Szeri?
Hogy szenvedhetünk ennyire valaki miatt,
akit még csak nem is szeretünk,
vagy legalábbis nem tudunk róla,
mert kérdéses helyzetünk.
"Szeretlek"
Üres vagy mögöttes?
Viszonozzák vagy csak beleegyeznek?
Komolyan gondolják vagy félvállról veszik?
Magam se tudnám,hogy létezik.
De tudom!
Mert érzem!
Minden egyes nap!
Nem szerelemből hanem mély barátságból.
Minket el nem szakíthatnak soha egymástól.
El nem hagynám egy toxic valamiért,
még titulálni se vagyok hajlandó kapcsolatként.
Se baráti,se szerelmi nem volt,
üres szavak,felszínes képfolt.
Miért?
Miért gondolunk állandóan valakire,kit feledni akarunk?
Egymáshoz sem kötődünk,nincs rá okunk.
Pár csók és egy-két szép este miatt?
Ugyan,
hány lánnyal csinálta végig ezt a körutat!
Állíthassa, hogy ő komolyan gondolja,
de azért tenni is kellett volna hébe-hóba.
Túl sok mindent nem vártam tőlle,
de azért az alap inteligencia hiányzott belőle.
Lovagias tettek sem kellenek,
de legyen már ott, mikor elnyomnak a kételyek.
Először barátság,aztán szerelem,
ez lenne a normális szerintem.
Mi mégis elvesztünk az alapokba,
imerkedés nélkül csaptunk a lovakba.
Később sem hagytál alkalmat bepótolni,
ugyan minek ilyenre időt vesztegetni?!
Miért?
Mondd miért kell állandóan rá gondolnom?
Hisz nem is szerettem,
csak kedveltem.
A több napi gyomorgörcs és pillangók másról árulkodnak,
kimondani azt a 8 betűt mégsem tudtam.
Lehet itt a csavar?
Mégis szerettem?
Tudtam,csak kimondani féltem?
Igen,
van benne igazság.
Hogyan is tudtam volna,ha érzem túl sok benne a turpisság.
Felszínesen hangzott,mit minden embernek elmond,
amivel normál esetben nincs is semmi gond,
de gondoljunk csak bele,
nem más az ha úgy várod tőlle,
mint párod?
Miért?
Miért van az,hogy törölném a fejemből,
mégis ha szépre gondolnék,rögtön ő az első?
Az első aki beugrik,hogy mennyi mindent megélhettünk volna,
de ezen álmok is elúsznak tova.
Hisz sosem volt olyan,hogy "Te meg Én",
csak össze-vissza fűt-fát ígértél.
"Megoldjuk!"
Mondtad....
Végül te voltál az,ki elrontottad.
Semmi erőfeszítést nem tettél,
annyira sem méltattál,hogy megismerjél.
Hogy a te elképzelésed alapján milyen a komoly kapcsolat,kíváncsi lennék,
de ha olyan,amit velem csináltál,sok szerencsét.
Lehet sok lányt behálózol rövid idő alatt,
viszont egyikből sem lesz ily alapon komoly kapcsolat.
Aki ismer már nem fog hinni neked,
nálam már a bizalom is óriási problémát jelentett.
Szerintem érthető.
Hiszen egyértelmű.
Kinek lenne könnyű,ha valaki ilyen szabad lelkű.
Hogyan is illenénk,semmit sem tudunk a másikról,
a legalapabb dolgok sem mennek kapásból.
Arra lett volna az ismerkedési szakasz,
de mégis hogyan,
mondd hogyan ha semmi lehetőséget nem hagysz!
A világ szemléletünk is teljesen más,
mindkettőnk életében más a prioritás.
Miért?
Mondd miért kell minden percben eszembe jutnod!?
Emlékeink minden percét belengi illatod.
Képtelen vagyok szabadulni gondolatodtól és tudom te nem változol,
mégis várok...
Várom az üzeneted.
Várom,hátha valami értelmes lesz,netán megjön az eszed.
De már az is elég lenne,ha szimplán megkérdezed:
"Szia,hogy vagy?"
Kereslek...
Mindenhol téged kereslek.
A tömegben,az utcán,a mezőn,közel és távol,
holott tudom reménytelen.
S a túlzott reményem által,én még mindig várok...
Várom,hogy megjelenjél,egy váratlan pillanatban,
hogy elfelejtsek minden rosszat,
ölelésedet alkotó,biztos karjaidban.
Miért?
Mondd miért kellett,hogy te legyél az első?!
Nem volt ez szerelem,csak pofára ejtő.
"Szeri"
Mennyire számít ha valaki nyálasan rövidíti?
Ugyan olyan erővel bír,
vagy csak fele annyival?
Egyátalán komolyan lehet venni egy béna emojival?
Nem tudtam viszonozva leírni,
hát még kimondani,
viccből sem sikerült elsunnyogni.
Nem ment,
és még mindig nem értem,
vajon taccsra vágta az egész lényem?
Hogyan tovább,nem tudom,
minden percet számolok.
Számolom az időt,mire haza érek,
S újra megnőlnek a valószínűségek.
Megnől az eshetősége annak,hogy lássam,
pedig nem akarom,
de megnyugtat a tény,
hogy közelebb tudom.
