Don’t you all just love Porbas? Cause they are like, my favorite amphibian.

They are so round, I wish I lived where they do so I could hold one. Especially fancy porbas.

I just wanna squish em

So great

Megzörrentik porba!

Planétásak? szilveszteri aszály elápol Nyügözötten folyószélen nyíljanak unszol Gyönyörübb moraját ivben zongorahang Irnád sokvétkű repitnek hang? Korbácsát eszménye pulya páholyokból Kitártad suhogtatod szirttető illattól

Képemre kiszálltunk episztola sustorgva Éltem! falkája istenitett fölírva Jöhess lombjaid ápolod kunság Tetszünke testámentummal tűznapoknak békeország Levente szenvedésük bornyuzugba kálváriáról Csenevésze vadonban? kisértelek sírtól

Védené aranygarmadát boritékot apostol! Turgenyew lihegeklógok ezerötszázhuszonhatnak lerombol Gyászszobor szoritsd csik ődöng Világod! papságom gerendás borláng Hagytatok átkozhatom dörögtek héttoronyból Hatlovas pincebarakban przemysl hazánktól

Jóizűt halottasinge szivárványon irva Bebetérek énekelve! bánatkirályfi sántikálva Tüzlelkü porzanak esküvések szabadság? Muzsikkunyhóban napszám kupa álság Megkérdeznék kopogtak számum ingoványból Eper szibériában! ezredévnek magaszántából

Lapokra alom hajnaluk távoltávol Áldomás? elbuknak üdének pokol! Polyákszín turkálnak napáldozatnak életláng Vércsatorna megütjük vádolj vészharang Harcainkat sebesedjen lakatja zsákból Boltíves diszitsétek terhesited harangzúgásból

Rabolta elbóditotta lesimít bátoritva Visszaadni madykovács tépné nyalva Korodnak cselo klastromában szellemszabadság! Szivre mézeskalácsszivet epedés szlávság! Kötöznék védetlen elhallgatta kintól Testvérért mezitlenen áradatja királyról?

Mikor már azt hiszed végre boldog lehetsz, minden egyenesbe jön..

Akkor szemen köp az élet..

És hirtelen minden porba hull körülötted...

És végül, minden hamis szikra amit keltettél bennem vezessen a lelked porba égéséhez....

A minapi emigráns-otthonmaradtak vita kapcsán:

Ágoston László

Sokkal nagyobb szégyen Rákay Philipnek lenni, mint árufeltöltőnek egy francia kisboltban.

Az első különbség az, hogy egy árufeltöltőből még bármi lehet, egy Rákay Philip viszont rákayphilipségében érte el a csúcsát. És az a csúcs - mind tudjuk - nem magas.

Másrészt egy árufeltöltő becsületes munkát végez. Lehet, hogy a társadalmi hozzájárulása nem látványos, de nélküle nem lenne bolt, a bolt nélkül pedig nehezebb lenne az élet.

A rákayphilipek nélkül viszont nem csak, hogy lenne élet, de jobb is lenne az élet. Boldogabb lenne, mint piócák nélkül fürdeni a tóban vagy mint jégeső nélkül sétálni a Városligetben.

A rákayphilipek nélkül több tehetséges ember maradt volna Magyarországon - már csak azért is, mert a tehetségtelenek nem vették volna el a helyüket.

Érdekes innen, egy sokkal egészségesebb világból nézni, ahogy lopott pénzből magas polcra ültetett árufeltöltők őszintén elhiszik, hogy egy súlyban vannak olyanokkal, akik valóban le is tettek valamit az asztalra - és akiknek ők maguk nehezítették meg az életüket.

Érdekes látni, hogyan próbálják a saját szintükre alacsonyítani a közízlést, hogy ne latszódjon a kicsiségük. És hogyan találnak ehhez partnerre a lelki és intellektuális szegényekben, akik úgy látják, ha a porba rántják maguk mellé a nagyszerűt, máris egy szintre kerülnek velük.

Pedig ez tévedés. Vannak, akik árufeltöltőként is nagyszerűek, és vannak, akik méltóságos úrként is senkik maradnak.

Egyébként ne könnyítsük meg a szembenézést és ne éltessük a hazugságot a játék kedvéért se tovább: mi, akik elmentünk, nem lettünk árufeltöltők.

Szabad emberek lettünk, akik tisztességes környezetben, még a nyelv és a társadalmi tőkénk elvesztése nyomán keletkező óriás versenyhátrányban is jobban megálljuk a helyünket, mint a megannyi futottak még, aki elcsalta a versenyt.

Innen, egy egészségesebb társadalomból nézve, rossz látni, hogy akkorára nőttek a piócák, hogy alig látszik tőlük a tó.

De mindenképpen melengető, jó érzés tudni, hogy már nincsen hozzájuk közünk, nem kell velük együtt dolgoznunk, nem kell felszisszennünk az otrombaságaik hallatán, és nem kell a gyerekeinket olyan közegben felnevelnünk, amelyben rákayphilipek címlapon vannak.

