Lehetek őszinte?

Szerintem te félsz, félsz attól, hogy valakinek te legyél a legfontosabb és attól, hogy valaki szeressen. Sajnálom, hogy önző vagy magaddal és velem szemben is, mert te nem ilyen vagy. Volt szerencsém látni, hogy milyen az, amikor kinyitod a szíved és önmagadat adod. Úgy érzem, mintha küzdenél az érzéseid ellen. Azt gondolom, de lehet tévedek, hogy téged az előző kapcsolatod érzelmileg tönkretett és nekem ebbe belefájdul a szívem, mert nem tudom elképzelni, hogy nem lehet téged annyira szeretni, hogy valaki boldoggá tegyen. Soha ne gondold azt, hogy nem érdemled meg, hogy valaki foglalkozzon veled, vagy valakinek te legyél a mindene, mert te megérdemled, megérdemled, hogy valaki legalább annyira szeressen téged, mint amennyire én tudtalak volna, ha megengeded. Annyira sajnálom, hogy esélyt sem kaptam arra, hogy ezt megmutathassam. Nem tudom elfogadni a döntésed, mert igenis ott volt köztünk a romantika és most is ott van abban, ahogy rám nézel. Bárcsak látnád, milyen szemekkel nézel engem.

Reggel nyolc van, és az élet nem állt meg akkor amikor úgy döntöttél nem szeretsz tovább.

-Elhagytál karácsonykor!

-Elhagytalak? Karácsonykor úgy döntöttél,hogy helyettem az exeddel beszélgetsz inkább titokban….Ráadásul ez már nem az első volt!

Persze,hogy elhagytalak te nyomorék fasz!

"Figyeld meg, van egy pillanat, amikor te döntesz! Beleszeretni valakibe egy "pillanat műve", de ebben a pillanatban te döntesz! És ugyanez van a megkívánásnál, a kísértéseknél, az első ciginél, narkónál, italnál, de még a dühbe gurulásnál is: belemenjek, vagy sem? Ez a másodperc a tied!

Még szabad vagy. De ha már döntöttél: nem! Ha már "fészket vertek benned a vágyak s ott szaporodnak", azért már felelsz. És amilyen könnyű belemenni, annyira nehéz kijönni.

Hozzá szokni valamihez könnyebb, mint leszokni róla.

Mindig van egy tizedmásodperc, amikor bölcs vagy. Amikor még kezedben a sorsod. Használd ki! Ha látod, hogy jó: menj! Ha látod, hogy nem jó: állj, egy lépést se tovább!"

(Müller Péter)❤️

Döntöttél helyettem is, akkor szokj hozzá ahhoz ami van, mert te akartad így, és ne hiányozzak amikor majd megbánod ezt a döntésed.

- egy fejezet lezárása

- Saját

Már egy ideje

Már egy ideje, a születésnapom napján kitűzök az elkövetkezendő 1 évre egy vágyat, egy tervet, hívjuk bárhogy.

Tavaly az volt a vágyam, hogy légy mellettem és és első huszas éveimben tapasztaljam meg a felhőtlen szerelmet.

Tudod, te egy perc alatt döntöttél helyettem is és meghiúsítottad ezt az évemet viszont ennek ellenére szerintem holnap megint téged kívánlak.

Ennek a nyárnak most rólunk kellene szólnia, de te úgy döntöttél, hogy nem kérsz inkább belőlem.

Ma lenne öt éve, hogy azon a bizonyos napon megszólítottál, de te pár hónapja úgy döntöttél, hogy szó nélkül kilépsz az életemből. Hiába volt az utolsó szavad is a szeretlek, egyetlen egyszer sem volt igaz. Köszönöm, hogy nem kerestél többet. Hálás vagyok minden pillanatért veled, mégha részedről hazugság is volt minden. Viszlát örökre!

Mivel neked sosem fogom tudni leírni, elmondani, ezért itt írom ki magamból.

