#elhagyatott templom | Explore Tumblr Posts and Blogs

nemzetinet · 6 years

Text

Mit őriznek az Őrségben? – 15. Velem: de kikkel és mivel?

Velemben, ebben a határszéli kis faluban a magyar történelem legszentebb és legalávalóbb részei találkoznak: itt szállt meg Szálasi Ferenc nemzetvezető és itt őrizték egy rövid ideig a Szent Koronát (1944. december 27 és 1945. március 19 között).

Itt őrizték vajon egykor a Szent Koronát? – Rozványi Dávid fényképe

Egy szürke, elhagyatott ház, ahol egykor a nemzetvezető lakott és egy kis bunker, még egy borospincénél is kisebb, ahol a hagyomány szerint a Szent Korona vett lakást. Még ma is vitatják, hogy pontosan hol őrizték, de az emlékezést ez nem befolyásolja.

A Korona, múltunk legértékesebb részét képviseli, Szálasi a legsötétebb órát, személye köti össze a nemzeti és a nemzetközi szocializmus közötti átmenetet – vajon melyik az erősebb? Melyikre kell jobban emlékeznünk? Az áhítat vagy a megvetés legyen bennünk erősebb, ha Velembe látogatunk?

Szálasi Ferenc háza Velemben – Rozványi Dávid fényképe

Szálasi lelkének méltó tükre egykori villája, ahová a kőszegi bombázások elől menekült, még ma is gonosz kisugárzást érezni a közelében, méltó párja Hitler sasfészkének…

Nem kell félnünk a történelemtől: szerencsére a magyar nép lelke egészségesebb annál, mintsem attól kelljen tartanunk, hogy nyilas vagy nemzetiszocialista zarándokhellyé válna Velem. Ez a kettősség, Szálasi és a Szent Korona emléke, alkalmassá tenné a falut (akár pont a Stirling villát), hogy egy kiállítás mutassa be, érzékeltesse, hogy milyen világot hozott magával 1944. október 15-e, a kiugrási kísérlet kudarca.

Ez a korszak még ma is sok tekintetben feldolgozatlan történelmi tudatunkban: Szálasit 1945 után halálra ítélték, kivégezték, ennek az ítéletnek a jogosságát senki sem vitatja, azonban sok kérdés még nyitott maradt. Nyitott kérdés az országgyűlés ülései ebben az időszakban (1944. december 24-én pont itt tartott gyűlést), a Magyar Királyi Honvédség működése (igazolhatja-e a kommunista ellenséggel való harc egy másik embertelen rendszer elfogadását), hogy reagált a közvélemény az utcákon megjelenő nyílt erőszakra (pl. a Duna-parti kivégzésekre)… Azt hiszem, egy ilyen kiállítás, mely sine ira elemezné és mutatná be ezt a korszakot, nagyban segíthetné ennek a bő fél évnek a feldolgozását.

A Szent Korona ezekben a hónapokban méltó módon képviselte az országot: Szálasi túszul ejtette, elrabolta, megalázva védte – de ezek az idők, Istennek hála, elmúltak. Magyarország, ha keserves utat is bejárva, visszanyerte nemzeti önrendelkezését. Sok egyéb kincse mellett erre emlékeztet minket ez a kis falu, Velem.

Korábban:

Zöld-e az Őrség aranya?

A táj gyönyörű, a sors keserű…

És mi is az az Őrség?

Szentmise Felsőszölnökön

Perben a történelemmel: Őriszentpéter, az “átjárók”

Majom a lovon, középkori szelfi, a hely, ahová sohasem süt be a Nap… Velemér

Táncoló színek – Veleméri katolikus templom

“Nemesmedvesig” és az erdőn át

Az ezeréves pechszéria margójára, Rönkfalva

Szalafő, Felsőszer és Pityerszer

A boldog herceg, akinek Szent József volt a pénzügyminisztere

Körmend, a boldog herceg kastélya

Nem csupán mese… – boldog Batthyány-Strattmann László

Ki fejezte le a jáki szenteket?

The post Mit őriznek az Őrségben? – 15. Velem: de kikkel és mivel? appeared first on PolgárPortál.

Mit őriznek az Őrségben? – 15. Velem: de kikkel és mivel? a Nemzeti.net-en jelent meg,

#embertelen #kiállítás #Körmend

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

Havas túra a Nagy Bucsonyon át Fülekre

A gyalogtúra Nagydarócból indult és Nagy Bucsony, Kis Bucsony, a „Füleki-sziklák“ és a Kakas-hegy bejárásával Fülekre érkezett. A túrázók tájékozódást jelentősen megnehezítette, hogy a hó befedte a jelzett és nem jelzett utakat is, sőt a fára festett jelzéseket is eltakarta. A túra vezetőinek (Nagy Attila és családja valamint Farkas István) helyismerete és GPS-es segítség nélkül bizony nem lett volna gondmentes a megtétele.

