Rimbaud: Részeg hajó

Hogy jöttem lefelé egykedvü, vén vizeknek

folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:

lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek bepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.

De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol - alighogy véget ért a parti furcsa hecc, vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket csend hallgatott tunyán, mint a gyerekagyakban, felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget, nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve tíz éjen át lebegtem vidám parafaként a mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, s nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, mint almák hűvös húsa csúszik a gyermektorkon, s hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt letisztult rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek költészetében, melyre csillag csorog és béke s nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

mert kékes színüket átfesti drága mámor s ringatja enyhe rengés a rézszín nap alatt, s nincs alkohol, csitítóbb, s dal, mely ily puhán forr, a rőt s rosszízű vágyak ettől megalszanak.

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, s a mélységek hintáit s kanyargó áramát láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt, s olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam süllyedt napot, vad titkokkal befolyva, míg olvadt messziségek violája ragyog, s hallottam, mintha antik tragédiát dalolna: messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hócsucsokról álmodtam zöldszin éjen, míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt az óceánok csókja: izes áram a mélyben s mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt,

és át sok hónapon, mint ha dagály robog a sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda, rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton párduc-szem fényü és virágos szigetek kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón a pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyü hálón a sás közé akadt Rém poklos teste reng, és vizeket rohadni örök szélcsendben állón s örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás s enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék halat, minőt találtam, aranyból, s énekelt, s züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték s olykor hizelkedőmül édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog s térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek szőkeszemű sirályok, csetepatés család, ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, majd elhagyott süllyedve, aludni még alább...

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, kit elvitt a vihar élőtlen éterig, s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

Im bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül, utam kaput az ég izzó falába fúrt, s zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül ízes nap-cafatot s nyálas, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza, s nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva a reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Óh én, ki immár ötven mérföldnek távolából hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, s kit újra s újra vár a kék és merev távol: megvetlek, Európa! únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva, s hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte! S kegyetlen volt a hold és keserű a nap, már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe, bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Óh, ha van Európában öböl még, melyre halkan vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban s papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...

Mert kit megfürdetett már minden vizeknek búja, nem szállhat révbe többé kalmárhajók után, s jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét únja, s hogy hidak vad szeme bámúljon rá bután...

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

Félre a kötelező olvasmányokkal!

Adjunk olyan könyvet a gyerekek kezébe, amiket szívesen olvasnak, lapozgatnak! Összegyűjtöttünk pár igazi nyári olvasmányt az alsósok számára, illetve kisebbek részére esti mesének. Nyári könyvajánló gyerekeknek a Ciceró Könyvstúdiótól!

Vad Szimfónia

Dan Brown zenészként kezdte pályafutását mielőtt világhírű lett volna regényeivel. Első gyerekkönyve, a Vad Szimfónia, amelyhez egy azonos című nagyzenekarra írt zeneművet is alkotott, amely együtt tökéletes elfoglaltságot jelent az egész családnak.

Az oldalokhoz egy-egy zenei tétel tartozik (amelyeket egy ingyenesen letölthető applikáción kresztül lehet meghallgatni). A színes és részletese képekkel illusztrált könyv verseket és bölcsességeket tartalmaz, állatokat és élőhelyeiket, valamint hangszereket mutat be. Ezen kívül minden oldalon meg kell találni egy méhecskét, valamint az olvasni tudó gyerekek betűket is kereshetnek, majd megfelelő sorrendben leírva egy hangszer nevét tudják kiolvasni, végül egy kódot is meg kell fejteniük. Bárhol is nyaral a család, ezt a kötetet vinni kell magunkkal! További érdekességeket itt olvashattok.

Pumukli nyári meséi

A legfrisseb megjelenésű Pumukli kötet pont nyári meséket tartalmaz, a kis kobold kacagtató csínyekkel tör borsot pökhendi felnőttek és komisz kölykök orra alá, és alaposan felforgatja Eder mester életét még nyaralás közben is.

Ellis Kaut klasszikus meséit Uli Leistenschneider három új története egészíti ki, amelyeket nyári záporok és rekkenő hőség idején egyaránt jó olvasni.

Békavári Uraság

Grahame kis hősei számos kalandot élnek át szárazon és vízen, a folyó partján, a folyón és a folyón túl, a Vad Erdőben.

Vannak e kalandok közt kacagtatók és meghatók, vannak lélegzetelállítóan izgalmasak és derűsen szívmelengetőek, de minél tovább jutunk a hőn szeretett folyóhoz hasonlóan kanyargó, áradó, meg-megiramló történet sodrában, annál jobban megszeretjük finom humorral és nagy-nagy gyengédséggel ábrázolt szereplőit, no meg a történések színterét, a csodálatos elevenséggel felidézett folyót és partvidékét.

A titkos kert

A barátság erejéről és a természet szeretetéről nem is írhattak volna szebb történetet. A titkos kert tizedek óta kultuszkönyv, amit nagyanyáink és apáink is változatlan érdeklődéssel olvastak, s olvassák a mai fiatalok is. A könyvnek számtalan különféle kiadása jelent meg, filmet is készítettek belőle, manapság is játsszák.

Az édes-bús történet központi szereplői: egy zárkózott, árva kislány és egy betegeskedő kisfiú, akik rátalálnak az elveszett Édent felidéző, varázslatos kertre – és egy jó barátra, Colinra.

Négyen meg a béka

A Balaton parton a legjobb olyan könyvet olvasni, ami ott játszódik. Így a Négyen meg a béka tökéletes választás, hiszen tele van fordulatokkal! A három Bartal gyerek – Jutka, Karcsi, Öcsi – alig várja már a nyarat. Fiatal nagybátyjuk, Palkó, táborozni viszi őket egy Balaton-parti üres telekre. A vakáció csodálatosnak ígérkezik, hiszen ők négyen olyan jól megférnek egymással. Csak az ötödik, csak arra ne kellene gondolniuk! Jutkának ugyanis meg kellett hívnia egyik osztálytársnőjét, méghozzá éppen a Békát, akit a legkevésbé szeret. Szerencsére mindössze egy hétről van szó, majd csak kibírják valahogy. De még el sem telt az egy hét, a Bartal gyerekek éjszakai tanácskozást tartanak a Béka ügyében…

Én sose kapok levelet – Lesz nekem egy szigetem – Az indián kertje

Fehér Klára három vidám, immár klasszikussá nemesedett kisregényében Kovács Zsoli életét, kalandjait követhetjük nyomon.

A hétéves Zsoli egy gyönyörű nyarat tölt a Balatonnál. Nagy bánata azonban, hogy senkitől se kap levelet. Így hát ír egyet saját magának. A levélről és annak különös sorsáról szól az Én sose kapok levelet című történet.

A második részben - Lesz nekem egy szigetem - Zsoli már nyolcéves. Egy szigetre vágyik, ahol a barátaival lehet együtt, és senki se zavarja őket. Apu pedig, akire Zsoli annyira hasonlít, segít előteremteni ezt a szigetet: pálmafákkal, ősnövényekkel, oroszlánokkal, elefántokkal.

