neighbourart - Tumblr blog

neighbourart · 4 years

Text

VESZPRÉMI GABRIELLA – textiltervező/textile designer

A reggeleket mindig egy tejeskávéval indítja, anélkül nem lehet hozzászólni. A nyár a kedvence, ugyanis nagyon nem szeret fázni. Három testvére és rengeteg őrült jó gyerekkori emléke van. A tervezés első fázisának csöndje után a kedvenc zenéire kezdi el a kísérletezős műhelymunkát. Az alkotásain keresztül azt szeretné kifejezésre juttatni: „mindenki merjen önmaga lenni!”

She always kicks off her mornings with a latte, otherwise no one can talk to her. Summer is her favorite season, as she really doesn’t like to be cold. She has three siblings and plenty of awesome childhood memories. After the silence of the first phase of design, she starts the experimenting work with her favorite tunes in the background. What she would like to express through her creations is that “everybody should dare to be themselves!”

Gabi asztala/Gabi’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What type of memories inspire you the more: the good or the bad?

Mind a kettő, egyik sincs a másik nélkül. Az inspiráció is pont ilyen, mindig kicsit más energiákra van szüksége.

Both, neither exists without the other. Inspiration is the same: it always needs somewhat different energies.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary creative crisis?

Mivel alkalmazott művészként dolgozom, muszáj túllendülnöm az olyan időszakokon, amikor esetleg nehezebben megy a munka. Ilyenkor igyekszem kicsit átcsoportosítani a feladatokat. A márka életében nagyon sokféle feladatot kell ellátnom és kézben tartanom, éppen ezért, ha valamelyik része akár a kreatív, akár az adminisztratív kicsit nehezebben megy, másra helyezem át a hangsúlyt. Így amikor odajutok, újult erővel tudok nekilátni. Ha konkrétan a tervezési résznél akadok el, akkor próbálom teljesen új szemszögből vizsgálni az adott problémát. Ez igazából mindig érdekes része a tervezésnek és szükségszerű is , úgyhogy ehhez már hozzászoktam.

As I work as an applied artist, I must overcome the periods where working is more difficult. In these cases, I try to regroup the tasks a bit. I have to fulfil and manage diverse tasks in the life of the brand, and so if any parts, either the creative part or administration doesn’t go so well, I shift my focus to something else. This way, when I get to the hard part, I can start it off again with new momentum. If I get stuck specifically at the design process, I try to examine the given problem from a completely different angle. This is always a very interesting part of the design process and it is also necessary, so I’ve got used to it.

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/To whom do you show your latest pieces first?

A barátaimnak és a családomnak. Egyrészt azért, mert ez egy biztonságos terep, másrészt pedig, mert nagyon különbözőek, így sok új szempont felmerülhet. Minden kollekciónál, még a tervezési-kísérletezési fázisban igyekszem megmutatni nekik, hogy az általuk mondott esetleges kritikát még be tudjam építeni a végleges darabokba. Persze vannak olyan dolgok is, amikből nem engedek (mosolyog).

To my friends and family. On the one hand, because it’s a safe zone, and on the other hand, because they are very different, and so many new aspects can emerge. I try to show them the pieces of every collection in the design-experiment phase so that I can incorporate any potential feedback received from them into the final pieces. Of course there are some things where I am holding my ground (smiles).

Fotók: Lakos Máté

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory?

Rengeteg van, és általában a testvéreimhez és a családomhoz kötődnek. Mivel három testvérem van, elég sok őrültséget csináltunk együtt, de nem tudnék csak egyet kiemelni. Otthon időről időre eszünkbe jut egy-egy emlék, amiken mindig jókat nevetünk.

I have many, and the majority of them is related to my siblings and my family. As I have three siblings, we have done quite some crazy things together, but I couldn’t highlight only one out of them. When I am at home, memories come up every now and then and we always have a good laugh about it.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when another artist creates a work similar to yours?

Számomra az a legfontosabb, hogy olyan kollekciókat és tárgyakat készítsek, amelyeket mindenki egyértelműen hozzám tud kötni – márkajelzés nélkül is tudják, azt a táskát vagy cipőt én csináltam. Mindig értetlenül állok az olyan helyzetek előtt, ahol azt tapasztalom, valaki nem akar egyedit és újat alkotni.

The most important thing for me is to create collections and objects that can be associated with me by everyone – so that they know even without a brand name that that specific bag or shoes were made by me. I am always baffled by the situations where I experience that someone doesn’t want to create something unique and new.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by?

Attól függ, kire vagy kikre vonatkozik a kérdés, de nem túl kellemes azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha majd nem leszek. Jobban foglalkoztat, hogy mit tudok addig tenni, amíg élek (mosolyog). A tervezéssel kapcsolatban próbálok mindig magam lenni, és az engem foglalkoztató dolgokra összpontosítani. Mindig hajt az alkotni vágyás és az új dolgok kutatása. Aztán majd meglátjuk…

It depends on whom the question is about, but it’s not very pleasant to think about what’s going to happen when I’m no longer here. I rather think about what I can do while I’m alive (smiles). In terms of design, I always try to be myself and concentrate on the things I care about. I am always driven by a desire to create and to search for new things. Then we’ll see…

Fotók: Lakos Máté

Gyűjtesz valamit?/Do you collect anything?

Régen rengeteg dolgot gyűjtöttem, most már igyekszem nem felhalmozni felesleges dolgokat, és csak olyan tárgyakkal körülvenni magam, amelyek jelentőséggel bírnak.

I used to collect a lot of things, now I rather try not to pile up unnecessary stuff and I try to surround myself with things that are significant.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching?

Persze, hogy van és egyértelmű, hogy nem mondom el (nevet).

Of course I have, and I won’t tell you (laughs).

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine?

A reggelem mindig egy tejeskávéval indul, anélkül nem lehet hozzám szólni. A nap további részét, ha akarnám sem tudnám rutinszerűen csinálni.

I always kick off my mornings with a latte, without that I am not very sociable. I couldn’t do the remaining part of the day routinely even if I wanted to.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you start a new project?

Ha egy új kollekcióról van szó, akkor a legelső lépés , hogy megpróbálom megfogalmazni, milyen hangulatot, milyen látványt szeretnék általa kifejezni. Tehát valójában körbejárom az éppen engem foglalkoztató dolgokat. Ebből inspirálódva formákat, anyagokat, technológiákat gyűjtök, és csak utána kezdődik a tényleges tervezés.

If it is about a new collection, the first step is to try to formulate the mood and visuality I would like to express with it. So I canvass the things that are currently on my mind. By getting inspired from these, I collect materials and technologies and the actual design process only starts afterwards.

GabriellaVeszpremi X FruzsiFekete Fotó: Pék Dániel Model: Döbrösi Laura Smink/haj: Koma Tímea Zsófia Enteriőr: Daken Studio Ruha: Je Suis Belle

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a specific mood that makes creation easier for you?

A tervezés első fázisához tökéletes nyugalomra van szükségem, egyedül, csendben, általában ez még otthon történik. Ha megtaláltam a vezérfonalat, már megyek is be a műhelyembe, bekapcsolom a gépeket, a kedvenc zenéimet és elkezdem a kísérletezgetést.

I need perfect calmness for the first phase of the design process, alone, in silence - usually this takes place at home. If I have found my clue, I immediately go to my workshop, I turn on the machines, put on my favorite music and I start experimenting.

Sör vagy bor?/Beer or wine?

Nem tudnék választani, időszakaim vannak. Most éppen boros vagyok, fehér vagy vörös.

I couldn’t decide, I have periods. I am a wine-fan currently, red or white.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your pieces?

Hogy mindenki merjen önmaga lenni. Szépségideáloktól és divatirányzatoktól függetlenül a lényeg igazából csak annyi, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ami nekem is nehezen megy, de egyre jobban és imádom, hogy bármit, amit szeretnék felvenni, azt meg tudom magamnak csinálni. Szeretném, ezt másoknak is átadni.

That everybody should dare to be themselves. Regardless of beauty ideals and fashion trends, the essence is to feel good in our skin. This is also problematic for me, but I am getting better in it and I adore that I can make everything I would like to wear. I would like to pass this on to others, too.

Fotó: Albert Anna Model: Bach Kata Smink/haj: Koma Tímea Zsófia Ruha: Je suis belle, Kele Clothing, INQ

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most?

Ha a számomra fontos emberekkel tölthetem az időmet.

If I can spend my time with the people that are the most important to me.

Kedvenc évszak?/Favorite season?

A nyár, imádom a meleget, nagyon nem szeretek fázni. Nyáron pedig nehéz fázni (mosolyog).

Summer, I like hot weather, I really don’t like to be cold. And it is hard to be cold during summer (smiles).

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you had to give a single piece of advice to other, possibly beginner talents, what would that be?

Valószínű egy csomó közhelyet mondanék, ami amúgy mind igaz :) Szóval, csak akkor kezdjenek bele saját márkába, tervezésbe, ha komolyan gondolják, és szeretnek nagyon sokat dolgozni!

Probably I would say many banalities, which are all true, by the way :) So I think they should only get started with their own brand and design if they are serious about it, and if they like to work a lot!

NÉVJEGY | ABOUT – Veszprémi Gabriella:

Fotó: Viszlay Márk

„2017-ben diplomáztam textiltervezőként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, de már az egyetemi évek alatt lehetőségem nyílt több magyar márkának is tervezni. Később ezekből a tapasztalatokból építkezve indítottam el saját márkámat, melynek alapját a LAYERS névre keresztelt diplomakollekcióm adta. A mestermunkám alapötletét a bőrtárgyak kivitelezése során visszaáradó, értékes bőrdarabok újrahasznosításának szándéka inspirálta. Felhasználásuk során egy kifejezetten újszerű, rétegelési technológiát választottam, mely választ ad a szabászati hulladék felhalmozásának problémájára. A márka azóta bemutatott kollekciói a lehetséges irányokat, utakat, felhasználási területeket hivatottak bemutatni. Éppen ezért a táskák és cipők mellett az ékszerek is feltűntek a márka kínálatában („LAYERS of impressions” kollekció Fekete Fruzsival).

A GabriellaVeszpremi márka a fenntarthatóság szem előtt tartásával készít kiegészítőket, amelyek formai stílust tudnak teremteni, megújítva ezzel az újrahasznosított, eko termékekről alkotott fogyasztói prekoncepciót. Az általunk alkalmazott technológia miatt minden darabunk egyedi és megismételhetetlen, éppen ezért olyan nőknek tervezünk, akik nem félnek kitűnni a tömegből, és a saját ízlésükre tudják formálni az általunk megálmodott tárgyakat.”

“I graduated from the Department of Textile Design of Moholy-Nagy University of Art and Design in 2017, but I had the chance to design for several Hungarian brands already during my university years. Later on I started off my own brand by building on these experiences, the basis of which was provided by my diploma collection titled LAYERS. The original idea of my diploma project was inspired by the intention to recycle the valuable pieces of leather that remain after the manufacturing of leather items. I chose an expressly novel layering technology for manufacturing, which offers a solution to the problem of piling up tailoring waste. The collections of the brand presented since all intended to display the possible directions, paths and areas of use. For this reason, in addition to the bags and shoes, the selection of the brand has been expanded with a jewelry line, too („LAYERS of impressions” collection with Fruzsi Fekete).

The GabriellaVeszpremi brand creates accessories by keeping sustainability in mind that can create a formal style, this way renewing the consumer preconceptions about recycled and eco products. Owing to our technology, each and every piece we make is unique and unrepeatable. Therefore, we design for women who are not afraid to stand out from the crowd and who can shape the objects imagined by us to their own taste.”

Gabriella Veszprémi | Website | Facebook | Instagram

2 notes · View notes

neighbourart · 5 years

Text

TEMESI APOL - textiltervező/textile designer

Nagyon szeret lomtalanítani, bolhapiacozni, nagy bútorfelújító, kedvenc tárgya egy rózsaszín-arany-fehér csíkos 1 espresso-s mini termosz a 60-as évekből, minden évben tart egy olyan hónapot, amikor nem beszél a munkájáról. Amúgy meg rakott krumpli, földimogyoró krém és Szentendre.

She likes the junk-clearance in the city, or to go to the flea-market, she likes to renovate furniture, her favorite object is a one-espresso mini thermos with pink-gold-white stripes form the ’60s, every year for a month she doesn't talk about her work. And anyway layered potato, peanut butter, and Szentendre.

Apol asztala/Apol’s table.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Nagycsaládban nőttem fel, öten vagyunk testvérek, én vagyok a legkisebb. Néhány egymást követő nyáron az unokatesóimmal és a szomszéd gyerekekkel „Gyerekbált” tartottunk, meghívtuk a környékbelieket és komplett kis műsort adtunk elő mini színdarabokkal és vicces jelenetekkel. Beöltöztünk, jegyeket osztogattunk, jegyzőkönyvbe vettük. Nagyon készültünk! Az egyik nyáron, kb. 4 éves voltam, volt két jelenet között egy egyperces átvezető. A bátyám és az unokatesóm egy fadarab eltörésén munkálkodtak nagy erőkkel, természetesen nem ment nekik! Minden izmukat megfeszítve gyötrődtek, de nem! Ekkor léptem a színre piros-fehér csíkos puffos ujjú kis ruhában és könnyedén szétpattintottam az öklömnyi vastag fahusángot. Óriási ováció, a dombon ülő felnőtt nézőközönség tapsviharban tört ki!! Meghajlás és szaladás. És ezután még sok-sok kuncogás...

I grew up in a big family, I have four siblings, I am the youngest amongst the five. A few consecutive summers we organized a “Kid’s Ball” with my cousins and the neighbor kids. We invited everyone from around and we had a complete show for entertainment with mini theatre plays and funny scenes. We dressed up, handed out tickets, we had a registry. We were very prepared. One of these summers, I was around 4 years old at the time, my older brother and my cousin tried very hard to break a tree branch, of course without any luck. Every muscle in their bodies was involved in the procedure, but they couldn’t succeed. This was the moment when I stepped on the stage in my red-white striped, puffy-sleeved dress and I easily broke the branch into half. Huge ovation, the adults who were watching from the mound started clapping. I took a bow and ran off. A lot of laughter followed...

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when another artist does something similar to your work? Ha a kollegialitásról van szó, akkor nagy örömöt érzek, és azon kezdek el gondolkodni, hogyan tudnánk együtt valami izgalmasat létrehozni. Közös munka, alkotó közösség, kiállítás! Egymást lelkesítve és szellemileg támogatva valami újat, amit csak mi tudunk. Ha a plagizálást feszegetjük, akkor elég hamar lángra kapok, érthetetlennek tartom az efféle élősködést. Ha egy alkotó pályán nincs saját ötleted, abból amúgy sem lesz hosszútávfutás.

If it’s about collegiality, I feel joy, and I start to think about how could we work together to create something exciting. Collaboration, creating community, exhibition. To buck each other up and to support each other intellectually to do something, we can only do. If it’s plagiarism, then I get angry pretty quickly, I cannot understand this kind of leeching. If you as a creating artist don’t have ideas on your own, then you are predestined to have a short run in your career anyways.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? …hogy mennyire szerettem. A leendő férjemet, gyerekeimet, családomat, barátaimat, munkatársaimat és a munkámat.

...by how much I loved. My to be husband, my children, my family, my friends, my colleagues and my job...

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Furcsa kis tárgyakat, régi fémdobozokat, anyukám szerint kacatokat :D de ezek nyilvánvalóan kincsek ;) Nagyon szeretek lomtalanítani, bolhapiacozni, nagy bútorfelújító vagyok, a régi, szép, múlttal rendelkező tárgyakat szeretem.

Strange little objects, old metal boxes, according to my mother: junk :D, but these are not junk but rather treasure ;). I love the junk-clearance, to go to the flea-market, I love to renovate furniture, I like old, beautiful objects that have a past.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit that you do when nobody is watching? A nagymamám pudingjáról való álmodozás, vagy a képzelt barátnőmmel való ücsörgés ide tartozik? :D

Does daydreaming about my grandma’s pudding or to sit around with my imaginary girlfriend belong to this category? :D

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Amikor Törökországba mentem Erasmussal, sok mindennel foglalkoztam, hogy rákészüljek, de a szállásom kérdését szerettem nem tudomásul venni. Abban reménykedtem, hogy magától megoldódik, de mint általában, ez a taktika ezúttal sem hozta a várt eredményt… az utazás napja viszont vészesen közeledett, így gondoltam egy huszárvágással elintézem a sokat halogatott kérdést, beírtam a google-ba: „Izmír flat”. Lett egy találatom! …így lettem egy török, egy argentin és egy orosz lány lakótársa az izmíri party negyedben.

When I went to Turkey with the Erasmus program. I dealt with a lot of things to get ready for this, except for the accommodation part which I liked to ignore altogether. I was hoping it will get solved by itself, but like most of the time, this tactic did not bring the expected solution… The day of my travel was getting closer by the minute, so I decided I will solve the issue in an instant, so I googled: “Izmír flat”. I had a hit… and this is how I ended up being the flatmate of a Turkish, an Argentinian, and a Russian girl in the party district of Izmír.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Kéne?

Should I?

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Távol álljon a kivételezés, de a legaktuálisabb egy rózsaszín-arany-fehér csíkos 1 espresso-s mini termosz a 60-as évekből. Talált gyöngyszem! Pontosan annyit tud, amennyit ígér.

I don’t want to exclude anything, but right now my favorite is a pink-gold-white striped one-espresso mini thermos from the ‘60s. It’s a treasure found. It knows exactly what you would expect.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? A mostani munkámat, ahol textilipari maradékokból fejlesztek akusztikai paneleket, ami egy anyagfejlesztéssel egybekötött struktúra tervezés, több évig készítettem elő. A probléma feltárása, a lehetséges alapanyagok felkutatása, az anyagismeret elsajátítása és a lehetséges válaszok feltérképezése szép és komplex feladat volt, amit a gazdasági szempontokkal is össze kellett fésülni. A munka minden egyes lépésénél figyeltem a külföldi tanulmányokat, témába vágó kiállításokat, így érlelődött bennem a koncepció. Minden egyes kísérlet közelebb vitt az anyag valódi megismeréséhez és kirajzolta a releváns felhasználási területeit. A tartalom és a formai megjelenés egymás mellett alakul. Egyszerre több dolog forog bennem, nyitott szemmel érlelgetem magamban, apró részletmegoldások rakódnak hozzá általában teljesen más területekről. Aztán jön egy rövid kísérleti fázis, skiccelés és végül, ha megérik a döntés, nekivágok és onnan nincs megállás.

My current project, to make acoustic panels out of textile industry left-overs, which is material development combined with structure planning, took years of preparation. The exposition of the issue, the search for possible materials, to acquire the knowledge of materials, and to map out the possible solutions was a nice yet very complex task, which had to be merged with economical aspects as well. At every step of my work, I was looking out for foreign studies, exhibitions about the theme, this is how my conception was formed. Every single experiment took me closer to really knowing the material and outdrew the relevant areas of use. Content and formal representation form side by side. More than one thing is on my mind at the same time, I process them with eyes wide open, tiny detail solutions are being added form other fields. This is followed by a short experimenting phase, sketching and then, at last, a decision is made, I start and I don’t stop from that point on.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a specific mood/atmosphere that makes creating easier for you? A pattanásig feszült helyzet. Ha megérett a döntés, összeállt egy elképzelés, onnantól csinálni akarom! Ilyenkor hirtelen ember vagyok – anyai vonásra – azonnal el kell kezdenem!

A very tense situation. If the decision is made, I have a concrete idea, I want to get started. I am an abrupt person -like my mother- I have to start right away.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Ember!

Human!

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Minden évben tartok egy hónapot, amikor nem beszélek a munkámról. Sőt, ilyenkor kifejezetten olyan tevékenységekre helyezem a hangsúlyt, ami kikerget a komfortzónámból. Erre a távolságra szükségem van, hogy meg tudjam őrizni az elfogulatlanságomat, és hogy finoman újra hangoljam magam.

Every year there is a month when I simply don’t talk about my work. Moreover, I try to emphasize doing things that are getting me out of my comfort zone. I need this distance so that I can stay objective, and to rebalance myself.

Kedvenc város?/Favorite city? Már sok éve Budapesten élek, de a legmélyebb kötődésem Szentendréhez köt. Ott rakott le a gólya, lettem két copfos óvodás, soha eleget nem próbáló zeneiskolás, elcsatangoló kiskamasz, trapéz nadrágos nagy kamasz. Azok az utcák és helyszínek égtek belém.

I live in Budapest for many years now, but my deepest connection is to Szentendre. The stork delivered my there, that’s where I became a kindergarten student with pigtails, a pupil at the music school who never practiced enough, a young teenager who wandered around, and an adolescent with trapezoid pants. Those streets and scenes are the ones that are closest to my heart.

Kedvenc étel?/Favorite food? Az étel, ami örök kedvencem, a Rakott krumpli! Különösképpen születésnapi tortaként ;) Az étel viszont, ami szinte függőséget okoz, de néha barátságok detonátora, az a földimogyoró krém.

My all-time favorite is layered potatoes. Especially if it comes in the form of a birthday cake ;). But the food that causes addiction and can be a detonator of friendships is peanut butter.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Amit a New York-i MoMA-ban kiállítok :D

The one I will exhibit at the MoMA in New York :D

------------------------------------- NÉVJEGY - Temesi Apol:

„2014-ben diplomáztam a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen textiltervezőként. Munkáimban a struktúra tervezés és az alapanyag centrikus gondolkodás dominál. Az Egyetemen folytatott doktori kutatásomban az ipari maradékok másodlagos életét vizsgálom, s ezeknek felhasználási területeit térképezem fel. A textilipari maradékokra tekinthetünk hulladékként, vagy lehetőségeket magában rejtő nyersanyagként. Ha újraértelmezése során eredeti jó tulajdonságait kihasználjuk és a megdolgozásával továbbiakkal egészítjük ki, megtalálhatjuk új felhasználási területeiket. Így a korábban teherként jelenlévő anyagokra ismét alapanyagként tekinthetünk. Koncentrálva a textilipari hulladékokra, saját technológiámmal olyan alapanyag fejlesztés válik lehetővé, ahol a nyersanyag egészen új karakterében mutatja meg magát és alkalmassá válik belsőépítészeti felhasználásra is. Az így létrehozott akusztikai panelek funkcionális és képzőművészeti falburkolatok egyben. A fejlesztés 2018-ban és 2019-ben Klíma-innovációs díjat nyert, valamint a 2019-es Moholy Ösztöndíjat is elnyerte.”

„I finished my diploma in 2014 at the Moholy-Nagy University of Arts and Design as a textile designer. My work is dominated by structure planning and material centric thinking. In my doctoral research at the University, I am examining the secondary life of textile industry leftovers, and I am mapping out the usage of these materials. We can consider the textile industry leftovers as waste, or as an opportunity to find raw material within. When reusing these materials we use their originally good characteristics and while working with it we complement it with others, we can find the new fields of using these materials. This way these materials that were considered as waste, can be considered as basic materials. By concentrating on textile industry waste and by using my technology it is possible to develop a new kind of base material, where the raw material can show off new characters and becomes suitable for interior design as well. The acoustic panels created in such a manner are both functional and artistic wall covers as well. This innovation won the Climate-innovation price in 2018 and 2019, and also won the Moholy Scholarship in 2019.”

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// APOL MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT APOL’S WORK HERE: Weboldal Instagram Vimeo

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #apoltemesi #textiledesigner #structure #textile

2 notes · View notes

neighbourart · 5 years

Text

SZABÓ KRISTÓF aka KristofLAB - képzőművész, médiaművész/artist, media artist

Szereti piszkálni a dolgokat, ha újjászülethetne, szívesen bújna James Turrell bőrébe, gyűjti a technikai kütyüket, most éppen a paradicsom palántája a kedvence, nagyon nehéz vele nyaralni, főleg egy olyan helyen, ahol csak pihenni lehet.

He likes to eff around with things if he could reincarnate he would be James Turrell. he collects tech gadgets, at the moment his tomato plant is his favorite, it is very hard to gon on a holiday with him, especially to a place where you go to relax and chill.

Kristóf asztala/Kristóf’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most? The good or the bad ones? Inkább a jók, de ha például a festészetemben a panelház-ábrázolásra gondolunk, az ott-lakás élménye nem volt igazán felhőtlen. A munkáimmal mindig valami problémára próbálom felhívni a figyelmet, így inkább úgy fogalmaznék: a jó emlékek inspirálnak, a rosszak pedig elgondolkodtatnak és hoznak létre újabb és újabb teremtő gondolatokat.

Mostly the good ones, but if we think about the portrayal of the panel buildings in my painting, living there was not a flawless experience. I am keen on to raise awareness to a problem in my work, so I would like to phrase my answer this way: I am inspired by good memories, while the bad ones make me think and create new creative thoughts.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate in a living or dead artist, who would you choose to be? James Turrell. Megtehette, hogy megvesz a sivatagban egy hegyet, amiből aztán csinált egy installációt.

James Turrell. He could buy a mountain in the desert and made an installation out of it.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome an artistic crisis? Sok egyéb más kreatív munkám van, így ha éppen "eltévednék" valamelyikben, a többivel tudok foglalkozni. Aztán egy kis idő után valahogy úgyis megtalálom a kiutat.

I have many other creative projects going on so if I “get lost” in one of them, there are others to keep me occupied. Then after a while, I find a way out of it anyway.

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/Who sees your work first? Sokszor az Instagram napi story-jában látható az, ahogy az új munkáimon dolgozok. De mindig meg szoktam mutatni a barátnőmnek, Sibitka Panninak, és még egy-egy barátnak, akiknek bízok a véleményében.

Often I upload it into the Instagram Story as I work on my new projects. But I always show it to my girlfriend, Sibitka Panni and to some other friends who’s opinion I can rely on.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Hú... szerettem a parkban császkálni, meg a játszótéren, na meg csúszda, hinta és bicajozás.

Well... I liked to stroll around the park, and on the playground, and the slide, the swing, and to ride my bike.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What or how do you feel when someone does something similar to your work? Tök jó, ha van olyan művész, akit ugyanazok a gondolatok inspirálnak. Szerintem az impresszionisták is nagyon örültek, hogy összefogva, az akkori trendek ellen együtt léphettek fel. Nekem is hasonlóak a gondolataim erről.

