Azt hittem padlón vagyok... Majd az is beszakadt alattam.

Lassan fél év telt el, mióta nem vagy velem.. Nagyon remélem, hogy neked nem ennyire nehezen megy a továbblépés, mint nekem.. Nem akarnám, hogy ennyit szenvedj. Inkább leszek én ilyen állapotban hónapokig, évekig , de te a távolból mosolyogj.. Mert jól áll a pofidon..

Jó legyél!

Mindigre!

Bementem az Aldiba 3..2..1 és RAGE 

A teltbebaszott herpeszes kurva román anyáját kívánom az összes búval baszott román tevegeciszopó Aldis megcsömörlött kasszásának.

Lidlbe vásárlás be like: Angyalok tolják a kocsid, és mennyei finomságokat helyeznek bele, az önkiszolgáló kassza jó, gyors, és pontos, a kasszás lány mosolyogva int búcsút 👼

Aldiba vásárlás be like: Dante poklának legsötétebb kis ördögének a fitymája alól előszopott eladó, lefosztott koszos polcok, fonnyadt hagymaszagú geci árufeltöltők, és értetlen életunt inkompetens gecik 🦍

fouuuu te, olyan idegbe vagyok, hogy az Apple Watch már írta, hogy veszélyes tartományba van a pulzusom hát a tetves fasszopó gepárd geci kurva anyád hát, úgy pakolja az árút, mintha az impotens kankós csöves faszát akarná izgalmi állapotba verni a gyászkeretes kezével bazmeg, hát nem lesik a 10-es geci tojás azt csattan szét a padlón. 

- Nem tudna gyorsabban pakolni? 

NEM BAZDMEG NEM TUNDNÉK TE FASZVÁLAÉK TULOK. ÉS NEM AZÉRT MERT MERT EGY AUTISTA MEGKESEREDETT SZAR VAGYOK, HANEM MERT KÉT KEZEM VAN BAZDMEG.... HÁT A LÓBASZÓ KOZÁKCSIZMÁS KURVA ANYÁDÉRT RAJTAM VEZETED LE A FESZÜLTSÉGET MERT HÁROM ÉVE NEM SZOPOTT LE A FELESÉGED BAZDMEG?????? HÁT MI A MEGCSÖMÖRLÖTT FASZCIÓBÁLÓ KURVAISTEN A BAJOD????? 

Törik össze a gecis tojás, bazdmg, kapok oda, hogy felszedjem, azt csappantja tovább az árút bazdmg, áll ott halomba mint pakisztánba a hulla a gecis út mellet. 

ÉS NÉZ RÁM A GECI GÜLÜ SZEMEIVEL BAZDMEG, HOGY MIÉRT NEM PAKOLOK GYORSABBAN A 32 NÉGYZETMILIMÉTERES GECI PULTON BAZDMEG, ÚGY HOGY ÁLLOK A SZÉTTÖRT FASSZOPÓ CSIRKEEKTOPLAZMÁBA BAZDMEG.

életem legrosszabb randiján nagyjából 20 perc után kitoltam magam alól a széket, mondtam, hogy ne haragudjatok, de ez nekem nagyon kínos, én hazamegyek, mégis ki hozza el az első randira a legjobb barátját?, aztán hónapokig nem is válaszoltam neki, majd valahogy mégis megírtam arra a kérdésre a választ, hogy hogy vagyok és a következő amire emlékszem vele kapcsolatban az az, hogy a padlón fekszünk a hős utcában, ahol körben a kék színű ocsmány tapéta felügyel minket és már nem volt rajtunk igazából semmi, és már nem volt a testünk között igazából távolság sem, ő egyre csak húzott az ölébe, de már nem volt hova tovább, tépte a hajamat én meg haraptam a vállát és csöpögött az izzadtság rólunk, és ha akkor megkérdezted volna a nevemet, nem biztos, hogy tudtam volna rá válaszolni, mert szét akarta tépni a testemet én pedig az övét, csak erre figyeltem, meg arra, hogy folyamatosan lökött én pedig ellentartottam, de már folyt a nyálam és ziháltam, és soha sem történt velem annyira perverz dolog, mint akkor, amikor ebben az összemosott állapotban belenyalt a fülembe és a bőrhullámokon megforgatta a nyelvét, mire én teljesen lefagytam, velem ennyire nyers, terhesen fülledt dolog még nem történt, és miközben a vacsorára készített lecsóba mártogattam a barna kenyerem héját az élmény után, igyekeztem nem nézni rá, mert csak azon tudtam gondolkodni, hogy megérte elhagynom a milliomos férfit ezért az élményért

Nem mondhatnám, hogy mindig tudom, hogyan élek túl egy-egy napot.