Történetünk befejezéseként Zsoli ismét üdülni indul. De rosszul kezdődik minden. A nagyobb fiúk állandóan piszkálják, és "nemszeretem" feladatokat akarnak vele elvégeztetni. Ám Zsoli hatalmas védelmezőre, egy indián szellemre talál. A kalandok végén Az indián kertjé-ben fény derül a szellem kilétére, és egy valódi, vidám indián lakomával búcsúzunk Zsolitól és barátaitól.

Minden felsorolt könyvet 15% kedvezménnyel meg lehet rendelni a www.gabo.hu webshopunkon!

A Bú család is maszkot vett fel, hogy Bú nagyi meg ne betegedjen.

BÚÉK pandémia idején.

BÚÉK mindenkinek :)

Trópusi karácsonyi hangulat 2020-ban

Kezdek teljesen brazil lenni: ismét félmeztelenül ülök a most már felhevült lakásban, napok óta 30 fok van, amit persze imádok. Viszont nagyon zavart is vagyok: ugyan Rafa hosszas unszolására felállítottuk a karácsonyfát a nappali közepén, de esténként nem kapcsolom fel az égőket rajta, nem hallgatok karácsonyi dalokat, mert abszolút nem érzem ideillőnek. Ráadásul tegnapelőtt egész nap a strandon voltam, pontosabban egy “klubban”, mert itt ez is exkluzívan működik tagsági rendszerben, nehogy a mélyszegények elrontsák a gazdagabbak jókedvét.

Tegnap ismét 1000 fölé vitte a kaszás a listáját Brazíliában; megint felbukkant a közellenség a családban - ezúttal a sógornőm volt férjénél és családjában. Gyűlöletes érzés ez, mert ugye minden ilyen esetben belédszakad az érzés, hogy lehet, meghalsz. Hogy a francba lehet így élni!? Mi az értelme ennek az egész bezárkózásnak, hogyha úgyis elkapjuk mind? Már pedig aligha lesz vége ennek a gyötrelemnek jövőre. Így fogunk élni még egy évet, kettőt, hármat? És utána ki hozza helyre a pszichológiai és egzisztenciális problémák cunámiját, ami ránk tör? Ilyen hosszú karanténozásra soha nem került sor az általam ismert történelemben -. ez lassan már nem negyven, hanem négyszáz nap...! Ez a világméretű leállás az én véleményem szerint csak meggyorsítja az emberiség tömeges pusztulását. De ne legyen igazam!

Időközben lehullott szinte az összes mangó az ablakunk előtt álló fáról: kész, véget ért a ciklus, ez is megvolt. Elképesztő, hogy mennyi mangó megy kárba! Szegény Húgom, aki imádja ezt a trópusi gyümölcsöt, kiakadna, ha látná, hogy minden reggel a portaszolgálat munkatársai (magyarán takarítók) összeszedik a lehullott és azonnal rohadásnak induló mangókat és nagy zsákokban dobják a szemétbe. Mások az út szélén vagy parkokban hatalmas bambuszágakkal, amiknek a végére félbe vágott műanyag flakont erősítenek, próbálják leszedni a már érett, de még le nem pottyant (vagy inkább zuhant) termést. Mindennapos látvány volt ez az elmúlt hetekben. Az Édenből való kiűzetés egyik apróbetűs adaléka volt Isten részéről, hogy ezeket a nehéz gyümölcsöket hat emelet magas fákra teremtette:)

A karácsony előtti időszak számomra június után az év második legkedveltebb része. Volt. Amit most van, az egy kínszenvedés; napjaim jelentős részét utálom. Valószínűleg ez is rontja túlélési esélyeimet. De az elmúlt két hétben találkoztunk régi kolléga-barátokkal, akik szintén keserves időket élnek meg külföldi posztjaikon. Montréalban megismert Gisele és Luiza velünk egyidőben költözött el Kanadából, de ők a volt holland gyarmat Suriname fővárosába, Paramaribóba mentek. Azóta most először “szabadultak” onnan, pedig az ország határos Brazíliával. És most is csak egy kereskedelmi forgalomban nem elérhető géppel tudtak hazajönni. A városban rendszeresek az áramszünetek, szinte mindent importálnak, így az árak magasak, az ételek pedig zsírosak. Nem így gondol az ember alapvetően egy latin-amerikai országra.

Itthon van Rafa volt közvetlen kollégája is, aki egyedüliként fertőzödött meg még valamikor júliusban a montréali konzulátuson. Vele is találkoztunk: előtte sem voltak illúzióim, de amiket ő mesélt a québeci metropolisz idei élhetetlenségéről, csak megerősítette bennem, hogy jobb itt nekem a melegben és napsütésben még akkor is, ha az emberi életnek itt közel nincs akkora értéke, mint északon... És végül hazaérkezett a még Budapestről megismert kolléga feleségével és imádnivalóan csibész 5 éves kisfiukkal Rijádból, ahol 3 kemény évet húztak le totális elszigeteltségben és 40 fokokban. A kisfiú most először látott gyakorlatilag esőt, amire emlékszik is...

Ezek a találkozások pont olyanok most nekem is, mint az eső a sivatag közepén. Plusz a strandolás, amit az orosz Anjának köszönhetek, akivel szinte barátokká váltunk: megismertem végre jobban a férjét, akit véletlenül szintén Rafaelnek hívnak és a kislányukat, a 3 éves Joannát, akivel a szégyenlős kezdeti percek után végül lovacskáztunk is a medencében! De minden olyan pillanatnyi: a kollégák visszamennek, ahol két hét karantén vár rájuk, de bevállalják, és még Anja is hazamegy Moszkvába négy hónapra, mert nem bírja tovább: a karanténosdi betett a kapcsolatuknak, a gyereket szeretné kicsit orosz környezetben is nevelni és szüksége van kikapcsolódásra, mert beleőrül ebbe az egészbe. Ráadásul ő még bevállalta a múlt héten a portugál nyelvvizsgát, amihez ugye másik városba kellett repülnie (ld. szeptember eleji beszámolómat) és horrorsztorikat mesélt az egész szervezettségéről vagy például a szóbelin a hágai Nemzetközi Törvényszék tárgyalótermét megszégyenítő izolációs megoldásokról. Cseppet sem bántam meg augusztusi döntésemet, hogy nem jelentkeztem. Habár nem tudom, mi fog változni jövő áprilisig, amikor a következő lehetőség várható...

Sajnos minden áldott nap iszom most már jó ideje: nem hazudtolom meg a várható tendenciákat. De legalább jól alszom, ha nem riasztanak fel a felettünk lakó ignoráns család tagjai, akiket már régen elküldtem volna személyesen a bús büdösbe, ha Rafa engedné. De mégis mit akarok én, egy gringó buzi, amikor a saját országomban is az apa férfi, az anya meg nő - mindezt a keresztény szellemiség jegyében. Rohadt és rohadó világ ez.

