nothing more homosexual looking than a man in traditional hungarian garb

Polish Winged Hussar, painting by Aleksander Orłowski

Zene szemeinknek, avagy Férfiak a magasban

Bizonyára sokan emlékeznek a cseh Jiři Weil Mendelssohn a tetőn című szatirikus regényére. A történet szerint a bonyodalmak azzal veszik kezdetüket, hogy Prága német megszállása után ketten azt a feladatot kapják a hatóságtól, az éj leple alatt jussanak fel a prágai Rudolfinum tetejére, és távolítsák el onnan az ott látható szobrok közül a zsidó származású zeneszerző, Felix Mendelssohn-Bartholdy…

View On WordPress

Óbester borozó

Budapest, Huszár utca

Védetté kellene nyilvánítani

Quelques affiches publicitaires pour les sports d'hiver dans les années 1920 -1930

Nouvel article publié sur https://www.2tout2rien.fr/affiches-publicitaires-pour-les-sports-dhiver-dans-les-annees-1920-1930/

Quelques affiches publicitaires pour les sports d'hiver dans les années 1920 -1930

Volt egyszer egy lelkület… Beszélgetés Huszár Sándorral, A Hét alapító főszerkesztőjével

Ágoston Hugó – Sajtótörténeti tény: 1970. október 23-án Bukarestben megjelent A Hét első száma. „Idézem” a kolofonból: „Társadalmi-politikai-művelődési hetilap… Főszerkesztő Huszár Sándor…” Alapító főszerkesztőként mennyire volt szabad kezed a lap (ki)alakításában? Hogyan toboroztátok össze a szerkesztőséget? Kérdezem ezt arra is gondolva, hogy az induló lapnak nem csak a vezetője volt…

View On WordPress

Vilmos Huszár, Baccarat game, ca 1928-29

joggal zavarhatja az itt élőket és bánthatja azokat, akik a huszár hadvezér iránt tiszteletet éreznek. A műemléki védelem alatt álló, a világörökség részét képező történelmi Városnegyed hangulatát megzavaró frivol viselkedés moderálása, megítélésünk szerint társadalmi igény

– tették hozzá.

“Műemlékvédelem”

Mikor estére beüt az agyamban lévő káosz:

🎶Zimbabwei Zimány Linda zöld madarat eszeget

Arra megy egy huszár gyerek ő visz neki kenyeret

Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja

Zimbabwei Zimány Linda nem lesz terhes újra🎶

Majd miután ezt négy-ötször elénekeltem a vőlegényem visítva-sírva röhögése mellett, elkezdtem legeneráltatni a történést képileg a Stable Diffusionnel :D azt hiszem ebben még van bő másfél óra sírva röhögés

Mátyás Huszár 1849

okay watching this years istván, a király. straight away the director understood none of this. the singing is pretty good tho. i love nuance in my critiques

A szúcsi Munkás Szent József-templom sgrafittója - Huszár István, 1968 (link)

Maga az egész templom kurva jól néz ki.

folytatódik a történelmi gyorstalpaló... (eredeti fb. poszt itt)

AZ OROSZOK ÉS TRIANON

Az orosz nagykövetség minapi magyarázatában volt egy érdekes gondolat, idézem:

„Honfitársainknak ezzel kapcsolatos érzései érthetőek és együttérzést keltenek minden magyar emberben, akinek szívét hazaszeretet tölti el, aki szereti népét és nemzetét; mindazokban, akiket nyomaszt a „trianoni tragédia”, amelynek következtében Magyarország nemcsak területének jelentős részét, hanem lakosságának több mint felét is elvesztette (Tompos úr tájékoztatására: Oroszország nem vett részt a „trianoni békediktátumban”)”

Most ez utóbbit járjuk körül. Szóval:

1. Oroszország (sem Oroszországként, sem Szovjet-Oroszországként, sem a – különben is csak 1924-től használt néven – Szovjetunióként) nem vett részt a párizsi békekonferencián, így a trianoni határok kialakításában sem. Még annyira sem voltak ott, mint mi, mert minket legalább a Huszár-kormány idején meghívtak, és ugyan a békekonferencia lezárása és a területi határozatok meghozatala után, de elmondhattuk a véleményünket. Udvariasan meghallgatták, majd közölték, hogy ezen már túl vagyunk, szóval az, aki a diktátum szót használja a trianoni szerződés területi rendelkezéseire, az pontosan fogalmaz. Szovjet-Oroszországot oda sem hívták (a békekonferencia idejének komoly része azzal ment el, hogy a bolsevikok elleni intervenciót szervezzék), sőt, horrible dictu a Dnyeszteren húzódó román-orosz határt (tehát Besszarábia Romániához csatolását) 1920 októberében az antant főhatalmak és Románia közti szerződés fogadta el, Oroszország jelen sem volt (tegyem hozzá, a japán ratifikáció hiányában ez nem is lépett hatályba). Így aztán 1940-ben, amikor a Szovjetunió ultimátumot intézett Romániához a terület kiürítéséért, ennek volt némi jogi alapja. Nem teljesen, mert Észak-Bukovinát is követelték, amelyhez korábban nem volt semmi közük.

