Hogy mennyire bíztam benned? Meséltem neked a családomról…

Hetek óta azon gondolkozom, hogy én hol rontottam el...

nem bíztam benned

nem kerestelek elégszer

kimutattam az érzéseimet

bocsánatot kértem mikor Te bántottál

nem létezett számomra más rajtad kívül

Mi volt az ok, amiért nem kellettem?

Én bíztam benned..DE..ugyan olyan vagy mint a többi...

Tudod…

A csillagokat lehozhattam volna az égről, akkor sem lettem volna elég neked.

Önző vagy…

Az összes szeretetemet elfogadtad és kihasználtál…kihasználtad, hogy én láttam benned a jót…láttam, hogy ki is lehetnél te.

Gondoltam majd én leszek az aki miatt jobb ember leszel hisz erről szólnak a kapcsolatok:visszük előre a másikat és segítünk egymásnak, hogy jobb emberek legyünk…..

De te mégis lehúztál engem, tönkretettél de én ennek ellenére is győzködtem magam és a körülöttem lévőket akik csak a fejüket fogták, hogy te nem ilyen vagy…

Kifogásokat kerestem helyetted, hogy mit miért csináltál, hogy mi az oka annak, hogy bántasz, hogy hazudsz

Milliószor elsétálhattam volna… el is kellett volna de én bíztam benned… bíztam BENNÜNK. Hiba volt

Sok mindent köszönhetek is neked ez igaz..

Sok mindent tanítottál nekem, jobban megismertem magam és azt, hogy milyen erős is vagyok

Azt is megtanultam, hogy nem elég a szeretet hiába van bennünk rengeteg

A fejemben már ezt egy ideje tudtam de a szívemnek mégis több idő kellett ,hogy fájjon, fájjon addig ameddig nem fáj már…

Tőlem neked

Bíztam benned

Hittem neked

Annyit elértünk

Egymásról mindig lekéstünk

Szeretni akartalak

Mégis becsaptalak

Magamtól nem védtelek

Voltak álmatlan éjjelek

A csatát elvesztettem

És a vereséget elszenvedtem

Elvesztettem őt, már nem kötődik hozzám annyira, már nincs szüksége rám az alváshoz sem. Már nem hiányzom neki annyira. Ez, ez a 2 hónapos csoda amit adott felbecsülhetetlen érték volt. Már akkor tudtam hogy nem fogom soha látni, mikor bele kezdtünk ebbe. 286 kilométer, lehetetlen. Bíztam benne, reménykedtem hogy ő lesz életem nője és boldoggá tesz sanyarú életem végéig, de nem lehet. Nekem ez nem jár. Furcsa is lett volna ha járna. Itt vagyok, 19 évesen és még egy boldog kapcsolatom nem volt, erre jött ő és mesebeli boldogságot hozna az életembe de messze van. És eljátszom a bunkót, a flegmát hogy ne nekem kelljen le írnom neki majd azt hogy:”viszlát”. Nem szeretnék elbúcsúzni, de csak idő vesztegetés vagyok neki. Egy ártatlan lábtörlő amibe törli a mocskot amit másik rádobáltak. Meghallgattam minden gondját, segítettem a lelki nyugalmát, aztán mehetek. Mennem kell. Nem maradhatok. Más más szerepet töltünk be egymás életében, és ezt te nem látod. Én egy megálló vagyok, te pedig az otthonom. Nekem csak 2 hónap járt, ennyi idő alatt virágzott el szerelmünk, de miattad tanultam meg azt, vagy inkább észrevettem azt, hogy a száraz virágszirmok is gyönyörűek. Szép emlékeim vannak rólad, rólunk. Az éjszakák amiken csak szeretkeztünk, azok amelyen sírtunk, vagy akár azok amiket végig nevettünk. Színes voltam melletted, most pedig szürke. Elszürkültem a félelemtől, most meg már így szürkén nem is tetszem. Nem írhatok neked, bele szakad a szívem a gondolatba is, hogy el kell hagyjalak téged. De élned kell, most kezdődik az életed. Most leszel igazán ember. Nem tudok elbúcsúzni, örök szégyen foltom marad.. túl fontos vagy nekem ahhoz hogy elbúcsúzzak, már így is könnyek potyognak mackómra amin fekszem. De még mennyi..mindegyikben ott vagy. Az összes könnycsepp egy szép emlékünk. Gyönyörű vagy, édesméz. Ha ezt olvasod hidd el hogy az vagy, most is! Mindig is! Ne foglalkozz a külvilággal. Magaddal foglalkozz. Csak magaddal, legyél önző! Mert te vagy maga a példa a tökéletességre. Az egyetlen tökéletes nő, akivel találkoztam, te vagy. Semmi hiba nincs benned. Készen állnék most is feleségül venni téged. De nem lehet, tovább kell állnod és ez így helyes. Én voltam a híd ami átsegített téged, és ez így volt szép.

