Az életem jelenleg egy vékony jégen táncol….ki tudja mikor szakad be.

Most rèmesen utàlom magam,higy tudtam ennyire el baszni?

Utàlom magam

Időnként, mintha élve tépnének ki darabokat belőlem. Ordìt a lelkem a fàjdalomtòl. Ùjra és ùjra össze esik. Olyan fàjdalom ez, amit a testemben is érzek. Mintha a szìvemet szorongatnàk, facsargatnàk. Kívül pedig halkan tűröm, ahogy a lelkem haldoklàsa képtelen végezni a testemmel. Bele nézek a tükörbe és làtom, h a testem erősebb. Mintha mi sem történne. Ugyanùgy nézek ki, mint bàrmelyik màsik napon. Felveszem legszebb, legkihìvòbb ruhàimat. Ez ad egy kis erőt, hogy mégis képes vagyok még ùgy tenni, mintha minden rendben lenne. Egy kicsit még magam is be tudom vele csapni.

Nem vagyok képes megtalàlni a hibàt magamban, hogy megjavìtsam. Miért fàj ennyire az élet? Miért kell ezt egy életen àt folytatni és meddig tart még? Mikor lesz màr vége? Azt sem tudom, mi ez. Magàny?

Fàj a gondolat, hogy kevés vagyok, néha pedig tùl sok. Hogy nincs a lelkemnek egy biztonsàgos helye, ahovà letehetném megpihenni. Fàj, hogy maszkot kell viselnem egész életemben, hogy az emberek elfogadjanak, ne utàljanak és gùnyoljanak ki, mint régen. Bele néznek lelkem legtörékenyebb zùgaiba, és mert màs vagyok, mint ők, ordìtjàk majd nevetve, hogy "Fùj, csùfsàg!". Be kell zàrkòznom, mert ha nem teszem, ostorral csapnak a lelkembe, mint oly sokszor és azt nem akarom kibìrni a jelenlegi fàjdalom mellett.

Én sem tudok önmagammal együtt élni. Utàlom magam a vàgyaim és igényeim miatt, amelyek kiszolgàltatottà tesznek màsok szàmàra. Amiatt, h szànalmasan koslatok a szeretet irànt és hogy annak legalàbb valami kis morzsàjàt kapjam. Utàlom, h egy csòk olyan magasba emel és hogy ez csak nekem olyan fontos, mert a màsik nem szomjazza annyira, mint én és ùjra a mélybe zuhanok emiatt is. Dühöt és szànalmat érzek. Nem érdemlek tiszteletet. Amikor könnyen kaphatònak nevez valaki, aki nem is ismer, magamba nézek és làtom, h igaza van. Szànalmas. Minden követ, melyet ràm vetnek, megérdemlem, mert minden az én hibàm. Én vagyok ennyire alantas teremtés. Én vagyok az, akit csak hasznàlni lehet, majd lassan félre tenni és elfeledni, mert nem vagyok többre alkalmas. Hogyan is vàrhatnàm el màsoktòl, h bàrki is velem akarjon lenni? Ìgy leszek én magànyos.

Utàlom ahogy kinézek undorodom a testemtől es mindentől ami én vagyok.Utàlok így kinézni a szép lànyok soha nem fogjàk megérteni hogy milyen érzés sirva a tükör előtt àllni és bàmulni azt az arcot amit a legjobban gyűlölsz és nem tudsz vele mit csinalni.Szeretnék szép lenni de hiàba sminkelek vagy veszek magamnak új ruhàt attolmég ugyanolyan gusztustalanul nézek ki.És az àllandó síràsok a tükörbe bàmulva. Talàn soha nemfogom tudni elfogadni magam.

Utálom, hogy ilyen lettem. Utàlom, hogy már nem tudok őszintén nevetni. Utálom, hogy már nem is emlékszem, milyen volt a bőröm a sok heg előtt. Utàlom, hogy kövér vagyok. Utàlom, hogy a követelőző tanárok, szülők elérték, hogy soha ne lássam magam elég jónak. Utàlom, hogy nem vagyok szép. Hogy nem vagyok elég szép neked. Utálom. Utálom, hogy nem tudok bízni és hinni. Lassan semmiben és senkiben... Utálom a sok tévképzetet és hamis gondolatot, ami késztet, hogy utáljam magam. Utàlom, hogy egy roncs lettem. Egy lelkironcs, akit csak kihasználnak. Kihasználnak, mert szeretetre vágyom. Utálom, hogy ezért olyan dolgokat is megteszek, amit nem kellene. Utàlom, hogy folyton megaláznak. Hogy nem lehetek soha senkinek elég. Félre dobnak, ott hagynak, elhagynak. Utàlom, hogy jelentéktelen vagyok. Utálom a fájdalmat, az ürességet. Utálom a halálvágyat, az étvágytalanságot, a vért, a kínt, minden elfojtott kiáltásom, az elszalasztott pillanatokat, a félelmet, a megfelelési kényszert. Utálom a tükörből visszanéző megtört lányt. Utálom a szomorú, karikás szemeim, a sápadt arcom. Utálom, hogy senki nem veszi észre a fájdalmat a szemeimben. Hogy nem érzem magam fontosnak. Hogy akàrmit teszek minden kifogásolható és felesleges. Utálom, hogy nem szeret senki annyira, hogy megmentsen ettől a szörnyetegtől, amivé váltam. Utálom, hogy ez lett belőlem...

Bàrcsak tudnà anyàm, hogy hànyszor megakartam ölni magam MIATTA :)) utàlom...

"Senkinek sem vagyok elég jó! -ne màst nézz hanem magadat. -ha tudnàd, hogy én mennyire utàlom magam! "

Jobban utàlom magam mint a legnagyobb elensègem

Én csak segíteni akartam….

Utàlom magam😈🔞

Annyira utàlom magam...

Utàlom magam...elèrted

Utálom! Utálom, hogy mindíg azt a kurvát nézed és, hogy mindenki őt szereti. Utàlom, hogy mindenki segge jobb. Utàlom, hogy mindenki jobb. Utálom, hogy így nézek ki. Utálom, hogy ilyen dagadt vagyok. Utálom hogy mindenki előtt úgy teszel mintha nem is lenne közünk egymáshoz. Utálom, hoy nem védessz meg mások előtt. Utàlom magam. Utálom az életem!