#madarakésfáknapja | Explore Tumblr Posts and Blogs

homregeszet · 1 year

Text

Mit súgnak nekünk a fák?

A fa felhasználásának története majd kétmillió évre nyúlik vissza, a kőeszközökön vizsgált növényi maradványok alapján. Tüzelőként több százezer éve használjuk és az építészetben és eszközgyártásban is széleskörben használt anyag. Ebből fakad, hogy számos régészeti lelet anyagát alkotja, melyek különböző módon konzerválódtak az évezredek vagy századok során.

1.kép: Szenült gerenda maradványa egy vaskori épületben

A fa leletek megőrződhetnek kiszáradás útján, ami jellemzően sivatagos területeken fordul elő vagy épületeken belül.[1] Elszenült maradványok formájában, mint ahogy egy korábbi bejegyzésünkben említettünk egy vaskori házhoz tartozó gerenda maradványt bükkábrányi ásatásaink sorából (1. kép) vagy zárt vizes környezetben, ahol a szükséges feltételek a lebomláshoz nem teljesülnek, mint például kutak alján, ahol azt egy korábbi posztunkban láthattátok Onga-Állami gazdaság területén végzett ásatásunkról (2. kép). Speciális esetekben szubfosszilis vagy fosszilis formában is fennmaradnak fából készült tárgyak vagy maradványok.[2]

2.kép: Famaradványok egy Árpád-kori kútban

A felsorolt tárgyak mind hordozzák magukban az alapanyaguk történetét, mivel minden fa hordozza életének történetét az évgyűrűi által. Ez a szerkezetéből fakadó információ úgy jön létre, hogy a kambiumban található szaporítósejtek évről évre új réteget hoznak létre, de ugyanakkor a szíjács belső része is elhal és a geszt részévé válik, így a szíjács folyamatos évgyűrű számmal rendelkezik, miközben a geszt növekszik (3. kép).[3]

3.kép: Faszerkezet

Az így kialakult évgyűrűk sorából, mint azt a nevük is jelzi kiszámolható egy fa életkora, valamint a gyűrűk vastagságából az adott évben ért környezeti hatásokra is következtethetünk, melyek a fát érték legyen az szárazság vagy csapadékbőség, hideg vagy meleg éghajlati hatások stb.

Ezt az összefüggést felhasználva jött létre a dendrokronológia, mely módszertana azon az elven alapszik, hogy

„a mérsékelt égövön egy adott földrajzi térségben élő azonos fajú fák azonos környezeti hatások miatt hasonló vastagságú évgyűrűket növesztenek. Az évgyűrűsorozatok leméréseiből kialakított adatsorok alapján olyan, évre pontosan keltezett, úgynevezett kronológiák készíthetők, amelyekben minden egyes évgyűrű keletkezési ideje ismert. Ezek segítségével az ismeretlen korú fa régészeti leletek (pl. dorongút, kút elemei), illetve faszerkezetek (fedélszerkezetek, harangállások) és fatárgyak (stallum, táblakép, kazettás mennyezetek) olykor fél évre pontos keltezése is lehetséges, így a dendrokronológia a ma ismert legpontosabb keltezési módszer”[4].

4.kép: Dendrokronológia

Ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű mintára van szükség, hogy az évgyűrűk sorának átlapolásából létrejöhessen egy abszolút vagy keltezett kronológiai sorrend (4. kép). Emellett léteznek lebegő mintasorok, melyek nem köthetőek naptári évhez, de segítségükkel relatív keltezés alkalmazható, azaz a megállapítható, hogy a vizsgált minta a meglévő mintasor, mely elemével azonos korú.[5]

Hazánkban Grynaeus András munkásságának köszönhetően jött létre egy a római kortól napjainkig tartó mintasor, melynek köszönhetően a megfelelő mintával akár évre pontosan datálhatóak a fatárgyak.[6]

[1] Lev-Yadun, S. (2007) 141-142.[2] Lev-Yadun, S. (2007) 141-142.[3] Grynaeus (2004) 87.[4] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 1.[5] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 2. [6] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 2.

Fölföldi Boldizsár

Felhasznált irodalom Lev-Yadun, S. (2007): Wood remains from archaeological excavations: A review with a Near Eastern perspective. In: Isr. J. Earth Sci. 56. 139–162. p.

Grynaeus András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései. In: F. Romhányi Beatrix – Grynaeus András – Magyar Károly – Végh András (szerk.): „Es tu scholaris”. Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. 87–102. Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2004.

Tóth Boglárka – Grynaeus András – Botár István: Dendrokronológiai kutatások Erdélyben In: Magyar Régészet Online Magazin, 2013 Ősz. 1-5.

