Remelem egyszer valaki fog annyira szeretni, mint ahogy en tudtalak volna teged.

Én annyira tudtalak volna szeretni és mindent megadtam volna Neked .

@mindigvankiut

Azt hittem, fájdalmas lesz a feledés. Hogy lassan, részenként fogok megválni tőled, de nem így lett. Egyik napról a másikra szerettem ki belőled. Először én sem értettem, aztán rájöttem. Ha eltörted volna mindkét kezem, nem tudtalak volna megölelni. Összetörted a szívem, így nem tudlak vele többé szeretni.

sosem leszel olyan boldog, mint amennyire en tudtalak volna tenni

Lehetek őszinte?

Szerintem te félsz, félsz attól, hogy valakinek te legyél a legfontosabb és attól, hogy valaki szeressen. Sajnálom, hogy önző vagy magaddal és velem szemben is, mert te nem ilyen vagy. Volt szerencsém látni, hogy milyen az, amikor kinyitod a szíved és önmagadat adod. Úgy érzem, mintha küzdenél az érzéseid ellen. Azt gondolom, de lehet tévedek, hogy téged az előző kapcsolatod érzelmileg tönkretett és nekem ebbe belefájdul a szívem, mert nem tudom elképzelni, hogy nem lehet téged annyira szeretni, hogy valaki boldoggá tegyen. Soha ne gondold azt, hogy nem érdemled meg, hogy valaki foglalkozzon veled, vagy valakinek te legyél a mindene, mert te megérdemled, megérdemled, hogy valaki legalább annyira szeressen téged, mint amennyire én tudtalak volna, ha megengeded. Annyira sajnálom, hogy esélyt sem kaptam arra, hogy ezt megmutathassam. Nem tudom elfogadni a döntésed, mert igenis ott volt köztünk a romantika és most is ott van abban, ahogy rám nézel. Bárcsak látnád, milyen szemekkel nézel engem.

Te

Tenyleg ennyire rossz ember lennek hogy nem erdemlem meg a boldogsagot? De hogy igy soha? Mert mar en is kezdem elhinni pedig legbelul tudom hogy igazabol semki rosszat nem tettem meg is mindig en vagyok a rossz. En eskuszom nagyon tudtalak volna szeretni de valahogy te ezt nem akartad megvadoltal olyanokkal amik nem voltak igazak csak hogy ellokj magadtol es ez faj mert benned, bennunk tenyleg lattam a kozos jovot es biztam benned mindent teren. Zokogva mondtam el neked mennyire lent erzem magam mostanaban es ezt te kihasznaltad es pont most kezdtel el rosszul banni velem. Csak mondanad meg oszinten hogy nem akarsz engem es azt mondom rendben nem zavarlak tobbet kibirom megoldom egyedul tulelem eskuszom hogy tulelem csak mondanad ki. De nem.. te inkabb kinzol es bantasz folyton es folyton es mar megint nem birom tovabb ezt ugy erzem ossze roppanok belul..

-Angel

Talán soha nem fogod megtudni mennyire is tudtalak volna szeretni …..

…..ha hagytad volna

…..ha elég bátorságom lett volna elmondani

Te vagy az első és egyben utolsó szerelmem.

Minden út hozzád vezet vissza.

Annyira szeretlek, hogy az már fáj.

Bárki mellett boldog akarok lenni eszembe jutsz és örlődöm.

Felkeresel, aztán eltűnsz napokra, mintha elfelejtettél volna.

Tudom, hogy a szívedbe zártál.. pont úgy, ahogy én téged.

Bármennyi idő is teljen el mindig vissza fogunk találni egymáshoz.

Mindig égni fog az a láng, amit kettőnkön kívül senki más nem érthet meg.

Sajnálom, hogy nem voltam mindig tökéletes, hogy el kellett mennem, hogy nem tudtalak mindig boldoggá tenni, de azt tudd, hogy soha senki más nem fog úgy szeretni, mint én.

A szívemet adtam neked, ezért bárki jön az életembe nem tudom szeretni.

Van egy bizonyos érzés, de az nem a szerelem.

A szerelem megtestesítője számomra te és én vagyunk.

Kiváncsi lennék a reakciódra, hogy ha most ebben a pillanatban látnád, hogy valójában mennyire is összetörtél ma engem ezzel, hogy esélyt sem adtál kettőnknek...

