#remélem legközelebb sikerül | Explore Tumblr Posts and Blogs

matekonkol · 1 year

Text

2022 a függetlenfilmek* jegyében telt.

Szeretek a terveimről és a közeljövőről posztolni, de ezúttal két olyan projekt együttállásáról írhatok, amiket a 2021-es írás és előkészítés után be is fejeztünk.

Röviden: elkészült a Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow! A 20 perces esszéfilm egy Pestre éppen fölkerült lány egy hetén keresztül problematizál többek közt kulturális migrációt, bántalmazást, kizsákmányolást. A film mögött álló elképzelésekről nemrég adtam le egy esszét, ami bizonyára hamarosan meg is jelenik.

Nem tudok elég hálás lenni a főszereplőknek, Szőke Abigélnek és Hegyi Barbarának, az alkotótársaimnak, Papp Tamásnak, Vida Orsinak és Andella Mirtillnek, és minden további szereplőnek és stábtagnak, akiket sokszor fogok még felsorolni, különösen, hogy a függetlenfilmek léte többek közt a fizetetlen és láthatatlan munkának köszönhető. (Itt szerepel mindenki: Ki mint veti ágyát / Reap What You Sow)

Januárban forgattunk a megtakarításaimból, aztán pár hónapon belül az utómunkákkal is elkészültünk. Az év végén három zárt körű vetítést is szerveztünk neki – egyet a stáb, egyet a Szikra Mozgalom, egyet a Társadalomelméleti Kollégium tagjai számára –, hiszen az ilyen találkozások és beszélgetések a legizgalmasabbak egy film életében. Így amellett, hogy jelenleg forgalmazót keresünk, azt is elkezdjük szervezni januártól, hogy miként lehetne minél több középiskolában vetíteni a filmet.

***

A másik nagy esemény, hogy a Fordulat folyóirat 30. számában (Kultúra és kapitalizmus) megjelent az első tudományosabb baloldali írásom, többek közt arról, hogy *bárhogy csavarjuk, nincsen teljes függetlenség; hogy állami támogatás nélkül hirtelen "sok" és "jó" fikciós mozifilm készült, amint a Filmalap színre lépett; hogy az "ellenzéki" filmesek is individualistán gondolkoznak; hogy milyen az Ernelláék Farkaséknál politikai gazdaságtana. Az a címe az írásnak, hogy REMÉLEM, LEGKÖZELEBB SIKERÜL PÁLYÁZNOD és hamarosan publikus lesz online is (de persze bárkinek elküldöm, ahogy eddig is).

A Fordulat-sztori egyfelől azért aktuális, mert a napokban olvastam a Replikában András Csaba nagyon időszerű, izgalmas és inspiráló kritikáját a 30. lapszámról (amiben röviden az én cikkemet is említi). Ez az alábbi linken elérhető, illetve ajánlom a kapcsolódó eseményt: Replika 125 lapszámbemutató – “Rassz” és Osztály

Másfelől a terveim közt van a kortárs magyar filmipar alternatív útjainak kutatása, többek közt az érdekvédelemmel, a szervizprodukciókkal, "amatőr"-, dokumentum-, animációs- és rövidfilmekkel, illetve természetesen egy filmes mozgalom szervezésével is foglalkozva. Ehhez jelenleg szerző- és szerkesztőtársakat keresek.

***

Összességében elmondhatom, hogy 2022-ben először egész közel kerültem a számomra ideális működéshez: hogy a filmes, pedagógiai és mozgalmi munka egyetlen tevékenységben találkozzon. Soha rosszabb évet!

***

[Kell néha disclaimert kihelyeznem arról, hogy Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata pálykezdő ösztöndíjat nyújt nekem. Ezennel feltüntetem.]

[Fotók: Takács Borisz és Hortobágyi Júlia]

#sajat #film #magyar film #ki mint veti ágyát #fordulat #remélem legközelebb sikerül #politika #konkol máté #szőke abigél #hegyi barbara #andrás csaba #replika #short film

7 notes · View notes

nehezenvegzodnek · 7 months

Text

Remélem legközelebb sikerül meghalnom :-)

#schwechtje mihály #magyarfilm

0 notes

kulturarcok · 6 years

Text

Movie recommendation: I hope that next time you die :) - Hungary

ENGLISH ×görgess le a magyar verzióért×

– the original title is Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

Schwechtje Mihály’s first feature movie represents the everyday life of high school students, filled with smartphones and constant online presence, therefore it’s a must-watch film for children and parents altogether.

The main character is Eszter, who is a big anime and manga fan, and who also has - along with her best friend - some platonic feelings for their English teacher. The plot starts when Mr. Csaba announces his leave and the fact that he’ll move to some other place with his family. Although, before he would actually disappear, he starts to speak with Eszter online and it becomes a habit despite the distance. Since I don’t intend to kill the fun, giving you all the spoilers, I’ll stop here. But I can assure you, this movie has real potential and surprises.

The Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) shows the dramatic side of a teenager’s life - the loneliness, the alienation and the familiar feeling of no-one-can-understand-me - so genuinely in the modern environment, that it’s like a real documentary, directed by the teenagers themselves.

They show us the core of the teenager age as it is in reality. We see the joy, naivety, awkwardness, confusion and sorrow all at once.

The interesting plot would be nothing without the genuineness of the actors’ work, who bring the youth alive in a way that even the most professional film crew would envy. This movie makes you forget everything for that ninety-six minutes while it’s on the screen, and it achieves this without overdramatic techniques. It tells us a story about parents’ responsibility and the possible dangers of using a smartphone - it gives us an important message worths taking home.

After directing a few episodes of the HBO’s Terápia and the Aki bújt, aki nem short movie, Schwechtje Mihály finally showed us, what he’s capable of. So in our humble opinion, even though the ‘Filmalap’ (an organization that provides money to moviemakers) did not support this movie, it’s a real gem in the Hungarian Film Industry. Watch it, if you have a little time for something meaningful.

MAGYAR Filmajánló: Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmje elkalauzol bennünket a gimnazisták okostelefonokkal, állandó online jelenléttel és megannyi chateléssel átszőtt mindennapjaiba, amit sem a szülőknek, sem a fiataloknak nem érdemes kihagyni.

Történetünk főhőse Eszter, egy lila hajú manga- és animerajongó lány, aki barátnőjével együtt ápol plátói szerelmet angol tanáruk iránt. Az egyik angolórán viszont Csababá bejelenti, hogy elköltözik családjával, így kénytelen elbúcsúzni az iskolától. Viszont még mielőtt elmenne, elkezd beszélgetni a lánnyal online, majd a távolság ellenére is tartják egymással a kapcsolatot. Ennél többet nem is mondok, mivel tartogat meglepetéseket a film, még ha nem is titkolja túlságosan, nem szándékozom másoknak elrontani.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) roppant hitelesen ábrázolja a tinédzserkor apró és nagyobb drámáit, a magány és elidegenedést, a meg nem értettség érzését, mindezt a modern technológiai közegben oly természetesen, mintha maguk a fiatalok forgatták volna a saját életükről, nem úgy ahogy a szerintük régen minden jobb volt középkorúak méláznak a fiatal generáció mindennapjairól.

Úgy tálalják a tinédzserkor, amilyen az valójában. Annak minden örömével, naivságával, kínosságával, zavartságával és bánatával együtt.

