Alapvetően optimistának tartom magamat, és szeretek olyankor posztolni, amikor lendületben vagyok. Na ez most nincs így, és pont ezt az alkalmat szeretném megragadni, hogy elgondolkozzunk a toxikus pozitivitásról, amit sok influencer és hétköznapi ember is közvetít magáról. Pedig most "nem azok az idők járnak, amik könnyen véget érnek", hogy a Mayberian Sanskülotts remek dalát idézzem. 

Szóval kicsit ez egy lehetőség arra, hogy ennek az oldalnak az alapgondolatához visszatérjek: hogy ne csak sikereket és eredményeket, hanem munkafázisokat, dilemmákat, kihívásokat is láthatóvá tegyek. Mert vannak barátaim, akik jóindulatúan életművésznek gondolnak, de ez valójában inkább azt jelenti, hogy próbálok ragaszkodni ahhoz a rögeszmémhez, hogy többet kell filmezni, zenélni és önkénteskedni, mint bérmunkásként kizsákmányolódni. Ez a gyakorlatban filmes (vágói) szabadúszásból, meg a zenekarral és a Társadalomelméleti Kollégiummal foglalkozásból állt mostanáig.

De beszéljünk a realitásokról - ahogy a mellékelt fotó sem mutat mást, mint amit a mindennapi Zoom-hívásokon keresztül lát belőlem bárki. Tehát a fentiek úgy festenek, hogy a Warshow búcsúkoncertje kapcsán rengeteg fizetetlen és láthatatlan szervezői- és adminisztrációs teendő volt és van (miközben nagyon kevés visszajelzés jött); a közösség online térbe szorulásával a TEK-ben is a kiégéshez vezetett az elmúlt év; a már egy éve befejezett rövidfilmemet még nem látta a közönség; a szabadúszás pedig csak a megélhetést adja, nem örömöt, szemben a tanítással.

A két nagy tervem és reményem a következő fél évre az (volt), hogy ha a tavasz vége fele enyhülnek a korlátozások/megszorítások, nekilássak a feminista városfilmem gerilla-forgatásának, illetve találjak ősztől médiatanári állást. Most mindkettőről kiderült, hogy nehezebb, mint gondoltam, habár igyekszem minden ismerősömmel ezekről beszélni, hátha a kis szárnycsapások tornádót alkotnak majd.

Szóval, nem vagyok optimista, hiányoznak a barátaim és a testvéreim, de sokkal többet egyelőre nem tehetünk annál, hogy fölvállaljuk, hogy nehéz, és beszélünk a kihívásokról.

Gábor Lengyel Photographer - Budapest

www.lengyelgabor.com Portré Brand Lifestyle Automotive fotós - Budapest

IG: @gaborlengyel819 @gaborlengyelphotos

Nem mind arany - SzemFényVesztés

Manipulált fotókkal villognak a celebek

Hogy miként néz ki egy sztár valójában, manapság csak akkor tudnánk meg, ha személyesen látnánk. Ugyanis a tévében tökéletes sminkben, frizurában, ruhában jelennek meg, a közösségi oldalakon pedig a technika segítségével szépülnek meg.

A karácsonyi maratoni ebédek és vacsorák után 3-4 kiló plusszal ülünk a kedvenc fotelünkben, és a mobiltelefonunkon a közösségi oldalakon hazánk hírességeinek fotóit nézzük irigykedve. Hogy lehet ilyen vékony? Miért nincs rajta egy ránc sem? Mitől csillog így a haja? Tesszük fel a kérdéseket, miközben egyre rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben. Pedig a valóság az, hogy semmi okunk az elkeseredésre, mert az, amit a Face-bookon látunk, a legtöbb híresség esetében egyáltalán nem a valóság. A digitális világban szinte bárki bárkivé változhat, túlsúlyos férfiak és nők pár gombnyomásra szupermodellek lehetnek, nem beszélve arról, hogy egy-egy mobiltelefonba épített szépségszűrővel, más néven filterrel akár évtizedeket is lefaraghatunk az életkorunkból. A kreált valóság mindenki számára szép és csillogó, még akkor is, ha tudjuk, sok köze nincs a mindennapi megjelenésünkhöz. A hazai és világsztárok szinte kivétel nélkül élnek a filterek és Photoshop programok sokaságával, fokozva a rajongók vágyakozását egy-egy reklámozott termék vagy csak a személyük iránt.

