#jelesnapok | Explore Tumblr Posts and Blogs

homregeszet · 5 months

Text

Nemzetközi 'Ne vásárolj semmit!' nap margójára

Agyag: Újrahasznosítható, újrahasználható (mű)anyag a neolitikumban (újkőkorban, Kr.e. 5500-5000)

Az ember környezetátalakító tevékenysége nem újkeletű dolgok, már a neolitikumban kezdetét vette. Ebben közrejátszott az, hogy az élelemtermeléssel együtt járó letelepedett életmódhoz szükségessé vált az állandó lakóhely kialakítása. A neolitikum emberei a Kárpát-medencei klimatikus környezeti viszonyok között faszerkezetes házakban éltek, melyek építéséhez fára volt szükség. Ennek következtében elkezdődött az erdők pusztítása, mely a fémművességgel párhuzamosan a vaskorban csúcsosodott ki.

1.kép: Nagyméretű agyagkitermelő gödör bontása közben Hejőpapi-Nyögő-dűlő lelőhelyen

Az agyagból formázott majd égetéssel tartóssá tett agyagedények használata technikai innovációnak számított ebben az időszakban.

A mai műanyaghoz hasonlóan az agyag univerzális és sokrétű nyersanyagnak bizonyult az őskorban. Sokféle felhasználási módja létezett a házak tapasztásán keresztül, az edénykészítésen át egészen apró használati tárgyakig (pl. gyöngyök, szobrocskák/idolok).

2.kép: Csomagolásra váró kerámialeletek

A téma szempontjából itt három dolgot említenénk meg.

Az edények oldalából kivágott, kerek, lapos orsókarikák (a később használatos orsógombok helyett), melyeket vélhetően másodlagosan a szövés-fonás során, a fonalszálak kialakításához használtak.

3.kép: Orsókarikák (lent) és orsógombok (fent; fotó: Baranczó Bendek). A fotón szereplő tárgyak megtekinthetőek lesznek a 2024-ben nyíló Látványraktárunkban

Az agyag formázhatóságát, ellenállóképességét adalékokkal ún. soványítóanyagokkal növelték. Az apróra tört, zúzott kerámiaszemcsék, gömböcskék gyakran szabad szemmel is láthatóak az edények törésfelületén, melyek használatát természettudományos vizsgálatok is igazoltak.

4.kép: Összetört kerámiával soványított edény töredéke

Az újkőkori települések feltárása alkalmával szinte mindig találkozunk olyan, gyakran tíz méternél is hosszabb, mélyedésekkel teli gödörkomplexumokkal, melyekből a házak építéshez, agyagedények készítéséhez szükséges nyersanyagot nyerték ki.

5.kép: A gödörben talált neolitikus “hulladék”

6.kép: Az agyagkitermelő gödör a kibontását követően. A szelvényfal alatt még folytatódik, jövőre fogjuk feltárni. Eddig 11 m hosszú, a legszélesebb része kb. 7,5 m. (Bele se fért a teljes képbe, drónfelvételt is készítettünk róla)

Hajdu Melinda

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #magyarrégészet #régészet #miskolc #homregeszet #ásatás #feltárás #múzeum #neolitikum #agyagnyerőgödör #agyag #idolok #kerámia #hajdumelinda #jelesnapok #nevásároljsemmitnap #újrahasznosítás

30 notes · View notes

korkep-blog · 6 years

Text

Február 3.: Balázs-napi hagyományok, népszokások

Szent Balázs püspököt mindenfajta torokbetegség gyógyítójának tartották. Legendája szerint megmentette egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt neki. Ennek emlékére szokás az ún. Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a katolikus pap két gyertyát tart a hívők álla alá e szavak kíséretében: “Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól“. Ezen a napon almát is szenteltek abban a hitben, hogy a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer lesz.

Balázs-áldás:

Ó szent Balázs légy mellettünk,

óvj meg minden bajtól

Torokfájás már nyavalya,

tőlünk elmaradjon.

Balázs a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemreméltó elevenséggel maradt meg, életükre vonatkozóan azonban alig rendelkezünk történeti adatokkal.

