Tumgik
#jártatom
versinator · 4 months
Text
Gens jártatom
Polituros merengsz zümmögés iszonyodó Nagyujja ődöng remélő könyörgések Épitők sztrájkoltunk aux mocsárkodó Megfáradván összenyom társaitokra ménesek
Várakban flórára isteneim ragaszkodó Valljalak kirakják fülelt levélrések Polcaink pharaó lángocska sivalkodó Édesapád maintenant munkálnak csengések
Spirituszba szibériákat rakás börtönről Ülőke bűzlik zavarlak leplet Gyújthatom növénynek vájsz testvéreidről
Sója quand ősöknek fényjelet Fegyházba hegyeztem kalitkája amelyikről Gyógyítgatja beomlanak megvetetlen egyesület
0 notes
Text
Úgy érzem, hogy senki sem ért meg engem.
Magyarázok, magyarázok és semmi.
Feleslegesen jártatom a számat ha senki sem tudja felfogni és átérezni amit mondok.
11 notes · View notes
feketefeny · 4 years
Text
Igazság szerint nekem a szerelmem, a legjobb barátom. Ő itt van nekem jóban-rosszban, de azért mégis... Mégis hiányzik egy személy az életemből, akit talán már nem is fogok sose kapni az élettől, hisz a mai világban már egyáltalán nincs igaz barátság az én koromban. Na, nem mintha olyan öreg lennék, de mégis, én úgy érzem, hogy már nem fog eljönni az a barátság, amit úgy szeretnék. Így csak örülök annak, hogy egy olyan fiút találtam, aki ugyanebben a helyzetben van, és mi vagyunk egymásnak legjobb barátai. Ha ő nem lenne talán lenne több barátom, de az is biztos, hogy egyik se lenne olyan barátság ami jó hosszútávon is. Így hát örülök neki, hogy itt vagy az életemben és boldoggá teszel engem, és meghallgatsz, ha valami bánt vagy csak hallgatod, ahogy csak jártatom a számat. Köszönöm, hogy nem csak a szerelmem vagy, hanem a legjobb barátom is!
7 notes · View notes
boldognaklatsz · 5 years
Text
Hiába jártatom a szám,ha nem érdekli.
104 notes · View notes
szerelem3 · 5 years
Text
Kezdésnek ezt itt hagyom..
Szóóóval, csak pár szó, hogy miért vagyok itt és, hogy ki is vagyok. Nevemet nem szeretném elmondani, és a történetekben, senkinek nem lesz ugyanaz a neve, mint a valóságban! Szeretném elmondani a saját történetemet, hogy miket gondolok napi szinten, hogy mit élek át és, hogy miért. Nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom, hogy ha az életemből a Netflix sorozatot vagy filmet csinálna, díjnyertes lenne az tuti.
Nincs semmilyen hátsó szándék ez mögött, egyszerűen ez vagyok, vagy elolvassa valaki vagy nem. Elegem van, hogy szinte mindig csak a falnak jártatom a szám.
Szóval ha kedvet kaptál egy nyilvános napló olvasásához akkor tarts velem (?)
5 notes · View notes
Text
Észrevettem már, hogy én feleslegesen jártatom a számat.... Teljesen mindegy, hogy mit mondok, mit akarok, mi az, ami nekem fontos.... Az emberek pont lesz@rják! Hogy lehet így hozzáállni bármihez?!
54 notes · View notes
hercegno420 · 5 years
Text
Depresszió
Mindig túl nagy volt a szám, mindig nekem kellett szólni,
Sokan szóltak rám, hogy végre tanuljam befogni,
Sokan szóltak, de persze senkire ügyet se vetve,
Saját magam hülyeségébe belefeledkezve,
Ebben nincsen semmi rendben, de azért ne állj az utamba!
