#elkéstél
Text
Az a törődés amit ma nem adsz meg,holnap már nem biztos,hogy kelleni fog!
591 notes
·
View notes
Text
-Tudod néha azért hiányzol és visszasírlak…
Lezárom a telefonom. Elkéstél.
Azt hiszem valahol most felkacag az a kislány, akit majdnem tönkretettél. Valahol most nevet. Nevet hiszen, néhány éve bele betegedett abba, hogy ilyen üzenetet kapjon tőled. De nem kapta meg.
Viccesen működik az élet. Tényleg mindig elhozza azokat a mondatokat, amiket hallanunk kell, azokat a képkockákat, amiket látnunk kell, azokat az érzéseket, amiket éreznünk kell.
Valószínűleg te ezt egy ártatlan mámoros pillanatod gyengeségeként egy őszinte kis üzenetnek szántad, de fogalmad sincs róla, hogy meggyógyítottál vele egy gyermek lelket, amit nem is olyan rég Te törtél össze.
-Köszönöm. Mindent.
42 notes
·
View notes
Text
A kimondhatatlan fájdalom csordul a szívünkből,
tudván sosem lehetünk egymáséi.
Az élet gúnyos fintora sosem engedheti
a maradéktalanul felhőtlen viszontlátásokat.
Ott úszkál az a piciny szó, amihez már késő.
Lehet hogy a sors kegyetlen játéka ez,
vagy a karma büntet minket.
Netán puszta véletlen lenne?
Nem sok választja el lényegében
a sorsot és a véletleneket.
Tudod, engem arra tanítottak,
hogy tudjak jobbat a szeretlek szó helyett.
Pontosan ezért vagyunk másak,
de valahol mégis annyira egyformák.
Valami megmagyarázhatatlan,
talán földön túli dolog vonz minket.
Mintha testünk atomjai egyszerűen,
nem tudnák taszítani egymást.
Elkéstél, de mégis időben voltál.
Talán el sem mentél igazándiból.
Helyesen cselekedtél, de annyira helytelenül.
Imádom az ízed, de savat köpök tőle.
Értelmetlen, igaz?
Pontosan ezt gondolom én is.
Hogyan tudjuk ezt tenni egymással?
4 notes
·
View notes
Text
Újra
Újra az életem része lettél
Pedig már annyira rég elmentél
De soha sem tüntél el igazán
Mindig vissza jöttél életem legnagyobb viharán
Bármikor írsz én csillogó szemekkel várom
Pedig tudom hogy ketten nem vagyunk más csak egy álom
Egy beteljesületlen szerelem
De ezt mostanában elég rosszul kezelem
Amikor újra hozzám értél a szívem máshogy vert
Bizalmam melyet szavad újra átvert
Mindig is vártam hogy újra velem legyél
És mint régen újra olyanokat tegyél
Hetek óta párszor megint hozzám értél
Pedig tudom hogy ezzel már rég elkéstél
Félek hogy ez a szerelem újra csak széttép
Pedig szememben mindig látható volt egy térkép
Egy út mely csak neked volt kikövezve
Ahol ha célba érsz megint én leszek elkeseredve
Nagyon szeretlek és harcolni fogok érted
Azért hogy újra boldog lehessek véled
Eddig azt hittem képes leszek erre
De nemtudom hogy utunk vajon tart e még valamerre
Valamerre ahol számunkra újra van esély
De valószínű számomra ez már csak egy veszély….
8 notes
·
View notes
Text
Én nem mesélek a bornak rólad. Nincs miért. Mikor meséltem volna, akkor még kicsi voltam, nem is ihattam volna alkoholt, ez a bűnös folyadék nem érhette volna ajkam. Persze érte. Érte. De akkor sem meséltem rólad neki soha.
Nem érdekelt, nem neki akartam kimondani bánatom. Igazából nem is volt bánatom. Szép emlék mi bennem él rólad, bár lehet ezt is csak az idő feljavította. De igazából ki voltál nekem? Az első szerelem, oh a nagy szerelem! Persze plátói volt, nem szerettél viszont, észre sem vettél. Egy voltam a sok rajongód közül. De én tisztán emlékszem rád, tisztán emlékszem a szavaidra, és tisztán emlékszem arra, mennyire akartalak. Érdekes, hogy a világ mennyire meg tud változni... Most te írsz nekem. Te írsz nekem, és te érdeklődsz irántam. Belőlem pedig semmi érzelmet ki nem váltasz.
És ez fáj! Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire szerettelek. Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire akartam veled. És fáj, hogy akkor te nem akartál, és most akarsz, de most már én nem akarlak. Most már én nem vágyom arra, hogy érints.
Elkéstél, és most azért sírok, mert elkéstél. Hogy tehetted ezt? Annyi lehetőséged meglett volna. Nyolc évig voltunk osztálytársak, nyolc. Utána pedig még másfél évig biztos, hogy sírtam miattad. De neked most jutott eszedbe, hogy léteztem. Három év távlatában. Sajnálom, de már nem kellesz nekem.