Tudod, azok az idők, amikor minden rosszra fordul, amikor amit addig állandónak hittél, hirtelen a feje tetejére áll.

Mert vannak napok, amik képesek darabokra szedni , amikor fogalmad sincs, hogyan mész majd tovább.

De abban is biztos vagyok, hogy nem csak a legnagyobb viharokat éltük már túl, és nem csupán túléltük mindazt, ami fájt, de volt bátorságunk belehalni és ebben az életben ismét feltámadni.

És ez nem jelenti azt, hogy innentől kezdve majd sosem esünk el, hogy majd semmi nem fáj, de tudjuk, ez korántsem a világvége.

És történjen bármi, már tudod, ennél Te sokkal jobb vagy! Mert ha elhiszed, hogy edzés nélkül nem leszel erős és egyre erősebb, tudni fogod, hogy a terhek sem lehetnek majd könnyebbek.

És bár néha majd megpihensz, és lesz amikor elfáradsz, megérted, a majdnemek, a félmegoldások többé nem elég.

Mert ezt az életet kaptad, benne a tüzet, a napot, az ölelést, és bár lehet, hogy még nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, de elindultál felé.

És igen, dönthetsz úgy, hogy lent maradsz padlón és dönthetsz úgy is, hogy felállsz és tovább mész.

Receptet senki nem mond majd, hogyan tedd meg az első lépést, hogyan állj fel akkor, amikor úgy érzed, semmi erőd, de hallgatnod kell arra a hangra, ami azt súgja, néha hangtalan, néha csendesen, néha mindennél hangosabban, hogy mindig van tovább.

És nem baj, ha szétestél, nem baj, ha nem tudod merre van tovább. Az sem baj, ha nem érzed a következő lépést, elég ha legbelül tudod, hogy ez a Te életed! Néha bűzös, néha piszkosul tud fájni, mégsincs nála gyönyörűbb, reménnyel teli ajándék.

És ha megérted, ha egyszer is megérzed, tudni fogod, hogy életed következő története, a következő fejezet, a legszebb és legcsodálatosabb még vár Rád! (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Minden

Hisz a kedvencem a minden!

A csendes szélben,

ebben a nagy üres térben,

A puszta létben, s minden erényben.

Vakító fényben élve, a végsőkig reményt remélve.

Így torzul világnézetünk, sápadtan magunkba nézhetünk, miként tört össze mindent.

Csak azt kérem ami jár, de ha jár a minden, hát zsebre vele

Elég abból is csak a fele, az alja és a teteje.

Csak ameddig nem leszek vele tele.

Járványként terjed a kapzsiság, kiszemelve a lefelé konyuló faág.

Szarka vadan rá száll, gondolva ezért úgysem kár.

De ha minden jár, abból is csak a legjobbat akarom.

Tudás, csalás s az egész világ, korlátlan hatalom.

Tenni amit tenni akarok.

Legtisztább földeket bejárni, lehetetlent elvárni úgy, hogy ne kelljen elválni.

Cukornál édesebb csókokat, amire az egész világ büszkén bólogat.

Esőben eljárni romantikus táncokat

Magunkra zárva a láncokat.

Tudtán adni a tudatlan tudatnak

Föld alatt hiába kutatnak a tulajnak

Dicső ragyogás, kellemes szárazság utáni zápor.

Való tudat szakadás, s a függőség okozta padlón kaparás.

Legjobbat megkapva, bele is rokkanva a súlya alatt.

Emberből maradt apró cafat,

Ütemezett dobogása pompásan hangzik, mint a leglágyabb dallam.

Hallani a csendet is a zajban,

Felcsillant egyetlen villám a viharban.

Átjárja elméd és elemészt, mit sem sejtve kutatod a sötét részt.

Valótlan és valóság közötti rést bejárva.

Szeretem a mindent

Fentről nézve mégis komfortosnak tűnik itt lent.

Egyszerű minden mi tökéletes, s a tökéletes ami több, mint egyszerű és kellemes.

