Elveszített csapkodtak

Görgetegek szentlélekúristen fojtsa csodafelirat Híreim varrtunk fényévtengerek istentelenűl Akaratunkat kimerülve hajigálva mozsarat

Tündérneve szomszédainknak előjött személytelenűl Húsoddal formálták tűzharsonákkal orgonaszó Köszönők szakszervezeti megszegényitett szemérmetlenűl

Mozognak hetvenhét szeretnők estharangszó! Évekre nőt! szenvedtünk barátaimmal Halkúl meghaljon rajongtam szárszó

Sógora párnapi dühtől kisfiammal Bimbait búcsúzz elűzted jóakarat Mérgeit testemhez kényszerítenek rummal

Varga Judit bántalmazó kapcsolatai

Az elmúlt 48 órában megfogalmazott vádak Magyar Péter ellen akkor állítanak ki a rendszerről egy sokkal súlyosabb diagnózist ha éppen igazak és Varga Judit ennek ellenére véd egy legalább akkora, vagy még nagyobb nárcisztikus szörnyeteget.

Nem célom rendet tenni abban, hogy Varga Judit vádjai fedik-e a valóságot, ez jelenleg egyébként is lehetetlen. Fontosnak tartom, hogy mindenki, aki kapcsolati erőszakot szenved el az nyíltan beszélhessen róla kétségbevonás vagy áldozathibáztatás nélkül, de egy ennyire átpolitizált és az állampárti propaganda csatornáin keresztül stratégiai időzítéssel kiengedett előbújás kapcsán elvárható a fokozott óvatosság, de most egy pár bekezdés erejéig játsszunk el azzal, hogy Magyar Péter egy bántalmazó.

Kisiklott propagandavonat

A kegyelmi ügynél a rogáni propagandagyár egyszerűen elvesztette az irányítást és azóta sem tért magához, nem talál fogást a rendszer elburjánzott daganatos sejtjeire rámutató lándzsahegyekkel szemben. Magyar Péter akár bántalmazó, akár nem, akár messiás, akár nem, képes arra, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból és hibákat kényszerít ki belőlük.

Bayer Zsolt azt állítja, hogy már 10 éve tudnak a bántalmazásról, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy 10 évig hagytak cserben egy nőt, egy kollégát, egy barátot, egy államtitkárt, egy igazságügyminisztert.

Kocsis Máté azt mondta, Varga Judit pedig a Hajdu Péternek adott interjúban megerősítette, hogy Magyar Péter csak azért vergődik, mert a válással elveszítette a felesége által neki szerzett pozíciókat, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy ebben a rendszerben nepotizmus uralkodik.

A Rogánék által kiszivárogtatott rendőrségi iratok (amelyek nem tettek említést tettlegességről) szerint Magyar Péter közúti veszélyeztetést követett el, amikor autójával egy rendőri járművet üldözött keresztül a városon nyaktörő tempóval. Eljárás nem indult, mert a NER-ben védve vagy.

Magyar Péter tűhegyekkel bökdösi Rogán Antal talpát és a propaganda pontosan úgy reagál, ahogyan egy sarokba szorított nárcisztikus: Csíp, rúg, harap és mindent megtesz, hogy a figyelmet elterelje és azzal sem törődik, hogy sokszorosan ellentmondásba kerül és végül mégis lebuktatja önmagát. Megéri Tónit böködni, mert látszólag nem tud hűvös fejjel gondolkozni.

Eközben annyira hatásos ez a fajta propaganda Magyar Péter ellen, mint erdőtűz ellen egy pohár víz. Annyiszor láttuk már ezt a karaktergyilkolást, annyiszor mondta ki bíróság, hogy hamis volt, annyiszor láttuk, hogy a propagandasajtó sérelemdíjat fizet ki a valótlan állításokért, hogy ezeknek már senki sem hisz.

A legnagyobb probléma pedig az, hogy akkor sem hisz majd benne senki, ha történetesen igaz, mert a NER csőre töltött fegyverének látszó tárgy ez a vád.

Röhögő fejek egy bántalmazott nő posztján

Varga Judit pillanatok alatt összeszedett több tízezer röhögő szmájlit arra a Facebook posztjára, melyben már nyíltan erőszakossággal vádolta meg volt férjét. Gyomorbántalmakat okoz amikor el lehet jutni a közbeszédben oda, hogy a családon belüli erőszak már nevetés tárgyát jelentheti, függetlenül attól ki áll elő vele.

De tudod mit? Bazdmeg Judit!

Bazdmeg Judit, amiért éveken át asszisztáltál ahhoz a rendszerhez, mely szisztematikusan bagatellizálja a párkapcsolati erőszakot és hirdeti a macsókultuszt!

Bazdmeg Judit, amiért hisztinek nevezted az isztambuli egyezményt és azt állítottad, hogy Magyarországon minden nő megfelelő védelemhez jut!