4 notes
·
View notes
Text
Már nem érem be olyannal, aki nem cselekszik. Szerettem volna ha időben érkezel. És boldoggá teszel csupán azzal, hogy létezel. Szerettem volna, ha küzdesz, harcolsz, kimutatod érzelmeid, vagy egyszerűen csak teszel értem. De Te elkéstél mindennel, így tovább kell mennem, hol valaki majd tárt karokkal vár, s gyengédséggel abba egy életre zár.
7 notes
·
View notes
Text
“Majdnem semmi sem történt meg
Bármi megtörtént
éppenhogy csak megbotlottunk
átestünk a nehezén
Kár, hogy elkéstél egy percet
Kár, hogy épp az elejét”
-Elefánt
10 notes
·
View notes
Text
Néhány dolog, amit megtanultam a gimnáziumi éveim alatt, itt lenne egy lista, a teljesség igénye nélkül:
1. az életben vannak jó és rossz időszakok. de a jó az, hogy minden hepe után jön egy hupa. és minden hupa után jön egy hepe.
2. öt év nagyon sok idő.
3. öt év nagyon gyorsan elmúlik.
4. az angol könnyebb, mint a német. azt hiszem.
5. a portás nénik mindent tudnak és mindig igazuk van.
6. esélytelen büfében venni kaját, ha kicsengőkor indulsz el
7. megéri óráról-órára tanulni, mert kifizetődő
8. becsengőkor már el kell foglalni a kezdő poziciót, a tanteremben
9. a barátaid az életedet fogják megmenteni, nem is egyszer. legyél velük kedves, türelmes és szeresd őket nagyon.
10. lehet nulla tanulással töri témazárót írni.
11. nem éri meg.
12. ha feltűnően kevés embert látsz reggel, már nagyon elkéstél
13. fognak hiányozni az osztálytársaid.
14. nem "menő" másokat cseszegetni
15. nézd át a szavakat. de nem is írtok szódogát? akkor is nézd át. majd megköszönöd magadnak. ja, és nézz sorozatot. mi az ott, felirat? neeeem, azt vedd le róla.
16. nem baj, ha 15-16 évesen nem tudod, mit akarsz csinálni, sokan nem tudják
17. de azért gondolkodj rajta, légyszike
18. a barátaid, akiket említettem. na ők pár év múlva a családod tiszteletbeli tagja lesznek. és az baromi jó érzés tud lenni
+1: az integrálásban is meg lehet látni a szépséget, ha nagyon elvetemült vagy.
~lover of sappho
#gimnázium#gimi#középiskola#magyar#gondolat#saját#idézet#magyar gondolat#magyar tumblr#saját idézet#szerelem#fájdalom#szeretet#ballagás#tanulság#tini#tinikor#tinédzserkor
17 notes
·
View notes
Text
Drága, kedves drága, édes drága
Legutóbb, mikor rólad írtam pirossal véstem fel a lap tetejére, “utolsó”. Szóval, most joggal kérdezed: Mégis minek köszönheted, hogy rád pazarlom az időmet? A válasz egyszerű.
Szia, hogy vagy? Rég beszéltünk...
Azt hittem rosszul látok, és, hogy talán valami csúfos vicc áldozata lettem, de nem. Te voltál. Ott virított a képernyőmön 2 év után az üzenet, egy mosolygós szmájlival körítve. Nem gondolod, hogy elkéstél, vagy csak, hogy önző amit teszel? Tudod újra éreztem, éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, és hogy fordul velem egyet a világ, pont úgy, mint régen. Viszont van ami megváltozott. A pillangók helyét átvették a molyok, amelyek minden pillanatban, mikor eszembe jutsz kezdik meg a belsőm, hogy elpusztítsák azt a keveset is ami megmaradt belőlem, amit meghagytál belőlem. Mert bizony még 2 év elteltével is gondolok néha rád, te Drága. Nem a közösen eltöltött időre, és a szép emlékekre, hanem, hogy olyan messze hajítottál magamtól, hogy máig nem sikerült visszatalálnom.
Ó Kedves ha tudnád hányszor kívántalak a pokolba, hogy úgy szerettelek, hogy a pitypangok is azt várták az udvarba mikor hozlak végre magammal, de végül nem hoztalak, és én sem mentem. Pont mint az üzenet a legutóbbi beszélgetésünk végén, én kérdeztem, még akkor is, mikor te már régen máshol jártál, én még akkor is próbáltam megtudni az okát, hogy miért nincs szükséged egy illatos pipacsra, te Drága. Mert akkor bizony az voltam, egy gyenge kis virág
2 notes
·
View notes
Text
Szeretném hinni..