Szent Balázs örmény születésű volt és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Sebasta hívő népe püspökké választotta. Balázs azonban a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, bár ez a tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszményével. Innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki, ám mégsem tudták megmenteni a remete püspököt Agricola helytartó poroszlóitól, akik a bíróság elé hurcolták Balázst. Mivel nem sikerült hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került, ahol akárcsak a barlangban, sok segítséget kérő ember kereste fel. Rabságában is sok-sok csodát vitt véghez, amelyekről legendája mesél.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

A Balázs-tisztelet nem közvetlenül halála után kezdődött, keleten a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól, mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték. Tisztelete a latin egyházban a 12. századtól lett általános, mégpedig egy gégedaganat elleni imádsággal kapcsolatban. Később vérzések, hólyagbetegségek, továbbá kelések, kólika, pestis és fogfájás esetén fordultak hozzá. Részben érthető kapcsolat révén védőszentje lett az orvosoknak, a takácsoknak, valamint a szélmolnároknak és a fúvós muzsikusoknak. Mint az állatok barátja oltalmazza a háziállatokat és a nyájakat a farkasoktól.

A Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben szokás volt a Balázs-járás, az iskoláskorú gyermekek adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra, egyikük Balázs püspököt személyesítette meg – fején papírsüveggel, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek magukkal, hogy a házaik arra tűzhessék a kolbászt és szalonnát.

A Balázs-járás, akárcsak a március 12-i Gergely-járás, a soványpénzű tanítók jövedelem-kiegészítését jelentette. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyermekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket.

Fotó: nemzetikonyvtar.blog.hu

Egészség- és termésvarázslás

A Balázs-nap szerte az országban egészség- és termésvarázslás, gonosz- és madárűzés napja is. A termésjóslás, madárűzés a Mura-vidéken és Baranyában abban nyilvánult meg, hogy a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőt, zavarja el ősszel a szőlőéréskor a madarakat, ne tegyenek kárt a termésben.

Topolyán pedig, mivel ott nem szőlővel foglalkoztak, hanem búza- és kukoricatermesztéssel, a gazda templomba menés előtt néhány gabonaszemet süllyesztett a zsebébe, a templomban pedig a jó termésért imádkozott. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórta, hogy egészségesek legyenek. Van, ahol ezen a napon szokták vinni az almát megszentelni, aztán megenni, hogy a torok ne fájjon.

Balázs-napi időjóslás

Az időjárásra vonatkozóan Bácskában az a hiedelem alakult ki: “Ha esik, nyár elején elveri a jég a termést.” Márcsak azért sem kívánatos ezen a napon az eső, a csapadék, mert kifagy a vetés.

Forrás: Netfolk/OkosAnyaBlog/JelesNapok

#Balázs-áldás #Balázs-járás #balázsolás #egészség- és termésvarázslá #Főoldal #hagyományok #időjóslások #népszokások #Szent Balázs

0 notes

homregeszet · 7 months

Text

Állatok világnapja

Egy közel 2ooo éves, bajelhárító kabócával szeretnénk megemlékezni az állatok világnapán. Tartsa távol tőletek is az ártó szellemeket! 😉

26 notes · View notes

homregeszet · 10 months

Text

A Nap napja

A Nap, mint fényt, meleget és életet adó jelenség már az emberiség hajnalán is kiemelt fontossággal bírt. Szabályos pályája és kiszámíthatósága állandóságot adott az embereknek. Nem csoda, ha isteni rangra emelte több kultúra és vallás is a kereszténység megjelenéséig.

A legismertebb az egyiptomi valláshoz kötődik, hiszen kezdetben Ré, majd Ámon és fúziójukból Ámon-Ré vált a napistenné. IV. Amenhotep, másnéven Ehnaton fáraó próbálta sikertelenül bevezetni az egyistenhitet és Atont, a napkorongot tette meg ennek élére. (1. kép)

1.kép: Amon-Ra

A görög-római kultúrkörben Helios/Sol volt a napisten, aki lángoló fogatával járta az eget. Kultusza több görög városállamban is jelen volt, egyik legmeghatározóbb Rodoszon volt, ahol egy kolosszális szobrot is emeltek számára. De az igazán sikeressé ezek késő római változata vált: Sol Invictus, a legyőzhetetlen napisten. (2. kép)

2.kép: Helios

A szír területeken és az onnan a Római Birodalom belsejébe települő lakosság körében örvendett népszerűségnek egy helyi napisten. Az interpretatio romana (vagyis a más vallások a római vallásba olvasztása) elveinek megfelelően a római Sol istennel megfeleltették és Elagabalus császár uralkodása alatt Rómában államvallásá emelkedett. Ez nem is csoda, hiszen családja a szíriai Hemesából származott, ami a El-gabal napisten fő kultuszhelye volt. (3. kép)