I think it’s great if there is another artist inspired by the same thoughts. I assume the impressionists were very pleased to stand up against the actual trends together at the time.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Jó lenne, ha valamelyik munkámról.

It would be nice to be remembered by one of my works.

youtube

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Mondhatni a technikai kütyüket, de szerencsére azért nem olyan elvetemülten. Drága lenne.

Tech gadgets, but not out of control. It would be too expensive.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit that you do when no one is watching? Szeretem piszkálni a dolgokat. Elkezdek valami tárgyat piszkálni tologatni, mintha még „autóznék” :D

I like to eff with things. I start to nag an object, push and pull it around like I was playing with a toy car. :D

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Na, azt lehet nem mondom el :D

I will not tell you that. :D

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Nem nagyon van napi rutinom, szeretem, ha semmi nem ismétlődik, ezért is jó az, ha sosem kell ugyanarra az időpontra beérnem dolgozni.

I don’t really have a routine, I like if nothing is repetitive, this is why it’s great that I don’t have to go to work on a certain time every day.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Most a paradicsom palántám. Nagyon finom a házi koktél paradicsom. Igaz, a palánta nem tárgy. A könyvespolcomat is csípem.

Right now it’s my tomato plant. Homegrown cherry tomatoes taste so good. However, a plant is not an object. I like my bookcase a lot as well.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Először magának az ötletnek kell megszületnie. Utána, ha festményről van szó, akkor kellenek a megfelelő fotók, kiinduló pontok és azokat kell áttranszformálnom olyanná, amit létre szeretnék hozni. Ez mindig gépen történik. A munkáim készítésénél, a programok és maga a hardver mindig egy megelőző pont, vagy olykor maga a munkafolyamat része is, ha valami new media art–ot szeretnék éppen készíteni. Végső fázisban festek vagy installálom a munkát a helyszínre.

First, the idea itself has to be born. After, if it is a painting, I need the specific photos, starting points and I have to transform these into what I want to create. This always happens on the computer. During my working process programs and hardware is always a pre-point, or sometimes also part of the process, if I want to make a new media-art. In the final phase, I paint or install the work at the location.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a specific mood that makes creating easier for you? A műtermemben ez adott. Ezért is választottam az AQB-ét (ArtQuarterBudapest), mert oda, ha kimegyek, akkor nincs a környezetemben semmi, ami elterelné a figyelmemet - nyugodt helyen van, egyedül vagyok, és nem zavarnak meg. Ráadásul csendes, tágas, és még bóklászhatnék is Budafokon, ha úgy tartaná kedvem.

In the studio, this is a given. This is why I chose AQB (ArtQuaterBudapest), whenever I go out there, there is nothing to distract me - it’s in a very calm location, I am alone, nobody bothers me. Moreover, it’s quiet, spacious and I would have the chance to walk around Budafok if I wanted to.

youtube

Sör vagy bor?/Beer or wine? Inkább sör. A sörben eddig kevésbé csalódtam, na de a borban... Nem egyszer ittam drága és rettenetes fröccsöt.

Rather beer. I never had to be so disappointed with beer, but wine! Oh, how many times have I drank expensive yet awful wine spritz.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? A macska, mert nem lóg mindig rajtad. Mondjuk eddig még csak kutyánk volt, meg van is Győrben, de azért egy macska kisebb és cukibb is.

The cat because it’s not shadowing you. However, we only had dogs up until now, and still have in Győr, but a cat is way smaller and cuter.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Munkáim főleg két meghatározó témát járnak körül, melyeknek alapköve az ember: a személy identitásával és annak lakókörnyezetével foglalkozik. Az ezen fogalmak köré csoportosuló kérdésfelvetések meghatározó alapja a szociális érzékenység. Olyan témákat ölelnek fel, mint az elidegenedés, az énkép torzulás, az ökológiai problémák.

My works are mainly revolving around two topics with the man being the epicenter: my works deal with the identity of the person and their living environment. The questions surrounding these topics are based on social sensitivity. They deal with topics like alienation, distortion of self-image, ecological problems.

Kedvenc város?/Favorite city? Még nem tudtam választani, de a favoritok között szerepel Budapest is, ugyanakkor nem ellenkeznék, ha huzamosabb ideig Párizsban vagy Berlinben kellene élnem.

I wasn’t able to choose yet, but Budapest is among my favorites as well, but I wouldn’t mind living in Paris or Berlin for a while.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Remélem, egy saját lakásban :D Szeretném, ha 10 év múlva már nemzetközi kiállításokon szerepelhetnék, szeretek utazni és más kultúrákat, városokat, embereket megismerni.

I hope in my own apartment :D I would like my work to be exhibited at international exhibitions, I love to travel and to get to know new cultures, cities, and people.

Kedvenc étel?/Favorite food? Szeretek mindent, amin van paradicsom.

I love everything with tomatoes on it.

Kedvenc évszak?/Favorite season? A tavasz és a nyár, amikor már kellemes az idő és egyre több a napsütés.

Spring and summer, when the weather is nice and there is more sunshine.

youtube

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Nem bírok nyugton maradni. Szerintem velem nagyon nehéz nyaralni, főleg egy olyan helyen, ahol csak pihenni lehet.

I can’t stay put. I think it is very hard to go on holiday with me, especially to a place where you go to relax and chill.

Melyik korban élnél szívesen?/In which ear would you prefer to live in? Megnézném az 1880-1910 évek Európáját. Nagyon szeretem azokat a művészeket, akik akkor alkottak, meg érdekelne még Európa akkor is, mielőtt a technológia megváltoztatott mindent...

I would be excited to see Europe between 1880-1910. I really like those artists who were creating that time, and I would be curious to see Europe before technology changed everything...

I don’t really have reoccurring dreams.

Mi az, amit még mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Hú... Kiállítás a MOMA-ban és TATE MODERN-ban.

Hmm… Exhibition at MOMA and TATE MODERN.

-------------------------------------- NÉVJEGY - Szabó Kristóf:

Szabó Kristóf – KristofLab született 1988-ban, Győrben. Képzőművész, médiaművész. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett képgrafikus (2012), majd képzőművész-tanári diplomát (2013). 2011-ben Erasmus ösztöndíjjal Drezdában tanult (Hochschule für Bildende Künste Dresden). A MAMŰ és Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának és a Ziggurat Project tagja, amely különböző társművészeti együttműködésekkel kísérletezik. Előszerettel dolgozik közösen táncosokkal vagy más művészeti ágak képviselőivel. Számos egyéni és csoportos kiállításon vesz részt külföldön és hazánkban egyaránt. Újabban a festészet és az újmédia művészet kapcsolata foglalkoztatja.

Szabó Kristóf - KristofLab was born in 1988 in Győr. Artist, media artist. He achieved his diploma in graphics in 2012 and a diploma in art and teaching in 2013 at the Hungarian University in Fine Arts. In 2011 he studied with a scholarship in Dresden (Hochschule für Bildende Künste Dresden). He is a member of MAMŰ and the Hungarian Artist’s Book Association where they experiment with art partnership cooperations. He enjoys working together with dancers or artists from other fields. He participates in many individual and group exhibitions both in Hungary and abroad. He is interested in the relationship between painting and new media.

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// KRISTÓF MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT KRISTÓF’S WORKS HERE: Weboldal Facebook Instagram Tumblr YouTube Behance

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #kristoflab #kristofszabo #mediaartist #budapets #budapest #hungary

1 note · View note

neighbourart · 5 years

Text

HEVESI ANNABELLA - formatervező/designer

Éveken át hordta magánál egy öreg kakukkos óra fogaskerekét, 12-13 évesen, a szülei tudta nélkül, többször is elsétált a békéscsabai állomásra, és felszállt az első Szegedre tartó vonatra, az „alázatos-puritán” és a „gőgös-reprezentatív” minimalizmus áll hozzá a legközelebb.

She had the cog of an old cuckoo clock on her for years, when she was 12-13 years old she walked to the train station at Békéscsaba without her parents knowing, and got on the first train that went to Szeged, she prefers “humble-puritan” and “arrogant-representative” minimal styles.

Annabella asztala/Annabella’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most? The good or the bad ones? Általában azt hívom elő, ami a témában releváns. Valószínűleg több „rossz” emléket használok fel, mivel probléma-orientált a gondolkodásom. A szakmára jellemző, hogy arra emlékszel, amikor a váróban egy idegen zavaróan közel ült hozzád, és hallottad a pulzusát, de az nem okoz maradandó élményt, ha a székek levegősen, megfelelő távolságban voltak egymástól.

I usually call in for the theme of relevant information. I assume I am using more of the “bad” memories since my thinking is problem-oriented. This profession is characterized by remembering if someone was sitting too close to you in a waiting room, so close that you can hear their pulse, but you never remember if the chairs were arranged nice and air in the first place.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Racionalizálom a helyzetet. Nálam a válság jellemzően az érzelmi kapcsolódás hiánya, a bénító maximalizmus és a látszólag túl sok döntési lehetőség miatt alakul ki. Volt, hogy az segített, hogy fel mertem vállalni: utálom a feladatot, amit kaptam. Ezzel kialakult az erős érzelem. A maximalizmusom annyira megvisel, hogy újra és újra elbizonytalanodom, képes vagyok-e egyáltalán bármire. Ilyenkor elő szoktam venni régi munkáimat, mert emlékeztetnek arra, mi motivált mondjuk középiskolás koromban. Ez segít. A túl sok döntési lehetőségről előbb utóbb kiderül, hogy valójában nem rendelkeztem elég információval a feladatról az adott pillanatban, vagy még nem dolgoztam fel azokat. Akkor a legnehezebb elindulni, ha eredendően nagyon kevés az információ az elején – ilyen tipikus helyzet a diploma. Ebben az esetben először megtervezem, hogy mit fogok tervezni. Leírom és strukturálom azt, amit éppen tudok – jellemzően elég triviális dolgokat, és ez segít felvenni a fonalat, jó kérdéseket feltenni.

I rationalize the situation. A crisis occurs when there is a lack of emotional connection, paralyzing maximalism, and seemingly multiple choices available. Sometimes it helped when I could acknowledge that I hate the task. This created a strong emotion towards it. My maximalism wears me out so much that I get discouraged, am I able to do anything at all? At times like this, I get my old works out because they are a reminder of what motivated me for instance in high school. This helps. When it comes to multiple choices, it usually figures that I just didn’t have enough information about the task at the time, or I haven’t processed the information. I find it most difficult to get started when you lack information about the task in the beginning- a typical situation of such is writing a thesis. In this case, I start by planning my planning process. These are usually very obvious things, but this helps me to go on and makes me able to ask the right questions.

Kinek mutatod meg először a legújabb munkádat?/Who sees your work first? A társamnak, Bella Gábornak. Vele folyamatos versenyben vagyunk „Az év kritikusa” címért, ezért egy pillanatig sem kérdőjelezem meg a véleménye őszinteségét, és szakmai hitelességét.

My partner, Bella Gábor. We are at constant competition with each other for the “Critic of the Year” award, so I never have second thoughts about his honesty and professional legitimacy.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? 12-13 éves koromban többször elsétáltam a békéscsabai állomásra, és felszálltam az első Szegedre tartó vonatra. Néha napokat töltöttem ott. Anyukámat nem irigylem, de őszintén szólva engem elmondhatatlanul építettek ezek az alkalmak. A szabadság, a vélt függetlenség, a vállalt kockázat. Erős élmény, később segített több nehéz döntést is meghoznom.

When I was 12-13 years old I walked to the Békéscsbaba train station on many occasions and hopped the first train that went to Szeged. I don’t envy my mother, but for me, these trips were great in building me up. Freedom and the illusion of being independent, the risk taken. It is a very strong experience, it helped me with making very tough decisions later in life.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What or how do you feel when someone does something similar to your work? Szerencsére igazán zavaró azonossággal még nem szembesültem. Egyszer egy sikertelen pályázatomat követően pár évvel később a zsűri egyik tagja előállt egy olyan munkával, aminek a koncepciója hasonlított az enyémhez. Mivel szakmailag nem lehetett minket egy napon említeni, egyszerre sértette rettenetesen a vélt igazságérzetemet, egyszerre éreztem eszköztelennek és nevetségesnek magam, hogy egyáltalán felmerül bennem, hogy belőlem inspirálódott, és egyszerre éltem meg pozitív visszajelzésként, hogy a tervezői megközelítésemnek van létjogosultsága.

Luckily I haven’t seen a bothering resemblance in any other works yet. Once after a failed tender one of the members of the jury came up with a work with a very similar concept to mine. Since we were not on the same professional level, it hurt my sense of justice, I felt ridiculous and wimpy for even thinking that this judge was inspired by my work, and it also feels like positive feedback at the same time, that my designer approach is legit.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Szeretnék egy olyan kultúrában élni, ahol az emberek nem keverik össze a tervezés és formaalkotás fogalmát az esztétizálással. Ahol a design nem a „túlárazottat” és a „szubjektívszépet” jelenti. Szeretnék olyan alkotó lenni, aki részt vett ennek a kultúrának a megteremtésében. Ehhez hozzátartozik, hogy a társadalmunk szempontjából égető kérdésekkel szeretnék foglalkozni a szakmám eszközeivel. Ez a távlatos cél, amiben egyelőre a saját stabil pontomat keresem.

I would like to live in a culture where people don’t confuse the word design with aesthetics. where design does not mean “overpriced” or “subjective beauty”. I would like to be a creator who participated in founding this culture. And part of this is that I am dealing with important questions regarding our society’s point of view with the tools of my profession. This is my further goal for which I am still looking for my stable standing point.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit that you do when no one is watching? A gyerekes szokásaimat nyíltan vállalom mások előtt – sőt, ehhez az eszközhöz fordulok, ha zavarban vagyok, ami mások társaságában szinte állandó.

I take on my childish habits in front of others - I even use tools when I feel nervous which happens often around other people.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What’s the craziest thing that you have ever done? Talán nem a legnagyobb, de meghatározó: a szüleimnek eljátszottam, hogy elalszom a reál tagozatos gimnázium felvételijét, hogy művészeti szakközépbe mehessek.

Maybe it’s not the biggest but most meaningful: I pretended in front of my parents to oversleep on the morning of the entrance exam of the science high school so that I can go to art school.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Évek óta dolgozom rajta, de nem jön össze.

I am working on it for years now, still don’t have one.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Egy öreg kakukkos óra fogaskerekét éveken át magamnál hordtam, pár hónapja pedig kitűztem az íróasztalom fölé. Eredetileg egy fotózás miatt szereztem, amikor rádöbbentett, hogy nagyon közel áll hozzám ez a fajta mérnöki esztétika, így végül megtartottam.

I had the cog of an old cuckoo clock on me for years, and a few months ago I put it up above my desk. Originally I got it for a photography session when I realized that this kind of engineer aesthetics is very close to my heart, so I kept it.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Először minél több információt szerzek a témámról, és rengeteget szoktam beszélgetni másokkal. Így könnyebb kibontanom az asszociációkat, gondolatokat, emlékeket. Azonnal körvonalazódik, hogy mi az, ami csak az én fejemben van, és mi az, amiben más is érintett. Ezzel egyszerre távolítom el magamtól és hozom nagyon közel a feladatot.

First I gather as much information about the theme as I can, I have a lot of discussions with others. This makes it easier for me to unwrap associations, thoughts, memories. It is brought to light immediately what are the things that are only existing in my head and what are the things that also concern others. This way I bring the task closer to me and push it away at the same time.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a specific mood that makes creating easier for you? Az érzelmileg erősen töltött helyzetek tudnak leginkább ráállítani a pályára. A dolgok leegyszerűsödnek, ilyenkor tűpontosan látom, hogy mit akarok. Teljesen kitisztul az a gyakran túldimenzionált katyvasz, amit a megrendelői ellentmondások, a végeláthatatlan szempontrendszer és eltérő motivációk alkotnak. Jól körülhatárolható konkrét érzésem például, ha dühös vagyok.

I am most inspired by very strong emotions. Things become simple, I can see crystal clear what I want. The often over-dimensioned mess created by customer contradictions and endless points of views and different motivations just clear up completely. A distinctive, specific feeling is being angry for instance.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your art-work? Mindig arra törekszem, hogy a munkáim tükrözzék a feladat komplexitását. A feltett kérdéseket, és az adott válaszokat is. Fontos számomra, hogy a végeredmény több síkon legyen értelmezhető, és ez alapján szinte minden mögöttes gondolat és szándék felfejthetővé váljon. Az összefüggéseket szeretném hangsúlyozni.

Az összefüggéseket szeretném hangsúlyozni. I am always trying to make my work show the complexity of the task. The questions asked and answer given. It is important to me that the result can be understood on many levels and because of that all thoughts and intentions behind it can be unraveled.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Az „alázatos-puritán” és a „gőgös-reprezentatív” minimalizmus áll hozzám a legközelebb.

I prefer “humble-puritan” and “arrogant-representative” minimal styles.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Az alvás.

Sleeping.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Irracionális félelmeim vannak, és jellemzően abból táplálkoznak, hogy túlgondolok helyzeteket. Ez első sorban a szociális interakciókra hat.

I have irrational fears and they feed off of me overthinking situations. This has an effect on social interaction in the first place.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Évek óta van egy koncepcióm, amit azért nem merek bevállalni diplomaként, mert sokkal több időre lenne szükségem, és más területeket is érint. Egy olyan multi-szenzuális médiumot szeretnék a szakmám révén új megvilágításba helyezni, ami még kiaknázatlan. Jelenleg pénztermelésre használják, én pedig szeretném olyan dolgok mellé állítani, mint mondjuk az érzékenyítés, az oktatás vagy egyfajta terápia. De először meg kell találnom az embereimet.

I have a conception for years now which I am too scared to use as a theme of thesis because I would need way more time for it and it would involve other areas as well. I would like to shed new light on such a multi-sensual medium that is currently used to produce money, but I would like to use it as some kind of therapy regarding education. But I am still searching for people to work with.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give only one piece of advice to others, perhaps beginner talents, what would that be? Legyenek alázatosak, nyitottak minden területre, gondolkodjanak és tervezzenek következetesen, tanuljanak meg vitatkozni, és segítsék egymást!

They should be humble, open to any areas, they should think and plan consequently, they should learn to dispute and help each other!

-------------------------------------------- NÉVJEGY - Hevesi Annabella:

„1993-ban születtem Békéscsabán. Anyukám nagyon szerette volna, hogy építész legyek, de gyerekként sajnos nem volt elég fantáziám, hogy belelássam magam ebbe a szakmába.

Tizenhárom éves koromban elhatároztam, hogy a MOME-ra jelentkezem, ezért először a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban „elektronikus grafikát”, 2011-től pedig a Kisképzőben animációt tanultam. 2013-ban, a szakvizsga előtt néhány hónappal döntöttem el, hogy inkább formatervezőnek jelentkezem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, mert egy nyíltnapon megismertem azt a következetes tervezői gondolkodást, melynek módszertanát a grafikán és mozgóképen keresztül nem sikerült elsajátítanom.

A BA diploma megszerzése után közel egy teljes évig játékokat és bútorokat terveztem egy budapesti cégnél, és itt találkoztam Bella Gáborral, aki felkért társtervezőnek egy belsőépítészeti megbízásra, a Sopron Basket öltözőkomplexumának megtervezésére. (Ez volt életem első belsőépítészeti projektje, és bár még nem hivatalos, a napokban kaptunk érte egy arany minősítésű A’design awardot.)

2017 szeptemberében folytattam tanulmányaimat a formatervező mesterképzés bútortervező szakirányán, 2018 februárjában pedig Gáborral ketten megalapítottuk az IO bútortervezéssel, belsőépítészettel, formatervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó stúdiónkat, melynek azóta is ügyvezetője és vezető tervezője vagyok. Jellemzően közforgalmú terekkel, ezen belül főleg szállodákkal foglalkozunk, de két alkalommal a MOME formatervező tanszék kiállításán is közreműködtünk, illetve munkáink kivitelezésében is aktívan részt veszünk. A megbízásokon kívül, a közeljövőben szeretnénk saj��t termékeket fejleszteni. Jelenleg egy panzió koncepciótervezésén dolgozunk, mely a belsőépítészeten és bútortervezésen felül az építészetre is kiterjed.”

“I was born in 1993 in Békéscsaba. My mother really would have liked me to become an architect, but unfortunately, as a child, I didn’t have the imagination to look into this profession.

When I was 13 years old I decided that I will apply to MOME (Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest) so I studied electronic graphics at the Evangelical Gymnasium of Békéscsaba and later I studied animation at Kisképző. In 2013, a few months before my finals I decided to apply to MOME because during an open day I got to know that consequent designer thinking method that I could not attain studying motion picture and graphics.

Almost a year after finishing my BA I was designing furniture and toys at a company in Budapest, this is where I met Bella Gábor who asked me to be a co-designer at an interior design project, the design of Sopron Basket’s changing room complex. (This was the first interior design project of my life, and even though it is not official yet, we got a golden A’design award for it recently)

In 2017 I continued my studies as a furniture design major and in February 2018 Gabor and I founded IO, our studio dealing with furniture design, design, interior design and execution of which I am still the CEO and leading designer. We usually work with public spaces, hotels mainly, but on two occasions we participated in the MOME design department’s exhibition and we are actively participating in the execution of our own works as well. Besides our commissions, we would like to develop our own products in the near future. We are currently working on the conception planning of a motel which covers not only interior design and furniture design but architecture as well.”

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ANNABELLA MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT ANNABELLA’S WORK HERE: Weboldal Behance Facebook Instagram

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #lineandround #annabellahevesi

1 note · View note

neighbourart · 5 years

Text

HUSZÁR KATALIN - anyagtervező / material designer

Gyerekként imádta, amikor a mamájával nyaranta kristálycukorral megszórt citromot nyalogattak, kedvenc budapesti pillanata Hop-On, Hop-Off buszon utazni egy kedves ismerőssel, amikor épp senki sem figyel, a végtelenségig kiszívja a lerágott főtt kukorica levét, egyszer Lisszabonban előzetes szörfoktatás nélkül ment be a nagy hullámok közé...

As a child, she used to lick sugar coated lemon with her gran, her favorite Budapest moment is when she was on the Hop-on Hop-Off bus with a dear friend, when nobody is looking she sucks out all the juice of the gnawed boiled corn, once in Lisbon she went for the big waves without taking any surf classes beforehand...

Kata asztala./Kata’s table.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Mostanában kezdtem megtapasztalni - amit a szabadúszók többsége biztosan átérez -, hogy alig van lehetőségem úgy igazán, önfeledten alkotni. Az időm legnagyobb részét a marketing- és üzleti stratégia tervezése, illetve az adminisztratív jellegű munkák töltik ki. Így ha végre valami kreatív ponthoz érek a projektjeimben, ugrálok örömömben (néha szó szerint) és csinálom. Ha mégis elakadok, futni megyek vagy utazom. Igyekszem minél több ingernek kitenni magam - az általában segít tovább lendíteni minden típusú elakadáson.

Lately, I started to experience -what most of the freelancers experience as well - that I can’t really create freely. Most of my time is consumed by marketing -business strategy planning and administrative work. So, when I finally get to the creative part of my projects, I jump up and down in happiness (sometimes literally), I just go for it. Even if I get stuck, I go for a run or I travel. I try to expose myself to various impulses - this usually helps me to get through any type of blocks.

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/Who sees your work first? Szinte csak kreatív területen tevékenykedő barátaim vannak, ezért valahogy automatikusan először mindig őket találom meg ezzel.

I almost only have friends also working in creative fields, so automatically I go to them first.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Elég sok van, nem tudnék egyet kiválasztani. Imádtam például nyaranta anyukámmal vidékre menni, ahol a mamám kertjében zsenge zöldborsót rágcsáltam vagy a másik mamámmal „fekete-fehér-igen-nem”-et játszani, miközben kristálycukorral megszórt citromot nyalogattunk, ráugrani a „pukkanóra”, amikor apa halat pucolt vagy a tátika virágját tátogtatni.

I have quite a few, I couldn’t choose a single one. I used to love to go for holidays on the countryside with my mother, where I ate fresh green peas in my grandmother’s garden, or to play ‘black-white-yes-no’ with my other grandmother, while we were licking sugar coated lemons, to jump on air bladder, when my father cleaned fish or to open up the flowers of snapdragons.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Mondjuk arról, hogy jókat nevettek velem, meg hogy, amit kitűztem célul, azt elértem.

Maybe that they could have good laughs with me, and that I reached every goal that I set for myself.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Szívószálat (nevet). Illetve mindenféle más anyagot, amit aztán eredeti funkciójától eltérően használok újra fel.

Straws (she laughs). And all different kinds of materials which then I later use in a completely different context opposed to what it was created for.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Városnézés a Hop-On, Hop-Off buszon egy kedves ismerőssel.

Sightseeing on the Hop-On Hop-Off with a dear friend.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit you do when nobody is watching? Az asztalnál felhúzott lábbal enni vagy a lerágott főtt kukorica csőből kiszívni a végtelenségig a levet - elég kiábrándító látvány lehet, de ha egyedül vagyok, néha hajlamos vagyok csinálni.

To eat at the table with my feet on the chair, or to suck out all the juice from the gnawed boiled corn - it must be a disappointing sight, but when I am alone, I tend to do it anyways.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Lisszabonban szörfoktatás nélkül bemenni a nagy hullámok közé szörfözni. Az azért elég meredek volt.

In Lisbon, I went in the big waves without taking any prior surf. That was scary.

Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor! Balatonedericsen volt szőlőse a papámnak. Már egészen pici gyerekként kiszimatoltam a pincében a bor illatát. Szüretkor én is lelkesen gyűjtöttem a szőlőt a kis puttonyban, mezítláb tiportam a szőlőszemeken és mustot vedeltem (nevet).

Wine! My grandfather had a vineyard in Balatonederics. As a small child, I already sniffed out the scent of wine in the wine cellar. During harvest, I was eager to collect grape in my little basket, I was stepping on the grapes with barefoot and I was drinking grape juice (she laughs).

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Kutya - azért mert, hűségesek. Bár azt szoktam mondani, hogy - épp úgy, ahogy az embereknél - úgy igazán, kutyából is csak a jó fejeket bírom.

Dog- because they are loyal. But I usually say that- the same way as with humans - I only like dogs with good personalities.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Igazi hedonista bika vagyok - egy jó gasztronómiai élmény mindig fel tud tölteni. Főleg, ha van mellé jó társaság is.