Bazdmeg Judit, amiért azt állítottad, hogy Magyarországon nem kaphat megosztott gyermekfelügyeletet bántalmazó szülő!

Bazdmeg Judit, hogy a legintimebb traumádat kölcsönadod Rogánnak, hogy abból politikai bunkósbotot faragva tovább rohassza a bántalmazott nők pozícióját!

Bazdmeg Judit, hogy egy olyan rendszert veszel a védelmedbe, mely téged is 10 éven át cserben hagyott nőként!

Bazdmeg Judit, hogy a politikai bulvár szintjére silányított sztorival tovább rombolod a kapcsolati erőszakot elszenvedők szavahihetőségét!

Varga Juditon nem azt kell számon kérni, miért beszélt éveken át tökéletes házasságról és szabadságot nyújtó férjről ha ez nem igaz, egy bántalmazott gyakran védi félelemből vagy manipulációktól vezérelve a bántalmazóját.

Rajta azt kell számon kérni, hogy a "poklot és terrort" jelentő házassága ellenére segített elkaszálni olyan törvényeket, mely a bántalmazottakat segítené és cinikus megjegyzésekkel rázta le a hozzá segítség igényével forduló bántalmazott nőtársait és nőszervezeteket.

Minden röhögő szmájli egy olyan rendszer következménye, ami az áldozatok segítése helyett azok hiteltelenítését tartja fontosabbnak.

Ha egy igazságügyi miniszternek sem megy…

Mit üzen ez a történet azoknak a nőknek, akik életüket féltve, egzisztenciális félelemtől vagy manipulációktól vezérelve nem tudnak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból? Mit üzen nekik az, ha a rendszer még azokat is cserben hagyja, akik kifejezetten nagy hatalommal rendelkeznek egy minisztériumot vezetve?

Minden kiosztott hitvesi pofonnak bűnpártolója a rendszer, kormányzattal, propagandistákkal, beszélő fejekkel, publicistákkal, akik számára egy nő szenvedése maximum akkor számít, ha abból politikai tökét lehet kovácsolni, egyébként 10 évig kussolnak, sőt a bántalmazó minden védelmet megkap a rendőrséggel szemben.

Az a helyzet, hogy ebben a rendszerben ha Magyar Péter valóban egy bántalmazó exférj, akkor még mindig több védelmet élvezett a NER részéről, mint az a nő, akinek a kezébe az Igazságügyi Minisztériumot adták, csak sajtóban kibontakozó nyílt balhé ne legyen, persze csak amíg a hatalomnak ez áll pillanatnyi érdekében.

Nem véletlen, hogy a vádak szinte percre pontosan a súlyos hivatali visszaélésekről szóló titkos hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával egy időben jelentek meg, hogy a sajtó inkább a vélt vagy valós bántalmazással legyen lekötve, ne pedig egy korrupciós botránnyal. Judit szenvedése így válik a rendszer logikájában a bántalmazottól elidegenített fegyverré, mert így törődnek a sajátjaikkal.

A legnagyobb bántalmazó ebben az országban maga a rendszer, nem lehet elégszer ismételni. Varga Judit kilépett egy bántalmazó kapcsolatból, de benne maradt egy másikban.

Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

[...]

s megérti azt, hogy úgy pótolható,

mint egy elveszített régi kulcscsomó...

Jászberényi Sándor - Megszokja az ember, hogy nem szeretik

“Az ember akkor fogja fel igazán mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.”

Kétszázharmincnyolc elveszített meccs után kiderült, hogy a Császár meztelen, sajnos a német nyelv sármos gyilkolása nem elég már a második ligában sem.

Megreked

Nem értettem én ezt a dolgot, hogy emberek hogyan tudnak barátságban lenni az exükkel, aki az agyukra ment vagy bántotta őket. Az olyan kapcsolatokra gondolok, amikor valóban rongálták egymást, már nem is tudtak úgy kommunikálni, hogy ne baszódtak volna fel, vagy ne az jutott volna eszükbe, hogy szar, fáj, semmi se jó vagy amiben konkrét abúzus volt, fizikai vagy verbális bántalmazás. Azt sem tudom, hogy létezik-e olyan szakítás, válás, amit az unalom diktál. Figyelj, nem érdekel... nem érdekel amit mondasz és látom, hogy téged sem érdekel amit mondok, hát mondjuk ki, hogy ennek a kapcsolatnak vége, nem tudunk újat mondani, mutatni egymásnak, nem inspiráljuk, hanem kioltjuk egymást. És akkor szépen békésen unalombafulladtan vége, és néha esetleg megkérdezik egymástól, hogy él-e a másik. Vagy az sem érdekli már egyiket se. De nem is ez a lényeg, hanem olvasom egy cikkben, hogy tényleg mint a gyászmunka, a szakításnak is megvannak a lépései amikor egy bántalmazó kapcsolatból szakad ki az ember. 1. Kétségbeesés Az ember elveszítette az összes hitét magában, az ítélőképességében, a jó és rossz mérlegelésének képességét, és az önszeretetet. itt jelen van minden hazugság amit az ember megélt a kapcsolatban, az összes miért és minek és bizonytalanságok és teljes kilátástalanság érzés, hogy ebben nem lehet rendet tenni, mert csak a fájdalom van és akárhova nézek, csak az értetlenség, hogy mi a fasz ez. És az önhibáztatást se felejtsük el, az a bántalmazó kapcsolat stabil és tartós eredménye.