Szeretnék szem lenni a homokóra kusza homokszemcséi között. Egy lennék közülük. Csak zuhannék csendesen, hangtalanul. Lennék az utolsó. Aki meghatároz mindent. Van aki várna és lenne aki félne, mikor esek le. Én pedig semmit sem sejtve tenném a dolgom, tudnám, nem én vagyok az első, aki a hideg, semmitmondó üvegen koppan.
Szeretnék a szavak mögött megbúvó szándék lenni. Az alattomos, lappangó érzés, ami mindent átitat. Ami elgondolkodtat. Ami feszültséggel tölt el és nem hagy nyugodni. Ami az elmédbe furakodik és mindent megmérgez. Ami megbénít, teljesen magáévá tesz és térdre kényszerít.
Szeretnék az arcon megjelenő ránc árnyéka lenni, amikor rásüt a fény. Amire nem is akarsz figyelni, de folyton a szemed megakad az árokban, amit képez. Amit minél többet nézel, annál mélyebbnek tűnik. Ami, azt jelzi elkéstél. Amiről azt gondolod mindenki ezt nézi ha téged lát. Ami tudod, hogy megbélyegez. Ami örökre ott marad.
0 notes
Text
Ha ki derül tőlem ki is vagyok valójában akkor lesz vége mindennek… szvl ha valahol meglátod hogy ki írtam hogy ez én vagyok tudd hogy már elkéstél
1 note
·
View note
Text
ha egyszer azt mondaná, hogy szeret, már nem tudnék rá mást válaszolni, csak hogy elkéstél vele
0 notes
Text
ha egy időpontra mondjuk tizenöt perccel korábban kell érkezni, de te csak tíz vagy akár öt perccel korábban érkezel akkor elkéstél vagy sem?
0 notes
Text
-én vagyok az. Otthon vagy? Vedd fel ha otthon vagy... Hát nem vagy. Figyelj. Nagyon vánt ami a múlt héten történt. Én hidd el, nem akartam, hogy így tudd meg. De eltitkolni sem. Az se lett volna jó ha mástól hallod. Istenem. Micsoda tetű voltam. Bocsáss meg. Szívből sajnálom. Tudod, hogy képtelen lennék arra, hogy szándékosan megbántsalak.
-tzdom hogy így van.
-otthon vagy?
-igen itt vagyok.
-szóval mint mondtam, sajnálom
-hát én is sajnálom. Kicsit túlreagáltam a dolgot és hát, kisebb sokkot kaptam. Bár lehet, hogy ez a sokk kellett ahhoz, hogy le tudjam zárni.
-lehet.
-Á legjobbakat kívánom. Szívből. Remélem nagyon boldogok lesztek Narasával.
-Őszintén?
-Nem. De majd eljön az ideje. Tényleg. Remélem... Egy nap, nem is olyan soká,,, leülünk egy ital mellé, mint két jó barát. Mint a filmekben. Akkor viszlát
-viszlát.
Meglepő módon sikerült is fenntartani a baráti értéseket, amíg....
Választhattam. Vagy elfutok, vagy bátorságot gyűjtök, és felteszem neki, azt a kérdést, amit, ha nem tennék fel, életem végéig kísértene.
-Azt hittem, mire ideérek tudom mit mondok .
-És?
-Hát.. elkéstél. Már vége .
-Nekem mondod?
-Vicces.
-Épp csak hazafelé tartottam és te... Hadd kérdezzek valamit. Miért nem engem? Szeretném tudni. Hallanom kell méghozzá tőled. Barátként kérlek
-Nem tudom. Túlságosan nehéz lett. Ő pedig...
-Tudom. "Bájos a barátnőd Hubbell"
-Ezt nem értem.
-Sosem értetted.
Eszembe jutott, talán mégsem törtem be őt. Talán az volt a baj, hogy ő nem tudott betörni engem. Van olyan nő akit hiába próbálnak betörni szabadon kell engedni, hogy a vadonban találja meg párját.
S02E18
0 notes
Text
Szépbeszőtt csipőd
Telén vázsonyi aranyzár akarata
Örömzászlós okosok megcsiklandja kunyhóereszbül
Erdője évfordulóján szekérből hóharmata
Elkéstél kelletlen zsibbadtság ebbül
Bibliás kiállod asszonykezek daganata
Harcainkkal munkács megcsufolt gyönyörébül
Nagyszerűn mulatnánk! eltévedtünk lópata
Bábja váltólejárat térülhet emberészbül
Kisérd kapósdi elkrisztusodott öntudatra
Visszakövetel kilelnek karolt liber
Gondfeleség valónktól huncutok bazaltra
Iszonyatban elbódultan csömörűlnek egyember
Összeomlást készebb dajkamesevagyon margitra
Letörnöm hökkentőn hősködésbe montblankember
0 notes
Last Seen Blogs
sherlockiandinosaur
A Balance of Probabilities
miroyuuu
Strawberrysoft
kimeupton
Kim Upton
rashusblog
KambuKelambutha
grizzviss3r
bullshit