Az érdekes cselekmény mit sem érne, ha nem játszana mindenki kellő hitelességgel, és keltenék életre úgy ezt a fiatal közeget, ahogy azt profibb stábok is megirigyelhetnék. Olyanfajta beszippantó élménnyel szolgál a film, amely hatásvadászat és túldramatizált szituációk nélkül mesél a serdülésről, a szülök felelősségéről és az okoseszközök jelentette veszélyekről, ami egy olyan rendkívül tanulságos filmmé teszi Eszter történetét, amit szülőknek és fiataloknak egyaránt ajánlatos megnézni.

Schwechtje Mihály az HBO Terápia pár részének rendezése és az Aki bújt, aki nem rövidfilm (ami még A fa alatt kísérőfilmje, amit még el lehet csípni a moziban) rendezése után megmutathatta, hogy mire képes. A filmet sajnálatos módon a Filmalap nem is támogatta, de legalább ti szavazzátok meg neki a bizalmat, hogy vesztek rá egy jegyet.

#hungary #remélem legközelebb sikerül meghalnod :)#kulturarcok #cultureblog #culture #trailer #movie #written by: levi #translation: kinga

2 notes · View notes

ozdeg · 4 years

Photo

Megnéztem helyettetek, nektek már nem kell...

#Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

0 notes

szonikusfiatalsag · 3 years

Text

azt hiszem, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) c. opusból nem azok a dolgok tetszettek, amiknek kellett volna

1 note · View note

viktorizmus · 5 years

Text

megnézve:

Murder Mystery 5/10

Kicsinyítés (Downsizing) 8/10

Ruben Brandt, a gyűjtő 8/10

Shazam! 5/10

Elit játszma (Molly's Game) 9/10

Deadwood: The Movie 7/10

Kedvencek temetője (Pet Sematary) 3/10

Shaft (2000) 4/10

Marvel Kapitány (Captain Marvel) 3/10

Alita: A harc angyala (Alita: Battle Angel) 8/10

Fehér éjszakák (Midsommar) 8/10

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) 7/10

1 note · View note

metalindex-hu · 2 years

Text

Symphonity: The Metal Soundtrack (2022)

Symphonity: The Metal Soundtrack (2022) - https://metalindex.hu/2022/05/30/symphonity-the-metal-soundtrack-2022/ -

Kiadó: Limb Music

Honlap: www.symphonity.com

Nem értem. Nem értem, hogy az első két – egyébként alulértékelt, ugyanakkor kult státuszba kerülő – albuma után a cseh alapokon nyugvó nemzetközi csapatnak mi volt a szándéka az új lemezzel. De talán rosszul is fogalmazok, hiszen Libor Křivák, az együttes vezetője valószínűleg nem látta a magyar filmirodalom egyik gyöngyszemét (Csabagyöngyét…), a Régi idők fociját, amiben Minarik Ede megfogalmazza az együttesekre vonatkozó aranyszabályát – Kell egy csapat! –, mert teljes egészében új társulatot (nem véletlen a szóhasználat) toborzott megjelenő lemezéhez, ami inkább egy vízió megtestesülése, mint hagyományos értelemben vett kompakt mű.

A Manowar hasonló próbálkozásai óta eleve gyanúval közeledem az olyan konceptalbumokhoz vagy metal operákhoz, melyekben kitüntetett szerepe van egy prózai szöveget felolvasó vagy felmondó narrátornak: ha ehhez van kedvem, akkor inkább elolvasok egy könyvet, de egy zenei alkotástól én el nem ítélhető módon igenis zenét várok. Értem én, hogy Libor barátunkat olyannyira rabul ejtette Marco Polo története, hogy úgy gondolta, a tejes élvezethez szükséges a prózai mankó, de ha ez a mankó majd negyedét teszi ki a kész anyagnak, akkor ott súlyos arány- vagy szereptévesztés van, mert heavy metal rajongóként nem hangoskönyvre vágyom, hanem jól megkomponált, színvonalasan eljátszott dalokra. (Egyébként is, ha a lemez címéből indulok ki, akkor sincs helye a “szövegelésnek”, hiszen a soundtrackek sem szoktak prózai részeket magukkal hordozni – persze ki tudja, milyen mozi is forgott az alkotó fejében?)

A társak lecserélése sem töltött el örömmel: Olaf Hayer mellőzése akkor is fájó pont, ha az énekes nincsen olyan formában, ami újra elővarázsolná azt a mágiát, amit egykor képes volt teremteni hangjával. Már a korábbi lemezen is ketten vitték az énekes-vonalat, Hayer mellett a szintén kiváló adottságokkal rendelkező Herbie Langhans gondoskodott róla, hogy a kialakuló zenei párbeszéd minden vokál-ínyencet kielégítsen.

Jelen alkotásban ugyan szintén két énekes vonul fel, ám az eredmény felemásra sikerült. Nem tudom, hogy Konstantin Naumenko vagy Marián “Mayo” Petranin felelős a fából készült hangszálak prezentációjára, de az biztos, hogy egyikük teljesítményét legfeljebb baltával lehet minősíteni, és hiába a duó másik felének bravúros teremtése, ha társa tehetségtelenségével csáléra kanyarintja a fülben a hangjegyeket.

Mindez csak azért bosszantó, mert a zenei része a dolognak a szokásos színvonalat hozza, a témából adódóan fokozott orientális árnyalattal, melyeknek integrálása a power metalba kiválóan sikerült. Hallgasd meg a lemez fő tételének, a “Mongols”-nak felépítését és módszereit, rögtön elismerheted, hogy a szokásosnál több filmzenei részlet ellenére is élvezetes metal produkciót kapunk, ráadásul a keleti zenei motívumokat sikerült olyan autentikus formában vasba gyúrni, hogy az bármelyik ázsiai folkegyüttes becsületére válna.

Kár tehát a rafinálkodó attitűdért és az énekesi személycserékért, mert a Symphonity – illetve Libor Křivák – kiemelkedően tehetséges dalszerző, remélem, legközelebb sikerül eldönteni, hogy regényt akar-e írni az ezerszer feldolgozott történetből, vagy a heavy metal rajongókat próbálja ismét a cseh zászlók (filmszalagok) alá kedveskedni.

youtube

Garael

#lemezkritika

0 notes

bdpst24 · 2 years

Text

Félmillió szempár - Görbe tükör a 21. század új hódítói, a youtuberek előtt

Fiatalok készítettek kisjátékfilmet a Youtuberek világáról Az utóbbi években több film is bemutatta, mennyire káros tud lenni az online világ, ha felelőtlenül, önmutogató módon használjuk. Schwechtje Mihály: Remélem, legközelebb sikerül meghalnod és Hartung Attila: FOMO: Megosztod és uralkodsz című nagyjátékfilmje után a kisjátékfilmes formátumban is foglalkozni kezdtek közösségi média…

View On WordPress

0 notes

girlintheforest · 6 years

Text

Én Idő / Hiányzol

Ma éppen 10 hete, hogy utoljára hajtottam álomra a fejem a megszokott ágyamban otthon. Ma éppen 10 hete, hogy a mosogató fölött, már lezuhanyozva, hálóingben csöpögős barackot ettem. Olyat amit gyerekként is csak így engedett enni anyukám. És nem csak őszibarackot, hanem illatos, fűszeres sárgabarackot is ettem búcsúzás gyanánt.