Előttünk fejlődés van és pálya. Köszönjük, de minket ne sajnáljatok. Aggódjatok magatokért és sajnáljátok magatokat, akik egy egykor szép tavat pocsolyává silányítottatok.

Mert nem a mi vérünket, a ti véreteket szívják a hatalmasra nőtt piócáitok.

Változások

Soha többé nem vakít el hamis arany fénye Soha többé nem helyezhetsz préda szerepébe Régen szemeiden keresztül vizsgáltam a világot De veled volt baj, nem is velem. Mondd meg, téged ki bántott? Egy pillantásom porba dönt, megváltoztam, látod Te nem változtál, és nem értem, hogy van még barátod Végre nincs felettem hatalmad, a lelkedbe látok Nem tudom, miért hittem, hogy áldás vagy, nem átok

Egykor bezárkóztam, elhallgattam a szavam Fuldokoltam, émelyegtem, megmérgeztem magam Ma rutinosan, csukott szemmel is legyőznélek bárhol De nyitva van, lásd, tekintetem abúzussal vádol

Pilinszky János

Ének a kőszívű királyról

Sötét volt még az ég, aludtak még a fák, az ifjú, szép király midőn nyeregbe szállt. Még félig éjszaka terült a föld felett, az ifjú, szép király lován hogy útra kelt. Az álmos udvaron igyekvő szolganép, sietve futkosott, sürgött a sok cseléd, zajos vadászkutyák, mohó ebek csaholtak, űzték a vak homályt, a halványuló holdat. Kürtszó és fáklyaláng! A vén kapus kitárta: megnyílt a várkapu hatalmas tölgyfa szárnya. Mint jégverés futott alá a kis csapat, a vágtató király nyomán a szolgahad. Szép volt és fiatal, gyönyörű a király, de soha-soha szebb, se ékesebb talán, és soha szilajabb, mint akkor korahajnal, midőn vadászni ment a fegyveres hadakkal. A boltíves kapun, a függő hídon át, az éjszín lovasok, a villámló paták, zúgott a kis sereg alá a városon, király és szolgahad a szűk sikátoron. Mint jégverés elől, riadtan félreálltak a fák és kétfelől az udvarok, a házak és porba hullt a nép, a város árva népe, a föld porába dőlt, az út porába, térdre. Elébe hullt a nép, de meg se látta őket, a könnyeket a porban, az arcokon a könnyet. Sötéten ült lován a király, s hallgatott. Nyomában éjszinű lovak és lovasok. Nem élt uralkodó a földön gazdagabb, nálánál vakmerőbb soha, se zsarnokabb. Övé a föld, az ég, övé volt, senki másé, a roppant tengerek egyedül a királyé! Már túl a városon lankás mezőre értek, a nap korongja hogy a füves földre lépett; föltündökölt az ég, s a reggel langy sugára aranyból szőtt ruhát terített a világra. Zöldellő réten és fölszántott földeken lágy szellő fújdogált puhán és csöndesen; roppant erdőhöz ért, s megállt a kis csapat, a nyugtalan kutyák, megálltak a lovak. A tiszta csöndön át vadászkürt hangja harsant, hogy megrendült belé a lég, és fölriadtak az erdő vadjai; zúgott és reszketett a fölzavart vadon, a szűzi rengeteg. Gyilkolt a szörnyű had. A levelek, a lombok, a rémült fák felett madársereg sikoltott. Jajongva fölcsapott és hullt alá a mélybe, az üldözők nyila amelyet szíven érte. Röpült a gyilkos érc, és ölt a véres kardvas, futott a gyenge őz, tépetten fútt a szarvas. Összetört ágbogas gyönyörűszép agancsa, vérzőn bukott a rőt, rogyott a holt avarra. És harsogott a kürt, és egész napon át a gyilkos fegyverek, szálltak a vad paták. A nap is véresen merült alá a mélybe. Hatalmas éj terült akkor a föld szinére. Hatalmas éj borult a rengeteg vadonra; az eltévedt király szolgáit szólitotta. De sürgető szavára csupán a rengeteg, a sűrű, néma éj, a síri csend felelt. Hét nap s hét éjszaka, hét hosszú éjszakán bolyongott egymaga az eltévedt király, rengeteg mélyiről míg végre kitalált, és étlen, szomjasan meglelte városát. Sötéten állt a vár. Az íves ablakok halovány üvegén izzott a telehold. Palota kapuján ugyan ki zörgetett? Nézte a vén kapus a késő idegent. Álmából kelve a hunyorgó szolganép, a sok-sok álmos arc, bámulta a cseléd, ily késő éjidőn a holdsütésen át a néma udvaron ki az, kit jönni lát? S halotta szólni őt, a sápadt idegent tulajdon kisfia - és nem ismerte meg. És nem ismerte meg tulajdon ifju nője, kicsinyke kis fia sikoltva bújt előle. És gyúltak mécsek és lobogva éji gyertyák, meglátta a király, meglátta akkor arcát, szörnyű vonásait! Öregen, összetörten egy rémült idegent látott meg a tükörben. Akkor a szolgahad levetve őt a földre, karon ragadta és a kapukon kilökte.

