#elromlottam
Text
Az életem jelenleg egy vékony jégen táncol….ki tudja mikor szakad be.
177 notes
·
View notes
Text
Van egy ősellenségem, akivel folyton vívódok. Folyton veszekszünk. Megmondom neki, h mit csinált rosszul, de sosem hallgat rám. Mindig elköveti ugyanazt a hibát. Régen nem volt ilyen. Egy aranyos, rendes lány volt. Most viszont hibát hibára halmoz.
És az az ellenség nem más, mint saját magam.
#hiba#tönkre tesz#elromlottam#jo voltam#mit tettem?#faradok#megerdemlem#veszekszek magammal#ősellenseg
14 notes
·
View notes
Text
Annyira kiváncsi vagyok,hogy a kiváncsiságom mindig elront egy évet az életemben
#új vagyok#i am nothing#i'm broke#i'm fucking bad#annyira#kiváncsi#szar vagyok#elromlottam#romlott#romlott vagyok#rossz év#bad year
3 notes
·
View notes
Text
Bánat és harag vegyülete tölti csordultig a testem.
Haragszom a világra
Szétfeszít ezer meg ezeregy érzés.
Már egyre nehezebben tudom kordában tartani.
Összerogyok, és a csontjaimat szétfeszítve lassan kimászik belőlem az összes bántó gondolat.
Parázsló szörnyetegként nyájasan körülnéz, közben mindketten ordítunk a fájdalomtól.
Ő megfordul, és apró cafatokra szaggat szét.
Körülöttünk minden lángokban áll.
Felemésztjük egymást
Engem a gyűlölet, őt pedig az összes mérgező energiám.
Őrületes káosz a nyugalom szigetén
Békés környezet, csend, pár kutyáknak való vezérszó, várakozás.
Nehezemre esik a létezés.
Mindenkit utálok, mindenkit gyűlölök, mindenki hagyjon békén!
Néma segélykiáltás.
Ki nem mondott szavak tömkelege
Békülésért kiált a tükörképem.
Dörömböl, bocsánatért esedezik és sír.
Nézem ahogy szenved.
Megfogom, összetöröm és kidobom.
Aztán megbánom, és megprobálom megjavítani, és úgy tekinteni rá, mintha semmi sem történt volna.
Minden nap ez történik.
Nyugalmat akarok!
Hagyj békén!
Segíts!
Vigasztalj meg!
.. Megint elromlottam.
7 notes
·
View notes
Text
Azt hiszem elromlottam...
Fáradságon kívül nem érzek semmit. Nincs szükségem emberre-állatra, csak egy ágyra egy jó puha takaróval egy sötét és néma szobába. Fáradt vagyok érezni...
57 notes
·
View notes
Text
Simon Márton – Az az illat, amikor szénnel fűtenek – égősor -
Van valahol egy konyha,
ahol most mindenki ott van,
meleg és zajos, a rádió, ez a műanyag,
olcsó ezüsttel lefújt szív recsegve teszi a dolgát.
Én nem vagyok ott, én itt ülök,
és arra gondolok, hogy ezeket a nyirkos, téli buszutakat
még mindig ugyanannyira utálom,
és hogy még mindig ugyanúgy azt mondom, „haza”,
és épp nincs kinek azt hazudjam, hogy ez kinek számít.
Az Atyának és Fiúnak. Annyit írni, hogy „elértem, jövök”.
Nem tudni, hova.
A hajnali fagyban a hóba állított tönkön varjú,
az ismerős zsibbadásban, ami a kert.
Tócsa darabokra tört tükréből sár és fűcsomók.
Elhelyezhetetlen vagyok a képben, noha emlék.
Van benne kávé, tűz, odafent puszta lég,
van benne fejsze – mint az elképzeléseimet, szorongatom.
Fát vágok, hogy be tudjak gyújtani, mielőtt fölébrednek.
Például ide.
De történet nincs, égősor van.
A szabály az, hogy évekkel kell később jönni rá, ha jó volt.
Persze amúgy se rossz már.
Az „egyébként” kezdetű kérdések desszert közben.
Családi filmekre együtt inni éjjel. Aprósüteményt hányni.
Keresni valami régit, csak olyasmit találni, ami nem kell.
Magamat, amikor még komolyan azt hittem,
hogy tévénézés közben nem lehet meghalni.
De ez nem gyász: lift vagyok, elromlottam, valaki bennem ragadt.
Azóta próbálok úgy nézni, hogy ő is lássa, amit én.