I am a true hedonist Taurus - a good gastronomical experience always recharges me. Especially when the company is good as well.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Remélem, még ezen a bolygón.

I hope I will still be on this planet.

Kedvenc étel?/Favorite dish? Boszorkánytál és halászlé. Mindkettőt apukám csinálja a világon a legjobban.

„Ragoût de Sorciére” and fish soup. My father makes the best of them both in the whole world.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Tavasz. Nem rajongok a végletes időjárásért. Az első igazi napsugarak beköszöntével az emberek is kivirulnak, újra lehet hallani a madarakat és mászkálni a természetben anélkül, hogy fáznál vagy megsülnél.

Spring. I don’t like extreme weather. Along with the first true rays of the sun people also blossom, you can hear the birds again and you can walk around in nature without being cold or too hot.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Hangulatember vagyok és sokszor heves vérmérsékletű, ezért sokan nem is tudnak hova tenni. A legtöbb jelenlegi barátom flegmának vagy flúgosnak gondolt első pillantásra, aztán szépen lassan kiismertek és rájöttek, hogy tulajdonképpen nem is vagyok olyan rossz fej, mint ahogy az elsőre tűnt.

I am a moody person and my temper is often intense, due to this a lot of people don’t know how to deal with me. Most of my current friends thought of me being phlegmatic and crazy even, the first time they’ve met me, then later they got to know me and realized that I am not as bad as they initially thought.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Van egy konkrét kiforrott koncepció a fejemben, ami hangokkal/zenével kapcsolatos, de erről inkább nem akarok spoilerezni, amíg nincs belőle kézzel fogható eredmény (mosolyog).

I have a specific, mature concept in my mind related to sounds/music, but I would not like to spoiler it just yet until there is no solid result (she smiles).

Have a good sense of humor.

--------------------------------------- NÉVJEGY - Huszár Katalin:

„1992 májusában, Vas megyében születtem és nőttem fel. Egészen pici koromtól fogva vonzottak a különleges struktúrák, különböző felületek és a bőr, mint anyag. Így aztán a pályaválasztásnál a bőrművességet választottam. Az alap diploma megszerzése után, a MOME textiltervező képzésén anyagkísérletezéssel kezdtem el foglalkozni. Volt szerencsém Észtország fővárosában, Tallinnban tölteni egy fél évet az Erasmus program keretein belül, ahol különféle műanyagokkal kísérleteztem. Nagyjából ekkor kezdődött a szívószálakat újra felhasználó, „notjustuseless” projektem is, amin jelenleg is dolgozom. A mesterdiploma megszerzése után aztán Portugáliában töltöttem egy teljes szakmai évet. Tavaly április óta pedig újra Budapesten élek. A végzettségeim ellenére, nem tartom magam sem kiegészítő tervezőnek, sem textiltervezőnek. Ha definiálnom kellene magam, talán inkább az anyagtervező szót használnám. Szabadidőmben is imádom az új, innovatív anyagokat tanulmányozni és elgondolkodni ezek felhasználási lehetőségein.”

„I was born in May 1992 and raised in Vas county, Hungary. Since I was a very small child I was attracted to special structures, different kind of surfaces and leather. So, when choosing a profession I chose to be an accessory designer. After achieving my BA diploma, I started to deal with material experimentation at the textile department at MOME (Moholy-Nagy University of Art and Design). I had the chance to spend half a year in the Estonian capital, Tallinn as an Erasmus student, where I was experimenting with different kinds of plastics. Approximately this was the time when my ‘notjususeless’ project began, where I reuse straws and I am still working on this even today. After achieving my Master’s Degree I spent a whole professional year in Portugal. Since last I live in Budapest. In spite of my education, I consider myself neither an accessory designer nor a textile designer. If I would have to define myself, maybe I would prefer to use the word: material designer. In my free time, I love exploring new, innovative materials and think about the possibilities within them.”

////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// KATA MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT KATA’S WORK HERE: Weboldal Portfolio Facebook Instagram

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #notjustuseless #katalinhuszar

0 notes

neighbourart · 5 years

Text

KÁRMÁN ORSI - ékszertervező/jewelry designer

Elsőként saját magán teszteli legújabb alkotásait, kedvenc budapesti pillanata, az első babakocsis séta a kislányunkkal, Johannával, folyton kísérletezik, örökös újító, általában éjszaka dolgozik, szereti San Franciscót és a könnyű ételeket.

She tests her newest creations on herself, her favorite Budapest moment is the first walk with her daughter, Johanna in a baby stroller, she experiments all the time, she is an innovator, she usually works during the night, she likes San Francisco and light dishes.

Orsi asztala/Orsi’s table

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Mindkettő nagy hatással van rám. Rajz, grafika vagy illusztráció esetében mozgat mindkettő, de ha ékszertervezésről van szó - ami egy sokkal egzaktabb műfaj - akkor a teljes kiegyensúlyozottság állapotára és pozitív energiákra van szükségem. Számomra boldogság az alkotás, abban találom meg magam. Elvonulok a saját kis képzeletbeli világomba.

Both have a big impact on me. In case of drawing and graphic design I’m inspired by both, but when it comes to jewelry design -which is a more specific/exact genre- then I need total balance and positive energies around. To me happiness is creation, I find myself within. I can retreat to my imaginary world.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as someone else, who would you choose to be? Nincs egy konkrét ikon, akiről azt tudom mondani, hogy szeretnék vagy szerettem volna a helyében lenni. Hiszen vagy az ember és életútja, vagy az alkotásain keresztül az önkifejezési formája ragad meg. Mindenképpen olyan alkotó ember, aki kíváncsi, mindig az újat keresi, látszik a fejlődés, de ugyanakkor koherens és felismerhető saját stílussal rendelkezik.

There is no specific icon I would be or would have liked to be. Either the person and their life path are interesting to me or their self-explanation through their art. It would be a person of creation, someone curious, searching for their path, you can see development, but has a coherent and recognizable style.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you come over an artistic crisis? Az alkotói válság pillanataiban általában kicsit kivárok, sokszor egy-két nap alatt leülepszik bennem mit és hogyan szeretnék. Próbálom más nézőpontból ugyanazt a problémát körbejárni, ez is segít és nagyon hasznos. Ékszertervezőként a papírra vetett ötletek önmagukban nem elegendőek, meg kell hogy állják a helyüket funkciójukban is, éppen ezért attól függően hol akadtam el - technikai, anyagminőség, kivitelezés, formai problémák igyekszem megoldani a képletet.

In moments of artistic crisis I usually wait out a little, often, in a few days things clear up and I know how and what I want to do. I try to have a different perspective about the same issue, this also helps and I find it very useful. Being a jewelry designer having ideas on paper is not enough, the ideas have to be functional. This makes a situation of crisis dependent on technical, material quality, execution and form issues and I am trying to solve the problem accordingly.

Kinek mutatod meg először az új munkádat/alkotásodat?/Who sees your work first? Elsősorban én magam vagyok a teszt alany, felpróbálom, viselem, figyelem a funkciót, hordhatóságot, arányokat. Egyébként Apunak és Tesómnak is el szoktam küldeni, velük tudok szakmai kérdésekről diskurálni. Néha egy-egy első próbadarabot felteszek az Instára vagy az FB-re, tökéletesen lehet követni a nagyközönség reakcióját.

I am my own first test subject, I try it on, I wear it, I observe the function, wearability, and proportions. Besides that I show it to Dad and my brother, I can discuss professional matters with them. Sometimes I also share a first test piece on Facebook or Instagram, so I can follow the reactions of a wider audience.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Egészen elképesztő módon nem tudok visszaemlékezni konkrét eseményekre, érzéseim, pillanatnyi villanások vannak, minimális konkrétumokkal. A nagyon jó és a nagyon rossz emlékek, vagyis a szélsőségek maradnak meg hosszú távon bennem. Ellenben hihetetlen fotografikus memóriám van.

Egy kedves emlék: Az ovim udvarát és szüleim munkahelyét egyetlen téglafal választotta el egymástól. A falon sikerült egy titkos lyukat találni, amin keresztül ebédszünetben és a játékidőben Anyuval mindig cinkos kis kukucskálásokat és eszmecseréket tartottunk. Igyekeztünk titokban, nehogy a többi gyereket elszomorítsuk a játékunkkal. Imádtam ezeket a pillanatokat, utólag már szimbolikusnak is érzem hogy épp erre emlékszem vissza. Minket semmi sem választhat el és akadályozhat meg abban, hogy “kommunikálni” tudjunk. Édesanyám már tíz éve nincs köztünk.

Unbelievably I cannot recall specific happenings, I remember emotions, moments with very little specifics. Only the very good and very bad memories, the extremities are the ones that stay with me for a long time. However, I have a photographic memory.

A nice memory: My kindergarten and the workplace of my parents was only separated by a brick wall. We managed to find a secret hole in the wall through which we could secretly talk an see each other with my mom during lunch time. We were trying hard to keep it as a secret not to hurt the feelings or upset the other children with our little game. I loved these moments, today I find it symbolic that I remember this. We cannot be separated by anything regarding our communication. My mother has been gone in the past 10 years.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/How do you feel when a fellow artist does something similar to your work? “Imitation is the sincerest form of flattery.“

“Imitation is the sincerest form of flattery.“

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Szakmai oldalról nézve, nem kell, hogy egy konkrét dolog legyen, ha már emlékeznek az jó, akkor valami maradandód sikerült alkotnom. Talán ezek a jellemzők jól esnének: tudatos, koherens, precíz, kísérletező, szerethető. Emberileg pedig, hogy jó szülő, társ, barát.

Professionally, it doesn’t have to be something specific if people remember that’s good enough because I managed to create something permanent. Probably these characteristics about me would feel nice: conscious, coherent, precise, experimenting, loveable. As a person, I would like to be remembered by being a good parent and partner.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Kislányunkkal, Johannával való legelső babakocsis séta a városban.

The very first walk with my baby daughter, Johanna, in a stroller in the city.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Nem emlékszem kimagasló őrültségre. Elég normális voltam-vagyok :)

I cannot recall an extreme crazy thing. I was, and still am pretty normal. :)

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Jojo megszületése óta nagyon is van napi rutin, bár ez nekem mindig is fontos volt. Most fegyelmezettebben, az időnkkel jobban gazdálkodva telnek a napjaink.

Since the birth of Jojo we have a daily routine alright, however, it was always important for me to have one. Now our days are spent orderly, and we manage our time way better.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Anyukámtól kapott fából készült kis víziló szobor, amihez egy megható történet kapcsolódik. Ez a mi kettőnk titka.

A small, wooden hippo statue that I got from my mother, it also has a very touching story attached to it, but that is our secret.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Folyton kísérletezek, örökös újító vagyok. Nem szeretem, ha a munkáim akár az előző kollekcióimra hasonlítanak. Teljesen új utakat, anyagokat, kivitelezési technikákat keresek. Vagy a forma, vagy a matéria van meg, a többi a velük való “játék”. Többnyire egy-egy művészettörténeti korszak vagy egy konkrét alkotó munkássága inspirál. Általában háttéranyag-gyűjtéssel kezdek, anyaghasználat, formavilág, színvilág feltérképezésével. Ezeket újrafogalmazva alakítok ki egy-egy új ékszervonal.

I am constantly experimenting, I am an innovator. I don’t like it when my creations are similar to my previous collections. I am searching for brand new ways, materials and execution techniques. I either have the shape or the material, the rest is “playing”. Mostly, I am inspired by an art-historical era or the works of a specific creator. I usually start by researching and collecting background material, and to map out the use of material, form and color palette. By redefining these I am creating a new line of jewelry.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Általában éjszaka dolgozom, ami nyugalmas, csendes és elmélyült alkotói folyamatot eredményez. Még zenét sem hallgatok, mert megzavar. Fókuszálás, közben pedig minden szanaszét, egyre nagyobb kupacban a skiccek és az alapanyagok. Élvezem, ahogy körülöttem hevernek és minden a pillanatnyi hangulatomtól függ. Amint kialakul az irány, elkezdek teljesen precízen gondolkozni és igyekszem mindent letisztázni. Onnantól pedig kezdetét veszi a tűpontos kivitelezés. Nálam kollekciótó függő a tervezési folyamat, mert vagy az anyag visz és eközben a káoszból és kísérletezésből születik egy új technika (Bloom Sense kollekció), vagy a formából indulok ki és konkrét precíz grafikákkal, körvonalakkal dolgozom (Evoke, Deco).

I usually work during the night, which is calm and quiet and it leads to a deeper state of the creational process. I don’t even listen to music because it distracts me. I'm focusing, and everything is all over the place, base materials and sketches are piling up around me. I enjoy them laying around and that everything depends on my mood. As soon as the direction evolves, I start to think precisely and clear up everything. This is the point where precise execution begins. For me, the design process depends on the collection because either the material drags me and out of chaos and experimenting a new technique is born (Bloom Sense collection), or I start off with the form/shape and I work with specific, precise graphics and outlines (Evoke, Deco).

Sör vagy bor?/Beer or wine? Egyik sem, Bacardi Cola.

Neither, Bacardi-coke.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Macska. Otthon három cicánk volt, felnőtt koromban két saját. Jól ismerem őket, hű társak és vicces barátok. Sokkal szegényebb lennék, ha nem tapasztaltam volna meg, milyen ezekkel a kis élőlényekkel együtt létezni, mennyire lehet szeretni őket.

Cat. We had three cats at home, and I had two as an adult. I know them very well, they are loyal partners and funny friends. It would be my loss if I didn’t have the chance to experience what it is like to coexist with these creatures, how much one can love them.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Az ékszertervezés egy egzakt műfaj. Teljesen más kifejezési forma, mint amikor grafikai munkákkal foglalkozom, bár abban is többrétegű a megfogalmazás. Vannak elvontabb és konkrétabb inspirációk. Jelenleg az ékszertervezésen van a fókusz, a forma és a funkció egységén. Egyre inkább foglalkoztat a vizuális kommunikáció egésze. Látvány, asszociáció, szubjektivitás. A saját megfogalmazás és önálló kifejezési forma számomra a legfontosabb.

Jewelry design is an exact genre. It is a completely different method of self-expression than graphic design, however, that is also layered. There are abstract and specific inspirations. My focus is on jewelry design at the moment, on the unity of form and function. I am more and more intrigued by the whole of visual communication. Visual, association, subjectivity. My own phrasing and unique expression is the most important to me.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Markáns, letisztult, karakteres, nőies.

Craggy, clean, characteristic, feminine.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Ha a családommal lehetek!

If I can be with my family.

Kedvenc város?/Favorite city? San Francisco. Fél évet éltünk ott, ami a mai napig meghatározó élmény. Olyan lüktetése, töltete és hangulata van, amit nem is lehet elmesélni. Szakmai szempontból is fantasztikusan inspiráló, szabad szellemiségű, kreatív város.

San Francisco. We lived there for 6 months and it is still a very distinctive experience for me. It has such a throbbing, a charge and such an atmosphere that cannot be described. From a professional point of view, it is very inspiring, free-spirited, and a creative city.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Másfél éve költöztünk el Bécsbe, ami minden szempontból egy nagy váltás volt. Szakmailag örök kíváncsiság és nyughatatlanság van bennem. Fejlődni, utazni, kísérletezni, alkotni szeretnék. Tervek vannak, boldogság lenne, ha teljesülnének.

We moved to Vienna one and a half years ago, which was a huge change in every aspect. Professionally I am constantly curious and restless. I would like to develop, travel and create. I have plans, and I would be very happy if they worked out.

Kedvenc étel?/Favorite food or dish? Konkrét nincs, szeretem a vietnami és thai konyhát. Friss alapanyagokat, könnyű ételeket.

I don’t have a specific one, I like Vietnamese and Thai cuisine. Fresh produce, light dishes.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Egyértelműen a tavasz. Újrakezdés, frissesség, élet, napsugarak, energia…

Spring, of course. New beginnings, freshness, life, sunshine, energy...

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? A halogatás.

Procrastination.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Vonz a 20-30-as évek, az art deco korszak. A stílus, ami használati tárgyaktól kezdve, az építészeten keresztül, a festészeten át, a divat világában is maradandód alkotott. Újító, modern, letisztult, geometrikus, markáns stílus, ami nagyon közel áll hozzám. Alkotó emberként ennél izgalmasabb korszakban el sem tudnám magam képzelni.

I am drawn to the 20’s- 30’s, the era of art deco. The style, from objects through architecture, painting and to the world of fashion it created something permanent. It’s an innovative, modern, clean, geometrical, craggy style which I am very fond of. As a creating person, I couldn’t imagine myself in a more exciting era.

Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?/Do you have a reoccurring dream? What is it about? Have you ever realized them in your artwork? Nem igazán álmodok. Ha mégis, nincs történet. Az álmaimat talán egy-egy grafikában vagy illusztrációban tudnám jobban megjeleníteni. Kompozíciókban, erőteljes színekkel és formákkal. De talán egyszer lesz majd egy ékszerkollekció, amit az álmok inspirálnak. Csodás ötlet!

I don’t really dream. Even if I do, there is no story. I think I could realize my dreams better in graphics or illustration. In composition with vigorous colors and forms. But maybe one day there will be a jewelry collection inspired by dreams. What a wonderful idea!

Persistence, diligence, professional humbleness, goals, uniqie voice.

-------------------------------------- NÉVJEGY - Kármán Orsi:

Kármán Orsi a budapesti MOME - Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanszékén diplomázott, alkalmazott grafika szakirányon. Számos arculattervezési munka, album, borító, bélyeg, kiadványterv fűződik nevéhez. A sikeres önálló tervezői karrier után a reklámszakma felé orientálódott, művészeti vezetőként dolgozott magyar és nemzetközi reklámügynökségeken. Az itt eltöltött több mint tíz évet image kommunikációk, komplex kampányok, reklámfilmek, art direkciója határozta meg.

Stílusérzéke és divathoz való vonzódása mentén egy újabb önkifejezési forma érett meg, ami a kiegészítők tervezésében és a Karman Jewelry létrejöttében realizálódott. A síkban való gondolkozást és tervezési folyamatot, a kézzelfogható anyagokkal történő kísérletezés és a 3 dimenziós tárgyalkotás váltotta fel.

Orsi munkáit a nemzetközi divatvilágban is számon tartják. Alkotásait többek között láthattuk a British VOGUE lapjain, a Mercedes-Benz Fashion Week kifutóin és számos hazai magazin divatanyagában. 2016-ban a Glamour Women of The Year kiegészítő-tervező kategória jelöltje volt. Ugyanebben az évben a Highlights of Hungary Bloom Sense kollekcióját jelölte.

A londoni Not Just a Label (NJAL) vezető online dizájner platform megkülönböztetett kategóriában tartja számon ékszertervezői munkásságát.

A márka másfél éve Bécsbe költözött, ahol újabb izgalmas lehetőségek és kreatív kihívások inspirálják a tervezőt.

Kármán Orsi got her diploma at Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Moholy-Nagy University of Art and Design) at the Visual Communication department as a graphic design major. She has done many corporate identity designs, album, cover, stamp, and publication designs. Her orientation towards advertising began after being a successful, independent designer, and she worked as an art director at Hungarian and International advertising agencies. Those ten years spent here were defined by the art directing of image communication, complex campaigns, and commercials.

Her sense of style and her attraction towards fashion lead to a new form of self-expression, which was later realized in the design of accessories and the foundation of Karman Jewelry. The horizontal thinking and design processes were exchanged with experimentation with touchable materials and the creation of 3-dimensional objects.

Orsi’s work is also recognized in the international world of fashion as well. Her works were displayed in the British VOGUE, on the runways at the Mercedes-Benz Fashion Week and in many Hungarian fashion magazines. She was nominated for the Glamour Women of The Year award in the accessory designer category in 2016. In the same year, the Highlights of Hungary nominated her Bloom Sense collection.

The Not Just a Label (NJAL) from London, a leading designer platform, considers her work as a jewelry designer marked.

The brand moved to Vienna one and a half years ago, where the designer is inspired by new, exciting opportunities and creative challenges.

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ORSI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT ORSI’S WORK HERE: Weboldal Facebook Instagram Shop

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #karmanjewelry #orsikarman #jewelrydesigner

2 notes · View notes

neighbourart · 5 years

Text

THURY LILI - grafikus, képzőművész/visual artist

Pár éve régi apróhirdetéseket gyűjtött, majd egy ideig utcán elhagyott ruhadarabokat, holmikat fotózott. Imádja a régi térképeket. Gyerekként szeretett napi 6-7 órát rajzolni és közben hangosan elmesélni a rajzokon történő sztorikat. Munkáiban gyakran foglalkozik a városi térrel, főleg Budapesttel.

A few years ago she collected ads from magazines, then for a while she photographed pieces of clothes and stuff people left on the streets. She loves old maps. As a child, she liked to draw for 6-7 hours daily and telling loud about the story of her pictures. She is dealing a lot with spaces of the city in her works, mainly Budapest.

Lili asztala/Lili’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Nagyon foglalkoztat a múlt, a saját emlékeim és másoké, a kollektív emlékezet. Inspirál mindenféle emlék, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz. Mindkettő erősen hat rám. Régi fotók, levelek, képek, cikkek, amikről mind eszembe jutnak dolgok: ezek be tudják indítani a képzeletemet.

I am very interested in the past, my own memories and the ones of others, the collective memory. I am inspired by all kinds of memories regardless of them being good or bad. Both have a strong effect on me. Old photographs, letters, pictures, articles that remind me of things: these things can get my imagination going.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Hát ez változó… előfordul, hogy szorongok az ilyen időszakoknál. Talán az segít, ha egyszerre több mindenen dolgozom, így az egyik munka akaratlanul is segíti a másikat. Szeretek különböző típusú munkákat csinálni egyszerre, a grafikától a közösségi projektekig. Ha elakadás van, akkor egy kicsit a másikra koncentrálok, és általában kialakul egy egyensúly, visszabillenek. Az is segít, ha valami teljesen más dologgal foglalkozom, például kószálok a városban, jókat beszélgetek, vagy csak főzök egy gyömbér teát.

This varies… sometimes I get anxious during these periods. Maybe it helps when I am working on more than one thing at a time, this way one task subconsciously helps the other. I like to different kinds of projects at the same time, from doing graphic design and community projects. If I feel blocked I am concentrating on the other task, which usually creates a balance. It also helps if I deal with something completely different like I take walks in the city, I have good conversations, or I just make a ginger tea.

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/Who sees your work first? Attól függ: szabadúszóként nagyon szeretek csapatban dolgozni, ezért ha ilyen van, általában azokkal osztom meg először, akikkel együtt dolgozom. Ha egyedüli alkotói tevékenységet folytatok, akkor a barátomnak szoktam munkafázisokat mutogatni. Az is jó, amikor olyanok néznek rá egy új melómra, akik teljesen mással foglalkoznak, hasznosak az észrevételeik.

It depends: as a freelancer, I love to work in teams, so I usually share my work with whom I am working together with. If I am creating on my own then I show the phases of my work to my boyfriend first. It is also good when people from completely different fields see my work, their comments are useful.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Szerettem napi 6-7 órát rajzolni és közben kihangosítani a rajzokon történő sztorikat, állandóan beszéltem magamban. Ez egy meghatározó, magával ragadó élmény. Ma is ismerem ezt az érzést alkotás közben, csak már nem narrálom.

I loved to draw for 6-7 hours a day and I was telling the story of my drawings at loud, I always talked to myself. This a very distinctive and absorbing experience. I still recognize this feeling while working, but I am not narrating anymore.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Pár éve régi apróhirdetéseket gyűjtöttem, majd egy ideig utcán elhagyott ruhadarabokat, holmikat fotóztam. Közben sok mindent halmozok fel itthon akarva-akaratlanul: régi családi fotókat, leveleket, színház-, mozi-, és kiállításjegyeket, szóróanyagokat. Például nagyon szeretem visszanézni, hogy milyen filmeket láttam a moziban 16 évesen, vagy 9 évesen kikkel váltottam levelet. Imádom a régi Budapest-térképeket, azokat is gyűjtöm, bár egyelőre még csak pár darab van.

A few years ago I was collecting old ads from magazines, and then I photographed abandoned pieces of clothing and other stuff on the streets. Meanwhile, I am hoarding a lot of thing at home unwillingly: old family photos, letters, theatre and movie tickets, exhibition tickets, leaflets. I really enjoy looking back at what movies I watched when I was 16 years old, or with whom did we send letters to each other with when I was 9. I love old maps of Budapest, I am also collecting those, however, only have a few of them.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Mindig más… szeretek céltalanul kószálni a pesti utcákon... besurranni gangos házakba, amelyek érdekelnek. Észrevenni eddig fel nem fedezett részleteket az utcákon: egy elfordult utcatáblát, egy új falfirkát, vagy akár egy régi neonreklámot, ami már nem világít, és csak a váza van meg. Pesti Csikágó. Trolizni. Lakótelepeken eltévedni… Többször foglalkozom a városi térrel – főleg Budapesttel – a munkáimban: legyen az tervezőgrafika, vagy másfajta alkotói tevékenység.

Always different… I like to stroll around on the streets of Pest without a goal… to sneak into the courtyard of houses that I am interested in. To realize unnoticed details on the streets: a dispositioned street sign, a new graffiti, or an old neon advertisement, which has no light anymore and it is only a structure by now. Chicago of Pest (a part of the 7th district). to take the trolley bus. Getting lost at building estates… I am dealing a lot with spaces of the city in my works - mainly Budapest- regardless of them being graphic design or any other creative work.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Nem annyira. Igyekszem korán kelni, főzök egy kávét és elkezdek dolgozni. Semmi extra.

Not really. I try to get up early, I make a coffee and I start to work. Nothing special.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Eleinte hagyom, hogy cikázzanak a gondolataim össze-vissza, szabadon. Aztán amikor jobban körvonalazódik egy ötlet, próbálok sok mindent gyűjteni a témában – képeket, szövegeket, videókat, hétköznapi történéseket –, olvasok, inspirálódom, ahogy lehet. Egy új munka elején van egy olyan fázis, amikor nem tudatosan, de minden körülöttem lévő történésben azt figyelem, mi lehet érdekes, milyen összefüggéseket találok és sok olyan dolog is inspirál, aminek látszólag semmi köze nincs a témához.

