Önpusztító életmód.

Kerülget tőled a rosszul lét, szakadjon Rád az a kurva ég

Nem szerencsés jósolgatni, mert az ember könnyen abban a szituációban találja magát, hogy akár már másnap egy rosszul öregedő poszt van a blogján.

De azért a játék kedvéért menjünk bele, hogy mi a fasz van Pestyvel. (Azon kívül, hogy szellemileg éppen a leépülési szakaszban van.) Persze, hogy kitaláljam, ahhoz nincs elég információm, így csak tippelek azokból, amiket összevissza nyilatkozgatott. Ha több információm lenne, nyilván más következtetésre is juthatnék.

Szóval Pesty, mint az egyszeri fideszes, síkhülye. Eddig nem is foglalkozott a korrupcióval, nem foglalkozott azzal, hogy a gazember fideszes elit kirabolja Magyarországot, szépen ő is megkapta a pénzét, megkapta a kis projektjeire a támogatást, kikérték a véleményét amikor ütni kellett a baloldalt, jól elvolt. Dehogy volt neki problémája lölövel. Dehogy volt neki problémája azzal, hogy ezek a köztörvényes gazemberek szétlopják az országot, tönkretesznek bárkit, aki nem szolgálja a Pártot. Ezt teljesen rendben lévőnek találta. És rendben lévőnek látná ezután is. Csakhogy. Kurva kevés már az ellopható pénz. Így a Fidesz-forradalom kénytelen megzabálni a gyermekeit. Most éppen meglopják a saját tábort is, ellopják azoknak a fideszeseknek a vagyonát, akik nem a belső kör tagjai. Pestynek is van országos haverja, aki most rákerült az étlapra. Bizonyára eddig nyeregette a közbeszerzéseket, aztán hirtelen olyan helyzetre ébredt, hogy hiába adott be pályázatot, akár még jobb pályázatot is, mint más, az sem nyert. Például Szíjj Laci (aki nyilván lapátolja a lét az First Class Nagy Magyar Család Mojo Dojo Casa House-ába) szépen elvitte Pesty haverjának orra elől a pályázatot. Na, volt nagy sírás-rívás, még Pestyre is csurogtak a könnyek, akinek erre kinyílt a fél szeme. Azt ugyan nem látta meg, hogy a király meztelen, de azt észrevette, hogy nincs rajta zokni. Úgyhogy el is határozta, hogy Tusványoson audenciát kér a királytól, és elmondja neki, hogy nincs rajta zokni bizony nincs az jól, amikor nem nyer pályázatot az ő országos haverja, hiába adott be jobbat, mint más. A szerencsétlen bohóc Pestynek fingja sincs arról, hogy az összes közbeszerzés így néz ki, hogy az nyer, akire a király rámutat. Csakhogy a király nem fogadta a szolgáját, és ez nagyon-nagyon rosszul esett Pestynek, aki eddig abban a hiszemben élt, hogy adnak a szavára, és most meglepődött, amikor a valóság picike szelete a képébe fingott. Hát el is kezdett pofázni. Pofázik, pofázik, pofázik, és azóta is pofázik addig, amíg a király nem hívatja kézcsókra. Arra vár. Ha ez megtörténik, és a felséges seggnek elsírhatja bánatát, ami kb. abból áll, hogy a barátja hadd nyerjen már tendert, akkor Pesty számára helyreáll a kilukadni látszó buborék, amiben él. Ha pedig az uraságok kibasszák mint macskát szarni, akkor majd a maga módján "borít". Persze nem hiszem, hogy annál nagyobb bizonyíték lenne a kezében, minthogy elővesz egy közbeszerzést, és azt lobogtatja, hogy lám, Szíjj Lacika megnyerte, holott bizony itt van a haverja pályázata, ami jobb. és ebből mindenki láthatja, hogy itt bizony ellopják a közpénzt, gyűljetek ide emberek! Azt hiszi, hogy ő aztán most rájött mindenre, és lövése sincs róla, hogy láttunk már ilyet ezret. Mi meg majd lesünk, várunk még valamit, ami nem akar jönni, aztán lassan rájövünk, hogy befejezte, ennyi volt a nagy leleplezés. Ennyi volt egy fideszes bohóc nagy attrakciója.

Kedves Stu,

Már nagyon régen írtam neked, azt hiszem kicsit elvesztem és most igyekszem kapkodva megtalálni a helyemet, szóval ne haragudj, de nem volt erőm körmölni.

