Abszolút fényes “kommersz” hatalmas, 300 fényév átmérőjű csillagködkomplexum, melyet az ember szabad szemmel is lát, de az asztrofotós berendezések minden fantáziát felülmúlva jelenítik meg.

Én két rendszert vittem. Egy kisebb fókuszra beállítottat, illetve egy klasszikus 800mm-es távcsöves berendezést. Az utóbbival készült képpel viszont a mai napra elbúcsúzok, de ígérem, hogy most nem várok megint több hónapot egy-egy bejegyzéssel.

Az első teljes namíbiai éjszakámon azonban különös és félelmetes hangok miatt futott végig a hátamon a hideg. Napközben azonban utánajártunk a különös hangnak, és azóta ha felidézem emlékezetemben azt a hangot, mindig a csodálatos afrikai éjszakára gondolok, minden velejárójával együtt. :-)

305 notes · View notes

rafeeen1 · 6 years

Text

Állatövi fény 2018 tavaszán

Minden tavasszal, a sötét, csillagos eget, napnyugta után egy órával, egy hatalmas fénypiramis ragyogja be.

A különös fény nem egy távoli erős lámpától, se nem egy közeli várostól jön, hanem a világűrből látszódik így.

A naprendszer síkjában rengeteg, úgynevezett bolygóközi por van, melyen szóródik a nap fénye és ezt lehet látni tavasszal esténként az ekliptika vonalán. Tavasszal főként a Kos és a Bika csillagkép, ami jól megfigyelhető este, abban az irányban. Az Állatövi fény egyenesen a Fiastyúk nyílt csillaghalmazig hatol.

Igen sötét, fényszennyezésmentes égboltról lehet legkönnyebben megfigyelni ezt a gyönyörű csillagászati jelenséget. Míg tavasszal esténként, addig ősszel hajnalonta látszódik jól, mégpedig azért, mert az ekliptika vonala akkor zárja be a legmeredekebb szöget a horizonthoz képest.

Azonban egy csillagoségbolt parkból valami más is látszódik őszi és tavaszi éjszakákon. Valami egészen különleges, melyet amatőrcsillagász is ritkán lát. De amint megpillantja nagyon örül neki.

A fényfolt nem más, mint az Állatövi Ellenfény - Gegenschein mely a nap ellenpontjánál alakul ki. A naprendszer síkja mentén felfényesedik és sávként vonul végig az bolygóközi poron szóródó napfény. Azonban a nap ellenpontjánál sokkal fényesebben látszódik. Tavasszal az Oroszlán csillagképben lehet megfigyelni, míg ősszel az Ikrek környékén mozog szépen lassan.

Későtavasszal a fénypiramis elkezd balra dőlni és jobbra húzódni. Egyre nehezebben megfigyelhető egészen december elejéig. Ugyanis a nyári éjszakában az ekliptika síkja alacsony szöget zár be a horizonttal és alacsonyan is van. ( elég megnézni egy júlniusi teliholdat - az is alacsonyan van mert ott mozog ).

Egy-egy igen tiszta égbolt esetén az Állatövi fény sávja szinte végigmegy az egész égbolton. Akár szabad szemmel is látható és olyan szokatlan, mintha egy fátyolfelhő lenne ott, ami mozdulatlan.

Májusban, Magyarországon még mindig megfigyelhető az Állatövi fény. Azonban ezt az időszakot Namíbiában, a déli féltekén töltöttem. Mikor országunkban már jön a nyár, addig ott a koratéli hajnali égboltok egészen lenyűgöző látványa az Állatövi fény, mely abszolút fényes és magasra, szinte derékszögben tör fel a horizont alól.

A baktérítőn a májusi hajnalokon az ekliptika vonala merőleges a horizontra, tehát a fénypiramis gyakorlatilag felfele tör.

Az utolsó felvételen a merőlegességet ki lehetett használni. Namíbia ege egyszerűen tökéletesen tiszta, melyen ragyog az Állatövi fény és a Tejút sávja is. A bolygók pedig végig sorakoznak az ekliptika mentén.