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #magyarrégészet #miskolc #múzeum #régészet #homregeszet #feltárás #ásatás #archaeology #fa #dendrokronológia #madarakésfáknapja #madarak és fák napja #jelesnapok #fölföldi boldizsár

15 notes · View notes

homregeszet · 3 years

Text

Madarak és fák hava - Kétfejű sasos kályhacsempe Cserépvárból

Kétfejű sasos kályhacsempe Cserépvárból (Cserépváralja – Vár, 2004-2009. évi ásatásaiból, ásatásvezető: Szörényi Gábor András).

Fotó: Baranczó Benedek

A TÁRGY:

Cserépkályha egy darab csempéje.

Azonos mintájú darabok alkotta sorokból épült fel a kályha teste. A kályha azon kívül, hogy a ház melegét biztosította, nagy teste miatt a ház dísze is volt, reprezentatív szereppel is bírt.

A (KELTEZÉSI) IDŐ:

17. század legvégén készült, pontos párhuzama ismert az egri várból. Készítési helye feltételezhetően egy miskolci fazekasműhely, innen szállították a megrendelők számára.

A (TALÁLÁSI) HELY:

Cserépváralja, az Egri Bükkalja egyik települése, közel Egerhez. Cserépvár az egri erődítmény egyik előretolt vára volt. Így mind földrajzilag, mind taktikailag Egerhez kapcsolódótt.

A MADÁR:

Kétfejű sas a Habsburg család címerállata. A várakban állomásozó császári katonaság számára készültek ezek a kályhacsempék. Mivel Eger és Cserépvár is 1596 – 1687 között török uralom alatt volt (ez volt az Oszmán birodalom legészakibb pontja), ezért ebben az időben nem készülhetett, ekkor nem állhatott ilyen kályha itt. 1687-ben foglalták vissza a császári csapatok ezen várakat. Ezután rendelhettek meg sasos ábrázolású kályhákat egy Miskolcon dolgozó fazekastól.

Dr. Szörényi Gábor András

#kályhacsempe #madár #kerámia #17.század #szörényigábor #madarakésfáknapja #madarakésfák #hermanottómúzeum #hermanottó #múzeum #miskolci #miskolc #régészet #magyar #kétfejű #cserépvár

5 notes · View notes

homregeszet · 3 years

Text

Madarak és fák hava - Madaras tál Szádvárból

Madaras tál Szádvárból (Szádvár, 2010. évi ásatásából, 1. árok, ásatásvezető: Gál Viktor).

Fotó: Bubenkó Gábor, Szögliget A TÁRGY:

Nagyméretű írókával díszített tál. Világos alapon, barna kontúrvonalakkal kihúzott, vörös és zöld kitöltő színekkel díszített tál. Központi motívuma jobbra néző madár. A madár előtt spirálisan tekergő száron borsólevelek, stilizált gránátalmák, kettős levelű tölcséres virágok sorakoznak. A szár végén egy 10 szirmú boglár helyezkedik el. A madár felett 6 ágú ujjas kettős levél, elnyújtott borsólevelek és 5 szirmú egyszerű virágot lehet megfigyelni. Az aszimmetrikus díszítésű tál bal oldalára 3 ágú ujjas levelet, és kétlevelű tölcséres virágot festettek. A tál hátoldalán felfüggesztést segítő kis fület alakítottak ki.

A (KELTEZÉSI) IDŐ:

A 17. század második felében, de 1686 előtt készült, párhuzama ismert a szendrői várból. Készítési helye feltételezhetően egy miskolci fazekasműhely, innen szállították a megrendelők számára.

A (TALÁLÁSI) HELY:

Szádvár a megye északi sarkában az Aggteleki karszt területén helyezkedik el, Szögliget községtől 2-3 km-re északra. Magánvárként a Bebek család szádvári uradalmának központját volt, majd a török háborúk során a végvárrendszer második vonalában helyezkedett el.

A MADÁR:

A jobbra néző madár teste vörös színű, szárnya csepp alakú, kettős. A belső csepp zölddel kitöltött, a szárny külső rétege világos színű. Farka kettős levelű tölcséres virágot formáz. Lába stilizált vonal, hátrahajló 4 ujjban végződik.

Gál Viktor

#madarakésfáknapja #madarakésfák #madarakésfákhava #szádvár #tál #kerámia #17.század #írókázottkerámia #miskolci #miskolc #múzeum #régészet #hermanottó #hermanottómúzeum #magyar #bebek #gálviktor

3 notes · View notes