Bár semmit sem értek. Egyébként hová lett?
És miért mindig a kék a kókuszos?
Azóta megtanítottak, hogy kell fenyőt ültetni, zokninak örülni,
karácsony napján tanácstalanul álldogáló mentősök
mellett elsétálni az aluljáróban. Amit elértem, hazahozott.
Amit majd ezután fogok, már elvisz innen.
De most hozd ki a reggelt, ülj le, és amíg hűl, mesélj.
Mesélj az arcokról, amiket sosem fogunk már látni.
Mesélj a repülés és a csontozat konfliktusairól és különbékéiről.
A kialvatlanság korának templomairól.
Medúzák zselés boldogságáról.
Úgy mondd, hogy nem tudod, melyikünk élete múlik rajta.
Piros-sárga, piros-sárga, kék-zöld, kék-zöld villogás.
Hallgasd, hogy kiabálják egy távoli ablakból az álmaink.
Az az illat, amikor szénnel fűtenek, az a Szent Lélek.
Hát hajítsd messzire, ami mozdulatlan, és szeresd, ami zuhan.
4 notes
·
View notes
Quote
Szeretném azt hinni, hogy nem egy halott civilizáció elhagyott romjai vesznek körül.... Végleg elromlottam. Talán mind végleg elromlottunk. Nem bírok így élni tovább. De nincs erőm meghalni sem.
Hátrahagyottak.
3 notes
·
View notes
Text
3. Hétfő
Lehet elromlottam, mert még másnaposan aranyos filmeken sem sírtam. Bár szerinted az csak könnyezés.
3. Kedd
Mintha kicseréltek volna, rám sem ismer senki, végre én én vagyok. Mintha eddig egy elefánt ült volna a mellkasomon, vagy a te horcruxodat hordtam volna minden nap a nyakamban.
3. Szerda
Ma először hiányzol. Egyszer még könnyes is lett a szemem. Bárcsak én én lehetnék úgy melletted, hogy te is te vagy mellettem.
3. Csütörtök
Néha pici te alakú lyuk kezd fájni a szívemben.
3. Péntek
Tudom, hogy nincs mit tenni, tudom, hogy hülyeség is lenne, de azért mégis jó lenne, ha csak odabújhatnék hozzád és te meg hozzám, az arcod az arcomon és lenne még miért küzdenünk és végül mégis együtt öregedhetnénk meg.
3. Szombat
Azért hiányzik nagyon, hogy jó reggelt kívánjak, vagy hogy felébredj mellettem béna morcosan, meg hogy átöleljük egymást, meg megcsókoljuk egymást. És folyton az everglow megy a fejemben, hogy This particular diamond was extra special, és tényleg, extra special voltál, és tudom hogy én is neked, és nem haragszom és elfogadtam hogy ez van, de azért jó lenne, ha együtt lehetne ez.
3. Vasárnap
Ma írok neked utoljára - bár amúgy eddig sem neked írtam, szóval nem is értem miről beszélek. Emlékszem, mikor közel fél éve sírva mondtam, hogy alig várom, hogy senki legyél számomra. És bár mindketten tudtuk, hogy dühömben mondom, valahol éreztem, hogy tényleg erre vágyom. De nem leszel már számomra soha “senki”. Te voltál az, akit tökéletes férfinak láttam, akit tiszteltem és szerettem tiszta szívemből, pedig nekem sem a tisztelet, sem a szeretet nem megy könnyen. El sem tudtam képzelni szebbet annál, minthogy melletted váljak nővé és te mellettem férfivá, hogy együtt nőjünk fiatalból felnőtté. Mindig is úgy láttam, mesés apa lennél, ahogy velem beszéltél, ha szörnyű is voltam, tudtam, a kislányainknak épp olyan mesés lovag lennél, mint nekem voltál és a kisfiainknak olyan apja, ami oly kevés fiúnak adatik meg. És tudtam, hogy mesés férjem lennél, és szeretnélek halálom napjáig és bármi is történt, én arra a rád fogok emlékezni, akit így szerettem és így tiszteltem, akitől volt mit tanulnom és akinek volt mit adnom és akitől - vagy akiért - jobb akartam lenni minden egyes nap, mikor felkelek. De mégis, akik ismertek minket, nem mondták, hogy sajnálják, mikor elváltak az útjaink. Mindenki gratulált, mindenki azt mondta, ügyes vagyok, hogy jó döntést hoztam, hogy büszkék rám. Bízom benne, hogy egyszer még az a mesés ember leszel valahol ebben a világban, aki olyan sokáig voltál, és remélem én is hamarosan az a mesés ember leszek, aki melletted sokáig voltam. Annyi minden mellett talán ez a legszebb dolog, amit egymástól kaptunk.
