Unix Amts 2024 : Elkezdődőtt a show, és vele az autós szezon

Az utolsó Automobil és Tuning Show óta eltelt 1 év és 1 hét, mert 2023-ban az AMTS március 17. és 19. között volt megtartva, és ha őszinte lehetek, nagyon hosszú volt ez a tavalyi téli szezon, az idei január – február is olyan volt, mintha sose akarna véget érni. De szerencsére elég hamar beköszöntött 2024-ben a tavasz, így már a levegőben lehetett érezni, hogy már csak pár hét, és megkezdődik a…

View On WordPress

Visszaszivárognak az AMTS-re a motorok

Az elmúlt hétvége az AMTS lázában égett. A korábban a motorkiállítás mellett működő kiállítás először bedarálta a motorokat, de most úgy néz ki, hogy lassan visszaszivárognak a kétkerekűek is a Hungexpora. A látogatók számát nézve úgy tűnik, igény az van rá. Azért imádom ezt az időszakot (t.i. az AMTS környéki napokat), mert ilyenkor megtelik a város extrém járművekkel. A hét elején bármerre járunk Budapesten, mindig felbukkan egy-egy őrült tuning verda, ami épp a kiállításra készül, majd a kiállítás ideje alatt azok is előveszik a járgányaikat, akik nem állították ki a kocsit. És akkor még a motorokról nem is beszéltünk. Maga az AMTS amúgy engem kevésbé hoz lázba. Nem vagyok autó őrült, ami abból is látszik, hogy egy húszéves Suzuki Swifttel járok. Nem mondom, hogy nem bírnék elviselni egy menő verdát, de sajnálnám, hogy abban álljon a pénz. Erre ott van a motorom. Nem véletlen tehát, hogy amikor hosszas dugulás után kiértem pénteken - a sajtónapon - a Hungexpora, első utam a Keeway sajtótájékoztatójára vezetett a G pavilon nagyszínpadához. A második pedig a H-pavilonba, ahol az Adves Moto mutatta be az idei újdonságait. Később persze körbejártam az egész kiállítási területet, és végül a kedvencem a D pavilon lett. De ne szaladjunk ennyire előre! A Keewey - szerintem - az összes elérhető modelljét kihozta a kiállításra, és bár nem centiztem le a méreteket, nekem úgy tűnt, ők bérelték a legnagyobb standot a motoros cégek között. Szükség is volt a hatalmas helyre, hiszen a cég a Keeway-en kívül három másik márkát is forgalmaz. A Benelli motorok és az nzi robogók mellett egy új márkát is bemutattak: az MBP márkanév alatt a 125-ös robogótól a 125 utcai modelleken keresztül az 1000 ccm-es power cruiserig minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere. Mivel a kiállítás szabad területén lehetőség volt a motorok kipróbálására, éltem a lehetőséggel, hogy még a hétvégi tömeg előttduruljak egy karikát az új modellekkel. A választásom egy túraendurora, a Benelli TRK 702X-re és városi nakedre, az MBP M502N-re esett. Előbbi beloptaa szívembe magát a nagy testhez képest alacsony üléspozíciójával, utóbbi pedig a könnyű kezelhetősge miatt lesz mindenki kedvence. Az Adves moto több új modellt leplezett le a kiállításon: A Brixton Cromwell 1200X modellel a klasszikus nagyvas scrambler-es változata. Az új formatervű márkajelzés, a gyönyörű, törtfehér fényezésű üzemenyagtank és az aranyszínű keréktárcsák már messziről árulkodnak arról, hogy itt egy különleges modellel van dolgunk. A bütykös Pirelli Scorpion Rally STR gumikkal szerelt küllős kerekek és a széles, magas és merevítővel is ellátott kormány mellett a fémből készült haspáncél, a bukócső és a lámparács is látványos és hasznos stíluselemek. Még több kép a CsamClub.hu galériában A Malaguti Madison 125 már negyed évszázada rója az utakat, nem csoda tehát, hogy az ötödik generációs modellben kiforrott technika dolgozik. A dinamikus, mégis kis fogyasztású motorblokk, a remek futóművek, a könnyű kezelhetőség és a harapós, ABS-sel ellátott fékrendszer mellett a bolognai mérnökök olyan extrákkal kényeztetik a vezetőt, mint a színes kijelző, a riasztó, a formás LED fények, az USB aljzat vagy éppen a kulcsnélküli indítás. At RQi a három évvel ezelőtt bemutatott NIU koncepciómotor is megérkezett Európába. A NIU elektromos motokerékpárjának adatai több, mint meggyőzőek: 450 Nm nyomaték, 7500 watt maximális teljesítmény mellett a 0-50 sprintet 2.9 másodperc alatt teljesíti az RQi. A Brembo féknyergek, a nagyméretű féktárcsák mellett ABS rendszer és kipörgésgátló is felügyeli a menetbiztonságot. Az elöl-hátul állítható felfüggesztések mellett a kulcs nélküli indítás, Bluetooth- kapcsolat, rablásgátló rendszer és GPS nyomkövető és a NIU okosalkalmazás is a felszereltség része.  Az RQi mindezeken felül beépített kamerákkal is rendelkezik.  Az XQi a városi intelligens közlekedés forradalmát vezető NIU első elektromos terepmotorja. Középmotor hajtja, mely a 8000 wattos csúcsteljesítmény mellett 357 Nm nyomatékot visz át lánchajtással a hátsó kerékre. Elöl 19, hátul 20 hüvelyk méretű terepgumikat találunk, a felfüggesztés elöl-hátul állítható. Az önsúlya mindössze 76 kilogramm, a hatótáv a 72V 32Ah kapacítású akkumulátornak köszönhetően 90 kilométer. Az XQi3 természetesen kompatibilis a NIU okosalkalmazással, emellett Bluetooth és NFC kapcsolatot is kezel, a frissítésről OTA (over the air) rendszer gondoskodik automatikusan.   A KQi Air az ultrakönnyű e-rollerek új generációja. Magnézium-karbon kivitelben készül, így a súlya mindössze 11.9 kg. Az egyedülállóan kicsi önsúly komoly műszaki tartalommal párosul. A 350 Wattos teljesítmény (700 Watt csúcsteljesítmény) rendkívül dinamikusan mozgatja a könnyű felépítményt, a líthium-ion akkumulátorcsomag 50 kilométeres hatótávot tesz lehetővé. A széles kormány és taposó, a 9.5" -os levegővel fújt kerekek, az elülső tárcsafék és a regeneratív fékrendszer mellett irányjelzők, első-hátsó lámpa, valamint NFC okos zár és NIU applikáció teszi különlegessé ezt az elektromos rollert. Bemutatkozott a Hosszútávú Motoros Világbajnokság (EWC) magyar csapata Az AMTS-en bemutatkozott az első magyar csapat, amely részt vesz a Hosszútávú Motoros Világbajnokság (EWC) versenysorozatban. A Moto-Jungle Racing egy újonnan alakult motoros endurance egyesület. Céljuk, hogy egy 100 százalékban magyar csapatot versenyeztessünk a Nemzetközi Motorkerékpár Szövetség (FIM) által szervezett Hosszútávú Motoros Világbajnokság (EWC) versenysorozatban. Ez a versenysorozat a LeMans-i 24 órás, a spa francorchamp-i 8 órás, a suzukai 8 órás és a Bol d’Or 24 órás motorversenyeket foglalja magában minden évben. A világbajnoki sorozatban még sosem vett részt magyar csoport. Legutoljára a Bol d’Or versenyen találkozhattunk a Pannónia motorgyár indulóival az 1950-es és ’70-es években, a LeMans-i 24 órás versenyen viszont sem autós, sem motoros magyar csapat nem indult még soha. A sajtótájékoztató egy időben volt az Adves moto bemutatójával, így aztán erről lemaradtam, pedig ott voltak: - Kovács Sándor, az 1972-es Bol d'Or 24 órás verseny Pannónia csapatának egyetlen élő pilótája - Rizmayer Gábor, többszörös bajnok motorversenyző, mint a Moto-Jungle Racing versenyigazgatója - Molnár Gergő, Alpok-Adria Kupa sorozat győztes motorversenyző, mint a Moto-Jungle  Racing versenyzője - Horváth László, a Moto-Jungle Racing csapat vezetője Custom Bike Contest - motorépítő bajnokság A D pavilonban a korábbi évekhez hasonlóan a veterán klubok mutatták be szépségeiket, és itt kaptak helyet az '50-60-as évek stílusában épített Hot Rod-ok és itt került megrendezésre a hosszú évek után új köntösben felélesztett magyar motorépítő bajnokság Custom Bike Contest néven. A kiállított csaknem 40 egyedi motorkerékpár között voltak olyanok, amiket már láthattunk korábban, és voltak olyanok is, amik az elmúlt évek alatt készültek. A nagyközönség megnézhette a Gigamachine Choppers építéseit, amelyek egy héttel korábban Pozsonyban képviselték sikerrel hazánkat, de láthattuk a Berci Custom Choppers építéseit, pl. az Indian Larry motort, amiről már a Csajokamotoron.hu oldalain is írtunk korábban. Ott volt Frabato különleges Harley-Davidsonja is, amely éppen eladó sorba került, és még Müce is hozott motort Svájcból. CUSTOM BIKE CONTEST 2024 - EREDMÉNYEK Old School kategória - különdíj 43. Red Shovel Monster Customs H-D Shovelhead (1981) - 1. helyezett 41. Glory Machine Monster Customs H-D (2018) - 2. helyezett 17. Spring Bob Authentic Honda Shadow Handcraft Honda VT 600 Shadow (1990) - 3. helyezett 4. DFT Sali Ákos Honda VT 600 (1993) Cafe Racer kategória - különdíj 33. Gigamachine Dyna Cafe Gigamachine H-D Dyna (2000) - 1. helyezett 7. Rudi's Garage Yamaha XS 360 (1977) - 2. helyezett 2. Café Hair Művek Yamaha XV 750 (1981) - 3. helyezett 40. Sportster Ink Monster Customs H-D Sportster (2002) Modified Metric kategória - 1. helyezett 45. Flowerstroker Fury Authentic Honda Shadow Handcraft Honda 1300 VTX Fury (2011) - 2. helyezett 36. Gigamachine Big Boy Gigamachine Yamaha XV 1900 (2008) - 3. helyezett 13. Kistáska Gózan Gábor fűkasza motor (2018) Modified Coll kategória - különdíj 34. Gigamachine FatBoy Bobber Gigamachine H-D Fatboy (2000) - 1. helyezett 11. Sárdi Benjámin H-D Fatboy Injection 100th Anniversary (2003) - 2. helyezett 28. The Chicano Gigamachine H-D Softail (2016) - 3. helyezett 27. Single Swing Gigamachine H-D Softail (2010) További különdíjak: - Ladies' Különdíj 44. Lysanne Nissen H-D IronHead - Wild Magazin Custom Bike különdíj: Frabato's Santa Muerte Bike Gigamachine H-D Softail - Best Iron Work 24. MCB Müce H-D FXRS (1984) - Best Paint különdíj 20. The Chain Zsiga Bertalan Lifan blokkból (2022) - Best Paint különdíj 16. Panbobi Szabolcs Attila Pannónia P10/T5 (1968) - Best Paint 29. Frabato's Santa Muerte Bike Gigamachine H-D Softail - Best of Show különdíj 5. Elsa Stephan Schacker FLH 1200 Electra Glide (USA) (1978) - Best of Show 1. Jónás Panhead JTD Custom Bikes H-D Panhead (1956) A motoros kiállítók nagyrészt a H és a G pavilonokban voltak, és örömmel vettem tudomásul, hogy bár még bőven elég volt ez a hely a motoros cégeknek, talán lesz még ebből ismét A pavilonos kiállítás. A motoros témájú kiállítók a következők voltak: - '50 BROTHERS C. C. - 4SR - 80-AS 90-ES ÉVEK SPORTMOTORJAI - ADVESMOTO - ARENA-MOTO - BIKER'S DEO & EGYKERÉKSULI.HU - BLACK MOTORS RACING - BMW WALLIS MOTOR - CFMOTO - HARLEY-DAVIDSON BUDAPEST - HOTROD HANGAR - JET POWER HUNGARY KFT. - KALMÁR MOTOR - KEEWAY & BENELLI - KISCSIKÓ TRIKE - LUKÁCS OTTÓ MOTORKERÉKPÁR - MAMI  - MOTOZEM - MUGENRACE - S-RIDERS KFT. - SURRON TRADE - TUTTO MOTO A lista ígéretes. Ha jövőre a japán és az olasz márkák is képviselnék magukat, akkor már célegyenesben lennénk egy saját, csak motoros kiállítás felé. Read the full article