At first, I let my thoughts roam freely. Then when an idea forms, I try to collect stuff about the matter- pictures, texts, videos, everyday happenings- I read, I get inspired as much as I can. At the beginning of a new project, there is a phase when -subconsciously- I am paying attention to what could be interesting, what kind of connections I can find n the happenings around me, and many things inspire me that seemingly have nothing to do with the subject.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Az nem árt, ha éppen kiegyensúlyozottabb passzban vagyok. A hajnali órákat nagyon szeretem, akkor fog legjobban az agyam. Az is jó, ha csend van körülöttem, és a tudat, hogy csak ezzel tudok foglalkozni órákig, nem zökkent ki semmi. Szeretek csapatban is dolgozni, és az együtt gondolkodás, ötletváltások nagyon inspirálóak, és abban az is jó, hogy nem magányos tevékenység, mint gyakran a tervezés.

It helps a lot when I am balanced out. I love the early hours because my brain works more efficiently. Quiet is also good and to know that I can work for hours without being disturbed. I also like to work in a team, and to think together, sharing ideas with one another is very inspiring and it’s not a lonely activity like often designing can be.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? A grafikában és az egyéb alkotói tevékenységemben is fontos nekem a játékosság, a humor, a kísérletezés, a társadalmi témák és a közérthetőség. Az emberek közvetlen bevonását is szeretem használni bizonyos munkáimnál, ha az adott téma azt kívánja meg.

Alkalmazott munkák terén pedig többnyire olyan munkákat v��llalok el, amelyeknek azonosulni tudok az üzenetével, értékeivel, így szívesen foglalkozom a vizuális kommunikációjával (pl. Kassák Múzeum, Közélet Iskolája, ELTE Média Tanszék, Mindspace, Fiatal Képzőművészek Stúdiója, A Város Mindenkié, BAGázs Közhasznú Egyesület stb.).

Playfulness, humor, experimenting, social subjects and common understanding are very important regarding graphic design and all the other creative work I’m doing. I like to directly involve people in some of my work in case the given subject requires it.

When it comes to applied works then I am only taking upon offers with a message, qualities I can relate to, so I am happy dealing with its visual communication (e.g.: Kassák Museum, Közélet Iskolája (School of Public Life), ELTE - Department of Media, Mindspace, Fiatal Képzőművészek Stúdiója (Studio of Young Artists’ Association) A Város Mindenkié (The City for All), BAGázs Foundation etc).

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Nem tervezett budapesti séták, utazások, erdőben sétálás hatalmas fák között, jó beszélgetések, víz és a színház.

Unplanned walks in the city, traveling, to walk in the forest among huge trees, good conversations, water, and theatre.

Kedvenc város?/Favorite city? Egyértelműen Budapest. Persze, minden városban van valami izgalmas, de kiemelném, ami a legjobban hatott rám az utóbbi időben: Isztambul és Marrakesh, nagyon sűrű, színes, lüktető városok.

Budapest, obviously. Of course, every city has something exciting about them, but I would like to emphasize what has had the biggest effect on me: Istanbul and Marrakesh, very dense, colorful, pulsing cities.

Kedvenc étel/Favorite dish? Minden, aminek köze van a padlizsánhoz.

Everything that involves aubergines.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Van egy olyan Rebu Ceramics bögrém, amire ha ránézek, mindig mosolygok, imádom. Szoktam ebből inni a kávét, de már növénytartó cserépként is funkcionált.

I have a Rebu Ceramics mug, I smile every time I look at it, I love it. I drink coffee from it, but it has also functioned as a plant pot as well.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Sűrűn változik a hangulatom, szétszórt vagyok és sokat tépelődöm.

I have frequent mood swings, I am disorganized and I am hesitant.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Hú, hát rengeteget kipróbálnék, de inkább események, kor-töredékek vonzanak. Persze minden kornak megvannak jócskán az árnyoldalai. De megnézném 1915-öt, társszerkesztőként dolgoznék a Kassák Lajos-féle Tett (később Ma) című képzőművészeti és társadalmi folyóiratban. Vagy a két világháború közötti munkáskultúra emblematikus helyszínein, a gödi Fészekben vagy a horányi Vörös Meteor Telepen is szívesen részt vettem volna a játékokban, a kirándulásokban, a szavalókórusokban és lettem volna a közösség tagja.

Well, I would try out many of them, but I am more intrigued by happenings, era-fragments. Of course, all eras have a dark side to them as well. But I would like to see 1915, working as a co-editor at the Kassák Lajos- Tett (deed), later Ma (Today) art and social magazine. Or being in the emblematic scenes of working-class culture between the two world wars, I would have loved to participate in games, hikes, declamation-choirs of the Fészek in Göd or the Vörös Meteor Telep in Horány. I would have loved to be part of these communities.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What would be the artwork you have to do before you die? Nem tudok és nem is igazán szeretnék ilyen keretrendszerben gondolkodni, mivel fogalmam sincs, mi lesz. De sok ötletem van, amit szeretnék a jövőben megvalósítani. Főleg a közösségi kezdeményezések érdekelnek, illetve a város-tematika. Emellett szeretnék majd egyszer művészetterápiával is foglalkozni.

I can’t and I don’t want to think within frameworks since I have no idea how things will be. But I have plenty of ideas which I would like to carry out in the future. I am mainly interested in social, communal initiatives, and I am also interested in the city themes. Besides all of these, I would also like to be involved in art therapy.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Szerintem nagyon jót tud tenni a sok kísérletezés, egy állandó kíváncsiság a világ felé, és a tudat, hogy el lehet rontani dolgokat, lehet hibázni, amikből sokat lehet tanulni.

I think experimenting can be a very good thing, a constant curiosity towards the world and knowing that it is okay to mess things up, it is okay to make mistakes from which we can learn a lot.

--------------------------------- NÉVJEGY - Thury Lili:

„Budapesten, a IX. kerületben nőttem fel, ami sok szempontból meghatározó volt. 2017-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Többnyire szabadúszó grafikusként dolgozom, de más alkotói tevékenységekben is részt veszek. Érdekelnek a társadalmi témák, a különböző csoportokkal való együttműködések, a város, a személyes- és kollektív emlékezet, a részvétel és a játék.”

„I grew up in the XIth district in Budapest which was very defining in many aspects. I finished my studies in 2017 at the Hungarian University of Fine Arts. Mostly I am a freelance graphic designer, but I am also taking part in other projects. I am interested in social themes, cooperation with different groups, the city, the personal and collective memory, participation and playful action.”

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// LILI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT LILI’S WORK HERE: ISSUU Instagram Behance Cargo Collective

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #thurylili

8 notes · View notes

neighbourart · 5 years

Text

SZENTGRÓTI DÁVID - festőművész/painter

Gyerekként a bátyjával lepke- és szitakötő vadászatok bűvöletében töltötték a nyarakat, gyűjti a mindenféle rajzzal és festéssel kapcsolatos eszközöket, kedvenc étele a sóska főzelék, krumplival és tükörtojással, szereti felfedezni azokat a momentumokat egy évszakban, amik a még távol lévő következőt idézik, például az őszt egy júniusi napon.

As a child he spent summers with his older brother with hunting butterflies and dragonflies, he collects all sorts and kinds of tools related to drawing, painting, his favorite dish is sorrel stew with boiled potatoes and eggs sunny side up, he likes to discover moments in the seasons, those moments that resemble to upcoming one, like sensing autumn on a day in June.

Dávid asztala/Dávid’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Természetesen mindkettő. Ritkán esik meg azonban, hogy konkrét emlékekkel foglalkoznék, félő, hogy illusztratív irányba mozdulnak el a munkáim. Az emlékek inkább tudat alatt meghatározóak, nem képszerűen, hanem a többi érzékkel együtt - elvont elemekként merülnek fel, például egy kontraszt vagy mozdulat formájában.

Both, of course. But it is very rare that I deal with specific elements, my work would take on an illustrative direction I’m afraid. Memories are more determinative in the subconscious, unlike pictures but with alongside with all the other senses- they appear as abstract elements such as a contrast or movement.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Nem szeretnék senki más lenni, de ha... Kíváncsi lennék, milyen lehetett a történelem előtti emberi közösségek, társadalmak művészének lenni. Szívesen nézném Rembrandt szemével az amszterdami alkonyatot. Vagy például egyik kedvenc festőm, Pierre Bonnard bőrébe bújnék, a Nabis-k társaságában biztos jól érezném magam.

I wouldn’t want to be anyone else… however, I am curious about what could the prehistoric human communities have looked like, what was the society like, and what was it like to be an artist. I would like to see the dawn in Amsterdam through Rembrandt’s eyes. Or I could be one of my favorite painters, Pierre Bonnard, I would for sure enjoy the company of the Nabis.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Közös munkával. Kiszakadással az addigi munkamódszerből, rutinból. Például a művésztelepeken lehetőség van az addigi munkamódszer újra definiálására. A környezetváltozás , még ha a komfort érzet csökken is, érzékenyebbé tehet az új befogadására, a megszokott felülbírálatára.

Working together with someone. By breaking away from a working method, a routine. For example at the nursery for an artist, there is an opportunity to redefine a specific working method. The change of the environment, even if the comfort decreases, can make an artist be more open to take in the new things and to rewrite the old methods.

Airy

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/Who sees your work first? Műteremtársaimnak, barátaimnak vagy, aki éppen a műterembe téved. Nem rejtegetem vagy adagolom a munkáimat, gyakran félkész állapotban vagy folyamatában is megmutatom őket. Azonban a hozzászólásokat, pillanatnyi benyomásokat nem engedem komolyan hatni, mivel általában a befogadót tükrözik.

My fellow artist from the studio, my friends, or whoever drops by the studio. I don’t hide or dose my works, I often share the process or show half-ready works as well. Although, I won’t let any comments and momentary opinions affect me because they only reflect the receiver.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Némi gondolkodás után egyértelműen a lepke és szitakötő vadászatok, aminek bűvöletében töltöttük a nyarakat bátyámmal. Gerald Durell és David Attenborough munkásságának nyomában lázasan gyűjtöttük, keltettük, rendszereztük a színpompás lepkéket, rovarokat. Egy szender szárnyának, hernyójának rajzolata, egy szitakötő farkának alakja fontosabb volt, mint bármi. Később, festő szakos egyetemistaként, látva Csontváry lepkegyűjteményről festett tanulmányát, úgy éreztem rokonlélekre találtam.

After giving it some thought, the answer was obvious: the summers that I spent with my older brother hunting for butterflies and dragonflies. Following the works of Gerald Durell and David Attenborough we collected, hatched, systemized the colorful butterflies, insects. The patterns of the wings or the caterpillar of a hawk-moth, the shape of a tale of a dragonfly was more important than anything else. later when studying painting at university, I have seen Csontváry’s painted study of his butterfly collection and it made me feel like I have found a kindred spirit.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Zavarba ejtő érzés, de megerősíthet abban, hogy jó úton járok, ha más is fontosnak, érvényesnek tartja ugyanazt.

It’s an intimidating feeling, but it can also be encouraging that I am on the right path, if others also find my work important and valid.

Golden blue

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Képes voltam fejlődni, jó értelemben változni. Megtartottam a szavam.

That I was able to develop and change in a good way. I kept my word.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Mindenféle rajzzal és festéssel kapcsolatos eszközt. Saját félresikerült rajzaim, képeim, amik elöntik a lakást és más helyiségeinket. Könyveket. Főként szakmai könyveket.

All kinds of tools related to drawing and painting. My own fooley drawings, pictures that flood the apartment and other places and rooms of ours.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Amikor céltalanul bolyonghatok, járhatok a város ismeretlen helyein.

When I can stroll around without a purpose, I can walk around the unknown places of town.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have done so far? Akad néhány, de nem szívesen idézem fel őket.

There are a few but I wouldn’t want to remember them.

Grafitos

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Az iskola és a gyerekek miatt elég korán kelek, és ha jó napom van már korán a műteremben kezdhetek. Itt mindig van mit ”helyrehozni” magam után, tehát a pakolás, teázgatás, tervezgetés teszi ki a nap első felét.

I get up relatively early because of school and my children, and if I am having a good day I have a good day I can start in my studio early. At the studio, I have always some organizing to do, so cleaning up, drinking tea and planning takes half of my day.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? A gyerekeimmel közösen készített dolgok.

Things I make together with my kids.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Hirtelen. Akkor, amikor már az előkészületektől megcsömörlöttem és valami másra vágyom. Neki sem állnék, ha minden részét megtervezném.

Abruptly. When I get tired of getting ready for a project and I want to do something else. I wouldn’t even get started on anything if I would plan out every bit of it.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Amikor nincs otthon senki.

When I’m home alone.

A fehér felé

Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor. Inkább száraz vörös, de a fehér borokat is szeretem. A családban többen is készítenek bort, nem is akármilyet. Apósom rendszeres résztvevője a helyi borversenyeknek.

Wine. I prefer red and dry but I also like white wine as well. A few people in my family make wine, and they are also good. My father in law is a regular participant at local wine competitions.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Macska. Feltalálja magát. Önállóan működik.

Cat. They can figure themselves out. They are independent.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? A változás és az állandóság felszabadult keverékét.

The loose mixture of change and permanency.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Közvetlen, szertelen.

Informal, excessive.

Fénykörök

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Túrázás, kirándulás a hegyekben.

Hiking in the mountains.

Kedvenc város?/Favorite city? Machu Picchu. Magasan van. Remélem, eljutok egyszer oda.

Machu Picchu. It is high above. I hope I will go there someday.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Biztos, hogy a családom közelében, ezen kívül nem mondhatok semmi biztosat.

I am sure I will be somewhere close to my family, apart from that I cannot say anything for sure.

Kedvenc étel?/Favorite dish? Sóska főzelék, krumplival és tükörtojással. Kevés étel van, amit nem szeretek, elég gyakran főzök is a családnak. A sóska a gyerekkori nyarakat idézi, amiket a nagymamámnál töltöttem, aki mindig megkérdezte, mit kérek.

Sorrel stew with boiled potatoes and eggs sunny side up. There are a very few dishes I don’t like, I also cook often for my family. Sorrel reminds me of my childhood summers that I have spent at my grandmother’s place. She used to ask me what I would like to eat all the time.

Zazie

Kedvenc évszak?/Favorite season? Tavasz!? Ősz!? Tél!? Nyár!? Mindegyik, vagyis ezek váltakozása. Tavasz: ha tehetem, minden stációját megfigyelem, átélem. Különleges érzés felfedezni azokat a momentumokat egy évszakban, amik a még távol lévő következőt idézik, például az őszt egy júniusi napon.

Spring? Autumn? Winter? Summer? All f them, or rather, the changing of them. Spring: If I can I observe, live every stage of it. It is a very special feeling to discover those moments in a season that resemble the upcoming one, like discovering autumn on a day in June.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Az ókori Krétán. Kíváncsi vagyok, hogyan éltek és mi a háttere a természetközeli és emberi léptékű művészetüknek.

Ancient Crete. I’m curious how they lived and what is behind their naturalistic and human scale art.

Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?/Do you have a reoccurring dream? What was it about? Have you ever realized any of them in your artworks? Egy időben meg voltam győződve, hogy a születésemet álmodtam meg egy ismétlődő, nagyon nyomasztó, de tulajdonképpen látvány nélküli álmomban. Sajnos, nem gyakori, de felemelő, ismétlődő álmom a repülés megtapasztalása. Ezekben az álmokban, a történet változó, de maga a repülés módja elég hasonló, inkább lebegés, egyensúlyozás, mint Superman féle hasítás a levegőben.

I was convinced at a time that I was dreaming about my own birth in a reoccurring yet very grim but visual-less dream. Unfortunately, it doesn’t happen very often but it is an uplifting and reoccurring element in my dreams: the experience of flying. In these dreams the story is different but the method of flying itself is very similar. It is airier and resembles hoovering, balancing rather than the fast Superman type of flying.

Cím nélkül

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What would be the artwork you have to do before you die? Olyan festmény, amivel elégedett vagyok és mások számára is többet mond annál, hogy mi lehetett az alkotó motivációja.

A painting that I am satisfied with and it has more to say to others rather than what the artist’s motivation could have been.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Hogy ne adják fel. Abból lehet művész, aki kitartó és nem az elismerés hajtja.

Don’t give up. Only those can be artists who are persistent and are driven by acknowledgment.

-------------------------------------------- NÉVJEGY - Szentgróti Dávid:

„1980-ban születtem Zalaegerszegen. A festészettel Nemes László műtermébe járva kezdtem ismerkedni. Meghatározó élményem, hogy a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán Tolvaly Ernő festő osztályába járhattam.

Az egyetem után Pécsen maradtam, itt alapítottam családot. Négy gyermekem van. 2007-től tanítok festészetet és rajzot a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnáziumban.

2010 és 2013 között a PTE Művészeti Kar DLA képzésére jártam, ahol Somody Péter volt a témavezetőm.”

„I was born in 1980 in Zalaegerszeg. I first got to know the art of painting at Nemes László’s studio. It was a determining experience for me to have been taught by Tolvay Ernő painter at the University of Pécs where I majored in art.

After finishing my degree I stayed in Pécs and started a family there. I have four children. Since 2007 I am teaching painting and drawing at the Secondary School of Arts in Pécs.

Between 2010 and 2013 I attended the DLA course at the University of Pécs and my mentor was Somody Péter.”

////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// DÁVID MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT DÁVID’S WORK HERE: Hivatalos weboldal

#neighbourart #artanddesk #hungarianart #szentgrótidávid #pécs

4 notes · View notes

neighbourart · 5 years

Text

SZAKÁL ÉVA - festőművész/painter

Leginkább éjszaka szokott dolgozni, korábban gyűjtötte a fagyipapírokat és a vihar által kicsavart, megroncsolt esernyőket, nagyon szeret két, festékőrlés közben szabályos tetraéderré csiszolódott követ, ha rákattan valami ételre, addig eszi azt heti rendszerességgel, amíg be nem sokall tőle - most éppen a bajor pereccel van így.

She usually works during the night, she used to collect ice-cream wrappings and umbrellas damaged by storms, she loves two stones that were shaped into perfect tetrahedrons by paint grinding, if she gets excited about a particular dish or food she eats it weekly as long as she has enough of it, right now it is the Bavarian Pretzel.

Évi asztala/Évi’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Mindkettő. A rossz események is pozitív formában tudnak hatni rám, mert leginkább azok billentenek ki a megszokott sémákból.

Both. Bad events can also have a positive effect on me because they stir up the ordinary schemes.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Ha le kéne élnem egy választott személy életét az elejétől a végéig, inkább maradnék a saját bőrömben. Egyébként férfiként szívesen megtapasztalnám a másik oldalt. Például Gerhard Richter, Picasso, Steve Reich vagy John Cage-ként.

If I would have to live someone else’s life from beginning to end, then I’d rather be myself. However, I would be curious to experience the other side of things as a man. Like as Gerhard Richter, Picasso, Steve Reich or John Cage.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Szerintem alkotói válság nem létezik. Ha nem tudom, hogy hogyan tovább, több mint valószínű, csak azért van, mert a fókuszom a munkáról más dolgokra terelődött.

I think artistic crisis doesn’t exist. If I don’t know how to proceed, it is likely it’s because my focus is somewhere else.

Kinek mutatod meg először az új alkotásodat?/Who sees your work first? A páromnak, aki a munkáimat a kezdeti fázistól a kész állapotig láthatja, hiszen vele találkozom a leggyakrabban. Így rajtam kívül Ő a legelső befogadó.

My partner, who can see my work from the beginning phase to the finish. He is the one I am spending the most time with. This makes him the first recipient of my art besides me.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Mindig jó érzéssel gondolok azokra a reggelekre, mikor ovi vagy iskola előtt, a napindító kakaót szürcsölve az udvarra néző konyhaablakon át a köddel fedett gyümölcsöskert végében ugráló rigókat figyeltem. Ez a reggeli készülődésből ellógott pillanat nagyon megmaradt.

I look back with good feelings to the times when before kindergarten or school,I was watching the blackbirds jumping in the back of the foggy fruit garden through the kitchen window while sipping cocoa. The memory of the stolen time from the morning routine really stuck with me.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Fura érzés. Meglepő, és ugyanakkor biztató is, mert tudom, hogy a korszellemmel haladok. Majd el is gondolkodtat, milyen úton lépjek tovább.

It’s surprising, but it is encouraging at the same time because I know I’m progressing with the spirit of the age. And it makes me think about how I should proceed with my work.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Remélem, az életem során tudok olyan munkát vagy gondolatot teremteni, ami érdemes arra, hogy emlékezzenek rá.

I hope that during my life I can create such a work or thought that is worth to be remembered by.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Ötleteket. Pontosabban azokat a dolgokat, amik megragadnak, majd sokáig foglalkoztatnak. Korábban volt, hogy fagyipapírokat, vihar által kicsavart, megroncsolt esernyőket, egy tuskót, növényekről fotókat és alumíniumtasakokat is őriztem évekig. Jelenleg screenshotokat gyűjtök.

Ideas. To be more specific I collect those things that captivate me and then occupy my mind for a long time. A while ago I used to collect and keep ice-cream wrappings, umbrellas damaged by storms, a wood block, photos of plants, and aluminum bags for years. I am collecting screenshots at the moment.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Korábbi műtermem egy hat emeletes épület tetején volt. Az ablakból a tetőre kimászva Buda egész panorámáját be lehetett látni. Az onnan végignézett naplementék felejthetetlenek.

My previous studio was on top of a six-story building. If I climbed out onto the roof from the window I could see the whole panorama of Budapest. Watching sunsets from here are unforgettable.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Ha fáradt vagyok, akkor a kávé nélkülözhetetlen. Viszont épp idén sikerült leszoknom a rutinszerű fogyasztásáról.

When I’m tired, then I can’t go without coffee. However, I just managed to quit to consume it regularly.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Kedvenc tárgyam nincs. Talán azért, mert tudom, hogy bármelyiktől bármikor meg kell tudnom válni. Inkább olyan tárgyaim vannak, amiket kedvelek. Például két kő, amik szabályos tetraéderré csiszolódtak festékőrlés közben a bonyhádi zománcgyárban.

I don’t have a favorite object. Maybe it is because I know I have to be able to get rid of them at any time. I rather have objects that I like. Like two stones that were shaped into perfect tetrahedrons by paint grinding into enamel factory in Bonyhád.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Egy új munka vagy projekt elkezdését minimum fél, de inkább egy év előz meg; mialatt letisztul és konkretizálódik bennem egy elképzelés. Így általában mire befejezem az aktuális projektemet, már kész elgondolással kezdek neki a következő terv megvalósításának.

The start of a new work or project is anticipated six months to a year ahead. This is the time period when an idea can clear out and realized by me. This means that often when I finish a project I already have an elaborated idea about the next one.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Hozzászoktam az esti alkotáshoz. Leghatékonyabban akkor tudok alkotni. Napközben egyszerre túl sok mindenre fordítanám az időmet, ezért nehezen tudok koncentrálni. Esténként, még ha fáradt is vagyok, könnyebb belefolyni a munkába. Gyakran hajnalig dolgozom a műteremben.

I got used to working in the evenings. This is the time when I am most efficient. During the day I have so many other things to do with my time, which makes concentration a lot harder. In the evenings even if I am tired it is easier to work. Usually, I work until dawn in my studio.

Sör vagy bor?/Beer or wine? A testes száraz vörös bort választanám. De időnként jól esik a sör is, leginkább a búzasör citrommal.

I choose dry red wine with the body. But sometimes I enjoy beer, mostly wheat beer with lemon.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Alapjáraton macskás vagyok, de titkos elképzelésem, hogy egyszer legyen egy kutyám, hiszen az egészen más élmény és kötődés lenne számomra. Természetesen amíg lakásban lakom, addig kizárt, hogy egy aktív, mozgásteret igénylő élőlény fizikai szabadságát korlátozzam, ezért ez a terv még mindenképp várat magára.

Basically, I am a cat person, but I have a secret idea about having a dog someday since it would be a whole different experience and connection to me. Obviously, as long as I am living in a flat, it is unimaginable for me to limit the physical freedom of an active living being, so this plan is on hold for now.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Gondolatokat és esetleges hétköznapi jelenségeket fogalmazok meg vizuálisan.

I draw thoughts and possible phenomenon visually.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Egyszerű.

Simple.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Ami leginkább feltölt, de nem mindig fordítok rá kellő időt, az a sport, utazás, családdal, barátokkal, párommal való értékes időtöltés. Továbbá az a pillanat, mikor engem is meglep egy kép, miután elkészült.

What can recharge me the most but I don’t always take enough time for it it’s sports, traveling, spending quality time with my family, friends and my partner. And on top of that when a painting surprises me after it is finished.

Kedvenc város?/Favorite city? Sajnos, még nem mondhatom kedvencemnek egyik várost sem, hiszen sok helyre el szeretnék még jutni, hogy ezt őszintén és reálisan meg tudjam válaszolni. Az biztos, hogy nagyon szeretem, ha egy városnak van vízpartja.

Unfortunately, I cannot say to any city that it is my favorite, I would like to go to a lot of places before I can give an honest and realistic answer to that. For sure I like it very much if a city has some kind of beach.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Remélem, a mostani komfortzónámtól és tapasztalati szintemtől - pozitív értelemben - jó messze, és a céljaimhoz jóval közelebb. Szeretnék a következő tíz év alatt külföldre utazni, minimum fél évet eltölteni egy nyugati országban, új aspektusokat megfigyelni és magamévá tenni.

I hope very far from my current comfort zone and level of experience yet close to my goals. I would like to travel abroad in the next ten years, to spend at least half a year in a Western country, to witness new aspects and make them my own.

Kedvenc étel?/Favorite food? Periodikusan vannak kedvenc ételeim. Ha valamire rákattanok, amíg be nem sokallok tőle, azt eszem heti gyakorisággal. Ilyen az utóbbi időben a bajor perec, a teavaj és a koktélparadicsom hármasa. A bajor pereccel nemsokára valószínűleg eljutok a végpontig. Emellett persze egy jó sushira vagy thai ételre mindig kapható vagyok.

I have favorites periodically. If I am into something I eat it on a weekly basis until I get tired of it. The Bavarian Pretzel with butter and cherry tomatoes was like that recently. I expect to reach the end point regarding the Bavarian pretzel though. Besides that, I could always eat some sushi or a good Thai dish.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Tavasz. Tavaszi születésű vagyok. A legszebb, mikor a természettel együtt az emberek mozgástere újra kinyílik, felszabadul és beindul minden.