Hiányzol. Először csak egy játéknak indult, egy egyszerű flörtnek. Aztán beléd szerettem. Tudtam, hogy sosem fogod viszonozni, hiszen te már megtaláltad azt, akivel szeretnéd leélni az életedet. Tudtam, hogy fájni fog, amikor már nem beszélünk. Emiatt húztam a dolgot. Napokig, hetekig indokokat kerestem, hogy beszéljünk. És te belementél, sőt, egy idő után már te kerestél engem. És egyre jobban beléd szerettem, egyre jobban elkezdtem ragaszkodni hozzád, egyre fontosabb lettél. A napjaim része lettél. És én is a te napjaidé. És beszéltünk, sokat beszéltünk. És bár te nem szerettél, én egyre jobban, egyre durvábban elkezdtelek akarni. Akarni azt, hogy továbbra is a napjaim része maradj. Aztán hirtelen úgy döntöttél, hogy te már nem akarod. Hogy elég volt. Meguntál, rájöttél, hogy neked már megvan a párod. Akit szeretsz, akivel lenni szeretnél. És eltűntél az életemből. És annyira hiányoztál. De most, hogy megint felbukkantál, csak arra tudok gondolni, hogy úgyis el fogsz tűnni megint, és csak ártasz azzal, hogy megint itt vagy. És nem tudom ezt elmondani neked. Mert szeretlek. De szeretném hogyha csak akkor térnél vissza, ha tényleg van értelme. Ha pedig nincs, kérlek, könyörgök, hagyd, hogy elengedjelek. Mindig szeretni foglak, és mindig bánni fogom, hogy végül nem lett olyan, hogy “MI”, de el kell engedjelek. De ha mindig visszajössz, sosem fogom tudni lezárni ezt. Kérlek, ne kínozz tovább!

Remélem, boldog vagy

Remélem, jól döntöttél

Remélem, mindenkinek azt mondtad, mekkora rohadék vagyok de azt is remélem hogy át futják az agyad azok az emlékek, amikor inkább pocsolyába feküdtem volna minthogy belelépj, amikor az utolsó darabot is próbáltam oda adni neked magamból

Azok a pillanatok, az a sok könny az a sok remény amit együtt éltünk meg

És mikor jóra fordult volna minden eldobtál és azt beszélted be magadnak hogy így sokkal jobb és sokkal boldogabb leszel.. remélem, össze jött

Remélem, soha nem gondolsz rám és kurva boldog vagy bárhol és bárkivel is vagy.

És megfordult a fejembe, hogy utoljára megpróbállak keresni de zárt ajtón kopogtatok.. valszeg ezt se fogod látni és ha látnád is, hidegen hagyna

Csak a gondolat, hogy mi lett volna, ha....

11.20

Nincs áram. 

Csütörtökön nem nyílt ki a garázs ajtónk. Titkon reménykedtem, hogy kikapcsolták az áramot a lépcsőházban. De két napja is volt hasonló, aznap megoldódott nélkülem a probléma. De csütörtökön nem. Viszonylag hamar került, hogy a szolgáltató tartozás miatt kikapcsolta. Ahogy azt ilyenkor tenni kell. Ugyanis évek óta nem fizetsz közös költséget, mára kb másfél millió Ft tartozásod van. Ott tobzódtál a villanyóránál, és gondterhelten telefonáltál. Kora délután küldted a szokásos kretén hírlevelet felháborodott e-mailed, hogy én kikapcsoltattam a villanyt, elkezdtél követelőzni, meg hogy nem kaptál havonta értesítést a fizetnivalóidról, nem kaptál felszólítót, ismét mindennek lehordtál, olyan stílusban kommunikáltál, mintha a seggedből rántottál volna ki. Az olyan felesleges dolgok, mint tények, téged sosem zökkentettek ki a meggyőződésedből. De akkor itt most elmesélem, hogy pont egy éve mindenkit becsaptál: a normális szomszédnak megígérted, hogy ha tied lehet a társasházi villany, övé lehet a társasházi gáz. Nekem egyik sem releváns, van saját villany és gázórám. Nekem meg előadtad a drámát, hogy a szemét előző tulajdonos el akar téged lehetetleníteni, miközben te itt csak békében szeretnél élni, te itt micsoda áldozat vagy, ha mi nem mentünk meg és írjuk alá az átíráshoz a papírt, akkor téged kisemmiz ez a szemét, ahogy a gázzal is tette. Aláírtuk, átírtad, mi meg örültünk, hogy békét hoztunk a házba. Pár nappal később mégis úgy döntöttél, hogy nem írod alá a gázóra átíráshoz a kérvényt. Mert neked az nem fontos, meg mi van, ha mégis kelleni fog egyszer neked a gáz. A másik szomszéd meg ott maradt, hogy az áramot mindenképpen be kell kötni, meg ugye most már a gázt is nulláról. Ez volt az első aljas húzásod. Pár nappal a beköltözés után. Elég gyors tempó.