Budapestre jön az első műanyag autó

A korszerű szerkezeti anyagok alkalmazási lehetőségeinek ez a példája csak egy azok közül, amelyeket a Bayer cég szeptember 1-e és 6-a között, a Technika Házában bemutat. Más iparágak, elsősorban az építő-, a villamos-, az elektronikus és a híradástechnikai ipar szakemberei is értékes kezdeményezéseket találhatnak ezen a bemutatón. Ezenkívül a Bayer cég érdekes, filmvetítéssel kísért előadásokat tart, többek között a vegyi szerkezeti anyagokról, a korszerű festékrendszerekről és zománcokról. A kiállítás a Technika Házában szeptember 1-től 6-ig, naponta 10-től 18 óráig tart nyitva. A műanyag autó és még sok más, érdekes termék ez idő alatt bármikor megtekinthetző. A belépés díjtalan. (Népszabadság, 1969 augusztus 26.)

Vasúttörténeti Park és Veterán autó kiállítás 🤗

Vakító fehérség

Szia! Megjöttem.

Többeknek tett ígéretemhez híven blogot fogok vezetni. Egyelőre csak reménykedni tudok abban,hogy lesz lelkesedésem hozzám, és ha igen, akkor az ki is tart az itt tartózkodásom ideje alatt. Ugyanis nem gondolom olyan könnyű dolognak megosztani a dolgaimat. Mert alapvetően sok olyan dolog van amit szeretek megélni és magamnak megtartani. Szóval most tulajdonképpen az alap működésemmel ellentétesen fogok cselekedni ha minden igaz.

Szóval megjöttem. Nagyon fáradt voltam pénteken. Nem aludtam sem sokat, sem pedig jól. Érdekesen indult a nap, mert Jari, akit én a munkatársamként fogok emlegetni elvitte a gyerekeit az óvodába, míg én, szinte vadidegenként a lakásában maradtam. Gondoltam egy jó zuhany életet lehel majd belém. Ez így is lett, mert percek múlva realizáltam, hogy bezártam magamat a fürdőbe és nem tudok kijönni. Próbáltam piszkálni a zárat, de a vége az lett, hogy Jari segített kinyitni az ajtót kívülről. Első kaland pipa.

Aztán elindultunk, hogy elintézzünk néhány dolgot, ami nélkül a létezésem Finnországban igen csak nehézkes lenne. Mivel három hónapnál több időt fogok itt tölteni, így be kellett regisztráltatom magamat az itteni rendszerbe, mint tartózkodási engedélyért folyamodót. Ezt első körben elektronikusan próbáltuk intézni, de végül be kellett mennünk a hivatalba, ahol egy kellemes élmény ért. A váróban egy magyar családdal találkoztam. Anyuka és három gyermeke. Meg is örültem nekik, és gyorsan megkérdeztem ők milyen ügyet intéznek. Pontosan azt mint én. Annyi különbséggel, hogy ők kicsit megcsúsztak ezzel,mert 2018 őszén költöztek ide. Sebaj. Szóval amit kellett elintéztük, és 54 euró ügyintézési illeték kifizetése után már mentünk is a könyvtárba. Mert a könyvtárban (ami ingyenes mindenkinek, beleértve engem is) lehet bérletet venni a buszra. Egy kártyát kaptam,amivel egy hónapon keresztül korlátlanul utazhatok Heinolában, Lahtiban és a két település között. Ez 90 euróba kerül. Közben mentünk egy kisebb kört Lahtiban, így láttam egy keveset a hóval sűrűn borított városból. Élhetőnek tűnik így első blikkre. Elmentünk a Multi Kulti Center mellett is, ahol ha minden jól megy finn nyelvet fogok tanulni heti egy alkalommal. Elmentünk a város egyik széléhez is, ahol egy nagy befagyott vízfelület van, ahol lehet korcsolyázni, illetve szoktak lenni közösségi események is Jari elmondása alapján. Amikor jó idő van (nem tudom az mikor van az itteni megítélés szerint) akkor lehet hajókázni is. A város egy részén igazi sport negyed van. Egymást éri a jégcsarnok, a kosárlabda csarnok és az a síugró sánc trió, amiből a legnagyobb tövében nyáron egy medence üzemel. Persze van még foci stadion is, illetve a pályák fölött síelésre alkalmas részek vannak kialakítva. Láttuk is amin egy-két ember siklott a távolban. A város hangulatát nem tudom semmihez sem hasonlítani. Számomra barátságosnak tűnt és élhetőnek. Péntek kora délutánhoz képest nem volt sok ember vagy autó az utcán, de azért üresnek sem mondtam volna a helyet. Kellemesen szellős volt. Azok az emberek, akikkel az ügyintézés kapcsán kontaktba kerültünk kedvesek és segítőkészek voltak. A hivatalban és a könyvtárban is beszéltek angolul, ami megnyugtató volt a jövőre nézve.

A napot Heinolában, a főhadiszállásomon folytattuk. Itt megismerkedtem először Vesa-val, aki itt helyben lesz az én mentorom. Ugyan Vesa nem beszél olyan jól angolul, de a jó szándékot már elsőre is éreztem rajta. Ő itt a kosárlabda csapat körül a mindenes ha jól értettem. Összehangolja az edzők munkáját és kézben tartja az olyan dolgokat is, mint az épületben lévő üres szobák időszakos kiadása. Amolyan hostel jelleggel is működik a hely. Vesa lesz az, aki megszervezi nekem az edzőkkel való együttműködést. Ő helyi lakos, szóval ha segítségre van szükségem akkor őt tudom “mozgósítani”. Egy közeli vendéglátóipari egységben (ami nem mellesleg az egyik fiatal kosaras szüleinek a vállalkozása) ebédeltünk Jarival és Vesával. Megkóstoltam milyen a helyi kebab tál az általuk legjobbnak mondott kis gyorsétteremben. Finom volt és nagy adag. 9 euró az ára csak így viszonyításképpen. Megrendelték, leültünk és amíg elkészült, addig lehetett csipegetni egy kis salátát önkiszolgáló módra. Volt kávé, tea és víz, amiből a vendég kedvére vételezhet. Ez az étkezéshez tartozik felár nélkül.

Aztán találkoztam még Imrével. Neki itt a telepen belül (ahol én is lakom) vannak érdekeltségei. Imre itt lakik Heinolában a finn feleségével és három gyermekével. Több mint 10 éve él kint. Vesa-t ismeri, aki volt olyan kedves és gondolta, hogy összehoz minket, ami könnyítheti számomra a helyzet megszokását és segíthet a helyismeretem gyarapításában. Imrével el is mentünk a Lidlbe és kutyafuttában ugyan, de tettünk egy karikát a város egyik részében. Imre nagyon lelkes volt. Felajánlotta, hogy majd körbe vezet a városban és megmutat olyan helyeket amiket mindenképpen látni érdemes. Illetve keres majd programokat amikre el tudok majd menni itt helyben az élményeimet gazdagítandó. A búcsúzás előtt már arról beszélt Imre, hogy nem is tudja mit főzzön majd nekem ha meghív vendégségbe magukhoz. Egyébként ő otthon, kis hazánkban ismerte meg a feleségét, aki cserediák volt Magyarországon. Aztán a tanulmányai befejeztével, 14 évvel ezelőtt ide kötözött és családot alapítottak. A finn és otthoni lét összehasonlításába Imre nem bocsátkozott, mert mint mondta ő otthon a saját lábán nem igazán élt, egyből költözött amikor befejezte a tanulmányait. Ő itt kezdte meg az úgynevezett nagybetűs életet és neki ez a viszonyítási alap. Biztosan olvashattok még Imréről majd a jövőben.

A szoba amit kaptam, nagyon igényesen van berendezve, és azt gondolom minden igényt kielégít. Otthonos hangulatot áraszt. Hamar belaktam azt hiszem. Ebből a szempontból biztosítottnak érzem magamat az elkövetkező fél évre. Ez lesz az én bázison. A közös használatú helységek nem annyira szépek, de funkciójuknak tökéletesen megfelelnek. Egyelőre nem találkoztam Vesán kívül senkivel sem itt szóval kerülgetni nem kell majd másokat azt hiszem.