Spring. I was born in spring. It is so beautiful when along with nature the margin of people also expands, everything opens up and starts again.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Talán a szelektív figyelmem a legrosszabb tulajdonságom. Párhuzamosan vagyok bekötve. Ha valamivel foglalkozom, „szemellenzősen” belemélyülök. Habár ez az alkotásnál olykor előnyt jelenthet, a személyes kapcsolataimra és környezetemre nincs jótékony hatással.

Maybe my selective attention is my worst characteristic. I am wired parallelly. When I am doing something then I am only concentrating on that. This can be a positive trait when it comes to creating but it does not have a good effect on my private life and my personal relationships.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Úgy gondolom, hogy a jelen világunk nagyon izgalmas. Nem szívesen mennék visszafelé az időben. A most és a jövő érdekel. Elvágyódás nélkül szeretném a jelen kort teljességében megélni. Mindegyik korszaknak megvannak a sajátságos előnyei és hátrányai. De ha mindenképp választani kéne, a 60-as évek Londonját vagy Amerikáját választanám.

In my opinion, our era is very exciting. I wouldn’t like to go back on the timeline. I am interested in the present and the future. I would like to live through this time without wanting to be somewhere else. Every era has their own good and bad sides to them. But if I have to choose, I would go with London or America in the 60’s.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What would be the artwork you have to do before you die? Ha most tudnám, valószínűleg már elkészítettem volna, és nyugodt szívvel halhatnék meg. Remélem, nem egy alkotás, hanem egy alkotói folyamat lesz az, amit sikerrel véghez tudok vinni mielőtt meghalok.

If I knew it now, then I would have done it already and I could die in peace. I hope this won’t be one piece of art but a whole process that I can succeed in before I pass on.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Legyenek hosszú és rövidtávú céljai, amiket kitartással, rengeteg türelemmel, eltökéltséggel, hivatástudattal közelítsen meg és érjen el.

They should have long and short time goals, which they approach and fulfill with persistence, a lot of patience, and a true, professional calling.

----------------------------------- NÉVJEGY - Szakál Éva:

„2013-ban diplomáztam a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar festő szakán. Jelenleg Budapesten élek és alkotok.

2014-17-ig az Amadeus Művészeti Alapítvány és a Center of Contemporary Art tagja voltam. Munkáim a németországi Art Karlsruhén és a budapesti Art Marketen szerepeltek. 2016-ban meghívást kaptam egy kínai tanulmányútra, Guiyangba, a Central and Eastern European Countries és a Kínai Kulturális Minisztérium jóvoltából. 2017-ben lettem az FKSE tagja, és a Budapest Művészeti Mentorprogram résztvevője. 2018-ban egy éves kiállítás-sorozaton szerepelnek munkáim Kína városaiban: Hangcsouban, Pekingben, és Csungking városában.

Legutóbbi sorozatomat az online ingerek és a végtelen keresőrendszer lehetőségei inspirálták. Azokat a pillanatokat próbálom elkapni, mikor az internet gyenge jelerőssége miatt a keresőbe beírt téma képei homogén színmezőkre redukálva jelennek meg. A képernyő tárgyi motívumok és asszociációk nélküli „colour fieldekből” álló kompozícióvá változik. Ezt a hibaként definiált jelenséget festem vászonra.”

„I finished my diploma in 2013 at the University of Pécs as a painter, I majored in Art. Currently, I live and create in Budapest.

Between 2014 and 2017 I was a member of the Amadeus Art Foundation and the Center of Contemporary Art. My works were exhibited at the Art Karlsruhe in Germany and the Art Market in Budapest. I got an invitation to a study tour in 2016 to China in Guiyang, from the Central and Eastern European Countries and the Cultural Ministry of China. I became a member of FKSE (Studio of Young Artist Foundation), and a participant of Art Mentor Program od Budapest. In 2018 my works are exhibited at a yearly exhibition series in the following Chinese cities: Hangchou, Beijing, and Chunking.

My last series was inspired by online stimuli and the infinite opportunities of search engines. I am trying to capture moments when the pictures of the theme written in the search field show up reduced to homogenous color fields due to the bad internet connection. The screen changes into a composition of color fields lacking object motives and associations. I paint this error on the canvas.”

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ÉVI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT ÉVI’S WORK HERE: Hivatalos weboldal Facebook Instagram

#neighbourart #artanddesk #hungariandesign #budapest #evaszakal

1 note · View note

neighbourart · 6 years

Text

Csizik Balázs - fotós, grafikus/photographer, graphic designer

Legújabb szokása, hogy gyűjti a szobanövényeket és próbálja őket életben is tartani, szeret „turistáskodni” Budapesten, bár kicsit más úton, de fafaragó művész nagyapjának a nyomdokaiba szeretne lépni, kedvence Székesfehérvár és az Anyukája által készített húsleves.

His newest habit is to collect houseplants and trying to keep them alive, he likes to ‘act’ as a tourist in Budapest, he would like to follow his tailleur grandfather’s footsteps in his own way, his favorites are Székesfehérvár and meat soup made by his mother.

Balázs asztala./Balázs’ table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? A kreatív inspirációhoz mindkettőre szükség van – ha csak jó vagy rossz érzéseim lettek volna az elmúlt években, akkor sok ötletembe nem vágtam volna bele. Ha az életem pár fordulóponton máshogy alakul, valószínűleg most nem ugyanezt csinálnám.

Both is necessary for creative inspiration. If I only had either good or bad feelings in the past years, then I wouldn’t have started on many of my ideas. If my life would have been different regarding some of the crossroads, most probably I wouldn’t do what I’m doing now.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Szívesen élném meg azt az időszakot, amikor még lehetett újat mutatni, igazán meglepni az embereket: amikor Kandinszkij őszintén hitt abban, hogy egy vizuális nyelvtan megalkotható és kutatta, hogy a formák társíthatóak-e színekhez. Lettem volna Moholy-Nagy, akivel közös fényképen szerepelt Gropius, Mies van der Rohe, Paul Klee, Josef Albers és Kandinszkij 92 évvel ezelőtt.

I would like to relive the times when it was possible to show new things to people, to surprise them: when Kandinsky honestly believed that the visual grammar can be created and he explored if shapes could be paired with colors. I would have been Moholy-Nagy who for sure was in the same photograph with Gropius, Mies van der Rohe, Paul Klee, Josef Albers, and Kandinsky 92 years ago.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Nálam a fotó és a grafika egymásra hatással vannak, amikor egyikben úgy érzem nem tudok éppen újat mondani, akkor a másik felé fordulok – olyan szerencsére nem volt, hogy semmiben nem találtam motivációt. Mindenesetre keresem az új kihívásokat, ezért vállaltam például, hogy tanítok az őszi szemeszterben, hogy ne csak alkossak, beszéljek is minderről és meg is hallgassak másokat.

In my case photography and graphic design have a cross effect on each other, when I feel like I cannot show anything new through one of them, I turn to the other - fortunately, I have never been in the situation where I couldn’t find motivation in anything. However, I am looking for new challenges, and this is the reason why I decided to teach in the fall semester, so I not only create but to also talk about my work and to listen to others.

Kinek mutatod meg először az új munkádat/alkotásodat?/Who sees your newest work first? A barátnőm, Réka őszinte kritikusom és érzékeny a munkáimra, sokat fejlődött az önkritikám mellette, így természetesen neki.

My girlfriend, Réka is an honest critic of mine and she is sensitive about my work. My self-criticism has developed a lot being with her, so, of course, I show my work to her at first.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Már nehéz igazán újat mutatni, én nem másolok mást tudatosan, ilyenkor próbálom magam függetleníteni a helyzettől és magammal foglalkozni, azzal, hogy amit csinálok, azzal elégedett legyek, és meg tudjam magyarázni, számomra mit jelent és miért kapcsolódik az eddigi munkáimhoz.

It is really difficult to come up with something new, I don’t copy anyone on purpose, I’m trying to not be dependent on situations and focus on myself, so that I am satisfied with the outcome of my work, and that I can explain to myself what it means and how it is related to my previous work.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Arról, hogy támogattam másokat is pont úgy, mint ahogyan engem is támogattak, a családom vagy a kreatív pályatársaim. Szeretném, ha ezen felül azt gondolnák, hogy amit csináltam abban fejlődtem.

That I was supporting others the same way I was supported by my family and creative associates.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Viszonylag új, hogy szobanövényeket gyűjtök. Sokáig gondoltam azt, hogy képtelen vagyok őket életben tartani, aztán kiderült, hogy ez nem igaz. :)

It is pretty recent, but I collect houseplants. I thought for a very long time that I am incapable to keep them alive, then it turns out it’s not even true. :)

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Amikor nincsenek leadandó munkáim és nem szorít a mindennapos stressz, akkor elindulok a városba fotózni, ahol még nem jártam – ezek a pillanatok számomra a legkedvesebbek, 8 év budapesti lét után is még turistának érezni magamat.

When I don’t have work deadlines, and I am not pressured by everyday stress, I go to the city to photograph, to places I haven’t been before. These moments are the most precious to me, to feel like a tourist after living in Budapest for 8 years.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Felkelek, dolgozom, lefekszem :)

I get up, I work, I go to bed. :)

Kedvenc tárgyad?/Do you have a favorite object? Nagyapámtól örökölt karórám. Fafaragó művész volt, hozzá viszonyítom magam a kreatív világban, szeretnék a nyomdokaiba lépni egy kicsit más úton.

I inherited a watch from my grandfather. He was a tailleur, I compare myself to him in the creative world, I would like to follow his footsteps, just on a different path.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Általában megszületik bennem egy ötlet, egy koncepció utána kiértékelem, hogy alkalmas-e egy egész sorozatnyi anyag befogadására, majd csinálok egy lehetséges helyszín és témagyűjtést, majd ha az egész összeáll, akkor nekifogok az alkotásnak.

Usually, I come up with an idea, a conception, then I evaluate if it is capable of receiving a whole series of material. Then search for possible places and themes and then the whole thing just becomes one and then I can start the process of creation.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? A stressz mindenképpen káros a kreativitásra, így igyekeztem úgy átalakítani az életemet, hogy minél több tere legyen a “me time”-nak, amikor magammal tudok foglalkozni.

Stress is very contra productive regarding creativity, so I try to shape my life to have as much “me time” as possible.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Szeretek minden állatot, de tény, hogy a mai napig majdnem minden nap eszembe jut a nemrég elpusztult magyar vizslám, szóval kutyás.

I love every kind of animal, but the truth is that I think about my Hungarian Vizsla every day who passed recently, so dogs.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Hogy érdemes az alkotáson keresztül inspirálódnunk a mindennapokban és fordítva. Hogy nyugodtan kísérletezzünk, próbáljuk a saját kreatív komfortzónánkat az alkotáson keresztül szélesíteni, próbáljunk ki akár egészen új megfogalmazásokat találni – akkor is, ha tartunk a közönség reakciójától.

That it is worth to be inspired through creating in the everyday life and vice versa. That we can experiment, widen the borders of our creative comfort zone through creation, try to find brand new definitions even if we don’t know how the audience will react.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Többször volt olyan, hogy egy film vagy egy új zenei album olyan mélyen megszólított, hogy alkotásra késztetett – ugyanilyen módon hatnak rám új helyek, új emberekkel való megismerkedésem, a kollaboráció más alkotókkal.

It happened quite a few times that a movie or a music album reached out to me and inspired me to create. But new places, meeting new people and collaborating with other artists have the same effect on me.

Kedvenc város?/Favorite city? Székesfehérvár: itt születtem, itt él a családom és mindent megkaptam tőle, ami az induláshoz kellett. Mindig meglepett, hogy mennyire sok fiatal kreatív indul Fehérvárról, de sajnos kevesen maradnak a városban, ez legyen azért egy halk kritika a város felé.

Székesfehérvár: I was born here, my family lives here and I got everything from this city to be able to start off. I was always surprised by the fact how many young artists start off from Fehérvár, but unfortunately, not so many stays in the city, which should be taken as a silent criticism towards the city.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? 10 évvel ezelőtt azt szerettem volna, hogy itt tartsak, ahol most tartok és erre 2 éve egy fillért nem tettem volna – szóval szeretnék 10 év múlva hasonlóan meglepődni.

10 years ago I wanted to be where I am right now and two years ago I wouldn’t have bet on it. So, in 10 years I would like to be similarly surprised.

Kedvenc étel?/Favorite dish? Anyukám húslevese – cérnametélttel, csípős paprikával.

My mother’s meat soup- with vermicelli and hot paprika.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Semmi sem rosszabb, mint sötétben hazaindulni a munkából – ezért egyértelműen a nyár.

There is nothing worse than going home in the dark after work, obviously summer.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Túlgondolok egyszerű helyzeteket is – pl. ezen a kérdésen is sokat gondolkoztam. :)

I overthink even the simplest situations as well- I also thought a lot about this question per se. :)

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Mindenképpen jó olyan korban élni, ahol az embereknek társadalmi felelőssége van a kultúra területén, megszólíthat a szavaival, vagy a műveivel embereket. Szóval most jó korban élek.

Evidently in an era where people have a social responsibility in the field of art, where people can call out to others with words, or their artwork. So, I live in a good era for that.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Szeretnék majd tízméteres fotóinstallációkat csinálni – mint pl. Bruno Fontana ismerősöm, nagyot álmodni és financiálisan- materiálisan meg is valósítani.

I would like to do photo installations that are 10 meters high like my acquaintance Bruno Fontana, to dream big and then execute it materially and financially.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give only one piece of advice to other, perhaps beginner talents, what would that be? Édesapám azt mondta, hogy a pénzen nem kell aggódni, az jön magától – talán ezt a tanácsot adnám szorongó, pályakezdő kreatívoknak, hogy dolgozzanak megbízhatóan, tisztességesen, de ne hajtsák túl magukat, mert ez gátolja az őszinte kiteljesedésüket.

My father said not to worry about money because it comes by itself- maybe this is the advice for anxious beginner artists, to work in a reliable manner, honorably, but not to overwork themselves because that keeps them away from their honest fulfillment.

-------------------------------------- NÉVJEGY - Csizik Balázs:

Vizuális kommunikáció területén végeztem mesterdiplomám (BME-GTK), melynek során a kortárs magyar fotográfia és absztrakt művészet helyzetével foglalkoztam, elméleti szinten a dolgozat végigjárta miképp érdemes megközelíteni a hagyományos értelemben vett fotóművészettel illetve egyéb képzőművészeti területekkel szemben az absztrakt fotóművészetet (mind az alkotó, a befogadó, valamint a művészeti intézményrendszer szempontjából). Még egyetemen hoztam létre csoporttársaimmal az azóta már az egyetemi szakkollégiumba olvadt Tekhné összművészeti csoportot, melyben először foglalkoztam komolyabban fotográfiával. Azóta az a megtiszteltetés ért, hogy az őszi félévben visszatérhetek az Műegyetemre mint vendégelőadó.

Szintén 2018 őszétől egy Shanghai, illetve Peking központú kortárs fotográfiai galéria képviselt művésze lettem, régóta általam nagyra becsült nemzetközi szintű fotóművészek mellett, a bemutatkozó kiállításom még a hónapban várható – óriási felelősség és lehetőség számomra ez a dolog, igyekszem minél előbb személyesen is eljutni, mivel Kínában nőttem fel gyerekként, így régi álmom valósult meg ezzel.

A fotózás mellett a MITTE Communications senior art directoraként komplex tervezési folyamatként tekintek az arculattervezésre, vizuális kampánytervezésre, mely során kreatív koncepciók kialakításában, kivitelezésén dolgozom (Közlekedési Múzeum arculatváltás, Radnóti Színház arculatváltás, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Múzeum kiállításarculatok, Várfok Galéria arculatváltás, NNG arculatváltás, Reformáció emlékév arculat)

Leginkább a kortárs építészet, valamint a konstruktivista művészettörténeti formák hatnak rám– így a konstruktivizmus, brutalizmus, szuprematizmus, bauhaus, illetve alapjaiban véve az absztrakt alkotási formák, főleg amelyek szín és formai, valamint építészet területén materiális redukcióra épülnek.

A két fő művészetelméleti alapkérdésként az absztrakció elhelyezhetősége a transzparencitás és medium esszencializmus fogalmi tengelyén – alkotóként is leginkább az foglalkoztat, hogy a fotó, valamint művészettörténeti manuális alkotói formák milyen tengelyen találkoznak és ez miképp tipologizálható, hogyan hat a befogadóra. A képelemek újraépítéséből eredő vizuális ingerkeltés, illetve a fénykezelés mentén lehet kiszabadítani a fotót a sík képi teréből, új értelmi töltetet adva neki. Az absztrakt fotográfia eszköztárával viszonylag kevés képi elemből építkezve lehet konceptuális képi tartalmat létrehozni, esztétikai értéket közvetíteni - ez az alkotás egyik legfontosabb tulajdonsága alkotói elképzeléseim szerint - értékes vizuális tartalmat létrehozni a rendelkezésre álló kiindulási tárgyak redukálása mentén.

Keresem az összefüggéseket az urbánus illetve természeti látképek között, illetve a fotó és a tradicionális transzparens alkotási területek között, mint a tervezőgrafika és festészet. Szeretném vizsgálni a vizuális nyelvezetét a tervezőgrafika valamint a fotó találkozásának, ezt mind alkotói mind értelmezői oldalról. Számomra ez egy találkozási pontja a konstruktivista alkotásnak a minimal fotográfiával. Találhatunk egészen hasonló elemeket mindkét területen, a geometriai formákra koncentrálva, mint a Kandinszkij által is vizsgált 3 alap formára a körre, négyzetre, háromszögre. Megtaláljuk ezeket az épített és természeti környezetünktől készen kapott kompozíciókat és újraépíthetjük urbánus tájképként két dimenziós, síkképként.

I finished my master’s degree in visual communication at BME-GTK (BUDAPEST UNIVERSITY OF TECHNOLOGY AND ECONOMICS Leader in technical higher education). During my studies, I was dealing with contemporary Hungarian photography and the status of abstract art. In my thesis, I researched how is it worth to approach abstract photography contrary to traditional photography and other fields of art (from the aspect of the artist, the receiver, and the art institution system). Back at university my course mates and I founded the Tekhné art group that is part of the college of advanced studies by now, and this is where I first started to deal with photography seriously. Since then I had the honor to come back to the BME university in every fall semester as a guest lecturer.

Also since the fall of 2018, I became the represented artist of a contemporary photo gallery that is based in Shanghai and Beijing alongside internationally esteemed photo artists. My introduction exhibition will come out this month- this is a huge responsibility and opportunity for me, I will try to make it as soon as I can in person as well, since I grew up in China, an old dream of mine was just realized by this.

Besides photography I am the senior art director at MITTE Communications, I see corporate identity, visual campaign design as a complex planning process, I am forming and executing concepts ( rebranding of the Museum of Transportation, Radnóti Theatre, Robert Capa Contemporary Photography Museum, rebranding of Várfok Gallery, NNG, Reformation memorial year).

I am affected mostly by contemporary architecture and constructivism, brutalism, supremism, Bauhaus and basically abstract forms of art, especially the ones that are based on material reduction regarding color, form and in the field of architecture.

The two main fundamental question of art theory the placement of abstraction on the concept axis of transparency and medium essentialism - as an artist myself I am most interested in which axis does a photograph, and other manual art history forms meet, how this can be translated into typology and how this can affect the receiver. The rebuilding of picture elements resulting in triggering visual stimulus, and during the treatment of light you can liberate the photo from the plane picture space, by giving it a new charge. With the toolset of abstract photography building upon relatively small amounts of visual elements it is possible to create a conceptual visual content, to communicate aesthetical value. This is the most important characteristic of creation according to my artistic beliefs. To create valuable visual content relying on the reduction of available starting objects.

I am searching for connections between urban and natural views, and between photography and traditional, transparent fields of creating, like graphic design and painting. I would like to examine the language of the encounter of graphic design and photography, both as an artist and a receiver. To me, it is the junction ok constructive creating and minimal photography. We can find elements alike in both fields, concentrating on geometrical forms like Kandinsky; the 3 basic forms (circle, square, triangle). We can find these in the constructed and natural environment as ready-made compositions and we can rebuild them as urban views, two-dimensional plane pictures.

////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// BALÁZS MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT BALÁZS’ WORK HERE: Official Website Behance

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #balazscsizik

3 notes · View notes

neighbourart · 6 years

Text

SZEMZŐ ZSÓFIA - grafikus, képzőművész/graphic designer, artist

A régi fényképeket és újságokat már a Kisképzőben elkezdte gyűjteni, szereti Budapestet lomtalanításkor, aludt már tetőn, parkban, szökőkútban, vízparton és erdőben is, mostanában a bazsalikomos paradicsomsaláta és a csicseriborsós palacsinta a kedvence.

She started to collect old photographs and newspapers at the time when she attended Kisképző, she likes Budapest during municipal cleanup, she has slept already on a roof, in a park, in a fountain, on the beach, and in the forest as well, nowadays her favorites are tomato salad with basil and pancakes with chickpeas.

Zsófi asztala/Zsófi’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Minden helyzet reakcióba léptet, azt hiszem. Azért arra is törekszem, hogy ne csak az emlékek, hanem a jelen történései is inspiráljanak.

Every situation can have a reaction, I think. This is why I am careful to be inspired not only by memories but by the happenings of the present.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Sok mindenki lennék szívesen, bár ki tudja, hogyan érezte magát valaki a bőrében, boldog ember volt-e, milyen hatással volt rá a történelmi kor, amiben élt? Szívesen lennék Bálint Endre, Kepes György, Maurer Dóra, Kader Attia, Tom Waits, Phoebe Washburn, Jonas Mekas, Yona Friedman, Fra Angelico, Robert Rauschenberg, Anni Albers, Yoko Ono, Sophie Calle, Miranda July vagy Aretha Franklin. Végtelen lista része ez, és elég össze-vissza, ugrálnék térben és időben.

I would like to be a lot of people, however, who knows how they felt being themselves. Were they happy? What effect did the historical era they lived in, had on them? I would like to be Bálint Endre, Kepes György, Maurer Dóra, Kader Attia, Tom Waits, Phoebe Washburn, Jonas Mekas, Yona Friedman, Fra Angelico, Robert Rauschenberg, Anni Albers, Yoko Ono, Sophie Calle, Miranda July or Aretha Franklin. This is a part of an endless list, and I would travel back and forth in time and space.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Nem nevezném lendülésnek, hanem túljutok, általában utazások tudják átalakítani ezeket a helyzeteket.

I would say I get through these, generally, travels can shape these situations.

Kinek mutatod meg először a legújabb munkádat?/Who sees your newest work first? Van az első fázis, amikor ha egyéni alkotási folyamatról van szó, nem igazán mutatom meg senkinek, inkább beszélgetésekben merül fel a téma, az ötlet. Sok esetben a barátomnak megmutatom, sok esetben barátoknak, vagy édesapámnak, aki művész, tehát vele meg tudom vitatni a gondolataimat e téren.

There is phase 1 which is a private creational process, I don’t really show it to anyone, the topic only shows up in conversations as an idea. In most cases, I show it to my boyfriend, many cases to my friends, or my father who is an artist which makes it easy for me to share my thoughts regarding the matter.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Erre sem tudok egyértelmű választ adni, töredékeket sorolnék fel: eszembe jut, hogy egy balatoni nyaraláson egy padlás bejáróból ugrálunk le a bátyámmal, nem tudom, ez hogyan volt kivitelezhető. Szintén a bátyámhoz köthető emlékem, hogy gyakran beültünk az autóba és azt képzeltük, megyünk valahová, ő vezetett, és mindig más karakterek voltunk, máshová utaztunk, gyakran voltunk nyomozók. Egy másik alkalommal nagyon sok medúzát láttam a tengerben, amikor anyukámmal utaztunk, nagyon érdekelt ez a látvány. Vagy egészen egyszerűen, az az emlékfoszlány, hogy egy nagyon magasra nőtt cseresznyefa volt az udvarunkon, és még a harmadik emeleti tetőtérben is látszottak a virágok tavasszal, a gyümölcsök nyáron, persze elérhetetlen távolságban voltak.

I cannot give a definite answer to this question either, so I would list just some: I remember that during a vacation at Lake Balaton we were jumping down from an attic entrance with my older brother, I don’t know, however, how it was possible. Another memory is also about my brother and me, we often sat in the car and we pretended to go somewhere, he drove, we were always different characters, we traveled to different places, we were often investigators. Another time I’ve seen plenty of jellyfish in the sea when I traveled with my mother and this sight interested me a lot. Or just this memory shard that there was a very tall cherry tree in the court of our house and its flowers could also be seen in the attic of the 3rd floor in spring, it’s fruits in summer, but of course, it was out of reach.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Azt hiszem, a mindenkori kortársak hasonlóan gondolkoznak, hiszen a jelenük is hasonló, hasonló élmények és tapasztalatok érnek minket. Természetesen örülök, amikor ez történik, mert a jelenben érzem magam, és úgy érzem, ezek a hasonlóságok összekötnek másokkal.

I think all coeval or peer artists think alike since their present is also similar, we are affected by similar experiences. I am happy when this happens of course, and I feel that these similarities create a bond with others.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Nem tudhatom. Remélem, hogy a majdani gyerekeim, gyerekem, unokáim izgalmas, érdekes, jó emlékeket és tárgyakat őriznek majd meg rólam, tőlem, és olyan sztorikat, amikre jó visszagondolni, vagy jó őket elmesélni. Ahogyan én is dédelgetek elég sok sztorit a szüleimről, nagyszüleimről és dédszüleimről is. Meglátjuk.