Mert tudod..én úgy igazán tudtalak volna/tudnálak szeretni, ahogy tényleg megérdemled, sőt már illetve még most is szeretlek..mert igen szeretlek. Még így ez után is. Te lennél/vagy az egyetlen, akinek megadnám a második esélyt pedig eddig ezt soha nem tettem meg.

Vajon megbánnád, hogy elhamarkodott döntést hoztál..?

Nagyon szeretem Őt.

De tudom, hogy téged sokkal jobban tudtalak volna.

ha hiszed

ha nem

orakig

tudnek beszelni arrol

hogy milyen zenekre sirok miattad

hogy melyik dallam hasonlit arra hogy milyen erzes szeretni teged

hogy melyik dallam hasonlit arra hogy milyen erzes volt mikor osszetortel

vagy arra hogy milyen nelkuled lenni

vagy arra hogy milyennek kepzeltem el a jovonket

arrol is tudnek hogy hogy kepzeltem el azt

bar nem ertek hozza, es nem tudok sokat a boldogsagrol, se a szerelemrol, se arrol milyen amikor a szerelem jo erzes

de neha lattam magunkat ahogy a poszt szovjet panelsorok kozt kezen fogva setalunk

az idealis kelet europai, hideg, oszi, teli idoben

vagy hogy egy egyszeru panelhazban az ablakban vagy az erkelyen cigizunk es beszelgetunk pokrocba burkolozva

mi legyen a vacsora holnap, vagy nem tudom

csak arrol, hogy orulunk egymasnak es hogy vegre megcsinaltuk

teljesen atlagos elet

de ettol lett volna szep

nem tudom, nekem az lett volna

de en nem tudok semmit nyujtani magamon kivul, nyaralot sem, azt sem hogy a barataid kedveljenek, es gazdag szuleim sincsenek akikkel draga hazban elek

en csak szeretni tudtalak volna

es meg tudnam igerni, hogy az en szerelmemnel tisztabbat nem talalnal

de nem erzem ugy hogy ez a te veszteseged lenne

hiszen en vesztettem el azt akit szeretek

te nem vesztettel semmit, es tudod azt az eletet elni amit szeretnel

nelkulem

Vallomás 1.