A hútőben még hátramaradt pár paradicsom, egy felbontott hommosz, és egy félig teli üveg jófajta vörösbor. Pitakenyér a kamrában, a tejre már nem emlékszem.

Mintha nem igazán bíztam volna abban, hogy ez a madeirai dolog működni fog. Mintha úgy akartam volna tenni minthogyha csak nyaralni indulnánk el, és pár hét múlva már újra itthon leszünk.

Igen, ez volt 10 hete. Most ezt az éjszakát a lisszaboni reptéren illetve a levegőben fogom tölteni.

Lassan 22 óra, a TAP Lounge-ban ülök. Ez jár ha business osztályon utazol. Bár nem igazán van különbség Európán belül a business és a turista osztály között. Kicsivel jobb kaja és bor, és a középső ülésen nem ül senki. Beszállhatok elsőnek, de annak sincs sok értelme, ha ugyanúgy várok a buszon a többiekre, hogy odavigyen minket a repülőhöz.

Ha lehet, akkor az első sorban utazunk, ott nagyobb a tér. Muszáj, hogy kinyújtóztassam, mozgassam a lábam, sajna ősz hajszálakon kívül a visszerességet is örököltem. Bár azt még nem bírtam eldönteni, hogy kitől is.

Arról meséltem már, hogy Madeirán hogyan zajlik a kiszállás a repülőről? Leszáll a gép, odagurul a terminál közelébe. Majd lebattyogunk a lécsőn és átmegyünk az úton átvezető zebrán és máris bent találjuk magunkat az épületben. Visszafelé szintúgy. Bár van úgy, hogy az 50 méterre álló repülőhöz buszra szállunk és megyunk egy kört a repülőtéren. Szerintem ilyenkor csak úgy akarnak csinálni mintha nagyobb lenne a reptér mintsem a valóságban. Aki nem figyel, az talán még el is hiszi, hogy valahová tart a busz.

Lisszabon kicsit másabb. Ha nem a terminál valamelyik kapujához gurul be a gép akkor jó sokáig kell buszocskázni. Itt gyakran előfordul, hogy feltorlódnak a gépek és körözünk egy kicsit a levegőben landolás előtt.

Maga a reptér barátságos, nem túl nagy, és nem túl kicsi. A szokásos divattervezők itt is jelen vannak, de van gyógyszertár, könyvesbolt ( ahol végre hihetlen választék van az angol nyelvű könyvekből) , játékbolt, és rengeteg étterem. Dehát minek költeni ha nem muszáj, bár azt azért nem bírtam megállni, hogy ne vegyek legalább egy könyvet magamnak.

Már megvacsoráztam ( többféle hideg szendvics van, halas, zöldséges quiche, leves, két főétel. Én ma tortellinit választottam és salátát. Desszertnek van valami csokipuding féle, egy nagyon sárga ragacsos állagú leginkább piskóta tekercsre emlékeztető süti és persze az elengedhetetlen pastel de nata. Hogy ne lógjak ki a sorból, ezt választottam a kávém mellé. Igen, este 10-kor kávé, úgyse fogok tudni aludni, valószínűleg végig olvasni fogok majd. Írni nem hiszem, bár ihletem bizonyára lenne egy-két pohár bor után…de szombat délelőtt már vezetni szeretnék otthon.

A portugál nyelvtanárom mondta, hogy a kávé ivást náluk nagyon komolyan veszik, arra mindig szakítanak időt, mint ahogy arra is, hogy csevegjenek ha éppen összeakadtak egy-két ismerőssel. Náluk ha valaki elvitelre kéri a kávét, akkor arra nagyon furán néznek. Ilyen nem történhet meg náluk.

Mesélek itt a nagy semmiről, igaz?

Szóval apája visszajött egy hete. És nem, nem öltük meg egymást, sőt egészen jól kijövünk még mindig. Ezen a héten vissza adtam a kormánykereket neki, ő sokkal dinamikusabban ( gyorsabban) vezet. Én kivárom a sorom a felhajtóknál, ő nem. Ő ott is leparkol, ahol én nem. Így viszont újra tudtam bambulászni ki az ablakon, és mindig valami csodálatos felfedezni való dolog az utakon.

Sétáltunk többször a kedvenc levada útvonalunkon, voltunk moziban, vacsorázni, vásárolni, locsoltunk kertet együtt, még maboucsot is készítettünk tegnap.

Mi is a maboucs? Chillit, fokhagymát összedarálunk, majd üvegbe töltjük és öntünk rá annyi olívaolajat ami elfedi. A kuwaitiak ezt eszik szinte minden étkezésnél, már aki bírja a csípőset. Kicsit deja vu érzés volt, legutoljára 2006-ban csináltam neki utoljára. Hú, több mint 12 évvel ezelőtt.

Végre megtaláltuk a helyet gyerkőcnek, ahol felelevenítheti úszás tudását. Kb. 5 percre van tőlünk, és 10 percre a sulitól. Az összes gyerek itt tanul meg úszni. Clube Naval Nazaréban lévő klubja. Letesztelték a tudását és a 3. szintre került. Heti háromszor fog másfél órát edzeni. Jövő héten kezd. Következő a squash edző keresése. Lassan kialakulnak a dolgok.

Nekem már 3 órám volt Sofiával, a portugál tanárommal. A teraszon ülünk kint, és megalépésekben haladunk. A kiejtéssel komoly problémáim vannak, automatikusan spanyolul próbálom kiejteni a szavakat. Ezt orvosolandó, Sofia felvette az egész lecke anyagát nekem, minden szót,minden szöveget, így akárhányszor meghallgathatom.

Sofia egy tündéri hölgy aki azon kívül, hogy nyelvórákat ad, bortúrákat is vezet és történeteket ad elő. talán hivatásos mesélőnek hívhatnám. Van egy kislánya és több mint 20 év után költözött vissza Lisszabonból a szülőhelyére, Madeirára. A nagyszülei házában él, amit éppen árulnak. Ahogyan mesélte, hogy a 4000 nm-es kertben mennyi gyönyörű növény van, ahogyan megbújik a ház a kert mélyén, -a város közepén , de mégis teljes nyugalomban él- szinte magam előtt láttam.

Egyik délután meglepetten kiáltott fel, hogy “Monarch Butterfly”. Én csak annyit tudtam ezekről a pillangókról, hogy szépek, nagyok ,narancssárgák és a kutyánk szereti. Amikor még megvoltak a lantana bokraink, akkor rengetegen voltak Mattie örömére. Le-fölrohangászott, kergette az árnyékukat. Igen, tudom, kicsit bolondos, de így szeretjük.

Létezik egy park a Nemzeti Természetttudományi múzeum mellett ( az összes kiállított állatot Sofia nagypapája tömte ki), ahol tömegével repkednek ezek a pillangók, akiket Pompás királylepkéknek hívnak. Csak és kizárólag egyetlen növény van amivel táplálkoznak, az pedig a Selyemkóró.