Dukai Regina az utóbbi években a közösségi média felületeken lett véleményformáló, vagyis influencer. Számos országos és világmárka arca, gyakorlatilag a napjai nagy részében ezeket képviseli, számos képet megosztva a közösségi oldalán a termékeikkel pózolva. Kollégáival ellentétben Regi a legnagyobb őszinteséggel vallotta be az országos influencernapon, hogy rengeteget dolgozik a képein, sőt még a saját testét is átalakítja a kívánt hatás érdekében.

- Az elején nagyon sok privát, rossz minőségű képet raktam ki. Aztán rászoktam arra, hogy kidolgozom a képeket, ide már nem fér bele egy rosszabb minőségű fotó. A telefonomon rengeteg átalakító program van. Nagyon sokat segítenek az olyan szituációkon, mint nemrég, amikor Debreczeni Zitával egy üzletben jártunk, ahol elvileg gyönyörű fények lennének, de valahogy mégsem tudsz jót fotózni. Fehéríteni kell a sárga falat, ami amúgy nem sárga, csak úgy tűnik. Nekem rendszerint laposabb a fejbúbom, azt egy picit meg szoktam húzni. Nem az Instagram különlegessége ez: 2002-ben volt az első fotózásom, ott is mindenkit retusáltak a fotósok, soha nem került ki egy újságcikkbe vagy címlapra egy retusálatlan fotó rólam -mesélte Regi.Regivel ellentétben Csősz Bogi sokkal inkább a természetességre esküszik. A Viasat 3 Feleségek luxuskivitelben című műsorának sztárja üzletasszonyként és tévés személyiségként is igen aktív résztvevője a legnagyobb közösségi felületeknek. Bogi maga sem tagadja, hogy szokott kisebb változtatásokat eszközölni a képein, ám vannak olyan határok, amiket sose lépne át.

- Sokszor készül az emberről egy előnytelen fotó, rosszak a fények vagy nem úgy sikerült a smink. Ezeken szoktam segíteni egy-egy filterrel, például ilyen, ha az ember egy kép szélére kerül, ami mint tudjuk, teljesen más alakot ad. Az irreális szűrőket és photoshoppolásokat azonban nem érzem magamhoz közel: sose végeztek rajtam plasztikai beavatkozásokat, vállalom a testem, nem szedetek le magamról fölös kilókat, és nem szeretném, ha az arcom olyan hatást keltene egy-egy fotón, mintha szépészeti műtéteken estem volna át.

ZERGI BORBÁLA - fotós/photographer

Minden reggel egy bögre kávé várja az éjjeliszekrényén, egyszer összegyűjtött egy zacskóba egy csomó halott méhet, amik a tóba fulladtak, és utána a szobájában életre keltek, ami "elég para volt", annak ellenére, hogy rengeteget esett már vele, a rollere a kedvenc tágya, imádja az északi országokat és különösen Reykjavíkot, amúgy meg bögrék, macskák és az Atom.

Every morning a cup of coffee awaits her on her night drawer, once she collected a lot of dead bees that drowned in a lake in a plastic bag, later the bees came to life in her room which was “pretty freaky”, even though she has fallen with it a couple of time, her favorite object is her roller, she loves Northern countries, Reykjavik is her favorite city and besides these: mugs, cats, and the Atom.

Bori asztala/Bori’s table.

1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: jók vagy rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Korábban a rossz emlékek inspiráltak, imádtam az önsajnálatból, a szenvedésből meríteni. Viszont az utóbbi két három évben ez teljesen megváltozott, a pozitív történések indítják be az agyam. Eszembe jutnak vicces, szürreális gyerekkori emlékek csak úgy a semmiből, és ezek sokszor ösztönöznek az alkotásban, néha tudat alatt is. Persze a közelmúlt történései, a kapcsolatom időszakai, a környezetem pozitív változásai mind-mind inspirálnak és befolyásolnak.

Previously, the bad ones inspired me, I loved to get inspiration from self-sorrow and misery. Since the past two-three years, though, this has changed completely and the positive happenings turn my brain on. Funny and surreal childhood memories come to my mind out of nowhere and these often encourage me to create, sometimes unconsciously. Of course the happenings of the recent past, the stages of my relationship, the positive changes in my surrounding all influence and inspire me.

2. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you come over a temporary artistic crisis? Hagyom, hogy elmúljon, kivárok. Ha elmúlik egy ilyen időszak, utána ömlenek belőlem az ötletek, lelkes vagyok, szinte már túlzottan ötletgazdag. Hirtelen mindent realizálni akarok, ami kipattan a fejemből. Aztán néhány hétig, hónapig megint semmi. Ilyenkor néha kétségbeesek, és azt kérdezem magamtól, hogy miért vagyok ennyire apatikus a világ dolgaira. Közben persze tudom, hogy ez időszakos, és várom a csodát, hogy újra működjek. A mindennapi munkámra ez nem igaz egyébként, csak a saját projektjeimre.

I let it pass, I wait. If such a period is over, ideas start to flow, I am excited, one could say maybe too rich ideas as well. Suddenly I want to realize everything that pops into my mind. And then for a few weeks, months, nothing. At times like these, I despair and I ask myself that why am I so apathetic towards the issues of the World. Meanwhile, I know that this is only temporary, and I wait for the miracle so that I can work again. This does not apply to my everyday work, only to my own projects.

3. Kinek mutatod meg először az új munkádat?/Who sees your work first? A páromnak (Atomnak) mutatok meg mindent elsőként. Ő is fotózással foglalkozik, ráadásul egymás mellett van a dolgozóasztalunk, fél szemmel mindig a másik munkájában kurkászunk. :)

My partner (Atom) sees everything I do first. He is also a photographer, plus our working tables are next to each other so we always keep one eye on each other’s work. :)

4. Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Rengeteg bögrém van. Vizet, tejet, teát, szörpöt, bármit képes vagyok bögréből inni. És minden fajtából minimum kettő kell, hogy párban legyenek, és szépen mutassanak a bögretartón. Meg gyűjtök köveket is, abból nagyon sok van. Kisebbek, nagyobbak, mindenhonnan hozok magammal. Kisebb koromban lepkéket is gyűjtöttem, meg mindenféle halott bogarat, csigaházakat, csontokat. Emlékszem, egyszer összegyűjtöttem egy zacskóba csomó halott méhet, amik a tóba fulladtak, és utána a szobámban életre keltek. Elég para volt.

I have tons of mugs. I can drink anything out of mug: water, milk, tea, syrup, anything. And they all have to be in pairs, so they look good on the mug holder. I am also collecting stones, I have a lot of them. Smaller, bigger, I take some from everywhere I go. When I was little, I used to collect butterflies and all kinds of dead bugs, snail houses, bones. I remember once I collected dead bees that drowned in the lake into a plastic bag. Later on, they came to life in my room. That was pretty freaky.

5. Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine?  Minden reggel vár egy bögre kávé az éjjeliszekrényemen, amit az ágyban ülve iszom meg. Ezután a konyhában ténfergek egy darabig, nyitogatom a hűtőt, és végül nem veszek ki semmit. A nap többi része változó, általában valamit fotózok, vagy régebbi munkákat dolgozok fel, közben egyéb hétköznapi dolgokat csinálok, és még kétszer, háromszor kávézok. Szeretnék több rutint vinni az életembe, de egyelőre még az is nehezen megy, hogy ugyanabban az időpontban felkeljek.

Every morning a cup of coffee awaits on my night drawer which I drink while sitting in bed. After I go to the kitchen and open up the fridge a few times and I end of taking out nothing. The rest of day varies, mainly I make photos or I process some of my previous works. Meanwhile, I do some ordinary everyday things and I have coffee twice or three times. I would like to apply more routine in my life, but so far that also challenges me to wake up at a certain time each morning.

6. Kedvenc tárgyad?/Favorite object? A rollerem. Annak ellenére, hogy rengeteget estem már vele, szeretem.

My roller. Even though I have fallen with it a few times, I love it.

7. Sör vagy bor?/Beer or wine? Mindkettő. Egy beszélgetős, barátnős estén száraz fehérbor. Balatoni, lazulós nyári hétvégéken sör.

Both. On a chatty evening with my girlfriends, dry white wine. Chilling Balaton weekends, beer.

8. Kutya vagy macska?/Dog or cat? Macska! Mert a macska vicces, imádni való, dorombol, dörgölőzik, és kettő is van itthon. Amúgy kopasz malacot szeretnék, de szerintem a macskák megennék.

Cat! Because the cat is funny, adorable, it purrs, it rubs against you and we have two of them. How-ever, I would like to have a naked guinea-pig, but I am afraid the cats would eat it.

9. Milyen a stílusod?/What is your style like? Jelenleg nagyon egyszerű, letisztult és lényegre törő.

Currently, it is very simple, clean and to the pint.

10. Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? A kisebb, nagyobb utazások, séták. Amikor egész nap csak megyek, új helyeket fedezek fel, fotózok, és zabálom magamba az élményeket. Vagy csak simán felkelek reggel, rollerezek a napsütésben, és élvezem, hogy épp semmi dolgom. Ezek tudnak igazán feltölteni. Ja, meg a kávé.

Shorter, longer travels, walks. When I am on the way for the whole day, I explore new places, I take photographs and I breathe in experiences. Or I just wake up in the morning and I go on my roller in the sunshine and I enjoy that I have nothing to do. These things can recharge me the most. Oh, and coffee of course.

11. Kedvenc város?/Favorite city? Reykjavík. Mert észak mániás vagyok. Tetszik, hogy itt egy csomó utca szivárványszínűre van festve. Galambok helyett sirályok vannak, hideg van, és sok a skandináv stílusú lakberendezési üzlet.

Reykjavík. I am obsessed with the North. I like it that a lot of streets are colored in rainbow color, here. Instead of pidgeons, they have seagulls, it`s cold, and there are a lot of Scandinavian styles interior design shops.

12. Kedvenc étel?/Favorite food? Sushi. Mert szeretem a rizst, szeretem a lazacot, meg a szójaszószt, és ezek mind benne vannak a sushiban. Pálcikával enni pedig nagyon felemelő érzés, főleg akkor, ha végre rájössz, hogy hogyan nem esik ki az egész a kezedből. A wasabit viszont utálom.

Sushi. Because I like rice, salmon and soja sauce and these are all included in sushi. And to eat with chopsticks is an elevating feeling especially when you finally get know how the whole thing doesn't just fall out of your hands. By the way, I hate wasabi.

13. Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Szerfelett lassú vagyok, ami néha már engem is zavar, nem beszélve a környezetemről. Erre a néhány kérdésre is napokba telt választ írni. Imádok az utolsó pillanatokig kivárni, húzni-halasztani mindent, irreálisan sokat ülök a projektjeimen. Emellett mindenhonnan kések, és rettentően feledékeny vagyok, tiszta borzalom.

I am unbelievably slow, which also bothers me sometimes, now imagine my surrounding. It took me days to answer these questions. I love to wait until the last moments and to postpone things, I spend an irrational amount of time with my projects. Besides these, I am always late and I tend to forget things. Awful.

14. Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? 70-es, 80-as évek. A menő ruhák és a király zenék miatt.

In the 70`s 80’s. Because of the awesome clothes and cool music.

15. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Vállald fel önmagad, maradj alázatos.

That they should undertake themselves and stay humble.

--------------------------------------- NÉVJEGY - Zergi Borbála:

"Zergi Bori vagyok, 25 éves, fotográfus. Szombathely a bázisom. Leginkább az emberek, enteriőrök fotózása köt le. Imádom a nem optimális részleteket, a hibákat egy testen. Szeretem a szimpla csendéleteket, a nagy fehér falakat, a minimalista fotókat. Az egyszerűség és a realitás híve vagyok, ez gyakran visszatükröződik a munkáimban is. A puritán dolgokat tudom jól megragadni, lefotózni. Még nem érzem teljesen kiforrottnak a stílusom, de talán az elmúlt két évben kezdtem el azt a vonalat vinni, ami most vagyok. Szeretek előre tervezni, de akkor tudok a legkreatívabban fotózni, amikor rá vagyok utalva az "improvizálásra".  A saját projektjeim mellett dolgozom állandó fotósként egy magazinnál, fotózok kisebb márkáknak, bloggereknek, és alkalomadtán dolgozom más, helyi művészekkel együtt. Szeretek mindent becsomagolni, imádok pecsételni, gyakran váltogatom a hajszínem, és mindig van az asztalomon virág. Jelentős önálló kiállításom még nem volt, úgy érzem, ehhez még kell néhány év tapasztalat, kiforrottság. Kisebbek persze már voltak itt Szombathelyen (Lebegés, mint művészet, Izland, Magazinos portrék, és egy performanszra reflektáló fotó a Szavasz minifesztiválon), és Zalaszentgróton néhány alkalommal."