Azért akartalak látni azon a bizonyos napon, hogy elmondjam neked mit érzek, a szemedbe akartam nézni, és tudom, hogy akkor láttam volna, hogy te mit érzel és milyen hatással van rád. Nem tudom elhinni, hogy ilyen könnyen lemondtál rólunk, és arról amik ketten együtt lehettünk volna. Én nagyon jól tudom mit akarok, veled lenni! Nem érdekelnek sem a kiskapuk, sem a visszaút lehetősége, ha kell magam mögött a hidakat is fel égetném, mert egyszerűen csak azt akarom, hogy te mellettem maradj. Amikor veled vagyok, akkor értem meg igazán, hogy milyen is amikor, az ember a szívével lát. Meglátom azt a bizonyos mosolyt az arcodon és a csillogó szemeidet, mikor rám nézel, úgy érzem minden tökéletes. Olyankor úgy éreztem hozzám tartozol. A világ szemében te csak egy ember vagy a sok közül, de az én szememben te vagy a világ. Mikor azt írtad te vagy az egyedüli fény az életemben … én azt nagyon is így érzem, az én életemben tényleg te voltál az egyedüli fény. Te voltál a sötét éjszakákon az én ragyogó Holdam. Még ha néha olyanok is voltak a napok, mintha hullámvasúton ültünk volna, akkor is mindig beragyogtad a napom és ezáltal én is ragyogtam. Az álmaid közelebb vannak, mint hinnéd, csak be kellene engedned őket, nem pedig el. Annyi mindent érzek, hogy elmondani nehéz. Mindig óriási hatással voltál rám a hosszú évek alatt, bármikor felbukkantál nem tudtalak kizárni. Nem mindennapi érzés, bár szerintem ezt az elejétől kezdve tudom, és abban is biztos vagyok, hogy az ember az életében egyszer érezhet ilyet, és ez annyira megijeszt, mert te vagy az egyetlen ember, aki ilyen érzéseket tud kiváltani belőlem. Minden egyes alkalommal mosolygok, ha eszembe jut, amikor először beléptél az életembe, mert az volt életem egyik legszebb napja és amikor rájöttem, mit érzek irántad, rájöttem arra is, hogy soha senki iránt nem fogok így érezni, még ha azt is mondtam remélem a sors már nem keresztezi útjainkat, akkor hazudtam talán eddig a legnagyobbat. Mikor leírtam, már abban a pillanatban megbántam. Úgy gondolom, hogy legyünk bárhol és bárkivel, mindig várni fogom, hogy visszatérj az életembe, mert mindig helyed lesz benne, mert beloptad magad a szívembe. Tudom sokszor mondtam már, de hiszek a sorsban és a végzetben, akit ennyiszer visszahoz az életedbe, annak helye van benne és nyomós okkal teszi azt. Azért mert létezik egy kötelék, ami nem látható és nem hallható, csak érezni lehet. Már abban a pillanatban éreztem ezt köztünk, mikor először megpillantottalak és innentől kezdve mindig is éreztem, hogy összeköt minket. Valami megmagyarázhatatlan történt, amikor egymás mellé kerültünk. Volt köztünk valami közel sem hétköznapi dolog, mint egy mágnes két pólusa úgy vonzottuk egymást mindig is. Különleges volt, talán ez a bizonyos kémiai, amiről beszélnek. Az ember akire egész életedben vársz, érzed, ha megjelenik, mert olyan változást hoztál magaddal, amiről sosem gondoltam, hogy valaha bekövetkezik. Az első pillanattól kezdve, mikor találkoztunk megmozdult bennem valami. Vissza akarok menni oda, ahol még mosolyogva néztél rám és azt mondtad hiányzom. Vissza akarok menni oda, ahol még minden vágyad az volt, hogy velem lehess és hogy láthass engem. És vissza akarok oda is menni, ahol együtt indult a reggelünk “a szépséges jó reggeltekkel” és együtt ért véget a napunk a “jó éjszakákkal”. Vissza akarok oda menni, ahol még gyengéden öleltél és csókoltál meg. Vissza akarok menni oda, ahol még számítottam neked és velem képzelted el a jövőd. És ha tehetném újra és újra átélnék minden másodpercet még úgyis ha tudnám, hogy ilyen lesz a vége.

2022.10.02.

1 éve meg tudtalak volna fojtani egy kanál vízben. Most meg te lettél az egyik legjobb barátom és talán több is. Most hogy is van ez?

-2023.05.12.

A világot tettem volna eléd.

Te viszont elvettél tőlem mindent.

Kivettél belőlem mindent, amit tudtál.

Majd elmentél.

Szó nélkül.

Válaszok nélkül.

A tőrt bennehagytad a szívemben.

Cserbenhagyásos, hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság.

Tiszta szívemből gyűlöllek azért, amit velem tettél.

Nem magáért a tettért.

Hanem amit ezáltal kihoztál belőlem.

Amit azóta az emberek láttak belőlem.

Elsüllyedek a szégyentől.

Miattad.

Tönkremennék.

Ha hagynák.

De vannak itt még olyanok, akik tényleg szeretnek engem.

Én is elkezdem szeretni magam.

Most, hogy téged már nem szeretlek.

Köszönöm, hogy megkönnyítetted a dolgom.

Enélkül lehet, hogy soha nem tudtalak volna elengedni.

Képes voltál rám kenni mindent.

Az én hibám az egész.

Te megtörtél, te áldozat vagy.

Közben meg a legjobb barátnőmmel smárolnál.

Van bőr a képeden? 

Hogy nem süllyedsz el a szégyentől?

Vagy talán nem is emlékszel?

Gondolom a legjobb barátod segített.

A te kedves cimborád, aki gyógyír mindenre.

Az alkohol.

Talán kitörölt mindent.

Talán az érzelmeidet is kitörölte.

Vagy könnyen lehet, hogy nem is voltak.

Folyton mentesítettelek minden alól.

Alig vártam, hogy lehulljon a rózsaszín köd.

Jobban akartam lenni, de nem voltam rá képes.

A szerelem elvette az eszem.

De már nem szeretlek.

Elengedlek.

Örökre.

Annyira tudtalak volna szeretni, de még esélyt sem adtál.

Feltétel nélkül, kitartóan, hűségesen, teljes szívből tudtalak volna szeretni

Akkor

De azóta..

Már nem érdekelsz

#magyar #gondolatok #idézetek