Hetek múlva kiderült, hogy nem geciségből kapcsoltatta ki az előző közös képviselő a gázt, és akarta a villany is, hanem olyan mértékű közös költség tartozást halmoztál fel, hogy nem volt miből, és hogy ne adósodjon el tovább a társasház - nagyon helyesen - kikapcsoltatta a szolgáltatást. Azt is elmondta nekünk az előző közös képviselő, hogy 2019.06.18-án volt egy közgyűlés, ahol a lakóközösség egyhangúlag megszavazta (tehát te magad is megszavaztad), hogy a közös közműveket szét kell választani, el is fogadtad az árajánlatot, hogy ki lesz a szakember, aki elvégzi, és mekkora a rád eső költség. nos, ezt te nem fizetted be, az egész munkálatot szabotáltad, akadályoztad, ahol tudtad. Megtörtént a leválás nélküled, te meg továbbra is eltarttattad magad a többi tulajdonossal.

Tehát egy éve bennünket becsapva megcsináltad a magad szerencséjét. De végül is annyit geciztél velünk, hogy sok utánajárás után májusban végre sikerül visszaszerezni a társasháznak a villanyt, és a veled kötött szerződést felbontották, mert hogy az teljesen jogszerűtlen volt, nem is lehetett volna a nevedre írni. A szolgáltató a panaszlevelemre sűrű bocsánatkérés közepette közölte, hogy visszaírják.

Nos, azóta nem is jelentkezett a szolgáltató, hogy mi van, tőled értesültünk, hogy megtették. Május és szeptember között egy se egy levelet, se egy számlát nem küldött a mélyen tisztelt szolgáltató, nekem meg nem volt arra időm, hogy rohangáljak. Mert veled ellentétben én heti 40 órában dolgozom, gyermeket nevelek (a tiedet valaki más, a kb 8 éves gyermekeddel nem tartod a kapcsolatot, valószínűleg ez neki így a legjobb), rendszeresen takarítok a lépcsőházban (többnyire utánad, mert imádsz sáros lábbal trappolni, de a takarítást nem ismered), és ezek mellett teljesen ingyen intézem a társasház ügyeit. Ami néha önmagában kitenne egy 8 órás melót, mert nagyon szereted csicskáztatni az embert, vagy elkezdesz fenyegetőzni, nekem meg órákat kell beszélnem az ügyvédemmel, hogy hibátlanul intézzem a dolgokat, hogy ne találj rajtam fogást. 

Megtudtuk pénteken, hogy mekkora a tartozás, és hogy milyen feltételekkel kapcsolja vissza a szolgáltató. Röviden és tömören: ha én elintézem. És mivel veled ellentétben nekem nem arra áll fel a nem létező faszom, hogy másokkal kibasszak, minden további nélkül megtettem volna, ha:

bocsánatot kérsz tőlem, amiért egy éve megállás nélkül gecizel velem (nem azért, mert annyira törékeny az én egom, mint a tied, hanem hogy ismerd el, és legyél tudatában annak a töménytelen mennyiségű szarnak, amit okoztál), 

rendezed a teljes tartozásod a társasház felé,

vagy megveszed piaci áron a társasház villanyóráját, vagy aláírom a papírokat, hogy tudd intézni a leválást,

ezen felül írunk egy papírt, hogy nincs a társasház és közötted további követelés.

Pénteken délelőtt őrjöngtél, délben elkezdtél alkudozni a másik szomszéddal, mert tőlem annyira félsz, hogy nem mersz velem beszélni, de még a szemem elé kerülni sem, majd kora délután elfogadtad az alkut, még tudtad, hogy nincs más megoldás, se neked, se nekünk, azonnal beszélni akartál velem, de nem értem rá, mert más programom volt. Mondtam, hogy este 6-kor lemegyek az udvarra, megbeszéljük, megegyezünk, jövő héten lesz áramod. Ehhez képest délután 5 körül írt a másik szomszéd, hogy nagyon összevesztetek, megfenyegettél mindenkit, tombolsz. Megrántottam a vállam, nálam van áram, nem nekem fontos ez. 