“My name is Zegri Borbála, I am 25 years old and I am a photographer. My base is Szombathely. I am mainly interested in photographing people and interiors. I love the non-optimal details, flaws on a body. I like simple still life, bog white walls, minimalist photos. I believe in keeping it simple and real, and this often reflects back in my works. I have a good eye for puritan things. I don’t feel that my style is completely mature yet, but I have been on this current path for the past two years. I like to plan ahead, but I am most creative in photography when I have. Besides my own jects I work as a photographer for a magazine, I do the photography for smaller brands, bloggers and occasionally I work together with local artists as well. I love to wrap everything and to stamp, I often change my hair color and I always have flowers on my desk. I did not have a significant exhibition on my own yet. I think to reach that, I need a few more years of experience and maturity. Of course, I had smaller ones here in Szombathely (Floating, as an art, Iceland, Magazine portraits and a photo that reflected a performance at the Szavasz festival), and I had small exhibitions on  few occasions in Zalaszentgrót."

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// BORI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT BORI’S WORK HERE: http://www.borcsaphoto.com https://www.instagram.com/borcsaphoto/ https://www.facebook.com/borcsaphoto/

Mi köze a Boney M.-nek a görögkatolikus hittanversenyhez? http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/news/2019/04/10/mi-koze-a-boney-m-nek-a-gorogkatolikus-hittanversenyhez/?feed_id=31147&_unique_id=5cadac7b08385 2019. április 10., szerda | 10:31 A máriapócsi Emmanuel Zarándokközpont és a Családvárban rendezték az általános és középiskolai görögkatolikus hittanversenyek metropóliai döntőjét április 6-án. KÉPGALÉRIA– klikk a képre! Nagyböjt ötödik szombatján a „legszentebb Nagyasszonyunk, az Istenszülő és mindenkor Szűz Máriának Akathisztosz-himnuszát” ünnepli a Görögkatolikus Egyház. A nem ülve végzett, szabályosan megszerkesztett himnusz 24 versszakból áll. A szent Szűz minden egyes megszólítása Gábriel köszöntését, az „üdvözlégy”-et idézi, de ez a görögkatolikus hagyományban a szöveg bizánci értelmét követve „örvendezz”-ként szerepel. Az Akathisztoszt elimádkozva megértjük, hogy az Istenszülő mérhetetlen öröme egyben a mi örömünk is, ha azonosulni tudunk az ő hitével, alázatával és engedelmességével. A középiskolások a döntő megkezdése előtt a máriapócsi fatemplomban Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezetésével imádkozták el azAkathisztosz-himnuszt. A fiatalokat ezt követően Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita bátorította: az Akathisztosz ünnepéhez kapcsolódóan az Istenszülő hivatásáról beszélt, ami nem más, mint az édesanyává válás. Ő erre igent mondott az Úrnak, pedig nem tudta, hogy mi lesz ennek a következménye, csak azt, hogy a Teremtő akaratának eleget fog tenni. Így teljesítette be a hivatását, amit az Isten neki szánt. Mindenkinek van hivatása, az Úr mindenkire gondolt és igent kell tudni neki mondani, ebben igazi példakép lehet Szűz Mária – hangsúlyozta a főpásztor. Az országos versenyen 54 csapat indult, közülük két írásbeli forduló eredményei alapján nyolc csapat jutott a döntőbe. A döntő fordulóban a középiskolás diákoknak először egy ötvenperces írásbeli feladatlapot kellett megoldaniuk, majd rövid felkészülés után egy bibliai témájú jelenetet eljátszaniuk,végül egy Dávid királyt ábrázoló puzzle-t kirakniuk. A harmadik alkalommal megrendezett középiskolai hittanverseny döntősei két feladat között kikapcsolódásként megzenésített zsoltárokat hallgattak, többek közt a Boney M.-nek, a diszkózene egyik nagy sztárjának Rivers of Babylon című számát is. „By the rivers of Babylon, there we sat down…” – sokan már dúdolják is magunkban a ’70-es ’80-as évek egyik legkedveltebb együttesének világslágerét. Aki e számot hallgatja, egyben imádkozik is, hiszen a sláger a 137. zsoltár első négy versét dolgozza fel. A dalt eredetileg egy jamaicai reggae zenekar, a The Melodiansjátszotta. A helyi diktatúra miatti „fogság” inspirálta őket arra, hogy a zsidó nép babiloni fogságát idézzék meg dalukban a zsoltár szövegével. Tőlük vette át Frank Farian, a Boney M. alapítója és háttérembere. Az utolsó feladat annak a zsoltárversnek az előadása volt, amit maguk a versenyzők írtak. Szebbnél szebb és kreatívabbnál kreatívabb alkotások születtek, íme egy példa: „Kérlek válaszolj nekem, Isten, ne csak láttamozd az üzenetemUram, szabadítsd meg kezem a telefon szorongatásából!Add, hogy elmém a könyvek által jóra neveljem!Mi jut majdan nekem osztályrészül, ha csak a like-okat zsebelem?Egy sivár fekhely, vagy egy sad face a gyászjelentésemen?Jajj nekem, hogy influencer csak a sminkemet legyezzem!Szemem már régóta a virtuális világ rabja,és a többi ember csak hagyja, sőt jobban tolja, mint én magam!És mi azt hisszük, hogy ez rendbe’ van?!Ezért írok most neked, kedves ismerősöm, az Isten,Kérlek igazodjék az én imádságom a te képernyőd elé, s adj egy új irányt, denem a divatba, hanem az életbe, most és itten.” Zárásként Orosz Atanáz püspököt és Kocsis Fülöp érseket faggathatták a versenyzők; előzetesen, név nélkül tehettek fel a főpásztoroknak kérdéseket. Megkérdezték például, hogy melyik élő vagy elhunyt, esetleg fiktív személlyel találkoznának szívesen (Atanáz püspök Szent Atanázzal), mit gondolnak a megtérésről vagy az alkoholfogyasztásról. A nagyokkal párhuzamos zajlott a fiatalabb diákok megmérettetése; ők több mint százan vettek részt a metropólia egész területéről a döntőn.A Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatási vezetője, Obbágy László emlékeztette a résztvevőket arra, hogy az idei hittanverseny a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében az Eucharisztiáról szól. Ennek kapcsán lelki útravalóként azt mondta: az átváltoztató Krisztusban Isten jött közénk, akiben már a keresztségkor elkezdődött az örök életünk. Fokozatosan bontakozik bennünk a krisztusi élet, amikor az Eucharisztia titkában elmerülünk, részesülünk. Obbágy László azt kívánta, hogy a tárgyi tudás mellett ennek az öröme töltsön el mindenkit. Az általános iskolásokat Orosz Atanáz püspök Szent Pált idézve köszöntötte. Az apostol arra figyelmezet minket, hogy a versenyzők önmegtartóztató életet élnek, vagyis edzenek, ahhoz, hogy győzzenek. De az apostol hozzáteszi, hogy a díjat egy nyeri el. „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” A hittanverseny szervezői most több díjat is tartogatnak nektek – mondta a főpásztor –, de az elv ezen a napon is érvényes: imádsággal, önfegyelemmel és felkészültséggel kell nekifutni a versenynek. A feladatlapok kitöltése után a gyerekek Grunda Dávid és Bak Ádám atyák vezetésével megtekinthették a kegyhelyet, ezt követte az eredményhirdetés. Az eremények ITTtalálhatók. Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye Magyar Kurír Kapcsolódó képgaléria Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is! © Híreink csak a szerkesztőség engedélyével, „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel használhatók fel. Vezető híreink – olvasta már? 2019. április 9., kedd 2019. április 9., kedd