Kivettem egy lakást Pesten, most sok idő óta egyedül élek és kong az ürességtől a szoba, meg amúgy is a tartalékaimat ölöm fel, szóval sürgősen kellene valami munkát elvállalni a megkeresések közül, viszont teljesen traumatizáló ez az egész lét, próbáltál már a hónapokig tartó teljes csend után metróra, villamosra, buszra szállni? Na, olyan, mintha beszakadt volna alattad a jég, és a hideg miatt szépen lassan beállna a hipotermia. Ma leültem végre festeni egy kicsit, bevettem a gyógyszereimet is szép sorban, és azt tervezem, hogy kisétálok legalább a közeli parkba, de a legjobb az lenne, ha eljutnék a Margitig, onnan az Árpád hídig, majd haza. Biztos meséltem már, hogy van ott egy kis partszakasz, ahol még Pestet is szépnek látom.

Nagyon egyedül érzem magamat, mert őszintén senkivel sem beszélek, találkozok. Mindig rosszul sült el, a család már nem igazán bírja kezelni - én meg, hát, jobb híján próbálok random appokon embereket találni, akik hajlandóak 1 hónapnál tovább elviselni, és akik hozzám hasonlóan nem bírnak a seggükön ülni bent sokáig. Ez amúgy lehet egy felhívás is gondolom, no nem mintha bárki is olvasná, de ha mégis, akkor amúgy DM-ben sem harapok, jó szar itt a hírem meg minden, de most már bátran tudom állítani, hogy sokkal normálisabb vagyok mint évekkel ezelőtt, vagy csak a gyógyszerek miatt nem tudok úgy viselkedni, ahogy nem akarok.

Amúgy képzeld kipróbáltam ezt az új bagett receptet, azóta ez a reggeli-ebéd-vacsora. Nem tudom eddig hogy tudtam enélkül élni, de most jelenleg az a terv, hogy rendelek hozzá sok sajtot is meg aszalt parit, mert hát igen.

Na ennyi, szép napot Stu, hiányzol, néha tehetnél úgy, mintha léteznék

Viszonylag hamar kezdett Ash és MESI interferálni egymással. Ez persze kizárólag az én belső világom szempontjából nézve van így, a fizikai lét talaján botorkálva ebből nem sokat tapasztalni. Bár MESI elmondása szerint nem érti az Ash-el való kapcsolatomat (szarkavarásomat) – 'ki ő nekem, az anyám'? (egyébként igen, Ash a saját elmondása szerint is úgy gondolja, hogy ő a 'pótanyám'). Ash pedig - bár nyíltan nem merte szóvátenni – mert tudja, hogy én MESI iránt gyengéden lángolok – de utalt arra, hogy vigyázzak MESIvel, azaz emberi játszmát folytat a vele való 'barátkozásom' kontójára (kevés sikerrel).

Imádom Ash-t. Egy ismerősöm megjegyezte, hogy le sem tagadhatnám, hogy szerelmes vagyok.

Valóban szerelmes vagyok – abba, hogy lehetőséget kaptam tökéletesen lemodellezni O. működési elvét, egy erre kifejlesztett próbababán, Ash-en.

A működési elv alapja, hogy – bár érzelmeid nincsenek – eljátszod, hogy kötődsz a másikhoz, hogy úgy érezze, fontos számodra. Legyél vele érzelmes, de ne túlzottan. Mindig pont annyit adj magadból, ami azt segíti, hogy a másik tovább és tovább mélyüljön benned. Időről időre kicsit ki kell feszítened a határokat a saját részedről is, olyan gesztusok kellenek, amelyektől a másik azt hiheti, hogy te is nyitsz felé, így a kölcsönösség végett még jobban erodálja neked a saját védelmi rendszerét. Ezzel tudod szépen lassan magadba vonni, magadhoz láncolni, amíg aztán lesz egy saját bejárású minyonod, a párkapcsolat és a szex bárminemű kötöttsége nélkül. És ha akarod – márpedig én akarom – kicsit döfködheted érzelmi szempontból (de csak finoman, sosem szabad szándékosnak tűnnie!). Ez nem egy statikus állapot, néha 'etetni' is kell a minyonod, de a te ítélőképességedtől függ, hogy felmérd, mennyit tudsz büntetlenül kivenni ebből az 'emberi kapcsolatból' és mennyit muszáj feltétlenül beleadnod, hogy ezt hosszútávon megtehesd.

Петрушкánál ezt kb. 4 évig tudtam húzni, amíg felmerült benne a gyanúja, hogy én szipolyozom – és ezzel véget is ért a játék. Ash-nél is jó lenne legalább ilyen tartósan fenntartani ezt a mostani, számomra idilli állapotot. Ettől érzem, hogy élek – még ha ezt az érzést csak pillanatfalatokban kapom is meg...de megkapom. Ahogy anno O. is megkapta tőlem.