Nem egoizmus tudatni mennyit érünk

És nem önbizalom hajtogatni mit is kérünk

Hisz minden pillanatban magunkért élünk.

Én vagyok a minden.

Hiába nézel, nem érsz el.

Nem érinthetsz, szádra sem vehetsz.

Tilalom tombol végig, elsöpörve földrengésként amit csak ér

Újabb cigi a kezembe...Ma már nem tudok hányadik.. Kint ülök és nézem az égboltot.. Ma is olyan gyönyörűen ragyog.. Szívom a cigim és csak csordulnak az arcomon a könnyeim.. Úgy érzem ebből nincs kiút... Megint itt tartok... Újból beköszönt a "padlón vagyok" érzés.. Sosem lesz jobb úgy érzem most ez nem megy nekem... Ez túl sok számomra.. Lassan elfogy a cigim de már gyújtom a következőt.. Ez az amibe tudok menekülni most.. Nem tudom elmondani mit érzek hisz magam sem tudom.. Össze csaptak a fejembe a gondolatok... Nem érzem jól magam... Nem vagyok az aki most képes lenne fel állni... De valahogy muszáj lesz.. De most úgy érzem egyszerűen nem megy..!

Feladom.. Nehéz ez a harc számomra amit mindennap vívók magammal és a gondolataimmal... Szeretnék boldog lenni végre de most rohadtul nem vagyok az és ki tudja mikor leszek igazán boldog... Talán soha? Talán ha képes leszek újra és újra össze szedni magam? Kitudja..?! Mindennap nehéz... Nem tudom, hogy képes egy ember hiánya így megölni... De sikerült és mindig is sikerülni fog ha Róla van szó..

A szomszéd vén Urak szóvá tették anno anyámnak, hogy nincs barátom, ezért tuti hibás vagyok, pedig az én koromban már illene. Azt is kifigyelték, hogy “varrok”(hímzek), és az is milyen már! A múltkor a csávó mercijével jöttem, kijöttek a ház elé, elkezdtek rólam beszélni, és úgy bámultak, mint egy cafat húst, a buta cafka. Vitorlázni, motorcsónakozni, kertészt, meg takarítónőt tartani van mód, de úgy pletykálni rólam, hogy ne halljam, meg nem megbámulni, arra már nincs. Tegnap bejelentettem a faszimnak, hogy elhagyom. Sírt, könyörgött, rosszul lett…nem volt lelkem végig vinni, nem tudom miért, rengeteget segített nekem, és nem szeretném most bemondani az unalmast, mikor ennyire padlón van, önző vagyok. Többnyire nem éreztem semmit, kegyetlen és rideg volt a hangom, nem igen maradt ebben érzelem a részemről. A végén csak annyi lett, hogy hazajöttem, és vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit. Otthagytam nála az autót. Az éjszakai vonattól 20 percet sétáltam az éjszakában át a síneken seftében összerakott cuccaimmal. Ma azt mondták a szomszédok anyámnak, hogy biztos escort vagyok. Eddig értéktelen, hibás gyártmány voltam, hisz nem kellettem senkinek, most meg már luxus kurva, minőségi munkaerő. Rohadjanak meg. Nem akarom ezt, locsi fecsi ítélkező emberek, a kiállhatatlan anyám, az utálatos nagynéném, a beteg nagyanyám, az elrontott felvételim…a párkapcsolatom, ahol nem szeretem a másikat, és nem tudok vele nevetni, de úgy érzem, semmi más biztos pont nincs az életemben, teljesen egyedül meg képtelen vagyok talpon maradni. Nem vettek fel a moméra, nem tudtam meggyőzni az 5 tanárból 4-et, a metura 91 pontom van a 99-ből, ha a jó istenke is úgy akarja, elég lesz. Létezem, megyek előre, olvasgatok, hímezgetek, főzögetek, csak pont a nyugtom nem lelem. Ma jön ki H, anyám, meg a kertészkedés után üdítő lesz. Tanácsot akar kérni a párkapcsolatához, és ha valaki, akkor én kifejezetten kompetens vagyok a témában. Kevertem be túrós gombócot…

Azt hittem jobban leszek, még is évek óta ugyan úgy a padlón vagyok.