Köszönök mindent Lili! Te vagy nekem az igazi! ❤️‍🩹

Látod mivé lettünk.

Titkok és ferdítések vágják tovább kötelékünk fonalát.

Elrontottam, túlságosan bíztam benned és a szerelmünkben.

Most a padlóról mosom fel összetört szívem darabjait.

Mosom és mosom de Te a koszos cipőddel újra és újra és újra összejárod.

Nem vagy már itt, de nem csak testileg tűnsz el.

Rád nézek, azt hiszed ragyog a szemed, de közben meg úgy kopik ki belőled minden, hogy észre sem veszed.

Azt hiszed ez, amibe kapaszkodni kell, majd kiderül mi lesz a vége, addig menekülsz előlem is, de rossz helyen kopogtatsz.

Rossz emberek karjaiban próbálsz nyugalomra lelni.

Tépj darabokra, az utolsó kis szikrát is oltsd ki belőlem, hagyd hogy engem is beszippantson a Te sötétséged.

Nélküled sosem létezett fény, hát taszíts a lehető legnagyobb sötétségbe!

De Kedvesem! Akármilyen sötétség lesz úrrá bennünk, ne feledd, hogy én az Otthonod és a békéd leszek a legnagyobb viharban is!

Tűz

Mikor elsőnek találkoztunk, úgy éreztem, soha többet nem akarok más közelében lenni. Megfogott benned az a tűz, ami bennem már kihúnyóban volt és bíztam abban, te majd újra erdőket felégető tüzet gyújtasz bennem. De mégis hogyan tudnám szavakba önteni ezt a hatalmas, mindent elsöprő vihart, amit a szívemben okoztál? Mindig is úgy gondoltam, elég jól bánok a szavakkal erre a megérkezésed óta probálom kiírni a csalódottságot, a haragot, a fájdalmat a szívemből. Olyan helyzetben tettél meg engem főszereplőnek, amit még a nézői sorból sem tudnék megérteni, nem hogy el is játszam a szerepet. Itt hagytál, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád. Hát nem látod a füstöt? Lángol a szívem és lassan porrá ég a testem. Beborít mindent a hamu. Csókod enyhítő víz lenne számomra. Ne hagyj megsemmisülni a saját gondolataim által.

-Angel

Fájdalom, hazugság, szerelem, elvesztés....