3.kép: Elagabalus császár

Népszerűsége töretlen volt és vagy 50 évvel később Aurelianus császár uralkodása alatt ismét előtérbe került a többi istennel szemben. Mivel a katona császárok korában a vallási megújulást is keresték felvetette a Sol Invictus kultusz kizárólagosságát is. Komoly vetélytársai voltak a kultusznak ekkoriban: a Mithras kultusz és a kereszténység. Utóbbinak ráadásul szerves részét is képezte Sol és Mithras közötti kapcsolat, valamint a korszakra jellemző szinkretizmus miatt átjárás is volt a két kultusz között. (4. kép)

4.kép: Mithras és Sol

I. Constantius Florus családja, a tetrarchia korában, komoly napisten hívő volt, azonban fia I. Constantinus, más néven Nagy Konstantin eleinte még Sol Invictust preferálta, de a milviusi csata után a kereszténység felé fordult, de valószínűleg inkább politikai, mint meggyőződési okokból, mivel csak a halálos ágyán tért meg. Ezzel pedig az egész Birodalomban és fokozatosan Európában leáldozott a napisten hit számára. (5-6. kép)

5.kép: Nagy Konstantin Sol Invictus érméje

6.kép: Nagy Konstantin krisztogrammal

Németh Attila

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #múzeum #miskolc #régészet #magyarrégészet #homregeszet #jelesnapok #napnapja #nap napja #némethattila #történelem #vallás #egyiptom #egyiptológia #napkultusz

12 notes · View notes

homregeszet · 1 year

Text

Mit súgnak nekünk a fák?

A fa felhasználásának története majd kétmillió évre nyúlik vissza, a kőeszközökön vizsgált növényi maradványok alapján. Tüzelőként több százezer éve használjuk és az építészetben és eszközgyártásban is széleskörben használt anyag. Ebből fakad, hogy számos régészeti lelet anyagát alkotja, melyek különböző módon konzerválódtak az évezredek vagy századok során.

1.kép: Szenült gerenda maradványa egy vaskori épületben

A fa leletek megőrződhetnek kiszáradás útján, ami jellemzően sivatagos területeken fordul elő vagy épületeken belül.[1] Elszenült maradványok formájában, mint ahogy egy korábbi bejegyzésünkben említettünk egy vaskori házhoz tartozó gerenda maradványt bükkábrányi ásatásaink sorából (1. kép) vagy zárt vizes környezetben, ahol a szükséges feltételek a lebomláshoz nem teljesülnek, mint például kutak alján, ahol azt egy korábbi posztunkban láthattátok Onga-Állami gazdaság területén végzett ásatásunkról (2. kép). Speciális esetekben szubfosszilis vagy fosszilis formában is fennmaradnak fából készült tárgyak vagy maradványok.[2]

2.kép: Famaradványok egy Árpád-kori kútban

A felsorolt tárgyak mind hordozzák magukban az alapanyaguk történetét, mivel minden fa hordozza életének történetét az évgyűrűi által. Ez a szerkezetéből fakadó információ úgy jön létre, hogy a kambiumban található szaporítósejtek évről évre új réteget hoznak létre, de ugyanakkor a szíjács belső része is elhal és a geszt részévé válik, így a szíjács folyamatos évgyűrű számmal rendelkezik, miközben a geszt növekszik (3. kép).[3]

3.kép: Faszerkezet

Az így kialakult évgyűrűk sorából, mint azt a nevük is jelzi kiszámolható egy fa életkora, valamint a gyűrűk vastagságából az adott évben ért környezeti hatásokra is következtethetünk, melyek a fát érték legyen az szárazság vagy csapadékbőség, hideg vagy meleg éghajlati hatások stb.

Ezt az összefüggést felhasználva jött létre a dendrokronológia, mely módszertana azon az elven alapszik, hogy

„a mérsékelt égövön egy adott földrajzi térségben élő azonos fajú fák azonos környezeti hatások miatt hasonló vastagságú évgyűrűket növesztenek. Az évgyűrűsorozatok leméréseiből kialakított adatsorok alapján olyan, évre pontosan keltezett, úgynevezett kronológiák készíthetők, amelyekben minden egyes évgyűrű keletkezési ideje ismert. Ezek segítségével az ismeretlen korú fa régészeti leletek (pl. dorongút, kút elemei), illetve faszerkezetek (fedélszerkezetek, harangállások) és fatárgyak (stallum, táblakép, kazettás mennyezetek) olykor fél évre pontos keltezése is lehetséges, így a dendrokronológia a ma ismert legpontosabb keltezési módszer”[4].