Maradj csendben mondom másnak, persze nem veszem magamra,
Haragra nincs okom, csak másnak volna rá
De ő csak töketlenkedik, ahelyett, hogy megoldaná
Ja te beszélsz a harcról, máskor pedig a békéről
Egy távolsági hívást küldök innen a világ végéről
A félhomályban az alakom nem mutatom
Megszaratom az ellenfeleket, a babérokat aratom
Ha a haragom lecsaphatna, ti már mind halottak lennétek
Hogyha bírónak születtem volna, téged a pokolba küldenélek
Hogy ott perzselődjél, hogy megtudd milyen a fájdalom
Magamon is csak nevetek, csak a számat jártatom
De ha kell áttörök a gátakon, úszok szemben majd az árral
Elpusztítok mindent egy ócska taktikával
Hogyha bíró lennék ítélnék, vagy itt egy újabb áldozat,
hogy én lennék a gyilkos, a világ pedig az áldozat!
Vagy a boldogságot akarod? Hát nesze itt egy darab
Az igaz szavak sose szépek, a szépek sose igazak...
5 notes · View notes
lonelyboy420 · 5 years
Text
Én beszélnék gátlások nélkül arról, hogy mi vagy te számomra..., de nem jártatom azért a számat, hogy nőjön a szakadék közöttünk
1 note · View note
1matt-hew3 · 2 years
Text
Esti kérdés
Ugye gondolsz rám, mikor felnézel az égre?
Szeretnéd tudni, miként telnek napjaim?
S, hogy miért vannak tele a neveddel lapjaim?
Lehet sosem gondolsz rám, épp ezen kattogok félve.
Nem is történt mindez, s nem is néztél rám?
Azt sem tudod ki vagyok, csak jártatom a szám.
Lehet, hogy másra vágysz, ki szeretne téged?
Hisz rám, sosem gondoltál még úgy, ki megvédene téged...
1 note · View note
Text
Tegnap
Tegnap még azt mondtam,
megmented az életem
Talán túlgondolok mindent,
S jelentéssel nem bíró dolgokon
Jártatom az eszem,
Mi neked egyszerű kedvesség,
Nem vonzalom, vagy szerelem.
Talán végig csak én éreztem ugyanazt,
S neked eszedbe sem jutott,
Talán csak én vettem jeleknek,
S te egy percig sem gondoltad úgy.
Tegnap még azt kívántam ne legyen
Vége ennek az érzésnek,
Mi már biztos, hogy szerelem.
Hányszor megígértem magamnak,
Hogy nem szeretek majd abba a fiúba,
Ki a legtöbb lánynak tetszik,
S nem hozzám illik,
De a kémia közbelépett,
S rövid időre elhitette velem,
Hogy ebből lehet valami,
Majd padlóra tévedtem.
S feleszmélve annyit tudok csak,
Ami volt jó érzés
Mostmár fájdalmas.
1 note · View note
ahogyelkepzeltem · 4 years
Text
Bonyolult ez a szeretet
Olvastam egy könyvet, a Harcom Knausgard exének a kisregényét. Csodálatosnak tartom amúgy, hogy amit ez a jóember hat kötetben, azt hiszem hatban, és ezer x száz oldalban ventillált, azt a volt felesége letudta kevesebb mint 200-ban. Nem vonnék le messzemenő következtetéseket pusztán tartalmi alapon, de azért van ebben valami vicces.
Szóval. Az van, hogy ez egy 11 éves kislány elbeszélése, akinek meghal az apja, és ott marad az anyjával, meg a tesójával és nem beszél. Mármint, hogy úgy dönt, hogy a teljes némaságot választja, mert annyi trauma érte, annyi sokkot kapott már szerencsétlen, hogy a totális kuss a legbiztosabb megoldás. Már ez önmagában megrázott, mert nem tudnám megmondani, hogy életemben hányszor éreztem úgy, hogy nem jönnek ki belőlem a szavak, hogy képtelen vagyok megszólalni, jellemzően pont akkor amúgy, amikor mondanom kellett volna valamit. Szakítások, családi konfliktusok, amikor álltam szótlanul, hogy nekem már tényleg kurvára mindegy, mondjatok mindent, mondjátok meg mi legyen, nincs erőm, hogy verbalizáljam, hogy érzem magam, mit gondolok, hogy újabb frontokat nyissak és még azokat a harcokat (harcokat érted... ) is megvívjam. Csatát vesztettem, nincs mit szépíteni, ezen az sem változtat, ha jártatom a számat. Hát van, amikor elhallgatni a legjobb megoldás. Illetve nem a legjobb, csak a legbiztonságosabbnak tűnik. A nem beszélést legalább én irányítom, ha mást nem is. 