Ezek a szavak kavarognak bennem. Talán így könnyebb lesz elmondanom mindent. Már nem vagyok ugyan az az ember. Végig hittem benned még a legelső jel után is, ott az állatkertben kezdődött el mikor megláttam a telefonod kijelzőjén a képet holott az én képem volt kint, S a szemembe hazuttad, a lányok miatt van mert hiányzik nekik. Meggyőztél, mert vakon szerettelek. Aztán mikor egy alkalommal videó chat közben meglengetted, előttem a telefonod, ismét lebuktál, S kivert a víz is... Akkor még nem sejtettem hogy mi ment a hátam mögött. Csak azt tudtam beszélgettek győzködtél, hogy higyjek neked. S én elhittem még akkor is vele telefonáltál, mikor velem voltál videó chatben S leolvastam, a szádról a szavakat. Igen fájt, rohadtul fájt. Aztán a többi pixel nő... Mind a szemem előtt de kihasznaltad azt hogy mit érzek és hogy úgy se hagyna ott mert szeret téged. Valóban féltem. "Szeretlek" "Te vagy a mindenem" "Hiányzol" emlékszem minden egyes gyönyörű pillanatra is. Mindig mikor érezted, vagy olyat tettél amit nem kellett volna mindig szenvedélyesen csavartad, a szavaid innen jöttem rá mindig hogy valami rossz dolgot csináltál mint egy gyerek. S azt mondod nem ismerlek? Sokszor éltem át a fájdalmat és mindig a megbocsátás a megértés volt bennem S nem a harag mert tudtam milyen vagy. Fura mi? "Minnél jobban fáj és éget annál közelebb van a szerelmed" az egyik kedvenc és elgondolkodtató idézetem. Majd mikor szülinapozni voltunk és a telefonodba bele néztem..... A mai napig megvannak a képek és ma is elolvastam a sorokat újra, és újra... és újra.... Majd mikor mondtam neked mikor vissza vittük az ugráló várat mert láttad rajtam reggel hogy valami baj van akkor is hozzá küldtelek, S te nem mentél emlékszel mit mondtam neked akkor? Emlékszel? Meddig fog ez tartani életem végéig úgy kell élnem hogy vele kavarsz? Menj akkor engem pedig hagyj békén. S nem első eset volt pont egy évvel ezelőtt ugyan ez volt egy hétig nem beszéltünk szenvedtem pedig mocskos mód. Majd éjjel jött az üzenet hirtelen a semmiből "Tudom hogy nem érdekel, de nem zuhant le a gép, leszálltam." Folytak a könnyeim örömömben hogy nincs baj és hogy jól vagy még akkor sem magamra gondoltam pedig akkor már napok óta egy falat nem ment le a torkomon csak te. Aztán elkezdődött valami megint szép lassan. Türelmes voltam, vágytam arra hogy megtudod képes vagy e a dolgokra, képes vagy e arra hogy elfogadj két gyermekkel. De te azt mondtad nekem így fogadsz el velük együtt. Barátokat vesztettem el egyetlen vakon követett szavadra, hazudtam nekik majd hálából mert bíztam benne egy csapásra bemocskolt, mert lövésük sem volt és nincs is a mai napig az igazságról, egy olyan kép maradt bennük hogy egy hazug számító nő vagyok, tartottam a hátam miattad mert fontosabb voltál mindig nekem. És azóta ez a tüske benned maradt jó mélyen még mindig. Meg se hallgattál nem is érdekelt és ha mondtam bármit is "mesének" vélted hazugságnak...... Majd mikor minden egyenes lett volna..... Erről nem tudok beszélni....Felejteni akarom..... Ez dobta fel nálam az í-re a pontot. Aztán amikor az exed azt a hihetetlen monológot írta le nekem meg a gyűrűről... Azt nem modtad el neki igaz hogy te miket mondtál rólla mennyire gebe és hogy a szex is milyen szar vele... Unalmas nő és hogy eleged van belőlle mert folyamat csak zaklat nem te keresed őt.... Ezeket nem mi? Gondoltam.... A gyűrűt tudtam és eszembe jutott mikor nekem tetted fel a kérdést majd röhögtél hogy csak teszt volt.... Íme itt van minden fájdalmam, íme itt van mit elnyomtam magamban, íme hogy lásd. Mennyi türelem, megértés és szeretet volt ebben amit sosem adtam meg senkinek soha mert önző voltam mindig csak a saját érdekeim vezéreltek. Azt hittem ez más lesz, azt hittem ha a múlt hibáiból tanulva másképp állok egy olyan férfihoz aki életem szerelme működni fog még a távolság ellenére is. Szeretném ha ez csak egy rossz álom lenne... Szeretném ha elfeledtetnéd velem.... Gondolkodtam, rengeteget gondolkodtam... Most is azt teszem, amit írtam neked azon gondolkodj el. Vagy ő vagy én. Aztán beszélgethetünk mert van miről.

Pörgött az agyam, de mindig bíztam benned,

most már mindketten tudjuk, el kellett menned!