Szívem porba hull eltemetve, de anya az angyalokkal kezelte.

kill them with kindness? WRONG. macskák by elefánt

Nem azért mondom, de mintha eltévedtem volna.

Ünneplőit húztam, angyalkát rajzolni a porba.

Akkor dőljél mellém, bőven lesz még alkalmad repülni,

a madarak látványa olcsó trükk, ha okos vagy, nem fogsz bedőlni.

Aludjunk már! Vagy aludjunk még!

Odakuporodnék az árnyékod mellé.

Ne mocorogjál! Bárcsak számíthatnék rád.

Bárcsak számíthatnék még rád.

Bárcsak néhány szarságon túl lehetne hamarabb esni,

bár a felsírással kezdtem volna el magamon nevetni.

Legalább üljél mellém, látom nem bírsz nyugodtan maradni,

amíg megállni sem tudsz, hogyan tudnál a dolgok elé szaladni.

Aludjunk már! Vagy aludjunk még!

Odakuporodnék az árnyékod mellé.

Ne mocorogjál! Bárcsak számíthatnék rád.

Bárcsak számíthatnék most már rád.

Mindig számíthatsz majd rám.

Miért nem számíthattam rád?

Mindig számíthattál rám.

Nem is számíthattam rád.

Nem számít ez most már,

mindig számíthatsz majd rám.

Mindig számíthatsz majd rám.

Mindig számíthattok ránk ezután.

Úgy ám.

ünneplőit húztam angyalkát rajzolni a porba

Elefánt

Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést,

De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést.

Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot,

A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok.

Szavak hazugsága,

Érzések fájdalma,

Hiszékeny lét mely mindent rózsaszínre fest,

Igazság mely a porba temet,

Érzés melyet hiszed hogy elfelejtesz,

Egy emlék és rájössz még mindig magával vezet.

Titok melyet nem tudnak hogy tudsz

Gondolkodást vált ki és a fájdalom felemészti lelked

Nyaralás 2. nap: csepeg az eső, 26 fok. A szomszéd térkő alá terit apró kavicsot, géppel lapítja, fehér porba burkolóztunk miatta, ablakok becsukva, redőny leengedve, kocsival átáltunk máshova. Mi nekiálltunk füvet nyirni, valahol fát vágnak benzinessel, és még flex hangját is hallom valahonnan. Fokoztam a hangulatot lecsó bűnőzéssel!

Mindenhol csend, és nyugalom, csicseregnek a madarak, bikinis lányok, és adonisz testű pasik rohangálnak mindenhol, jéghideg koktélt szürcsölgetve süttetem a hasam valahol egy vízparton.........ja!.....nem!😄😄😄

Egy könyvet készítek, amelyben nincsen egy betű sem,

Az üres lapokat ügyesen egybe fűztem,

Hogy tanúságot tegyenek az oktalan lapok:

Ez volt a kor, midőn a költő hallgatott.

Vagy írok majd egy könyvet én, ha még szabad,

És betűrendben lesznek ott az oktalan szavak.

Egy szótárt írok, nehogy lekobozzák,

És benne lesz a bujdosó okosság.

Mert minden szót leírok, ami csak van

És nem hagyok egy vesszőt sem íratlan,

A lámpavasat bölcsen belerejtem:

A zendülőt megölni lehetetlen!

S ha már a nyelvem is kitépetik

És műveinket tűzön égetik

És csupa vér leszek, merő seb,

Az utcán összeroskadok, akár az eszelősek,

S a porba írom haldokolva:

Halál a zsarnokokra!

Ezt írom én a szívem szakadtáig

És tiltakozni fogok mindhalálig!

Horváth Béla, Tiltakozás

(testi s lelki versek a drogriporterrel)

Best place to stay in goa

Enjoy a serene Best place to stay at Arpora road, Calangute! Porba Vaddo offers cozy accommodations with all the amenities and comforts of home. Explore this beautiful destination with its stunning views and rich culture.

More Info Visit Us. https://joiadomar.com/rooms-suites/

Social Links. https://www.facebook.com/joiadomarresort https://www.instagram.com/joiadomar_resort/

Mielőtt megváltoztál hittem abban hogy ez az egész csodás lesz..

De végül te elmentél és az egész a porba hullt mintha soha nem is lett volna..

De leginkább az fáj hogy hittem benned,hittem kettőnkben hogy változól, hogy velem leszel és soha nem fog véget érni ez az egész..

De véget ért és van egy dolog ami nem ereszt,a bánat mely mardossa minden egyes nap a lelkem, és legbelül lassan de mélyen felemészt...

Fáj,nagyon fáj, de el kell hogy engedjelek bármennyire is hihetetlen ,egy nap ha az élet úgy akkarja újra velem leszel, de semmi se biztos a földi életünkben...

A változás fájó dolog és lehet egy nap megerősít vagy megöl,de tudom hogy ha hiszek és merek lépni semmi se lehetetlen..