2.5 éve élek külföldön. Első évben sokat kellett hazarohangálni, jó volt hogy volt egy magyar SIM. Céges kártya volt, de pár hónapja kiszállítam a cégből jogilag is, így most, hogy lejárt a hűség, ki kell hozzam az előfizetésemet is onnan. Józan számítás szerint nincs szükségem erre a kártyára. Olcsóbb, ha arra a néhány hétre, amikor nem Svájcban vagyok, egyszerűen veszek ilyen adhoc roamingot az itteni előfizetésre.

De 23 éve megvan ez a számom. Nehéz megválni tőle. Van értelme csak azért fizetni, mert érzelmileg kötődöm hozzá? Nem egy szép szám, nem könnyen megjegyezhető, de az életem felében az enyém volt. Az én számom.

Kijött a Beatles legeslegutolsó száma, és én ugyan nem komálom a Beatlest, de ez egy nagyon szép szám lett.

A friendzone nem barátság

Tegnap olvastam itt a tumblin egy beszélgetést, olyan szép volt benne, hogy a barátság alulértékelt dolog, mert mennyire szép és értékes dolog szex nélkül is egy kapcsolat. A szeretet, a bizalom, a támogatás. És a többiek is kifejtették, hogy bizony, miért ne lehetnénk barátok, ha egy pár nem akarunk lenni.

Ha barátságzóna szóba kerül, akkor mindig férfiakra gondolunk. Szerelmes, udvarlós, kezdeményező férfiakra, akiket visszautasítanak. Azokra a gondoskodó, odaadó, epekedő lányokra nem, akikkel tele van a tumbli. Akik barátként vannak jelen, mert a fiú/férfi nem kezdeményez, nem mutatja ki, hogy vonzódna, a lány egyértelmű jeleit meg lerázza magáról, hiszen a barátság annyi mindent megenged. Olyan, mint egy párkapcsolat, még ölelés, puszilkodás is lehet benne, együtt alvás, millióféle együttlevés, csak közösülés nem. Meg párkapcsolati elköteleződés nem.

A friendzone nem barátság.

Az egy speciális és nem egészséges egyoldalú kapcsolat, ami lehet nagyon szoros, mert kielégíti az elutasító fél igényét is. Aki, teljesen emberi módon, vágyik a szeretetkapcsolatra, vágyik az elismerésre és túlnyomórészt szingli, akinek megerősítést nyújt az, hogy valaki ennyire szereti. Erről lemondani nagyon nehéz. Egy értékes ember vonzalmáról lemondani nagyon nehéz. Meg valójában nem is nagyon lehet. Hiszen aki vonzódik, az igyekszik fenntartani a kapcsolatot és megadni mindazt a szeretetet, amit csak képes adni. Naponta kéne ennek ellenállni, pedig annyira csábító inkább sodródni a baráti ölelésében.

A másik fél azzal ámítja magát, hogy ki fogja bírni, meg persze azzal is, hogy „talán”. De nem is bírna máshogy viselkedni, mint elhalmozni szeretettel a választottját. Hogy miért nem tud lemondani? Mert a barátság majdnem olyan...

Csak amivel nem számítanak a barátságot választók, hogy a friendzóna egy nyitott ketrec, amiből végig kell nézni ahogy a másik párt keres. Ott kell lenni, támogatni, vigasztalni, drukkolni és megérteni. Azt is, amikor a szerelmük választottja sokkal „rosszabb” náluk.

Ez a pokol, nem a szexmentesség.

A friendzone szerintem sosem válik barátsággá. Pont azért, mert nem égeti ki a kapcsolatból azt a részt, hogy pfff... a párkapcsolatunk nem működik, de amúgy bírjuk egymást, legyünk barátok. Vagy ne legyünk azok se, mert így már nem is érdekes az egész.

Mindig gyanakszom, amikor egészséges felnőtt emberek „csak barátok”, hogy vajon melyikőjük van friendzone-ban. Persze, ő döntése és reménykedhet, hogy „elmúlik”.

Szerintem nem múlik el.

A gyötrődés elérhet olyan pontra, ahol a delikvens legyilkolja a kapcsolatot, de egy rendes szerelemnek semmit sem számít az idő vagy a távolság. Picit persze olyan, mint egy mánia, hiszen minden az, ami fontos valakinek, de amúgy logikus, hogy nem múlik el. Ha nem azért szeretsz valakit, mert kapsz tőle dolgokat, akkor azt aki, azt szeretheted bárhol és bármikor.

Ha ezt tudod, akkor azt is tudod, hogy ezzel mások is így vannak. A meg nem élt szerelmek ott vannak. Ott lebegnek a gondolataiban, befolyásolják a cselekedeteit, a vágyait, a reményeit. Sosem jut túl rajta. Minden ahhoz lesz hasonlítva, amit a valóság nem tud felülmúlni. A legrosszabb párosítás a reménytelenül szerelmesbe reménytelenül szerelmes.

Nem azt mondom, hogy nem létezik barátság férfi és nő között.

Egyrészt van, amikor a szexuális vonzalom annyira enyhe, hogy annyira a mozgólépcsőn is „szerelmes” lesz az ember, aztán megy tovább, vissza se néz. Másrészt, amikor a szexen már túl vannak, és nem volt nagy szám, inkább visszaspuriznak a biztonságos barátságba. És ott van a kölcsönös használat a barátság címszó alatt. Üzleti forma, amiben a másik személyiségét tulajdonképpen nem kell szeretni, csak vigyázni, hogy az egyensúly meglegyen. És ott van az is, amikor a szexuális vonzalom máshova csatornázódik. Akár bele a meglevő párkapcsolatba. Senki se tudja, kire gondolsz dugás közben. Már elvált emberek között szokott még kialakulni, főleg idős korukra a gondoskodó barátság. Akivel lehúztunk 10-20 évet, az elnézőbb, amikor öregen megrottyanunk, hiszen ő is, de legalább ott volt, amikor fiatalabbak voltunk. Lehet, hogy az agyunkra megy, de ő már látott betegen, kiszolgáltatottan, mellette az se ciki, ha büdös gyógyszerszagú vagy, csöpög belőled a pisi és kontrolálhatatlanul bántanak a szelek.