A kosárlabda csarnok nagyjából 2 perc sétára van. Illetve nem is csak a sportcsarnok van ott, hanem egy konditerem is. Én mind a kettőt használhatom bármikor. Ugyan nem jártam sosem edzőterembe, de megítélésem szerint ez egy elég nagy és jól felszerelt hely modern képekkel és kulturált berendezéssel. Szauna természetesen van.

A kosárcsarnok nincsen egy éves, tehát újnak mondható. Ez látszik is rajta. Nagyon szép állapotban van. Ma voltam bent 2 óra hosszát kicsit dobálni, szokni a közeget. Rajtam kívül nem volt senki. Meg volt ennek a varázsa. 

Holnap, ha minden igaz akkor Vesával és a családjával Lahtiba megyünk kisebb korosztályok meccseit nézni. A délután pedig szabad. Eldönthetem, hogy Lahtiban maradok, vagy pedig visszajövök Heinolába, ahol 17 órakor játszik a helyi fiú csapat. Még nem döntöttem el mit szeretnék.

Azt is látni már, hogy jövő héten hétfőn és kedden Jarival Kotkába megyünk, ahol a kiállítás megnyitója lesz majd. Hétfőn még elvégezzük az utolsó simításokat, kedden pedig a látogatók szemügyre vehetik a poszterekből álló gyűjteményt. Szerda és péntek között Heinolában az edzések előtti szabad gyakorlást felügyelem majd,illetve délután és estefelé megismerkedem az edzőkkel és részt veszek a sportfoglalkozásokon. Ezek várnak rám az elkövetkező napokban.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mivel fog telni az itt töltött idő, illetve hogyan fogok én hozzáállni ehhez a kalandhoz. Jelenleg minden újdonság és ömlenek az információk, ugyanakkor mégis idegen és fura, hiszen egy, a megszokottól teljesen más közeg ez.

Tényleg igyekezni fogok aktívnak lenni és maradni a blog írás tekintetében már csak azért is, mert biztosan több kérdést kapnék, mint amennyit meg tudok vagy szeretnék válaszolni. Fontos szem előtt tartani azt, hogy itt tartózkodásom egyik célja önmagam és a jövőképem megtalálása, tisztázása. Időre, térre és szabadságra van szükségem ehhez. Próbálom majd megtalálni az egyensúlyt ebben a helyzetben úgy, hogy tudom, biztosan lesz olyan amikor ez nem, vagy nem úgy fog menni ahogyan szeretném, esetleg mások szeretnék.

Hálás vagyok mindenkinek a támogatásáért, biztatásáért és azért, hogy elfogadta azt a döntésemet aminek köszönhetően most itt vagyok. Nem pusztán pozitív töltete van ennek, a hátrahagyott szerelmem, családom, barátaim és ismerőseimre gondolva, azonban próbálom meglátni a pozitívumot, és azt, mit profitálhatok ebből az önkéntes projektből, ebből a kihívásból, kalandból.

Elsőre ennyit gondoltam. Sziasztok!

Heinola, 2019. február 2.

Itt az ideje egy kis beszámolót írni a nyaralásról, ami idén megint Krakkóba vezetett Juckóval. A kékkel jelölt részeket Juckó fűzte hozzá a mondandómhoz. A zöld pedig az én válaszom, ha épp van. 😀 

  Az egész úgy kezdődött, hogy szóba került (megjegyzem már tavaly nyáron, épphogy felültünk a hazafelé tartó vonatra), hogy nyaralni kellene menni.  Mindig ez van… még haza se érünk, de már mennénk a következő nyaralásra. Úgy volt, hogy Gdańskba megyünk, végül Krakkó lett belőle, de egyáltalán nem bántuk meg. Gdańskot áttettünk a jövő évre.

Szóval, miután eldöntöttük, hogy visszamegyünk Krakkóba, jött a dilemma mikor is? Az egyetlen, amit tudtunk, hogy ne érkezzünk és ne távozzunk vasárnap: ugyanis Lengyelországban a hónap egy vasárnapját kivéve az összes többi napon minden bolt zárva van és tavaly megtapasztaltuk milyen az, amikor még egy nyüves szendvicshez is csak nagyon nehezen jutunk hozzá. Tehát a vasárnap kizárva! Így maradt végül a 2019. augusztus 12-17 közötti időszak.

Augusztus 11-én (vasárnap) felkerekedtünk, hogy eljussunk a Keleti pályaudvarra. Juckónak (a mázlista!) nem volt nehéz, felült a buszra Jászberényben, és már ott is volt. Na, de nekem! Köszönjük MÁV, amiért megkönnyíted az életünket. (Igen, szarkasztikus voltam.) A MÁV a közösségi közlekedés sötét lyuka. Először is, a Miskolc-Budapest Keleti pu. közötti vonatozást megnehezíti, hogy Hatvanban le kell szállni, ott átszállni egy vonatpótló buszra, ami továbbvisz. Na, jó! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt vele nagy gondom, mert tudtam, nem olyan vészes, amilyennek hangzik. (Amennyiben nincs az embernek megtömött bőröndje, de nekem volt.)

Egyetlen dologgal nem számoltam: azzal, hogy pont akkor, amikor én nyaralni indulok, öt autós úgy dönt, hogy egymásba rohan és pont azon az autópályán, amin a buszunk cammogott. Elvileg délután 6-ra kellett volna a pályaudvarhoz érni, de amikor fél 6-kor még valahol félúton jártunk a semmi közepén, már pánikolva írtam Juckónak, hogy mit csinálunk, ha lekéssük a vonatunkat. Juckó meg, a pánikba esés nagyasszonya, olyan higgadtan fogadta a híreket, mint a fene… magasról tett mindenféle dugóra meg balesetre, mert úgy volt vele, hogy nem azért gebedt végig 8 hónapot a melóban, hogy mörfi belerondítson a nyaralásba. Szerencsére ez nem történt meg, köszönhetően a leleményes sofőrünknek, aki kihasználta a pihenőket, hogy jól előre jusson. Végül „csak” fél órás késéssel értem be és még így is volt majd egy óránk a vonatig. A tavalyi tortúrákból tanulva és okulva, már egy éve eldöntöttük, hogy csakis fekvő vagy hálókocsival megyünk. Fekvő jutott nekünk egy négy ágyas fülkében. Sajnos, pont a két felső ágyat sikerült kifogunk. Ugyan reménykedtünk benne, hogy a két hálótársunkat sikerül rávenni a cserére, de nem volt szerencsénk. Egy norvég és egy thai lányt fogtunk ki és, hát ők sem repestek a fent alvás ötletéért. Eleinte el se tudtam képzelni, hogy jutok én oda fel, míg rá nem jöttem, hogy az ablakhoz támasztott létrákat le lehet emelni és oda lehet támasztani az ágyhoz: így már, ha nem is túl kecsesen, de felkúsztam a fekvőhelyemre. És itt ért minket a második sokk: odafent nagyon-nagyon-nagyon meleg volt, légkondi meg sehol. Így egész éjjel nyitva hagytuk az ablakot, hogy ne fúljunk meg.

Itt Juckó már úgy-ahogy berendezkedett a saját térfelén:

Másnap olyan 7 óra magasságában érkeztünk Krakkóba, ahol búcsút vettünk útitársainktól és teljes magabiztossággal indultunk neki megkeresni a szállásunkat. Mivel előrelátóan megkérdeztem tőlük, hogy jutunk el az állomásról hozzájuk, abban a hitben ringattam magam, hogy innen már minden tökéletesen menni fog. Meg, ahogy azt mi elképzeltük! Ugyanis az történt, hogy mivel eldöntetett tény volt, hogy idén nem buszjegyezünk minden nap, inkább veszünk egy 7 napos vonaljegyet, először is azt kellett megtalálnunk, hol vehetjük meg. (Krakkóban a vonaljegyek időhöz kötöttek a 20 percestől a 7 naposig lehet vásárolni őket + a helyi bérletek. Nagyon jó találmány.)  Imádom a krakkói közlekedést, mert még a buszon/villingeren is meg tudja venni az ember a jegyét. Itthon néha még a bérletváltási időszakban sincs mindig szerencsém. Nos, én jó cserkészhez méltóan (bár sosem voltam), előre utánajártam annak is, hol tudunk ilyet venni. Merthogy feltételeztem, hogy Miskolchoz hasonlóan bérletpénztárban lehet. Tehát tudtam, hogy a vasútállomás keleti oldalán van egy ilyen pénztár. Igen! Így volt leírva: keleti oldal. Nos, nem akarom őket bántani, de egy egyszerű látogató, aki néha még a bal kezét se találja meg elsőre, az ugyan, honnan a rézfánfütyülőből tudná, melyik oldal a keleti? Mert, hogy nem láttuk sehol kiírva. Végül kijutottunk a taxiállomásra, ahol egy kedves taxis felvilágosított minket, hogy ó, a szállásunk nincs messze és, hogy erre meg arra meg amarra kanyarogva könnyen odaérünk. Soha NE bízzatok a taxisokban! Úgy elkalamoltunk, hogy az ötödik napon (mikor véletlen rossz buszra szálltunk) jöttünk rá, hogy az ipse eleve totálisan rossz irányba küldött minket! Mert valószínűleg potenciális utasjelöltet látott bennünk. Hát jól csalódott, mi meg elmentünk kukutyinba.

Visszakullogtunk az állomásra és megkerestük a buszállomást (a helyközit és nemzetközit), ahol örömmel fedeztem fel a keresett bérletpénztárt. Amire ki volt írva, hogy nyitás 9-kor. Először meg akartuk várni, de végül másképp döntöttünk. Észrevettem, hogy vannak helyi buszok is, úgyhogy letámadtam az egyik sofőrt, hogy moströgtönésazonnal mutassa meg nekem, merre van a 179-es busz megállója. Sokként ért minket a tény, hogy a sok csatangolás helyett, simán keresztül kellett volna vágni a Galeria Krakowskán (ez az állomáshoz hozzácsatolt hatalmas bevásárló/szórakoztató központ), és a buszmegálló pont a bejáratnál van. Szidtuk a taxist, mint a bokrot. Krakkó másik csodája, hogy szinten minden busz és villamos megállóban, illetve a járatokon is, van jegyautomata. És, ami a legjobb: 7 naposat is tudtunk venni. (Ergo, feleslegesen kerestük a pénztárt, de erre már csak legyintettünk. … és mennyi mindenre jöttünk rá a kalandozásaink során *sírvaröhög*)

Megvettük a jegyet, jött is a busz, sikeresen leszálltunk, ahol kellett, elsőre betájoltuk az irányt (kamu! ugyanis én rögtön a másik irányba indultam, Juckó mentette meg a napot) és elértük a szállásunkat a Good Bye Lenin Revolution Hostelt. Csak ajánlani tudom! Ha valakinek nincsenek nagy igényei, csak annyi, hogy legyen hol aludni, zuhanyozni és reggelizni, akkor ez tökéletes hely.  A sok túl negatív értékelés után már így utólag, bevallom attól féltem, hogy csak Lenin bá’ szelleme tartja egyben a kecót. Hát kellemes csalódás volt. Olcsó és, mint kiderült nagyon közel van mindenhez. Nos, erre mi csak második nap döbbentünk rá, de erről majd később.