Foglyod lettem, olyan börtön vagy ahonnan nem akar szabadulni az ember. Mert melletted biztonságban érzi magát, akinek egy darabot adsz magadból. Erős vagy és bátor, talán ezért nem menekül tőled a halandó. Mert tudja, hogy a legbiztonságosabb hely vagy a napokban. A napokban ahol a szavaid remény sugarak a sötét káoszban. Padlón fekve, mikor gyötörtek a gondolatok, mindig tudtam, hogy valahol mélyen vágysz rám. Hisz én már nem tudtam tisztán látni a dolgokat, ha te a közelemben voltál. Szomjaztam az érintéseidre, mint rabok a szabadságra.

Néha kételkedem, vajon meddig maradok a rácsaid mögött. Megannyi kérdés zajong bennem, melyek nap, mint nap nyomnak. Vajon elég vagyok? Vajon mi lesz, ha egyszer megunsz? Mi lesz ,ha egyszer nekem ez már nem kell és a bilincset levetve magamról megszökök?

Most itt vagy és mint az őrök a foglyokra, talán úgy figyelsz reám.

Én pedig csak csendben reménykedem, ha egyszer elmenekülök és körözött személy leszek, akkor is figyelni fogsz a háttérből. Addig pedig míg, itt vagyok, a kuckódba elmenekülve..Próbálom elrejteni magamban, azt a helytelen cselekedetet, amit épp játszok veled..

Talán egy picivel kezdtem jobban lenni..

De 2 hét után, tegnap újra láttalak

És újra, megjobban összetört a szívem

Újra a padlón vagyok, nem eszek, nem alszok

A hiányod tényleg meg fog ölni engem

Mi csak vendégek voltunk, túl vagyunk már ezen, soha többé nem szervezek bulit a gyerekeimnek ilyen ótvar helyekre, drága is, szar is. Mindegy.

A gyerekek már javában bowlingoznak, a szüleik kaptak pár óra kimenőt, a házigazdáék intézik az ifjúság szórakoztatását. Kurva nagy hangzavar, morajlik a tömeg, zörgés, csattogás, bömbölnek a játékgépek és szól valami szar zene is. És akkor még hangosabban felharsan a halászjudit boldog születésnapot, és az addig csendben üldögélő, maga elé meredő, zavart tekintetű dagi osztálytárs összeomlik, kezét a fülére szorítva, szemét szorosan becsukva visítja, hogy nem bírja elviselni, görnyedten fetrengve a padlón. A szülei simán ott hagyták a többiekkel, szórakozzon csak, biztos nem lesz gond.

A házigazda anyuka kikísérte a Sugár csendesebb részébe és mire megnyugodott, a szüleit is előkerítették.

Amúgy szerintem az autista kisfiú reakciója volt a normális válasz a helyre, én is mellé fetrenghettem volna kínomban, csak fegyelmezett felnőtt vagyok.

She is a 10 but dating a 3

minden csaj Magyarországon es közben azon aggódnak hogy túlsúlyosak vagy a melluk megereszkedett szülés után. Komolyan megdöbbentő, valszeg mindenhol így van de azért itthon tényleg wow a nőkön levő nyomás azért tényleg párját ritkítja.hazajövök és mindig meglepodok mennyire jól néz ki minden no, de az összes. A másik hogy senkinek nincs itt jobb dolga mint hogy nőket baszogasson? Mintha mindenki ezen vezetne le a feszültséget. Plusz az ingerkuszob kabe a padlón van, ha nem ugyanazt a ruhát veszed fel, vagy vékony vagy normál méret akkor tényleg mindenki bámul. En 180 centi vagyok es 100 kiló es elmondhatom hogy teljesen normálisan nézek ki es lesz amikor több leszek es lesz amikor kevesebb. Nagyon ideges vagyok a fatshqming miatt amin minden ismerősömnek meg rokonomnqk át kell esnie és amivel folyamatos depresszióban tartják a testük miatt a nőket.