Az esti altatás előtt/alatt/közben valamivel olyan kurva hangos és idegesítő hangot adtál ki, mintha egy fém szekrényt billegtettél volna, vagy valami gigantikus guminőt kúrál volna, vagy fogalmam sincs, de gecire idegesítő volt. Mit volt mit tenni, ismerlek már, nem vagy tárgyalópartner, úgyhogy kihívtam a rendőrséget. Ugyanazok a srácok voltak, akik korábban is kijöttek, csak az aktuális helyzetet kellett elmondani nekik. “örültek”, hogy végre személyesen is találkozhatnak veled, ha már a múltkor nem merted kinyitni az ajtót nekik. Hát vagy bemindenezve feküdtél az ágyban. Ki tudja... Jópofa volt, amikor ki akartad oktatni őket a saját munkájukról, de egész türelmesek voltak veled. Elsírtad nekik is a bánatos, hogy téged mindig mindenki csak bántalmaz, egy felépített terv alapján egyre durvábban baszunk ki veled évek óta (mi egy éve lakunk itt, a másik szomszéd december óta, de tényleg ne zavarjanak a tények, mert akkor megborul az egész elméleted). Akkor ott helyben megfenyegettél a rendőröknek, hogy mindenért fel fogsz jelenteni, meg mindenért ránk fogod hívni a rendőrséget. 

Szombat reggelre egy gyönyörű barikádot építettél az alagsorban, hogy ne tudjunk lemenni a garázsba. A barikád egyébként nagyon ijesztő volt: két széthasított irodai székre pakoltál 8-10 üres kartondobozt. Félelmetes! Egyszer visszavittem a tárolód elé, másik alkalommal meg az egész retkes szart bebasztam az általad használt tárolóba. Érted... A szemetet. Az üres dobozokat és a hulladék székeket. Nem valami kristálypoharat meg ritka kínai porcelánvázát. Ezen annyira felbasztad az agyad, hogy magadból kikelve bekopogtál a másik szomszédhoz, és amikor a pici, törékeny nő nyitott ajtót, elkezdtél üvölteni vele, és megindultál felé, mintha meg akarnád ütni. De volt nála pont egy üveg, és gondolkodás nélkül hozzád baszta volna, meggondoltad magad, és amikor elkezdett nekem kiabálni a szomszéd csaj, azonnal trappoltál fel a lépcsőn, és úgy dörömöltél az ajtón, hogy azt hittem, ki fog esni. Mikor meghallottam, hogy nekem kiabálnak, szaladtam volna le segíteni, de mire az ajtóhoz értem, hallottam,  hogy jössz, ezért inkább kulcsra zártam az ajtót. Közben a szomszéd csaj hívta a férjét, hogy azonnal jöjjön haza. Jött is, ahogy tudott, számon kért, hogy mi a faszt csinálsz. Olyan hangosan veszekedtetek, hogy azt hittem, verekedni is fogtok. Meg tudtam volna érteni. Meg tudnám érteni, bármikor ilyenre kerülne sor, és gondolkodás nélkül kiállnék mellette. De mivel nálad mindenki kulturáltabb, nem kaptad meg a neked járó pofont. Szerencsére. Vagy nem. Szerencsére, mert akkor a szomszédnak lenne baja belőle, nem szerencsére, mert már nagyon érik az a pofon neked. Kihívták a rendőrséget, de mondták neki, hogy nem tudnak veled mit csinálni, hiába jönnek ki. Végül abban maradtak, hogy feljelentenek téged hétfőn fenyegetésért, zaklatásért, meg amiért még lehet. Majd nem sokkal később hívták a rendőrök, hogy mégis kijönnek, mert te is kihívtad őket, de nem hagytad magad lerázni, mert “ugyanazok a jogok illetnek meg, mint a tegnap esti hölgyet (engem), aki rád hívta ki őket előző este”. Úgyhogy jönnek. Először veled beszéltek, aztán hívták a szomszédot, hogy menjen ki. Mindenki mondta a maga verzióját, mondta is a rendőr, hogy A verzió áll szemben B verzióval, egyiket sem tudja senki megerősíteni. Ekkor mentem ki én is, hogy na akkor tanú a B verzióra. Eleinte le akarták szarni az egészet, hogy tanuljunk meg békében élni egymással, de mikor akarva-akaratlanul több infohoz jutottak, megértették, mi a szitu. Egy ponton arra lettem figyelmes, hogy a magasan rangú rendőr kiabál veled, hogy ne emeld fel a hangod, amikor hozzá beszélsz, főleg amikor egyébként ő beszél hozzád, és ne oktasd ki a munkájáról, amit vélhetően nálad sokkal jobban tud. Egyébként is saját lakásod van, igaz? Akkor van saját villany-, gáz- és vízórád, amit magadnak fizetsz, igaz? Ekkor elkussoltál. Merthogy nincs saját órád semmire. Rajtunk élősködsz. Öten álltunk veled szemben, és magyaráztuk, hogy miért nincs igazad, de önmagadhoz hűen, téged nem lehet holmi valósággal kizökkenteni. A rendőrök, látva, hogy a helyzet reménytelen, elköszöntek, majd távoztak.