I cannot know. I hope that my future children, child, grandchildren will keep exciting and interesting objects and memories from and about me, stories that will be nice to think of, or it is good to share them. The same way I have these kinds of stories about my parents, grandparents and my great grandparents as well. We will see.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Elég sok mindent gyűjtök, de semmit sem megszállottan. Próbálom a különböző a tárgyakhoz társítani a hozzájuk kapcsolódó történeteket, elképzelni azt, amiket megéltek, amiken keresztülmentek. Ócskáshoz, ócskapiacra, antikváriumba bármikor betérek. Régi fényképeket és újságokat már a Kisképzőben elkezdtem gyűjteni, a képekhez való viszonyom már az internet megjelenése előtt is erős volt, sokszor fénymásoltam ki könyvekből képeket és teletűzdeltem a falam, fénymásolt módon gondolkoztam. Szerencsére a családi fotókból is sok maradt meg, minden korból, ezek rajz-alapanyagként szolgáltak sok esetben, majd később elkezdtem egyéb más régi felvételeket is vásárolni. Akárhová utazom az egyik legfontosabb célpont az ócskapiac. A felvételek most már sok esetben a kollázsok, montázsok alapanyagaivá válnak. Egy példa a gyűjtött tárgyakra: most tavasszal Strasbourgban voltam egy műteremprogramban (CEAAC) a Budapest Galéria által, és hát Franciaországban van egy ócskapiac hálózat, Emmaus-nak hívják, ahol vásároltam egy tojástartó készletet, amely a hatvanas évek elejéről származhat - 4 darab tojástartó, fehér gyöngyház alapon kék háromszögekkel, egy hasonló kisméretű tálcán. Fillérekbe került, szét szerettem volna törni egy videóban, de végül megtartottam. Az alján a felirat szerint Csehszlovákiából származik. Érdekes, hogy eljutott Franciaországba. Kié lehetett? Hogyan került oda az a személy? És most 60 évvel később vissza kerül a tárgy Kelet-Európába.

I collect a lot of things but I am not obsessed. I am trying to pair objects with stories, trying to imagine what they could have gone through. I often go to flea markets and antique stores. I started to collect old photographs and newspapers back in art highschool, I had a very strong connection to photos way before the internet era, I often photocopied pictures from books and put them on my wall. Luckily a lot of family photos is preserved as well, from different eras, these were bases of drawings in many cases, and later on, I started to buy other old photographs as well. Wherever I travel to, one of the most important destinations is the flea market. The photographs now are base materials of collages and montages. An example of collected objects: this spring I was in Strasbourg because of a studio program (CEAAC) through the Budapest Galéria and well, in France there is a flea market network its called Emmaus and I bought there an egg holder set which is from the beginning of the 60’s - 4 egg holders, pearl white with blue triangles and a similar small tray. It was very cheap, I was planning to break it in a video but then I decided to keep it. According to the writing on the bottom, it was from Czechoslovakia. Interesting that it made it to France. To whom did it belong to? How did this person make it to France? And 60 years later this object travels back to Eastern-Europe.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Városkép lomtalanításkor, átbiciklizni a Szabadság hídon, barátok kertjében lenni, tetőterasz, hetedik emeleti albérletben a belvárosban, tetők és morajlás. Mindenhol jó felfedezni a környéket. Mindig termelődik egy aktuális kedvenc.

The city in the time of the municipal cleanup, to bike over Szabadság bridge, to be in the garden of friends, a rooftop terrace, on the 7th floor in a rental in the city center, roofs and murmuring. It is good to explore the surroundings. There is always a new favorite.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching? Gyerekes szokásom nem egy van, amiket akkor is csinálok, ha bárki ott van, sajnos. Példát nem tudok mondani, talán a környezetem tudna erre válaszolni.

I have more than one childish habit that I also do when others are watching, unfortunately. I couldn’t say an example but the people from my surrounding could probably answer this question better than I.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Tetőn, parkban, szökőkútban, vízparton, erdőben aludni. Kalandos, de őrültségnek nem nevezném.

I slept on a roof, in a park, in a fountain, on the beach, and in the forest. It was adventurous but I wouldn’t call it crazy.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Reggeli kávé nélkül nem érzem magam.

I feel numb without a morning coffee.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Nagyon sokféle tárgyamhoz kötődök hosszú ideje, nem tudok kiemelni egyet sem. Nagyanyám műszőr kucsmájától a Duna parton gyűjtött kavicsig vagy a kihúzott fogamig (bár ez utóbbi az nem teljesen tárgy).

I am attached to a lot of my objects for a while now, I couldn’t pick out just one. I have favorites from my grandmother's faux fur hat to the pebbles that I collected at the Danube or my tooth that was pulled out (even though this last one doesn’t really qualify as an object).

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Sokáig gondolati síkon mozog bennem, azután elkezdek olvasni, vagy kutatni. Nem készítek vázlatokat, mert a hosszú gondolkozás alatt fejben alakul ki a váz.

For a long time it is in the form of thoughts and then I start to read or to research. I don’t make sketches, because the frame develops in the long process of thinking.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Amikor nem érzem, hogy a szűkebb vagy tágabb környezetem történései megsemmisítenek engem vagy másokat. Amikor azt érzem, hogy lehetséges csak ezzel foglalkoznom. Megteremtem hozzá a körülményeket. Nagyon fontos az egyén szabadsága, a kultúra szabadsága és az egyenlő lehetőségek, feltételek megteremtése. Akkor érzem szabadnak magam, ha másokat is annak érzek. Befolyásol az, ami a környezetemben történik. Persze mindig ki lehet szakadni, el lehet utazni, fel lehet fedezni máshol. Periódusok vannak, amikor magadba zárkózol és belső emigrációba vonulsz, és amikor kifelé figyelsz. Kérdéssé vált számomra az utóbbi időben az egyéni és a közösségi alkotás mibenléte, mi az, ami összehoz csoportokat? Mikor van az, amikor magadba vonulsz vissza és miért?

When I don’t feel that the happening of my close or my broad environment destroys me or others. When I feel that it is possible to just pay attention to this. I create the circumstances for it. The freedom of the individual is very important, the freedom of culture and the equal conditions, creating conditions. I feel free when I feel that others are free too. I am affected by what is happening in my environment. Of course, it is possible to break out, to travel, you can explore elsewhere. There are periods where you close up and you emigrate to your inner self, and other times when you pay attention to your surrounding. I wonder what are the factors to bring people together, the question regarding individual and group creation is rather a fascinating one and has been on my mind lately. When do you retrieve into inner emigration?

Sör vagy bor?/Beer or wine? Egyértelműen bor. És inkább csak vörös, ritkábban fehér, lehetőleg soha rozé. Nem ihatok sört, de nem is érdekelt soha valamiért az íze sem és az illata sem, pedig biztosan sokféle jó sör van. Sokféle jó bor van, nagyon különböző az ízük, mindig meglep.

Wine, obviously. And rather red, rarely white, but never rosé. I can’t drink beer, but I was never really intrigued by its taste and smell, but I am sure that there are a lot of good beers out there. There are a lot of good wines, their tastes differ so much, it surprises me.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Sem kutyám, sem macskám nem volt még, apukáméknál mindig volt kutya, és lakótársaknak is volt, hogy volt, tehát éltem kutyákkal és az jó volt. Szeretnék egyébként kutyát és macskát is, ha stabilabban laknék valahol, de a kert megléte fontos szempont nálam, persze lehet, hogy tévedek, hiszen se kutyám, se macskám. Inkább kutya amúgy.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Feldolgozni szeretném a tapasztalt jelenségeket, és mások számára is feldolgozhatóvá tenni, kiemelni és szintetizálni.

I would like to process experiences and make it processable for others as well, highlight them and synthesize them.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Napsütés, vízivás, megértése, feltérképezése bárminek, ami éppen érdekel, kiállításokon látott munkák, és leginkább az emberek, akiket szeretek, család, barátok, beszélgetés, eszmecsere.

Sunshine, drinking water, to explore anything, anything I am interested in at the moment, artworks that I see at exhibitions, but mostly the people, who I love, family, friends, talking, discussion.

Kedvenc város?/Favorite city? Környékek vannak, ahol otthon érzem magam. Budapest és Párizs leginkább, mert itt van helyismeretem, de Marseille, Maastricht, New York, Prága különböző részeit is szeretem.

There are parts of cities that make me feel at home. Budapest and Paris mainly, because I know my way around them, but I like parts of Marseille, Maastricht, New York, Prague as well.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Azt, hogy hol élek majd, nem tudom még. De úgy látom, lesz családom és velük megyünk majd. Egy jó barátom tetőteraszra vizionált őszen és öregen, ahogyan a tengert nézem. Jó kép, remélem, megvalósul. Konkrét tervem most nincsen. Lehet, hogy Budapesten, de lehet, hogy megint Franciaországban, ahol már éltem hosszabban, de előfordulhat, hogy Olaszországban vagy Hollandiában. Vagy valahol máshol a világban. Azután megint Budapesten. Remélem, hogy a kiállítások, residency-k és workshopok kapcsán még sok helyre eljuthatok, ha úgy alakul.

Álljon itt Cseh Tamás dala mindenképpen, mert idevág: "Tíz év múlva": "Egy mosókonyhában jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz, azt, hogy majd mi lesz; lent párás háztetők - tíz évvel ezelőtt. Egy mosókonyhában, szükséglakásban éjszaka volt, sötét, utcáról kaptam a fényt, de én tisztán láttam ott, minden megvilágosodott: Magamat láttam tíz év múlva itt, hallottam ezt, a mostani dal hangjait, és attól féltem: nehogy majd ez legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! És attól féltem: nehogy majd így legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! Egy mosókonyhába - bár kitaláltam és azt, hogy mi lesz,- a jövőt kértem én, hogy bármit is akar, ne, ne ez legyen a dal. Egy mosókonyhából neki a világnak, mindegy az, hogy mi lesz, az, hogy majd mi lesz, csak ne ez a dal legyen túl, túl az éveken. Magamat láttam tíz év múlva itt, hallottam ezt, a mostani dal hangjait, és attól féltem, nehogy majd ez legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen! És attól féltem: nehogy majd így legyen, csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!"

I don’t know yet where I will be living. But I see that I will have a family and I will be with them. A good friend of mine envisioned me on a rooftop terrace old, with white hair as I was watching the sea. It’s a nice picture, I hope it will become reality. I don’t have a specific plan at the moment. Maybe I will be in Budapest, but maybe I will be in France where I have been living for longer periods of time already, but maybe I’ll be in Italy or the Netherlands. Or anywhere else in the world. And then Budapest again. I hope. I hope I will be able to visit many places due to residencies and workshops.

I would like Cheh Tamás’ song to be here because it is relevant: "Ten years after": " I figured it out in a laundry room how it will be, how it will be, humid roofs bellow - 10 years ago. In the laundry room, in a social apartment at night, it was dark, I got light from the street but my sight was clear, everything made sense: I’ve seen myself 10 years from now, here, I’ve heard this, this song’s melody, and I was scared: not to have this, not to have this song 10 years from now! And I was scared: not to have this, not to have this song 10 years from now! I figured it out in a laundry room how it will, how it should be,- I asked the future no matter what, no, not to have this song again. From the laundry room to the world, it doesn’t matter what, no matter what will be, just not this song again. over the years. I’ve seen myself 10 years from now, here, I’ve heard this, this song’s melodies, and I was scared: not to have this, not to have this song 10 years from now! And I was scared: not to have this, not to have this song 10 years from now!"

Kedvenc étel?/Favorite dish? Mostanában a bazsalikomos paradicsomsaláta, a csicseriborsó palacsinta és az alma-csatni. Változó. Barack.

Changing. Peaches. Recently tomato salad with basil, chickpea pancake, and apple chutney.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Nyár eleje. Mindenki meglepődik minden egyes évben és törekszik arra, hogy napon, vízparton, a természetben legyen.

The beginning of summer. Everyone is surprised by it every year and tries to spend as much time near water and in nature as possible.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Végtelenül lassú vagyok és feledékeny, talán ezek össze is függenek, túl érzékeny is vagyok persze, ez másoknak nem könnyű.

I am very slow and I tend to forget things, maybe these are in relation to each other, and of course, I am very sensitive as well, which is difficult for others.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Nem vagyok benne biztos, hogy volt olyan kor, amelyben nem történtek igazságtalanságok. De talán lettem volna maya a prekolumbián Mexicóban. Persze minden korban voltak kiemelkedő helyszínek és helyzetek, amikor ott lettem volna...

I am not sure whether there ever was an era in which there was no injustice. But I would have liked to be in the Mayan pre-Columbia, in Mexico. But of course, in all eras, there were specific places and situations that I would have liked to be at….

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Nem rohannék ennyire előre. Erről nincsen előre tudomásom, hogyan is lehetne? Remélem, még nagyon sokat fogok tudni dolgozni, sok alkotó periódus áll előttem.

I wouldn’t rush so much ahead. I do not know this so much ahead, how could I? I hope I will be able to work a lot in the future, and hat I have plenty of creation-periods ahead of me.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give only one piece of advice to other, perhaps beginner talents, what would that be? Kísérletezzen, amikor még nem nehéz és később is, amikor esetleg nehéz lesz, és tartson ki akkor is, amikor nagyon nehéz. Azután kezdje előröl.

Experiment. When it is hard at the beginning and later on as well. And stick with it even when it is very very hard. And then start all over again.

---------------------------------------- NÉVJEGY - Szemző Zsófia:

"Szintézist keresek. Munkáim ironikusak is. Helyzeteket próbálok felépíteni vagy lebontani vagy újra összerakni, leggyakrabban rajzokon keresztül. Budapesten születtem, egy ideig Párizsban éltem. 2008-ban végeztem a MOME-n. Most az MKE DLA hallgatója vagyok."

"I am looking for synthesis. My works are ironic. I am trying to build, demolish or assemble situations often through drawings. I was born in Budapest, I lived in Paris for a while. I finished my studies in 2008 at MOME (the Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest). Now I am studying at the Hungarian University of Fine Arts."

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ZSÓFI MUNKÁIT ITT TEKINTHETITEK MEG/CHECK OUT ZSÓFI’S WORK HERE: Weboldal Instagram

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #szemzőzsófi

2 notes · View notes

neighbourart · 6 years

Text

LANTOS TIMI - porcelántervező-keramikus/porcelain designer-ceramist

Gyűjtötte korábban a mások által elvesztett bevásároló listákat, leeszi a csokiborítást a Túró Rudiról, munka közben gyakran hallgat London Grammart, kedvenc városa Tiszakécske.

She was collecting shopping lists that other people lost, she eats the chocolate coating off of Túró Rudi, she often listens to London Grammar while working, her favorite city is Tiszakécske.

Timi asztala/Timi’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Minden emlék a fejlődésemhez járul hozzá, én alapvetően a szép emlékekből jobban tudok táplálkozni, bár utólag visszagondolva, van olyan rossz emlékem is, ami a haladásomat szolgálta.

Every memory supports my development. I personally can work better with the good ones, however, giving it a second thought, I have such bad memories that also that helped my development process.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Újjászületve a mostani teendőim szeretném folytatni a következő életemben, következő önmagamként születnék újjá :)

Reincarnated I would like to continue my current work, and I would like to be my new self in my next life. :)

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Igyekszem magam valamivel kimozdítani a helyzetből. Takarítok, elmegyek vízpartra, vagy egy magaslati pontra, így más perspektívából tekintek az adott alkotói problémára.

I try to distract myself from the situation. I clean, I go near water, or I hike up high so I can have a different perspective on my creativity issue.

Kinek mutatod meg először az új alkotásodat?/Who sees your work first? A legjobb barátomnak.

My best friend.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Amikor a nagymamám zacskós kakaót és túró rudit vásárolt nekem kicsi koromban.

When my grandmother bought me cacao in a bag and Túró Rudi when I was a child.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Örülök, hogy inspirálok másokat.

I am happy to inspire others.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Olyan emberként, aki megbízható, értékes s a mutatott valamit, vagy megtanított valamit az élet szépségéről.

Being a reliable person, who showed something or even better, taught something about the beauty of life.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Kiskoromban radírt gyűjtöttem. A használtak voltak a kedvenceim, mert jól meglehetett figyelni a radír kopásából, kinek milyen szokási voltak. Például volt, aki óra közben lyukakat szurkált a Rotringjával, vagy volt, aki mindig ugyanott koptatta a radírt. Nagyon érdekes. Régebben még a mások által elvesztett bevásárló listákat is gyűjtögettem. Az emberek olykor egészen abszurd, össze nem illő dolgokat tudnak összeírni ezekre a cetlikre.

As a child, I used to collect erasers. The used ones were my favorite because one could observe the habits of others from the erosions of the eraser. Like there was someone who punched little holes in it with their pencil or else used it on the same side all the time. Very interesting. A while ago I was also collecting shopping lists that others lost. People can write absurd and non-compatible things on these pieces of paper occasionally.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Munka után, naplementében átbiciklizni a Lánchídon.

To cycle over Lánc Híd (Chain Bridge) in the sunset after work.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching? Leeszem a csokiborítást a Túró Rudiról.

I eat the chocolate coating off of Túró Rudi.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Fogtam magam és kimentem Japánba egy ösztöndíjjal.

I went to Japan with a scholarship.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Igen, a napindító kávé a napi rutinom alapja.

Yes, the base of my routine is a coffee to start the day.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? A pici unikornisom.

My tiny unicorn.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Meghatározok egy irányvonalat, egy határt, amin belül szabadon mozoghatok. Ezek a határok mások egy plasztika és mások egy használati tárgy esetében. Az előbbinél több teret engedek az érzéseimnek, gondolataimnak, az utóbbinál a racionálisabb énem kerül előtérbe.

I define a trend, a border within I can move and create freely. These borders are different regarding a statuette and different when it comes to an object for use. In the first case, I give my emotions, and thoughts more space while in the latter case I rely on my rational self more.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? A melankólia, ez a tudatállapot valahogy inspirál alkotás közben. Gyakran hallgatok London Grammart munka közben.

Melancholy, this is the state of consciousness that inspires me while creating. I often listen to London Grammar while working.

Sör vagy bor?/Beer or wine? Sör, szeretem, hogy könnyed és buborékos.

Beer, I like it is light and bubbly.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Kutya, mert jobban tudunk partnerként működni.

Dog, because they are better in being partners.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Plasztikáimban kapcsolatokról, mozdulatokról, pillanatok megörökítéséről gondolkodom.

Regarding my statuettes, I think about the realization of relationships, movements and moments.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Egyszerre laza és szigorú.

It’s easy-going and strict at the same time.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? A családom és a barátaim.

My family and friends.

Kedvenc város?/Favorite city? Tiszakécske. Az otthonom. Feltölt a családom, és a Tisza.

Tiszakécske. My home. My family and the Tisza recharge me.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Még nem tudom, éppen ezért izgalmas.

I don’t know yet but that’s what makes it interesting.

Kedvenc étel?/Favorite dish? Paradicsomos ételek, bármilyen formában.

Anything with tomatoes.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Ősz. Minden a sárga különböző árnyalataiba borul. Már véget ért a nyár, a termést learattuk, de még nem köszöntött be a tél. Finom áthangolódási időszak a mozgalmas nyár és a csendes tél között.

Autumn. Everything is in different shades of yellow. Summer has ended, the harvest is over but winter is only about to come. It is an exciting transition period between the eventful summer and the quiet winter.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Hajlamos vagyok túlhajtani magam.

I tend to overwork.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? A századforduló idején Párizsban. Ebben az időszakban bontakoztak ki a számomra legizgalmasabb festészeti irányzatok, izgalmas lenne beleszippantani ebbe a légkörbe.

At the time of the turn of the century in Paris. All the painting trends that I find fascinating started to bloom in this era. It would be exciting to take a breath from that air.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Nem a szakterületemhez tartozik kifejezetten, de szeretnék egy könyvet írni.

It is not in relation to my current profession, however, I would like to write a book.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Az, hogy higgyen magában, s tartson ki amellett, amiben hisz, bárki bármit is mondjon.

To believe in yourself, stand by what you believe, no matter what anyone else says.

-------------------------------------- NÉVJEGY - Lantos Timi:

"Szeretettel teli családban nőttem fel Tiszakécskén, anyukámmal és három testvéremmel. Anyukám virágkötő, ami meghatározó fontosságú vonzódásomat illetően a kézzel készült dolgok iránt. Kiskoromtól kezdve rajzolok, s szinte magától értetődő volt, hogy olyan irányba is terelem az életem, hogy ezzel foglalkozhassak. Kecskemétre jelentkeztem a Kandó Kálmán Képző és Iparművészeti Szakközépbe, ahol az is teljesen egyértelmű volt, hogy kerámiával és porcelánnal szeretnék foglalkozni. Tehát 16 éves korom óta kerámiával foglalkozom.

Sorsdöntő volt számomra az a nyár, melyet a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban tölthettem el, hiszen amellett, hogy megismerhettem a szakma kiemelkedő képviselőit, szert tettem az első fatüzes kemence égetési tapasztalataimra, és megismerkedhettem a kerámia sokszorosítás szépségeivel is.

Tanulmányaimat a MOME-n végeztem, ahol porcelán tervezőként végeztem, majd a PTE Művészeti karának Doktori Iskolájába jártam. Két éve eldöntöttem, hogy szeretnék a korongon készített tárgyak esztétikájával foglalkozni, és elmélyedni a fatüzes égetés technikájában, ezért jelentkeztem egy japán pályázatra, melyet megnyertem. Azóta Japánban élek, Mashiko (egy kis keramikus városka két órányira Tokiótól) városkájában."

"I grew up in a loving family with my mother and three siblings at Tiszakécske. My mother is a florist which is a very important factor in my attraction towards everything that is made by hand. I have been drawing since I was very young and it was obvious that I will lead my life in that direction. I applied to the Kandó Kálmán Art School at Kecskemét where it was also obvious that I would like to work with ceramics and porcelain. So, I have been working with these materials since I was 16 years old.

The summer that I spent at the National Ceramics Studio at Kecskemét, because not only I got to meet the outstanding representatives of the profession, but I acquired experiences with wood-fired oven and I also got familiar with the beauty of ceramic reproduction.

I finished my studies at MOME (Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest) where I studied porcelain design then I attended the Doctoral School of Art at PTE. I decided two years ago that I would like to deal with the aesthetics of objects made on the disc and to deepen my knowledge about the wood-fired oven technique, so I applied for a Japanese scholarship, which I won. Since then I live in Japan, in a town called Mashiko (a ceramics town, two hours from Tokyo)."

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// TIMI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT TIMI’S WORK HERE: Behance Instagram

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #timilantos #japán #keramikus

7 notes · View notes

neighbourart · 6 years

Text

MAJOR ÁKOS - grafikus, fotóművész/graphic designer, photographer

Kiegyensúlyozott, szeretetteljes családban nőtt fel, szeretett lakótelepi gyereknek lenni, legszívesebben csendben és egyedül alkot - nem egy "rocksztár" alkat, ősszel megnyílnak az érzelmi csatornái, kedveli a macskák humorát, egy hosszabb séta tölti fel a leginkább. Amúgy pedig spenót, jó fokhagymásan, analóg gépek és New York City.

He grew up in a well-balanced and loving family, he enjoyed being a ‘building estate’-kid, he prefers to create in silence and solitude- he is not a ‘rockstar’ kind of person, in autumn his emotional channels open, he likes the humor of cats, and he is recharged the most by a long walk. And by the way spinach, with lots of garlic, analog machines and New York City.

Ákos asztala/Ákos’ table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Inkább a jók, de nem annyira lényeges. Ami megmarad, abból dolgozom. Szokatlanul sokat felejtek egyébként, a környezetem tudja ezt.

Mostly the good ones, but this doesn’t matter that much. I work with what is left. I unusually tend to forget a lot, but my environment knows this very well.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Ha újjá akarnék születni valaki más személyében, az tuti, hogy nem egy művész lenne.

If I would want to reincarnate as another person at all, I surely wouldn’t choose to be an artist.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Kivárom, míg elmúlik, megszoktam, hogy az idő segít, az okoskodás meg nem. A mostani három éve tart, haha.

I know that time helps while being smarty pants doesn’t. This current crisis I’m in lasted for the past 3 years already. Haha

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Kiegyensúlyozott, szeretetteljes családban nőttem fel. Nagyon jó volt lakótelepi gyereknek lenni.

I grew up in a well-balanced and loving family. I really liked being a ‘building estate’-kid.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Izgalmas, ha találkozom olyan valakinek a munkájával, aki érezhetően hasonló úton jutott el oda, ahova én is, és így hasonlítanak, vagy sok a közös a dolgainkban. Ha koppintást szagolok, igyekszem nem nagyon foglalkozni vele, van annak elég baja, aki csak utánozni tud.

It is exciting to meet someone who came up with a similar solution to mine, that our stuff resembles each other, or we have a lot in common. If I can smell full-on copycat action I try not to bother too much. They have bigger problems if all they can do is copy someone else’s work...

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Nem nevezném gyűjtésnek, de vannak analóg gépeim szép számban. Forgatom őket, nem ülök rajtuk, csak azok maradnak meg, amikkel nem tudok vagy nem akarok szakítani. Használatlan kacatjaim nincsenek.

I wouldn’t call it collecting, but I do have plenty of analog machines. I exchange them, I don’t just keep them, I only keep the ones that I can’t give up, or simply don’t want to. I don’t have any useless stuff lying around.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Még a kilencvenes években történt, ültünk a Moszkva téren a hatoson, vártuk, hogy elinduljon. Egyszer csak egy rakás gyerek szaladt be a kocsiba, mondjuk harminc, és ugráltak bele az ülésekbe, rohantak a sorok között, csinálták, amit a gyerekek szoktak. Egy valami volt különös, de elsőre nem esett le, hogy mi az. Aztán rájöttünk: az egész invázió tök csöndben zajlott le, csak a cipők surrogását hallottuk. Süketnéma gyerekek csoportja volt. Vigyorogtunk egymásra.

It happened back in the 90’s. We are sitting on a tram number 6 at Moszkva tér, we are waiting for it to start. Suddenly a bunch of kids just ran into our wagon, let say 30 children, and they jumped in the seats, they were running between the seats, they did what kids usually do. There was something very peculiar, however, but I couldn’t put a finger on it at first. Then we realized: the whole invasion happened in total silence, we could only hear the whoosh sounds of their shoes. They were deaf-mute. We smiled at each other.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit that you do when no one is watching? Á, nincs :-)

Ah, nooo… :)

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Van, persze változik a különböző életszakaszok során. A mostani rutinom a gyereknevelés köré épül.

Yes, although it changes with the different life phases. My current routine is built up around my children.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Alapvetően a használati tárgyaim valamennyire mind a kedvenceim. A haszontalan holmikat nem szeretem, nem is tűröm meg magam körül.

Basically, the objects I use on a daily basis are all my favorite ones. I don’t like useless things and I also don’t appreciate them around me.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Lehetőleg egyedül legyek, és legyen csend. Ez van, nem vagyok rocksztár.

Ideally, I like to be alone and I like silence. Oh well, I am not a rockstar.

Sör vagy bor?/Beer or wine? Sör, a bor engem savanyít.

Beer, wine is too acidic.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Mindkettő. Szeretem a macskák humorát.

Both. I like the humor of cats.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Egy hosszabb séta.