Talán így elnézhető nekem ez a szokásos késés, hogy májust szinte Afrikában töltöttem, de onnét sem maradnak ki az éjszakai fotók, sőt... pont azért utaztam oda 2,5 hétig, s... vissza.

#night #stars #zodiacal #zodiac #zodiacal light #milkyway #landscape astrophoto #landscape astro #asztrotájkép #éjszaka #tejút #állatövi fény #csillagok #tavasz

44 notes · View notes

rafeeen1 · 6 years

Text

Téli hosszú éjszakák II

Mire jók a téli esték? Arra, hogy bent melegedjünk, pihenjünk és elbújjunk fedezékbe a farkasordító hideg elől. ... Nem úgy mint az asztrofotósok. Ők a legnagyobb hidegben érzik magukat igazán jól.

A hideg jótékony hatással van a szenzorra. Bár a használati utasítás 5°C-ot ír... ahhoz képest ezek a fényképezőgépek eléggé szívósak. Némelyik -20°C-ot is lazán elviseli.

Mivel hosszúak az éjszakák, annak ellenére hogy gyakran van rosszidő, az asztrofotók hamar elkészülnek.

Ez a csillagköd , mely az IC 410 néven megtalálható, téli esténként a fejünk felett delel a Szekeres csillagképpel együtt. A kép jobboldalán látható csillagokat szabad szemmel is meg lehet figyelni. Vadásztávcsővel pedig a csillagok mellett a halvány ködösség is előjön.

Aprónak tűnik a csillagköd, de mégis hatalmas , mintegy 100 fényév átmérőjű és erre 12 ezer fényév távolságból látunk rá.

A csillagköd közepén lévő csillaghalmaz az NGC 1893, mely egy nyílthalmaz és azok a csillagok gerjesztik a csillagködöt, ami nagyrészt vörösen világít, tehát gazdag hidrogénben. A nebulának viszont a megnevezése IC 410.

A csillagköd közepe már elkezdett sűrűsödni, sötét porfelhők jelenlétében, melyekből a későbbiekben csillagok keletkeznek, de talán a legérdekesebbek a halvány ebihalszerű képződmények a csillagköd bal felső részében.

A felvételek összegyűjtése kb 10 órát vett igénybe egy 800mm-es távcsővel, igen jó minőségű égbolton, de csontrepesztő fagy mellett. A mozaikon a bal felső vöröses lötty a H-alfa keskenysávú nyers felvétel, míg alatta már a stackelt változat van jelen, melyből csak a vörös csatornát használtam fel. Míg jobbra fent a nyers RGB fotó van, addig ezeknek a kombinációjából születik meg a jobb alsó fotó.

A téli éjszakák kegyetlenek, de igen különlegesek is. Főleg, ha hó esik, talán nincs jobb élmény annál, amikor a zúgó távcsövek között ropog a porhó a -10°C-ban. Ám a hónak van egy problémás hatása a fotókra... Fényszennyez. Visszaveri a csillagfényt és ez megjelenhet az érzékeny rendszereknél.

A Zselicben voltak havazások 2018 februárjában. Némelyik kis lepelt hagyott, míg másik havazás ... 40 centi vastag hótakaróval lepte meg a környéket.

A távcsövek hátterében jellemző égkép ilyenkor az Orion csillagkép, a Szíriusz, mely az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga, illetve a halványabb téli Tejút. Hideg ide, hideg oda. Egy klasszis téli éjszakán akár 12 órát is lehet exponálni, és két-három éjszakából akár megvan egy jó fotó is.

Na de a felhők? A felhőzet az képes tönkretenni a munkát , vagy épp el sem lehet kezdeni tőle. A tél nagyrésze végig felhős volt, így volt olyan asztrofotó, melynek jelenléte inkább átok volt, mintsem eredmény... mert egyszerűen alig bírt elkészülni.

Az alábbi felvételen pedig a Majomfej köd látható. Az NGC 2175 számon futó komplett köd és csillaghalmaz az Orion csillagképtől "balra fel", a bal karjának a végén, és attól picit balra helyezkedik el. Egy hatalmas emissziós ködösség, mely fényt sugároz a benne lévő csillaghalmaz miatt. Színe H-alfára és H-bétára utal. A csillagköd a naprendszerünktől 6300 fényévre helyezkedik el, de a látszó átmérője nagyobb mint egy telihold.