Hófedte táj, behavazott utak és erdők, ugyanakkor napsütés várta a Novohrad-Nógrád Geopark J.Sz.T. és a füleki Nógrádi Turisztikai Információs Központ által szervezett, idei utolsó vezetett gyalogtúra résztvevőit, akiknek így „kicsiben”is alkalmuk volt kipróbálni azt, hogy milyen egy érintetlen hómezőn gyalogolni.

Nagydaróc. Felvétel: Puntigán József.

A gyalogtúra Nagydarócból indult és Nagy Bucsony, Kis Bucsony, a „Füleki-sziklák“ és a Kakas-hegy bejárásával Fülekre érkezett. A túrázók tájékozódást jelentősen megnehezítette, hogy a hó befedte a jelzett és a nem jelzett utakat is, sőt a fára festett jelzéseket is eltakarta. A túra vezetőinek (Nagy Attila és családja, valamint Farkas István) helyismerete és a GPS-es segítség nélkül bizony nem lett volna gondmentes a megtétele.

Felvétel: Puntigán József.

A túra első szakasza a Nagydaróc–Nagy Bucsony közötti kb. 9 km hosszú tanösvényen vezetett, melyet 2015 júniusában adtak át. A tanösvény a nagydaróci tó partjáról indul és a Nagy Bucsony tetejéhez, valamint az ott elhelyezett nagy teljesítményű radarállomáshoz vezet. Kevesen tudják, hogy a látványos radarállomás a két szlovákiai másodlagos pályaradar egyike, amely a Szlovákia területe feletti légi forgalom irányításához nyújt alapinformációkat. A terület védett, az idevezető aszfaltozott utat – melyen a tanösvény záró szakasza vezet – az autósok csak engedéllyel használhatják. A tanösvényen 5 információs tábla van elhelyezve, melyeken a területről, annak természeti értékeiről lehet olvasni.

Felvétel: Puntigán József.

Nagydaróc területe már az újkőkorban is lakott volt, első írásos említése az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékből való. Vályi András így ír róla „Nagy Darócz. Velke Dravce. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, és mások, lakosai katolikusok, fekszik Vilykének szomszédságában, mellynek filiája, Osgyántól fél, Fülektöl pedig egy mértföldnyire, határja jó termékenységű, fája elég, ’s vagyonnyainak középszerű voltához képest, második Osztálybéli.” A jelenleg is magyar többségű településen a Horkovics-kastély mellett értékes műemléknek számít a barokk stílusú, Szent Gallikának szentelt katolikus templom.

Felvétel: Puntigán József.

A Kis- és Nagy Bucsony (514 m) a vulkanikus alapú terület két salakkúpja, melyek közül a Nagy Bucsony a fiatalabb. A tetején egy tál alakú mélyedés jelzi az egykori kráter helyét (ezt a túra résztvevőinek nem volt alkalmuk megnézni). Az egykori vulkán lávafolyása északkelet felé folyt, és egy völgyet követve egészen Guszonáig folydogált, ahol északnyugat felé fordult amíg el nem érte a fő völgyet, amely egészen Nagydarócig húzódik. Történt mindez kb. 1,16 millió évvel ezelőtt.

Felvétel: Puntigán József.

A további csúcsok közül meg kell említeni a Remete-tetőt, amely két lapos csúcsból áll. A nyugati 404 m, a keleti 456 m magasságú. A magasabbat törmelékszórás és lávafolyás fedi, 20–25 méter vastagságban. A Kerek-hegy Fülektől északkeleti irányban elterülő bazaltvidék része.

Felvétel: Puntigán József.

Elágazás Fülek és Murány felé. Felvétel: Puntigán József.

A lávafolyás mentén Nagydaróctól egészen Korlátig az elmúlt évtizedekben számos kőbányát alakítottak ki, melyek többsége jelenleg nem működik. Az egyik kivétel a Nagydaróc melletti bánya, a legújabbat a tanösvény nyomvonalán a közelmúltban nyitottak meg, s bizony az ideérkező turistáknak ezzel nem könnyítették meg a dolgát. A bánya területére tilos a belépés, s mellette azt sem egyszerű megtalálni, hogy merre folytatódik tovább a tanösvény.

Felvétel: Puntigán József.

A tanösvényről a Radarállomás alatt lehet a Kis Bucsony irányába letérni. Ez a jelzett turistaösvény egyben a Széchy Mária turistaút része is, melyen egészen az innen kb. 80 km-re lévő Murányba lehet eljutni. Az elágazás közelében egy vadászház áll, pihenőhellyel.

Felvétel: Puntigán József.

A gyalogtúra második, kb. 8 km-es szakasza nem jelzett erdei utakon Fülek felé vezetett. Jó szolgálatot tett az útvonal előzetes bejárásán feljátszott GPS-útvonal, hiszen a hó ezeket az utakat is befedte. A cél a Fülek melletti Kakashegy volt, annak oldalában igen szép, lávás sziklacsoportokat lehet látni. Ezeket a helybéliek többsége sem ismeri, látványosak, nincs még hivatalos megnevezésük sem. Egyéb híján Füleki sziklákként emlegettük.