Ott hagytuk a bőröndöket és nekiindultunk a városnak, ugyanis csak délután kettőkor foglalhattuk el a szállást. Szerencsére a személyzet aranyos és van csomagmegőrzőjük is. Eldöntöttük, hogy felfedezzük a környéket, hogy majd könnyen visszataláljunk. (Ha-ha-ha! Úgy eltévedtünk, ahogy az a nagykönyvben megvan írva!) Nem sokkal azután, hogy elindultunk megtaláltuk Krakkó főterét, ahol először is a Posztócsarnokot láttuk meg.

A Posztócsarnok (Sukennice), a főtéren található, könnyen felismerhető épület. Az épületet 1257-ben nyitották meg a nyilvánosság előtt. (Bizony, nem mai épület! – és korához képest milyen jól tartja magát!) Annak idején a nemzetközi kereskedelem fontos központja volt. Virágkorát a 15. században élte, ide érkeztek be keletről a fűszerek, selyem, bőr és viasz, Krakkó pedig itt árulta a textiljét és a Wieliczkában bányászott sót és ólmot. 1875-79 között felújítátották Tomasz Pryliński tervei alapján, ekkor kapott az épület keleti és nyugati oldala egy-egy árkádsort. Az oszlopfőkön a város vezetőit ábrázoló faragott maszkok láthatóak, amelyeket Jan Matejko festő karikatúrái alapján Walery Gadomski faragta. 1895-ben az alsó csarnokba lengyel városok címereit festették fel a falra. Jelenleg a Posztócsarnokban bazár található, ahol gyönyörű dolgokat lehet vásárolni, ha valaki rászánja a kiírt összegeket.

A Posztócsarnok után még mászkáltunk, de mivel előre foglalt jegyünk volt a Sas Patikamúzeumba, előkaptuk a telefon útvonal tervezőjét, ami azt mondta nekünk, hogy körülbelül 30 perces sétával odaérünk. Nos, mi megint hittünk neki. (Nem először és utoljára sajnos. Krakkóban az időszámítás másképp folyik. Ha az útvonal tervező azt írja, 15 perc, az legalább egy órás sétát jelent. Ha egy ottani lakos, azt mondja, hogy 10 perc séta, az legalább fél órát jelent.) Tehát, mi két kis naiv magyar turista, láttuk, hogy csak végig kell sétálnunk a Starowiślna utcán, majd csak át kell sétálnunk a hídon és ott is vagyunk, úgyhogy elindultunk.

Hiba volt! Ugyanis az a bizonyos utca, sehogy sem akart véget érni. Meleg volt, fáradtak voltunk és igazán kezdtünk nyűgösködni. De végül elértük a Gettó hőseinek terét (Plac Bohaterów Getta), ahol a patikának lennie kellett volna.

A Gettó hőseinek tere:

A teret 2005-ben újították fel, ahol hetven kisebb és nagyobb fém szék állít emléket a gettóból elhurcolt áldozatoknak.

Természetesen elsőre ezt sem találtuk meg, de végül meglett. Már tudtuk hova kell mennünk. Azonban még mindig volt időnk, úgyhogy leültünk a tér melletti villamosmegállóba „hűsölni”. Ahol döbbenten jöttünk rá, hogy a 3-as villamos bizony, pont onnan jött, ahonnan mi. El is döntöttük, hogy visszafelé villamosozunk.

Végül eljött az idő, hogy megnézzük a múzeumot. Őszintén megvallom, mikor megláttuk, hogy milyen kicsi a múzeum először csalódtunk, mert azt hittük, hogy 5 perc alatt végzünk. Szerencsére nem volt igazunk, ugyanis a hely maga volt a csoda. Igazi interaktív kiállítás, ahol szinte mindent meg lehetett fogdosni, ki lehetett próbálni, ki lehetett nyitogatni a szekrényeket, fiókokat, a fiolákat megszagolgatni (persze csak a gyógynövényeseket). Igazán nagyon élveztük. Az a múzeum valami zseniális volt. Itthon is rendszeresíthetnék, mert akkor az emberek talán élvezettel mennének be egy múzeumba és nem csak kötelezően gyorsan végigfutják a repertoárt.

Pár szó azért a múzeumról: a Sas Patikamúzeum egykori tulajdonosa Tadeusz Pankiewicz, nem túl ismert, pedig nagyon sok szerepet vállalt a krakkó gettóban. A gyógyszertárat édesapja, Józef Pankiewicz, 1910-ben alapította, Podgórzeban a plac Zgody-n, ami ekkor még Krakkótól független város volt. A németek 1941 márciusában döntöttek a krakkói gettó kialakításáról, amelyre Podgórze negyedet jelölték ki és a beköltözésre két hét haladékot adtak a zsidóknak. A tervezett gettó területén helyezkedett el az Apteka Pod Orłem (Sas Patika). A németek felajánlották Pankiewicznek, hogy a városban nyithat egy másik patikát, ám ő hajthatatlan volt és mindent megtett azért, hogy a gyógyszertár az eredeti helyén maradhasson. A kenőpénzek mellett, azzal érvelt, hogy egy gyógyszertár szükséges lehet majd a gettóban, hogy megfékezzék a járványokat. Végül ő volt az egyetlen „árja”, aki engedélyt kapott arra, hogy az üzletét a gettó területén működtethesse.

A patika fontos hely lett a gettó életében, a zsidóknak különleges hellyé változott: információhoz jutottak itt, titkos találkozókat rendeztek és menedékre találtak benne. Az emberek leveleket és értéktárgyakat bíztak Pankiewiczre, aki a munkatársaival együtt kockázatot vállalva segített a gettóban élő zsidóknak. Pankiewicz több régi és értékes tórát is megmentett. Élelmiszert, árukat, hamis iratokat, gyógyszereket csempésztek, főleg nyugtatókat, amiket a gyerekeknek adtak razzia vagy szökés esetén. Pankiewicz mellett meg kell említeni azt a három, a húszas éveiben járó nőt, akik segítettek a patikusnak mindezekben: Irena Droźdyikowska, Aurelia Danek és Helena Krywaniuk. A gyógyszertár egészen a gettó 1943-as tragikus felszámolásáig működött. A jelenlegi múzeumot a gettó felszámolásának 70. évfordulójára, 2013-ban adták át. A berendezés nagy része megsemmisült, a korabeli fotók és a tanúk elmondása alapján újra gyártották őket.

A múzeumlátogatás után, most már a villamossal visszamentünk az óvárosba, ahol visszaindultunk a szállásunkra. Köszönhetően a telefonnak, baromira eltévedtünk és bizony elég morcosak voltunk miatta. Hmmm… hányadjára is fogadtuk meg, hogy soha, de soha többet nem bízzuk magunkat a GPS-re? Jó, hogy azt nem vágta a fejünkhöz flegmán, hogy újratervezééés… De végül sikerült elfoglalni a szobánkat (egy négy személyes szobában voltunk ketten, szóval jó sok helyünk volt, még válogathattunk is az ágyakból), és egy gyors zuhany után úgy döntöttünk, fáradtak vagyunk és ideje pihenni. Csak este ébredtünk fel és az első dolgunk volt bevásárolni pár fontos dolgot. Visszafelé elkapott minket az eső és olyan vihar kerekedett, hogy a vacsoraterveinknek lőttek. Úgyhogy az otthonról hozott szendvicseinket elrágcsálva és egy kisebb kártyaparti után, visszamentünk aludni.

Másnap reggeli után nyakunkba vettük a környéket, hogy alaposan megismerjük és csak úgy mászkáljunk. Megnéztük a helyi termelői és zsibi piacot, ahol sok érdekességet találtunk. El is döntöttük, hogy pénteken visszamegyünk, mert kolbászt akartunk venni. Menet közben egyszer csak Juckó felkiáltott, hogy nézd Auschwitz Last minute úttal elérhető. Nézem a táblát, nézem, de én nem látom. Aztán elkezdtünk nevetni, ugyanis az volt kiírva: Salt mine – ezt olvasta Juckó Last minute-nak. Újabb bejegyzés az Aranyköpetek by Juckó listára… Sétánk közben eljutottunk a Jagelló Egyetemre, a Wawel környékére, sétáltunk a Visztula-parton.

Itt kell megjegyeznem, hogy a vár tövében van egy pihenőhely és turisztikai infóközpont kialakítva, ahol nagyon jól elvoltunk. Vannak kitéve ilyen kifekvős-kiülős helyek, virágok, padok, hinta. Simán el tudnám képzelni bármelyik városban, mert nagyon jópofa.

Ebédre beültünk egy étterembe, ahol a levesekről rögtön lemondtunk, mert csak hideg leveseket árultak és maradtunk a lengyelek nemzeti eledelénél a pirognál. Akkora adagot kaptunk, hogy a felét hazavittük és vacsorára megettük. Úgy döntöttünk, hogy a még itthon kinézett Forum Przestzenie épp megfelelő arra, hogy a kedd délutánunkat/esténket eltöltsük. Először is: természetesen eltévedtünk. Másodszor: sajnos az egész épp felújítás alatt volt, így nem igazán láttunk belőle semmit. Deeeeeeeeeee… volt kiülős plázs… beülhettünk volna iszogatni – jó pénzért, bár bevallom legalább jókor jött a mosdó – ingyé’

Szomorúan kullogtunk vissza a szállásunkra, de a vacsora feldobta a hangulatot, ugyanis megismerkedtünk egy török fiatalemberrel – újságíró -, akivel angol-lengyel keverék nyelven nagyon jól elbeszélgettünk. Megosztoztunk vele a vacsoránkon és így az esténk elég jól telt, bár éjszaka megint elkezdett esni.

