Last Seen Blogs
Text
Régen csak néztelek mint ember az embert,
Már akkor irigyeltem azt ki téged akkor megnyert.
Nem voltál más számomra még csak egy idegen,
Közös tekintetünk mégis olyan volt mint a filmeken.
Álmodoztam màr akkor rólunk,
Pedig nem lehetett rózsaszínköd nálunk.
Megvolt a saját életed a családoddal,
Én még is csak rólad beszéltem a barátokkal.
1 év után kitört az őszinteség,
Számunkra megnőtt az idegesség.
Szerelmesek lettünk úgy mint még soha,
De sajnos a távolságunknak is meg volt az oka.
Nem lehettünk együtt a körülmények miatt,
Mégis szerettük egymást ezalatt.
Amennyit tudtunk együtt voltunk,
Azt éreztem csak igazat mondtunk.
Titkokból álltak a napjaink,
Minden nap terveztük az álmaink.
Elképzeltük milyen lesz majd együtt,
De csak a rosszat hallottuk mindenütt.
A titkaink idővel kiderültek,
Torkunkban a hangszálak megfeszültek.
Belebetegedtünk az igazságba,
Én onnantól csak sírni tudtam pizsamába.
Eltűntél és nem szoltál egy szót sem,
Éreztem hátamban a saját késem.
Nem kereshettelek meg és nem szólhattam,
A mentő és visszaváró szavakat ki sem mondhattam.
Szavak nélkül kényszerítettél az elengedésre,
Én mégsem tudok gondolni semmi egyébre.
Hiányzol és minden más mi köztünk oly szép volt,
Nem maradt belőlem más csak egy lány aki holt.
Várom hogy keress pedig tudom hogy nem fogsz,
Már más nyit neked ajtót mikor kopogsz.
Tudom hogy nem lehetünk együtt amíg-e helyzet fenn áll,
Mégis reménykedem hogy lelkem madara egyszer feléd száll.
Bízok benne hogy számunkra nem csak ennyi volt,
Nem lehetnek mások a víz ami tüzünket el olt.
Szívem mélyén a maradék szikrát sosem engedem,
Szerelmünket minden áron inkább elszenvedem.
0 notes
Text
Mindenki azt mondja az idő gyógyít
De még ennyi idő után is a lelkem ordít
Miért nincs válasz arra hogy mégis mennyi idő
És miért nem mondják hogy ehhez nem kell más csak erő
Hányszor akartad vissza tekerni
És minden újból átélni
Hányszor akartad megállítani
És örökké egy helyben maradni
Az idő nem gyógyít hanem bánt
És minden alkalommal magával ránt
Az idő tönkretesz
Hülyeség az hogy mindent helyretesz
Az idő egy örökkévalóság
A hely amiben megéled az pedig csak egy fogság
Szeretni valakit életed végéig
Majd őt kívánni mindig éjféltől éjfélig
Az idő gyűlöletet kelt
A szemed pedig könnycseppel megtelt
Olyannal lenni akit szeretsz
De ő az akit legbelül temetsz
Azt hinni hogy minden jó lehet
Ez csak egy nagyon ritka eset
Ölelni, csókolni míg teheted
És érezni hogy mennyire szereted
Majd felfogni azt hogy gyűlölöd is
Rájössz hogy ez már nem csak egy fázis
Elhidegülsz és feladod
Vissza emlékszel hogy ez volt a tegnapod
Rettegni attól hogy mi jöhet még
De biztos lenni abba hogy belőle már tényleg elég
Remélni hogy a visszaesés szóba se jöhet
De àrnyéka minden percben csak téged követ
Szereted de utálod egyben
De mégis róla írsz ebben a percben
Ezt teszi az annyira dicsért idő
Azt üzeni minek ide jövő
Bàrcsak ne múlna az idő
Egyszerűen bárcsak ne lenne olyan hogy idő
Talán sokkal könnyebb lenne nélküled
És ezt a hülyeséget még elis hiszed
Ő mindig is ott lesz a szívedben
Minden szeretetben és gyűlöletben
Félig elengedve de mégis tartva
Reménykedsz hogy nézel még mosolyogva a napra
9 notes
·
View notes
Text
Újra
Újra az életem része lettél
Pedig már annyira rég elmentél
De soha sem tüntél el igazán
Mindig vissza jöttél életem legnagyobb viharán
Bármikor írsz én csillogó szemekkel várom
Pedig tudom hogy ketten nem vagyunk más csak egy álom
Egy beteljesületlen szerelem
De ezt mostanában elég rosszul kezelem
Amikor újra hozzám értél a szívem máshogy vert
Bizalmam melyet szavad újra átvert
Mindig is vártam hogy újra velem legyél
És mint régen újra olyanokat tegyél
Hetek óta párszor megint hozzám értél
Pedig tudom hogy ezzel már rég elkéstél
Félek hogy ez a szerelem újra csak széttép
Pedig szememben mindig látható volt egy térkép
Egy út mely csak neked volt kikövezve
Ahol ha célba érsz megint én leszek elkeseredve
Nagyon szeretlek és harcolni fogok érted
Azért hogy újra boldog lehessek véled
Eddig azt hittem képes leszek erre
De nemtudom hogy utunk vajon tart e még valamerre
Valamerre ahol számunkra újra van esély
De valószínű számomra ez már csak egy veszély….