Emellett pedig úgymond 'érzelmi' szempontból (már ha maradt bennem olyan) is ki vagyok elégítve, mivel MESI kicsit nyit felém, szerintem be akar engedni a körébe. Engem pedig rendkívül elégedetté tesz az, hogy ezzel féltékennyé tehetem Ash-t, leginkább az egója szempontjából. Mert amennyire én tudok benne olvasni (igen kevéssé, de) látszik rajta, hogy nagyon kifelé él és nagyon az ego felé él. Pont, mint én. Csak ő rosszul titkolja.

a laptop előtt töltött időm minimum 7 óra. ez heti öt alkalmat vesz igénybe.

ez miatt a fejem annyira megfájdul, hogy járni alig tudok, elmegy az étvágyam és be is lázasodok.

.. tehát ez a hülye digitális oktatás + karantén jobban kikészít, mint amikor suliba kellett járnom és emberekkel kellett találkoznom.

hihetetlen

Elkezdődött az iskola.

-Sziaa, jöttelek meglátogatni, itt leszek neked néhány hónapig. A szürke hétköznapjaidon veled leszek, nem hagylak magadra egy percre sem. -Szorongás

Rémálmok gyötörnek. A fájdalom nem enyhül. Mosolygok pedig üres vagyok. A fejemben a gondolatok zsúfoltan lökdösik egymást, kínozva engem minden egyes megmozdulásnál. A harag bennem hatalmas, de már magam sem tudom kire haragszok. Rád, aki elrabolta a szívemet vagy rá, aki elrabolta a tiédet, pedig mégcsak megbecsülni sem képes azt.

Ettem... haza értem... rosszul lettem... hánytam...

Ezt magyarázza meg valaki hogy miért...

Miért nincs étvágyam...?

Miért vagyok folyton fáradt...?

Csak annyit szeretnék ma elérni, hogy ha lehet mások előtt ne fakadjak sírva. És ne legyek rosszul. Nem akarom hogy tudják.

Egy parányi de tényleg mikor jó lét...

Aztán jön, ki elbassza az egészet szét csessze a parányi jo létemet és aztán azt mondja hogy azt látssa hogy emésztem magam..

De miért??

Mert nem ert meg egyik se

Talán ha foglalkoztatok volna velem régen és te nem más gyerekével játszottál volna mikor vártalak hogy játsz velem

De mikor szarj jegyet kaptam persze akkor már észre vettél

Ja szarul tanultam mert nem éreztem jol magam az emberek miatt miattatok ezert csak katogtam egész életembe hogy mit cainalok rosszul....

Bármit csinaltam sose voltam elég jo de tényleg bármit..

Akkor foglalkoztál velem mikor ittál de nekem nem csak akkor kellettél volna hanem akkor mikor azt akartam hogy legyél büszke rám hogy vagyok neked hogy bármit kitudok találni bármit megtudok javitani sok mindenhez értek már kisgyerek korom óta

De mindegy is

Mert nem voltam fontos ahogy most se vagyok az senkinek szarnak érzem magam de nem látod

Csak a sajátodat fújod de nekem elegem van

Elvileg meg kéne értened mi van most miért teszem amit teszek de nem semmit se értetek nem kerestetek most itt vagyok de nem beszéltek velem nem kérdezitek milyen napom volt hogy vagyok stb...

Azt mondtad nekem hogy nem érdekellek már és leszarsz nem volt meglepő hisz eddig is igy volt de azért fáj de kibaszottul hogy ki is mondtad...

Ahelyet hogy a szakadékból mentenétek amiből nagy nehezen másznék ki...és várnam a kezeiteket...

Igen jönnek kezek de nem fentről hanem a mélyből amik vissza huztak a kibaszott mélységbe...🙃🙃

Elegem van hogy nekem kéne megfelelnem en belefáradtam hogy meglássatok majd kereshetek ha tényleg nem tudjátok hol leszek nem lesz üzenet nem lesz hogy kicsöng a telefon csak a csend mert ez lesz

Köszönöm hogy ilyen vagy és hogy te is

Gratulálok hogy szarnak neztek🤗🤗

Nov 27

22:51

Szóval.. elég szar volt az állapotom. Mint aki klimaxol 22 évésen basszus.. igazából csak a szokásos rosszul lét 2 tünete volt.. na meg majd szét szaradt a fejem és a hátam, ez ilyen.. mások is észre vették, nem akartam jó kedvet szinlelni és jöttek a kérdések hadai.. persze a válasz egyszerű "vannak ilyen napok". Szóval igy estéhez közeledve csak reménykedem az alvással nem lesz gondom.

Kincs, ami már nincs.

Kincs voltál számomra. Titkos kincs.