BÚÉK, B.Ú.É.K., B. ú. é. k. or Búék is the abbreviation of the wish “Boldog új évet kívánok!” or “Boldog új évet kívánunk!”, which means “I/we wish you a happy new year!”. But the word Búék can also mean “The Bús” (the family with the name Bú). And “A Bú család” means both “The Bú family” and “The sorrow family”, for bú means sorrow. :) bú [ˈbuː] – sorrow bánat [ˈbaːnɑt] – sorrow szomorúság [ˈsomoruːʃaːɡ] – sorrow búbánatos [ˈbuːbaːnɑtoʃ] – sad; sorrowful bús [ˈbuːʃ] – sad; sorrowful bánatos [ˈbaːnɑtoʃ] – sad; sorrowful búskomor [ˈbuːʃkomor] – sad; sorrowful; melancholic mélabús [ˈmeːlɑbuːʃ] – sad; sorrowful; gloomy szomorú [ˈsomoruː] – sad; sorrowful; gloomy

Tizenötödik nap, avagy elkezdődik a harmadik hét

2018.08.20. HÉTFŐ

21,5 km   Pendueles → Nuestra Senora de los Dolores

Hajnalban egyszer megébredtem és pont, akkor fent volt a Márk is, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd 7-kor kelünk reggel. Hát nekem nem ment addig aludni, így hogy ilyen korán kezdtem az éjszakát tegnap, úgyhogy lementem, töltöttem fel képeket, meg reggeliztem, reggelit csináltam Márknak [ja, az király reggeli volt]. Aztán Márkot is felkeltettem, aki olyan mérgesnek tűnt, hogy én tisztára megijedtem, de elmondása szerint nem volt az [hát igen, elég nehéz volt, mert reggel irtó mély és rekedt hangom van, nem egy madárcsicsergés, emiatt mindig magyarázkodnom kell, hogy még mindig szeretem és nem fogunk válni]. Aztán a Márk is reggelizett, addig én pakolásztam. Közben a szállásadónő már nagyon csúnyán nézett ránk, pedig még nem volt 8 óra és elvileg 10-ig kellett elhagyni az alberguét [szerintem csak alapjáraton csúnya képe volt]. Ahogy jöttünk el Márk talált egy mosózsákot is. Aztán Llanesig nagyon szép helyeken mentünk és elvileg a parton voltak gejzírek is [MIVAN??? “Aztán amikor eljöttünk a Márk talált egy mosózsákot”????? Ennyi??? Hát ez annyira halálosan nem adja vissza a helyzet óriásiságát, mintha azt mondanám, hogy “És jött a Jézus és meghalt.” Nem nem nem, ez nem leírás! Inkább így: Szóval a szállás alapból keserű volt, mert fizetni kellett aznap, és ez a pénzkiadást követő keserűség, mint tudjuk a sírva vigadó magyar szellem egyik összetevője. Aztán az Anna rosszul volt, aludni ment, aggódtam érte, egyedül is voltam, a tésztámat is kiöntöttem, semmit se szabadott is, szóval a hely rossz szellemekkel volt tele. Ezt még a római katolikus kultúrámon belül mondom. Reggel meg menni kellett tovább, a táskánkon kívül még ezt a gondterhelt és bús tegnapot is kellett cipelnünk. Épp mentünk ki az előszobába, hogy elhagyjuk a helyet, a tulajnő fent porszívózott, de ekkor, az utolsó lépés előtt felfigyeltem valamire. Teljesen váratlanul ért, és csodával határos sebességgel állt össze hirtelen minden a fejemben. Mintha egy másodperc alatt megvilágosodott volna bennem az univerzum ebben a kis Isten háta mögötti előszobájába eső részének koncentrátuma, ami engem próbált meg felvidítani. Nem más történt, mint az, hogy a bejárati ajtó melletti polc tetején észrevettem valami élénk zöldet. Hirtelen megértettem, hogy ez az elhagyott és senkinek nem hiányzó tárgyak zuga lesz és ezt a rettentő gyanúmat alátámasztotta, hogy hirtelen öntudatlan intelligencia által vezérelve leemeltem az élénkzöld dolog mellől egy könyvet, ami egyrészt poros volt, másrészt finn. Ez minden kétséget eloszlatott bennem, a legbiztosabban tudtam, hogy ez a spanyol kis faluban élő spanyol kis nő nem olvashat finn könyvet ami ráadásul poros is, ez árulkodó jel. A körülötte lévő polcteteji dolgok szintén nem lehetnek használatban! Ezzel a teljes bizonyossággal magamhoz ragadtam az élénk zöld tárgyat és rászóltam az Annára, hogy “Gyerünk!” és elindultunk a föntről jövő porszívózást sietve magunk mögött hagyva, mivel a világegyetem minden bizonyossága ellenére bármikor lehet az élet tréfás kedvében, de az új tulajdonommal a hónom alatt ezt már nem akartam megvárni. Nagyon izgatott lettem, először azt hittem egy vízhatlan zsák, ami nagyon hasznos lehet bizonyos esetekben, nézegettem is az út előtt hasonlókat. Mint később azonban kiderült, egy mosózsák! Sosem hallottam még ilyenről. Egy nagy városba beérve és a parkban ebédhez letelepedve ki is próbáltam! Zseniális!]. [Vissza:] Sajnos az óceán nem volt túl hullámos, így nem láttuk működés közben [a bufones-t, vagyis gejzíreket], de lefotóztuk legalább a helyét. [Azért elég nagyon nagyon hangos morajlás volt ez a szikla talajba vájt üreg.] Itt összefutottunk azzal a két lánnyal, akik a szálláson is ott voltak. Amúgy reggeli közben mondták, hogy ők csak két hétre jöttek Santandertől Gijonig [fyki ezt úgy kell ejteni, hogy Hihón] és hogy nekik ez inkább ilyen chill, meg relax és ha látnak szép helyet megállnak, elstrandolgatnak, stb. És ma, ami különösen örvendetes volt az a földutak többsége. Aztán Llanes [ezt meg Janesz-nek] előtt ketté vált az út. Persze egyik sem volt jelezve, de a könyv alapján kikövetkeztettünk valamit. És eszméletlen szép helyen mentünk. De tényleg. Jobbunkon az óceán volt, balunkon pedig egy gyönyörű hegyen egy golfpálya. Amúgy itt az út tuti másképp volt, mint a könyvben, emiatt erősen kételkedtünk egy idő után, hogy valaha megérkezünk Llanesbe, de végül sikerült. Itt a Márk levadászott egy boltot, tankoltunk majd egy parkban elfogyasztottuk az ebédünket, aztán pedig mostunk [ó igen!]. Mivel ez elég későn volt innentől kezdve már nyitottak voltunk a sátorhely fellelésére. Végül egy templomot találtunk beugróval. Olléje! [Ja erről a felkiáltásról jut eszembe, hogy a parkban, ahol megálltunk volt egy négyfős gyerekcsapat, akik azzal szórakoztak, hogy három körülállt egy bokrot, amibe a negyedik nagy felkiáltásokkal hetvenkétszer egymás után beleugrott. Elég hülye gyerek volt.]  A Márk pedig kitalálta, hogy mi lenne, ha nem vernénk fel a sátrat, csak úgy szabadon aludnánk. Mivel a Márk szépen kitakarította a beugrót és nem tűnt a hely egy veszélyes környéknek beleegyeztem. [Ez a takarítás vicces volt, egy behajló fa lombjából leszedtem sok leveles ágat, összefogtam és ezzel az újdonsült seprűmmel, meg a multifunkc kendővel az arcomon hajlongva elkezdtem kisöpörni a beugró részt. Nagyon jól funkcionált és egyáltalán nem éreztem magam iszonyú hülyén egészen addig, amíg arra nem sétált egy család, akikre derékba tört takarító pózomból felnéztem és jobb híján beleköszöntem a meghökkent arcukba, hogy “Hola!”] Ami pöppet csökkentette a szállásunk nagyszerűségét, hogy 10-kor felkapcsolták a (pont szemünkbe világító) reflektorokat, amivel a templom ki volt világítva. Mivel erőnk a továbbállásra nem volt, maradtunk ott a fényárban. És szerencsére mindez nem tartott egész éjszaka, körülbelül tizenegy, éjfél körül lekapcsolták őket. Jheee! [Tényleg jeee.]