4.kép: Dendrokronológia

Ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű mintára van szükség, hogy az évgyűrűk sorának átlapolásából létrejöhessen egy abszolút vagy keltezett kronológiai sorrend (4. kép). Emellett léteznek lebegő mintasorok, melyek nem köthetőek naptári évhez, de segítségükkel relatív keltezés alkalmazható, azaz a megállapítható, hogy a vizsgált minta a meglévő mintasor, mely elemével azonos korú.[5]

Hazánkban Grynaeus András munkásságának köszönhetően jött létre egy a római kortól napjainkig tartó mintasor, melynek köszönhetően a megfelelő mintával akár évre pontosan datálhatóak a fatárgyak.[6]

[1] Lev-Yadun, S. (2007) 141-142.[2] Lev-Yadun, S. (2007) 141-142.[3] Grynaeus (2004) 87.[4] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 1.[5] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 2. [6] Tóth B. – Grynaeus – Botár (2013) 2.

Fölföldi Boldizsár

Felhasznált irodalom Lev-Yadun, S. (2007): Wood remains from archaeological excavations: A review with a Near Eastern perspective. In: Isr. J. Earth Sci. 56. 139–162. p.

Grynaeus András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései. In: F. Romhányi Beatrix – Grynaeus András – Magyar Károly – Végh András (szerk.): „Es tu scholaris”. Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. 87–102. Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2004.

Tóth Boglárka – Grynaeus András – Botár István: Dendrokronológiai kutatások Erdélyben In: Magyar Régészet Online Magazin, 2013 Ősz. 1-5.

#hermanottómúzeum #miskolcimúzeum #magyarrégészet #miskolc #múzeum #régészet #homregeszet #feltárás #ásatás #archaeology #fa #dendrokronológia #madarakésfáknapja #madarak és fák napja #jelesnapok #fölföldi boldizsár

15 notes · View notes

homregeszet · 1 year

Text

A víz világnapja

Víznyerés 7000 évvel ezelőtt – kutak a vonaldíszes kultúrából

A neolitikumban hatalmas léptékű változások történtek az emberiség életében. A Kárpát-medencébe Kr. e. 6000 táján jutottak el ezek az újítások a Balkán felől érkező közösségekkel, viszont a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyét csak Kr. e. 5500-at követően, a középső neolitikumban érték el.

Az egyik legfontosabb változás talán az, hogy a vadon termő növények és vadon élő állatok háziasításával, a földművelés-állattartás kialakulásával párhuzamosan létrejöttek az első állandó települések. A feltárásokon gyakran találunk e korai telepekhez tartozó házakat jelölő oszlophelyeket, az azokat kísérő vagy közelükben elhelyezkedő anyagnyerő gödröket, emellett kisebb-nagyobb tároló-, munkagödröket, sírokat és kutakat (1. kép).

1. kép. Arnót-Arnóti-oldal Dél neolitikus településrészlete kúttal (kék színnel) (térkép: Tóth Krisztián)

Egy-egy nagyobb felületű ásatáson egy-két, vagy akár több neolitikus kút is előkerülhet. Feltárásuk még mai korszerű eszközök, technika használata mellett sem egyszerű feladat, hiszen akár 7 méter mélyek is lehetnek. Ilyenkor mi magunk is elcsodálkozunk több ezer évvel ezelőtt élt őseink ügyességén, akik ásóbotok, kőszerszámok segítségével ásták, alakították ki az olyan kutakat, amelyek teljes kibontását mi biztonsági okokból csak markológép segítségével tudjuk befejezni (2. kép).

2. kép. Neolitikus kút metszete Hejőpapi-Nyögő-dűlőből, 2022 (fotó: Hajdu Melinda)

2012 november-decemberében egy akkor még egyedi jelenségre bukkantak a Herman Ottó Múzeum munkatársai Király Ágnes és Tóth Krisztián régészek vezetésével. Egy kiváló állapotban megőrződött fabéléses víznyerő kutat tártak fel a középső neolitikumból (alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája) Sajószentpéter határában (3. kép).