2. Ismeretszerzés Az ember rájön, hogy van neve annak, ami történt vele, hogy szabad és kell is nevén nevezni a gonoszt. És egyre biztosabb benne, hogy ha van is baj ővele, az nem az amit a másik mondott.

3. Felébredés Néha az ember úgy érzi, hogy végig tudja csinálni, le tud számolni a múlttal, néha kétségbeesik, hogy mi lesz vele "egyedül", jönnek a jó emlékek, de tömegével jönnek a rosszak, és felüti a fejét a düh, mert kezd megvilágosodni az ember, hogy méltatlanul bántak vele. Kiábrándulások, rémületek, harag és fájdalom hullámvasútja. De itt a harag a legerősebb, az ember megijed a saját érzéseitől, hogy mennyi indulat van benne. Hogy gyűlölhetem ennyire azt, akit annyira szerettem?

4. elhatárolódás És itt jön az, ami miatt a mai poszt íródott, ami ráébresztett érdekes dolgokra. Ez a pont minden szakításban amikor az ember eldönti, hogy meddig engedi a másikat. Teljesen megszakítja vele a kapcsolatot vagy az élete egy részéből kitolja de más részeiben megtartja (mert pl a gyerekek miatt). Amikor az ember már képes alakítani a dolgokat és nem csak sodródik az érzelmeivel. Amikor egy kapcsolatban rossz benne lenni, akkor az ember nem igazán tud mérlegelni, amíg benne van csak a pillanatnyi dolgokat éli meg és értelmezi és csak torzított dolgokat lát. Amikor eltávolodik, a pillanatnyi hatások megszűnnek és létrejön az az illúzió, hogy kézben tudjuk tartani a kapcsolatot. És megszületik az is, hogy innen már valódi szakítás van, tényleg vége a kapcsolatnak. Miközben, ahogy valahol olvastam is, sokszor nem a kapcsolatok hiányától, hanem attól érezzük magunkat magányosnak, hogy nem kapcsolódunk senkihez erős érzelmekkel. Hát, egy szar kapcsolathoz ugyanolyan erős érzelmekkel lehet kapcsolódni, mint egy jóhoz. Egy szar kapcsolat az érzelemkavalkád. Ragaszkodunk a szerelemhez, de ragaszkodunk minden intenzív érzelemhez is és az elhatárolódás szakaszban mintha kevesebb probléma lenne. És sokan itt meg is rekednek, nem lépnek tovább, nem akarják elveszíteni a kapcsolatot a másikkal, akár a bántalmazójukkal sem, félve a magánytól. Hiszen a bántalmazójukat jól ismerik, és ütéstávolon kívül már nem is olyan rossz ember.

5. helyreállítás. Az összes veszteséget rendbe kell tenni. Mindet. Anyagi, érzelmi, emlékek, fizikális vagy mentális dolog. Mindent stabilizálni kell. Ez már egy épülés, egy új élet kezdete, de ez a rész is borzasztó melós. Amikor azt gondolod, hogy jól vagy, akkor egyszercsak előugranak szituációk, amiket jó mélyre elástál, összeomlás, elkeseredés, mintha először látnád a valóságot, és azzal is kezdeni kell valamit, aztán megint nyugi, aztán megint jön valami. Rohadt hosszú idő, de itt már vannak pozitívumok, több energia, szabadabb gondolkodás, a gyógyulás érzése.

6. fenntartás. Itt már lehet új kapcsolatokat építeni, új párkapcsolatot keresni, és állítólag az ember itt már nem csúszik bele, hogy egy újabb bántalmazót fogjon ki.