De amúgy nincs.

Az emberek szabadon dönthetnek magukról, a kapcsolataikról, és semmi sem tart örökké, csak néha előbb halunk meg. Azért a legmesésebb Pán Péter–Csingiling–Wendy hármasa, ahol senki sem felnőtt, mindenki szerelmes valahogy és mindenki friendzone-ban van.

Megvettem életem második (remélem utolsó) autóját végre.

Hosszú és unalmas írás.

Nem rossz autózni egyébként, csak hát kurva sokba kerül az egész buli, minden centet sajnálok erre költeni, de egyelőre nélkülözhetetlen a munkába járáshoz. Néhány év múlva lelépek innen vidékről, beköltözök valami nagyobb városba, ahol biciklivel és tömegközlekedéssel minden elérhető lesz, és megszabadulok tőle.

Szóval az első kocsival nagyon csúnyán rábasztam, kurva sokat kellett rákölteni, remélem ez talán kevésbé lesz problémás.

Ez egy 2008-as Ford Fiesta, 2500 euróért.

Nagy nagy mázlim, hogy pont két hete kaptunk plusz lóvét, miszerint inflációkompenzáció, és ezáltal lett annyi pénz a számlámon, hogy ki tudom csengetni az autó árát. És aztán gyorsan 1000 euró folyószámlahitelt is felvettem, mert azért valamiből élni is kell.

Már vagy két hete kinéztem ezt a gépet az interneteken, és ma sikerült is megvenni. Ma meg holnap szabin vagyok, a tavalyi maradékot március végéig ki kellett venni, hát így. Tavaly ugyanez volt, csak tavaly elég szép idő volt ilyenkor, nem ez az esős takony, mint most, tavaly marha jót motorozgattam a környéken, idén viszont lett időm az autót megszerezni.

Volt feleségem autóját kértem kölcsön, hogy elutazzak egy kb. 100 kilométerre innen, mert ott van a Fiesta. Előtte azért felhívtam a kereskedést, aki hirdette, hogy meg van-e még. Megnéztem, jól néz ki, nagyjából minden működik is, csak beindítani nem sikerült, de csak az akksi volt lemerülve, hozta az ember a bikagépet, azzal beindult. Mentem vele egy tíz percet, jónak tűnik.

Oké, megveszem. Kurva mázlim volt (illetve ez majd kiderül később, hogy jó-e a gép, sajnos bármikor bármi beszarhat, mint az első autómnál volt, de talán ez nem olyan lesz), mert volt más jelentkező is, csak én hamarabb értem oda. Tudnak-e hitelt intézni hozzá? Hát azt ilyen olcsó használt autóhoz ők nem csinálnak. Hála istennek ugye pont van annyi a számlámon, hogy mégis rögtön megvegyem, úgyhogy hajrá. Kp vagy utalás jöhet szóba, de ha hozok most azonnal egy ezrest, mint előleg, akkor megírjuk a szerződést. Irány a helyi Sparkasse.

De csak öccázat adott a gép. Majd a vége felé lesz erről is magyarázat. Szerencsére ezt is elfogadta az ember, szerződést aláírtuk, odaadta a 2 forgalmi papírt (itt németbe valamiért kettő van, egy kisebb meg egy nagyobb, nemtom mér) meg a TÜV papírt, miszerint műszaki vizsga. Ami tök friss, két év múlva kell majd csak újra vizsgáztatni. Az öreg roncs Peugeot rendszámát megtarthattam, amikor múlt héten kiírattam a hivatalban, így egy pár eurót lehet spórolni. (Itt kell spórolni, nem a kocsmában!).

Ezekkel aztán hazajöttem, kurva nagy mázlimra hazaérkezésem után egy órával már volt is időpont a Landratsamtba. Kellett még egy papírt kitölteni, hogy az állami adót ennek alapján évente leszedhessék a számlámról. Csak egyet felejtettem ki, egy bizonyos EVB szám, a kötelező biztosításé. De rendes volt az ügyintéző, azt mondta, hogy ha most azonnal felhívom a biztosítómat, és megmondják nekem, akkor visszajöhetek egyből, nem kell új időpont.

Kisétálok az épületből, hívom a biztosítót, és ők roppant kedvesen 5 perc alatt meg is mondták nekem. Vissza a hivatalba, 32,5 euróért meg is kaptam az új pecsétet a rendszámokra.

Már csak a maradék 2000 eurót kell valahogy felvenni a számlámról, bemegyek hát a bankomba, ahol 5 éve a folyószámlát nyitottam. Újabb kurva nagy mázli, hogy pont ma vannak 6-ig nyitva, egyébként csak 5-ig szoktak, én meg 5:45-re érek oda. Mondom a kedves hölgynek, hogy kéne 2000, mert az automata csak öccázat adott.

Kiderült mi itt a stájsz. Hogy hát én távoli bajorországban vettem fel, és bizony a Landkreis (kábé megye vagy járás) határain kívül max. 500, viszont itt felsősvábföldön 2000 a limit! Miafene! De hát már 500-at ma felvettem, így csak 1500-at adna a helyi automata is ki. Hát akkor a hölgy elkérte a kártyámat meg a személyimet, aláíratott velem valami egy tableten, és azt mondta, hogy menjek ki az automatához, dugjam be a kártyát, és kiadja a 2000-et. De még adott egy banki pénzes borítékot, hogy legyen mibe tenni a lóvét.