0 notes
Text
Barátságunk.....
Azt hittem a mi barátságunk sosem romlik el…Gondoltam ami már 10éve tart az sosem ér véget….Tévedtem..!
Nagyot csalódtam magamban és benned is!
Úgy érzem én rontottam el és nem tudom helyre hozni… Rossz, hogy nem vagy itt nekem, nem segítesz, nem ölelsz meg…
Ezt helyre hozni úgy érzem nem tudom… Lehetetlennek tartom… Nem érzem már magam fontosnak a számodra csak egy pótlék vagyok az életedben… Ha nincs más jó vagyok én is… Egy tízéves játék voltam… Koszos lettem, elromlottam és ellöktél… Mégy és veszel egy újat, egy jobbat,egy szebbet… De egy sem lesz olyan mint én, egy sem fog 10 évig tartani…!
1 note
·
View note
Text
Ismerős, mikor úgy èrzed elèg a tüdőd, szètrobban a fejed ès a gyomrod a legkisebb atom mèretère szűkült, úgy èrzed az egèsz világ rádszakad, de mègsem tudsz sírni? Szerintem elromlottam vagy csak kifogytam a könnyekből.
0 notes
Text
pár éve olyan jó volt minden, mindenki a barátom volt, a nagyok...olyan nagy csodálat volt a szemünkben amikor rájuk néztünk, alázat és tisztelet, de most hogy mi vagyunk azok a “nagyok” eltűnt a varázs, eltűnt mindennek a varázsa, egy csókról nem tudtuk volna elképzelni, hogy az rossz is lehet, nem éreztük ilyen szinten a felelősséget és azt hogy a tetteink milyen következménnyel is járnak. csak akkor sírtunk amikor fájt valamink, vagy nem kaptuk meg a játékot amit szerettünk volna mist meg...folyamatosan csak sírunk legbelül. van hogy egyáltalán semmi okunk sincs rá, csak érezzük hogy valami szar, indokolatlanul de szar; és e közbem csak mosolygunk.
lehet hogy elromlottam, de várom a szeptembert, hogy újra kezdhessek mindent és végre minden rendbe jöjjön. várom és...és félek. megkérdeztem egy barátomtól, hogy szerinte ez normális e mire Ő csak ennyit válaszolt:
“szerintem várod mert nem gondolsz bele teljesen...
aztán belegondolsz és félsz”
amikor elolvastam hogy ezt írta rámjött a remegésroham...az, amikor csak elkezdek remegni, és nem tudok mit tenni; átőleltem a takarómat, feküdtem az ágyamban és vártam, vártam hogy végre véget érjen. túlságosan igaza volt. talán azért mert elmúlt a nagybetűs “VARÁZS” vagy még a nyári emlékek túlzottan is erős hatásától, de még jobban felfogtam, hogy a pillanatok mennyire is fontosak, ahogy az is hogy őszintén és boldogan éljen meg, úgy, hogy egy ezred másodperét se bánjam még évek múlva se, egy szemezést, egy érintést, egy kortyot, egy könnycseppet, sőt még egy mosolyt se.
„And especially, we don’t like to lose things that are important to us. And make no mistake, relationships are the single most important thing to you and your life. It's the source of all of your best memories. It's the source of all of your worst memories. When you think back on your life and you're 95, a hundred years old, and you look back over the course of your lifetime, you're not gonna think, "I wish I owned a better phone, I wish I spent more time on the internet. I wish I spent more time at work or sleeping," it's not gonna be any of those kinds of things. It's gonna be, "I wish I spent more time with the people I love."”
0 notes
Text
Ősz
Semmi nem
Zaklathatna fel,
Előtted is volt
Rés rajtam, de
Elromlottam
Testben,
Lélekben, talán egyszer
Elmondom
Kiért sírtam
Ma
Aztán kiért
Mindennap,
Ameddig élek.
0 notes
Last Seen Blogs
kakushitsu-no-tenshi
Papita 🤡
strixcattus
Welcome to Worldbuilding Space
tara-tagalog
Tara! Tagalog! ☆
h-hiii
the doll girl
oatpaws-silly-kittys
I Draw Cats