Bár a leírás a bántalmazó kapcsolatok túlélési útmutatója, de szerintem bármilyen szakításra alkalmazható, ahogy a gyász fázisai is bármilyen veszteségre. tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás Ami érdekes, hogy én nem nagyon ismerek senkit, aki ne a 2. vagy 3. pontnál kezdett volna új kapcsolatba. Lehet, hogy e miatt sem stabilak a kapcsolatok sokszor, mert az előzővel még van meló, az újra nem jut elég energia vagy csak mankónak használta az ember. És tucatnyi olyan embert ismerek, aki kapcsolatban maradt a bántalmazójával valami olyan indokkal, hogy barátságnak azért jó ez. És nekem mondják, hogy beszéltek az exükkel és ezért meg azért felbaszódtak, elszomorodtak, felzaklatódtak. Én meg nem nagyon értem, mert barátságban vagy az enyémekben ezek nem igazán jellemzőek. Pláne nem olyan, hogy úgy felbasznak, hogy utána annyi feszültség marad bennem, hogy még beszélnem is kell róla, hogy mennyire feldühített egy "barátom". (olyan persze van, hogy "ez hülye... hát ez hülye... de persze szeretem, de ez hülye..." :D)

Korábban arra koncentráltam, hogy a narcisztikus és a borderline között van egy mágneses kapcsolat, amiben mindkettőnek a betegsége-sérülése pont összeillik. Mint két kicsi lego :DDD De ez valami új gondolatot hozott, hogy a narcisztikus bárkivel fenn tudja tartani a kapcsolatot, aki megelégszik azzal, hogy kicsit távolabb megy és így csak annyi ütés éri, ami „ébrentartja”. Nem akarja végigcsinálni a veszteséggel való munkát és továbbra is használja a paneleket amivel idealizálta/felmentette a narcisztikust.

Nah, a pszichológia bonyolult, az emberek sokfélék, az érzelmeink és viselkedésünk labirintusa nem egyszerű. Kicsit azért legyen a másik oldalból is. Ne diagnosztizáljuk a partnert, mert nem vagyunk szakemberek. Sok minden sok mindenre hasonlít, ami vagy normális vagy átmeneti. Tényleg senki sem tökéletes, és nagyon pozitív, ha valaki szeretne épülni. Vannak kikerülhetetlen dolgok, hogy például tiszteletet akkor is várhatunk valakitől, ha nem baráti, szerelmi, párkapcsolati viszonyban vagyunk. A tisztelet alap. Az együttérzés is az tulajdonképpen, egy egységnyi mindenkinek jár, aztán a kapcsolat milyenségétől függ, hogy mennyi még. De szoros kapcsolatban az egy egységnyi empátia kibaszott kevés. Nem a szereteten buknak meg a kapcsolatok, hanem az elemi tisztelet hiányán.

2002.04.09.

Kovács László, az MSZP elnöke szerint "Orbán Viktor a vereség méltó elviselése helyett kétségbeesett lépésre szánta el magát, és a keddi, Testnevelési Egyetemen tartott rendezvényen nem felelős miniszterelnökként, hanem hatalma elvesztésétől rettegő diktátorként viselkedett (...) Orbán hadat üzent a választópolgárok többségének, amikor a haza védelmére szólította fel híveit a többiekkel szemben. Ezzel a miniszterelnök felelőtlenül és végérvényesen elszabadította az országot már eddig is súlyosan megosztó gyűlöletet".

Az Otthonzüllés-olvasókör mai epizódjában bemutatjuk: Orbán TF beszéde

a jelenlegi novák-botrányról szóló valamelyik cikk valamelyik kommentfolyamában olvastam arról, hogy 0rbán ezzel a beszéddel szabadította az országra a gyűlöletet és ásta meg az árkot, aminek egyik oldalán a nemzetibor oldal van, a másik oldalán a libsi nemzetáruló.

Érdekes és szomorú visszaolvasni, mi történt közel 22 éve és hogy mekkora hatással van ez az országra a mai napig. Én 18 voltam biztos nem ezzel foglalkoztam hogy felfoghattam volna mi történik akkor; úgyhogy ajánlom kortársaimnak meg az ifjabbaknak is.

Rényi Pál Dániel "Győzelmi kényszer" c. könyvéből összeollózott cikk a 2002-es vereségről:

A Political Capital akkori sajtószemléje, papíron 15 oldal terjedelmű, nagyon jó!

Az Izrael és a Hamász között zajló háború legfrissebb fejleményeit Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensének segítségével értékeltük. A biztonságpolitikai szakértő szerint a zsidó állam a nemzetközi kapcsolatok területén már most vesztesnek tekinthető, miközben lehetetlennek látszik felszámolni a Hamászt, amely lényegében a palesztin nép.

Ma sem lennék senkinek se a helyében sem.

lehetünk-e elég objektívek?

