Amúgy én rohadtul örülök, hogy senki nem lát bele a fejembe

Te elmondtad nekem, hogy "Persze, igen, rendben van, értem, teljesen világos, valahol igazad van, DE OLDD MÁR MEG MÁSKÉPP légyszíves, mert ebben most nem tudok segíteni, ne haragudj." Én csak hallgattam, majd beletörődve, halkan csak ennyit mondtam: "rendben". Mindezek után én változatlanul segítettem Neked, amiben csak tudtam, mert a számomra a lojalitás fontosabb volt saját magamnál is! Nem sértődtem meg, nem hagytam, hogy az érzéseim befolyásolják a döntéseimet és a hozzáállásomat, nem is haragszok rád, sőt, soha nem is fogok! Egyetlen dolog változott bennem: nem a szívemre hallgatok, hanem az eszemre. Tudod, át lehet gyalogolni valakin, a fejére lehet taposni és semmibe is lehet venni, de mindenkinél eljön az a pont, ami után nem tűr tovább, nem akar tovább megfelelni, nem hagyja tovább, hogy kihasználják, vagy felhasználják bármire. Na ez a pont most jött el nálam. Ettől függetlenül szándékosan sosem fogok ártani Neked, de számodra megszűnt az a funkcióm, hogy bármit kértél azonnal ugrottam és csináltam! Eddig tartott. Ezek után Te még megkérsz, hogy "légyszíves segíts ebben.... csináld már meg azt..." Tudod mit?! Ez a válaszom ezekre: "Igen. Persze. Rendben van. Értem. Teljesen világos. Valahol igazad van, DE OLDD MÁR MEG MÁSKÉPP légyszíves, mert ebben most nem tudok segíteni. Ne haragudj!"

D.Sz. = appendix

Azt mondod gyerekes vagyok

Én azt mondom csak egy meggondolatlan kislány

Azt mondod átvertelek

Én azt mondom csak megmondtam az igazat

Azt mondod nem értem

Én azt mondom értem csak téged nem értelek

Azt mondod hülye vagyok

Én azt mondom csak tisztán látok dolgokat

Azt mondod mindenkit kihasználok

Én azt mondom csak szakítok hogy megóvjam őket a mégnagyobb fájdalomtól

Azt mondod próbáljuk meg és adjak még egy esélyt

Én azt mondom ennek ugyan ez lenne a vége mert reálisan látom a dolgokat

Azt mondod bosszút álsz

Én azt hogy tőled ez megszokott…

A szerelmet nem lehet erőltetni.

Anna Frank naplója

Tengernyi szeretet van bennem,de elnyomom,mert félek ha szabadon engedem elgyengülök…

Azt akarom,hogy keménynek,és erősnek higyjenek mert ha csak 1 percig is gyengének hisznek azt fogják hinni hogy “velem mindent meg lehet csinálni én úgyis eltűröm és nem vágok vissza”….

Mindenki csak annyit lát belőlem, amennyit hagyok, hogy lásson.

Akárhányszor örömöt okozok valakinek vagy segítek neki úgy érzem hogy ez a nap sem telt el hasztalanul:))

Lehet többen állnak melletted de én 100 erelyével is bátran ki állok egyedül mert már nincs semmi veszteni valóm!

Akárhányszor szomorú leszel gondolj arra,hogy mindig van olyan ember a világon aki nálad rosszabb sorsú,és hátrányosabb helyzetű mégis ő tud annak a kicsinek is örülne amilye van,hát te is tedd ezt.

És ne feledd,nem a tiéd a világ összes gondja!:)

Család: akiknek fogalma sincs arról, hogy min mész keresztül

Nem szeretek beszélni. Ez veszélyes. Nem tudod mi lesz a következménye a mondandódnak. Talán megbántasz valakit, esetleg megváltoztatsz valamit. De az is lehet, hogy olyat mondasz el magadról, amit inkább örökre elrejtenél.

Akit már sokszor átvertek az a cukorban is kételkedni kezd hogy nem e só…

“Vakuemlék. Így hívják. Amikor évtizedek múlva és valószínűleg örökre pontosan emlékszel, hol voltál, és mit csináltál abban a pillanatban.”

— Dékány Dávid - Darwin Motel [Eternal September]

“Majd egyszer visszanézel, és tudni fogod miért történt”

—

“Amikor érkezel én eléd megyek, És csak remélem, hogy egy életre elég leszek.”

— Hesz Ádám, Tkyd - Vigyázz rám