Továbbá kiderült az is, hogy a google translate brazil dialektusban nyomja, szóval használhatatlan. Aztán itt van még a Babbel applikáció. Ez teljesen máshogyan tanít, de ezzel is haladok. Bonyolult ez a nyelv. És ugye itt is itt van a szleng, főleg amit a gyerekek beszélnek a suliban. M-nek már kezd menni a portugál, a francia annál kevésbé.

Szóval szinte nonstop együtt voltunk az elmúlt egy hétben, még Palheiroba is együtt mentünk fel. Ebből egyenesen következik, hogy egy sort se írtam, ami nagyon zavar, lássuk be. Furdal is a lelkiismeret rendesen.

Ígyhát eljöttem. 1 hét otthon, csak én és az erdő. Na persze. Igazából kétbillió elintézendő dolgom van, de remélem sikerül sétálgatnom az erdőben, kávét szürcsölnöm a teraszon, és újra átsétálni azon a hídon. A kedvenc hidamon, ami a hálószobám falán is van. Most is lefotózom ígérem.

Néhány kép otthonról. A lonc már teljesen felkúszott a korlátra. A szellőrózsákon és a sisakvirágokon kívül szinte minden elvirágzott már a hosszú, száraz nyár miatt. Hihetetlenül jó érzés volt újra ott kávézni, a függőágyban hintázni miközben hallgatom a falevelek susogását.

Pár nappal később…

Nem tudok aludni. 3.14 van, amikor először nézem meg az időt a telefonomon. Megfordulok, magam alá gyűrök mégegy párnát, átölelek egy másikat és visszacsukom a szemem. Korán van még, sötét és elég csak 7.22-kor felkelnem. Nagyot sóhajtok és mindjárt visszaalszom. Gondolom én. Átmegyek az ágy másik oldalára, közelebb a nyitott ablakhoz, de úgy se jó. Forgolódom, egyre inkább éber vagyok, a gondolatok kezdenek beférkőzni az agyamba. Fél óra küszködés után fogom a könyvet, úgyis már csak pár oldal van hátra belőle, és neki állok olvasni. Nagyon szép könyv, tetszik a stílusa az írónőnek, a Csendfolyó a címe. Kivégzem a könyvet, elolvasom az utószót, újra lekapcsolom a lámpát. Na, majd most sikerülni fog. De nem… Telefon elővesz és ingatlanokat kezdek nézegetni Madeirán. Ez mindig elálmosít. Találok is egyet, ezt már többször láttam. Egy telek Sao Vicentében, a szirten, alattam az óceán, látom ahogyan a partnak csapódnak az óriási hullámok. Az északi oldal sokkal vadregényesebb, érintetlenebb, zabolátlan, nyers erő.

Ha eladnám a házat, megvehetném a telket és felépíthetném az otthonomat ott, egy faszerkezetes, óriási üvegablakos házat, ahol csak ülnék és írnék, miközben télen ropogna a tűz a kályhában (mert ott azért jóval hidegebb van), ami csak az enyém lenne….Na, az álmodozás se jött be…helyette fotókat kezdek nézegetni, közös fotókat a kisfiammal. Megannyi fotó, ahol vigyorgunk, újabban már próbálja takarni az arcát, hogy ne fotózzam. Hiába, kamaszodik a drága.

Feladom…felkelek, kódorgom az üres házban. Bemegyek a szobájába és lefekszem az ágyára. Körbenézek. Látom a kottát amit legutoljára játszott a zongorán, megtalálom a filctollakat is az íróasztaon a bögrébe állítva. A Harry Potter könyvek a polcon, a ballagós képe a komód felett. Mintha el se költöztünk volna. Összegömbölyödöm az ágyon és elindulnak a könnyek. Ritkán sírok. Csak mostanában gyakrabban. Már tudom miért nem tudok aludni. MIatta. HIányzik. Nagyon hiányzik. Nélküle üres minden. És éles késként hasít belém a felismerés, hogy már csak pár évem van hátra, és utána elmegy egyetemre. Mi lesz velem akkor?

A tetőablakon kopognak az esőcseppek. A kazán folyik . A könnyeim is.

Jó reggelt! Jó itthon. De most már mennek haza hozzá! Nem baj? És rájöttem ma valamire. Az utóbbi napokban azon dilemmáztam, hogy hol is van nekem az otthonom. Most már tudom. Ahol ő van.

U.i.: Akikkel nem sikerült találkoznom, ígérem legközelebb fogok.

#madeira #Portugália #újélet #gyerekkel #hiányzol #sao vicente #édesotthon #otthon

1 note · View note

matekonkol · 2 years

Text

Tegnap délután, miközben életemben másfeledszer adtam elő egyetemistáknak (Barna Emília meghívására a BME-n) és küzdöttem lefele az imposztor-szindrómámat, ami attól van, hogy akadémikusok munkái közt lesz publikálva a függetlenfilmes tanulmányom, a folyóirat lapszámának bemutatója is kapott egy eseményt facebookon. A Fordulat 30: KULTÚRA ÉS KAPITALIZMUS május 4-től kapható, a bemutató persze a Gólyában lesz. A cikkem címe: „REMÉLEM, LEGKÖZELEBB SIKERÜL PÁLYÁZNOD” – Függetlenség a filmiparban, és ennek kortárs magyar dilemmái. Absztrakt:

Magyarországon a 2011-ben felállított Nemzeti Filmalap rendelkezett a mozifilmekre fordítható összegek felett kilenc éven át. Ebben az intézménytörténeti korszakban különböző körülmények mennyiségi ugrást eredményeztek a nem állami támogatásból forgatott filmek terén: nagyjából minden harmadik magyar film lett független finanszírozású. Ezeket a produkciókat abból a szempontból vizsgálom, hogy a függő–független spektrumon hol helyezkednek el. Egyrészt törekednek-e radikális esztétikára, vagy ellenkezőleg, műfaji formákat imitálnak. Másrészt tanulmányom azt a tágabb kérdést is érinti, hogy létrejöhet-e a mindenkori hatalomtól független filmgyártás, vagy még a politizáló film is egy reakció, ellendiskurzus marad csupán. Végül esettanulmányként Hajdu Szabolcs 2016-ban megjelent, Ernelláék Farkaséknál című filmjén keresztül elemzem közelebbről a feljebb felsorolt kérdéseket, valamint azt, hogy milyen informális munka és szimbolikus erőforrások szükségesek egy független film elkészüléséhez.

#sajat #szoveg #film #magyar film #fordulat #társadalom #kapitalizmus #gólya #hajdu szabolcs #ernelláék farkaséknál #független film #indie film #independent film #filmalap #konkol máté #remélem legközelebb sikerül pályáznod #remélem legközelebb sikerül meghalnod

5 notes · View notes

filmleltar · 3 years

Text

Remélem legközelebb sikerül meghalnod:)

2018, Schwechtje Mihály

Herr Szilvia, Vajda Kristóf, Polgár Csaba, Rácz Dávid, Lénárt Judit, Csúcs Olívia, Schell Judit, Rezes Judit, Kardos Róbert, Lehóczki Zsanna, Mácsai Pál

Schwechtje Mihály állami forrásból egészen érthetetlen módon nem támogatott remek tinifilmje egyrészt borzasztó fontos és aktuális témával foglalkozik végre, másrészt közvetve vagy közvetlenül több nagyobb figyelemre érdemes gondolatot vet fel, mint bármelyik magyar film az elmúlt sok évből.