Nem lehetetlen, hogy egy teljesen tiszta égen, egy jól kiexponált asztrotájképen is látszódjon parányi foltként. Ám a távcsővel szépen előjönnek a részletek és a csillagköd igazán klasszis alakja. Az egész magányosan "ül" az égboltnak azon a részén, de valójában több környéki csillagköddel is kapcsolatban van.

A felvétel elkészítése 10 órát vett igénybe, de az időjárás foggal, körömmel azon volt, hogy ne készüljön el, így szinte hetekig csúszott a projekt a szükséges időtartam előállítása miatt.

Milyen a téli égbolt? Milyen a havas égbolt? Egyszerűen elképesztően látványos. Míg délen lassan delel az Orion a Nagy Téli Háromszöggel, addig északnyugaton kezd eldőlni a Tejút azon része, mely nyaranta a fejünk felett van. A Téli Tejút szépen lassan dől nyugat fele és egy ívet alkot lassan. Az Ikrek megcélozza a nyugati látóhatárt, míg keleten már az Oroszlán ugrik magasra. Míg egy téli estén még téli esti égkép van, addig korahajnalban már inkább április estén látható csillagképek vannak az égbolton.

Középen az Állatövi fény egészen a Fiastyúkig hatol, de végig is megy az égbolton. Jobbra, azaz északon Kaposvár fénye erősödik, ahogyan a fátyolfelhők kúsznak be alulról nyugatról.

A felvétel 40 képből áll. Gyakorlatilag egy 270°-os gömbsüveges panoráma.

Ám a tél nem fedte fel minden lapját egészen 2018 február végéig. Február utolsó napján 40 centis hóval egy olyan este kezdett el kibontakozni mely súlyos károkat okozott a gyümölcsösökben és néhányan megtapasztalták, hogy milyen a -22°C-ban térdelni ebben a hótakaróban. A havas táj, a csontrepesztő hideg és a telihold az Oroszlán csillagképben egy olyan kombináció, melyet tilos volt kihagyni még akkoris ha a hideg teljes erővel fárasztja az embert.

A 35-40 centis hó egy hatalmlas földrakással nagyszerű látványt nyújt. A fotó gyakorlatilag egy izlandi vulkanikus tájképre hasonlít. A képen nem akar annyira látszódni, de gyakorlatilag éjszaka volt. Ugyanakkor a 70-80%-os Hold teljes erővel világította már a környéket.

A fotó egyetlen kattintás volt a -22°C-ban. Olyan hidegben, melyhez nem igazán szoktunk hozzá.

Telihold esetén alig látszódnak csillagok az égen. Nincs Tejút, nincs galaxis, nincs csillagköd és a halvány nyílthalmazokat is épphogy észre lehet venni távcsőben. Bár egy félhold is elég ehhez a problémához, de akkor meg a Holdra érdemes fordítani a távcsövet.

Az égi kísérőnket akkor érdemes megnézni távcsővel, amikor kicsorbult, tehát nem teli. Mindenkire rábízom a hűha látványt, hogyha betartja ezt az apró kis tanácsot.

Hogyan fotózunk holdat? Lehet egy kattintással is és tényleg nagyon szép fotókat lehet készíteni, ám mi van a hatalmas nagyítással?

Egy nagyfelbontású holdfotót elkennek a légköri turbulenciák. Viszont ha sok képet, azaz videót készítünk, akkor hála a programozásnak, vannak olyan programok melyek kiválasztják és összerakják a legjobb minőségű képkockákat és abból születik meg egy-egy élesebb szegmens, vagy akár a Holdunk szelete.

A fotó 11200mm-en (!!!) készült egy ASI-120MC kamerával. Nem nagy őrdöngősség, mert egyszerűbb rendszerrel is meg lehet csinálni. A problémát itt mindig az USB-s sebesség és ... a háttértár hiánya jelenti.