Jaj, itt még el kell mesélnem az élményünket a Żabka nevű bolthálózat egyik kisboltjában. Kiszaladtunk venni pár dolgot, majd odamentünk a pénztárhoz. A pénztáros lehúzza az árukat, kéri a pénzt, de közben heves magánéletet él a telefonjával, totálisan megfeledkezve arról, hogy mi várjuk a blokkot, a mögöttünk álló pedig szintén fizetne. Mikor az asszonyság felriadt, majdhogynem kidobott minket azzal, hogy „készen vagyunk”. Már vártam, hogy lengyelül majd odamorog valamit, hogy mi kéne még? Épphogy kibírtuk röhögés nélkül, míg bezártuk magunk mögött az ajtót. Többé nem mentünk vissza.

A harmadik napunk sajnos esővel és esővel és esővel indult. Eléggé elkettyentünk, de aztán kihasználtuk a délelőtti rossz időt és kimostuk a koszos ruháinkat. (A szálláson volt lehetőség egy kis plusz pénzért mosni.) Tanulság, nem kell annyi ruhát vinni, csak megkérdezni, hogy mosni lehet-e. – Igen! És akkor hazafelé nem úgy kellene rávenni a bőröndöm, hogy fogadjon mindent magába, amit hazavinnék, hogy közben azon imádkozom, nehogy szétpukkadjon. 😀 

Délutánra az eső elállt, ráadásul az ablakon kilesve megláttam egy plakáton, hogy pont aznap kezdődött a krakkói Pirog Fesztivál az óvárosban a Mária templom háta mögött. Lelkesen vágtunk neki – bár baromi hideg lett ekkorra – és a telefonokat eltéve (mert már nem bíztunk bennük) elindultunk egyenesen az orrunk után. És íme, ottlétünk harmadik napján ismertük fel, hogy a szállásunk bizony mindenhez a lehető legközelebb van! Ugyanis csak úgy sétáltunk a szokásos utcán, átmentünk a túloldalra és ahogy haladtunk előre, ismerősnek tűnő épületet láttunk meg.

Ekkor én meg is jegyeztem Juckónak: Juckó, az ott nem úgy néz ki, mint valami „óváros szerűség”? Ahogy közelebb sétáltunk éktelen röhögésbe törtünk ki, ugyanis az bizony maga az óváros volt: a Posztócsarnokot láttuk oldalról. Tehát, alig 5 perc sétára (10 ha lassú az ember) voltunk a főtértől. Mi meg előző nap is úgy eltévedtünk hazafelé, hogy már minden bajunk volt és szinte egymáshoz se szóltunk, nehogy egymásnak ugorjunk mérgünkben. 😀 Egyedül a lépésszámlálónk lehetett boldog – vagy azt hihette, hogy az irodai csótányok elvesztették a telefont -, mert napi 15-20 ezer lépést tettünk meg, hála a kalamolásoknak :’)

A Pirog Fesztivál kissé csalódás volt. Ugyanis első körben mind a ketten vettünk két-két pirogot az egyik standról, ahol elég nagy sor volt. Mi naivak azt hittük biztos ott van a legfinomabb. Tévedtünk. Mind a ketten vettünk Dragon fantázianévvel egyet-egyet, aminek elvileg csípnie kellett volna, de amellett, hogy száraz volt, nem is csípett. Imádom a csípős cuccokat… nagyon… ez még pislákoló szikrát se gerjesztett bennem. Borzalmas volt. Juckó vett még mexikóit, ami szintén olyan száraz volt, mint a sivatag, pedig elvileg 2014-ben ez volt a fesztivál győztese. Fesztivál győztes? Hát maximum a sivatag kincse versenyen… Én pedig żurek ízesítésűt vettem, ami fogjuk rá, hogy ehető volt. Igaz kolbászt nyomokban sem fedeztem fel benne, de a torma elvitte a hátán az ízét. Ezek után bepróbálkoztunk egy másik standnál is: Juckó vett két édeset én két sósat. Juckó szerint a málnás-túrós nem volt kellemes ízű, (málnás hányás ízű volt) viszont az almás olyan volt, mint a „nagyi almás pitéje”. Én húsosat vettem (nem ízlett egyáltalán, anyukám jobban főz – sokkaaaaaaaaaaaaaaaal!), illetve spenótos-lazacosat. Tudom, furán hangzik, én sem bíztam benne, de valami mennyei volt. Mindkettőt megkóstoltam fokhagymást-tejföllel és gombaszósszal is, mindkettővel működtek. (Na jó, a húsos nem, de ez nem a szószok hibája volt).

És Juckó végre hozzájutott a kalaphoz, amire tavaly óta fájt a foga: Este kinéztünk még a városba, mert már első nap észrevettük, hogy nem messze a szállástól van egy éjszaka kivilágított szökőkút és azt látnunk kellett. 😀

Negyedik nap reggeli után eldöntöttük, hogy megint elsétálunk a Visztula felé, ahol Krakot a waweli sárkányt is sikerült megölelgetnem. Sőt, vettem egy lengyel népviseletes nyakbavaló gyöngysort. Ugyan nem vagyok oda értük, de ez nagyon megtetszett:

Majd megkerestük a Zakrzówek víztározót, mert olvastuk, hogy nagyon szép. Sajnos, fürdeni nem lehet benne, de a látvány megérte. Először gyalog akartunk nekivágni (mert azt írta az útikalauz, hogy 20 perc séta a Waweltől), de aztán az egyik buszmegállóban megkérdeztünk két kedves nénit, hogy jutunk el a leggyorsabban és ők buszt ajánlottak, majd onnan 10 perc séta. A csinos cipőinkben úgyis jól ment, nem igaz? Nos, itt megint előjött a „krakkói időszámítás”, mert az a tíz perc jóval több volt. De nem panaszkodom, mert a látványért megérte még zergét is játszani és felkúszni a sziklás területen, hogy láthassuk.

Ebéd után pihentünk kicsit, majd ismét nyakunkba vettük a várost. Ekkora már profin közlekedtünk villamoson/buszon és gyalog. Mert minden út a Teatr Bagatelhez vezetett, ahonnan egy utcányi sétára volt a szállásunk. 😀 És valahogy mindig az utolsó előtti megállóra döglöttünk ki annyira, hogy úgy döntsünk, most szállunk fel a villingerre… – Na jó, de ott egy-egy megálló között nem öt méter volt. :)))  Megnéztük a Barbakánt és a Szent Flórikán-kaput.

1298-ban egy majdnem kétszáz évig tartó, a várost körülvevő két mérföld hosszú városfal építésébe kezdtek, mert a tatárjárás miatt rájöttek, hogy Krakkónak komoly védelemre van szüksége. A XIV. század elejére Krakkó egész városát egy monumentális kőfal védte, amelyet Nagy Kázmér uralkodása idején terjesztettek ki a Wawel-dombra is. A 47 toronnyal és 8 felvonóhidas kapuval rendelkező, két és fél méter vastag falat egy nyolc méter mély vizesárok vette körül. A város északi részén a Szent Flórián-kapu volt a főbejárat, amely az egyetlen, amely a régi formájában fennmaradt és mára a város egyik szimbólumává vált. Gótikus tornya 33,5 méter magas. Nevét a város védőszentjéről Szent Flóriánról kapta. A XVII. századra kiderült, hogy ezek a falak nem elegendőek egy erős hadsereggel szemben, amit a svéd invázió be is bizonyított. 1807-ben úgy döntöttek, hogy a falakat lerombolják, az árkot pedig földdel töltik fel. Mintegy tíz évvel később itt alakították ki a ma is létező Planty Parkot. Szerencsére a Szent Flórián-kapu és a három szomszédos bástya (Szabók, Asztalosok és Ácsok tornya) megmaradt és napjainkban a tövében szabadtéri festészeti galériák kínálják képeiket.

  Péntek délelőtt visszamentünk a piacra illetve a Galeria Krakowskába, hogy letudjuk a bevásárlásainkat. Mindketten listával érkeztünk, de nekem jó pár dolog lemaradt végül, mert persze bele se néztem a sajátomba. Vagy öt kiló csokit szermányoltam. Igen, ÖT kilót. Még a pénztáros leányzó is nézett rám, mikor felpakoltam a szajrét. Aztán meg azért pislogott, mert ékes angolsággal közöltem, hogy kártyával fizetnék. Aztán néztünk szépen egymásra, mert ő angolul én meg lengyelül nem komenikáltam. Végül szokás szerint Fairy mentette meg a helyzetet, miután közölte, hogy nincs gáz, csak a lány nem értette mit akarok. – Mert túldramatizáltad. Vagy inkább hozzá vagyunk szokva, hogy itt szólni kell, hogy kártya lesz, ott meg tök természetes nekik. :))) Azonban nem mehetek úgy Lengyelországba, hogy ne vegyek pár lengyel nyelvű könyvet és ez bizony idény is így volt. Megvettem Ilona Andrews Kate Daniels sorozatának első három kötetét és egy lengyel írónő Dorota Jaworska meleg regényét, a Rado Boyt. Sok jót olvastam róla, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Délutánra foglalt jegyünk volt az Oskar Schindler gyárba, most már rutinosan ugrottunk fel a 3-as villamosra, ami elvitt minket a már korábban meglátogatott a Gettó hőseinek terére. Onnan egy kisebb séta után meg is találtuk a gyárat. Nem hiszem, hogy be kellene mutatnom Oskar Schindlert, hiszen nemigen van olyan ember, aki nem látta a Schindler listája című filmet. Schindler mintegy 1200 zsidót foglalkoztatott a zománcedény gyárában, ezzel megmentve őket a haláltól. A gyárban jelenleg múzeum működik, a kiállítás címe „Krakkó náci megszállás alatt 1939-1945”. 45 kiállító teremben különböző témakörökre osztva ismerhetjük meg a háborút 1939-ben, a krakkói zsidók sorsát, a mindennapi életet és a családok helyzetét a megszállás alatt. A gyárat, az ott dolgozókat és a földalatti ellenállást. A vetítő teremben sikerült megnéznünk egy dokumentumfilmet, amiben három egykori ott dolgozó mesélt azokról az évekről, míg a gyárban dolgoztak. Meséltek Schindlerről, arról, hogyan kaptak ételt, mit dolgoztak és persze, hogy élték túl az egészet.