A rendező több tehetséges társához hasonlóan nem tartozik a Filmalap-rendszer kegyeltjei közé, ahol nyilván igen erősen leegyszerűsítve, de a (szándék szerint) tömegeket megszólítani képes, valójában felülmúlhatatlanul súlytalan és prosztó vígjátékok (Pappa Pia, 2017, Csupó Gábor; Valami Amerika 3, 2018, Herendi Gábor; Kölcsönlakás, 2019, Dobó Kata) és a komoly díjakra esélyes, fajsúlyos, művészi igényű presztízsfilmek (Testről és lélekről, 2017, Enyedi Ildikó; Saul fia, 2015, Nemes Jeles László) élveznek elsőséget. A sok bicegős kategória közül leginkább midcultnak nevezhető filmek (amikkel mondjuk az A24, vagy a Fox Searchlight és hasonló profilú forgalmazók foglalkoznak az igazodási pontnak mondjuk nyilván nemigen használható amerikai piacon) nálunk bajosan jutnak pénzhez, vagy aztán közönséghez.

Pedig egy ilyen film, mint az (alkotói által is használt rövidítéssel élve) RLSM, semmi olyan elidegenítő formai, cselekménybonyolítási, vagy a mindennapi élettől elemelt, komoly háttértudást igénylő gondolati motívumot nem tartalmaz, ami befogadását egy átlagos filmbarát számára megnehezítené. Ráadásul tinédzserekről szól, akik már jó ideje a mozik kiemelt célközönsége. Az egyik fő karakter Eszter (Herr Szilvia), egy átlagosnak mondható tinilány, a szokásos szorongásokkal, pár hozzá hasonlóan manga- és anime-bolond baráttal. Osztálytársai körében nem kiugróan népszerű, de nem is egy pária, introvertált, de nincs kórosan begubózva. Addigi zavartalan élete kicsit felborul, mikor szeretett angoltanára egy külföldi munka miatt távozik az iskolából. Az egyébként nős Csababá (Polgár Csaba) aztán a távolból már meg meri vallani a lánynak, hogy jóval többet érez iránta mint illdomos volna. Egyre többet beszélgetnek Skype-on, Eszter boldog, de idővel a férfi követelőzővé válik, cybersexet és mind több figyelmet követel a lánytól.

Ennél többet nem volna szerencsés elárulni a történetről, a film pont úgy van összerakva, hogy minden ott, akkor és úgy derüljön ki a néző számára ahol, amikor és ahogy ennek meg kell történnie. (Érthetetlen miért nem tartotta a Filmalap fejlesztésre érdemesnek a forgatókönyvet.) Tudható azonban, ezt már az RLSM beharangozói is nyilvánvalóvá tették, hogy szerephez jut többek között az internetes zaklatás témája is. Tény, hogy a film olyan túl sokat nem tesz hozzá a jelenségről már több alkalommal elmondottakhoz, de nagyon okosan, átélhetően és kellő érzékenységgel mutatja azt be, ami rettentően fontos. Egy olyan generáció számára, aki többet van online mint off, egy ilyen filmen keresztül látni az internet által nyújtott óriási szabadság könnyen veszélyessé váló oldalait sokkal megfoghatóbb lenne, mint elolvasni bármilyen nevelő célzatú tájékoztató füzetkét.

Schwechtje nagy húzása, hogy (egy váratlan nézőpontváltással) sikerül úgy bemutatni a másik felet is, hogy legalább bizonyos mértékig megérthessük a motivációit, és átérezhessük milyen spirálba került, és milyen reménytelennek érződhet kijutni onnan. Általában tizenévesen már a valamivel korábbi generációk számára is a legfontosabb az volt, milyen szerepet tölt be az ember abban az osztálytársak és barátok alkotta mikroközösségben, ahol ideje tetemes részét töltötte. Jelesül, mennyire népszerű, ami látszik azon, kik nevetnek a viccein, kik barátkoznak vele, elhívják-e a legjobb bulikba illetve mennyire vonzó, amit aligha meglepő módon legpontosabban az mutatott meg, jut-e szexhez az illető, és ha igen, mennyihez és kivel. Utóbbit kár lenne tagadni, mindenki tisztában van a kamaszkorban zajló biológiai változásokkal, mégis kulturálisan valamiért nem elfogadott kijelenteni, hogy a tinédzserek bizony szeretnek lefeküdni egymással. A probléma ezzel csak ott van, ha valaki nagyon vágyna rá, de se nem népszerű, se nem elég vonzó, és kívül reked azon a körön, amibe nagyon szeretne bekerülni. Ők ezzel nem ritkán a teljes megsemmisülés érzését, az önbecsülésük totális leépülését élik meg. .

Pár éve már komolyabb figyelmet kap az ún. incel közösség, ami leginkább olyan fiatal férfiakat jelöl, akik már hosszabb ideje küzdenek ezzel a problémával és olyan internetes fórumokba tömörültek, ahol egymást hergelve erőszakos nőgyűlölő nézeteket terjesztenek, valamint rendkívül felháborítónak tartják, egyrészt hogy ��k nem kapnak bármikor szexet bármilyen általuk kívánatosnak tartott nőtől, másrészt, hogy mióta egyenjogúak lettek, minden nő erkölcstelen, pénzéhes kurva. Ebből a rövid, durván vázlatos leírásból is érzékelhető, alapból nem egy túl ésszerűen gondolkodó, pozitív szemléletű, szerethető csoportról beszélünk, de hogy a helyzet még rosszabb legyen, több tömeggyilkos is kikerült már köreikből, ami nyilvánvalóan tovább rontotta ezeknek az egyébként zárkózott, korlátozott szociális készségekkel bíró, kisebbségi komplexusokkal küzdő férfiaknak amúgy is rossz hírét. Az RLSM is megismertet minket egy kamasszal, aki potenciálisan közéjük nőhet fel, de a film nagyon objektívan mutatja be őt, nem démonizálja a karaktert, nagyon is empatikusan megpróbálja felfejteni, ki, mi, milyen külső körülmények illetve milyen saját hibái tették ilyenné.

Ahogy már esett szó róla, a film állami támogatás hiányában igen kevés pénzből készült, ami kár tagadni, látszik is rajta. A rendező és segítői azonban próbáltak kreatívan közelíteni a problémához. A szokásostól eltérően a film 4:3-as képaránnyal készült, ami kisebb részt mutat a környezetből, aminek a bevilágítása megfelelő lámpák hiányában gondot okozott volna, ellenben jobban kiemeli a színészeket és jobban hat a sok arcközeli is. A sajátos képarány eredményeként kialakult kétoldali fekete sávban pedig elolvashatjuk mit írnak egymásnak az éppen chatelő fiatalok.