Nem vagyok hibátlan, de mindenem a tiéd volt,

öleltelek,óvtalak, minden dal rólunk szólt!

Nem tudok másra nézni, de most már rád sem,

én vagyok a hibás?! Pedig te voltál álszent!

Hazudtál a szemembe, hogy minden rendben velem,

hazudtál mindenről elvetted az eszem!

Nem rád vagyok dühös, hanem inkább magamra,

hogy hagytam,hogy a szívemet szakítsad több darabra.

Ilyenkor csak az fájó, hogy én mindent megtettem,

de tudnod kell, veled együtt minden kincsem elvesztettem!

Könnyű azt mondani,hogy megbántam,fel a fejjel,

könnyű azt mondani,hogy a múltat engedd el!

Mától végleg, az új utam keresem,

mert tudom magamban soha többé szerelem!

Ez nem tini szerelem volt, sokkal több annál,

de majd visszakapod egyszer amit nekem adtál!

itt komoly dolgok voltak, terveztünk család,gyerek,

házasság,nyaralás, kérted hogy a férjed legyek!

Tartottam a hátam a világgal szemben,

csak hogy kettőnk között legyen, tényleg minden rendben!

Elmondtam a titkaim, elárultam a gyengém,

de megköszönöm neked, hogy megtanultam a leckém!

Szerettük egymást, azt hittem örökre így lesz,

Tanulj a hibámból, látod így veszítesz!

Megmérgezett a szerelem, nem voltam józan,

felcsendül a lelkemben az utolsó szólam!

Búcsúzni jöttem, ebben a zenében,

pedig azt hittem úgy lesz minden,mint a mesékben!

Mondanám hogy hagyj! De a picsába szeretem!!

Hiába tudom magamban soha többé szerelem...

Az igaz szerelem nem az, ha minden nap mondod,

nem arról szól, hogy a képét magadnál hordod!

Hogy mennyit vagytok együtt vagy külön, nem az a lényeg,

véget ért a nyár, itt az ideje a télnek!

Vittem mindig virágot,azt hittem ez még divat,

ironikus,hogy akit szeretek ő az aki megsirat!

Minden kiszáradt faágról hullanak a levelek,

el kell fogadnom nem vagy többé, ég veled...💔

Tényleg sajnálom hogy meggondolatlan voltam. Tudod, én sem tudom miért zaklattalak folyton ilyen kérdésekkel. De valószínűleg leginkább azért is mert bár azt mutatom hogy mennyire tisztában vagyok az értékeimmel és a kinézetemmel meg úgy mindennel , mégsem teljesen így van. Sokszor nehezen hiszem el hogy szeretne úgy tényleg bárki is. A családomon kívül nem volt még olyan ember akinek a szeretetében velem szemben ne kételkedtem volna, de néha az övékben is. Rajtad keresztül akartam táplálni a hiúságom és nárcizmusom. Megtalálni a választ a kérdésre. Nem arra hogy mit érzel irántam. Hanem arra a kérdésre hogy miért maradtam melletted. Miért vagy ilyen fontos nekem. Azt hiszem azért mert különlegesnek érezhetem magamat veled. Különlegesek voltak a percek és másodperc töredékek. A mosolyod, nevetésed , mindened. Különösen érzem magam veled néha, és igen, egyrészt magam miatt akarlak/akartalak magam mellett tudni még nagyon sokáig. Nem volt annyi időnk hogy teljesen megismerj , nekem pedig nem volt elég időm a viselkedésedet tanulmányozni, csak a beszédedet, a gondolataidat. Szerettem volna hogy mindkettőnknek jó legyen valahogy. Az elején, még három éve azt éreztem hogy ez egy csodálatos kapcsolat kezdete lehet, de talán kicsit többet is. Azért mert figyeltél rám és én ehhez annyira nem voltam hozzászokva hogy figyelnek rám. Én mindig csak a háttérbe húzódó szürke leány voltam, aki egyedül játszik a focipályán. De jöttél te és megnyiltál , és meg tudtam nyílni neked egyből. Feltétel nélkül bíztam benned az első beszélgetésünktől kezdve. Szükségem lenne arra a hallgatóságra akit én jelentettem neked, de én nem tudok úgy megnyílni másnak sajnos. Ez köztünk oda vissza alapon sosem működne, mert fontosabb vagy nekem magamnál. Kivéve ezt az időt míg lent voltál. Akkor tényleg önző voltam. És tényleg sajnálom, de egyszerűen nem bírtam ki hogy ne találkozzunk. Nem tudtam megbékélni a tudattal hogy fél órányira vagy tőlem és nem ölelhetlek meg újra. Sajnálom az évek során okozott fájdalmakat. Nem búcsúzkodom, de igyekszem nem felkeresni téged ha így szeretnéd. Csak tudd kérlek, hogy ha meggondolnád magad, 40 év múlva is ugyan úgy vissza várlak mint ma vagy holnap.