Bevallom számomra az egész ugyanolyan megrázó volt, mint tavaly Auschwitz. Még akkor is, ha a koncentrációs tábor a halál, a gyár pedig úgymond az élet helyszíne volt. Ezzel csak egyet tudok érteni. Még ahogy itt ülök és írogatok a nyugodt kis vackomban, így is félelmetes hatással van az emberre az egész. Nehéz szavakkal kifejezni az ott látottakat. Csak ajánlani tudom, aki Krakkóban jár és megteheti, nézze meg.

Aki megment egy életet, egész világot ment meg. /Talmud/

Este szomorúan álltunk neki bepakolni, mert másnap már mentünk haza.

Mivel 11 órakor el kellett hagyni a szállást, a csomagjainkat ott hagytuk és megint nekivágtunk a városnak. Megint elmentünk a Királyi várba, ahol tavaly is voltunk és utána a Visztula partján sétáltunk, ücsörögtünk majd tovább álltunk. Ebéd után még a főtér felé is visszamentünk, majd öt óra magasságában visszamentünk a csomagjainkért. Nagyon kedves volt a személyzet, hagyták, hogy használjuk a fürdőt és még át is öltözhettünk, hogy ne az egész nap viselt ruhában menjünk haza. Az állomáson beadtuk a csomagmegőrzőbe a csomagjainkat, majd  még szétnéztük az állomás környékén is. És ekkor megint hatalmasat nevettünk: természetesen most jöttünk rá, hogy az állomás szinte a Barbakánnal szemben van, tehát a szállásunk gyalog olyan 15 perc, átvágva a Barbakánon és a főtéren.

Itt épp eldöntjük, hova megyünk jövőre: A fényképen nem jól látni, de a Galéria előtt kivetítő van és székek vannak kitéve, szép nyári estéken, amikor nem esik az eső vonatra várakozás közben elücsöröghet ott az ember lánya/fia.

Bár már másodszor voltunk közösen Juckóval Krakkóban, de még így is sok minden kimaradt a látnivalókból. Biztos, hogy még vissza fogunk jönni. Egy kérés! A GPS-t felejtsük el! – Elfelejtjük! Már úgyis, szinte hazamegyünk! 🙂 

Azonban jövőre irány Gdańsk!

Krakkó – 2019. Itt az ideje egy kis beszámolót írni a nyaralásról, ami idén megint Krakkóba vezetett Juckóval. A kékkel jelölt részeket Juckó fűzte hozzá a mondandómhoz.

Lemondták a 90. Genfi Nemzetközi Autókiállítás a vírus miatt

Lemondták a 90. Genfi Nemzetközi Autókiállítás a vírus miatt

Három nappal a sajtómegnyitó előtt lemondták a szervezők a 90. Genfi Nemzetközi Autókiállítást.

(more…)

View On WordPress

New Post has been published on AutóAddikt

New Post has been published on http://www.autoaddikt.hu/90-eves-a-volvo-a-marka-a-techno-classica-kiallitason-unnepel/

90 éves a Volvo, a márka a Techno Classica kiállításon ünnepel

A Volvo a világ legnagyobb veteránautó-kiállításán, a németországi Essenben április 5-9. között megrendezésre kerülő Techno Classica keretein belül ünnepli 90. születésnapját, hiszen a legelső Volvo gépkocsi 1927. április 14-én gördült ki a svédországi Göteborgban működő gyár kapuján.

Azonban a Volvo Cars standja a Techno Classica kiállításon nem csupán a cég múltjával foglalkozik. A látogatók megcsodálhatják itt a márka legújabb modelljét, a vadonatúj XC60-at is, amely márciusban, a Genfi Autószalonon tartotta világpremierjét. A Techno Classica az első németországi autós esemény, ahol az új XC60 megjelenik.

Az új modell azt a rendkívül sikeres, első generációs Volvo XC60-ast váltja, amely a bemutatása óta eltelt kilenc év során Európa legkeresettebb prémium középkategóriás szabadidőjárművévé vált, és amelyből ez idő alatt világszerte csaknem egymillió darabot értékesítettek. Jelenleg az XC60 teszi ki a Volvo éves globális eladásainak mintegy 30 százalékát.

„Komoly hagyományaink vannak a legmodernebb technológiát kínáló stílusos, dinamikus szabadidőjárművek terén. Ez alól az új XC60 sem kivétel. Tökéletes választás az aktív életmódot élő ügyfelek számára, a modell már a márka átalakulási tervének következő állomását testesíti meg.” – monda Håkan Samuelsson, a Volvo Cars elnök-vezérigazgatója.

A Techno Classica kiállításon hat veterán Volvo modell is megjelenik:

1934-es PV654

A Volvo PV600 sorozat 1929-ben mutatkozott be, alig két évvel azután, hogy az apró svéd autógyártó megkezdte működését. Formaterve határozottan amerikai ihletésű volt, motorja pedig egy nagyteljesítményű, háromliteres, soros hathengeres erőforrás. A modell hétszemélyes kivitelben is készült, elsősorban taxinak.

Összesen körülbelül 4400 darab Volvo PV600 készült a modell nyolc éves pályafutása során.

1957-es PV444

A PV444-et 1944-es stockholmi bemutatkozásakor „a kicsi Volvo” becenévvel ihlették. Gyártása a második világháborús nyersanyaghiány miatt csak 1947-ben indult be. A Volvo most először kínált olyan autót, amelyet átlagos jövedelmű családok is megengedhettek maguknak, nem csoda tehát, hogy a kereslet messze meghaladta a gyártási kapacitást.

A PV444 volt az első Volvo, amelyet az Egyesült Államokba exportáltak. Az autó első példánya 1955-ben ért partot a kaliforniai Long Beachen, és mindössze két évvel később már a Volvo volt az állam második legnagyobb importmárkája.

1800 S

A Volvo P1800 alighanem minden idők legemlékezetesebb Volvo modellje. Világszerte „Az Angyal autójaként” vált ismertté, köszönhetően az 1960-as években forgatott televíziós sorozatnak, amelyben Roger Moore játszotta a címszereplőt, Simon Templart.

Az 1961 és 1973 között gyártott P1800 ma a gyűjtők féltve őrzött, keresett veteránja.

1968-as 145 kombi

A Volvo 1967 novemberének végén mutatta be az idővel teljes modellcsaláddá cseperedő, ma 140-es szériaként emlegetett típus harmadik változatát: a Volvo 145-öt. A Volvo 145 ötajtós kombi volt, hátul csaknem teljesen függőleges csomagtérajtóval. Mindenki egyetértett abban, hogy biztonságos, kényelmes, és nem utolsó sorban kivételesen praktikus és tágas autó volt. A csomagtartó kapacitása meghaladta a két köbmétert, padlója teljesen sík volt.

A Volvo 145 rövid időn belül rendkívüli népszerűségre tett szert, és egyre nagyobb jelentőséggel bírt a 140-es modellcsaládon belül.

262 CA Volvo 262C a márka ötvenedik születésnapján, 1977 márciusában, a Genfi Autószalonon mutatkozott be. A modell a Volvo és Bertone együttműködése nyomán jött létre; formaterve Svédországban készült, ám az autót az olaszországi Torinóban gyártották.

A 262C védjegyének számító, radikális tetővonalú, négyszemélyes kupé műszaki alapját a kétajtós, hathengeres 262 szedán adta. Az egyedi karosszériaelemekat a Bertone préselte; ugyancsak az olasz cégtől származtak a belső tér díszei: a redőzött bőr, a szilfabetétek, a vastag padlószőnyegek.

A 262C a PRV (Peugeot-Renault-Volvo) befecskendezéses, felülvezérelt, 140 lóerős B27F V6-os motorját kapta meg. 1977 és 1981 között összesen 6622 autót gyártottak.

850 R

A 850 R a sikeres Volvo 850 nagyteljesítményű változata. 1996-ban mutatkozott be, mint a 850 T5-R utódmodellje.

A keresztben beépített, 2,3 literes, öthengeres motor legnagyobb teljesítménye 250 LE volt, az autó 7,5 mp alatt érte el a 100 km/órát. Az élénkvörös fényezés a 850 R kiváltsága volt, ám a modell piactól függően öt más színben is megrendelhető volt.

A 850 R szedánként és kombiként is készült, napjainkban igen keresett youngtimer modell.

Elektromosautó-kiállítást rendeznek ősszel Budapesten

Elektromosautó-kiállítást rendeznek ősszel Budapesten

Október 6. és 8. között először rendeznek a fővárosban nagyszabású elektromosautó-kiállítást; a Mobility Next Budapesten idén ősszel alternatív hajtású közlekedési eszközöket sorakoztatnak fel. A SYMA Rendezvénycsarnokban az autókon túl elektromos kerékpárokat, rollereket, egyéb alternatív hajtású járműveket és azok kiegészítő berendezéseit (töltőket, akkumulátorokat, villanymotorokat) is…

View On WordPress

3 nap a 2024-es Unix-AMTS Show-ig

View On WordPress

http://www.napimagazin.hu/megnyilt-a-87-genfi-nemzetkozi-autokiallitas/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/megnyilt-a-87-genfi-nemzetkozi-autokiallitas/

Megnyílt a 87. Genfi Nemzetközi Autókiállítás

A keddi és szerdai sajtónapokkal megnyitotta kapuit a 87. Genfi Nemzetközi Autókiállítás, amelyen 126 világ- és európai autópremiert tartanak a kiállítók.

A genfi repülőtér szomszédságában lévő Palexpo öt csarnokában Európa egyik legfontosabb nemzetközi autókiállításán 180 kiállító 900 modellt mutat be 77 ezer négyzetméteren. A szervezők ebben az évben mintegy 700 ezer látogatóra számítanak.

fotó: vezess.hu

A szokásoknak megfelelően a sajtónapok előestéjén, hétfőn hirdette ki az Év Autója 2017 díj nyertesét az elismerést odaítélő 58 tagú zsűri. Idén a Peugeot új egyterűje, a 3008-as diadalmaskodott.

A Magyarországon gyártókapacitással rendelkező konstruktőrök közül a Mercedes és a rövidesen a PSA Peugeot-Citroen tulajdonba kerülő Opel is jelentkezett világpremierrel. A csillagos márka az új E osztályú kabriót, az Opel pedig az Insignia Grand Sport verzióját mutatta be Genfben. Az Audi a svájci kiállításra nem hozott újdonságot.

A fontosabb európai gyártók közül a BMW az új 4-es szériával, a Ford az új Fiestával, a Seat a frissített Ibizával, az Alfa Romeo pedig 107 éves történelmének első szabadidő autójával (SUV), a Stelvióval készült a genfi kiállításra. Ezeken kívül a Mazda bemutatta a megújult CX-5-ös SUV-t, a Toyota pedig az új Yarist.