3. kép. Neolitikus bodonkút maradványai Sajószentpéter-Harmadik vető, 3. lelőhelyről, 2012 (fotó: Tóth Krisztián)

A bodonszerű faszerkezet 60 cm magas, 90 cm átmérőjű maradványai kerültek elő, melyek Dr. Grynaeus András vizsgálatai szerint egyetlen tölgyfából készültek. A törzset négy panelre vágták, amelyeket később szintén tölgyfa gallyakból csavart kötegek segítségével fogtak össze (4. kép). A kút faelemeit kőbalták segítségével munkálták meg (5. kép), betöltéséből növényi maradványokkal, levelekkel, rovarpáncélokkal együtt egy különleges fatárgy is napvilágot látott (4. kép).

4. kép. Nagyméretű fatárgy maradványa a sajószentpéteri neolitikus kútból (fotó: Kulcsár Géza)

2014-ben Arnót közelében egy újabb fabéléses középső neolitikus kutat fedezett fel munkatársaival Tóth Krisztián, melynél azonban a fatörzsnek csak egy kis része maradt meg a kút alján. Ezt követően sokasodni kezdtek a több, mint 7000 éves fabéléses kútmaradványok Magyarországon: Berettyóújfalu, Tiszakürt, Budapest, stb. Ezzel mi is felkerültünk a vonaldíszes kutak európai térképére.

5. kép. Megmunkálás nyomok a sajószentpéteri neolitikus kút bélésének darabjain (fotó: Kulcsár Géza)

Sokáig ugyanis általános volt az a vélekedés, hogy a neolitikus közösségek más módon oldották meg a létfontosságú víz beszerzését – még nem ástak kutakat, hanem a természetes vízforrásokat használták. 1990-ben került elő az első fabéléses neolitikus kút a németországi Erkelenz-Kückhovenben (vonaldíszes kultúra). Ma már 53 kutat tartanak számon ebből az időszakból Közép-Európában. Németország és Csehország élen jár ezek kutatásában, ahol olyan eredményekkel rendelkeznek, melyek lehetővé teszik annak rekonstruálását, hogy egy adott kutat mikor, milyen szerszámokkal és hogyan ástak ki; a fabélésként szolgáló fákat hány éves korukban vágták ki, és hogyan munkálták meg, illesztették össze azok darabjait; valamint azt is, hogy mennyi ideig tartott a kutak élete, vagy milyen vad és termesztett növények éltek környezetükben (6. kép).

6. kép. Vonaldíszes kút rekonstruált metszete Kückhovenből (Weiner 2016, 1. kép)

Ilyen eredmények nálunk még nem állnak rendelkezésre, de a sajószentpéteri és arnóti esetekből kiindulva tavaly mi is elkezdtük a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található középső neolitikus kutak, illetve nagyobb léptékben az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája kútjainak részletes vizsgálatát. Első eredményeinket a Budapesten megrendezett EAA nemzetközi régészeti konferencián mutattuk be.

Eddig összesen 32 lelőhelyről, vagyis neolitikus településről 72 kutat gyűjtöttünk össze (famaradványokkal vagy azok nélkül). Vizsgáltuk a kutak településeken és közösségeken belüli helyét és szerepét, valamint a korszak településszerkezeti jellemzőit. A kutatás jelenleg is tart, néhány megállapítást azonban már tehettünk. A középső neolitikus kutak általában egy nagy kerek, vagy ovális legfelső résszel indulnak, amely egy bizonyos mélységig folyamatosan szűkül, innen pedig 80-90 cm átmérővel, függőleges falakkal mélyül tovább (7. kép). Van arra is példa, hogy egy sekély, igen nagy méretű és alaktalan felső részbe egy keskenyebb, szintén 80-90 cm átmérőjű, kerek gödröt mélyítettek. Végül vannak kútgödrök, amelyeket nagy agyagkitermelő gödrök aljába ástak hasonló módon. A középső neolitikus kutak az eddigiek alapján kerek, fabéléses bodonkutak lehettek Északkelet-Magyarországon, míg a késő neolitikumban feltűnnek a szögletes, ácsolt kútbélések. Ezzel ellentétben Németország és Csehország területén már a vonaldíszes időszakban használják mindkét fajta kútbélést.