Imádtalak, szerettelek, keblemre öleltelek és gyerekesen rajongtam érted, te zenéltél hisz zeneművész vagy, csodálattal voltam hogyan is lehet teljesen átadni magad egy másvilágnak.

Sokáig vártalak, sokat eltűrtem, szerelmes szemmel néztem rád , hogyan is fénylik szemed kékje, de elmondtad, hogy ez teljesen más volt. Te csak néztél engem, de nem láttál semmi többet az elmélyülő barnában. El sem tudod hinni, milyen csodálattal figyeltelek, de te ebből semmit sem vettél észre.

Primitív, közöny, játék más érzéseivel, ez lett az kedvenc emberemből hirtelen? Néma csendben érzem hogy teljes összetörve andalognék egy vigasztaló ölelésért hozzád, de már tudom, sosem lehet. Teljesen eltört a mécses, egy egész valaki szűnt meg létezni bennem. Nagyon ismerős régi érzések ezek.

Engednélek hagy menj, menj, hess, repülj kj belőlem. Ne legyél a mindennapjaim gondolatán, a részeges mámor pillanatán, bár, bár ne jutna eszembe ahogyan fogtad a kezemet és magadhoz szorítva ölteltél egy egy rosszul lét után nagy nehezen elaludtam, veled. Elvarázsoltál minden pillantással és érintéssel. A csókjaidtól nehezen kaptam levegőt és szomjaztam rájuk. Én csak prédája lettem, hisz ez nem igazán volt szerelem, csak nekem.

Nem kérdezem, nem mondtad volna el soha az őszintét. Én rettegtem beszélni az őszinte érzéseimről, hisz valahogy mindig is tudtam,hogy nem úgy kellek neked, csak az estében, az elveszettségben, a homályban egy kis időre. Minden további rossz érzés nélkül elmondtad mindezt.

Összetörtél, űrt hagysz bennem, nagyon nehéz ez most nekem, mert nem igazán szavaztam én sok embernek bizalmat ebben az életben, mégis egy voltál közülük, különleges nekem. Napok óta szökik a könnyem, nem áll csak jön és fáj az egész. Traumatikusan érzem magam a veszteségtől. Halucigén drogok kísérnek el az éjszakában, teljesen para flessekben Hát benned ez nem fordult meg?

Bár elköszöntünk volna rendesen, úgy megolelnélek, úgy szorítanálak zokogva, hogy kérjek ne menj, de túl nagy az irántam érzett űr, valahogy nem értem miért érdemeltem ezt. Néha alig néztél a szemembe,de hiába várnálak tovább, csak teljesen felörlene, pedig titkon mindig is várni fogok rád és nagyon rosszul eső lesz, amikor majd másra igazán szerelmes tekintettel nézel, miközben én csak egy lehetőség voltam neked. Megtörölted a piszkos lábad, és suhantál el hirtelen. Nagyon szeretlek, de te erre nem lettél volna soha képes. Miért?

Sosem kapok választ majd erre.

Tényleg próbáltalak megérteni,

Szüleim szavaitól megvédeni,

De mikor a magány a torkomon csomót köt,

És gyógyszert veszek be két levegő közt,

Mikor amúgy is törékeny testemen bordáim közé hasít a szél,

Mert egy napi ételem négy napra osztom szét,

Mikor már a víztől is a rosszul lét folytogat,

Mert napok óta nem ettem úgy, hogy vissza nem jött volna,

Mikor már égnek a csontjaim a gyengeségtől,

Érzem, ahogy lassú búcsút vált a testem az élettől,

Mikor pár méter sétától megcsuklik testem,

Mert az ágyamból napok óta ki nem keltem,

Akkor is hitegettem magam, hogy gondolsz rám,

Egy másokkal töltött forró dél után,

De ha boldog vagy miközben én távolodok tőled,

És az élethez kötött köteleim mennek tönkre,

Akkor már nem hitegettem magam,

Csak csendbe hagytam, fulladjak,

Mert ha neked nem ér ennyit az egész,

Nekem miért érjen?

Hagyj veszni a mélybe nyugodtan,

Én segítségben már nem reméllek.

Csak tudnám hogy mi a francér remegek állandóan

kimentem este elszívni egy szál cigit, kiereszteni a gőzt. amint kiléptem az ajtón, elhaladtam apám mellett, aki a lépcsőn ült.

megkérdezte merre megyek, mire én azt válaszoltam, arrébb. csak egyedül akarok lenni.

5 perccel később utánam jött és elkezdtünk beszélgetni.

az emberek többsége ilyenkor magamra hagyna, komolyan venné amit mondok. pedig ilyenkor egy olyan emberre van szükségem, akivel beszélgethetek.

asszem most kivételesen örültem az apámnak..