Ez az 5000képes videó, melyből a legjobb 15% lett felhasználva, kereken 30 gigát “nyomott”... Kevés laptop szereti. :-(

Bár nem éjszakai fotó az alábbi, de egy igen különleges jelenséget mutat.

A pollenkoszorú egy olyan jelenség, melyet nehéz észrevenni, mert a nap nagyon vakít, és senki sem néz bele szívesen, sőt még arra se. Ám ha tereptárggyal kitakarjuk a napkorongot, akkor láthatóvá válnak a színes gyűrűk.

A pollenkoszorú fényelhajlással keletkezik. A fény itt a spektrumára bomlik a cseppeken való elhajlás következtében. Hasonló a jelenség ahhoz, amikor egy párás szemüvegen keresztül nézzük a közvilágítást, vagy egy lámpát.

Ám a pollenkoszorú esetében nem más, mint a virágpor okoz fényelhajlást, mégpedig igen érdekes módon, elliptikusan.

A kitakaró tárgy egy Skywatcher 80/600-as ED Apo távcső egy AZ4-es állvánnyal, zenittükörrel és egy Baader Hyperion zoom okulárral. Ha a távcsőboltokban megnézzük ennek a távcsőnek az árát, akkor ez a szett horribilisnek tűnhet árban, ám ezért az ember szinte egy életre vesz távcsövet... Nem holmi kacatot az áruházban.

Érdemes a távcsőboltokat felkeresni szigorúan, ha távcsövet szeretnénk vásárolni.

Egy jótanács: Mindig eggyel nagyobb állványt válasszunk, mint amekkora a távcső alatt van eredetileg. ;-)

Árban mennyire kell megfogyatkoznunk??? 80ezer Ftért olyan távcsövet lehet venni, ami sokáig kiszolgálja az embert. Az én saját távcsövem 2012-ben került megvételre , akkoriban 100 ezer Ftért. (Skywatcher 150/750 + EQ3 + aluláb + alap okulárok) ... mind a mai napig használva van.

Amikor a Holdból csak egy sarló látszódik, akkor megfigyelhető egy olyan jelenség, amikor rálátunk a Hold "sötét" oldalára. A Földünk felhőzetéről visszaverődő napfény megvilágítja a Hold árnyékos oldalát olyan erővel, hogy onnét visszaverődik a napfény ismét a Földre. :-)

Talán az egyik leglátványosabb jelenség, melyet égi kísérőnk adhat.

A függőleges, és vízszintes becsillanás a távcső segédtükörtartó lábai miatt van... Na de mitől van a szín? Hisz a tükrök nem színeznek.

A színek gyűrűje egyfajta légköroptikai jelenség, mely úgy jön létre, hogy a vékony fátyolfelhőben lévő vízcseppecskék meghajlítják kicsit a fényt. Mivel ebben az esetben ez napfény, mely a Holdról visszaverődik, így színeire bomlik. Ebben az esetben Holdkoszorúról van szó.

Ahogy az égi kísérőnk szépen lassan kivonul az égboltról és a valódi csillagászati szürkület veszi kezdetét, úgy lehet fotózni mindennel, ami csak létezik. A rosszidő miatt még olyat is érdemes fotózni, amit először nem is igazán terveznénk. Így születnek olyan fotók, mint az alábbi , úgynevezett Auriga Rendszere

Mennyi objektum van a képen? M 36, NGC 1960, M 38, NGC 1912, IC 417, NGC 1907, NGC 1893, IC 410, IC 405... Ennyi. :-) Ha lehet most részletes elemzés helyett pár érdekességet írnék.

A vöröses színt a hidrogén emissziója adja. Tulajdonképpen hasonlóan működik mint a neonreklám. A lényege, hogy egy-egy csillag sugárzása gerjeszti a hidrogénben gazdag felhőt és az meg világít. Picikéknek tűnnek, de valójában hatalmasak. Több fényév átmérővel rendelkeznek.