Schwechtje filmje alapvetően hiteles és őszinte, és ami nagyon fontos, végtelen együttérzéssel ábrázolja a tinik problémáit, soha egy másodpercre sem érezni úgy, hogy itt most egy felnőtt elmondja a tutit a ti jelentéktelen kis nyűgeitekről. Bizonyos pontokon éppúgy eszünkbe juttathatja a hasonló témájú, jó szándékú, bár kissé szentimentális 13 okom volt...(13 Reasons Why, 2017-) című sorozatot, ahogy Lukas Moodysson csodálatos Redvás Åmålja (Fucking Åmål, 1998) egyenességét, érzékenységét is. A kamaszkor problémáit nem redukálja le, borzasztó összetettnek mutatja be azokat a társas és lelki folyamatokat, amik boldoggá, szerelmessé, önteltté, vagy megalázottá tehetnek bárkit. A film teljesen természetesnek veszi a Skype, a Snapchat, a Facebook létezését és szerepét az életükben, amit szüleik, nagyszüleik fiatalkorához képest még nehezebbé tesz, hogy nekik már két fronton kell megfelelniük, hogy megbecsült tagjai legyenek a közösségüknek, a különféle virtuális tereken és IRL. Két különböző szabályok szerint szerveződő minitársadalomban, eltérő írott és íratlan etikettel.

A látottak hitelességét nagymértékben növeli, hogy most nem kora harmincasok, hanem tényleg tinik alakítják az RLSM tizenéveseit. Mindnyájan drámatagozatos suliba járnak, nem először szerepelnek, nem lógnak ki a rutinosabb kollégák mellől. Az Esztert alakító Herr Szilvia meglepően erős a film azonosulásra leginkább alkalmas karaktereként, nemcsak a kitettebb, drámaibb jelenetekben van elemében, a kis pillanatokban is nagyon természetes. Az egyetlen apró, és tudom, szőrszálhasogatónak tűnő probléma az lehet vele kapcsolatban, hogy kicsit talán túl szép a szerephez. Az egyik nagy fordulópontnál a fiatal színésznő rövid időre félmeztelenül jelenik meg, ami alapvetően egy dramaturgiailag megalapozott, a film hitelességéhez fontos, és tulajdonképpen ízlésesen megrendezett és felvett rész. Utóbbi kettő azonban vesz is el a konkrét jelenet éléből. Természetesen nem állítom, hogy egy kellemes külsejű személynek nem lehet gondja a meztelenséggel, vagy ne lehetnének gátlásai a testével kapcsolatosan. Amióta viszont mindennapos, hogy kihívóan felöltöztetett és fotografált, grafikai termékké retusált tini modellek pucsítanak emeletes házak falaitól, a tévéreklámokon át az Instagramig mindenhol, mindenféle méretben, egy lengén öltözött, vagy akár felül semmiben mutatkozó csinos külsejű fiatal lány nem feltétlen sugároz olyan védtelenséget, kiszolgáltatottságot akár egy hasonló kép, akár jelen film nézője számára, mint esetleg egy olyan, aki nagyobb mértékben tér el a jelenleg divatos szépségeszménytől. Egy ilyen minden bizonnyal végtelenül önbizalomhiányos lánytól észbontóan nagy lépés volna így megmutatnia magát a szerelmének, és így - őt és a vele azonosuló befogatót is - a film végi "bosszú" is százszoros erővel vágná gyomron. A problémát árnyalja persze, hogy a film története szerint hárman is belezúgnak a lányba rövid idő alatt, így bizonyosfajta vonzerővel rendelkeznie kell. A két fontos fiúkarakter Péter és Beni bár elég pontosan és árnyaltan vannak megírva, színészileg azért kevesebb izgalmas feladatot adnak Eszternél, de jegyezzük meg, hogy az őket adó Vajda Kristóf és Rácz Dávid is tehetségesek, őket is szívesen látnánk még újabb filmekben. Például olyanban amit Schwechtje Mihály rendez sok pénzből.

#schwechtje mihály #herr szilvia

0 notes

kougarisa · 4 years

Text

Úgy érzem, most már posztolhatom a Remake ficem első fejezetét. qwq Erősen gondolkodom azon is, hogy lefordítsam angolra mégis csak a jövőben a további fejezetekkel együtt. Google majd segít, remélem. x) Sok évvel ezelőtt eredetileg slow burn ficnek szántam, de úgy döntöttem, hogy a mostani helyzetben a remake inkább a múltbéli események összefoglalója lesz, és megpróbálom besűríteni 6-7-8 fejezetbe, ha sikerül. oo” Lehet, jó hosszú fejezetek lesznek. ^^” Az eredetihez képest tettem nagyobb változtatásokat, de a lényeg megmaradt.~ A történet átfogóan koncentrálódik Kouga és Arisa akkori kapcsolatára, a találkozásokra, hogyan is volt lehetséges az egymásra találás és hangolódás több kisebb segítséggel. Címet ezúttal nem adok a műnek, inkább egy idézettel indítanám, amit meghagyok angolul, mert úgy találtam, és így tetszik nagyon. x) Nagyon illik hozzájuk.. quq

Kellemes utazást! ^^

------------------------------------------------------------------------------

"You were kinda cold like snow when we first met, but after awhile you grow warm like the sun."

------------------------------------------------------------------------------

Már pár hete velük együtt utazott. Egy barlang végében megbúvó vízesésen át érkezett, amit egy egykoron erős farkasdémon lelke és annak maradványai őriztek. A lányt félszellemi erővel ruházta fel, hogy a Szent Ékkövet védelmezhesse, újdonsült társai segítségére lehessen. Mivel eredendően halandónak született, teljes szellemi hatalommal még a szellem sem ajándékozhatta meg. A rábízott erő külseje apró változásával járt. Fején, barnásszőke tincsei fölé egy pár fül magasodott, akárcsak az Inuyasha néven megismert morcos szerzetnek. Erősebb lett, állóképessége túlszárnyalta addigi emberi testének korlátait.

"Szíved akár a farkasoké. Vezessen utadon őseink szelleme és harcosaink ereje."

Visszhangzottak fejében a démon szavai.

Szerencsére azóta már fegyverre is szert tett, egy bizonyos Toutousai mesterrel kovácsoltattak számára kardot, hogy megvédhesse magát, és ne álljon üres kézzel az őt váró harcok előtt. Nem ártott elővigyázatosnak lenni, mivel fogalmuk sem volt arról, miféle képességekkel rendelkezhet a farkas démon által, és azok mikor fognak feléledni benne. Mégis, a többiekhez képest esetlennek érezte magát. Azelőtt sosem forgatott kardot, sőt... Puszta kézzel is csak talán egy-két kivételes esetben rontott neki a kiválasztottaknak, mikor dühe eluralkodott rajta, pedig szíve szerint többször megtette volna, páran megérdemelték volna élete 18 éve alatt. Ha bántás érte vagy önbizalma tépázódott meg, könnyen magába zuhant, és azzal egy időben könnyei is hamar az arcát mosták. Hogyan lehetne ő a csapat hasznára?

Hálás volt a kedvességükért. Amiben tudták, segítették. Elmesélték neki, hova, milyen korba és események közepébe csöppent, milyen küldetésben vannak. Arisa legbelül félt, de megnyugtatta őt a közelségük. Inuyasha idővel edzeni próbálta, hogyan bánjon a karddal, a többiek minden másban tanítgatták.

Útjuk során a lányhoz hozzá csapódott egy elárvult kölyök farkas. Apját, családja utolsó tagját egy gonosz szellem elleni küzdelemben vesztette el. Mire odaértek a harc színhelyére, Arisa a gyógyító képességével -ami a kalandok során megmutatkozott- már nem tudott rajta segíteni. A kicsi bundája mélybarna volt, szinte fekete, aranybarna szemeivel leste új falka-társa minden mozdulatát, és a nyomában járva követte. Arisa Árnyéknak nevezte el.