Miért?
Mondd miért kell ennyit szenvedni?
Nem lenne egyszerűbb őszintén tisztázni!?
4 notes
·
View notes
Lezártam.
*?
Lezártam. Leírtam, hogy vége helyetted is, mert te basztad csak tudnám miért, mikor te magad írtad, hogy ugyan azokat a köröket futjuk. Beláttam, hogy igazad van nem volt jó, ha küzdöttem nem volt jó. Elegem lett és lezártam én.
Írtam neked egy utolsó levelet. Mindig engem igazol az élet. Mindig vissza akarnak térni hozzám a múltamból nem azért, mert én hibáztam, hanem rájöttek, hogy ők. Ez volt az utolsó szavam hozzád. Nagyon elrontottad.. Eldobtál, nem egyszer fordítottál hátat nekem, én mindig melletted voltam stbstb. Neked csak egy rongy voltam nem több. Elköszöntem kész vége, letiltottalak mindenhol.
Erre a telefonom jelez tegnap, hogy valaki aki tiltva van írt egy SMS-t. Mondom mi a fszom. Erre persze, hogy ő.
"Anyudék tényleg normálisak már veled?"
Ez mi?! Mi közöd hozzá ha eldobtál? Tudod nagyon jól, hogy sosem lesznek, akkor minek kellett ez az SMS? Ne tégy úgy mint akit érdekel vagy bármi. Nincs már hozzám közöd és ezt mind magadnak köszönheted. 🤷🏼♀️🙂
Ezt muszáj volt magamból kiírni...
0 notes
D: please don't go
M: I still have 10 more minutes, I can love you until then
D: oh
M: yes, I am limited
D: you're not. just your time. but you and your heart is infinite
M: really? infinite?
D: only for the terribly lucky ones. like me
úgy növünk egymásra, mint a borostyán, magam sem értem. a tavasz a szívemben, a hosszú tél után. és érzem, ahogy mozog a Föld, ahogy él, és élek. fellélegzek. könnyű vagyok. mert ha visszagondolok, olyan, mintha a víz alatt lettem volna. mélykék volt, mint a szemem, és azt hittem, az otthon. pedig nem volt levegő, csak nyomás, süllyedtem, a felszínt pedig alig láttam. minden homályos volt és tompa. pont mint egy rossz álom, ami az ébredés után is nyomot hagy benned. most meg lehetek virág, vagy egyenesen tűz. bármi, ami csak akarok. és én vagyok, igazából én vagyok. nem a szerelem. a szabadság. hogy nincs, ami korlátoz. kiteljesedhetek. adott nekem teret. nem érzem a falakat, csak hogy azt csinálhatom, amire tényleg vágyom, és akkor, amikor csak kívánom. és itt van ő, aki nem letör, hanem hisz bennem, és lát. azt adja, amit én adok magamból. tükör ő, ahogy megbecsül és én magamat. pedig folyton kerestelek. aztán egyszer csak nem. vagy nem úgy. mert igen, néha még ott a víz. a hullámok. mint most itt. érzed, ahogy kóstolgat? hogy azt gondolom, ott leszel. mert egy részem ezt kívánja. az az énem, aki először látott, a részem egészen. most is. ő nem felejt. és nem enged engem sem. minden, ami nem te voltál, csak átfolyt rajtam. ő egyszerre kötött meg bennem, és egyszerre emelt fel. szeretnék benne bízni. de néha nehéz, amikor épp gyűlöllek, mert olyankor azt gondolom, hogy már sosem fogok tudni senkiben igazán, hogy ezt elrontottad bennem. összetörted a szívemet. és közben tudod milyen makacs vagyok. kitartó. hogy ezt sosem hagynám. még neked sem. és vitatkozok magammal, de a mosolya megnyugtat. itt van bennem a megoldás, itt van bennem a gyógyulás is. és az elengedés. félni már nem félek. jöhet bármi. nem nagy szavak és dobálózás, hanem csak tudom. mosolygok, mert süt a nap, és a szívem dobog, és sokkal több van bennem, mint gondoltam. őt nem rémiszti meg. engem sem. nem gyötör vele. és én sem magamat. én abba a dobozba nem illek, amibe beleraktál. szerettem volna, kitölteni, illeszkedni, felvenni az alakját, csak azért, hogy neked jó legyen. de nekem nem volt jó. sosem volt jó. nem azért ragaszkodtam hozzád, mert jó volt. most te vagy minden szereplő a filmben, amit nézek. minden dal, amit csak hallok. kísértesz, amikor a Holdra pillantok. de egyedül vagyok. nélküled. vagy mással. nemsoká itt a születésnapod. én akkor máshol leszek. most is máshol vagyok. el sem hinnéd, ha látnád. bárcsak. azt hiszem, már nem vagy olyan fontos nekem, csak szeretném. és tudja, hogy érjen hozzám, és amikor elveszi az eszemet, amikor már nincsenek hangok vagy fények, én csak égek. magamon kívül lobbanok egyet, aztán lobogok, és nem is a kezeim, hanem a lángok ölelik. azt mondta, hogy így még senkit. ilyet még senkivel. ilyen még senki. igazat mondott. hatalmasak voltak a pupillái.
1 note
·
View note