Na,de. Ami ennél is jobban megrázott. 
A kislány arról (is) beszél, hogy hogy bűntudata van az apja miatt. A layeren azért, mert a felhalmozódott feszültség, meg fájdalom miatt úgy érezte, hogy már csak az apja halála oldhatja meg a helyzetüket, és imádkozott azért, hogy meghaljon, aztán meg is halt, de igazándiból és ezt egy ponton ki is mondja, az apja élete miatt volt bűntudata. 
Ez egy depressziós, helyenként agresszív, szorongó apa. 
Aki megütötte az anyát a gyerekek előtt, aki az ereszcsatornán mászott fel a lakásba, mikor már elváltak és különköltöztek. 
Aki olyan feszültségben tartotta a családját, ami kb. olyan volt, mint valami brutális katlan, amibe előbb vagy utóbb mindenki belehalt volna, hát tagadhatatlanul kisebb veszteség, hogy a végén a saját mérgezése csak őt vitte el. De ez a melyik a nagyobb veszteség ez egy igen bonyolult filozófiai kérdés, messzire is vezetne, legyen elég annyi, hogy csak ő halt meg. 
És hát itt ez a gyerek, aki egy csomó konfliktusnak szemtanúja volt, akit holtában is kísérti az apja, és aki csak nyeli nyeli a bűntudatát, mert úgy érzi, hogy azzal, hogy az anyját választotta, hogy mellé állt, elárulta az apját és hozzájárult ahhoz, hogy elnyelje a sötétség. 
Pedig nem lett válaszút elé állítva, legalábbis arról nem szól a könyv, hogy anya rárivallt volna, hogy APÁD VAGY ÉN!?!?!?!? Egyszerűen csak a bántás, a stressz, a bűntudatkeltés, a fájdalom meg a félelem volt az egyik oldalon, meg a legnagyobb szar közepette is fényt sugárzó anya a másik oldalon, aki nem mellesleg akkor is az apjuk keze után nyúlt, amikor már rég elengedhette volna, mert akit szeretünk, azt nem hagyjuk hátra csak úgy. 
Szóval ez a bűntudat, ez terített le a lábamról úgy, hogy csak néztem. Hogy még most is itt fekszem kiterülve. 
Úristen hányszor volt bűntudatom egész gyerekkoromban apukám miatt, mert anyám mellé álltam konfliktushelyzetben. Sosem mondtam ki, sosem tettem szóvá egyszerűen csak anyámmal tartottam. A legrosszabb az egészben az, hogy amennyire emlékszem, a legtöbb esetben  egyáltalán nem gondoltam, hogy anyámnak lenne igaza, bár az is igaz, hogy nem emlékszem pontról pontra minden veszekedésre. De arra igen, hogy sokszor szívem szerint apámmal tartottam volna. Egyszerűen...Egyszerűen csak annyira sokkolt ilyenkor anyám haragja, az indulat, ami benne volt, hogy rettegtem tőle, hogy magam felé fordítsam. Úgy éreztem, hogy ilyenkor elárulom apámat, de nem mertem anyám ilyenkor zajló energiáit magam ellen fordítani. És még valami: attól még ilyenkor sem féltem, hogy az ide oda állásom miatt apám szeretete elveszíthető. De attól rettegtem, hogyha apám mellé állok, akkor elveszítem az anyám szeretetét. És akármilyen ambivalens is volt(van) a hozzá fűződő viszonyom, az a halállal lett volna egyenlő, ha úgy kellett volna érezzem, hogy nem szeret. 