Észak-kelet felé tartottak, az Ökör és Tigris csillagképek irányába. Kagome jó hangulatban beszélgetett Arisaval, tolva a biciklijét maga mellett. Ugyanazon világból jöttek -bár más országból-, bőven volt közös témájuk. A vízesést őrző szellem varázslata hozzájárult ahhoz is, hogy a most már félszellem lány Kagomeék nyelvén kommunikálhasson, így megérthették egymást.

A távolból egyszer csak mindannyian egy forgószelet pillantottak meg közeledni, ami a többség számára ismerős volt.

- Cheh... Már megint ez a nyavajás farkas... -morogta Inuyasha- Na mindegy, rendes tőle. Önként elém rohan, hogy levághassam! - lendítette ki oldalra hüvelyéből a Tetsusaigat.

Mielőtt lesújthatott volna, és mielőtt Kagome egy szót szólhatott volna, azt a bizonyosat, a fiú arca fájdalmas találkozásban részesült a földdel. Föntről egy szőrmés, páncélos alak talppal érkezett Inuyasha feje tetejére, és megadta a kezdő lökést. Elrugaszkodott róla, a többit a gravitációra bízta, majd a háta mögött landolt.

- Ne hadonássz ilyen veszélyes játékszerrel, blöki, még megvágod magad.

- Nyomorult...

Arisa pislogva nézte végig a jelenetet, a többiek számára már szinte megszokott volt. Korábban is akadt erre példa.

- Kouga.

A szólított azonnal Kagomera emelte tekintetét.

- Talán baj van? Történt valami?

A fiú odalépdelt hozzá, közben szeme sarkából érzékelte, hogy valaki áll a lány mellett, majd hátrább lép tőlük, ahogy ő közelebb ér. Ismeretlen volt számára, az illatát sem érezte még eddig Kagome és csapata közelében. Nyugtázva magában észlelését, a következő pillanatban már teljes figyelmét az ében hajú lánynak szentelte, kinek egyik kezét elemelte a bicikliről, és két markába fogta.

- Nincs baj, Kedvesem. Csak megéreztem az illatod, és látni akartam, jól vagy-e.

Kagome zavart mosolygással nyugtatta meg Kougat, hogy nincs miért aggódnia. Nem ez volt az első alkalom, amikor a fiú hasonló indokkal, vagy mondjuk inkább, ürüggyel(?) kereste meg.

Karakteres arc, bronzbarna bőr, arányosan izmolt sziluett, és kellemesen érces hang. Csupán jelenlétével és kisugárzásával magához vonzotta a figyelmet.

Egy zöld szempár tükrében több féle érzés kavargott. Meglepettség, meghatottság a gesztustól, amit az imént látott, és egy kis irigység. Mikor ráeszmélt, hogy bámul, Arisa zavartan kapta el tekintetét. Próbált nézelődni más irányba, de az esemény, ami épp előtte zajlott és a látvány időről időre visszacsábította a "pár" irányába. A hallottaktól viszont összezavarodott. Nem úgy van, hogy Inuyasha és Kagome...?

Amint meglátta, hogy Árnyék Kouga előtt motoszkál, és lábát, majd közelebb araszolva a lábszárát szimatolja kíváncsian, kizökkent gondolataiból.

- Hm? ... Hát te meg honnan jöttél?

Lélegzetét visszafojtva nézte őket, de nem volt oka aggodalomra. Kouga először meglepődött, majd egy szelídebb mosollyal féltérdre ereszkedett és megsimogatta a kölyök farkas fejét.

- Mi az, kisöreg? Érzed a szilánkjaimat?

A lány már megnyugodott volna, mikor is meghallotta, hogy neve elhagyja Kagome ajkait.

- Ő Árnyék. Arisahoz tartozik. -nézett új barátnője irányába.

Pillantását a fiúé is követte. Kouga ekkor vette jobban szemügyre a lányt.

Furcsa öltözékben volt. Testbeszéde arról árulkodott: "Ne is figyelj rám." Arisa zavartan mosolygott, és gondolkodott, mit mondhatna.

- Így igaz.

Félrebillentett fején farkas-fülei szintén elárulták hangulatát, félénken kissé lefelé konyultak.

A fiú tekintete megakadt a füleken. A lány illatán eddig is érezte, hogy farkas féle lehet, de nem volt biztos benne. Lassan felegyenesedett.

- Te is félszellem lennél?

- Olyasmi. - mosolyodott el Arisa ismét.

- Kougaaa! - Hallatszott nem is olyan távolról.

Vezérükhöz képest szokásosan késve érkezett a két jómadár. Ginta és Hakkaku lihegve lassítottak, majd álltak meg a térdükre támaszkodva. Nyomukban farkasaik is nyelvüket lógatták. Arisa ismeretlenül is hálás volt a két, Kougahoz hasonló öltözetű fiú érkezésének. Zavarában leblokkolt, nem tudott volna a továbbiakban fenntartani egy tartalmasabb beszélgetést, ők mentették meg számára a helyzetet.

Végignézett a farkasaikon. Kiskora óta különleges kötődést érzett ezen állatok iránt, ezért is örült meg a “tőlük kölcsön kapott” képességeinek. Árnyék is levette őt a lábáról, mikor örökbefogadtatta magát vele.

Szó szót követett.

Arisat Kagome felvilágosította, hogy a farkasdémonok afféle szövetségeseik. Ekkor ismét eszébe jutott a vízesést őrző szellem.

“...harcosaink...” Vajon rájuk gondolt?

Mikor a három fiú elbúcsúzott, és továbbállt, Kagome rögtön kiszúrta távolba meredő arcán a halvány pírt, és cinkosan elmosolyodott az orra alatt.

Mikor legközelebb újra összefutottak, Gintat és Hakkakut legyőzte a kíváncsisága. Amíg Kougat lefoglalta az Inuyashaval való rivalizálás, és persze Kagome kegyének elnyerése, érdeklődve mentek oda Arisahoz. A lány elmesélt nekik mindent, honnan jött, mik történtek itt vele.

- Komolyan?! Egy ősi farkas démon adott neked szellemi erőt?!

- Elképesztő!

Útjuk során többször összetalálkozott a két csapat, ilyenkor a kis trió, ha tehette, mindig elbeszélgetett. A farkasok is kezdték a bizalmukba fogadni a lányt. Mellé feküdve pihentek, mentek oda hozzá szeretgetés és simogatás reményében, aminek Arisa örömmel tett eleget. Idővel Kouganak is feltűnt a dolog. Vagyis, leginkább az, hogy azzal a két lököttel milyen jól elvan a lány, viszont, ha ő a közelébe ér, mintha megfagyna a vér az ereiben. Ha hozzászólt, válaszolt neki, de, ha találkoztak, általában a másik kettő társaságában bújt meg. Egy alkalommal, mikor épp Kagomeval beszélgetett, társainak sikerült megnevettetnie a lányt, és a hangja kizökkentette. Akaratlanul Arisa irányába fordult. Nem volt tudatos. Észre se vette magán. Nem úgy Kagome.