Gábor Lengyel Photographer - Budapest

www.lengyelgabor.com Portré Brand Lifestyle Automotive fotós - Budapest

IG: @gaborlengyel819 @gaborlengyelphotos

Gábor Lengyel Photographer - Budapest

www.lengyelgabor.com Portré Brand Lifestyle Automotive fotós - Budapest

IG: @gaborlengyel819 @gaborlengyelphotos

Gábor Lengyel Photographer - Budapest

www.lengyelgabor.com Portré Brand Lifestyle Automotive fotós - Budapest

IG: @gaborlengyel819 @gaborlengyelphotos

Gábor Lengyel Photographer - Budapest

www.lengyelgabor.com Portré Brand Lifestyle Automotive fotós - Budapest

IG: @gaborlengyel819 @gaborlengyelphotos

Gábor Lengyel Photographer - Budapest

www.lengyelgabor.com Portré Brand Lifestyle Automotive fotós - Budapest

IG: @gaborlengyel819 @gaborlengyelphotos

CZANIK MÁTYÁS - festő/painter

Örömében bukfencezett az ágyon, amikor megszületett nyolc évvel fiatalabb öccse, ha éppen senki sem figyel, folyamatosan dalokat dúdol, hajlamos a nosztalgiára, kedvence a rakott krumpli, kifejezetten irtózik a piros színtől.

He was so happy when his 8 years younger little brother was born, that he tumbled on the bed if no one is watching he is humming songs all the time, he is often nostalgic, his favorite dish is ‘rakott krupmli’ and he dislikes the color red.