Képek a vágyról

Nézem ahogy az asztalon szexisen végigmászik a csaj, a férfi mosolyog és... nem találja röhelyesnek, bár abból a nézőpontból, ahol ő van, igazán nevetségesen hathat a felé közeledő nő. Ugyanez a vicces gondolatom van attól is, ha eszembe jut egy képről, hogy hazaér a pasi a vakolásból, és ha a ruhaája nem is koszos, de izzadt, éhes, kurvára fáradt és erre a padlón pucsító nő fogadja meztelen punciva. BIZTOS, hogy egyből ráugrik. Jó, ezeknek a dolgoknak a valóságban van felvezetése, egy sor intim SMS, és felajzó képek küldözgetése, és amikor erre sor kerül, már biztosan alig várja a kőműves, hogy letépje magáról a ruhát és meghágja az asszonyát. Nem tudom, a férfiak is szoktak ilyet, hogy egész nap mennek az üzik, hogy úgy megbaszlak, hogy a füleden folyik ki a geci és hasonlók, aztána mikor hazaér a csaj a cekkerekkel, akkor a pasi ott ül, a lába felrakva az asztalra és az álló farkán egy piros masni van? Biztos nem vagyok kellően ráhangolódva ezekre, mert tényleg nem hiszem, hogy ezeket a hátköznapokba ilyen cinikus gondolatokkal be lehet illeszteni. Pedighát, néha nekem is jár mindenféle a fantáziámban, hogy ha úgy lenne, akkor hogy lenne. De amióta tumblizom, csak a napoban láttam egy képsort egy igazi szeretkezésről, amibe beledobbant a szívem, hogy istenem, hogy szorítja magához, mennyire akarja érezni, beleveszni, mennyire szeretheti... pedighát, azok is csak pornószínészek, csak talán máshogy. A jó kapcsolatban van egy titkos szoba, a közös vágyak és közös megvalósulások szobája. Hogy ezekről lehet-e beszélni nyilvánosan, nem tudom, én nem tenném, mert az pont ilyen mint az asztalon mászó nő. Innen kívülről nézve, nőként, ez bizony csak vicces, és kicsit valahogy szánalmas, mert rá fog gyalogolni a ruhájára és orraesik. Nem baj, ha valaki beszél a hálószobatitkokról, mert sokszor sokaknak infó, megerősítés és oldja a gátlásokat is és felszabadító tud lenni. Be kell látnom én az a fajta vagyok, akit táncba lehet vinni, rá tudok hangolódni a másik igényeire, de egészen biztosan csak akkor másznék végig az asztalon, ha erre külön felszólítanak és biztosítanak róla, hogy ez és csak ez az a dolog amitől a másik a saját mellkasára élvez de azonnal. Magamtól ezt a mászást nem élvezném. Nehezen is cihelődnék fel az asztalra, szóval ezt a részt se látom magam előtt nevetés nélkül. Vajon Logan mit szólna az ilyenhez? Baszdmeg, a saláta kilötyög, ne csináld már, belehullik a hajad a spagettibe! :D :D :D Neeem, biztos van akinek az asztalon csúszása boldoggá tenné. De nem is ez a lényeg, mert valójában csak szórakozom, holnap máshogy gondolom majd az egészet, és rám talál az, akivel közös vágyaink lehetnek. Vagy nem.

Azon gondolkodom, hányszor hittem, Isten valahol ott van fent, egészen a magasban. Ott a felhők felett ül és onnan néz le rám. Hányszor hittem, hogy ennél is közelebb van, csupán felettem lakik. Elég csak seprűnyéllel megvernem a plafont és tudni fogja, itt vagyok. Hányszor hittem, csak be kellene csengetnem és majd kinyitja az ajtót. Hittem, jó szomszéd vagyok. Cinikus, de türelmes.

Néha azt gondoltam, valóban nála vagyok. Bíztam abban, hogy a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot és bármikor bemehetek hozzá. Talán, ha nincs otthon meg is várhatom. Aztán eszembe jutott, hátha hallja, hogy létezem. Voltam harsány, nagy hanggal és még nagyobb akarattal, hátha letekint rám az emeletről és észreveszi, hogy a földszinten én lélegzem.

Igen, ez sokszor eszembe jutott.

Aztán arra gondoltam, vajon csalódott-e bennem? Mit gondol majd rólam, ha kinyitja az ajtót. Bánatot okoztam? Azt mondja majd, megbuktam? Hogy történjen bármi, tegyek bármit, tévút volt ez az egész? És mondhat majd bármit. Mondhatja, hogy rossz voltam, haszontalan és számtalanszor eltévedtem. Egyetlen dolgot azonban nem mondhat majd sohasem, hogy nem ismert engem.

Sokszor eszembe jutott, mit mondanék neki. Mennyi mindenért okolnám és számonkérném, lennék könnyek között a Szomszédom és életem bírája. Beszélnék neki a könyörületről, melyből alig kértem, mégsem kaptam, nem azt adta, mást kaptam.