Hogy ez most anyám revansa volt-e apámmal szemben, hogy ez evidens, a korábban elkövetett rosszért, hogy én tulajdonképpen akár hitelbe is mellé állok, mert neki ez járt azért, amit el kellett viselnie...Nem tudom. De azt tudom, hogy gyerekként milyen ezzel a torkotmaró bűntudattal élni. Mármint nem élni...csak arra a pár órára, percre megélni. 
Egyszer az unokatesóm szülinapi zsúrja volt, anyám valamin összeszólalkozott apámmal. Úgy volt, hogy fater elvisz minket, de a munkahelyére kellett menni vagy valami ilyesmi, na mindegy tényleg halványan emlékszem, csak az maradt meg, hogy anyám kézenfogott, és dühöngve elindult velem. Amúgy nem laktak túl messze tőlünk az unokatesómék, akkor talán hosszú sétának tűnt, most már nem lenne az, mondjuk most már nem is ott laknak. Szóval robogtunk az anyámmal és egyszer meghallottam, hogy apa fut utánunk, még hátra is fordultam és megláttam, hogy jön, de visszafordultam. Vissza, menetiránynak. Talán annyit mondtam, hogy apa...De anyám meg sem hallotta, csak már akkor mikor apám utolért bennünket. Veszekedtek, aztán apám dühösen elindult a városba, mi meg a szülinapra. Anyám letett engem, aztán ment a dolgára. Én meg az egész bulit végigszorongtam, mert nem tudtam, hogy mi lesz utána. Milyen hangulatban jönnek értem, mi lesz otthon...Mire értem jöttek úgy tűnt minden oké, a feszültség elpárolgott. Belőlük. Én így húsz évvel később is egész testemben összerándulok, ha ez az eszembe jut. 
Senkinek, soha senkinek nem lenne szabad arra kényszeríteni egy gyereket, hogy válasszon. Soha. 
Hogy anyám ezt időnként mégis meglépte, az csak annál rosszabb, hogy neki ugyanezt végig kellett csinálnia nagyanyámmal. 
Hát ezt tudom mondani, nesztek könyvajánló. Ha nem akartok családállításra, terápiára erre arra költeni, akkor javaslom, szánjatok háromezer párszáz forintot erre a könyvre. Lesz olyan analízis, a fal adja a másikat. 
#családellennincsorvosság
Marla
0 notes
versinator · 7 months
Text
Varrná pőcze
Száraimat vielen sivalkodva tábornok Elhulltanak fényességre süvegét búsuljatok Mädchen meglepem fölállok derékkal Bérdaloknál sisteregne elragadlak kazal Lárifári tapogatózunk sóhajtásunk ölelhess Valódit telér gyártja büntess
Fogacskák akkortól ellentállás omladó Beszédjét nyelvedet lángjaival mocsárkodó Dach szenvedi háltak hájjal Súlyú kéményből papolhat danával Fölmutatni porfellegnek vekker látogass Elhiszik komplikálja vérdarabok ihass
Összenyom véginségre cirógatni farok Mosolyának kapkodott közelednek undorodok Veretlen áldomást ólban csavargással Helyedre pogácsák szikrádzik vágyaikkal Hozzátéve szertném lábamnál csöngess Mibennünk gerendáján összetörjetek taposs
Napernyővel fölmentem vigyázzunk sivalkodó Jártatom nyüzsögés szesztelen tántorodó Megsimogat pusztulással patvarba inal Irnak leömlik családját hatalmaddal Tengerfenék horgot fürtjeiddel ölelgess Kovászba viselkedjem játszadozunk weiss
Idejöttél megeshet kedveském vérdarabok Parasztkalács fajából nouveau zsirok Lábraállni végire burgonyát arcával Harmaton varrás fröccsent záporokkal Megdöbben japánban maintenant dass Belát szerelmünkből gondolkodva mondass
Jegesen bosszúból spájz iszonyodó Lefülelje mosónőnek csöpögve fölmutatandó Baktériumnak ormányai kivisszük pipaszárral Hullajtják hágysz csókkérés bizalommal Fölszól megsemmisül behunyva ehess Smá kövem egymáson less
0 notes
Text
Miez a világ jártatom a számat
Ak26
2 notes · View notes
falsechurch · 5 years
Text
Őszi sorok (nyáron)
Reszkető levelek,
alaktomos árnyék.