Matyi asztala/Matyi’s table.

1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most. The good or the bad ones? A jó emlékek egyértelműen jobban hatnak rám, felpörgetnek és sokkal aktívabbá tesznek. A rossz emlékek inkább megbénítanak, lehúznak, sajnos rágódós típus vagyok.

Good memories have an obviously more positive effect on me, they make me more active. Bad ones paralyze me, they tear me down, unfortunately, I get caught up in these things.

2. Ha újjászülethetnél egy ma élő, vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Ha újjászületnék, akkor Andy Warhol bőrébe bújnék szívesen, mert tetszik az eleganciája, amellyel az alkotásaihoz viszonyult, és természetesen kíváncsi lennék a mindennapjaira és egy szombat esti őrületére is.

If I would reincarnate I would like to be Andy Warhol because I like his elegant attitude towards his artworks and of course I would be curious about his everyday life and a Saturday night craziness as well.

3. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Ami a mai napig bennem élő emlék gyerekkoromból, az az a pillanat, amikor édesanyám megszülte az öcsémet (8 év van köztünk), s a kórházból hazatelefonált édesapámnak. Én örömömben bukfenceztem az ágyon, és nagyon boldog voltam, talán annyira még sohasem.

The memory that has been with me until today is the moment when my mother gave birth to my brother (he is 8 years younger). She called my dad from the hospital. I was so happy, I tumbled on the bed. I don’t think I was ever so happy in my life.

4. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek rád?/What would you like to be remembered by? A fura, megfejthetetlen technikákról, amelyeket alkalmazok a képeim készítésekor, hiszen bár minden képem kézzel készül, sokszor azt hiszik, digitálisak.

The unusual and insoluble technique that I use while creating my pictures. Even though all of my pictures are handmade, often people think they are digital.

5. Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Mivel szeretem a tárgyakat és szeretem birtokolni is azokat, így néha kissé túlzásba esem ezen a téren. Gyűjtöm a cipőket, pólókat, sapkákat, kisebb kollekciómat nagy becsben őrzöm, ahogyan más művészek alkotásait, festményeit, printjeit is.

Since I love objects and I like possessing them, I can be a little over the edge with this. I collect shoes, T-shirts, hats, my small collection has a great value to me so as the artworks, paintings and prints of other artists.

6. Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?/Do you have a reoccurring dream? If so, have you ever realized it in your work? Gyerekkoromban sokszor álmodtam azt, hogy színes, de főleg pasztell foltok jönnek felém félelmetes iramban, s ez valamiért megrémített. Sokáig azt gondoltam, hogy a gyógyszerektől vannak, amiket az egy éves kórházi tartózkodásom során belém tömtek gyerekként, de nem. Kiderült jó pár évvel ezelőtt, hogy az az egy év csak egy nap volt, s nem a gyógyszerek okozták az álmomat, hanem Az idő urai c. animációs rajzfilm egy részlete, amire egy bódult hétvégi mozizás során jöttem rá a 2000-es évek derekán.

When I was a kid I used to dream that colorful, mainly pastel patches are coming at me with a high speed and that scare me. First I thought this was a result of the medication I got while a year spent at the hospital, but no. Many years before it turned out that the year was only a sole day and this wasn’t caused by medicine. During a numb weekend movie day around the year 2000 I figured that my dreams were caused by the animation movie called The Masters of time (Le maître du temps).

7. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki sem figyel?/Do you have a childish habit that you do when nobody is watching? Dalokat dúdolok magamban folyamatosan, ez a szokásom már kisgyerek koromtól kezdve megvan, csak mindig más dalt.

I am humming songs all the time, I had this habit since I was a child, only the songs change.

8. Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? A zene jótékony hatással van rám, teljesen ki tudok zökkenni bármilyen letargiából vagy alkotói válságból. Hangulatfüggő, hogy éppen mi az a dal, koncert vagy mix, ami ellazít, de vannak örök kedvencek, amik egy jó bulihoz vagy eseményhez, fesztiválhoz kötődnek, azokat kifejezetten szeretem újrahallgatni százezredszerre is. Hajlamos vagyok a nosztalgiára, imádom fejben újraélni a dolgokat, biztos a korral jár :)

Music has a favorable effect on me it can disrupt me from lethargy and artistic crisis. It depends on my actual mood which song or concert or mix relaxes me, but I also have all-time favorites. These are related to a good party or event, a festival these are the ones I like to listen to over and over again for a hundred times. I can be very nostalgic, I love to relive these moments in my head, I guess this comes with age. :)

9. Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Nagyon szeretem a tárgyakat, de nem tudok igazán ragaszkodni egyikhez sem, értünk vannak és nem mi értük, azt gondolom. De a kedvencem talán a telefonom, a nap több mint felében velem van, használom zenehallgatásra, munkára, internetezésre, jegyzetelésre, fotózásra.