Így aztán minden akadály elhárult, holnap már csak vissza kell menni az autóért, odaadni a maradék dellát, feltenni rá a rendszámot és kész. Így pont sikerül mindent a két szabadnap alatt elintézni.

Remélem ezzel az autóval nem lesz annyi baj.

Ki tudja pontosan, de talán valamikor a kilencvenes évek közepén hallhattam utoljára ezt a lemezt. Még akkor sem kerestem elő, amikor Didikével fejtegettük a jelenséget jó négy éve. Viszont a koliban megvolt ez, és másik néhány Los Andinos kazettán, és sokat hallgattuk, fene tudja miért. Eleinte poén volt, ahogy korábban is írtam a link mögött, de aztán tényleg megszerettük. Most munkaügyi okokból belehallgattam és túl azon, hogy fejből ment, már a bevezető rövid szöveg is, egészen meglepett, hogy pl. a Cuyani című szám így 25 év után is mennyire tetszik. 

Már az szép történet, hogy néhány székesfehérvári középiskolás valahogy beleszeret az andoki népzenébe, de annyira, hogy ez a szeretet aztán hosszú évekig együtt tartja őket, de annyira, hogy nemcsak zenekarként működnek, hanem egy csomószor elmennek az Andokba zenét gyűjteni, de annyira, hogy a helyiek megbecsülését is elnyerik. Ez talán nem is zenekari történet, hanem inkább egy barátság története. Mennyi esély van arra, hogy egy középiskolás zenekar együtt marad? Előbb-utóbb kihullik, akinek nem ez az élete. De hogy öt székesfehérvári kamasz mind annyira megveszik az andoki népzenéért, hogy ez lesz az élete? És ha a Hungaroton úgy dönt, hogy nem chilei folkdalokat ad ki, hanem perzsa zenét, akkor is ennyi évig jártak volna Iránba? Jó, persze a Los Andinos története sem kivétel, ezután a lemez után összeveszett a zenekarvezető és a maradék öt tag kilépett (de folytatták, Los Gringos néven - történetük szorosan összefonódik a Fonó indulásával).

Nehéz megfejteni, hogy mitől jó ez a lemez, mert az. Mitől jobb, mint az aluljárós zenekarok egy jó része? Az autentikusságot helyettesíti a vágy, hogy ezt játsszák, de akkora vágy, hogy helybe jártak gyűjteni. Romantikus is, eszképista is, mégis van benne valami, ami a szenvedély és a tisztelet keveréke. Ja, meg Jánossy Béla bivalyul felvette. Pazarul szól.

Az másik kérdés, hogy miért emlékszem erre a lemezre ilyen precízen, hogy nem is tudok róla? Alvó tudás, amit hallgatás közben pillanatról-pillanatra ébresztek fel. Mert az tényleg van, hogy a legnyitottabb korszakban beszippantott ismeret ilyen mélyre épül, bármikor előhívható. Ott van a kisagyban.

Kollektivista sztoicizmus - rövid szösszenet a szűretlen gondolataimról

Közvetlen baráti körömben nem titok, hogy erősen szimpatizálok az anarchizmus bizonyos formáival, kifejezetten az ökoanarchizmussal és az anarchoszindikalizmussal. Ezek eredendően kollektivista ideológiák, melyek kifejezetten a külvilágra, a közösségre, annak megváltoztatására és formálásra koncentrálnak.

Mindemellett magam sztoicistának vallom. Bár a sztoicista gyakorlaton van mit dolgoznom még. Ez sokak számára egy önellentmondásos álláspontnak tűnhet, hisz a sztoicizmus eredendően az ember belső világával, az egyes szám első személlyel, az ÉNnel foglalkozik. Röviden individualista.

Ennek az állítólagos önellentmondásnak ad egy extra löketet a tény, hogy Manosphere-es, konzervatív hangok, mint Andrew Tate vagy Jordan Peterson a napjaink a leghíresebb képviselői a filozófiának.

Én viszont azt állítom, hogy a vélt önellentmondás pusztán a sztoicizmus félreértéséből származik. A kollektivista baloldali álláspont nem csak, hogy kompatibilis a sztoicizmussal, de a mindennapi gyakorlata egyenesen hasznos is baloldali aktivisták számára.

A köztudatban a sztoicizmus úgy él, mint ez a "férfias" kőarcú életvitel, ahol nem mutatsz soha érzelmet, és mindent elnyomsz. Ez véleményem szerint hamis. A valódi magja a sztoicizmusnak, ha egy mondatban össze kéne foglalni: Csak azzal törődsz, amit képes vagy befolyásolni.

Vagy talán még pontosabban: Ha valamit meg tudsz változtatni, azért nem kell aggódnod érte, ha valamit nem tudsz megváltoztatni, azért nem kell aggódni érte. Persze, ezt könnyebb mondani, mint végrehajtani, de ezért is egy gyakorlat, egy életstílus a sztoicizmus, nem csak egy gondolatmenet. A sztoicizmus olyasmi, amit gyakorolsz, és idővel jobb leszel benne.

A sztoicizmust szeretettel használják az apolitikus hozzáállás védelmére, lévén, hogy elég lenne a hozzáállásodat megváltoztatni a világ bajairól, ahelyett, hogy csak szenvedsz miatta. De ez egy felszínes, és félreértett meglátás.