Technikai gondok, két bukás, dupla kiesés - Továbbra sem a kedvence Jerez Farkas Kevinnek

Farkas Kevin balszerencsés JuniorGP-n történő bemutatkozását követően a múlt hétvégén ismét pályára gurult, ezúttal Jerezben, a Red Bull Rookies Cup-sorozat szezonnyitóján. A HUMDA által is támogatott 17 éves motoros ezúttal ott lehetett mindkét futamon a rajtrácson, ám a kockás zászlót egyszer sem láthatta meg. A fiatal tehetségnek sok ideje nincs a búslakodásra, hiszen már Portugália felé vette az irányt, ahol a hétvégén szeretné megszerezni első pontjait, a JuniorGP második versenyhétvégéjén. A Hungarian Motorsport Academy (HUMDA) támogatottja, a 17 éves Farkas Kevin – aki 2024-ben igazolt a H-Moto UNI Győr Team csapatához – idén a juniorok között húzza majd a gázt, és egy nagyon peches bemutatkozó-versenyt követően a múlt hétvégén folytatta a szereplését. Ezúttal azonban nem a JuniorGP mezőnyében állt rajthoz, hanem Jerezben, a MotoGP előszobájának számító Red Bull Rookies Cup-sorozatban. Noha Jerez nem tartozik Kevin kedvenc pályái közé, mégis abban bízott, hogy a spanyol pályán végre megszerzi idei első pontjait. Ám ezúttal sem volt sok szerencséje, ugyanis az időmérő előtt megadta magát a motorblokkja, így egy tartalékmotorral folytathatta a hétvégét. Az időmérőn a 21. rajtkockát szerezte meg, majd mindkét futamon a jó rajtot és a komoly előretörést követően bukott, így ismét pont nélkül zárt. „Nehéz bármilyen pozitívumot mondanom erről a hétvégéről. Pedig az első szabadedzésen szinte minden rendben volt, ekkor azt éreztem, ez a hétvége akár az enyém is lehet. Aztán a második tréningen leállt a motorblokk, és egyszerűen nem volt arra idő, hogy az időmérő előtt blokkot cseréljünk, így egy számomra teljesen idegen, nem hozzám beállított motorral kezdtem meg a kvalifikációt. https://csajokamotoron.hu/a-hetvegi-misanoi-futamon-mutatkozik-be-a-juniorgp-ben-farkas-kevin Egészen az utolsó körig ismerkedtem a géppel, majd nekifutottam a gyors körömnek. Sajnos a pálya második szakaszán valaki az ideális íven nézelődött, így nem jött össze a várt köridő, és a 21. rajtkocka lett az enyém. Ami egy kis reményt adott a versenyekre, hogy a tempóm nem volt rossz. Az első futamon jól rajtoltam, a köridők alapján TOP10-es tempóra voltam képes, aminek köszönhetően fokozatosan jöttem fel a mezőnyben. Sajnos azonban egy vízátfolyáson eldobtam a motort, így kiestem. Abban bíztam, hogy a második futamon elkerül a balszerencse… Hiába sikerült felmelegítenem a Pirelliket, hiába rajtoltam megint jól, és előztem le sorban a vetélytársaimat, hátulról belém jöttek, így a sóderágyban zártam a versenyt. Nagyon remélem, hogy ezzel a két versenyhétvégével letudtam az idei pechadagomat” – fogalmazott letörten Kevin, aki sokáig nem szomorkodhat, hiszen ezen a hétvégén már Estorilban, a JuniorGP mezőnyében áll rajthoz. A Hungarian Motorsport Academy utánpótlásnevelési rendszert a Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. hozta létre és működteti. Fotó: Gold & Goose/Red Bull Content Pool Read the full article