Valamiért csütörtök óta itt baszod a rezet az áram-, fűtés-, meleg víz és főzési lehetőségtől mentes lakásban, és kellemetlenkedsz, ahelyett hogy elmennél anyádhoz, vagy a 6 testvéred egyikéhez, vagy csak egy haverodhoz. Nyilván azért, mert anyád nem fog eltartani 45 évesen, a testvéreid szintén, a haverjaid (ha vannak egyáltalán), élik az életüket, pont annyira hiányoznál az otthonukból, mint egy véres gecis zsebkendő. Nem utolsó sorban kurvára szégyelled magad a kialakult helyzet miatt, pontosan tudod, hogy az egész a te hibád és felelősséged. A helyedben én is titkolnám mindenki előtt. 

Mindemellett végtelenül szánalmas, hogy éjjel lemész a pinceszintre, hogy a kazánoknál töltsd fel a telefonod és a laptopod, ezzel is a szomszéd áramát lopva, hiszen te csak ehhez értesz. 

Itt tartunk most. Hogy mi lesz ezután? Vasárnap most már tényleg lemondok a közös képviselői megbízatásomról. Valamikor a napokban kiszámolom a pontos tartozásod, amit ha nem fizetsz be néhány héten belül, közjegyzővel fizetési meghagyásra küldjük és behajtjuk. Ha nagyon pattogsz, elveszíted a lakásod.

...ami most, hogy nincs benne a hideg vizen kívül semmilyen közmű, és tulajdonképpen egy padlástéri tároló, vajon mennyit érhet most? Legyen ez a te problémád, ne nekünk generálj.

Te fasz.

Kérdések

Újra kérdésekkel tele az agyam.

Eszedbe jutottam az elmúlt 4 hónapban?

Az érintésemre, a csókom ízére, a hangomra?

Hiányzom neked egyáltalán?

Vajon te is visszagondolsz az emlékekre, a terveinkre?

Utálod magad, hogy így döntöttél?

Szeretnél velem újra beszélgetni? Tudni, hogy hogy vagyok és mit csinálok?

Azért nem keresel, mert azt hiszed jól vagyok nélküled?

Kérdések után kérdések mikre nem kapok választ. El sem tudom mondani mennyire hiányzol. A hangod, a nevetésed, az érintésed, a csókod. Te.

Szerettelek huszonnégy órából huszonnégyet s az év minden napján de te úgy döntöttél vak leszel.

Az összes faszi aki átbaszott, kihasznált, vagy épp megcsalt, egytől egyig 2 éven belül visszatért...

Felejthetetlen vagyok baszki!

Kurvára bánni fogod még a napot mikor úgy döntöttél nem kellek neked! 😉

" Van egy pillanat, amikor Te döntesz!"

Beleszeretni valakibe " egy pillanat műve ". de ebben a pillanatban te döntesz! És ugyanez van a megkívánásnál, a kísértéseknél, az első ciginél, narkónál, italnál, de még a dühbe gurulásnál is :

Belemenjek vagy sem? Ez a másodperc a tied! Még szabad vagy!

De ha már döntöttél: NEM!

Ha már "fészket vertek benned a vágyak s ott szaporodnak", azért már felelsz. És amilyen könnyű belemenni, annyira nehéz kijönni. "

Müller Péter

Veled akartam maradni, de te döntöttél helyettem is.....🙂

- Saját