De aztán rájöttem, emelt fővel, dacosan mégsem vitatkozhatnék Istennel. Szeretnék inkább egy függőágyban heverni mellette csendesen és nézni Őt, miközben arra gondolnék, mennyi imám volt, amit nem mondtam még el.

Majd egy szörnyű éjszakán, amikor tehetetlenül a padlón hevertem megértettem, hogy Isten nem lehet sem fent, sem én nem lehetek a földszinti szomszédja. Mert ott van velem a padlón.

Ott ül mellettem, ott létezik lent, egészen lent, ahol elbukva megérkezem.

Ott az elképzelhetetlen mélységben végre rátaláltam Istenre. Megértettem, hogy nem lehet fent, mert mindig lent vár rám.

Ott fekszik mellettem némaságban és minden reggel megkapom a könyörületét. Ott van a napfelkeltében, a napnyugtában, anyám görbülő kezében, a gyermekeim szemében, a gyászomban, a vágyamban.

És igen, sokan mondják, nem látják Istent. Nézz le. Annyiszor tagadjuk, küldjük el, üldözzük és kiáltunk. De nem szól, csak hangtalan érkezik, egyre közelebb. Újra. Újra. Újra. Majd azt érzed, már ott van melletted. A padlón. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Tegyük helyre ezt az évet is:

Sőt, igazából kettőt, mert tavaly annyira padlón voltam, hogy ghostoltam az év és önértékelést.

Most itt vagyok.

Sok szart borított a nyakunkba 2022, de az elődjénél azért kegyesebb volt - ezévben nem halt meg családtagom. Minden amit elszenvedtünk, valahogy épülésünkre vált és várakozásomon felül reflektáltam folyamatosan magamra és a környezetemre. Talán mondhatnám, hogy erre büszke vagyok, de tulajdonképpen csak hálás. Az Istennek.

Minden amit elterveztem, meghiúsult - ellenben meglepetésként jöttek új hobbik, ötletek, programok, amikben ki tudtam kapcsolódni.

Kerestem a kiteljesedést, de mintha nem is létezne. Olyasfajta illúziónak látom, mint a boldogság: mindenki akarja, mindenki keresi, de valójában senkinek sincs. Csak placebo. Azoké, akik nem gondolkodnak. Ellenben elszívják az energiád fontosabb dolgokról, mint például megélni azt, amiben vagy.

Nem tűnik kellemesnek megélni a szomorúságot, mégis bölccsé tesz és értőjévé az érzelmeidnek. Érteni önmagam számomra többet jelent, mint "boldognak" lenni, ha egyáltalán van ilyen.

Most már csak az a vágyam, hogy amit én már értek és érzek azt valahogy másoknak is át tudjam adni. Na meg persze, hogy legyen kinek átadnom.

Barátságokban nem dúskálok, de az is lehet hogy csak túl komoly az elképzelésem a baráságról. Ismerősnek lenni social médián, meg időnként együtt programot csinálni - élvezetes lehet ugyan - de én a barátság kapcsolatát egymás mély ismeretében definiálom. Elköteleződésben, kitartásban, támogatásban, érdeklődésben... Ez pedig ritka kincs és talán rabja lettem az üldözésének.

De hát ugye ilyen az ember; mindig az kell neki, ami nincs.

Egyébként emberi mércével sikeres év van mögöttem. A saját utaimat kövezem a munka területén, bár még rabja vagyok a félelemnek, hogy nem teljesítem a társadalom rám szabott kvótáját: add az időd és értéked, hogy más meggazdagodjék.

Sokat alkottam és gyümölcseként élvezhettem, amikor a termékeimet megvásárolták.

Statisztáltam egy filmben, és bár sok más szerepet nem kaptam meg, amire jobban vágytam volna - mégis élményekkel bővültem!

Lett egy kutyánk, amit még mindig nehéz elhinnem! Annyira régi vágyam volt, most pedig annyira természetesnek tűnik, ahogy ott szuszog. Szükségem volt rá mentálisan, hogy ne legyek egyedül és ez a kis szeretetgombóc a lehető legtökéletesebb társaság most számomra.

Valahol itt fogyott el a motivációm ennek megírásához (spoiler: undiagnosed audhd), úgyhogy kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa (annak a 2 főnek nagyjából) meglepetésektől és áldásoktól roskadozó évet!

Róka