A valóságban a sztoicizmusnak lényegi része a sztoikus kötelességtudat. Egy cél, amiért harcolsz, egy cél, amire születtél, ha kicsit túlzóan akarok fogalmazni. Ez egy nagyon fontos eleme az egésznek, hogy épp ezért van lelki békéd és nyugodtságod. Nem a semmiből termeted meg, hanem sztoikus kötelességedért való napi tevékenységedbe merülsz, büszkén arra, hogy ilyet teszel, nem hagyva, hogy a következmények határozzák meg az érzelmedet. A tudat, hogy megtetted, amit tudtál, nyugtat.

Amint mondtam, a sztoicizmus alapja, hogy azzal törődsz, amit tudsz befolyásolni. És, bár kollektív cselekvésen keresztül, de a téged körbevevő társadalomra is képes vagy hatással lenni. Emellett, ha alkalmazzuk a sztoikus kötelességtudat filozófiáját, könnyedén mondhatom, mindenféle logikai önellentmondás nélkül, hogy az én kötelességem egy szabadabb és biztonságosabb társadalomért való tevékenykedés. Bada bim, bada bum, anarhcosztoicizmus.

Szeretnék visszatérni a negyedik bekezdésemre. Azt állítottam, hogy a sztoicizmus hasznos a baloldali mozgalom számára. Lehet, már az előző bekezdésekből, vagy a sztoicizmus alap ismeretéből egyértelmű, de azért elmondom, miért látom így.

Egyszerű: egy sztoikus aktivista sokkal lassabban ég ki. Egy aktivista, aki szívét lelkét beleönti az egészbe, és aztán több évnyi munka után azt látja, hogy szinte semmi változás nem történt, vagy netán tőle független tényezők miatt romlott is a helyzet, érthető módon érzelmileg összeomlik és kiég. Ennek eredményéül abbahagyja az aktivizmust.

Egy sztoikus viszont bár szintúgy teljes erejét bedobja, de csak a kötelességének napi teljesítésére koncentrál, megelégedve azzal, hogy ami tőle telt, azt beletette. Így nem fogja a lassú, gyakran láthatatlan eredménye a tetteinek lehúzni őt.

Most jönne a rész, ahol összefűzöm valahogy egy szép konklúzióra a felvetett szálakat, de hajnali egy elmúlt, és tényleg csak valahova ki akartam ömleszteni a zuhany gondolataim. Peace!

Címkék

Hogy mi vagyok?

A címkékből derülhet ki.

De mivan, ha semmi sem vagyok?

Valahogy egy kicsit mindig kilógok...

Mert hát barna a szemem, a hajam

Ez mind fekete fehér tény,

De a test nem feltétlen párosul az elmével.

Vagy mi van, ha egy kicsit minden is vagyok?

Mindegy, hisz a végén úgyis csak mind számok leszünk.

Páros, páratlan,

De hogy játtszak a szép magyar nyelvvel, mivan ha én pártalan vagyok?

Valahogy beestem két szám közé és felvettem egy végtelen tizedes törtnek a jellemét, aztán már csak azon múlik, hogy TE hogyan kerekítesz.

Tudok én páros és páratlan is lenni, negatív és pozitív is.

Még akkor is! Ha jól oldod meg az egyenletet.

Olyan ez, mintha a lélek lenne az örök változó,

Így sosem lesz tisztán fekete vagy fehér.

Hiányoljátok a sztorikat s írásokat, hát íme. 12 éve Londonból hazatérve kezelésbe vettem a kiürült családi házat, szabadjon megjegyeznem, emberektől ürült ki, tárgyaktól épp ellenkezőleg, vagyis épp lomlerakattá változott. A lakás lakhatóvá tételének kalandjai közben éjjelente írással lazítottam az idegeimet, akkor született ez a mennyiséghatározó:

                                                     - x -

Fizikai, matematikai, egyéb, valamint még felfedezésre váró kifejezések, mennyiségek és állandók, melyekkel ilyenkor találkozni lehet. Extra dimenziók – Az a jelenség, amivel akkor találkozik a kutató, amikor számításai szerint a házban tárolt kacatok mennyisége legalább 10 további térbeli kiterjedés létezését feltételezi, melyeket kísérletileg lehetetlen kimutatni, de az egyenletek ezek nélkül nem működnek. Pi – A klasszikus meghatározás szerint a kör kerülete és átmérője közötti arányt fejezi ki. A zsidók szerint ez az arány három volt, mert többet nem akartak adni érte, mások szerint több, de valami csoda folytán egy liciten sem érte el a négyet. Jelen esetben a Pi a ház kerülete és elválasztó falainak aránya, figyelembe véve az extra dimenziókat. Pontosan kiadja a helyiségek számát, ide csak harmincegy tizedes pontossággal írom le, ötnél tovább úgysem olvassa el senki: 3.1415926535897932384626433832795. Avogadro-állandó – egységnyi helyiségből kitakarítandó elemek száma, legyen az gombostű vagy bútor: 6.023x1023. KW – KilóWatt, vagyis az egyedül végzett munka mennyisége. A segítséggel végzett munka a FélkilóWatt, amint neve is sugallja, kicsivel könnyebb. Grantotál – a Pi és az Avogadró szám szorzata. Amíg a KilóWatt az elvégzett munka mennyisége, addig a Grantotál az elvégzendőé. Rendszerint brutálisan alábecsült mennyiség, jelenlegi értéke 1892181255257132467526050.1097492. Quark-állandó – Quark egy ferengi báros a Deep Space 9 fedélzetén, ő fogalmazta meg egyszer, hogy „The only constant in the Universe is that females are trouble” (az Univerzum egyetlen állandója, hogy a nő csak gond). Relativitáselmélet (most ne kekeckedj, hogy melyik, meg vagyok értve?) – Einstein híres felfedezése, miszerint a Quark-állandó relatív és megtévesztő, legtöbbször negatív értéket is felvesz, valamint értéke attól függ, hogy ki mondja, kinek, mikor, miért, és amúgy is, inkább sepregetett volna, a Grantotált csökkentendő. Mörfhekk – Murphy közmondással meghekkelt törvénye: „Amit ma feltörhetsz, tegnap más feltörte.” FTSE (Family Treasure Stock Exchange) – úgy ejtik, hogy „futszi”, és ideális esetben a Grantotál mennyiségével egyenes arányban hoz a konyhára. Valós helyzetekben viszont beszorzandó a Quark-állandóval, amiről a relativitáselmélet óta tudjuk, hogy legtöbbször negatív értéket vesz fel és gyöke imaginárius szám. FT – kincshalmaz, amivel elvileg a futszin lehet kereskedni, értéke a Grantotál és a Mörfhekk szorzata. Idő1 – A legkorszerűbb elméletek szerint* minden őt megelőző extra dimenziónál extrább dimenzió, legfőbb jellemzője, hogy telik. Továbbá fölöttébb érdekes, hogy a Mörfhekkel integrált Grantotállal szorozva ugyanúgy kiadja az FT értékét, mintha csupán a relativitáselmélettel normalizált Quark-állandót dobnánk be tetszőleges egyenletekbe és adnánk hozzá ízlés szerint sót, borsot. Idő2 – az Idő1 kezdete óta filozófiai viták tárgyát képező, részben valós, részben szubjektív jelenség. Idő3 – az Idő1 telésének egyik külső megnyilvánulása, lásd: „Szép időnk van ma.”Amennyiben ez tényleg így is van, lehet az Idő2-ről filozofálni, amennyiben a KilóWatt engedi. Idő4 – „Mint a tenger”, mégis eltörpül a Grantotál mellett, mert az viszont „mint az óceán”... Idő4 – 6:51am. Kéne aludni legalább egy órát*, lásd: Idő3 *szerintem

Gyerekek voltunk, hülyék és szerelmessek.

De milyen szép is volt, hiába csinálnék mindent máshogy már nem lehet, ennek így kellett történnie. Lehet, hogy csak egy múló dolog volt nálad és már nem is emlékszel, de nálam kihatással volt/van mai napig az “életemre”. Mindig mondtad, hogy 2-3 hónap múlva már nem is fogok rád emlékezni, de több mint 6 év után is téged kereslek mindig mindenhol. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. A mai napig szeretlek teljes szívemből. Mondtam azt is, hogy senkise fog annyira szeretni téged mint ahogy én. Igen még mindig tartom ezt lehet, akkor ez is teljesen nevetségesen hangzott, de látod még mindig itt vagyok és ennyi idő után még mindig te. Rengeteg minden történt 6 év alatt.. utáltuk egymást szerettük, egymást elfelejtettük egymást, megbántottuk egymást és oda se figyeltem rád, hogy amiket csinálok és teszek mennyire taszítanak téged tőlem. Talán csak magamnak magyaráztam be, hogy ne fájjanak annyira a dolgok és mutassam milyen fasza gyerek vagyok, de nem. Kibaszott gyenge voltam és te voltál mindig is a kis kapu ami kirángat. Még mindig odanézek a padunkra, a helyekre, ahol együtt voltunk, ahol hánytál és fogtam a hajad közben, ahol először csókolóztunk, ahol veszekedtünk, ahol elhagytad a telefonod pisilés közben, ahol legelőször találkoztunk és cikiztél a Lana del Rey szám miatt, ahol kiborítottad a grammos cigi tartalmát lábamra és tudnám sorolni. Még mindig emlékszem a közös filmekre amiket chaten kibeszéltünk közben, a zenék uzentkénti elküldése egymásnak, a teljes éjszakákra amiket átbeszélgettünk majd úgy mentünk suliba, a ZARA famme parfümöd amit a mai napig nem tudok máson elvisleni, vagy épp a közös szilveszterre majd a borzalmas másnapra amiért random offoltál, pedig egyik legboldogabb és reménytelibb éjszakám volt, de megértelek. Talán már megértem mit miert csináltál, és ennyi idő után sajnálom. tényleg. mindent. Tudom, tudom neked ez talán már nem is számít hisz rég volt, te is egy más ember lettél azóta és én is, de ezt le kellett írnom így ennyi idő után teljesen őszintén. Nem várok rá választ se együtt érzést még mindig nem kell sajnálni meg semmi ilyesmi, isten ments. Csak, hogy tudd mindig itt leszek neked, ahogy mondtam 6 éve.. és még biztos lesz jó pár, de ahogy egyszer beszéltük talán 20 év múlva egymásra találunk újra, ha így lesz, akkor biztos soha többé nem engednélek el és elvinnélek egy világ körüli lakókocsis útra ígérem. Vigyázz magadra Csyra, szeretlek.🐖🖤

atyaég, de szép ez a szám!