2. Viszont az, hogy Magyarország határai (leszámítva a Pozsony melletti három falu további elcsatolását) ma is a trianoni vonalon húzódnak, az viszont Sztálin elvtárs megváltoztathatatlan véleménye alapján történt. Ez 1945-1947 közti viták eredménye. Erről alább kicsit részletesebben.

Valamiért az van a fejünkben, hogy az első és a második világháború végén is a területi rendelkezések alapja csak és kizárólag a győzteseknek a vesztesek feletti bosszúja lehetett. A végeredmény persze tényleg valami ilyesmi, de érdemes tudni, hogy mind az első, mind a második világháború után érdemi vitát folytattak a győztes nagyhatalmak (és nagyobbrészt csak ők), hogy hogy is legyen ez. 1919-ben komoly vita zajlott a Csallóközről, a Szatmárnémeti-Nagyvárad sávról, Magyarkanizsáról csakúgy, minthogy lekanyarítsák-e még a Börzsönyt és az Ipoly-völgyet, Sátoraljaújhelyet vagy az Észak-Bácskát is. A második világháború után is volt ilyen vita (érdeklődőknek nagyon ajánlom Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés c. könyvét). A kártyákat nem meglepő módon az oroszok, az amerikaiak és a britek keverték, némi beleszólással a franciáknak és a brit nemzetközösség nagyobb tagjainak. Itt a magyar delegáció is kifejthette véleményét, alkudozhatott, elsősorban a csehekkel és a románokkal.

Az persze szóba sem jöhetett, hogy Jugoszláviától bármit követeljünk, és 1945. június 29., a Kárpátalja Szovjetuniónak átengedéséről szóló csehszlovák-szovjet szerződés után a kárpátaljai határ sem volt vitatható. Ausztria felé etnikai alapon semmilyen érdemi igényünk nem lehetett, maradt a csehszlovák és a román irány. És bár a csehszlovákok sikeresen eladták magukat „háborús győztesnek”, valójában ez korántsem volt eleve lehetetlen elképzelés.

A csehszlovák és a román határt a második világháború előtt, illetve annak első szakaszában a két bécsi döntés módosította. Mindkét döntés előtt a felek közvetlen tárgyalásokat is folytattak: 1938 októberben Csehszlovákiával Komáromban, 1940 augusztusában pedig Romániával Turnu Severinben tárgyaltunk. Mindkét esetben az ellenérdekelt fél maga is javaslatot tett bizonyos területi engedményekre, és a párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció kezdetben épp azokra a területekre koncentrált, amelyeket 1938-ban és 1940-ben a bécsi döntések előtt a csehszlovák és a román fél maga ajánlott fel a békés rendezés érdekében. Ennél a sztori összetettebb és több verzió is előkerült, de az érvelés az volt, hogy a „régi”, a trianoni határt ez a két állam maga is módosíthatónak látta korábban. Ez a gondolat a nyugati szövetségesektől sem állt távol: addigra azért nekik is leesett, hogy Trianonnal némiképp melléfogtak (nem, nem az „ezeréves állam” felosztásával, hanem a határ menti magyarlakta területek elcsatolásával). Pontosan tisztában is voltak az etnikai viszonyokkal; így északon egy, a Csallóközre, a Duna-mentére, a Gömörre és a Bodrogközre, míg keleten egy szűk magyarlakta sávra, de benne Szatmárnémetivel, Nagykárollyal, esetleg Nagyváraddal és Araddal vonatkozó kompromisszumba akár bele is mentek volna. A legtovább az a verzió tartotta magát, hogy északon 300 ezer magyar a lakóhelyével együtt visszatér Magyarországhoz (kb. 4000 km2: a Csallóköz, a Duna-mente Érsekújvár nélkül, kisebb területek Nógrádban, Gömörben és a Bodrogközben), a többi magyart pedig kizsuppolják hozzánk, Románia felé pedig egy szintén kb. 4000 km2-es területi korrekció történt volna a határ menti magyarlakta sávban.