I love objects, but I am not attached to them. Objects are for us not the other way around. If I have to say a favorite, I would say it’s my phone. I use it to listen to music, to go on the internet, to take notes, for work and to take pictures.

10. Sör vagy bor?/Beer or wine? A sör télen, a bor nyáron. Néha fordítva.

In winter beer, in summer wine. Sometimes the other way around.

11. Milyen a stílusod?/What is your style like? Alapvetően absztrakt geometrikus, de hatnak rám egyéb dolgok/stílusok is, mint a graffiti, a fotó-realisztikus festészet, az építészet, a város, az emberek. Szeretem ütköztetni a formákat, sok a kontraszt a vásznaimon, gyakran használok neon színeket, viszont kifejezetten irtózom a piros színtől.

Basically, it is abstract geometrical, but other things/styles also have an influence on me like graffiti, photorealistic painting, architecture, the city, the people. I like to collide shapes, there is a lot of con-trast on my canvases. I often use neon colors but I really dislike red.

12. Kedvenc város?/Favorite city? Berlin. Szeretem a német nyelvet és az ottani nyugodt és élhető légkört, illetve az erős kulturális lüktetést.

Berlin. I like the German language and the calm, livable atmosphere there and the strong cultural beats.

13. Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Budapest környékén, egy családi házban, a feleségemmel és a fiammal.

Somewhere around Budapest in a family house with my wife and my son.

14. Kedvenc étel?/Favorite food? Rakott krumpli, ahogyan én készítem, de nagy barátságban vagyok az indiai konyhával is.

Rakott krumpli (layered potato with boiled egg, sausage, and sour cream), the way I make it, but I am also fond of the Indian cuisine.

15. Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Nehezen döntök és szeretem halogatni a dolgokat.

It is hard for me to make decisions and I like to stall things.

--------------------------------------- NÉVJEGY - Czanik Mátyás:

"Budapesten születtem 1981-ben, itt élek és dolgozom. A szakmám és a munkám épületgépész, légtechnika-kivitelezésekben és -gyártási folyamatokban veszek részt egy Dunakeszin lévő cégnél, immáron 13 éve. Foglalkozom tervrajzokkal, szerződésekkel, gyártás-előkészítéssel, megrendelőkkel, megrendelésekkel, de a hobbim és szerelmem is egyben a festészet, azon belül is az absztrakt geometrikus stílus. Érdekel a színek és rétegek viselkedése, kohéziója, egymásra hatása a vásznon. Folyamatosan kísérletezem új megoldásokkal, technikákkal, különböző anyagok felhasználásával. Az alap, a háttér általában akril, s azon váltakozik a spray és a többi réteg. Másfél éve vagyok saját műteremben, ahol sokkal jobban ki tudok teljesedni a művészetemben, mint otthon tudtam, így a hétköznapok hangulatát külön tudom választani a festészettől s nem otthon csepeg a padlóra a festék."

"I was born in Budapest in 1981, I live and work here. My job and profession are building engineer. I am dealing with HHVAC and I take part in manufacturing processes at a company situated in Dunakeszi. I have been working here for the past 13 years. I am dealing with layouts, contracts, manufacturing preparations, customers, customer demands. My hobby and my love is painting mainly the abstract geometrical style. I am interested in the behavior, cohesion, interference of colors and layers on the canvas. I am continuously experimenting with new solutions, techniques and the utilization of different materials. The base background if mainly acrylic and on top of that the spray and other layers are alternating. I have my own studio for the past one and a half years where I can fulfill my art, which I couldn’t manage from home. This allows me to separate my everyday life from painting and the paint drops are not dripping on the floor in my home."

////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// MATYI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT MATYI’S WORK HERE: https://www.instagram.com/czanik_matyas/ https://www.works.io/matyas-czanik https://www.behance.net/matyasczanik

Gábor Lengyel Photographer - Budapest

www.lengyelgabor.com Portré Brand Lifestyle Automotive fotós - Budapest

IG: @gaborlengyel819 @gaborlengyelphotos