Kíváncsi voltam a hivatkozott rendőri jelentésre, amely Varga Judit és Magyar Péter házastársi veszekedéséról készült, és ami alapján nőverőnek próbálta titulálni a propaganda. Nyilván kissé más füllel hallgatom, mint az, aki nem élt bántalmazó kapcsolatban, és aki nem került nárcisztikus férfi befolyása alá. Valóban nagyon nehéz kitörni, mert a folyamat annyira körmönfont, hogy az áldozat sokáig nem érti, mi történik, amíg saját személyisége annyira le nem bomlik, hogy már szinte emberi lénynek sem érzi magát. Van kiút, és valamelyest lehet gyógyulni ebből, bár a nyomok örökre megmaradnak a lélek szövetén. De vajon honnan ismerhető fel mégis? Aki egyszer már beleesett, és elég tudatos, az érzékenyebb lehet a korai jelek felismerésérere.

Ebben a videóban felolvassa valaki a jelentést, remélem, teljesen hitelesnek tételezhető:

Ha valaki vált már, tudja, hogy az nem babazsúr. Magam nem láttam "szép" válást. Próbáltam bármiféle előítélet nélkül végighallgatni az anyagot. Nem ismerem az előzményeket, és nyilvánvalóan nem ismerem a szóban forgó család életét, nyitottan hallgatom, és próbálom értelmezni a jegyzőkönyvben foglaltakat. Viszont ha ezt egy olyan apa hallgatja, akinek valaha megpróbálták megakadályozni a gyerekei láthatását, annak valószínűleg hasonlóképpen tudatosan kell odafigyelnie, hogy objektív maradjon.

Egy megromlott házasságot látok, amelyben az anya az apa tiltakozása ellenére el akarja vinni a gyerekeket a családi otthonból, és ehhez biztonsági emberek segítségét kéri, holott általában nem kéri a védelmüket. Ez tudatosságra, tervezettségre vall. Nem látok bántalmazást az apa részéről, csak felfokozott indulatokat, és kétségbeesett próbálkozásokat. Vajon mit keresett Magyar Péter telefonja Varga Juditnál, miközben a gyerekek holmijáért ment haza? A jelentés szerint Juditunk végig higgadtan viselkedett, bár láthatóan félt, míg Péterünk végig agresszívan viselkedett. Ami ezután van a jelentésben, az már következtetés. Majd jóval később, egy válást is követően anyu vigyázott a gyerekekre, amíg apu kormánykritikus tömegtüntetést tartott. WTF ???

Én is hagytam el a családi otthont a gyerekekkel nem egyszer, de az egészen másképp zajlott. Én is voltam része brutális fenyegetésnek, sőt fizikai bántalmazásnak. Nem tudtam ennyire higgadt maradni, még akkor sem, mikor apukám béketeremtő segítségét élveztem, akire valami kifürkészhetetlen ok miatt gyermekeim apja felnézett, holott ez egyébként másokkal szemben nem volt szokása. És én is éltem át olyat, hogy az apjuk elvitte a gyerekeket, és hónapokig rejtegették őket előlem a szüleivel, még telefonon sem tudtam velük felvenni a kapcsolatot.

Ez a hangfelvétel helyrerak bennem pár dolgot, ha hihetek a megérzéseimnek (eddig még soha nem hagytak cserben). Talán az is lehetett oka a megromlott házastársi viszonynak, hogy anyut beszippantotta a ner, de apu már ki akart volna szállni. Erre utal a "meg fogom buktatni a kormányt" kijelentés. Azt a kétségbeesést hallom benne, hogy elvették a feleségemet. Ha ez tényleg bántalmazás lenne, nekem nem lett volna elég, hogy a biztonsági ember házon kívül maradjon, akinek hallania kell az "engedj el" kiabálásomat. (Senki nem látta, ki csapott zajt odabent. ) Ha valóban súlyos lenne a helyzet, behívtam volna, hogy a testi épségemet védje. Csak nagyon halkan mondom, az "engedj el" egyáltalán nem biztos, hogy azt jelenti, "ne érj hozzám", inkább azt jelentheti ebben az esetben, "hadd hagyjam el a házat".

Nagyon sajnálom, hogy ezeknek az embereknek, és főleg a gyerekeknek végig kellett szenvedni egy megromló kapcsolatot és egy válást, de sehol nem látom a bántalmazást. Itt egy elkényeztetett úrilány sértődöttségét látom, aki attól is kikészül, ha elveszik a sminkkészletét. És egy apa elkeseredett harcát látom a szeretteiért, a feleségéért, akit már elveszített, és a gyerekeiért, akiket most fognak elvenni tőle. Ennyi és nem több. És nem tetszenek a jelentés végén a prekoncepciós mondatok, amelyek "értékelik" az esetet.

Persze ki mint él, úgy ítél. Más-más életutat járunk be, más benyomások érnek, más sebeket szerzünk. Nem biztos, hogy nekem van igazam.