Sztálin volt az, aki nem ment bele. Esélyes, hogy Kárpátaljáért cserébe ajánlotta Benesnek, hogy ebben, illetve a német kitelepítésben a végsőkig támogatja őt. A román irány kicsit reménytelibb volt, Sztálin rájuk is haragudott, és bár ők sikerrel kiugrottak és átálltak, az erdélyi kérdést Sztálin sokáig lebegtette, és a székelyföldi magyar autonóm tartományhoz is ő ragaszkodott. Sőt, a Magyarországtól 1944 végén elfoglalt Észak-Erdélyben egy ideig szovjet katonai közigazgatás volt, nem román. Ám végül az 1947-es béke tényleg bosszú-jellegű lett, és ez személyesen Sztálinhoz köthető. Nem meglepő ez persze, csak kérem, ne mondják az oroszok, hogy nekik ehhez semmi közük.

A nyugatiak számára egyre világosabb lett, hogy a szovjet érdekszféra ügyeibe nem sok beleszólásuk lesz, így aztán a béke 1947. februári aláírásáig ők engedtek. Azt elérték, hogy a felvidéki magyarság teljes „német stílusú” kitelepítése nem történt meg, bár a „lakosságcsere” kapcsán egy részüket mégis áttolták hozzánk, és a maradók egy részét Csehországnak a német kitelepítés után üresen maradt részébe deportálták.

Tehát vissza az elejére: IGAZ, HOGY AZ OROSZOK NEM VOLTAK BENNE TRIANONBAN, DE A SZLOVÁK ÉS ROMÁN HATÁR (valamelyes, a bécsi döntéseknél jóval kisebb) ETNIKAI KORREKCIÓJÁT 1947-BEN ŐK TORPEDÓZTÁK MEG.

Képek: (1) az USA Külügyminisztériuma által készített áttekintő térkép az 1937-es határokhoz képest felvetett változtatási javaslatokról. Magyarországtól eszerint Ausztria (Sopron) és Jugoszlávia (Baja) kívánt területet szerezni (hm, ezekről nem is tudtam…), amit fentebb említek, azok a 30-as és 33-as számmal jelölt javaslatok. (2) Tudtak mindent… az USA Külügyminisztériuma által 1947-ben készített térkép a Duna északi partjának etnikai viszonyairól az 1930-as csehszlovák népszámlálás adatai alapján. (Americal Geographic Society collection)

"Tekintettel arra, hogy a huszár könnyűlovasságot jelent, Magyarország operett-kormányához jól illik, ha a világ hadseregeinek nehéztüzérsége ellen lovas huszárokat küldene a csatába, de az még inkább méltó az Orbán-rezsim „magyarosnak” nevezett észjárására, ha ezek a huszárok lovat sem kapnak. Ló nélkül látnak el fontos harci feladatokat. A gyalogos huszár egy újabb remek magyar találmány, hungarikum, amely minden bizonnyal rettegéssel tölti el az ellenséget, hacsak halálra nem röhögik magukat. Akárcsak a középkor másik elengedhetetlen kelléke, a füstölő pap. Mint kiderült, ma már nincs élő egykori huszár, ezért lehet megtenni, hogy a nemzethy hadsereg vezetője (aki eredetileg csak Szalay Kristóf néven látta meg a napvilágot, de a Szalay-Bobrovniczky arisztokratikusabban hangzik, s akinek máskülönben anyai nagyapja ráadásul huszárezredes volt) kivette a lovat a huszárok alól. Ha ezt egy élő huszárral meri megtenni, ott helyben átszúrta volna egy kopjával, mert azt a huszárok megalázásának tekintette volna. A magyar huszár legfontosabb „fegyvere” és a legigazabb barátja a lova, akit mindennél jobban szeretett, akivel egybeforrtak a csatában. Mivel a huszár könnyűlovasságot jelent, ezért a ló nélküli huszár nem huszár. Szalay talán ló helyett drónokra akarja ültetni őket, vagy huszárt akarnak kilőni az űrbe. A huszár hagyományőrzők, akiket mind ez ideig inkább félnótásoknak tartottak, a lovat a hagyomány elengedhetetlen részének tartották, s akármelyik volt téeszből beszerezték. Gyalogos huszár nincs, tüzér huszár sincs, mert a tüzér nem huszár, hanem tüzér.

Nemzetszégyen már a gondolat is. A huszár ló nélkül, olyan mint a dugás farok nélkül, vagy még rosszabb.

staying on the regime for one sec, it makes me uncomfortable that some of the dress uniforms what the butlers wear looks like hungarian huszár uniforms