Megjelent a Margaret Island új nagylemeze: a Minden levegővétellel újra megszületünk a zenekar legszemélyesebb albuma

Április 10-én megjelent az idén tizedik születésnapját ünneplő Margaret Island ötödik stúdióalbuma, a Minden levegővétellel újra megszületünk, melyet április 19-én, telt ház előtt mutatnak be a Magyar Zene Házában. A zenekar azt mondja, ez a pályafutásuk legszemélyesebb lemeze, mellyel egy időben érkezett a meg nem valósított álmok kérdését feszegető Nem megyek én sehova című dalukhoz készült videoklip is. A Margaret Island úgy érzi, az album az egyik legérettebb mind közül, és kitárulkozóbb, mint a korábbiak, mégis ez készült el a leggyorsabban. Elvárások nélkül, önfeledten alkották a dalokat, a szövegeket pedig egyes szám első személyben írták, ami még személyesebbé teszi őket. „A zeneírás (és persze a hallgatás is) terápiás jellegű tud lenni, könnyíthet az ember lelkén” – vallja a Margaret Island. A Nem megyek én sehova című dalban például azt a kérdést feszegetik, túl tud-e lépni azon az ember, ha nem úgy teljesülnek a tervei, álmai, ahogyan azt elképzelte. Ehhez klip is készült, ami az új nagylemezzel egy időben debütál: a Horányban forgatott videóban a Margaret Island crewtagjai is feltűnnek, a rendezésért Vadas Géza felelt. Nem megyek én sehova: https://youtu.be/23FIzK6ytkk?si=ndOMb0h_puuzmz_K „Az albumot egyébként Bálint szobájában fejeztük be, kicsit nosztalgikusan, mivel tíz évvel ezelőtt éppen ott kezdődött el minden” – meséli Lábas Viki. A csapat Fonyódon is töltött pár hetet, ami szintén fontos szerepet tölt be a Margaret Island történetében, a balatoni atmoszféra pedig vissza is köszön az új korongról: a Mantra című dalt például a fonyódi teraszon rögzítették, és ha figyelünk, hallhatjuk, hogy a szomszéd kutyájának ugatását is megőrizték benne az album személyes hangvétele miatt. Minden levegővétellel újra megszületünk – streaming: https://bfan.link/minden-levegovetellel-ujra-megszuletunk Youtube: https://bit.ly/MindenLevegővétellelÚjraMegszületünk_YT_playlist „Most is sokat kísérleteztünk, kipróbáltunk új hangzásvilágokat, és az előző lemezekhez képest kicsit jobban visszatértünk az élő hangszerekhez, például a dobokhoz, a pianínóhoz és a zongorához” – emeli ki Füstös Bálint. Ezúttal a testvére is részt vett a felvételeken, a Házadig futnék című számban ő harmonikázik. „Tovább akartuk vinni azt a hangzásvilágot, ami a »Szabadon szép a tánc« nevű turnénkhoz megjelent EP-t jellemzi, ugyanakkor azért az akusztikusabb popvonalat is megtartottuk, emellett belecsempésztünk egy kis rockot is” – teszi hozzá Törőcsik Kristóf, aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem alkalmazott zeneszerzés szakirányán tanul, az általa hangszerelt Árva madárban a klasszikus vonósnégyes is megjelenik. A lemezen egyébként 15 dal szerepel, melyek közül néhányat már jól ismerhet a közönség: ilyen a Szeszélyes, a Félember, a Kés hegyén és a Szombat. „Van, aki szerint az eddigi legszomorúbb szövegeink kerültek fel korongra hol vidám, hol melankolikusabb zenei köntösben” – árulja el Viki. „De vannak az albumon lendületes poprock-felvételek is, és a hagyományokat sem szakítottuk meg, ezért most is készültünk Bródy János-feldolgozással.” A produceri munkát ezúttal is Toldi Miklós jegyzi, aki közel négy éve dolgozik Vikiékkel, a dalszövegeket pedig ismét Szepesi Mátyással írták. A lemez az NKA támogatásával készült. A Margaret Island új dalait itt hallhatod élőben: · Lemezbemutató (telt ház): április 19., Magyar Zene Háza · 10. szülinapi nagykoncert: szeptember 12., Budapest Park · Tavaszi turné és egyéb infók: https://linktr.ee/margaretisland Read the full article

Fogtam

a szép új arcomat (még nincs kész teljesen, olyan érzés, mintha az álkapcsomba betont nyomtak volna. Kemény és húzza a fejem) picit sminkeltam a szemem, és eltűntettem némi véraláfutást a szám körül, tényleg elég jó lett, aztán felkötöttem egy rózsaszín kendőt (mondjuk az elég bénán nézett ki, de el akartam takarni a varratokat) szóval felkerekedtem és elmentem meglátogatni anyámat. Vittem sütit, fagyit meg felszerelkeztem mindennel, hogy kiviszem a kertbe. És úgy is lett. Megevett fél kiló sütit fagyival, a gyerekek szokták így tömni magukba az édességet, azt mondta nagyon finom. Ezt sokszor elmondta, úgyhogy tényleg betalált ez most. Semmi kis bögrés süti rákanalazva a vaníliafagyi. És olvastam neki. Elvittem magammal Csukás István A téli tücsök meséi könyvet, amit másodikos koromban kaptam jutalmul, mert szorgalmas voltam és szófogadó. Harmadikban aztán kitűnő is voltam és ezzel el is értem a tanulmányaim csúcsát onnantól már minden csak rosszabb lett és a vége egy be nem adott szakdolgozat. Később persze szereztem tucatnyi különböző papírt elvégzett tanfolyamokról meg képzésekről, de iskolarendszerben tanulni képtelen voltam. Csak ami érdekelt. Szóval Csukás István A téli tücsök meséit imádtam és most kiderült, hogy szinte kívülről tudom mert úgy tudtam olvasni, hogy alig kellett néznem a könyvet. és anyukám előrehajolva figyelte ahogy olvasok, és egészen olyan volt, mintha ott lett volna és értené. Azt mondta aranyos történet. És azt is mondta, hogy szereti amiket írok. Ültünk kint vagy két órát, aztán bekísértem és amíg ette az ebédjét (csont sovány pedig rengeteget eszik és elég jó adagokat adnak), elköszöntem és elszaladtam. Így nem sírt a búcsúzáskor. Sütit persze hagytam neki. Aztán hazavillamosoztam és a Batyin még Dunapartoztam egy kicsit. Bámultam a túloldalt, hogy jó lenne ott gurulgatni a parton. Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy lehetne valakit annyira felbosszantani, annyira kiborítani, hogy dühében elmondja azt a felszabadító igazságot amire szükségem lenne. Vagy egyáltalán, miért van az, hogy egyes emberek olyan egyszerűen és egyértelműen meghatározzák magukat, a viszonyaikat, a terveiket, mások körül meg csak igazságmorzsák meg az értetlenségből kerekedő szúrások vannak. „nem így kéne ennek lenni!” Akkor miért van egyáltalán? Mit akarok? És mi a szerepem? Ezt ne kérdezd, azt ne mond, erről ne beszéljünk, az most nem fontos. Ne, ne. ne!!!!!! Van ember aki ennyi tiltás között képes még kapcsolatban maradni? Nem értem mit akar. És még csak négy óra és már mennyi kétséget sikerült felhalmoznom!