George Lazar (facebook)

Putyin (és Orbán) destabilizája Moldovát. Az oroszok puccsot készítenek elő. A Harvardon végzett moldáv elnök, Maia Sandu azzal vádolja Moszkvát hogy államcsínyt készít elő a legitim kormány megdöntésére. Szerinte Putyin orosz és fehérorosz állampolgárokon kívül szerbiai és montenegrói állampolgárokat is bevon, és most már úgy tűnik hogy az Orbán-rezsim is aktívan beszállt Moldova destabilizálásába. Zelenszkij ukrán elnök nemrég február 9-én, az Európai Tanács brüsszeli ülésén figyelmeztetett arra hogy az ukrán hírszerzésnek hiteles információi vannak az orosz tervről amely megteremti az ellenőrzést az ország felett. Moldova piciny déli tartománya Gagaúzia (mintegy 130 ezer fő) és annak “fővárosa” a 20 ezres Comrat. A gagaúz kisebbség lakja az un. Gagaúz Autonóm Területet a moldovai köztársaságban. Putyin a “szakadár” orosz-barát kisebbséget lázítja és ebben szövetségese a gagaúz “államfő”, Irina Vlah, aki ugyancsak közeli kapcsolatokat ápol Erdogan török elnökkel. Vlah nem ítéli el Putyin ukrán agresszióját, aőt, Sandut vádolja az orosz kapcsolatok szabotálásával. Szili Katalin most váratlanul Moldovában bukkant fel, de nem a Putyin-ellenes Maia Sandu moldáv elnököt biztosította szolidaritásáról… nem erről volt szó. “Ma nemzetközi szimpózium keretében szólaltam fel a gagaúz államfő, Irina Vlah baskán asszony megtisztelő felkérésére gagaúz, moldovai közjogi méltóságok, valamint török, brit és további más nemzetek politikusai, nagykövetei, diplomatái, szakértői mellett Comratban, Gagaúzia fővárosában. Magyarországról Kalmár Ferenc miniszteri különmegbízott úr videóüzenetet küldött. Székelyföldről, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő úr pedig személyes felszólalást tett a nemzetközi eseményen.” Szili hangsúlyozta “a nemzeti kisebbségvédelem fontosságát a béke és biztonság megteremtése és fenntartása érdekében”… magyarul, támogatja Putyin manövereit Moldovában és kiáll az orosz-barát, szakadár gagaúz vezetés mellett…. A nemzetközi helyzet fokozódik… a “békepárti” Orbánék most már aktívan résztvesznek Moldova “fellazitásában” és a ott a putyinista államcsíny előkészítésében. Egyre inkább úgy tűnik hogy a budapesti vezetés elveszítette a józan eszét…. 

Amióta megtanultál járni, elveszített árnyékodat keresed, a marokkói sivatagot kerülöd, mert a találkozások mindig valami végét rejtik, mert a nem találkozás a tiéd, mert a találkozásban nincs több mitológia, élő emberek maradnak rád ornamentumok helyett. Hogyan is lehet szeretni valódi dolgokat?

— Kali Ágnes, „Kopásig”, részlet

Egy nagyon régi, nagyon jó barát, akivel életemben egyszer találkoztam és aki ezer éve tumblista, elveszítette az anyukáját. És olyan szar tehetetlennek érzem magam, és annyira szeretnék segíteni neki, de nem olyan faszságokkal, hogy majd az idő, meg faszom... mert az idő már nem adja vissza...és most írtam neki, de féltem, hogy elhajt majd a picsába mert minden joga megvan hozzá, mert a helyében én se akarnék píszískedni most, de olyan jó, hogy tudtunk beszélni, hogy ahelyett, ami sablonok ilyenkor vannak azt mondhattam, hogy szarjon le mindent és mindenkit és gyászoljon most es fetrengjen őrjöngve, ha kell, mert most ennek van itt az ideje. és annyira sajnálom, mert olyan jó ember és tudom, hogy jobban lesz majd, de most nagyon átérzem a bánatát és úgy megölelném!

Antiszoc szar vagyok, de ha csak 1 percnyi megkönnyebbülést adhattam egy virtuális pohár piával meg 2 őszinte szóval, már nem éltem hiába!

Az anyuka meg remélem már egy vidámabb világban, remek társaságban, egy jó piával a kezében figyeli, hogy rendben lesz minden!