[Mai naplóbejegyzésem egy fontos része: “Nagyon elégedett és nagyon szabad vagyok itt az Annával.”]

[albergue 5 - 10 sátor]

Végső búcsú Gálfalvi Zsolttól

Végső búcsú Gálfalvi Zsolttól

Földes György Kedves gyászoló Család! Tisztelt Gyászolók! Amikor Zsolt akaratát teljesítve elé, és Önök elé állok, kérdezem magunkat, magamat: miképpen fér el egy ember életébe ennyi öröm és fájdalom, ennyi csendes győzelem és ennyi emelt fővel viselt vereség. Hogy lehet valakiben ennyi türelem, ennyi szeretet és bú, ennyi történelem és cselekvés, mint amennyi szeretve tisztelt barátomban. Erre…

View On WordPress

Nincs mese

egyszer volt hol nem volt

volt egyszer de már nincs

se a kert se a kút

se a zsák se a kincs

se a kard se a hős

se a csúf se a nős

se igaz se szegény

se vigasz se remény

se hegy se hegytető

se hegyhengergető

se Kanga se Füles

se bamba se ügyes

se muris marabú

se akit mar a bú

se vidám temető

se igaz szerető

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

se gebébb se gidább

se vitéz se vidám

se tré se takaros

se VIP se fapados

se dia se fotó

se Dorka se Totó

se sárga gyalogút

se fény se alagút

se panda se grizzly

se élő se disney

se dobryy dedushka

se nyúl se jézuska

se cukros bácsika

se varázs pálcika

se veled se velem

se örök szerelem

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt volt

egyszer volt

se jó se szép halál

se hálás griffmadár

se Béd se Baracska

se jófej halacska

se elég eleség

se dicső vereség

gyerekem gyereked

se nekem se neked

se most se semmikor

se védett férfikor

se üzi se teló

se fizu se meló

se óriás se mini

se szakma se gimi

egyedem begyedem

se ingyen egyetem

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

se Ilók se Mihók

se rókák se rigók

se Háti se Balu

se kóser se kamu

se kár se kárhozat

se vágott változat

se fele királyság

se hülye kívánság

se Ózd se Kolontár

se Kohn se Kolompár

se család se haza

se galád se fasza

se vége se hossza

se tárca se glossza

se semmi malacság

se szólás szabadság

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

se bajok

se gondok

se nacis vakondok

se bú se vigaszság

se magyar igazság

se híre se hamva

se pogi se manna

se szíved se szavad

se bártor se szabad

egyszer volt de már nincs

se a zsák se a kincs

se ásó se kapa

se anya se apa

se bársony takaró

se bögre kakaó

föle se leve se

se puszi se mese

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

egyszer volt

egyszervolt

"Magyar bárdok

Orbán király rabló király töpreng fakó agyán

Nézzük meg úgymond hogy is áll e parlag tartomány?

Hoztam–e rontást eleget? Elégtelen munkabért

Adónemek százait mit nyöghet majd a nép!

Igaz uram! Uralkodásod szenvedi szép Hungária

Fájdalom teher mindaz mit hoztál te - nem emberfia.

Nyomorúság nélkülözés, a mű elkészült.

Büszke lehetsz magadra - kit nem anya szült.

Ennyi lenne? Ennyi csak? Megannyi talmi csillogás.

Hol a trafik meg a csókosok és a rengeteg csalás?

Parkolásdíj, kisvasút, stadionok meg egyéb.

Lopás, rablás mindenhol, ha ez nem volna elég.

Nyugdíjpénztár, Lőrinc barát, ez az mi lényeges!

Hol van ki zengje tetteim? Hol van egy énekes?

Hangja nincs meg süket is, nemét is megszegik.

Egy dalos tévés műsorból kis énekes jelentkezik.

Bús dalt hoz az esti szél a kórházak felől .

Ápolók és betegek zokognak ott belől.

Nincsen gyógyszer, orvosok, gombát a penész keleszt

Reájuk omló falakról. Király te tetted ezt!

Külhonban népünk ezrei vándorolnak tovább.

Megélhetést keresve sok reményvesztett család.

Dolgoztak itt éhbérért jutalmuk csak muszáj, s viszály

Most menekül ki merre lát. Te tetted ezt király!

Iskolákban nagy a baj rossz tanterv! Ki érti ezt!?

Jövő nélküli ifjúság. Király te tetted ezt!

De jajj jajj mi zúg? Miféle ének ez?

Az arcideg zsábám kiújul ha hallom ezt a neszt.

Rendes kobzost kértem én! Ez nem túl nagy áldozat.

Többet vártam tőletek. Vigyen el a kárhozat!

Jöjjön Steffka! Jöjjön elő ismét a huncut eb!

Kit holtnak véltünk, jön és csahol melletted vagy ellened.

Most fújja mellettünk harsogón, rekedt egyhangú dalát!

Mérgezzen! Csak ennyi kell! Aztán mehet tovább

S jöjjön fröcsögni önként Bencsik, Bayer, Rogán.

Az egész simlis siserehad Kiket időben nem vertek pofán.

Tudjuk hiszed jó ez így, de megjöhet a böjtje még.

Egyszer jön és dönt a nép, s azt mondja: Király! Elég!"

/. Írta: Sramkó János/

Néha csak úgy kiülök egy padra , és elgondolkozom...

Elgondolkozom , hogy mit rontottam el , hogy így alakult...

A boldog család, az önfeledett gyermeki kacaj, mely sosem lesz már régi.

A boldog család mely szétesett, a gyermeki kacaj, mely elmúlt, s helyét átvette a bú.

Talán ezek vissza találnak?

Nem...

A család , külön él,

S a gyermek felnö...

Éppen csak felébredtem, de már is Tamás barátom verese jár a fejemben...

FEKETE ÜNNEP

“Eljött a Karácsony, karácsonyfa nélkül.

Bús ez a nap, te most is egyedül.

Nincs ajándék, nincs ünnepi vacsora.

