A tipikus szolnoki szolmizációs hangokkal hadilábon állok. A széchenyis dót és a vosztoki mit egyáltalán nem tudom bemutatni. Viszont a szandai rét legalább le tudom fotózni...
BIG biznisz here! Az ötödik rész két, akkoriban igen nagy értéket hozott és ez meg is látszik azon, hogy mivel nem annyira sok készült belőlük, szépen tartják értéküket, a kettőt együtt így pecsétes állapotban is 2-3.000 forintokért kínálgatják, postatiszta párost 3.500-ért.
Ezek is még '96-ban jöttek ki, és ahogy látható a 300-as a híres - és az első sorban már a 19 forintoson elsütött - kalocsai hímzést kapta, de legalább egy kicsit variáltak rajta az előzőhez, képest, a középső fenti minta maradt lényegében, de oldalt egy másfajta, apróbb motívumos hímzés került fel.
Az 500-as viszont újdonsült minta, Szolnok megyei, de méginkább jászsági hímzésként emlegetett. A XIX. században virágzik (szószerint...), nagyon színes, nagyon gazdagon hímzett, előszeretettel játszik egymás mellett a különböző árnyalatokkal, és jellemzően főként különböző virág és növénymintákat használ, helyieket is. A XIX. század végétől a polgári fejlődés hatására, a sokszínű hímzés egyre inkább átalakul egyszínű, vagy árnyalatos zölddé, végül majdnem teljesen eltűnik, de szerencsére pár lelkes helyi egyesületet alapít, és a '70-es évektől fokozatosan, régi megmaradt darabok alapján úrjaéleszti a tradicionális színes hímzést.