#hungarian #fanfiction #inuyasha #self insert #selfship #kouga #arisa #kougarisa

0 notes

joogabyssite · 5 years

Text

Ez most egy hisszabb lélegzetű szakmai összefoglaló lesz, leginkább saját magamnak. Amikor rászántam magam és komolyabban kézbe vettem az első pirópákámat égettem mindent amit csak lehetett. A papír gondolatával el – eljátszadoztam, de a kezdeti próbálkozásaim nem hozták a számomra megfelelő eredményt. Itthon akkor még nem tudtam hol utánaolvasni. Első próbálkozásaimat merített papírra készítettem. Sem a merített papír, sem a technikai képességem nem volt megfelelő, így nem sikerült a várt eredményeket elérnem.

Pihentettem a témát, hiszen volt annyi minden más égetni való.Ez az állapot egész addig tartott amíg kezembe nem akadt egy méretre vágott karton. Muszáj volt kipróbálnom, hiszen a cél végősorban még mindig az illusztrációk készítése. A fa pirográfok tárolása helyigényes is és illusztrációként nem olyan tökéletes kezelni, szerkeszteni, a róluk készült képeket. A kartonra könnyebben lehetett dolgozni , de vigyázni kellett, mert nagyon hamar pörkölődött. Nem is tudtam egyenletesen égetni, mert féltem. Látni lehet a csíkokat. Ettől függetlenül már kezdtem örömködni és vettem újrahasznosított karton borítójú jegyzetfüzeteket. (Jó drágák voltak) Nagyon nehéz volt ráégetni a mintákat. (még mindig az első nem hőfokszabályzós pákámmal dolgoztam) Hamar elfáradt a csuklóm, sok szünetet kellett tartanom.

Tavaly volt a fordulópont, amikor egymás után meghívást kaptam több külföldi pirográf csoportba a Face-n. A tagok hozzászólásaiból és a munkáikból nagyon sok új információhoz jutottam,

rengeteget tanultam és gyakoroltam. Így tudtam meg, hogy a pirográfia egy lassan teljesen elkülönülő ágazata a papírra égetés és akik profin művelik akvarell papírt használnak. Meg is vettem az első adaggal. Régóta szerettem volna elkészíteni papírra a Júdás csókját a Jézus Krisztus szupersztárból és Melodie Monrose egyik képét ami nagyon megtetszett. Először Melodie Monrose képével kezdtem talán januárban, nem is emlékszem már pontosan. -Sosem leszek kész vele. – Húsvétra készítettem el a Júdás csókot, közel sem olyan részletességgel mint amit érdemelne. Valószínűleg az én készülékemben van a hiba erre a papírra sem megy úgy az égetés ahogy szeretném.

Májusban a házasságinkra kaptam egy szuper hőfokszabályzós gépet. A kiállításra a vendégkönyvet már azzal égettem. Gyerekjáték volt az előzőekhez képest. Vásároltam 200 gr -s akvarell papírt, erre égettem a Gandhi képet. Kiváncsiságból (és mert a mai napig az első Toolcraft pákám a kedvencem) a régi pákával készítettem. Mivel gyorsan kész szerettem volna lenni és biztosra akartam menni ezért készítettem sablont amit halványan indigó segítségével a papírra. Az így készült vázlatot égettem . A képet és az idézeteket is a Wikipédiából vettem.

Ég és föld volt a különbség a két papírral való munka között a 200 grammos papír javára. Legközelebb a hőfokszabályzóst próbálom ki 300 grammos papírral. Remélem sikerül megtalálni végre a nekem valót.

Papírra égetve Ez most egy hisszabb lélegzetű szakmai összefoglaló lesz, leginkább saját magamnak. Amikor rászántam magam és komolyabban kézbe vettem az első pirópákámat égettem mindent amit csak lehetett.

#Art #chatterbox #Handmade #pyroartbyYoGaby #Pyrography #Pyrographyart #Tutorial #vegyes #YoGabypyroart

0 notes

msteabag · 7 years

Text

Röf

Jó, tudom...sehol semmi kép a nyaralásról. Nyíííí, tudom! Nem sikerül feltöltenem őket, túl nagy a méretük :( Talán egyszer valahogy felvarázsolódik 1-2 fotó, de nem ígérek semmit. Pedig hát...tudom, szerintem is tök jó lenne.

No de lassan 2 hónap eltelt már a kis kiruccanásunk óta, lássuk mik történtek velünk azóta! - borzasztó sok hajam van és majdnem visszanőtt már a nyaralás előtti hosszára - s valljuk, be ez kicsit ijesztő (mint mikor a konyhapultunkon volt egy növény és konkrétan látni lehetett ahogy növekedik!) - Aba vett egy szörfdeszkát és szorgosan gyakorol, hogy egyre jobban hasítsa a hullámokat - sokatok kérdésére: nem, én még nem szörfözök. Pusztán csak azért, mert nekem még nagyon hideg van hozzá + nekem nincs deszkám + wetsuit-om sincs hozzá + azt hiszem kondim sincs hozzá :D - minden hír közül a legcsodásabb, hogy új munkám van, s ezúttal illusztrátorként! Annyit elárulhatok, hogy egy lakberendezési bolt arculatát bízták rám (logo, csomagolás, mintatervezés, illusztrációk, képeslapok, dekortapaszok...) :)))))) IMÁDOM! - Barki még mindig gyö-nyö-rű! Gyönyörű! (Na ha a nyaralásról nem is sikerül, róla lesznek képek - hahaha!) - témakapcsolás: útjára indult a cicás kitűző projekt, ami szerintem életem legnagyobb szívügye eddig és a tűzbe mennék velük, hogy segítsünk az állatoknak (vagy hát értitek remélem...lényeg, hogy nagyon, NAGYON fontos! <3 ) - Manos elment ( :( )és azóta egymást érték a programok itt (épp ellenkezőleg mint ahogy azt vártuk) - csodálatos tavaszodás van és még a botanikus kertbe is elmerészkedtem ingyenes növény sétára Manos itthagyott barátnőjével, Lisivel (éééés bementünk az Operaházba...a mosdójába) - nem tudjuk, de lehet, hogy Abának el van törve a bordája :O (nyugalom, nem valószínű, különben már azért elmentünk volna egy dokihoz) - sikerült aranygaluskát sütnöm - ohó és lett egy smoothie-gépünk! (abban daráltam meg a diót is az aranygaluskához :D ) - tegnap pedig egy papagájpár ide szállt a teraszunkra és nézelődtek egy darabig! Egyébként meg nagyon jól vagyunk, én mától 7-kor kelek (komolyan!) és esténként társasozunk az új játékunkkal :D Végignéztük a Lostot (soha ne kezdjetek bele!), ma jön a Twin Peaks évadzáró (a világ legfantasztikusabb sorozata), tele vagyunk energiával és ötletekkel (pl. társasjátékot fogunk tervezni) ééés csak egy egész piciny hányadát teszi ki a napjaimnak Barki képeinek nézegetése.

Nos, én megyek most vissza dolgozni az új projekten, de valami képet azért még előbb felteszek ide :D Komolyan! Ja és legközelebb jön az ,,Egy éve Sydney-ben” poszt! Juhúúú, ki ne hagyjátok... :D

Csincsi! (mostantól ez lesz az elköszönésem itt)

3 notes · View notes