Ha valakinek eszébe jutsz, az a csoda.

Szeretet ünnepén magadba zárkozól.

Szívedre hull egy vastag fekete fátyol.

Lelked magányos, de még is szótlan.

Talán senkiben sem hiszel csak az Úrban.

Még is boldog volnál ha ma, valaki hozzád szólna.

Kedves szavaival lágyan megsimogatna.

Fekete ünnep, némák ma is a Csillagok.

Búsan szólsz: Ma is magam vagyok!

Ablakokból díszes ünnepi fény szűrődik.

Együtt a család, ők is a Karácsonyt ünneplik.

Fekete Karácsony, te emlékeidbe kapaszkodol.

Nincs egy szerető szív, aki ma reád gondol.”

Asztalos Flagi Tamás

Lelkiállapot

Egyedül, némán ballagok magamban.

Hűvös estén, mint sűrű ködben nem látni, s érezni, magányba roskvadva, s közben lelkem fájásának búcsúbeszédét suttogom szótlanul.

-

Zavaros elmém most megpihen,

választ nyer e sötét éjjelen.

Félek.

Körbenézek és látom megbámulnak rejtelmes tekintetek.

-

Érzem hűvös november, füstös illatát.

Eközben bús gondolatok marják szívem, lelkem minden egyes porcikáját,

S vele együtt életem őszinte ‘mottóját...

-

Család, szerelem?

Élni és látni?

Szeretni, elveszni?

Minden pillanatot megélni?

Ez, s mi csak kevésnek tűnhet vagy csak oly “kicsiny” “dolognak”,

Én mégis kivárom, elveimet tartom és féltem...

-Okokmiattkibukott

BÚÉK idén rámentek a CSOK-ra 😂 És a kor szellemének megfelelően maradtak a selfie-nél :) Többen már nem lesznek, így teljes a BÚ család. BÚÉK(at) mindenkinek

Tarlós-hekk – újra megfutamodott a Fidesz - egyeztet a közgyűlési ellenzék

New Post has been published on https://zarojel.hu/tarlos-hekk-ujra-megfutamodott-a-fidesz/

Tarlós-hekk – újra megfutamodott a Fidesz - egyeztet a közgyűlési ellenzék

[vc_row][vc_column][vc_column_text]A Tarlós vezette fővárosi közgyűlés a Fidesz meghosszabbított kezeként visszavonta korábbi határozatát a római-parti mobilgát építéséről, így okafogyottá válik az erről szóló népszavazás.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”147796″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1508312858615background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

A megfutamodás

A szerda reggeli rendkívüli közgyűlési vitában Bús Balázs III. kerületi polgármester elmondta, hogy az óbudaiak 59%-a szerint a Duna-parton kell védekezni a kerítések vonalában, azaz a 70 hektáros árterületen élőket is meg kell védeni, de úgy, hogy a parton a természetközeli állapot megmaradjon.

Csak úgy, mint az Olimpiával kapcsolatban, most is megfutamodott a regnáló rezsim, amit több dolog is indokolhat. Egyrészt kétes a kimenetele, ami a szemükben eleve kizáró ok, másrészt meg akarták akadályozni, hogy a baloldal is építhesse „címlistáját” a felháborodott feliratkozókkal, vagyis meghekkelték az ellenzéki Kubatov-lista frissítését

Az ellenzék szerint a főváros a határozattal kicselezte a népakaratot, hogy megakadályozza a referendumot, aminek a kiírásáért már az első napon tízezren írták alá az íveket. Tarlós István szerint a

határozat a korábbi döntés visszavonásáról szól, ezt akarták a római-partiak.

Gy. Németh Erzsébet (DK) szerint

meghátrálásról szólt a határozat, pont ugyanúgy, mint korábban az olimpia és a boltbezárás visszavonása kapcsán tette a Fidesz. Változás nem történik, a javaslat kapott egy új számot, és a tervek szerint továbbra is a parton építik fel a monstrumot.

Tokody Marcell (Jobbik) ketté tépte a határozati javaslatot, mert mint mondta,

azt a közgyűlés kezdete előtt néhány perccel osztották ki a képviselőknek, hogy döntsenek róla, ez pedig a demokrácia megcsúfolása.

A Zárójel kíváncsi volt a legnagyobb fővárosi képviselőcsoport, az MSZP vezetőjének véleményére is, ám őt csak később tudjuk megszólaltatni, mert éppen az ellenzéki egyeztetésen vesz részt. Ez a hír akár biztató is lehet a fővárosiak számára.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Akkor most mi a helyzet gát-ügyben?

A gát pontos nyomvonaláról később döntenek a fővárosi közszolgák. Eddig három nyomvonal-változat vetődött fel:

Az első szerint a part mentén, a Duna vonalától kissé beljebb, feltöltéssel haladjon a gát. Ezt a változatot most tulajdonképpen visszavonták, de a határozat szerint később nincs kizárva, hogy mégis ez marad. Ez ellen tiltakozott több civil szervezet, igaz van olyan egyesület is, ami támogatja.

A második a Bús Balázs-féle javaslat, ami szerint még mindig a parton, de az első verzióhoz képest még beljebb, a kerítések vonalában épüljön a gát. Ezt sem támogatja civilek túlnyomó része. A friss határozat ezt a verziót sem zárja ki, mint későbbi lehetséges nyomvonalat.

A harmadik verzió szerint a Nánási út-Királyok útja vonalában haladjon a gát, még legalább 200 méterrel beljebb. Ezt támogatják a zöldek és a civilek nagy része. Nem támogatja viszont a főváros és a kerület, mert akkor a part és a gát közötti 200 méter széles sávon több tucat család válna védtelenné árvízkor. Ezt a változatot kizárja a most elfogadott határozat.

Hétfőn elkezdődött a római-parti népszavazás aláírásgyűjtése, amelyben a kezdeményező Együtt és Párbeszéd mellett a Demokratikus Koalíció, a Lehet Más a Politika, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, a Magyar Liberális Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Modern Magyarország Mozgalom és a Momentum is részt vesz. Már az első napon 10000 aláírás gyűlt össze.

A hitelesített kérdés ez volt:

Egyetért-e Ön azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés helyezze hatályon kívül a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmi létesítményének nyomvonalával kapcsolatban hozott 229/2017. (IV.5.) számú határozatát?

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

Húsz éve ment el az álmok hercegnéje

Megszakítjuk adásunkat, mert információk szerint Diána hercegné súlyos sérüléseket szenvedett egy párizsi autóbalesetben. A francia rádió arról tudósított, hogy a város nyugati részén, egy alagútban egy másik járművel ütközött. A hírügynökségek jelentették, a hercegnét kórházba szállították, állapotáról nincs hivatalos információ. Az autó másik utasa – egy francia rendőrségi információ arról szólt – a barátja, Dodi Fayed, meghalt, ahogy a hercegné kocsijának sofőrje is. A híreket egyelőre nem erősítették meg, amint új információink lesznek, jelentkezünk.