Újra épített motorok a Hungexpon: Custom Bike Contest 2024 az AMTS-en

Te is hiányoltad már az épített motorokat? Az idejét sem tudod, mikor votl már egy jó motorszépségverseny Magyarországon? Idén elérkezett az idő, hogy ismét egy helyen csodálhassuk meg a magyar motorépítők műveit. Ugye te is ottleszel az AMTS-en a Custom Bike Contesten? 2018 óta szervezünk hot rod, custom car és veterán amerikai autós tematikát tartalmazó betétrendezvényt az AMTS-en, a Hungexpo területén évente megrendezett Automobil Tuning Show-n. Az ’öreg’ amerikai autós kultúrával minden országban szorosan összefonódnak a motorkerékpárok és a rockabilly is, így elkezdtünk kiállítási standunkra évről-évre becsempészni épített motorokat, valamint a stílushoz illő zenekarokat. A motorépítő vendégeinkkel folytatott beszélgetések végén mindig arra lyukadtunk ki, hogy milyen jó lenne újra egy verseny! Hiányzik nekik a megmérettetés, az elismerés, a közös beszélgetés arról, hogy melyik motor milyen alkatrészekből, milyen buktatókkal készült – a közösség! Mivel évek óta nem került megrendezésre itthon, valamint a Hungexpora is visszaengedték - hosszú kihagyás után - a motorokat, elkezdtünk foglalkozni a gondolattal. Körbejártuk a dolgot: nem sértünk-e érdekeket, szükségünk van-e nekünk a szervezés gondjaira? Hosszas mérlegelés után belevágtunk! Hál’ Istennek sokak örömére! Rengeteg motoros és építő barátunk, ismerősünk van, akiktől pozitív visszajelzéseket és jótanácsokat is kapunk - köszönet érte! Hat héttel a rendezvény előtt hirdettük meg a versenyt, és a szűkös határidő ellenére is kb. 40 motorkerékpár nevezett Old School, Cafe Racer, Módosított Metrikus és Módosított Collos kategóriákban! Talán mondhatjuk, hogy elsőre ez egy szép eredmény. A nevezők körében nagy a lelkesedés, vannak akik még az elmaradt EMAT-ra építették motorjukat. Ahogy beszélgetünk velük, kiderül: sokan sajnálják, hogy annak az időszaknak vége, de örülnek, hogy azért most meg tudják mutatni magukat. Müce Svájcból hoz egy motort, jön a Gigamachine, a Monster Customs, jönnek fiúk Erdélyből, többen vidékről - erőn felül, még azt sem tudva, hogyan juttatják föl a motort, hol alszanak, de itt szeretnének lenni. Bánházi Gabi egy emlékmotort épít, ami már félkészen is gyönyörű! Minden tisztelet az övék! Hárman dolgozunk a versenyen, lelkesedésből. Reméljük nem okozunk csalódást! Igyekszünk zökkenőmentesen lebonyolítani, és azon leszünk, hogy minden résztvevőnk jól érezze magát! Szeretettel várunk minden motorost, a kiállítás három napja alatt 2024. március 22-24. között a Hungexpon, az UNIX-AMTS kiállítás D pavilonjában. Reni, Robi és Dani Idén több motoros cég is kinn lesz, a Harley, az Indian, a Keeway, A KSR, illetve a kiállítói listán motoros alkatrész- és kiegészítő forgalmazók is vannak. ...évek óta nem voltak, hátha idén valami újra beindul. Read the full article

Néhány éve Prága óvárosának utcáin sétálgatva pillantottam meg egy hatalmas fémszobrokkal operáló kiállítást, de akkor valamiért kihagytam a lehetőséget. Aztán az internet nevű csodálatos találmánynak köszönhetően nemrég hozzám is elért az információ, miszerint ez az utazó vándorkiállítás tavaly év végétől Budapest belvárosában is megtalálható. És ha már itt van a közelben, miért ne menne el az ember? Főleg, ha kimondottan sci-fi és horror rajongó?

Magyarország első fémhulladék kiállítása, ahol a művészet és a kreatív recycling találkozik – ezzel a hangzatos ígérettel találkozhatunk, ha felmegyünk a Dohány utca 30. szám alatt lévő (pince)galéria honlapjára. És valóban, nem hazudnak: kiállított szobrok teljesen mértékben újrahasznosított autó-alkatrészekből készültek. Ha közelebbről szemügyre vesszük őket, a lakkréteg alatt hamar feltűnnek a láncok, motorblokkok és egyéb ismerős elemek. Gigászi teremtményekről van szó, melyeknek átlagos tömege általában meghaladja a fél tonnát, és amelyeket több darabban lehet csak szállítani. Egy-egy példány pedig több mint két méter magasról tornyosul a látogatóra. Komplexitásuk tényleg elképesztő kreativitásról tesz tanúbizonyságot.

A három teremben, mintegy 263 négyzetméteren elterülő alkotások nagy része valamilyen popkultúra által ihlette teremtmény, legyen szó filmekről, sorozatokról, különféle valós és/vagy fiktív lényekről. Mivel a galéria interaktív, így lehetőség van egyes (esetenként mozgások hatására hangok adó) szobrokra felülni, meglovagolni vagy egyéb pózokban őket igénybe venni. Ha belegondoltok, mikor pattantatok legutóbb egy fémraptor vagy egy mecha-orrszarvú hátára?!

All-focus

All-focus

All-focus

De hogy ez a látszólag turista-mágnesként üzemelő belvárosi program miért is került éppen egy horror és sci-fi tematikával foglalkozó filmes oldalra – kérdezhetnétek jogosan. Válasz önmagáért beszél. A fémhulladékból készült alkotások között olyan kultikus alakokat láthatunk, mint a galaxis legvérszomjasabb ragadozójaként elhíresült Predator, illetve ellenfelének az Alien-nek több mint háromféle különböző leképezése. De találkozhatunk még a Ridley Scott Idegen-kánonjába tartozó Teremtőkkel (space jockey), valamint még mindig ugyanezen tematika kapcsán a világhírű svájci képzőművész, az Alien kinézetéért is felelős H.R. Giger Birth Machine című kompozíciójának fémhulladékokkal történő újra-alkotásával is.

All-focus

All-focus

All-focus

Persze a Terminator, Transformers, Shrek, illetve a Trónok harcának rajongói sem maradhatnak ki a jóból, ezen felül pedig a kiállítás folyamán megtekinthetünk egy rövid werk-filmet a szobrok keletkezéséről és mozgatásáról. Aki pedig nem érné be ennyivel, lehetőség van (ugyancsak autó-alkatrészekből összeállított) miniatűr szobrok megvásárlására is.

eyescream

  INFO: https://metalartgallery.hu/#1#aboutus

FB: https://www.facebook.com/pg/metalartgallerybp/about/?ref=page_internal

Élménybeszámoló: Amazing Metal Art Gallery Néhány éve Prága óvárosának utcáin sétálgatva pillantottam meg egy hatalmas fémszobrokkal operáló kiállítást, de akkor valamiért kihagytam a lehetőséget.

Kikapcsolódási lehetőségek és vásári forgatag a Dunaszerdahelyi járásban

Programajánlónk a Dunaszerdahelyi járásból.

Érdekli az R7-es környezetre kiváltott hatása? Megnézné, milyen, ha félrelép a miniszter? Megmozgatná az izmait? Házikedvence társaságában szórakozna? Vásárolgatással egybekötött kikapcsolódásra vágyik? Szeretne másokon segíteni, akár életet menteni? Íme, a csallóközi programajánlónk:

  Somorján szeptember 17-én, hétfőn 8.30-kor téli gyerekruha-kiárusítás kezdődik.

    A siposkarcsai községházában szeptember 17-én, hétfőn 16.00 órai kezdettel nyilvános fórumot tartanak az R7-es gyorsforgalmi út Albár-Ollétejed szakaszának környezeti hatásai kapcsán.

  Dunaszerdahelyen szeptember 17-én, hétfőn 18.00 órakor motivációs előadással egybekötött könyvbemutatóra kerül sor. Részletek ITT.

  Nyárasdon szeptember 18-án, kedden 18.00 órakor előadás kezdődik.

    Dunaszerdahelyen szeptember 18-án, kedden 18.00 órakor bemutatják Lakatos Levente Barbibébi című könyvét a helyi művelődési központban.

  Dunaszerdahelyen szeptember 19-én, kedden 9.00 órakor versenykiértékelést tartanak.

    Dunaszerdahelyen szeptember 19-én, kedden 9.30-kor csajos reggeli kezdődik. Részletek ITT.

  Nagymegyeren szeptember 19-én, szerdán 17.00 órakor kiállítás-megnyitóra kerül sor.

    A dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban szeptember 19-én, szerdán 18.00 órakor beszélgetés kezdődik Dr. Alival a Szibériából érkezett sebészorvossal. A következő témákat boncolgatják majd: migráció, háborús Szíria, terrorizmus, a muszlimok és a keresztények kapcsolata, a család és a kölcsönös elfogadás.

  Somorján szeptember 19-én, szerdán 19.00 órakor Bródy János koncertre kerül sor. Részletek ITT.

    Dunaszerdahelyen szeptember 20-án, csütörtökön 11.00 órakor kezdődik a 38. hagyományos csallóközi vásár. Részletek ITT.

      Nyárasdon szeptember 21-én, pénteken 18.00 órától a község írásos említésének évfordulója alkalmából ünnepi koncertet ad Bacsó Mátyás.

    Vásárúton szeptember 21-én, pénteken 18.00 órakor könyvbemutató kezdődik.

    Dunaszerdahelyen szeptember 21-én, pénteken 18.00 órakor beszélgetésre kerül sor.

    Nagymegyeren szeptember 21-én, pénteken 19.00 órakor vígjátékot mutatnak be.

    Vásárúton szeptember 22-én, szombaton 9.00 órától kerül sor a 7. Vásárút – Felsővámos – Csallóközkürt futóversenyre. Részletek ITT.

    Dunaszerdahelyre szeptember 22-én, szombaton 9.30-ra érkezik az Avon-autó.

    Somorján szeptember 22-én, szombaton 10.00 órakor családi programokkal egybekötött kutyakiállításra kerül sor.

    A dunaszerdahelyi NFB klubban szeptember 22-én, szombaton 18.00 órakor Irodalmi Road Movie kezdődik.