A felvétel nem egy nagy rendszerrel készült. Inkább kompakt rendszerről van szó, aminek a lényege, hogy egy állvány követi az égboltot és arra van felszerelve egy fényképezőgép teleobjektívvel. Számos éjszaka eredménye ez a fotó, mely egy olyan objektívvel készült, amit a mai újabb gyártmányok könnyedén kenterbevernének minőségben. Asztrofotót nem csak távcsővel lehet csinálni természetesen.

Az átlagolás 100 darab 5 perces és 100 darab 2.5 perces képből állt, melyhez 20 darab 10 perces keskenysávval készült fotó lett csatolva. ( gyakorlatilag kínszenvedés volt összeszedni ezeket a fotókat is)

A telet egy olyan objektum zárja, melynek fotózása gyakorlatilag az utolsó pillanatokban fejeződött be.

Az NGC2264 rendszere látható a legutolsó képen.

Az utolsó pillanatokban fotózott KúP köd és a Karácsonyfa halmaz az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben helyezkedik el, tőlünk 2600 fényévre. Kicsinek tűnik az az alsó Kúp köd, de mégis 6-7 fényév magas.

Ezt a kúp formációt a csillagok fénye egyszerűen erodálja "lefele", de közben fel is hevül az, és emiatt világít nemcsak a torony, hanem a környezete is.

Az egész egy masszív csillagkeletkezési régió, ahol a sűrűbb anyagocsomók önmagukba roskadnak majd össze és bennük új csillagok keletkeznek.

A csillagköd fotózása egy redundáns rendszerrel zajlott végig, melynek teljesítménye kétszer akkora, mint a régebbi típusé, így az 5 perces felvétel helyett elég volt a 2,5 perc is. Természetesen ebből is készült 150 darab és így állt össze ez a látványos fotó, mely a Zselici Csillagpark egén készült, ahol nem nagyon ismert a fényszennyezés.

Külön elnézést kérek a hosszú sorokért, illetve a kései téli postért, de lehet, hogy az afrikai sáros esők után valaki visszavágyik a hideg, kristálytiszta levegőre. :-))

83 notes · View notes

rafeeen1 · 6 years

Text

Téli hosszú éjszakák I.

Tél? De már tavasz van... Vicces, de még 5 centi hó van és havaseső zubog mindenfele... A mostani tél sajnos igen szegényes volt a derült éjszakákban. Szerencsére fáradtságot nem kímélve az összes derült estét kihasználtuk.

Koratéli estéken a Tejút már kelet-nyugati irányban helyezkedik el. Míg nyugaton lassan lesüllyed a Nagy Nyári Háromszög a Vega-Deneb-Altair csillaggal, addig keleten már emelkedik a Nagy Téli Háromszög a Betelgeuse-Procyon-Szíriusz trióval. Függőlegesen felfelé nézve sötét égbolton az Androméda galaxis is látszódik, illetve feltűnő a Fiastyúk nyílt csillaghalmaz, valamint a Perzeusz ikerhalmaz. A delelő csillagképek szépen vándorolnak nyugat fele, mint például a Kassziopea, a Perzeusz és szépen veszi át a helyüket a Szekeres, a Bika és végül a téli égbolt leglátványosabb csillagképe, az Orion is elkezd emelkedni délkeleten.A felvétel készítése idején első negyedben lévő Hold volt. A fénye már rendesen bevilágította a tájat, de a Tejút még ígyis kivehető volt szabad szemmel a kiválóan tiszta égbolton.

Míg másnak mondjuk egy különleges alkotószobája van, ahol látványosnál látványosabb festményeket és rajzokat csinál, addig az asztrofotósok a nyílt, jéghideg téli égbolt alatt tudják legjobban kiteljesíteni a képességüket. Az ecset ebben az esetben egy masszív távcső, melynél sok részegységnek összhangban kell dolgoznia, hogy sikerüljön egyáltalán érdemi képet készíteni.

A távcsőnek követnie kell az objektumot bemozdulásmentesen, végig szinte halálpontosan célratartva. Míg a Föld forgása tökéletes, addig még a legdrágább mechaniknak is van kopása, bármi ami pontatlanná teszi a követést. Ezért kell a nagytávcső “hátán” a kistávcső mely egy csillagot “néz” és közben folyamatosan apró lökésekkel korrigálja a nagytávcső alatt a mechanikát.