7. kép. Neolitikus kút metszete Arnót-Arnóti-oldal Dél lelőhelyről (digitalizálás: Herman Ottó Múzeum)

Szerencsés esetben a famaradványok is megőrződnek. Megyénkből a fent említett két példa mellett további egyet ismerünk Nyékládháza határából, Gál Viktor és munkatársai feltárásából. Sok esetben viszont nem találjuk faszerkezet nyomát, csupán a kiásott kút mély gödrét (2. kép). Ennek az lehet az oka, hogy a fa, mivel szerves anyag, az évezredek során lebomlott.

Jellemző az is, hogy egy településen belül több kutat is ástak, melyek sokszor a település magasabb részein helyezkednek, így biztosítva a tiszta ivóvizet. Előfordulnak azonban a települések szélén, a természetes vizekhez közel ásott kútgödrök is (1. kép). Több alkalommal pedig azt tapasztaljuk, hogy egy-egy lelőhelyen a különböző korok népességei ugyanazon a kis területen mélyítették kútjaikat (például Rásonysápberencs-Szőlő alján neolitikus, bronzkori, császárkori germán, avar kori és Árpád-kori kutakat találunk kis körzetben). A kutak helyének kiválasztása szándékos lehetett, melyet természeti adottságok és közösségi szokások határozhattak meg.

A kutak elsődleges feladata a tiszta víz biztosítása volt. Ennek köszönhetően sokszor találunk az aljukon vízvételre szolgáló edényeket, főként nyakas, gömbtestű korsókat füllel, vagy kiöntőcsövekkel ellátva (8. kép).

8. kép. Vízvételre használt edények neolitikus kutakból (1–2. Miskolc-Hejő mellett, 3. lelőhely, 3. Sajószentpéter) (fotó: Baranczó Benedek)

Előfordult azonban, hogy a kutak nem tudtak többé tiszta vizet, vagy egyáltalán vizet szolgáltatni, emiatt használatuk befejeződött, és elkerülendő a balesetveszélyt, szándékosan feltöltötték őket. Ezzel sem ért véget azonban feltétlenül az életük. Több alkalommal másodlagos, általában rituális célú használat nyomait lehet megfigyelni bennük vastag kerámia- és/vagy paticsrétegek (például Hejőpapi-Darvas-földek Délkelet egyik kútja), esetenként pedig különleges edények, tárgyegyüttesek formájában. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéből egyetlen olyan középső neolitikus kút ismert, melyet eleve rituális célból áshattak. A Rásonysápberencs-Szőlő alján, Horváth Antónia által vezetett feltáráson előkerült kút kis mérete kizárja a vízellátó funkciót, de feneke elérte a talajvízszintet, belőle pedig egy különleges, kétszájú edény és egy igen nagy méretű őrlőkő látott napvilágot (9. kép).

9. kép. Különleges kétszájú edény és nagy méretű őrlőkő a rásonysápberencsi rituális kútból (fotó: Baranczó Benedek)

A kutak a belőlük megszerezhető, fogyasztásra, főzésre, állatok ellátására alkalmas ivóvíz miatt létfontosságúak voltak az egykori közösségek életében. A fizikai és gazdasági szükségletek mellett kulturális, társadalmi és politikai szempontok is meghatározták elhelyezkedésüket, kialakításukat és használatukat, mely azonban a neolitikus Kárpát-medencét tekintve még csak részleteiben ismert számunkra.

Csengeri Piroska – Hajdu Melinda – Tóth Krisztián*

(* kutató- és szerzőtársunk a Dornyay Béla Múzeum régésze, a Herman Ottó Múzeum volt munkatársa)

Irodalom:

Elburg, R. és munkatársai: Field Trials in Neolithic Woodworking – (Re)Learning to Use Early Neolithic Stone Adzes. Experimental Archaeology 2015/2

Fülöp Kristóf: The Ritual Role of Wells beyond their Everyday Water-providing Function. A Late Bronze Age well from Pusztataskony-Ledence. Dissertationes Archeologicae Supplementum 3, 2020, 171–192.

Füzesi András és munkatársai: Preliminary Report on the field surveys and excavations in the vicinity of Berettyóújfalu. Dissertationes Archeologicae Ser. 3. No. 3, 2015, 223–239.

Király, Ágnes – Tóth, Krisztián: Preliminary Report on the Middle Neolithic Well from Sajószentpéter (North-Eastern Hungary). Dissertationes Archeologicae Ser. 3. No. 3, 2015, 213–221.