8 notes
·
View notes
Text
1 év kellett, hogy rájöjjek arra
És ne rakjak ki több képet a falra
Rólad, hisz nem vagy már
Es már tudom, hogy nem is voltál igazán
Hazugság, mellyel elhitetted
És amiktől jobb lett a kedved
Attól, hogy játszottál
És hogy, büntudat nélkül átba**tál
Hitemet sosem vesztettem el
De úgy érzem idő még mindig kell
Ahhoz, hogy végre elengedjelek
Fájó szívvel de emellett végleg elfeledjelek
Szívemnek nem kellenne egyetlen perc sem
Hogy, mindent megbocsájtva újra itt legyél velem
Újra boldogan és nevetve
Emellett minden rosszat elfeledve
De bízni már nem tudok benned
És már nem jöhetsz vissza ha éppen ahhoz van kedved
El kell felednelek és továbblépni
És megkell tanulnom mostantól nélküled élni
De….
2 notes
·
View notes
Text
Fájó gondolat, hogy már nem vagy
Pedig rajtad kívűl másra már nem gondol az agy
Szerelmet mit oly gyengéden adtál át
Szívem talán jobban viselné már a halált
Emlékek melyek újra és újra feltörnek
Képek melyek elejtve már rég széttörtek
Nem a bánat és nem a megbánás miatt
Hiányod miatti remegő kezem mi erre kihat
Könnyekkel teli párnám mely rég nem érzett szárazságot
Mely buzdít minden reggel, hogy egyszer újra lehetek veled ott
Ott, hol a boldogság téged már megtalált
Az a lány akinek szeme téged tőlem már rég meghálált
Esténként tükörbe nézve, merengve
Agyalok, hogy most menne? Vagy újra belennék etetve?
Megbocsájtás számomra akkor oly könnyű volt
Tűz melyet bennem szíved és tetted talán újra el olt
Tudom, hogy bármikor megjelensz újra fellobban
De vajon ez így ennyi idő utàn rendjén van?
Hiányzol még mindig ezt nem tagadom
Vajon meddig tart még, hogy emiatt magamat okolom?
Egyet kérek, hogy eszed soha se feledjen
És azt sem, hogy talán később újra lehetünk majd ketten
Új esély és remény mely bennem sosem múlt el
Én mindig itt leszek neked, ha boldogságodhoz ez kell….
1 note
·
View note
Text
“Tudom sokat hibáztam, de küzdöttem.
Küzdöttem a reményért, az újra kezdésért.
Küzdöttem a hibáim ellen és küzdök még most is.
Érted. Értem. Értünk.
Nem bántam meg hisz küzdeni azért amit akarsz az nem idő és energia pocséklás.
Küzdöttem amíg tudtam, de elbuktam.
Feladtam.
Nincs már miért küzdenem, hisz van olyan hogy Te és van olyan hogy Én, de nincs többé olyan hogy Mi.”
2 notes
·
View notes