Nehéz elcsípni egy olyan holdsarlót, ami igazán vékony, mert általában a horizont környezetében látszódik csak napnyugta után, vagy napkelte előtt.

A január 18-án az utolsó pillanatokban és komoly szélben fotózott Holdsarló 2,1%-os volt.

Na de látszódik a Hold sötét oldala is. Miért? Mert az valójában kétszeresen visszavert napfény. Amikor ilyen pici fázisban van a Hold az égbolton, addig ott szinte "Teleföld" van, így a felhőzetről visszaverődő napfény szinte teljes erővel világítja meg a Hold felszínét, mely megint visszaveri a napfény egy részét Földünkre, amit Hamuszürke fénynek nevezünk.

A sarló egyenetlen, mert a légkör nagyon turbulens volt és hasonlóképp viselkedett mint a délibáb.

Lassan indul a szezonja az esit állatövi fénynek. A hatalmas fénypiramist, mely majdnem a zenitig ég, a bolygóközi por okozza, mégpedig úgy, hogy szórja a nap fényét.

Ám az Állatövi fény csak a legsötétebb területekről látszódik csak. Elég egy kis fényszennyezés... elég a Tejút mögötte (nyáron) ... és már nem látszódik.

Január 18. egy szerencsés éjszaka volt és egyben az utolsó az asztroszezonban. A következőre bizony február első dekádjának végéig kell várni. Ugyanis bevilágít a Hold, melynek fénye szintén túlragyogja ezt a lenyűgöző jelenséget.

Szabad szemmel is abszolút feltűnő és napnyugta után fél órával már érdemes figyelni délnyugat fele. Olyan, mintha egy ezüstös fényszennyezés lenne, de szokatlan alakja van. Leginkább egy háromszög, mely az este első óráiban lassan megdől kelet fele magasan, aztán az éj második felére belevész a horizontba.

Zselicből könnyen észlelhető az Állatövi fény, mivel alig van fényszennyezés. A zavaró települések messzire vannak és fényüket pedig kitakarják a dombok.

Minden nagyobb panorámaképem úgy készül, hogy teljes 270°-os gömbsüvegben végigfotózom a tájat állóképekből 24mm-en. Ez három képsort jelent gyakorlatilag. Az elkészítése kb 5-10 percet vesz igénybe. A felsolgozása pedig 5 órát...

Alkalmanként egy-egy melegfront előtt különös, színes karikát lehet látni a Nap és a Hold körül. Ez az úgynevezett Halo, amelyet a felhőben úszó jégkristályokon megtörő fény hozza létre. Holdhalót könnyebben észrevesszük, mint a Naphalót, ugyanis az utóbbinál a Nap igen zavaró tud lenni. Az előtérben a Zselici Csillagpark épülete látható.

Sajnos az ilyen fátyolfelhős időben maximum csak a holdat lehet megfigyelni távcsővel.

Íme egy “egykattintásos” felvétel az Állatövi fényről. Abszolút kritérium a derült és fényszennyezésmentes ég. Egészen április végéig kereshetjük az állatövi fényt nyugaton, napnyugta után egy órával. Akár le is fotózhatjuk.

A mély, csillagos égen egy 50mm-es objektív mégtöbb csillagot mutat, ám van amikor a csillagok között ott van egy-két folt, mely sok csillagból áll , sok milliárdból. Téli estéken az Androméda galaxis egy sötét égboltról szépen megfigyelhető az est első felében. Nyugaton még magasan ott van a szabad szemmel látható legtávolabbi objektum, mely 2,5 millió fényévre van tőlünk. Mégis látjuk... ráadásul nagyobb a látszó átmérője mint a Telihold. Vadásztávcsővel is lenyűgöző látvány.

A téli időszak igazi klasszis és látványos csillagképe az Orion. Decemberben késő esténként kel délkeleten és egyre korábban látható a tél előrehaladtával. Jellegzetes oldalra dőlt pillangó formájával könnyű akár városból is megfigyelni. A három csillag szintén feltűnő, mely lefele a Szíriuszra mutat.