Kraus Dávid: Hétezer éves fabéléses kút a Budafoki útnál. http://regeszet.aquincum.hu/hetezer-eves-fabeleses-kut-a-budafoki-utnal/?utm_source=pestbuda&utm_medium=link&utm_campaign_pestbuda_202208 (utolsó letöltés: 2023. március 17.)

Tegel, W. és munkatársai: Early Neolithic Water Wells Reveal the World’s Oldest Wood Architecture. PLoS ONE 7 (12), e51374, 2012

Váczi Gábor és munkatársai: Előzetes jelentés Tiszakürt–Zsilke-tanya lelőhely feltárásáról. Tisicum XXVIII, 2020, 93–105.

Vostrovská, I. és munkatársai: Wooden Well at the First Farmers’ Settlement Area in Uničov, Czech Republic. Památky Archeologické CXI, 2020, 61–111.

Weiner, J.: Kühl, klar und köstlich. Wasserversorgung und Brunnen im Neolithikum. In: Otten, T. – Kunow, J. – Rind, M. M. – Trier, M. (szerk.): Revolution Jungsteinzeit. Darmstadt, 2016, 156–169.

#hermanottómúzeum #homregeszet #miskolcimúzeum #miskolc #múzeum #muzeum #magyarrégészet #csengeripiroska #hajdumelinda #tóthkrisztián #víz #vízvilágnap #világnapok #régészet #regeszet #jelesnapok

16 notes · View notes

homregeszet · 10 months

Text

Móra nap

Meglepő, de a két nagy magyar „MÓR” mindössze három hét különbséggel látta meg a napvilágot: (…)icz Zsigmond és (…)a Ferenc is 1879 nyarán született.

Életük és munkásságuk számos párhuzamot mutat egymással. Mindketten a száz évvel ezelőtti szépirodalom, kiváltképp a magyar népet bemutató széppróza óriásai. Azonban géniuszuk messze túlmutat ezen is. A kulturális közélet aktorai, a múlt szószólói, s nem mellesleg a magyar múzeumügy úttörői voltak. Néhány héttel ezelőtt Móricz Zsigmondra, ma pedig Móra Ferenc születésnapjára emlékezünk.

Móra a szegedi múzeumnak először gyakornoka, majd könyvtárosa, régésze és múzeumigazgatója volt. Emellett újságíró, főszerkesztő, aki az ország nagy mesemondójaként vált közismertté.

Ám miként lett régésszé? 1905-ben Tömörkény igazgató úr „kiküldött ősöket előkurkászni a föld alól, mint könyvtárost. - Hogy csináljam? – kérdeztem megrökönyödve. – Hiszen nem értek én ahhoz. Sohase láttam ásatást. - Hát aztán? – vont vállat Tömörkény. – Mögötte a fene az olyan kutyát, amelyiket tanítani köll az ugatásra. – Csakugyan a magam nyomorúságára tanultam ki a régészetet.” Emlékezett vissza Móra régész pályájának kezdetére.

Az ásató Móra a Szeged – kundombi avar temető feltárásán, 1927-ben, forrás: Móra Ferenc Múzeum, Történeti Fotótár.

A Trianon utáni országban akaratlanul is oly sok hasonlóság adódott Szeged és Miskolc városa között. Ezt érezhette meg a szegedi régész, igazgató, irodalmár is, számos észak-magyarországi utazása alkalmával:

„Miskolcra nem vendégszerepelni jövök, ide egyszerűen – hazajövök. És szívemnek minden szálával össze vagyok nőve a maguk kedves, megértő, intim városával.”

Mi volt ennek a szeretetnek az alapja? Hogyan rajongták körbe a miskolciak? Milyen Móra-kultusz alakult ki a városban? Ezt is bemutatja a Magyar Géniusz Program keretében épülő Miskolci Régészeti Látványraktárunk. Érdemes lesz majd ide eljönni…

Móra Ferenc mellszobra Miskolc-Diósgyőrben, a Móra utcában. (Kis Sunyi István alkotása 1989. Forrás: szoborlap.hu)

Dr. Szörényi Gábor András

#hermanottómúzeum #régészet #miskolc #miskolcimúzeum #magyarrégészet #múzeum #homregeszet #ásatás #feltárás #jelesnapok #móraferenc #szörényi gábor #történelem #irodalom #múlt

8 notes · View notes