Úgy megváltoztatnék pár dolgot a múltamban, de sajnos nem lehet és ez tönkretesz

Lehet, hogy túl gyorsan lépek bele egy új kapcsolatba..

Lehel S-140 Refrigerator advertistment 1968

„Sokan mondják, hogy az út….

De én úgy érzem eltévedtem…“

#lehet #hogy #mindazok #kik #összetörik #szíved #valójàban #a #legnagyobb #romhalmazok #pà #rom #byebye #pàrom #szemszögvàltàsravalóhajlam #hungarianpoetry #irodalom #kreatív #copywriting #kolteszet #egysorosok https://www.instagram.com/p/BSeUOZNjCQs/?igshid=NGJjMDIxMWI=

asian girl interracial porn with big black dick BACKSIDE Super PAWG Tames Young Latina Pussy Straight acting gay porn xxx and teen cute boys videos Public gay sex Sweet hairy Asian girl desi gay puttung finger in her asshole booty style doggy Huge tits Milf professor anal plugged High school straight circle jerk video and fun sleeping men gay Both Naughty babe Lexy rides bound guy in this big tits Milf hardcore porn tape Two Mistress Femdom Hell ballbusting Cum Eating Fetish And CEI Femdom Porn

Vagy az ígéreteidet tartsd be, vagy a távolságot.

Kedves és aranyos a kezdő erőlködésed az amigurumi túltelített szuperprofi piacán. A tumbli jószándékú népének köszönhetően tudsz eladni olyan dolgokat, amikből a kispálcák között láthatóan látszik a tömés, a horgolás nem egyenletes, és így tovább. Fogadd el, hogy a profi szintig NAGYON sokat kell fejlődnöd, addig örülj a kedves magyar tumblisok megrendeléseinek, és ne nyígj folyamatosan azon, hogy nem mindenki esik hasra a kísérletezéseid előtt, számonkérik rajtad a horgolás egyenlőtlenségét, sötöbö. Amatőr vagy, lehetsz profi, dolgozz a javuláson.

1. Kedves draga anon, vallald az arcod, ahogy eddig en is vallaltam, hogy JANUAR kozepe ota csinalom!

2. Anyagdijat kerek maximum es nem tobbet… sot! Ingyen, ajandekba is adtam eleg sokat mar, pedig nem ingyen es nem is olbe kapom a fonalat… megveszem azt is es minden mast is, ahogy minden normalis ember…

3. Ki mondta, hogy profi vagyok? :D ki mondta, hogy nem dolgozom rajta, hogy majd talan egyszer az legyek?

4. Nekem aztan nem kell a hasraeses… Sokkal kevesbe vagyok oda a horgolt vackaimert, mint barki eddig. Ugyhogy nagyon el vagy tevedve :)

Mivel nem vallaltad a pofikad, sejtem, hogy az “amigurumi tultelitett szuperprofi piacan” vagy :) Remelem te egybol profi vagy mindenben es veletlen sem vagy most irigy ram, egy picit sem, mert itt “a tumbli joszandeku nepe” “rendel” tolem….

Edesfaszom. :DDDD Ne foss, nem veszem el a MEGELHETESED 😂

Puszillak 😘

Koiramme-lehessä oli joskus juttua siitä, miten kasvattajat nimeää pennut ja sit siinä oli yhtenä esimerkkinä Sopisco-niminen kennel, jossa oli yhdessä pentueessa ollut pentu, joka erottui muista sillä tavalla, että se nylkytti tosi paljon. Pennun viralliseksi nimeksi tuli Sopisco Seksi.

Mindig nem küzdhetsz érte, hagyd hogy ő is meg tegye érted.

Amint belepek a furdoszobaba

O bebujik az agyikojaba

ZzzzzzzzZ

Úgynevezett kvázi perszonál kontent. Elnézést. Hagyd is a picsába, tényleg.