#1 Milo Elden pt3

Fogalmam sincs hogyan, de sikerül eltalálnia a Napot és ezzel az egyik farkas nyílsebesen a lebukó nap után ugrik. A nappal eltűnik és csak az éjszaka marad, egy darabig. A Nap nélkül a Hold sem bírja sokáig és a rá éhező farkas lihegve közeledik. Már nincs menekvés. Nincs b terv. Nincs semmi más, csak a halál. Vagyis csak lenne, mert a végét sosem várom meg, mindig felriadok a farkas lihegésére a leterített testem előtt. Utálom ezt a fajta tehetetlenséget. Hogy egyáltalán nem vágytam erre a sorsfordító szerepre, mégis a mi halálunkkal következik be a Nagy csata. De még nem tartunk itt. Az életem még koránt sem jár a vége felé, pedig nem is olyan régen még azt gondoltam, hogy elfogok pusztulni, bár nem a farkasok által. A Sol-al közös életünkben bekövetkezett egy olyan időszak, amikor ő úgy döntött, hogy elhagyja az istenek világát és Midgardba jön. Nem tartottam vissza őt, sokan cselekedtek már hozzá hasonlóan és azt gondoltam ez lesz neki a legjobb. Neki talán élete legszebb része volt a Midgardban töltött időszak, mert önfeledt boldog volt és ennél kívánni sem akarhattam volna neki többet. Csakhogy abban a pillanatban ahogy ő elhagyta a helyét és nekem kellett volna irányítanom mindent, amit azelőtt ketten tettünk, szépen apránként elkezdtem legyengülni. Tudom nagyon betegesen hangzik, de ha ő nem volt mellettem szabályosan rosszul éreztem magam és betegnek. Nagyon betegnek. Már nem én vezettem a Hold szekerét, hanem az vezetett engem egyik napról a másikra, amikor már csak arra voltam képes, hogy nekidőlve a karjaim támasszam és úgy vezessem a lovakat. Bár az már nem is igazán vezetés volt, csak gyönge tartás. Sápadt voltam és hideg, nem beszélve a hangulatomról, ami szintén borús volt s, reménytelen a sorsomat illetően. Ha Heimdallr nincs és nem hozza vissza Sol-t, hát biztosan, hogy idejekorán a farkasok eledele lettem volna. Persze, hogy nem volt boldog amiért vissza kellett jönnie, nem kellett kimondania én magamtól is éreztem mennyire meghasadt a szíve. A jelenlétének köszönhetően hamar visszatért belém az „élet” és mintha nyoma se lett volna sanyarú sorsomnak úgy villogtam, mint egy újszülött csillag az égen. Az éjszakák se voltak már olyan fagyosak és a megújult erővel sikerült eltűnni a farkasok szeme elől. Legalábbis ezt gondoltuk. Sol megértette velem, hogy ő már nem képes rettegésben élni és vígan végezni a feladatát s, menekülni az üldözőinktől, békére vágyott, egy normális életre. Arra a normális életre, amit megélhettünk volna, mint a többi isten, hogyha nem veszik el tőlünk a lehetőséget. Én pedig nem akartam olyan lenni, mint a többiek. Nem akartam Sol és az álmai útjába állni, ezért beadtam a derekam és amikor elhatározta, hogy Midgardba akar menni, vele tartottam. Nélküle nem várt volna rám más, csak a pusztulás és akármennyire is nehéz bevallani én szeretek élni, függetlenül attól, hogy a halálomat már rég megjósolták. Először egy kicsit tehetetlennek éreztem magam Midgardban, nem igazán találtam meg a saját helyemet, nem tudtam miként kellene viselkednem a midgardiakkal, de türelemmel és némi odafigyeléssel minden sikerült. A midgardiak elég egyszerűek. Őket kevés dolog érdekli és ami igen, az egy kis pénzzel könnyen megoldható. Neked pedig, mint istennek csak az a dolgod, hogy megpróbálsz hatni rájuk, ha hinni és bízni kezdenek benned, akkor már nyert ügyed van. Egy éve történt, hogy Sol-al létrehoztunk egy lovardát az osloi Grünerløkka egyik hatalmas telkén, ami ott állt pusztán és kihasználatlanul egy olyan öregember kezében, aki már nem volt képes megbirkózni ekkora nagy feladattal. Így hát létrehoztunk egy kis csodát, egy menedéket Midgardban, ahol Sol és én is azzal foglalkozhattam, amivel igazán szerettem. A piszkos munka részét Sol-ra bíztam, én nem igazán éreztem magam alkalmasnak arra, hogy az embereket tanítsam, hát még szót érteni velük.