A long walk.

Kedvenc város?/Favorite city? Ha csak a várost nézzük, New York City volt rám eddig a legnagyobb hatással. Budapest pedig egyszerűen elronthatatlan, bármennyire is próbálkoznak vele évtizedek óta.

If you only look at cities, New York City had the biggest impact on me. And Budapest is simply ‘un-ruinable’, even though they are trying really hard for the past few decades.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Békében, akárhol.

In peace, anywhere.

Kedvenc étel?/Favorite food? Ahogy neked válaszolgatok, szépen rájövök, hogy semmiből nincs kedvencem. Szeretem a rizst, például. Basmatit, paradicsommal, hagymával. Tésztát olíva olajjal, fokhagymával. Lángost. Kolbászt, keményet. Spenótot is, jó fokhagymásan.

As I am answering your questions I have to realize that I don’t have favorites of anything. I like rice, for instance. Basmati with tomatoes and onion. I like pasta with olive oil and garlic. I like Lángos. I like sausage, the dry ones. And spinach with plenty of garlic.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Ősz. Megnyílnak az érzelmi csatornáim, lelkileg békét kötök a világgal egy kis időre.

Autumn. My emotion channels open, and I am at peace with the world for a little while.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? ...hogy csak egy kis időre.

...that only for a little while.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Japánban a nyitás előtt, Európában a tömegturizmus kialakulása előtt, Amerikában 911 előtt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy az internet előtti korszakban nőttem fel. Ezért tényleg hálás vagyok.

In Japan, before it opened up, In Europe before the mass tourism, in the US before 911. I am very lucky that I grew up before the internet era. I am genuinely thankful for that.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Tegye le a kütyüt, amin ezt olvassa, és legyen azokkal akiket szeret. Ezt magamnak is.

Put down that gadget after reading this, and spend time with your loved ones. I also say this to myself.

----------------------------------- NÉVJEGY - Major Ákos:

1989–1993 között a Pécsi Művészeti Szakközépiskola grafika szakára járt. 2000-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) vizuális kommunikáció szakán. 1998–2001 között a Robin Design Stúdió grafikusa, 2001–2010 között pedig Senior Art Director volt a Publicis Hungary-nél. 2010-től szabadúszó grafikusként dolgozik. Figyelme 2009-ben fordult a fényképezés felé. Egyedi kompozíciójú, szín- és tónusvilágú – természeti és városi – tájképei számos hazai és külföldi fotográfiai blogon és honlapon láttak napvilágot.

Between 1989-1993 he attended the graphic specialization of the Art School of Pécs. He finished his diploma in 2000 at the Hungarian Art University (now Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest) majoring in visual communication. Between 1998-2001 he was the graphic designer at Robin Design Studio, and from 2001-2010 he was the Art Director at Publicis Hungary. Since 2010 he works as a freelance graphic designer. His attention was drawn to photography in 2009. His pictures are characterized by unique composition, color, and tone- their theme is mainly nature and cities and they have been published on numerous blog sites both Hungarian and foreign.

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ÁKOS MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT ÁKOS’ WORK HERE: Official website Instagram

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #majorakos #photographer

13 notes · View notes

neighbourart · 6 years

Text

HORVÁTH LÓCZI JUDIT - festőművész/painter

Néha meglepi magát egy kalapáccsal, satuval vagy szorító-fogóval. Szereti a rendet, megnyugtatja. Leginkább a futás tölti fel, "összehangolja a test-lélek-szellem hármast". Kedvence a rakott krumpli, a nyár és Budapest.

Sometimes she gets herself a hammer, vice or clamping pliers as a gift. She likes order, it calms her. She is recharged the most by running, it ‘harmonizes the trinity of body-soul-mind’. Her favorites are layered potatoes, summer, and Budapest.

Judit asztala./Judit’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Is-is. A lényeg, hogy nagy hatással legyen rám, ne hagyjon nyugodni.

The important thing is that the impulse has a huge impact on me, it shouldn’t leave me in peace.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Louise Nevelsont. Csodálom, hogy tudott olyan nehéz és hányattatott családi háttérrel, családos, majd elvált nőként a múlt század első felében ilyen messzire jutni. De az ereje mellett a munkáit is csodálom. Szívesen belebújnék a bőrébe alkotás közben.

Louise Nevelson. I admire how she could go so far in the first half of the last century, even though she had a very hard family background, then as a wife, and later as a divorced woman. Besides her strength, I also admire her work. I would love to be her while she is in the process of creating.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Szerencsére nem nagyon volt még ilyenben részem. Talán mert nincs túl sok időm alkotni, mindig nagyon vágyom rá, és mindig tele van a fejem és a vázlatfüzetem ötletekkel.

Fortunately, I haven’t experienced this many times so far. Maybe the reason behind is that I don’t have that much time to create, I always anticipate it, and my mind and my sketchbook is always full of ideas.

Fotók: Halász Jácint

Kinek mutatod meg először az új alkotásodat?/Who sees your newest works first? A férjemnek és a fiaimnak. Őszinte közönség.

My husband and my sons. They are a very honest audience.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Szerintem a koincidencia létező dolog. Ezért rossz érzések helyett utánanézek, hogy Ő milyen úton jutott ugyanoda.

I think coincidence is a legit thing. So, instead of nurturing bad feelings, I look it up how they come up with the same or similar result.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Sok mindent, például lehetséges alapanyagot a munkáimhoz, papírokat, fadarabokat, stb. De szeretem a szerszámokat is, egyre több van belőlük.

A lot of things, like scratch for my works like papers, wood pieces, etc. But I also like tools and I have many of them.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Minden alkalom, amikor átkelek egy hídon akár busszal, autóval vagy gyalog. Vagy amikor kilépek az ajtónkon és csak úgy elindulok futni. Imádom ezt a várost, és ez minden nap megfogalmazódik bennem.

Every single time I cross a bridge on the bus, by car or on foot. Or when I exit our door and I go running. I love this city, and I drop to this conclusion every single day.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit that you do when no one is watching? Rendrakás, tisztogatás. Néha már beteges, azért inkább akkor csinálom, ha egyedül vagyok. A rend megnyugtat.

Cleaning, putting things in order. It can be pathological sometimes, so I only do this when I am alone. Order calms me.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Az, hogy egy nagyobb vargabetű után mégis beláttam: képzőművésznek kell lennem, ha nem akarok sérült lélekkel élni, állandóan frusztrált lenni.

That after a huge detour, I decided I have to become an artist if I don’t want to live with a bruised soul, and if I don’t want to be frustrated all the time.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Imádom a szerszámokat, az okos és praktikus dolgokat. Néha meglepem magam egy kalapáccsal, satuval vagy szorító-fogóval. Nem is szeretem, ha más használja őket.

I love tools, the clever and practical things. Sometimes I buy myself a hammer, vice or a clapping plier as a gift. I don’t like it when someone else uses them.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Mivel minimális időm van alkotni, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ihlet hiányában lézengjek a műteremben. Ha nagyon nem megy, akkor nekilátok olyasminek, amihez nem kell ihlet, hanem már előre kitalált részlet, amolyan favágó-munka.

Since I have very little time to create, I cannot allow myself to linger in my studio without any inspiration. If I am really struggling, then I am doing something that doesn’t require inspiration, but it is a detail that I already invented, I do the so-called ‘logging-job’.

Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor, leginkább fröccsként. A sört nem szeretem, pedig jó kis beszélgetős ital.

Wine, as spritz, mostly. I don’t like beer, however, it is a good conversation drink.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your art? Egy jó ideje a saját élményeimet festem meg. Tulajdonképpen ez egy önterápiás folyamat: ami bánt, vagy nagyon erős élmény, azt átszűröm magamon, absztrahálom, és megpróbálom megjeleníteni a saját vizuális nyelvezetemmel. Ez sokszor segít, hogy elengedjek dolgokat, szembenézzek démonokkal, vagy később is emlékezzek egy jó pillanatra.

I have been painting my own experiences for a very long time now. This is a process of self-therapy: if there is something that is upsetting me, or if there is something with a huge impact on me, I filter these experiences, abstract them, and I try to realize them through my visual language. This often helps me to let go of things, face my demons, or to remember a good moment later on.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Nagy általánosságban geometrikus absztrakt. És akkor vagyok boldog, ha a saját értékrendem szerint „szikár” képek születnek.

In general, it's geometric abstract. And I am the happiest when the pictures are born to be ‘haggard’ according to my values.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? A futás. Az összehangolja a test-lélek-szellem hármast, valahogy összerázza.

Running. It harmonizes the trinity of body-soul-mind.

Kedvenc város?/Favorite city? Nem tudok egyértelműen dönteni... Budapest az örök kedvenc, és borzasztó szerencsésnek tartom magam, hogy itt élek. Barcelona régi szerelmem. Tágas, emberléptékű, gyönyörű és sokrétű az építészete. Újabban azonban Nizza a favorit. Lenyűgöz, ahogy az ember által alkotott környezet, az építészet, és a vad, buja természet ilyen harmonikus egészet tud alkotni.

It is hard to decide. Budapest is an all-time favorite, and I consider myself very lucky to live here. Barcelona is an old love. It's spacious, it has a human-scale, its beautiful and its architecture is layered. Nowadays, my favorite is Nizza. It is impressive how the human-built environment and the wild, lush nature create a harmonic whole together.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Remélem, ugyanígy Budapesten, nyaranként a Balatonon. Mindeközben sok rövid utat teszek külföldre azzal a céllal, hogy figyeljem a nemzetközi szcénát, megnézzem a fontosabb kiállításokat, vásárokat, illetve hogy megszervezzem a saját kiállításaimat.

I hope here, in Budapest, at Lake Balaton in the summertime. Meanwhile, taking short trips abroad to check out the scenery, to be there at important exhibitions, fairs and to organize my own exhibitions.

Kedvenc étel?/Favorite dish? Rakott krumpli. A gyerekkor emléke, és az a szuper benne, hogy ha tartod magad az egyszerű recepthez, akkor mindig ugyanazt az ízt kapod.

Layered potatoes. It is a childhood memory, and the best part is, if you stick to the easy recipe, you will end up with the same result regarding the taste every single time.

Kedvenc évszak?/Favorite season? A nyár, mert nagyon fázós vagyok. Nekem ez az alap évszak, ekkor érzem komfortosan magam. Nyáron az ember szívesebben van a szabadban, és gyönyörű a természet is.

Summer because I am not coping well with the cold. For me this is the basic season, this is when I feel comfortable. In summer people like to be outside and nature is beautiful.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? A maximalizmusom. Magam elé is nehéz feladatokat állítok ezzel, de sajnos másoktól is a maximumot várom…

My maximalism. I raise the bar high already for myself, but unfortunately, I also request the maximum from others as well...

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Sokat gondolkodtam már erről, de azt hiszem, hogy művészként és nőként ez egy nagyon jó időszak. Visszanézve csak nehezebb korszakokat látok.

I thought a lot about this and I think, that as an artist and a woman, this is a great era to live in. If I look back, I only see harder times.

Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?/Do you have a reoccurring dream? What is it about? Have you ever realized it in one of your artworks? Gyerekkorom óta visszatérő álmom a repülés. Ez egyfajta szabadság-érzés, rálátás a világra valós és átvitt értelemben is. Mondhatjuk, hogy flow állapot, amit leginkább futás közben érzek nappal. Ilyen értelemben festettem már erről.

I have been dreaming about flying since I was a child. The feeling of freedom, to have a view of the world both literally, and figuratively. We can say its a state of flow, which I can acquire while running. In this sense, I have painted about this already.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that artwork that you have to accomplish before you die? Mindig az éppen aktuális kép, ami feszít belülről.

Always the actual painting that strains me from within.

Humility, humility,humility, and endurance.

---------------------------------------------- NÉVJEGY - Horváth Lóczi Judit:

“Horváth Lóczi Judit alkotásai egyszerre sugároznak játékosságot és precíz rendezettséget. Eszköztára igen változatos. Otthonosan mozog az absztrakt festészet, de az assemblage világában is (mint például művészdobozok, művészkönyvek). A klasszikus anyagok mellett szeret új és extrém tárgyakat felfedezni, használni a munkáihoz.

Mostanában a fény-árnyék játék és a színes reflexió foglalkoztatja. Munkáit mindig élethelyzetek vagy személyes történetek inspirálják, melyeket absztrahál, és a legegyszerűbb geometrikus formákkal jelenít meg. Ezzel a módszerrel dolgozza fel élete eseményeit, így emlékezteti magát a boldog és nehezebb pillanatokra. Minden alkotás egy-egy naplóbejegyzés.

2004-ben Tájépítész mérnökként végzett. Ezen a területen kezdett dolgozni, de hamar kiderült, hogy a tájépítészet művészeti vonatkozásai nem elegendőek számára. 2004 és 2007 között a Budai Rajziskolában tanult, ahol Kelemen Marcel festő volt értő mestere. Ez alatt az idő alatt elvégzett egy reklámgrafikai kurzust is, illetve 2005 és 2007 között elvégezte a Színdinamikai Szakmérnöki képzést a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ez utóbbi rendkívül fontos számára, mert itteni mestere - Konok Tamás - azóta is mentora, segítője művészeti kérdésekben.

2010-től 2011-ig művészeti menedzsmentet és kiállítás-szervezést tanult a Werk Akadémián. 2011-től 2014-ig elvégezte a Képi ábrázolás szakot a Budapesti Metropolitan Egyetemen, Barabás Márton képzőművész vezetésével.

Azóta tagja lett a Magyar Festők Társaságának, a Magyar MűvészkönyvAlkotók Társaságának, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Számos művész munkássága inspirálta és inspirálja minden nap, például: Konok Tamás, Megyik János, Imi Knoebel, Haász István, vagy Louise Nevelson.

Aktívan részt vesz hazai és külföldi pályázatokon (ezeknek köszönhetően kiállított már Velencében, Londonban, Milánóban vagy Livornoban is). 2008-tól kezdve folyamatosan jelen van csoportos kiállításokon, szervez önálló tárlatokat és részt vesz alkotótáborokban.

Munkáit Barcsay díjjal jutalmazták 2015-ben, mely díjat évente három, 35 év alatti festőnek ítélnek oda. 2017-ben bekerült a Budapest Art Mentor pályázatán a mentor program első évfolyamának hallgatói közé, míg 2018-ban a Hungary Emerging pályázat 10 nyertese között szerepel az USA-ban megrendezendő kiállításokon.”

“The creations of Horváth Lóczi Judit are radiating both playfulness and precise order. Her toolset is varied. She is comfortable with abstract painting and with the world of assemblage (like art boxes, artbooks). Besides the classic materials, she likes to explore, utilize new, and extreme objects in her work.

Nowadays, she is intrigued by the light-shadow performance and colorful reflections. Her works are always inspired by life situations, or personal stories, which she abstracts and realizes through the most simple geometrical shapes. She uses this method to process happenings in her life, this is how she reminds herself of both the good and the hard moments. Every piece of her work of is like a diary entry.

She finished her studies in 2004 as a landscape engineer. She started to work in the field, but she soon realized that the artistic traits of landscaping are not sufficient for her. She studied at the Budai Rajziskola (Drawing School of Buda) between 2004 and 2007, where she was mentored by Kelemen Marcel, painter. During this time she also accomplished a Commercial Graphics course, and the Chromodynamic Engineer course at the Budapest University of Technology and Economics. This latter has high importance to her, because her master there, Konok Tamás- is still her mentor, helper regarding art.

From 2010 to 2011 she studied Arts Management and Exhibition Organization at the Werk Academy. She studied Visual Representation from 2011 to 2014 at the Budapest Metropolitan University, led by Barabás Márton, artist.

Since then she is a member of the Society of Hungarian Painters, the Hungarian Artist’s Book Association, and the National Society of Hungarian Artists. She is inspired by the work of many other artists, like Konok tamás, Megyik János, Imi Knoebel, Haász István, or Louise Nevelson.

She is actively participating in tenders both in Hungary and abroad ( due to this, she already had exhibitions in Venice, London, Milan, and Livorno). Since 2008 she is constantly present at group exhibitions, she organizes individual art exhibitions and she participates at art camps.

Her works were honored by the Barcsay prize in 2015, which is handed out three times a year to artists who are younger than 35 years old. In 2017 she got into the Budapest Art Mentor program, and in 2018 she was among the 10 winners of the Hungary Emerging tender, exhibiting in the US.”

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// JUDIT MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT JUDIT’S WORK HERE: Official website Facebook Instagram

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest

2 notes · View notes

neighbourart · 6 years

Text

HÚNFALVI ANDRÁS - formatervező/designer

Elég nagy "Braun fanboy", pár hete vett egy KF21-es Braun kávéfőzőt, csak úgy, amúgy nem kávézik. Kedvenc budapesti pillanata, amikor egy pillanatra fogalma sincs, hogy éppen hol van. Kedvence a Nürnberger bratwurst párolt káposztán. Ha tehetné, visszautazna 1983-ba, és elmenne Italo discóra hullámozni Riminibe.

He is a huge ‘Braun Fanboy’, he bought a KF21 Braun coffee machine a few weeks ago even though he doesn’t drink coffee. His favorite Budapest moment is when he is absolutely no idea where he is. His favorite dish is the Nürnberger bratwurst on steamed cabbage. If he could, he would travel back to 1983 and he would go dancing to Italo disco in Rimini.

Andris asztala./Andris’ table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Inspirálni inkább a jók, a rosszakból pedig próbálok tanulni.

I am inspired by the good ones, and I’m trying to learn from the bad ones.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Massimo Vignelli, de soha nem mérném magamat hozzá. Mindenesetre kevés designer van a világon, aki elégedettebb lehetett az életútjával, mint szakember és mint magánember egyaránt.

Massimo Vignelli, but I would never compare myself to him. However, I think there are not many designers who can be as satisfied with both their professional and private life.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Olyan dolgokat csinálok, aminek semmi köze a munkámhoz.

I do things that have absolutely no relation to my work.

Kinek mutatod meg először a legújabb munkádat?/Who sees your newest works first? Laufer Ferinek, az alapítótársamnak. Nagyon jó szerkesztői vagyunk egymásnak, mindig azok a legjobb terveink, amiket az egyikünk kitalál, a másik meg kicsit vagdos rajta.

Laufer Feri, my foundation partner. We are very good editors for each other, our best ideas always come from one of us while the other modifies it a little bit.

Dualscope - egy új generációs sztetoszkóp klinikai és háziorvosoknak

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Szerencsére copy-paste másolással még nem volt dolgom. Ha hasonló, az nem zavar, de csináljon jobbat! Viszont ha rosszabb lesz, mint az enyém, az ciki. Egyébként ne legyünk naivak, a piac arról szól, hogy valaki kitapos magának egy új ösvényt, és ha jó irányba ment, akkor nagyon hamar megérkezik a nyakára az összes többi versenyző.

Fortunately, I haven’t had a ‘copy-paste’ experience so far. If it is similar or there is a minor resemblance, I don’t mind, but they should do it better. If it turns out t be worse than mine, that's embarrassing. But let’s not be naive, the market is all about someone pioneering a new way and if it goes in the right direction, others will follow them in the competition.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Azokról a dolgokról, amiket valamikor én terveztem, és még mindig használják.

Things that I have designed and people are still using them.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Nem vagyok egy lomos ember, de van egy-két terület, amiért megőrülök. Például elég nagy Braun fanboy vagyok, és van is egy egész korrekt gyűjteményem ’60-as évekbeli audio cuccaikból és a háztartási gépeikből. Tényleg, ezek a világ legszuperebbül megtervezett elektronikai cuccai. Ráadásul elkezdtek eléggé elszállni az áraik, ezért benne van az emberben a most vagy soha érzés. Szuperül meg tudom magam nyugtatni vele, hogy "ez az erősítő ennél csak többet fog érni". Valójában hamarabb árvereznék el a fejem felől a lakást, minthogy eladnám őket. Pár hete vettem egy KF21-es Braun kávéfőzőt. Nem kávézom. Úgyhogy szerintem ez sokat elmond. Aztán van a hatvanas évekbeli modern magyar kerámia... Török János zseniális Zsolnay tányérjaiból és vázáiból már szinte az összes megvan. Van egy csomó Vignelli-féle National Park Service-es prospektusom… kb ennyi. Ja, van egy csomó klasszikus edzőcipőm, és az összesnek tudom a történetét.

I am not big of a collector, but there are things I am crazy about. For instance, I am Braun fanboy and I have an impressive collection of their audio stuff from the 60’s and household devices. These are the best designed electronic gadgets in the world. Furthermore, their prices started to sky rock, so one can think I buy them now or never. I can easily convince myself that ‘the value of this intensifier will just grow’. To be honest I rather have my apartment sold by auction than selling my collection. A couple of weeks ago I bought a KF21 Braun coffee machine. I don’t drink coffee. I think this says it all. Besides these, I also collect modern Hungarian china from the 60’s… I almost have every single piece of Török János’s Zsolnay plates and vases. I have a lot of Vignelli National Park Service brossures… that’s all. Oh, I also have a lot of classic training shoes as well, and I know the story of each and every one of them.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Amikor egy pillanatra fogalmam sincs, hogy hol vagyok.

When for a seconfód I have absolutely no clue where I’m at.

Dualscope - egy új generációs sztetoszkóp klinikai és háziorvosoknak

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Pár hete erre a kérdésre a Max und Moritz só- és borszóró volt a válaszom (Wilhelm Wagenfeld, WMF/1953) a Hype and Hyper magazinban, és még mindig tartom.

I a few weeks ago my answer to the same question in Hype and Hyper magazine was Max und Moritz salt and pepper caster (Wilhelm Wagenfeld, WMF/1953). I still stand beside my answer.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Tájékozódni, mindennek az az alapja. El kell kerülni, hogy megtervezzem a nyilvánvalót. Aztán ha már tudom, hogy mik a követelmények, és hol áll a világ az adott szegmensben, akkor a következő lépés, hogy egy csomót kell beszélni róla. Ezzel tök jól definiálja az ember magában a feladatot, nekem akkor jönnek a legjobb ötleteim. Közben persze lehet firkálni. Sajnos, nem vagyok vázlatfüzetes típus, rengeteg A/4-es papír között próbálok nem elveszni.

To gather information is the base of everything. I have to avoid designing the obvious. And then, when I know what the expectations are, and where the world is standing regarding the given segment than next step is to talk a lot about it. By this, one can define the task effectively for themselves, I usually have the best ideas this way. Meanwhile, you can sketch. Unfortunately, I am not really a sketchbook type of person, so I am trying not to get lost among a lot of A4 sheets of paper.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Olyan nekem nincs, hogy “leülök, és alkotok”. Inkább az a jó, amikor nem vagyok szétaprózva és tudok normálisan gondolkozni. Ez lehet egy hosszú autóút vagy csak simán pár nyugisabb óra este, amíg nem jön email, és nem csörög a telefonom. Ja igen, és hiszek a csapatmunkában, de csak és kizárólag úgy, hogy egy valaki felelős a projektért, a többiek pedig a keze alá dolgoznak.

I can’t just ‘sit down and work’. I prefer when I can think normally and I am not all over the place. This can either be a long car drive or just a few calm hours in the evening until I don’t start getting e-mails and phone calls. And I also believe in teamwork but only if one person is leading the team and the others work for him.

Sör vagy bor?/Beer or wine? Alapvetően sör, de nem nagyon értek hozzájuk. Persze, ismerem a fő típusokat, de azon túl nagyjából annyit tudok róluk elmondani, hogy finom, vagy nem finom. Nem túl trendi, de az utóbbi időben rettentően értékelem a stabilan jó minőségű nagyüzemi söröket. A túlcsinált kisüzemi söröktől egyre inkább kiráz a hideg.

Beer, however, I don’t know much about them. Obviously, I know the main types, but apart from that, I can only tell if it tastes good or not. It’s not very trendy but I have started to appreciate the good quality, industrially produced beers. I get the chills from these over brewed handcraft beers.

Mercedes-Benz IVY Concept

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your art? Sokkal fontosabb, hogy a termék mit kommunikál, mint az, hogy én mit akarok kifejezni.

It is more important what the product communicates than what I want to express.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Lázadó (nem).

Rebellious (not).

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Sokat beszélgetni érdekes emberekkel érdekes dolgokról.

To have many conversations with interesting people about interesting things.

Kedvenc étel?/Favorite food? Nürnberger bratwurst párolt káposztán. Nem egy szofisztikált kaja, de hát miért hazudjak.

Nürnberger bratwurst with steamed cabbage. It is not a sophisticated dish, but why should I lie.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Nyár. A télnek maximum az az értelme, hogy érezzük a kontrasztot, és tudjuk értékelni a nyarat.

Summer. The only purpose of winter is to create the contrast so we can appreciate summer.

A Hand-in-Scan egy többszörösen díjnyertes magyar orvostechnológiai innováció

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Elég hamar eljutok arra a pontra, hogy olyan dolgokról beszélek, ami csak engem érdekel.

I can easily reach a point where I am only talking about things that only interest me.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Nekem jó most, de pl. élnék a kréta korban, mert akkor lehetnék valami menőbb dinoszaurusz. Egyébként meg inkább elmennék Italo discora hullámozni ’83-ba, Riminibe.

I like it now, but I would like to live in the Cretaceous age because then I could be one of the cool dinosaurs. And I would go dancing to Italo disco in ‘83 in Rimini.

Fortunately, I don’t have a reoccurring dream and I hope I won’t have any.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Legyetek nagyon tájékozottak, és beszéljetek róla minél többet, hogy mi az, amit csináltok.

Be very informed, and talk about what it is that you do as much as you can.

NÉVJEGY - Húnfalvi András: ------------------------------------------

A MOMÉ-n végzett formatervezőként 2012-ben, majd diploma után megalapította saját designstúdióját Laufer Ferivel. A Flying Objects fennállásának eddigi 5 éve alatt sok sikeres formatervezési, grafikai és design-stratégiai projekten dolgozott, az évek során munkáik megkapták a két legfontosabb design díjat, a Red Dot-ot és az iF Design Awardot. Elsődleges területe a healthcare design, és az innovatív, előkép nélküli, technológiák termékké formálása. Idén év elejétől a Flying Objects mellett MOME formatervező szakán is oktat.