Mivel látványos, ezért rengeteg történet fűződik hozzá. Leginkább a görög mítológia ami hozzá köthető. Az Orion ebben az esetben Poszeidón fia, aki vadász és a Hét nővért ( Fiastyúk csillaghalmaz ) üldözte szerelmesen, egészen addig, ameddig azok csillagokká nem változtak. Az Orion összeköthető a Skorpióval. AMikor a Skorpió csillagkép kel, akkor az Orion már nyugszik nyugaton. Artemisz egy skorpiót küldött, mely megölte Oriont.

Az Orion csillagkép az októberi Orionidák radiánsa, amikor óránként ebből az irányból ~20 hullócsillag is megfigyelhető.

Ám míg szabad szemmel ezt a látványos csillagképet látjuk, mely mellett szabad szemmel halványan dereng csak a Tejút, mégis igen tele van csillagokkaé és csillagködökkel. Leglátványosabb az Orion-köd, mely ezen a felvételen beégett szinte, és egyébként is szabad szemmel megfigyelhető. Szinte minden távcsőben lenyűgöző.

Asztrofotósoknak rengeteg célpont van a csillagképben: Lófej köd, Messier 78, Láng köd, Boszorkányfej köd, Vízesés köd, Barnard ív és különböző LBN és LDN objektumok.

A jövőben a bal felső csillag, a Betelgeuse egy a Napnál 1000x nagyobb vörös szuperóriás, mely a jövőben szupernóvává válik majd.

A fotó trükkös. A kezdeti exponálás közben el lett állítva az élesség. Azért ilyen furcsa. De a csillagok színe szépen látszódik.

Az asztrofotózás gyakran tesztelésből is áll. A felvételen a Capella csillag látható. A tüskék azért jelennek meg, mert a tükrös távcsőben a második tükröt négy darab láb tartja középen. A lábaknál érkező fény elhajlik és az okoz ilyen látványos tüskét. Ám a látvány nem mindig tökéletes. Itt is milliméterek, sőt mikrométerek számítanak.

Elég ha egy picit is feszül az egyik láb, vagy torzul, már problémásan jelenik meg a képen szétnyílt tüskeként, mely nem éppen szép.

Kósza tüskék is megjelenhetnek, ha bármi pókháló, hajszál belóg a fényútba, stb.

Az egyetlen derült éjszaka a héten ...menetrend szerint vasárnap este van. Február közepén hiába van tél, de már picit érződik a koratavasz és a harmatillat esténként. A nap lenyugszik és szépen gyúlnak be a fényesebb csillagok. Ahogy sötétedik az ég, egy óriási fénypiramis megmarad az éj sötétjében a nyugati horizont felett. A hatalmas fényfolt nem más mint az Állatövi fény, mely olyan, mintha ott fényszennyezés lenne, csakhogy ez együtt mozog az égbolttal. Az Állatövi fény nem evilági, hanem a bolygóközi por szórja a nap fényét és azt a sötét égbolttal rendelkező területekről egy nagy fényfoltot lehet látni tavasszal a nyugati égbolton, napnyugta és sötétedés után.

Az állatövi fény fotózása közben a sakálok elkezdtek vonyítani. Annak ellenére, hogy nem volt egyedül az ember, szinte a hideg futkosott a hátán.

Az Állatövi fény megjelenése, a sakálok vonyítása, a harmatillatos esték már a tavasz közeledtét jelzik. Az Állatövi fény sokáig a vendégünk marad. Még áprilisban-májusban is szépen lehet észlelni nyugaton.

A felvétel 50 képből áll, melyek egyetlen nagy panorámaképpé állnak össze.

Még nincs vége a képek sorozatának. Ugyanis hó sem érkezett még, egészen februárig... A havas képek még hátravannak. ;-)

#nightlife #stars #milky way #zodiacal #zodiacal light #moon #orion #astrophotography #night #nightscape #tejút #csillagok #stern #állatövi fény #hold #holdhalo #légköroptika #távcső #telescope

138 notes · View notes