Így hangzott a brit közszolgálati BBC húsz évvel ezelőtti sokkoló bejelentése. Martin Lewis híradós szavai elképzelhetetlennek tűntek. Kellemes nyár végi nap volt, a gimnázium következő tanévére készülődtem, amikor mindezt bemondták. Édesanyám, aki pár évvel idősebb csak Diánánál, és nagyon kedvelte a hercegnét, nem akarta elhinni a történteket.

Azt, hogy mekkora népszerűségnek örvendett Nagy-Britannián kívül is, jól mutatja, hogy a balesettel és körülményeivel a magyar média is részletesen foglalkozott. Már aznap mentek a találgatások, mi is történhetett pontosan. Az Alma híd alatti alagútban Diána járműve óránként 105 kilométeres sebességgel csapódott az egyik pillérnek, majd megpördülve a betonfalnak ütközött. A hivatalos szakértői vizsgálat szerint az autó egyik utasa sem csatolta be a biztonsági övét. Az egyetlen túlélő, Diána testőre, Trevor Rees-Jones volt, aki nagyon súlyosan megsérült; később is csak az események töredékeit tudta felidézni.

http://mno.hu/

A híradások hamar elvetették a későbbi összeesküvés-elméletek csíráit, hiszen nem igazán derült ki, mi vezetett a katasztrófához. A lesifotósok miatt gyakorlatilag állandóan bujkáló Diána az ütközés előtt is a paparazzik elől menekült a párizsi – egyébként Dodi apjának, Mohamed Al-Fayednek a tulajdonában álló – Ritz Hotelból. Noha egy csalikocsival a fotósok többségét megtévesztették, néhányan követték a hátsó ajtón távozó Diánáékat. Bár sokan, köztük például George Clooney is, a lesifotósokat kárhoztatták (a helyszínen hetet le is tartóztattak), a tizennyolc hónapig tartó vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy nem játszottak szerepet a balesetben, illetve nem ők okozták. Az persze más kérdés, hogy Diánáék előlük menekültek, így ha nem üldözik őket, nyilvánvaló, hogy autós ámokfutás sem lesz belőle. Az azóta lefolytatott több, részletes vizsgálat alapján az ütközés az autót vezető – egyébként pedig a Ritz biztonsági főnökhelyetteseként dolgozó – Henri Paul hibájából következett be. Vérében ugyanis alkoholt és antidepresszáns gyógyszereket is találtak.

Tények és teóriák

Bármilyen sokszor látjuk is, ismert személyek esetében nehéz elfogadni, hogy úgy menjenek el, mint egy hétköznapi halandó, akár baleset vagy betegség következtében. Ha pedig bármilyen apró esély van rá, sokan inkább hisznek valami gyanús, sötét, titkos, elhallgatott összeesküvésben, semmint mondjuk egy ittasan okozott közúti balesetben. Az évek folyamán egyébként a legtöbb ilyen teóriát az öreg Fayed szállította a hatóságoknak, aki láthatóan nem tudja feldolgozni a fia tragikus halálát. Összesen 175 ilyen elképzelését vizsgálták meg, így például azt, hogy Diánát és Dodit a királyi család akarta eltenni láb alól, mert a hercegné várandós volt az egyébként muszlim férfitól, s ez a tény roppant kínos lett volna számukra. A terhesség tényét azonban a törvényszéki orvos szakértők tagadták. Ahogy a királyi család, a brit hírszerzés és a különleges erők érintettségét is. Így az sem nyert bizonyítást, hogy egy másik autó – egy titokzatos Fiat Uno, amely a Diánát korábban fotózó, majd 2000-ben rejtélyes öngyilkosságban meghalt Jean-Paul James Andansoné volt – lökte volna meg őket. Ahogy az is légből kapottnak bizonyult, hogy a katonai hírszerzés áll az egész mögött, amely az alagútban egy stroboszkóppal zavarta meg a sofőrt annyira, hogy az nagy sebességgel a falnak hajtson.

Mindezek ellenére egy állítólagos, először 2003-ban, a Daily Mirrorban felbukkant Diána-levél miatt Fayed újabb vizsgálatot kezdeményezett. Ebben a tíz hónappal a halála előtti levélben a hercegné arról ír, Károly herceg egy fékhibának tűnő autóbalesetet készít elő, amelyben ő súlyos fejsérülést szenved majd, így a férje előtt szabad lesz az út egy új házasság előtt.

Botrányos intimitás

Diána élete, különösen miután kapcsolata megromlott Károly herceggel, a bulvárlapok kedvelt témája volt, a felfokozott médiaérdeklődés pedig a halálában is fontos szerepet játszott. A walesi hercegné tündérmeseszerű szerelmi történetét, majd a kiábrándultságát már életében is nem egy film dolgozta fel, a húsz évvel ezelőtti tragikus baleset után pedig még több rendező figyelme fordult Diána felé. Játékfilmek, dokumentumfilmek és a két műfaj között félúton járó dokudrámák meséltek a brit királyi család talán legnépszerűbb alakjáról, akinek hiányát – ahogy ezt a stúdiók jól érzékkel felmérték – nehezen dolgozta fel a közönség.

http://mno.hu/

Az alkotások célkitűzésükben és színvonalukban is nagy szórást mutattak, a legemlékezetesebb bukást a 2013-ban bemutatott Diana című produkálta, amely Naomi Watts főszereplésével a közönség és a kritikusok körében is jókora elutasításra talált. Egy brit publicista szerint az életrajzi dráma olcsó és bús kísérlet volt arra, hogy elérje a délutáni tévématinék színvonalát. Más kritikusok kiemelték ugyan Watts „meggyőző” teljesítményét, de Oliver Hirschbiegel alkotásának egészét mindenki egyformán lehúzta.

A művészi és anyagi kudarc ellenére a négy éve készült életrajzi film közel sem kavart akkora vihart, mint a 2017. augusztus elején képernyőre tűzött Diana: In her own words (Diána a saját szavaival) című dokumentumfilm. A Channel 4 brit televízió produkciója már a bemutatója előtt jelentős botrányt okozott, hiszen kiderült, az alkotás a hercegné magánéletének legintimebb részleteit tárja fel. Diána hercegné, miután különvált férjétől, beszédtanárt fogadott, hogy közéleti megjelenésein magabiztosabban léphessen fel. Peter Settelen színész videóra vette az üléseiket, amelyeken a hercegné magánéleti válságáról, a királyi testőrség egyik tagjához fűződő szerelméről, valamint bulimiájáról is nyíltan mesélt. Bár a rögzített beszédórák egyáltalán nem a nyilvánosság számára készültek, a Channel 4 mégis belőlük állította össze dokumentumfilmjét.