Igazából nem is kéne ezt így public platformon megírnom, de ez a blog az elmúlt években sokkal inkább terápiás jellegű felületként funkcionált számomra mintsem bármi egyébként, úgyhogy szarok bele. Aki nem tetszik, azt úgyis lelkiismeret-furdalás nélkül blokkolom a picsába ¯\_(ツ)_/¯ Meg igazából már az sem érdekel, hogy az ismerőseim is olvassák. Egy ideig rejtőzködtem előlük, de aztán rájöttem: minek? Ez vagyok én, kész. Elbaszottul szép rendetlenség az életem. Szóval nem olyan rég értem vissza a legkétesebb városrészben található hotelembe. Ülök itt, hallgatom a kint ötpercenként elrobogó vonatot meg a szomszédban ötezres hangerőn turházó kínait és közben azon gondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan elment ez a másfél hónap. Gyakorlatilag most érkeztem. Ezalatt az idő alatt pedig egyetlen rossz napom sem volt. Még a legátlagosabb hétköznap is felért egy kibaszott csodával. Rettenetesen sok dolgot láttam, iszonyú sok mindent tapasztaltam, rengeteg mindent átéltem és legalább ennyi dolgot átértékeltem magamban. És hát ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmiféle negatív élmény nem ért. Tényleg. Semmi. Még amikor Tokióban elhagytam a jegyem a vonaton és pánikrohamot kaptam, akkor is egyetlen pillanat alatt megoldódott a helyzet (innen is köszönöm, elképesztően jó fej Állomásfőnök-san!). Annyi kedvességet kaptam itt, mint az elmúlt tíz év alatt talán összesen nem. Ha egyetlen olyan dolgot kellene mondanom, ami nem fog hiányozni Japánból, gyakorlatilag semmi sem jutna eszembe. Próbálkoztam, de tényleg semmi. És persze mondhatjátok azt, hogy hurrdurr, hát én elfogult vagyok, de ez nem igaz. Azért az induláskor bőven volt bennem félsz amiatt, hogy majd itt kiábrándulok kicsit az országról és az emberekről évek óta dédelgetett képből, pláne azok miatt az emberek miatt, akik a magatartásukkal kicsit ezt sugallták felém (mármint az otthoniak közül). De az a helyzet, hogy ők is megbaszhatják magukat. Minden pozitív érzés csak a sokszorosára erősödött. És habár még van itt két teljes napom, azt hiszem, a mait már nehéz lenne felülmúlni (nem lehetne). Ez ugyanis nemcsak a Japánban töltött legjobb napom volt, hanem úgy igazából egész eddigi életem egyik legszebb napja, amit innen is köszönök Yukonak. Yukoval szerdán vacsoráztam együtt először és ezt annyira élveztem, hogy még aznap este újból elhívtam és nagyon örültem, amikor igent mondott vasárnapra. Annak meg méginkább, hogy ma délelőtt megkérdezte, szeretném-e megnézni vele a cseresznyevirágokat az Okawa folyó menti parkban vacsora előtt. Megnéztük őket. Talán itt voltak a legszebbek.

Ezután teáztunk egyet, majd elmentünk az Osaka Tenmangu szentélybe és közösen imádkoztunk. Itt csak azért kértem ismét egy goshuint, hogy ez legyen az, ami lezárja a goshuinchomat. Asszem, ennél szebben nem lehetett volna. Végül egy kis étterembe mentünk, közel a Tenjimbashisuji 6-chome állomáshoz, aminek a környékén az első szállásom is volt. Egyértelműen itt ettem életem legjobb szusiját. És annyira kurvára otthon éreztem magam, bassza meg. A többi most nem fontos. Vagyis de, de nem itt, az csak nekem.

Viszont sajnos úgy néz ki, hogy Yukoval a héten már nem tudok találkozni. Azt nyilván mindenki sejti, milyenek egy hivatalban dolgozó japán hétköznapjai, és hát én teljesen megértem. Viszont konkrétan belehasad a szívem. Alig egy órája láttam utoljára és hiányzik. Szeretném hallani, ahogy azt mondja, hogy "mochi".

Szóval az utazásnak még nincs teljesen vége, de azt hiszem, a lezárás megvolt és az elkövetkező két napban én már egy kicsit csak kísértetként bolyongok majd Oszaka utcáin. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat és a rengeteg érdeklődést. Folytatni fogom ezen a vonalon (otthonról is) és habár a saját oldalamon futó BigInJapan blogra már nem tervezek túl sok új bejegyzést (azért még lesz, asszem), ettől függetlenül elkezdtem egy hosszabb, összefüggő szöveg megírását az élményekből, amit szeretnék majd rengeteg érdekes infóval és hivatkozással megtámogatni. Hogy ez elkészüljön, ahhoz szükségem lesz 1-2 hónapra (meg a végén egy jó lektorra is). Azt pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb hosszabb időre is vissza tudok ide térni, mert egyrészt Tokió és Nara után (bután hangzik, tudom, de) visszatérni Oszakába kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna.