He graduated from MOME (Moholy-Nagy University of Arts and Design Budapest) as a designer in 2012, after he acquired his diploma, he founded his own design studio with Laufer Feri. During the 5 years of existence of Flying Objects, he works on many successful designs, graphics and design-strategy projects, and during these years his works have got the two most important design awards, the Red Dot and the iF Design Award as well. His main field of expertise is healthcare design and to from products out of innovative, technologies without antitypes. Since the beginning of this year besides Flying Objects, he is also teaching at MOME at the design department.

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ANDRIS MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT ANDRIS’ WORK HERE: flyingobjects.hu

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest #flyingobjects

2 notes · View notes

neighbourart · 6 years

Text

BARABÁS ZSÓFI - painter/festőművész

Willem de Kooning bőrébe bújva szívesen dumálna egyet Jackson Pollockkal, rutinszerűen minden reggel átsétál a tizenegyedik kerületből a Szabadság hídon át a Gerlóczy utcai műtermébe, kedvenc tárgya egy kis kalapács, amit Japánban vásárolt egy bolhapiacon, imádja Helsinkit no meg a sóskalevest.

She would love to be Willem de Kooning to be able to chat with Jackson Pollock, as her daily routine she walks over the Szabadság bridge every morning from the 11th district to her studio on Gerlóczy street, her favorite object is a little hammer which she bought at a flea market in Japan, she loves Helsinki and sorrel soup.

Zsófi asztala/Zsófi’s table.

Fotó: Rácmolnár Milán

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? Inkább a jók. Persze, van hogy egy-egy nehezebb helyzet is megjelenik a vásznakon.

Mostly the good ones. However, there are times when a tougher situation also appears on the canvases.

Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Jól vagyok így, ahogy vagyok. De ha mégis választani kell, talán valamelyik amerikai absztrakt expresszionista bőrébe szívesen bújnék. Willem de Kooningként mondjuk átugranék dumálni egyet Jackson Pollockhoz.

I am good as I am. But if I really had to choose, I would probably be an American abstract expressionist. I would love to pop by at Jackson Pollock’s place for a chat as Willem de Kooning for instance.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Egyelőre nekem ilyen még nem volt. Inkább olyan van, hogy tartok egy kis rövid szünetet, mondjuk egy nagyobb menet, kiállítás után. Ilyenkor sokat úszom, barátokkal vagyok, kiugrom Bécsbe kiállításokat, könyveket nézni.

So far I haven’t experienced one. Sometimes I take a short break following an exhibition or a bigger project for instance. In these cases I swim a lot, I spend time with my friends, or I go to Vienna to see exhibitions and search for new books.

A létezés egy pillanata

Kinek mutatod meg először a legújabb alkotásodat?/Who sees your work first? Azoknak, akik éppen a legközelebb állnak hozzám. Vagy csak egyszerűen felrakom Instagramra.

Those people who are the closest to me. Or I just upload it to Instagram.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Apai nagyapámmal sárkányt csináltunk a Balatonon. Nagy meló volt és ő építészmérnök létére elég precízen dolgozott. Napokig csináltuk, én kb. 6-7 éves lehettem. Aztán felengedtük és eregettük a sárkányt. A telek egy bánya felett volt, alattunk a tó. Mikor már jó ideje kint voltunk azt mondta nagyapám most engedjük el. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy a sárkány elrepült a Balaton felett. Fantasztikus érzés volt. Ilyen ember volt a nagyapám.

We made a kite with my grandfather from my father’s side at Lake Balaton. It was an enormous amount of work and being an architect, he worked extremely precisely. We were doing it for days, I was about 6-7 years old at the time. When it was done we were flying the kite. Our property was above a mine, and the lake was below. We were already outside for a while when my grandfather told me to let the kite go. I will never forget how the kite flew over the Balaton. It felt amazing. My grandfather was such a character.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Általában nagyon drukkolok, hogy legyenek az illetőnek eredeti, önálló gondolatai, megoldásai.

I wish for them to have original, independent ideas, solutions.

Light space

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? A festészetemről, arról, ahogy tanítottam, meg hogy milyen ember voltam. Milyen barát, társ, testvér.

My paintings, the way I taught, and the kind of a person I was. The kind of a friend, partner, and sibling I was.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Művészeti albumokból lassan mozdíthatatlan mennyiség van, de ez egyszerűen kell, vannak dolgok, amiket nem lehet mindig a könyvtárban megnézni, kell hogy meglegyen itthon. Rengeteg ecsetet vásárolok mindig. Meg van egy kis festmény gyűjteményem. Ezeket a képeket részben cseréltem kollégákkal, részben vásároltam őket. A fal, ahol egy része fent van, minden nap előttem van, minden nap megnézem őket.

I have tons of art albums, but I need them. There are things you cannot always find in libraries, you have to have them at home. I buy a lot of paint brushes. And I have a little painting collection. I partially interchanged these paintings with colleagues, and there are pieces I bought for myself. The wall, where I have most of them is always in front of me, I look at them every day.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Nyári estén egyik helyről a másikra menni barátokkal a belvárosban.

To go from one place to the other with my friends on summer nights in downtown Budapest.

Japán installáció

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Minden reggel átsétálok a 11. kerületből a Szabadság hídon át a Gerlóczy utcai műtermembe. Aztán itt kezdődik a munka. Vászonfeszítés, rajzolás, festés...

I walk over Liberty bridge from the 11th district to my studio in Gerlóczy street every morning. Then I start to work. Canvas stretching, drawing, painting...

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Egy kis kalapács, amit Japánban vettem egy bolhapiacon.

A little hammer that I bought in Japan at a flea market.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Rajzokat készítek, majd ezek közül kiválasztom melyiket festem meg és mekkora méretben. Így indul a folyamat.

I make drawings, and then I decide which one of them I will paint and in what size. This is how the process starts.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Nagyon hat rám, ha jó zenét hallgatok. Ez mindenképp segít a munkában, inspirál.

If I listen to some good music, it has a huge effect on me. This helps me in my work, it inspires me.

Inside and out

Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor, valami jó száraz fehér bor. Persze előfordul, hogy sörözünk, de ritkábban.

Wine. A good, dry, white wine. Sometimes we also grab some beers but that doesn’t happen that often.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Nekem egyik sem, mert nem tudok állatot tartani a műteremben. Az meg, hogy otthon dekkoljon egész nap, vagy mindig vigyázzon rájuk valaki, ha utazom, ez nem az én műfajom lenne.

Neither, because I can’t have a pet in my studio. And to leave them behind for the whole day or ask someone to take care of them when I travel, that’s just not me.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your art? Az érzéseimet, az elragadtatásaimat, a drámákat és örömöket, amiket megélek.

My emotions, my delightfulness, dramas, and happiness of my life.

Milyen a stílusod?/What is your style like? Organikus és geometrikus absztraktnak nevezném.

I would call it organic and geometrical abstract art.

Öböl

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Egy jó beszélgetés, úszás, utazás, koncert vagy színház élmény.

A good conversation, swimming, traveling, concert or theatre experience.

Kedvenc város?/Favorite city? Helsinkit imádom. Ahányszor leszáll a gép, azt érzem, hogy megérkeztem.

I love Helsinki. Every time the plane lands there, I feel like I arrived.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Remélem, eszméletlen izgalmas kiállításokat fogok csinálni. Festek és boldogan élek egy családban.

I hope I will make extremely interesting exhibitions. I will paint and will live happily in a family.

Kedvenc étel?/Favorite food? Sóskaleves. Ez gyerekkoromból maradt meg, ritkán eszem, de mikor szezonja van, egy héten többször is.

Sorrel soup. This comes from my childhood. I rarely eat it but when it is the season for it, I have some more than once in a week.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Én mind a négy évszakkal rendben vagyok. Mindegyiknek megvan a hangulata, nem szoktam sopánkodni, hogy jöjjön már a nyár, vagy legyen már vége a kánikulának.

I like all four seasons. Each of them has its own atmosphere, I never complain to have summer again, or I want the hot spell to end.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Baromi türelmetlen vagyok.

I am very impatient.

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Fél napokra bepillantanék, de élni nem szeretnék máskor. Az új-birodalmi Egyiptomban, a reneszánsz Firenzében, vagy a század elejei Párizsban szívesen körülnéznék.

I would visit for half days, but I wouldn’t want to live anytime else. I would like to look around in Egypt in the era of the New Kingdom, or Florence during the Renaissance, or Paris at the beginning of the century.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that specific artwork you have to accomplish before you die? Nincsen ilyen. Folyamatosan dolgozom, ezek a képek azok, amiket meg akarok csinálni.

I don’t have that. I work continuously, these are the paintings I want to accomplish.

Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Alázat, kemény, kitartó munka, szorgalom és hit. Röviden. Meg hogy akkor csinálja, ha örömet okoz az alkotás. Vagy ahogy én hívom: Meló.

Be humble, strong, work persistently, be diligent and have faith. To keep my advice short. Do it if creating makes you happy. Or how I call it: Job.

-------------------------------------- NÉVJEGY - Barabás Zsófi:

Fotó: Rácmolnár Milán

2004-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, tervezőgrafika, vizuális nevelés és festő szakon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának DLA képzésén vesz részt, ahol Keserü Ilona a mestere. Kutatói ösztöndíjjal 2009-ben Japánban tanult (Tokyo University of the Arts), ahol Sakaguchi Hirotoshi volt a professzora. Legutóbb a budapesti Faur Zsófi Galériában volt önálló kiállítása „A létezés pillanatai" címmel.

She finished her diploma in 2004 at the Hungarian University of Fine Arts and majored in graphic design, visual education, and painting. Currently, she attends a DLA curse at the University of Pécs Faculty of Music and Visual Arts and Keserü Ilona is her master. In 2009 she studied in Japan ( Tokyo University of Arts) with a research scholarship and Sakaguchi Hirotoshi was her professor. Recently, she had an independent exhibition at the Faur Zsófi Gallery with the title: “Moments of Being”.

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ZSÓFI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT ZSÓFI’S WORK HERE: Official website Instagram

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #budapest

4 notes · View notes

neighbourart · 6 years

Text

FARKAS FERENC - grafikus/graphic designer

Előszeretettel gyűjti az smseket, chateket, levelezéseket, 15 éve minden szöveges üzenete megvan, gyengéi a mérőeszközök, egyfajta "mérnök-művész féleség"-nek tartja magát, kedvence az egykori szentendrei Dorothea bisztróban kapható fekete olívapástétom, a rutin szóról pedig csak a "C-vitamin rutinnal" vitaminkészítmény jut az eszébe.

He loves to collect text messages, chats and mails, for the past 15 years he kept every written message, he loves measuring tools he considers himself as some kind of “engineer-artist”, his favorite is the black olive paste from the former Dorothea bistro at Szentendre, the word routine reminds him of the “Vitamin-C with routine” vitamins.

Feri asztala./Feri’s table.

Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?/What kind of memories inspire you the most: good or bad ones? A jók. Bár ebből a szempontból hasznos az a tulajdonságom, hogy nem emlékszem a rossz dolgokra.

The good ones. However, regarding this, a useful characteristic of mine is that I only remember the good things in general.

Ha újjászületnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Talán Michelangelo vagy Caravaggio.

Maybe Michaelangelo or Caravaggio.

Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? Sehogy? :) Általában az idő sokat segít. Mindenesetre azzal hitegetem magam, hogy a rengeteg megnézett film is.

I don’t? :) Actually time seems to help a lot generally. Nonetheless, I keep making myself believe that all the movies I watch also help.

Kinek mutatod meg először az új munkádat?/Who sees your work first? A feleségemnek.

My wife.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Kettő van! Nagyon nem szerettem aludni az óvodában, és egyszer megtörtént a csoda. Az alvás első tíz perce után egyik, vagy talán mindkét nővérem nyitott be az ajtón - emlékeimben akciófilm szerűen - és elkértek azzal a címszóval, hogy elutazunk a családdal. Az a boldogság, amit akkor éreztem, máig eltölt, ha erre gondolok. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy pici koromban, amikor a nagymamámnál voltam nyáron, minden este amikor a lefekvési “rituáléját” letudta, leült az ágy szélére és jóleső sóhajtással azt mondta: “Ez a nap fénypontja!” Én meg a szomszéd szobából kiabáltam át, hogy hogy mondhat ilyet, szörnyű dolog aludni. Most majdnem 30 évvel később nagyon vágynék rá, hogy megöleljem és elmondjam neki, mennyire igaza volt!

I have two! I really wasn’t fond of sleeping at the kindergarten and once a miracle happened. After the first ten minutes of the first afternoon nap time my older sister, or maybe both, rushed into the room -like in an action movie according to my memories- and took me with them, with the excuse that we are going on a family trip. That happiness still rushes over me today when I think about it. The other is in close connection with the previous. When I was a small child and spent the summers at my grandmother’s place, every evening after she finished her “getting ready for bed” ritual she sat down on the bed and sighed: “This is the best part of the day”. I was shouting from the other room asking her how could she say that when sleeping is an awful thing to do. Now, almost 30 years later I wish I could hug her and tell her that she was absolutely right.

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Nekem nagyon erős energiákat ad, ha egyedit tudok létrehozni, el tudom veszíteni a lelkesedésem, ha hasonlót látok, ugyanakkor 7000000000 ember között nehéz dolgunk van. Arra viszont mindenképp jó, hogy folyamatosan hajtson előre az új utak keresésében.

It boosts me with an enormous amount of energy when I can create something unique. I can quickly lose my enthusiasm when I see something with a resemblance, but at the same time, it is hard to create something never seen before among 7000000000 people.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? Hogy jó ember voltam. Olyan aki szerethető és szerető, aki nyitott, vidám, feltöltő, akire lehet számítani, aki megértő. De a legfontosabb, hogy már ma, most is és folyamatosan erre törekszem.

That I was a good person. Someone who was loved and who could love, someone opened, joyful, charging, someone others could rely on, understanding. But most importantly I am trying to pursue this constantly here and now.

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Az smseket, chateket, levelezéseket. 15 éve minden szöveges üzenetem megvan. Mindig azt képzelem, hogy 70 évesen majd feldolgozom őket, és együtt sírunk a nevetéstől a családommal.

Text messages, chats, mails. I have every written message from the past 15 years. I always imagined that when I’m 70 I will process them and we will cry and laugh together with my family reading them.

Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Egy nyári kora este ülni a "kiscsendes" egyik apró asztalánál a Károlyi kert bejáratánál a feleségemmel és a barátainkkal.

Sitting at a tiny table at “kiscsendes” at the entrance of Károlyi kert with my wife and friends on an early summer evening.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching? What is it? Sajnos több is van, amit akkor is csinálok ha figyelnek. Például nagyon tudom önfeledten bámulni az embereket.

Unfortunately, I have more than one that I also do when others are watching. I love to stare at people for instance.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Hogy nem tanultam meg jól angolul.

That I have never learned to speak good English.

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Az mennyit mondd el erről, hogy múltkor egy filmben valaki kimondta, hogy rutin, és nekem csak a vitaminkészítmény (c-vitamin rutinnal) jutott az eszembe, nem értettem, hogy miről beszél. De már tanulom.

How much does the fact explain that the other day I heard the word routine in a movie and the only thing that came to my mind was the vitamins (vitamin-c with routine)? I didn’t understand what he was talking about. Now I am learning it.

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Most a tolómérőm. De rengeteg kedvenc tárgyam van, amiket sajnos még nem szerezhettem meg. Alapvetően minden mérőeszköz ide sorolható.

Now my caliper. But I have plenty of favorite objects that I couldn’t get yet. Basically, every single kind of measuring tool belongs to this category.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Megtervezem, hogyan kellene haladni, majd halogatom, végül végtelen maximalizmussal dolgozom versenyt futva az idővel. Eddig még mindig sikerrel.

I plan how I should proceed then I stall it, then, in the end, I work with an endless maximalism racing with time. With success so far.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Ha kipihent vagyok és nyugi van, de nem vagyok teljesen egyedül. Nagy löketet ad még a tavaszi napsütés, és a természet hangjai.

If I am relaxed and my surrounding is calm but I am not alone. The sunshine in spring and the sounds of nature also give me a big boost.

Sör vagy bor?/Beer or wine? Sherry. Nem szeretem a keserű ízt.

Sherry. I don’t like the bitter taste.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Kutya. Főleg Filemon, a kutyánk! Fontos számomra a kötődés, a feltétel nélküli szeretet és az az érzés, hogy egy csapat vagyunk, összetartunk. Én ezt egy kutyával tudom elképzelni.

Dog. Especially Filemon, our dog. Bonding, unconditional love and the feeling of being one team, that we belong together is very important to me. I can only imagine this with a dog.

Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your art-work? Volt Mannheimben egy kiállításom, ahova a nagyméretű papírinstallációimat hívták meg. A megnyitóra írtam a bemutatkozó soraimat, amikor megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy tulajdonképpen egyfajta mérnök-művész féleség vagyok. Ami motivál, belehajt egy alkotó folyamatba, az mindig egy probléma, amit meg akarok oldani. Ha kell előállítok egy problémát, hogy arra valamilyen frappáns és egyben szép választ adjak, készítsek el. Az ‘Explore Paper’ installációkban - ami a diplomamunkám volt -, az ARTPHABET megalkotásában és a logótervezésben is ez hajt előre, ez motivál. Az Explore Paper esetén a probléma, amit meg akartam oldani az volt, hogy úgy adjak a szemlélőnek át egy intenzív, és esztétikailag is megindító üzenetet, hogy semmilyen tintát és nyomtató eljárást nem használok, hanem kibontom, megmutatom a papír önmagában rejlő gazdag “ön”kifejezési lehetőségeit. Az ARTPHABET-tel ezt egészen személyre szabtam és szeretném mindezt közel vinni az emberekhez, nem mellesleg szépséget adni, örömet szerezni. A probléma megoldása maga az ötlet. És utána mindig a koncepció kidolgozása következik. Az embléma tervezést is ezért szeretem nagyon. Hogy mindennek legyen magas szintű esztétikai tartalma, az pedig szintén elengedhetetlen belső hajtóerőm. Tehát működjön és legyen harmonikus.

I had an exhibition in Mannheim where my big paper installations were invited to. I was writing my introduction lines for the opening when the thought conceived that I am some kind of engineer-artist. There is always a problem I want to solve that motivates and drives me. I also create a problem if necessary, just to have some catchy and beautiful answer to that at the same time. Creating the ‘Explore Paper’ installations- which was my diploma work-, the ARTPHABET and logo design this is what drives me, takes me further. The problem what I wanted to solve in the case of Explore Paper was to pass on an intensive and aesthetically touching message without using ink or any kind of printing procedure but to open up and show the rich ‘self-explanatory’possibilities of paper itself. In case of ARTPHABET, I made it completely custom and I would like to take it as close to people as possible, not to mention to communicate beauty, to please people. The answer to the problem is the idea. And the elaboration of the conception always follows. That is why I like designing emblems as well. That everything should have a highly aesthetic content and this is also an essential inner drive of mine. So, it should work and it should be harmonic.

Milyen a te stílusod?/What is your style like? Sosem foglalkoztatott, de talán jobb is így. A stílusok az utókornak valók. De ha már stílus, akkor például engem nagyon bosszant az, hogy van egy film, ami akár egy fausti mélységű dráma is lehet, de van benne mondjuk kettő darab szarkasztikus poén, és máris megkapja a vígjáték jelzőt.

I never cared about this too much, but maybe it is better this way. Styles are for posterity. But if we talk about styles then I am very much bothered when a movie, which can be a drama with Faustian depth, but since there are two sarcastic jokes in it, it is already labeled as a comedy.

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Amikor együtt nevetünk a feleségemmel. Egy kávézó teraszán ülni a napsütésben és nézni az embereket. Egy fordulatos, izgalmas film.

When we laugh together with my wife. To sit outside on a terrace of a café and to look at people. Exciting movies with turns.

Kedvenc város?/Favorite city? Jelenleg Haarlem. Egy nagyon kedves barátnőnknél voltunk ott vendégségben és magával ragadott az építészet, a környezet, az emberi lépték és az a természetesség és igényesség, ahogy az emberek öltözködnek,amiket esznek és ahogy élik a mindennapjaikat. Ahogy az esti sétáinknál bepillantottunk az ablakokon és minden házban együtt ültek kora este a nappalikban az asztaloknál, ettek, boroztak, együtt az egész család és áradt ki az ablakokon a meghitt jó hangulatban beszélgetés, együtt üldögélés, egyszerű átlagos hétköznapi napokon. Design, minőség és természetesség. Ez olyan három alapérték, amit a feleségemmel igyekszünk, adni és megteremteni és keressük is folyamatosan, bárhova megyünk, utazunk. Haarlemben megleltük mindhármat egyszerre.

Haarlem, at the moment. we were visiting a very good friend of ours and we got carried away by the architecture, the environment, human scale, naturalness, and intensity, how people dress, what they eat and how they live their every days. We peeked in their windows on our evening walks and in every house everyone sat together around the table in their living rooms, eating, drinking wine and the atmosphere of intimate conversations and sitting together in a good mood was just surging out through the windows. Design, quality, and naturalness. These are the three basic qualities that we are trying to create with my wife and we also search for it wherever we go, travel. We have experienced all three in Haarlem.

Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be 10 years from now? Most 1 évre sem látok előre :)

I don’t even know what will happen in 1 year :)

Kedvenc étel?/Favorite dish? Ez rettenetesen nehéz kérdés, mert nagyon szeretem az ételeket. Szentendrén a Dorothea bisztróban volt fekete olívapástétom. Arra mindig vágyom, ha rá gondolok. És miért ezt írom? Mert már nincs Dorothea és lehet, hogy már soha nem ehetek.

This is an insanely hard question because I love food. There was black olive paste at Dorothea bistro at Szentendre. I always crave for it when I think about it. And why do I write this? Because there is no Dorothea anymore and there is a chance that I can never eat that again.

Kedvenc évszak?/Favorite season? Késő tavasz. Mert van napsütés és kellemes meleg, van zöld a természetben és mert jön a születésnapom.

Late autumn. Because there is sunshine and it is nice and warm, there is still green in nature and because my birthday is coming up.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? A halogatás!

Stalling!

Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Sokszor elgondolkozom ezen a kérdésen, és mindig arra jutok, hogy a legjobbkor élek. Nagyon sok tényleg hasznos és értékes tudást, javat, technológiát felhalmoztunk mára, ami a mát számomra jobbá teszi. Persze elég jó helyre is születtem.

I think a lot about this actually and I always come to the conclusion that I am living in the best era. We have gathered plenty of useful and precious knowledge, goods, the technology that makes today better for me. Of course, I was also born to a really good place as well.

Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?/Do you have a reoccurring dream? If so, what is it?Have you ever realized it in your work? A mindennapokról szoktam álmodni, kissé felturbózva. Nem örökítettem meg őket, eléggé zártkörű vetítések ezek.

I usually dream about everyday life with a kick. I don’t realize these dreams because they are very private.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod mielőtt meghalsz?/What is that specific artwork you have to accomplish before you die? Valami monumentális. Gyerekkorom óta vonzódom a mennyiségekhez, és azon belül is a nagy mennyiségekhez. Bizsergek az 500 méteres bálamadzag létezésén, a polisztirol golyók milliárdjain egy zsákban, az egy Ikeában fellelhető összes ceruzák gondolatán. Mindenképpen szeretnék egyszer egy alkotást készíteni, amiben a nagy számok fognak uralkodni. Persze kell még hozzá ‘Az ötlet’. És egy lelkes mecénás.

Something monumental. I am drawn to quantity since I was a child, specifically huge quantities. I am shivering about the existence of the 500-meter truss ropes, billions of polystirol balls in a bag, about the idea of all the pencils, that are at IKEA. I would definitely want to create something that will be ruled by great numbers. Of course ‘the idea’ is still needed. And an enthusiastic patron.

What causes you joy? Start it now!

--------------------------------------- NÉVJEGY - Farkas Ferenc:

"1983-ban még épp “kicsengetés előtt” késői gyerekként születtem egy elég menő emberekkel teli családba, ebből sok inspirációt kaptam, amikor a tanulmányok és szakmák választásának volt éppen az ideje. Az viszont anyukám életéből ivódott belém, hogy vagányul, nyitottan fogadjam be a művészeteket, gondolatokat, esztétikumot. Egy igazi nem kiteljesedhetett művész stílusérzékével és szabadságával válogatta össze a tárgyakat, amik között felnőhettem. Én egész életemben csak arra tudok visszaemlékezni, hogy kapkodom a fejem, éppen mit válasszak abból a rengeteg dologból ami éppen érdekel. Így alakult, hogy agrármérnök lettem Gödöllőn és versenylovakról írtam a diplomám. Így ha sarokba szorítanak, tudok állatot tenyészteni, 2014-ben pedig tervező grafikusként végeztem a Képzőművészeti Egyetemen. Így ha nem szorítanak sarokba, tudok jó arculatokat készíteni. De, hogy ne legyen könnyű sarokba szorítani, van coach és mediátor végzettségem is. Mostanában viszont nagyon vágyom arra, hogy tudjak programozni. A lényeg, hogy alkotó ember vagyok, és minden nap azért dolgozom, hogy minél szabadabban élhessem meg azt, ami éppen érdekel. És mióta megismertem a feleségemet, úgy élünk, hogy szerintünk az életünk maga a legfontosabb alkotásunk, és egyben maga az alkotó folyamat is, melyben alkotói felelősségünk, hogy magunkat fejlesszük és a fontos, igazi emberi kapcsolatainkat ápoljuk és tökéletesítsük."

"In 1983 right before the ‘school bells’ I was born into a family of really cool people as a late child. I gained a lot of inspiration from this when it was time to choose studies and profession.But it was from my mom’s side, how I should take in the arts, ideas, and aesthetics. She chose the objects among which I grew up, with the sense of style and freedom of an artist who could never fulfill this passion. I can only remember me not being able to choose from all the things that I was interested in. This is how I ended up being an agronomist ( I studied at Gödőllő) and I wrote my diploma about racehorses. If I really really have to, then I can breed animals. However, in 2014 I finished at the University of Fine Arts as a graphic designer. This way even if I am not threatened to, I can design good corporate identities. But so it would be hard to threaten me, I also have qualifications in coaching and mediation. Nowadays, however, I would really like to learn to programme. The point is that I am a man of creating and I am working every day so that I can live for all the things I am interested in. And since I have met my wife, we live our life thinking that it is the most important creation of ours and it is the process of creating at the same time. Our responsibility is to develop ourselves and it is important to improve and nurture our relationships."

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// FERI MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT FERI’S WORK HERE: Weboldal Etsy

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #artphabet

1 note · View note