    Csiliznyáradon szeptember 23-án, vasárnap 8.00 órakor véradás kezdődik.

    Dunaszerdahelyen szeptember 23-án, vasárnap intenzív ének workshop lesz.

    Használja ki a őszi kellemes időjárást, s érezze jól magát!

  Összeállította: Laky Erzsébet

AMTS 2018 Nemzetközi Autó & Tuning Kiállítás, Fesztivál és Show most és még 2 napig tart! A kiállított autókról már most több mint 400 fotó itt megtekinthető: https://ift.tt/2GjYtlK 2008-ig visszamenőleg megnézheted az AMTS Tuning Show-n (korábban Carstyling Tuning Show) készült több ezer fényképet itt: https://ift.tt/2ue1iA1

Las Vegas megmutatta a jövőt

Amerre csak nézünk, mindenütt drónok repkednek kisebb-nagyobb ketrecben, egy kicsit tovább haladva pedig belépünk a robotok világába. Egy félcsarnoknyi helyet csak ezek az újdonságok foglalnak el. A jövőben jártunk, egészen pontosan Las Vegasban.

A kaszinók városában minden évben megrendezik a szórakoztatóipari szakkiállítást (CES – Consumer Electronics Show). Ez a rendezvény ízelítőt ad abból, milyen technikai, technológiai újdonságokra számíthatunk az adott évben. Nem csak a trendekbe kapunk egy kis betekintést – a gyártók ugyanis konkrét eszközöket, készülékeket is megmutatnak a szakmai közönségnek. Kiállítóból, látogatóból idén sem volt hiány, több mint 4000 kiállító és csaknem 200 ezer résztvevő, látogató lépte át a CES kapuit.

Már az is sokat elárul arról, milyen gyorsan fejlődünk technológiai értelemben, hogy a mostani kiállítók, trendek egy részéről 5–10 évvel ezelőtt még csak nem is hallottunk. Ez leginkább a startupokra jellemző: ezeknek a vállalkozásnak jó része olyan, mint a kaszinó – egy ideig emelkedik, dől a pénz, nagy a figyelem, de ugyanilyen gyorsan el is halhatnak még azok az ötletek is, amelyek első hallásra tuti biznisznek tűntek.

Las Vegas sok mindenben a legek városa, és ez a kiállításra is rányomja a bélyegét – akkora területen mutatják be az újdonságokat, hogy azt szinte lehetetlen bejárni. Éppen ezért már most elnézést kérünk olvasóinktól, hiszen első körben csupán azokról az újdonságokról írunk, amit sikerült megnéznünk, így biztosan kimarad rengeteg érdekes újdonság, ezekről később mindenképpen írunk.

Térjünk vissza a csarnokokba! Ha kulcsszavakkal szeretnénk összefoglalni a kiállítást, akkor elsősorban ezek jutnának eszünkbe: 5G, okostelefonok, mesterséges intelligencia (a kiállítás egyik „sztárja”), virtuális valóság, önvezető autók, robotok, drónok, fantasztikus tévékészülékek, okosotthonok, verseny a méretekkel (valamiből a minél kisebb, valamiből a minél nagyobb a nyerő), egészségügyi fejlesztések, mindent tudó konyhai gépek és sok-sok olyan eszköz, amelyről most úgy vélekednénk, hogy teljesen felesleges fejlesztés. És még valami: szinte mindent már hanggal is irányíthatunk, mindegyik eszközben megtalálható a Google Asszisztens vagy a konkurens Alexa. Az egyik bemutatóteremben csak úgy záporoztak a kérések, Alexa, tedd ezt, Alexa, tedd azt…

Ha a tömeg alapján ítéljük meg a kiállítást, akkor egyértelműen az a csarnok volt a legnépszerűbb, ahol a nagyok – Samsung, LG, Sony, Intel, Huawei, Panasonic stb. – mutatták be az újdonságaikat, ezen belül is a legmenőbb termékek, újdonságok a nagyobbnál nagyobb, fantasztikus, élethű képet mutató televíziók, a legújabb okostelefonok (a Samsung várva várt S9-es telefonját nem itt, hanem a pletykák szerint Barcelonában mutatják be), az okosotthonok voltak, de az itt felvonultatott robotok sem voltak magányosak. Láttunk olyan robotot, amely gyakorlatilag nem volt más, mint egy bevásárlókosár, így már látható a kép, hogy a jövőben az üzletekben is egyre több helyen jelennek meg az ilyen emberszabású „lények”, amelyek értelmes arcot vágva pakolják a kosarukba azt, amit a tulajdonosuk kért. Az is lehet persze, hogy a robot majd azt is számon tartja, hogy éppen mi hiányzik a háztartásból. A háztartási gépek is fejlődnek, de még csak most vannak kibontakozóban, egyelőre várni kell a tömeges elterjedésükre – ami már most is minden esetben igaz, hogy ezeket a gépeket már hangalapú paranccsal is utasíthatjuk: a klímát, hogy állítsa be a kívánt hőfokot, a hűtőt, a mosógépet, a szárítógépet, a vasalógépet… És ha már itt voltak az okostelefonok is, akkor nem maradhatott ki az 5G-technológia sem.

A tévék pedig? Egyszerűen lenyűgözők, évről évre egyre szebb képeket kínálnak a kijelzők, a technológiai kulcsszavak is változnak, a lényeg azonban, hogy a jövőben a mostaninál is sokkal jobb minőségű tévékészüléken – amely minden esetben már okostévé is egyben – nézhetjük a kedvenc műsorainkat. Volt egy további érdekes trend is: a néhány éve még nagy sztárnak minősülő 3D-s képernyők teljes mértékben eltűntek a kiállításról. Egyet láttunk, amelyet valóban élmény volt nézni, ez szemüveg nélkül működött, és volt egy másik nagy 3D-s LED-panel, ennyi volt a teljes háromdimenziós felhozatal (vagyis amennyit megtaláltunk).

Néhány évvel ezelőtt alig voltak autós cégek a CES-en, ma már a kiállítók csaknem húsz százalékát ezek tették ki – ez pedig nem véletlen, hiszen az autóiparban is megjelennek az olyan technológiai újdonságok, amelyek alapjaiban változtatják meg az autósok világát, a vezetés élményét – jönnek ugyanis az önvezető autók.

Természetesen nem maradhatnak ki az olyan ínyencségek sem a felhozatalból, mint a masszázsfotel (mondanunk sem kell, hogy ez is okosverzióban), az okoságy, a kínai gyártók jobban-rosszabbul sikerült termékei. Egy műanyag zsákba csomagolt, hullaszerű képződménybe is beleszaladtunk, körülötte fehér köpenyes emberek mutogattak. A látvány annyira bizarr és meglepő volt, hogy fel is adtuk annak kiderítését, mi akar ez lenni. Ha fontos, előbb-utóbb úgyis hallunk róla. Egy különös marketinges harcnak is tanúi voltunk – a Nikon már a bejáratnál elhelyezte a táskáit, amelyekbe a látogatók összegyűjthették az információs anyagokat, de a konkurens Polaroid gyártó nagyobb táskával készült, és amint odaért a látogató, azonnal elsüllyesztette a kisebb nikonos táskát – ezt senki sem úszta meg, aki arra járt. Ebből is látszik, hogy minden informatikai cég számára elengedhetetlen a megjelenés a Las Vegas-i eseményen, és nem elég megjelenni, nyomulni kell minden fronton.

A három évvel ezelőtti kiállítás a drónok nagy berobbanását hozta, ma már a robotoké volt a főszerep: volt itt ilyen emberszabású „lényből” rengeteg – ez pedig azt vetíti előre, hogy a hétköznapjainkban is hamarosan megjelennek a robotok. Már nem az a kérdés, hogy az életünk mely területét segítik ezek az újdonságok, hanem az, melyek lesznek azok a területek, amelyek irányításából kimaradnak a robotok. Mert lehet ellene tiltakozni, de azt a Las Vegas-i CES is évről évre bizonyítja, hogy amit itt bemutatnak, az hamarosan megjelenik a mindennapi életünkben is.

Ám hogy ne csupán a trendekről beszéljünk, nézzünk meg közelebbről néhányat a most bemutatott eszközök, megoldások közül.

Az egyik legnagyobb érdeklődés a televíziós standokat övezte, ami nem véletlen. Itt láthattuk azt a készüléket, amely egyszerűen feltekerhető. Az eszközt az LG mutatta be (természetesen ez még csak prototípus), a képernyő átlója 165 centiméteres, és a televízió OLED-technológiával van felszerelve. Nem is a technikai paraméterek a legérdekesebbek, hanem az, hogy az eszközt valóban fel lehet csavarni úgy, hogy a kijelző nem törik el, nem sérül meg. S ha már az televízióknál tartunk: egyetlen gyártó sem akart lemaradni, a néhány éve még óriási újdonságnak számító 4K helyett már a 8K-s megjelenítés volt a minimum az összes gyártónál. A sima HD-s felbontásnak is már csak hűlt helye volt, mindenki az ennél szebb képet biztosító OLED-megoldással nyomult. Igaz, a Samsung egy saját fejlesztéssel jelent meg a kiállításon, ez a Microled, s hogy a nagy versenyben bemutassa, hogy ez a jobb technológia (meg egyelőre drágább is), egy óriási The Wall elnevezésű képernyővel villantott. A kiállítás e legnagyobb tévéje 371 centis átmérőjű (146 hüvely), de egy másik különleges tulajdonsága is van, nevezetesen, hogy a néző dönti el, mikor mekkora méretben szeretné nézni a tévét. A tévés felhozatalhoz még annyit, hogy természetesen okos az összes modell – ez ma már nem újdonság, hanem elvárás.

A tévéktől vissza a robotokhoz: az LG három robotot is bemutatott a kiállításon, a felszolgáló robot a pincérek munkáját veszélyeztetheti (lehet, hogy borravalót sem kell neki adni?), a bevásárló robot, ahogy a nevéből is kiderül, a bevásárlást segíti, míg a hordár robot a szállodaiparban segíthet a csomagok szállításában. A cég szerint a robotok gyártása egy olyan szegmens lehet a jövőben, amely alapjaiban rendezheti át a piaci viszonyokat. És az életünket is, hiszen amit Las Vegasban bemutatnak, az nem más, mint ízelítő a jövőnkből.

A helyszíni tudósítás támogatója a Telekom mobilszolgáltató

Las Vegas megmutatta a jövőt a Nemzeti.net-en jelent meg,