Diána a felvételeken felidézte a férje és Camilla Parker-Bowles – Károly későbbi feleségének – nyílt titokként kezelt viszonyát. Elmondta, a herceg arra figyelmeztette, nem lesz ő az egyetlen walesi herceg a történelemben, aki nem tart szeretőt. A hercegné az aggodalmait II. Erzsébettel is megosztotta. – Nem tudom, mit tegyek, mondtam neki. Nem tudom, mit tegyél, válaszolta a királynő, majd hozzátette, hogy Károly reménytelen – fogalmazott Diána a felvételeken.

http://mno.hu/

A dokumentumfilm közzététele ellen a hercegné fivére, Spencer gróf, továbbá Diána számos közeli barátja is felszólalt, ám hiába kérték a csatornát, hogy kegyeleti okokból ne tűzzék műsorra a produkciót, a csatorna hajthatatlan maradt. Az alkotás – amelynek színvonaláról sokat elárul a The Daily Telegraph konzervatív napilap kritikájának címe: „Sárdobáló gyűlölködés, történelemnek álcázva” – végül a nagy hírverésnek hála a csatorna idei legsikeresebb műsora lett három és fél millió nézővel. Igaz, a Channel 4 előzetesen ennél lényegesen nagyobb nézettséggel számolt.

Diána mint stílusikon

Ne nevezzenek ikonnak, csak egy anya vagyok – fakadt ki egyszer a hercegné. De bármennyire próbálta a figyelmet elterelni magáról, Diána húsz évvel a halála után is sok nő számára megkerülhetetlen divatikon. 1982-ben, miután tagja lett a királyi családnak, az egyik londoni újság még a tíz legrosszabban öltözött nő közé sorolta a hercegnét, de tíz évvel később már az egyik legízlésesebben öltözködő hírességként emlegették. Vilmos herceg feleségének, Katalinnak a szettjeit is előszeretettel hasonlítják anyósa, a walesi hercegné legendás darabjaihoz.

Ruhatárának legfontosabb darabja természetesen a menyasszonyi ruhája volt, amire több mint 17 millióan voltak kíváncsiak világszerte. Diána a Vogue egyik újságíróján keresztül ismerte meg a David és Elizabeth Emanuel tervezőpárost, akiknek brit selyemből készült ruhája 25 láb hosszú uszályával a divattörténelembe is bevonult, sőt még saját Wikipédia bejegyzése is van.

http://mno.hu/

A 80-as évek elején a hercegné még nem igazán találta meg saját stílusát. Akkori kedvelt tervezője, Bruce Oldfield mindig a protokollnak megfelelően, szigorú szabású ruhákba öltöztette fel. Diána fokozatosan vált magabiztossá: kötött pulóverek helyett egyre inkább olyan darabokra esett a választása, amelyek kiemelték atletikus alakját. Később Catherine Walker lett az egyik fő tervezője, aki mindig figyelt arra, hogy fiatalos és modern nőként jelenjen meg. Ebből az időszakból a leginkább ikonikus ruhája Victor Edelstein éjkék estélyije volt, amelyet 1985-ben viselt Amerikában, Ronald és Nancy Reagan fogadásán. Ez volt az az emlékezetes este, amikor John Travolta fél órán keresztül táncolt a hercegnével.

Károly feleségeként a királyi udvar hagyományait tiszteletben tartva mindig brit tervezőktől választott, de a válása után a külföldi tervezők felé fordult. Versace lett a kedvence, de Valentino, Dior és Christian Lacroix alkalmi öltözeteit is szívesen viselte. A királyi udvart maga mögött hagyva sokkal merészebb kreációkban mutatkozott, mert szexi lenni: egyre gyakrabban viselt mélyebb dekoltázsú ruhákat és rövidebb szoknyákat.

Az egyik legtöbbet vitatott, általa viselt ruha majdnem ismeretlen maradt, mivel Lady Di túl kihívónak tartotta. Ez az a bizonyos „bosszúruha” (Christina Stambolian testhez álló, mély vágású, vállra húzott kis feketéje), amelyet 1994-ben a Serpentine Galéria partiján épp aznap este viselt, amikor Károly herceg Camilla Parker-Bowleshoz fűződő viszonya kiderült. Az utolsó pillanatban esett erre a ruhára a választása, mivel Diána „úgy akart kinézni, mint egymillió dollár”, így elvetették az eredetileg tervezett Valentino ruhát, Lady Di pedig a figyelem középpontjába került. A kilencvenes években számos alkalommal szerepelt a legnagyobb divatmagazinok – Harpers Bazaar, Vanity Fair, Vogue – címlapján.

A hercegné halála után ruháinak egy részét jótékony célokra adományozták, ebből a Christie’s ház aukcióján több millió dollár folyt be. Lady Di gardróbjának legfontosabb darabjait folyamatos vándorkiállításon lehet látni, Diána kedvenc lakhelyén, a Kensington-palotában pedig egy állandó kiállítás mutatja meg, miért lett divatikon.

Online-média-bummDiána tragédiájának máig ható médiatörténeti hatása is van: az élő, percről percre történő tudósítások kezdete az online térben. A walesi hercegnő halála épp az internetes bumm kezdetére esett, ám 1997 nyarán az online média épp csak éledezett. Akkoriban nem használták még tömegesen ezt a felületet, a hírekről a tévéből, a rádióból és újságból tájékozódtak inkább az emberek. Jól példázza ezt, hogy a BBC a nem sokkal korábbi 1997-es brit parlamenti választások idején kísérleti jelleggel indított ugyan egy honlapot, ahol élőben lehetett követni az eseményeket, ám ezt kifejezetten csak arra az eseményre hívta életre. Diána balesete, illetve az azt követő események viszont óriási érdeklődést váltottak ki az olvasók körében világszerte, így az igényt érzékelve a BBC külön weboldalt indított, ahol online közvetítették az események állását. Ahogy arról a Wikipédia vonatkozó szócikke is megemlékezik, kicsit keserédes ugyan kimondani, de a Diána-baleset volt az, amely meggyőzte a brit közszolgálati adó illetékeseit, hogy a televízió és a rádió mellett elindítsák internetes hírportáljukat is. Ez 1997. november 4-én meg is történt, ahogy az egész napos hírcsatornájuk is ekkor, öt nappal később kezdte meg adását. (B. R.)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.31.

Húsz éve ment el az álmok hercegnéje a Nemzeti.net-en jelent meg,

február 26. - III. rész

Tegnap Águilasban voltam karneválon!! Elképesztően jó volt.