gyöngék, gyávák, bolondok mindaketten,

nem bíztam benned eléggé, s te bennem;

a legnagyobb jó voltál életemben

és most mégis a kevésért siratlak:

minden kincs a kezdete volt csak annak,

mit bűneim benned eltékozoltak

— a huszonhatodik év, 72. a kezdete volt csak..., szabó lőrinc

“Lezárás”

Kaptam egy könyvet nagynénimtől,beleolvastam az első fejezetbe és egyből te jutottál eszembe.. Te akit annyira nagyon szerettem,és annyira nagyon bíztam benned.. Hogy talán ha átbeszéljük az egészet,nem támadlak és tudok olvasni a sorok között most nem így állunk.. Az egyik legfontosabb ember voltal az életembe.. Hiába nem beszélünk most is te tudsz rólam mindent is!

1,5 év ennyi kellett ahhoz,hogy lezárjam magamba a dolgokat és boldogan tekintsek rátok.. Nem érzek már semmit,se haragot se csalódottságot.

Megbocsátottam nektek és magamnak is.. Hisz mindig azt mutatjuk kifelé ami belül van.. Vannak elvarratlan szálak fel nem tett kérdések a sok “miért” amire már sose lesznek válaszok.. De végre eljutottam oda hogy letegyem ezt a mázsás súlyt és ne haraggal gondoljak a dologra.. Lezártam és elengedtem a dolgot.. Talán màr beszélni is tudnék róla,eddig nem tettem senkivel.. 💜

Home #1

Hazaköltöztem, bizonytalan időre. Ez egyben leírást ad, hogyan érzem itt magam.

Régen blogoltam, 2016-ban utoljára g-portálon és imádtam. 2011-2012-ben kezdtem macskás tartalmakkal, majd ahogy nőttem alakult át személyessé. A gondolataimat, mélyebb tartalmakat posztoltam. Kiépítettem egy kedves kis közösséget és nem emlékszem arra, érdekelt-e hányan és kik olvassák. Hiszen így kezded, elkezdesz valamit gyártani, megmutatod a barátaidnak, ismerőseidnek, esetleg csoportokban hirdeted és megragadnak az olvasók. De minden rohamosan fejlődött. Nem csak a g-portálhoz hasonló oldalak lettek többen, az emberek is megváltoztak akik művelték. Ahogy én is. Ahogy teltek az évek, a szórakozásból és imádatból posztolt tartalmak a végükhöz értek és felváltotta a 13 éves énem a 18. Szükségem volt megértésre, rengeteg mindenen mentem keresztül és abban bíztam, oly szeretett platformomon majd ugyan úgy barátokra lelhetek, ahogy az felépült az évek során. Sajnos ezek a segélykiáltások nem értek célba. Sokszor elgondolkodtam, mi lett volna, ha akkor nem állok meg, csak átköltözöm egy népszerűbb felületre? Olyannyira a sötétben ülve ragadva éreztem magam, hogy becsuktam a szemem az egyetlen fényforrás előtt, amibe eddig hithűen bámultam.

"Ha nem is olvassa senki, nekem jót tesz, ha kiadom magamból."