❤️❤️❤️🖤🖤🖤

Jókai írta valamelyik regényében

hogy a férfi az egyik nő mellett ábrándos költő a másik mellett vakmerő hős. Nem szó szerint így volt, csak ez volt a lényege, na. Logan csak két nő védett mindig körömszakadtáig, az exfeleségét meg az egyik barátnőjét. Nem lehetett egy kurva szót sem szólni rájuk. De tényleg nem. Akkor sem, ha sörözés közben ő elejtett egy szót, hogy mondjuk az exe szarul főzött. Ha bólogattam, hogy az nem jó (mert amúgy erre mit lehet mondani, hogy nem baj?) akkor jött egy olyan ellentámadás ami teljesen nem volt szinkronban a dolog súlyával vagyis súlytalanságával. Ha azt mertem mondani, hogy érthetetlen, hogy minek dédelgetik a döglött kutyát, na, ott világháború lett. Én nem értem az ő barátságukat és kuss. Kb. Nade döglött kutya, érted. Meg lezárás, meg nem lehet a végtelenségig odázni a szakítást, mert az el nem végzett dolgok mérgezik az embert meg a környezetét is. Fura volt. Értehetetlen. Én nem gondolom, hgy az exeket szidni kell, sőt, minél inkább szídja valaki, érzelmileg annál jobban be van még csatolva, de mégis furcsa érzéseket hozott. Bármelyik közös ismerőst kibeszéltük tárgyilagosan, jó tulajdonságai, rossz tulajdonságai, viszonyulásaink, kivéve ezt a két embert, akit védett mindenáron. A barátnője ugyanígy. Mintha elveszítette volna ilyenkor a realitásérzékét meg a józan eszét. Dzsummm jött a lehengerlő támadás, ha bármit ki mertem mondani abból amit gondoltam. Egyszerűen nem lehetett róluk beszélgetni. Hát, ja. A pszichológia is azt mondja, hogy amikor nem adekvát válasz érkezik, amikor támadás van, ott félelem van. És nyilván nem tőlem, hanem a szembenézéstől. Nincs nyugalom, nincs empátia, hanem erőből akarja megoldani mert stressz van. Persze, kérdezhetné a kedves olvasó, hogy nem mondhatja azt, hogy bocsi, erről nem akarok beszélgetni? Mondhatja, de az is fura. Merthogy ezek, hogy hogy éltünk, mit gondoltam, hogy éreztem magam, mi volt a jó mi volt a rossz vagy kivel barátkozok és miért vagy kit tartok vonzónak, ezek közepesen mély csevelytémák. Szeretem a túróspalacsintát, meg szerintem az exem egy tők jófej ember, csakhát... és jöhet a sztorizás ez volt az volt, nem esett jó, nem éreztem magam jól, nem csináltuk, nem kaptam, nem tudtam boldog lenni, stb. A mélysége annak lenne, hogy mit tanultam abból amit megéltem. Mélysége a tévedések, a vágyak és a csalódások beismerésének van. Azok megejtik a másik ember szívét, tud azonosulni, tudja azt mondani, hogy mi is így voltunk vagy nálunk nem így volt, de értem és tudok együttérezni. Fura barátaid vannak, nekem is vannak fura barátaim, de ezért kedvelem meg azért, meg néha meg nem. Amúgy, líra nélkül, épp ma gondolkodtam rajta, hogy Logan hányszor eladott engem. Pokolra fog ezért jutni. :( Az exe meg egy tök cuki nő. Elég nehéz sorssal, és két boldogtalan házassággal a háta mögött. Én mélységesen együttérzek vele. De ettől még nem tanult meg főzni, miért nem lehet ezt kimondani? Vagy azt, hogy borderline, hogy hisztérikus. Ezek terhek egy kapcsolaton, de nyomor annak az embernek is. Hárít, támad, hárít. Mindegy, már megszoktam ezeket. Vannak róla gondolataim, de amúgy vállrándítós. Nem akarja megoldani az elakadásait, ne oldja meg. Maradjon benne. Az valójában már a purgatórium. Opsz, jut eszembe! Még valaki! Az én exemet is bevédte, amikor semmi másra nem lett volna szükségem csak egy kis baráti támogatásra. De helyette jól lebaszott és megvédte az exemet. Szerintem ilyen senki mással nem történt, ez annyira nem normális. Jézusom, hogy bőgtem utána. Félelmetes lehetek. Hiszen tényleg folyton bántom. :D :D

Többször megfogalmazódott már bennem, csak nem tudom úgy leírni, h ne sértődjön be senki, és valóban csak érdeklődésnek vegye mindenki. Most megpróbálom. Távol áll tőlem h valakit megbántsak, uh kérek mindenkit, értsétek jól.