Szántam még több időt Taylor Swiftre, és igazából még jobban tetszik, és örülök.

A NewYork Times zenei és könyvkritikák nagyon jó segítségek szoktak lenni, én ezeket olvasom. (Az előfizetést ki lehet játszani egy gyors copyval. Sokan nem tudják, de a RollingStones krutikusait sajnos megveszik, és ezért ők elfogultak, és nem jók).

Még mindig gyönyörűen tud írni. Irigylem ezt a képességét. És a rajongói is elképesztőek.

A komplett album több csalódásról, szakításról és tanulságról szól. Az utóbbi nekem a legfontosabb. Egyfajta lázadozó én, és felnövéstörténet is egyben. Mind a kettő bennünk van, és fontosak. Mind a kettőre szükségünk van. Tudjátok az ember nem gombnyomásra képes felnőni. Hanem inkább utat jár meg... bukdácsolások, felkelések, élet-leckék és felelősségek tesznek minket érettebbé és ez örökké tart. És most már biztos... hogy Taylor Swift is már úton van, és ez jó.

Kezdjük

A 6 éves Londoni kapcsolatáról kiderül hogy mennyire zárt volt, gyenge, monoton, unalmas, és üres. Szegény srácot mivel túlságosan is jól nevelt, még Jehovának is kigúnyolja. Valószínűleg nagyon szépen indulhatott az a kapcsolat, hiszen a szerelmes albumai is inkább azt sugallták, illetve a srácot sem tépi agyon. Taylor Swift nagyvalószínűséggel rájött az unott kapcsolatában, hogy neki valójában élénkebb élet hiányzik, az izgalom, az adrenalin, az őrültség, és ők együtt nem voltak képesek rá. Ami pedig a legjobb, hogy Taylor maga is elismeri, hogy hibázott, hülyeségeket is művelt, csalta is a srácot. És az ilyen bátor és felelős gondolkozás az, ami érettebbé is teszi. Szóval a boldog-bolondságnak is nagyon fontosnak kellene hogy legyen... Rengetegen ezt nem tudják, nem értik. Egy üres és monoton együttélésben nem a szív törik össze, hanem inkább csak megáll. És az ilyen konzervatívabb kapcsolatok mögött sem biztos, hogy érett, jól együtt/működő felnőttek vannak... Szerintem ők mind a ketten, inkább sérült gyerekek voltak.

A legtöbb szám az azt követő korszakáról szól. Mert Taylor Swift lázadozó énje túl dominált, és London után egy teljesen ellentétes végletbe, egy nagyon rossz régi kapcsolatába esett újra bele. Most igazából ezt a fickot tépi nagyon meg a számaiban. A srác semmit sem változott, és észre sem veszi az éveket. És teljesen felelőtlen és éretlen. Egy reménytelen drogos, aki arra ébreszti fel Taylor Swiftet hogy saját maga már mennyire nem itt tart, és esze ágában sincsen egy ilyennél maradni.

Travis Kelce pedig mostanság pontosan az a fickó akire szüksége van. Egyszerre felnőtt és felelős, komoly terhekkel, és izgalmas is. Egy igazi motiváló és motiválható társ. Van benne nyitottság, és ízig-vérig amerikai. Azt pedig a jövő mondhatja majd meg, hogy kettejük érettsége mennyire kitartó, hűséges, és komoly. - Szívből remélem még sokáig boldogok maradnak.

Egyébként van bajom az inspirációival, bármennyire is különlegesek, és szépek. Méghozzá az, hogy régen TaylorSwift nagyobb spektrumon gondolkozott. Nem hagyta hogy minden dal túl egyszerű legyen, minden személy könnyen értelmezhető, és minden válasz egyértelmű. Most pedig van olyan száma aminél magát a problémát habár szépen kidolgozza, de mégis olyan mintha valódi emberi lény nem létezne mögötte... én legalábbis túlságosan mesterkéltnek érzem.

És hajlamos arra is, hogy valakit imádjon, istenítve, teljes szívből, és mindent bele adva... De amikor csalódik, mindig mindent kidob, elpusztít, lezár. Ilyenkor elfelejti kik, hányszor, és mennyi mindenben támogatták, és önzőbbé válik. Sajnos el tudom képzelni hogy ha szakítana a mostani srácával, tuti kinyírná az amerikai focit is a szemekben. És ez egy felnőtt nő esetében, nem lenne valami szép. Tényleg nem értem, miért kell mindig mindent kukába dobnia, ha nem sikerül... és miért kell mindig menekülnie? Nem érdemli meg az ekkora kudarcokat, senki sem. Ha rosszul sikerül a süti, attól még nem kell kidobni a tepsit, a sütőt, és a fél konyhát.