Az odajutásomnak az a története, hogy én persze már megint elfelejtettem jelentkezni az ESN (erasmus student network) által szervezett buszos karnevállátogatásra és mire észbekaptam, már megint nem volt hely. (Egyrészt mert volt olyan kósza terv, hogy lehet Albáék is mennek és velül tarthatok, másrészt mert nagyon béna vagyok). Úgyhogy ide-oda kapkodva próbáltam elintézni, hogy oda-, de leginkább hazajussak. Az utolsó busz 8-kor hozott volna haza, az első reggel 6-kor... Egyik rosszabb, mint a másik. Próbálkoztam helyi couchsurfingeseknél, blablacar-nál, de semmi. Rengeteg szervezkedés után végül szerencsére be tudtam magam mégis könyörögni az erasmusos buszra. Nem tudok pontos számokat mondani, de olyan 250-300 közé tenném az erasmusosok számát, akiket vittek a buszok. Mivel én a "nem fizetett még, sőt, még el is felejtett jelentkezni" emberek közé tartoztam, az utolsó busznál kellett várakozzak, hogy ha majd mindenki felszállt az első 5-re, felszállhassak erre. Itt 6-7 helyi szervező vagy exszervező álldolgált, meg én. Beszélgetésbe elegyedtünk persze, és egyikük azt hitte, hogy helyi vagyok, a másik azért ennyire nem bízta el magát, csak Latinamerikainak tippelt. Mondtam, hogy nem, magyar vagyok. Erre egyikük csak ennyit mondott a másiknak: "Mi? De hát kb jobban beszél mint én..." Ez elképesztően jól esett, még ha egyértemű is volt, hogy viccel. Persze, több mint alaptapan, hogy ennyire jól beszélnék, ezt csak néhany nagyon rövid reakciómra alapozták, amiket ügyesen tanultam el a helyiektől, meg az a 7 év spanyol tanulás és az a néhány csodálatos tanárom munkája meglátszik és ha csak ennyit beszélek, átverheti az embert. Persze amint hosszabban beszélgetni kezdünk bárkivel, azonnal észre lehet venni, hogy nagyon nagyon nem vagyok anyanyelvi, összekeverem az igeidőket, rosszul rakom össze a mondatokat és nem odaillő, néha nem létező szavakkal igyekszem kifejezni magam, a rosszul ragozott igékről nem is beszélve (például sokszor magázok véletlenül felszólítómódban: az a fránya subjuntivo összekavar).

Indiánnak öltöztem, mert ez az a jelmez, amit mindig percek alatt össze lehet abból dobni, ami otthon van. Ugye én egyedül mentem, hogy máshogy mentem volna. Mindig amikor összefutottam olyanokkal, akiket arcról ismertem és köszöntünk, vagy ha új emberek mellé kerültem, megkérdezték "és kikkel jöttél?", én meg mondtam, hogy hát, egyedül. Erre általában az "ó, szegénykém!" reakciót kaptam, vagy minimum erős meglepődést. Én meg az ő meglepődésükön lepődtem meg, hát miért ne lehetnék jól el egyedül...? Persze, például egy olasz erasmusost sosem fogsz egyedül látni, annyi van mint a nyű és nem mászkálnak a többi nélkül. Egyedüllétemre való tekintettel befogatott egy mexikói-kolumbiai-olasz-thaiwani kis társaság. Csak egyszer szöktem meg 20 percre, hogy felélegezhessek kicsit egyedül, amúgy nagyon jól éreztem magam velük!

Az egész karnevált olyasminek kell elképzelni, mint a nagy rioi csak nagyon kicsiben. Vannak áralakított kocsik, ami egy-egy baráti társasághoz vagy családhoz tartozik és valamilyen témát dolgoz fel. Jobb esetben a kocsi is eszerint van kidíszítve, de az emberek mind egyforma jelmezt viselnek. Ezeken a kocsikon áll a család/baráti társaság, mindnek a saját hatalmas hangszóróján üvölt a zene, mindenki észveszejtve táncol rajta, főleg fiatalok, de vannak rajta néniktől a kisgyerekig mindenféle jelmezhordozók (általában 10-40 ember fér el rajtuk) és ami a legjobb: fel lehet rájuk kéreckedni. Legalább 6 különbözőn táncoltunk. Csak néhanyat említek, mert annyi zseniális volt, hogy fel sem lehet sorolni. Volt a "gazdag család", akiknek a kocsiját és jelmezét hatalmas bankkártyák borították, Gucci és hasonló márkák jelei és a legmenőbb boltok papírszatyrainak reprodukcióját cipelték magukkal. McDonalds-os bohóc volt egy másik zseniális ötlet, Trump fejével. Mindenki ennek volt öltözve, Trump papírfejjel az arca előtt, a kocsi meg egy mozgó meki volt. Voltak a piros ninják, a fura zöld csapat kalickákkal a fejükön, a 60-as éveket idéző család és busz, a kalózok, és a többi és a többi. Még néhányat hadd soroljak fel a kocsihoz nem tartozó kedvenc jelmezeim közül. Elképesztő munka látszott nagyon sok öltözet mögött, zavarbaejtően profi kivitelezéssel, főleg, hogy a legtöbbször az emberek a barátaikkal vagy családttagjaikkal összeöltöztek. Volt Donald és Daisy kacsa család bébi Donalddal, tütüs elefánt lányok, rendetlen irodai asztalnak öltözött csoport, VHS kazetta baráti társaság, ananász lányok, páva lányok, flamingó lányok, Disney gonosz főhősnők, 101 kis kutya és Szörnyella lányok, Hihetetlen család szereplők, Volt egyszer az ember szereplők, barokk öltözetek, Szörny Rt. szereplők Bú-s (ugye ez a kislány neve?) kistáskával és a személyes két kedvencem: a medúzák és a "langostino" rákok. Legalább 40 embert láttam ilyen rák jelmezben, van egy selfie-m is az egyik csoporttal, akik egy "egyél meg a fejünkig" feliratot hordoztak. (A képen egy másik tábla látszik csak.) Ami érdekes volt, hogy a férfiak minimum 15-20%-a nőnek öltözött, vagy alapvetően unisex vagy férfi jelmezek női változatát viselték. Például volt szexi rózsaszín miniszoknyás torreador, vagy szexi mélydekoltázsos farkas, vagy mini barokk női öltözet férfiakon. Nekem tetszett ez a dolog, annyira jól figurázta ki azt a rettenetes mániát, hogy a lányok normális jelmezek elképszetően szexualizált változatában lengessék magukat, mint a szexi rendőr/orvos/nővér/stb. Felüdülés volt, hogy ezeket a borzalmakat csak nagyon kevés lányon lehetett látni. A mexikói lány fotózott rengeteget, megkérem, hogy küldje el őket, és ha vannak jobban sikerültek, felteszem ide nektek, hogy kicsit érezhessétek a hangulatot. Addig csak az én nem jól sikerült képeimet élvezhetitek. Reggel 6-ra értem haza, de semmi gond, aludtam ma 1-ig.

Ja amúgy: Örömhír! Sokkal jobb az egyetem. Az úgy volt, hogy mivel megváltoztattam az óráim, felcserélgettem a csoportokat, amikbe járok, hogy ne legyen pénteken órám. Ami már önmagában is zseniális, persze. Eddig az A csoportban voltam szinte mindig, most átmentem a B-be. És itt sokkal jobban érzem magam, sokkal! Itt az emberek felállnak szünetben, ESZNEK, beszélgetnek, nevegélnek, mozognak. Ergo élnek. Sőt mi több, néha beszélnek is hozzám. Jó, persze, olyasmiket, hogy "bocsi, ez a te táskád?" "jajj, összekevertelek valakivel!" "nem zavar, ha ide ülök?". Sőt, egyszer megkérdezte egy lány, hogy mit mondott a tanár és hogy írják azt a szót. Ami azért elég komikus volt, mert ha ő helyiként nem értette, mit mondjak én...

Remélem nagyjából bepótolnak érzitek a lemaradásom :) Írok hamarosan!

Ohh, még valami! Ezt a képet a drága cheer-eseimnek küldöm. A rák világot lát:

Puszi