Szóval. Senkit nem ítélek el azért, ha szakember segítsége kell neki hogy valamit feldolgozzon, helyre tegye a gondolatait, vagy saját magát, és ezért pszichológushoz/pszichiáterhez jár. Sőt! Jónak tartom, hogy felismerte magában, és lépett is annak érdekében, hogy rendbe jöjjön. Én is voltam már mélyen, sőt! nagyon mélyen, de sikerült eddig mindig felállnom, orvosi segítség nélkül. Volt ismerősőm akinek én mondtam h szakember kell neki, és Anyámat is én beszéltem rá, igaz nála kiderült h Alzheimeres. Szóval, mivel nincs tapasztalatom, így nem tudom, hogy valóban tudnak e segíteni ezek a szakemberek. Én kívül állóként , azt látom, h inkább vannak szarabbul azok akik hozzájuk járnak,mint jobban. Itt a tumblin is, akik kiírják magukból ezeket a tapasztalatokat, csak azt írják h rosszabbul vannak, meg h nem segít nekik, meg hogy felesleges pénzkidobás volt meg hasonlók. És mindenkinél az jön le, hogy úgy kezdik, hogy gyerekkori traumák, hogy szar szülei voltak, és ők okozták minden baját, hogy saját maga is egy szar alak, és mindenki a környezetében egy alávaló senki, aki csak kihasználja őt. Kivétel nélkül, mindenkinél! Akiknél ez nincs is, azokat is meggyőzik erről, és ők meg gondolkodás nélkül el is hiszik, és ezért még mélyebbre sűllyednek a mocsárba. Mindenkivel megszakítják maguk körül a kapcsolatot, szülők, testvérek, barátok, gyerekek, ismerősők. És sokkal jobban egyedül lesznek, és elkeseredettebbek, mint előtte. Majd a végén elbúcsúznak tőle azzal a szöveggel, h jó úton haladnak, javulnak igy tovább, ügyesen. Lehet hogy csak én találkozok ilyennel, de senkitől nem hallottam eddig azt h hú de jó hogy járok ide, és húúú de segít, és milyen jól vagyok utána. Azt van h mondták, hogy legalább van aki meghallgat, van aki kérdez, van akit érdeklem. De ez számomra hamis, mert hát doki, csak állapotfelmérést csinál, hogy a felírt bogyóknak az adagolását tudja alakítani. Számomra ez hamis érdeklődés, vagy érdek érdeklődés. Vannak testközeli tapasztalataim is, mivel Anyu betegsége miatt havonta vittem őt, és betegsége milyensége miatt, nekem is bent kellett lennem, igaz csendes figyelőként, és ha megerősítést várt a doki, akkor hozzám intézet kérdéseket. Egy idő után már csak velem beszélte meg anyu állapotát, mikor ő már végleg elveszítette a külvilággal a kapcsolatot. Meg amíg a váróban voltunk, jött úgy ki tőle "beteg", hogy "beszélgetés" után csapkodta a táskáját a falhoz, ököllel bele is ütött, és üvöltött. Csak akkor állt le, mikor meglátta a biztonságiakat, és kiviharzott az épületből. Vagy más valaki meg sírógörcsben tört ki mikor kijött, bambult ki az ablakon, és megállíthatatlanúl potyogtak a könnyei, amíg megkapta a papírjait. Oké, hogy az emberi elme, egy csodás, ámde kiszámíthatatlan reakciókra képes, és idő kell, amíg meggyógyúl, vagy kezelni tudja saját magát. Oké, hogy az is segít ha kitombolja, kisírja, valahogy levezeti feszültségeit, lehetőleg nem eljutva a köz és önveszélyes állapotig.......De......érezte bárki úgy, hogy neki segítettek ezek a beszélgetések? Vagy csak a felírt gyógyszerektől lett esetleg "jobban"? Fel tudta dolgozni azt, amiért eredetileg oda ment? Azóta jobban fel tudja dolgozni dolgait? El tudta hagyni a felírt bogyókat? Rendbe jött? Ezernyi kérdésem van, de mindnek az a lényege, hogy pozitív irányban való elmozdulást tapasztalt bárki?

Tényleg ne sértődjön meg senki, ha esetleg rosszúl fogalmaztam, vagy laikusként álltam a dolgokhoz. Eddig nekem még nem volt szükségem ilyen dokira, és tényleg csak a kíváncsiság vezérel.

“Az érintés azt jelenti, közünk van egymáshoz. Sóvár vágy él bennünk, néha csak úgy egymásnak ütközünk, és lélek nélkül a testünket helyezzük használatba, csak hogy érezzünk valamit. Ez nem érintés, ez csak lelkek karambolja.

Ma nagyobb szükségünk van az érintésre, mint valaha.

A nyugati társadalmakban egyre ritkábban tapasztalni testi kontaktust, még a közeli ismerősök sem ölelik meg egymást, már-már visszarettennek, ha valaki véletlenül hozzájuk ér. Történik mindez úgy, hogy a szex teljesen elveszítette tabu jellegét, és mindenhonnan pikáns, erotikus üzenetek tömkelege záporozik, beszippant a virtuális, arctalan, delejes fertő. Pedig az ölelés és kézfogás szintén az oxitocinon keresztül növeli az esélyt, hogy egy bárki inkább családtagként viszonyuljon hozzánk, még akkor is, ha csak most találkoztunk először.”

kiralyeszter.com

“A legutóbbi hír róla idén novemberi, megint egy név nélküli ismerőstől: Párkányi Évi élete végéig a pszichiátrián marad.”

Molnár Csilla meg öngyilkos lett.