Zúg az este hűvösében,
ami a nyáré.
Szeretve lenni kecsesen,
ahogy a levél körbejárva
árnyékot fest nekem.
Színem fakóra vált,
balom jobbomra áll.
Szeretnék színeket látni,
te fekete sívár hatalomág.
Álmatlan éjjeleken
jártatom a szám.
Az élet árnyoldalát sorolom,
de lehet szép is a világ.
Mikor, a gyilkosod
szemébe nézel,
és meglátod a fényt.
Akkor tudod,
földreszállt a gyönyörűség.
0 notes
flaublog · 7 years
Photo
Tumblr media
Szarunk-e a templomban?
A címadás nem az én szerzeményem. Így fogadott Marikánál a presszóban a cserépi közösség egyik tagja, az egyik nap egy sör mellett. Honnan tudnám a választ?
Figyeltem sokáig az eseményeket, meg is fogadtam, hogy nem jártatom a számat feleslegesen, de a hétvégén olyan mennyiségben ömlött rám a szar a templomi illemhely ügyében, hogy csak leírom, mi is van a fejemben.
Akik esetleg Cserépben pelenkában élnek, és nem tudnának az eseményekről, röviden ennyi a lényeg:
uniós, brüsszeli pénzekből fejlődik az ország
Brüsszel energetikai felújításra ad egy csomó pénzt
az egyházak pályázhattak energetikai felújításra
a cserépi templom is felújítják
az eddigi belső tér meg fog változni, sőt illemhely is épül
a fejlesztésről tudtak a presbiterek és az önkormányzati képviselők is
a falu lakosságát nem tájékoztatták
sokan kiakadtak, és 300 cserépi aláírást gyűjtöttek össze, hogy ez így nem lesz jó
még a népszava is megírta
Kb ennyi röviden. A lényeg, hogy nem tájékoztatták a lakosságot megfelelően.
Na de kik?
Egy normális világban az egyház és az állam el van frankón választva. Az egyházi közösség belügye, hogy mit csinálnak a templom négy fala között. Na de nem élünk normális országban, itt bizony az állami vezetők döntik el, hogy a cserépi templomot uniós, brüsszeli pénzből újítsák-e fel. 
Ez azt jelenti, hogy bizony minden adófizetőre vastagon tartozik a templom ügye.
Azt mondja a lelkész úr a cikk szerint, hogy amikor a parókia tetejét felújították, nos akkor sem kérték ki a falu véleményét. Ami nyilván teljes tévedésen alapul, és amúgy is utálom a hasonlítgatást.
Kevesen járnak a templomba? Emiatt csökkentsük a templom méretét? Na és mi lesz akkor, ha elkezd egyszer növekedni a református lakosság? Megint lebontjuk a régi templomot, mint 1899-ben, amikor kinőtte a közösség az akkori templomot? A századfordulón 2500-an laktak Cserépfaluban. Most ezren sem.
Sok kérdés van, sok félinformáció, sok konteó, mondjuk ki: egy csomó szar is. A legegyszerűbben úgy lehetne lehúzni a vécén ezt a sok kakát, ha kiállna a tervező és elmondaná a lakosságnak, hogy mi készül itt pontosan. Érthetően. Világosan. Ügyesen. Nem beszarva.
2 notes · View notes
itsbrioche · 7 years
Text
Beszélünk; üres semmi szavak, buta kérdések, egyszerű válaszok, de legalább te vagy! Hiányzik a lényed. Bárcsak el mondatnám mennyire nagyon hiányzol, s mit is jelentesz, ehelyett csak könyvekről jártatom a szám.
1 note · View note