Meg hát úgy érzem, bőven lenne miért. Ha másért nem, hát egy kicsit ennél is jobban összetörni (lehet-e még?). Mert igazából ez egy gyönyörű karambol volt és gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy most akkor hogyan tovább. Mégis elmondhatatlanul örülök annak, hogy 2018-ban végül nem ettem meg azt a kurva üveg nyugtatót. Na, puszi, hamarosan megyek haza csövesnek.

神は私たちを助けてください ⛩️🙏🏻

Létminimum

Visszatérő szöveg, hogy a xxi. században minden narratíva, kultúrharc van, aminek egy területe a nyelv, milyen szavakat használunk. Korábban már hisztiztem, hogy a munkás szót már kiirtották a nyelvből, most egy másik példát akarok hozni.

Legutolsó poszt alatt voltak reblogok, hogy x pénzből lehet megélni és erről az jutott eszembe, hogy gyakorlatilag Magyarországon kipusztult a létminimum szó - hogy mennyire irányítottan azt nem tudom véleményezni. Hogy a szegénység kutatása hogy áll arról fingom sincs, de biztos van szociológus itt, aki ki tud javítani.

Röviden: "A létminimum összege az élelmiszerkosárban szereplő tételeknek az adott időszakra jellemző árakon számba vett forintösszege, amelyhez hozzá számítjuk – az élelmiszer-normatíva körüli értékben élelmiszert fogyasztó – háztartások összes személyes kiadásának havi átlagos értékét." - link

Szóval itthon 2015-ben lelőtte a létminimum számítást a KSH arra hivatkozva, hogy ez idejét múlt és a depriváltságot laekeni indikátorokkal vizsgálják, ami tök jó mert EU-n belül egységes rendszer, rossz mert nem objektív. Meg azért felmerülnek kérdések, hogyha a ksh kihozza, hogy relatív jövedelmi szegénységben az ország 12,2%-a él :)

Szóval létminimum kuka, lett helyette jövedelmi szegénység, laekeni indikátor, amiket szerencsére az egész EU-ban mindenki komolyan vesz:

Persze a kis jövedelmi szegénységi küszöbünket nézve azt láthatjuk, hogy ez 2019-ben 124k volt egyedülálló felnőtt egyszemélyes háztartásban. Persze ez csak a minimális éhenhalás elkerüléséhez szükséges kaja, mert a létminimum:

De mindenki megnyugodhat, 2019-ben a jövedelmi szegénység küszöbe máshol is kreatívan volt értelmezve, lengyeleknél pl. 75 ezer volt.

Szóval a faszom kivan az olyan megfogalmazásoktól, hogy jövedelmi szegénység. Miért, milyen faszom szegénység van még? Gazdag szegénység? Mi a faszért nem lehet dolgokat a nevén nevezni? Persze értem, hogy eleve behatárolja a kommunikációt, ha valaki a jövedelmi szegénységi küszöb alatt élést tűzzük zászlóra, mint a létminimum alattot.

Meg kell őrözni a nyelvet és az érthető szavakat, mint a létminimum, anélkül nincs jövő.

Mások álma általában nem igazán érdekel senkit, de azért kiírom ide, mert nagyon jó volt a mai. Szóval azt álmodtam, hogy ki lehetett már járkálni az űrbe, ahol egy (azt hiszem) mesterséges vörös bolygón volt egy lajka kutya múzeum, és volt egy kurvajó poszter, amin valami olyasmi állt hogy

From up above i see; everyone's running in circles

és akkor alatta egy kép a Földről, halvány fényekkel a kontinenseken, és alatta még egy sor hogy

the Big Men are running in circles

Soha nem győzködök senkit ,hogy engem válasszon. Ha úgy gondolja hogy talál valami jobbat máshol akkor menjen csak, rajta. Nem vagyok tartalék. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ragaszkodjak valakihez, aki nem biztos benne hogy engem akar. Hiszek a szabadságban az igazságban az érzésekben.