és

Pán Pétert elengedi, és közben pont azon merengtem hogy más nők akik hasonló utat és felismeréseket jártak be, ők miért maradtak? Mire leesett, hogy azért... mert gyerekük született.

ツ

Azon mosolygok, hogy a mi esetünkben is megvoltak azok a brutális lázadozások, elképesztő őrültségek, és felnövéses szakaszok, próbatételek, kihívások. Az a borzalmas huszonéves kamaszkor, az ördögűzések, a billiárdnyi ihlet, a gyerekvállalás, az új élet, a piskóta, és a tallér, meg Orbán, Trump, Hillary és a Pltyin...

Shhh! Mi húzósabbak vagyunk, mint egy világsztár. És ez pedig ezért jó, és különleges.

Egyszerűen nem tudnám abszolút kukázni ezeket, és eszem ágában sincsen menekülni a csalódások elöl. Azok is már a részeim. Agyhalottnak kellene lennem, hogy sikerüljön törölnöm. Az életben a rossz dolgokat is tudni kell kezelni. - Nem?

.

Nem túzok, ha azt mondom: ez szép szám!

Egy mámoros éjszaka margójára (2)

A kollégákkal megbeszéltük, hogy a rendezvény előtt megiszunk egy pár pohár szeszt, és ez így is történt. Korábban már átvettem a szállásomat, mely a rendezvény helyszínétől mindössze pár perc sétára volt, így végre nyugodtan elengedhettem magam. Miután a lélekerősítők kellőképpen felbátorítottak bennünket, egy diszkrét órás késéssel megérkeztünk a belváros szívében lévő szórakozóhelyre.

Hatalmas tömeg gyűlt össze, így elkezdtük feltérképezni a terepet. Ruhatár, mosdó, regisztráció és bárpult. Ahogy az italomra vártam, a tekintetem átszaladt a tömegen, és pillanatok alatt összeakadt az övével. Biccentett a fejével, én pedig finoman intettem neki. Mire az italomat átvettem, már mellettem állt, udvarias bemelegítő beszélgetést kezdeményezve. Bevallom, kicsit zavarban voltam, így mikor kolleginám nekiindult, én is elindultam a szakértő barátunkat hátrahagyva. Az este első óráiban néha összetalálkozott a tekintetünk, de alapvetően eltérő társaságban voltunk.

Biztosan tudtam, hogy ő nem dohányzik. Én viszont, elég sok időt töltöttem kint, különböző személyek társaságában. Egyik alkalommal azonban megláttam, hogy Ő is kint áll, és tüzet próbál kérni egy férfitól. Ahogy összenéztünk, láttam hezitál. Bíztatásomra azonban odajött, és bevallotta, hogy alkalmanként bizony rágyújt, és vett is egy doboz cigarettát, de öngyújtót nem… Ettől a pillanattól kezdve valahogy már egy társaságban sodródtunk erre-arra, majd a többségi akartatnak engedve, egy ponton a táncparkett felé vettük az irányt.

Én legalább ötször kijelentettem, hogy inkább halnék meg, mint hogy táncoljak; így javasoltam a táncolni vágyó szakértőnknek, hogy kolleginámmal táncoljon. Ő tud is, szeret is, engem pedig legalább békén hagynak.

Szemléltetésképpen, szakértőnk tökéletesen szabott zakóban, nyakkendővel, kivételesen szép férfi volt. Nem egy mámoros állapotú munkatárs kezdte kerülgetni, majd néhányan kicsit bevadulva, elég direkt módon nyomulni kezdtek rá. Valahogy zavart a látvány, így sarkon fordultam, és újra a kinti dohányzó felé vettem az irányt. Nem telt el sok idő, Ő is csatlakozott hozzám. Rám nézett, majd habozás nélkül nekem szegezte a kérdést:

-Nálatok tényleg így táncolnak egymással a kollégák? Nálunk ez elképzelhetetlen… Volt, aki arra hivatkozott, hogy korábban nem látta a gyűrűmet…

Felhőköltem egy pillanatra. Őszintén meglepődtem.

-Te házas vagy?

-Igen. Nős, két gyerekkel.

Bumm, megérkeztünk. Mondtam, hogy a céges rendezvények általában a melegágyai a futó románcoknak, de a nem itt is nemet jelent. A cigaretta leégett, ő pedig táncra invitált. Noha próbáltam tiltakozni, megnyugtatott, ő majd vezet, jó lesz. A táncparkett szélére húzódtunk, majd kezeimből kivette a poharat meg a kistáskát, és biztos helyre tette azokat. Széles vigyorral nyújtotta a kezét, és ezen a ponton nem volt már választásom. Finoman, de határozottan vezetett, így néhány pörgés forgás után elkezdtem én is ellazulni. Éreztem, hogy több kíváncsi tekintet is minket pásztáz, közöttük a főnököm. Egy pillanatig még érdekelt a külvilág, aztán egy forgatás után közelebb húzott magához. Nem volt tolakodó, sem erőszakos, ösztönösen belesimultam. Ahogy közöttünk elfogyott a hely, valahogy megszűnt a külvilág is. Egymás karjaiban forogtunk szoros kötelékben, amíg véget nem ért a szám. Ezután ismét levegőre vágytam, de az elmémet éreztem, hogy kezdi eluralni a felfedezett kémia.

“Nem vagy egyedülálló.

Ő pedig nős, két gyerekkel.

Elég.

Nyugodj meg.”

Ezek a mondatok pörögtek a fejemben újra meg újra.