Felvétel: Puntigán József.

A szikláktól a Fülek feletti szőlőhegy útjain leereszkedve zárult a gyalogtúra. Számos családnak van itt még kertje, hétvégi háza, de nem kevés a láthatóan elhagyatott kertek száma sem. Több pontjáról szép kilátás nyílik a városra.

Felvétel: Puntigán József.

Puntigán József

#Farkas István #Főoldal #Fülek #füleki Nógrádi Turisztikai és Információs Közpon #Füleki Sziklák #Kis Bucsony #Nagy Attila #Nagy Bucsony #Nagydaróc #Novohrad-Nógrád Geoapark #Novohrad-Nógrád Geoapark Jogi Személyek Társulás #radarállomás #Séchy Mária út

0 notes

lailacphban · 7 years

Text

Belvátország

Az elmúlt tíz napban Anders nyaraló napjait ünnepeltük egy belga és horvát látogatással.

Belgiumban, pontosabban Leuvenben egy Hojskolés barátnőt látogattunk meg, aki bemutatta a környéket.

Horvátországban pedig az első két napi Zadar után vadkempingezni indultunk bérelt kocsival. Annyit tudtunk, hogy szeretnénk megnézni a Krka vízesést, mivel dél felé vezettünk, ezen kívül viszont a térképre bökéses módszert próbáltuk. A vízesés gyönyörű volt, az élmény szörnyű. Annyi túrista volt a vízesés körül, hogy amint odaértünk csalódottan terveztük, hogy hova is tovább... Azért egy óra sétára csak elmentünk a környéken, ami azért felvidította a hangulatot.

Ezután egy félsziget volt kinézve a térképen, ami nagyon bejött! Anders nem nagyon van hozzá szokva a földúton való vezetéshez, de ahogy azt átvészeltük vadonatúj kocsinkkal, egy gyönyörű, csendes öböl tárult elénk néhány horvát fürdőzővel. Sem parkolódíj, sem étkezde, semmi amiért pénzzel fizetni kellene - ez volt a tökéletes hely! Ráadásul gyorsan találtunk is egy sziklamentes négyzetmétert, ahova leverhettük a sátrunkat.

Azért sokat aludni nem tudtunk a hét alatt. Nem csak a sok szúnyogtól akik a meleg miatt nyitvatartott ajtón bejöttek és szétcsípték Anderst (akinek aztán 40 felhólyagosodott kiütése lett a testén), hanem mert már hajnalban felkeltük, hogy leszedjük a sátrat. Mivel a vadkempingezés illegális, ezért próbáltunk minél hamarabb arrébb osonni a helyszínről és a sziklákon folytattuk az alvást.

A félsziget egy részét egy nagy és hosszú kőfal zárta el, ami mint utólag kiderült, a 15. századból maradt meg. Annyira jó állapotban volt, hogy én arra tippeltem, hogy valami filmhez építhették. Ahogy azt átmásztuk, egy rezervátum tárult elénk, ahol a leggyönyörűbb elhagyatott partokat lehetett találni. Ki is néztünk egy helyet, ahol a lapos sziklákon kényelmes volt napozni, amit napkirályságnak neveztünk el.

Elautóztunk délre, Trogirhoz, ahol a leggazdagabb tengeri állatvilágban gyönyörködhettem, azonban végül csak visszatértünk a kedvenc helyünkhöz.

Na jó, nem egészen. Egyik este nehezen találtunk benzinkutat, pedig már tényleg fogyóban volt a benzin, és ezután sötétben rendes sátorhelyet sem tudtunk felderíteni. Végül egy hangos, bulizós város tengerpartja mellett kötöttünk ki, ahol el tudtuk rejteni a sátrat fák mögé, azonban végighallgattunk az egész éjjel mulatozó emberek részeg koncertjét, ahogy a víz vitte a hangot.

Egyik reggel meg a rezervátumban (vagy mi az) egy kocsi hangjára ébredtem, ami azért volt gyanús, mert oda járművel csak akkor lehet bejutni, ha van kulcsod, tehát ott dolgozol. Ahogy kinéztem a sátorból, láttam, hogy egy vízhordó autó áll az úton, és munkások beszélgetnek. Erre gyorsan felkeltettem Anderst, akivel két perc alatt le is bontottuk a sátrat.

A tegner nagyon jó meleg volt, olyan, amiben nem kezdtél el fázni amikor a halakkal együtt lebegtél a zöldeskék, átlátszó, kristálytiszta vízben. A napkirályság tele volt vízi sünökkel, ami a tiszta víz indikátora. Ezen a helyen másztunk kicsit sziklára, ahol Anders meg is sebezte a lábát és a karját. Először olyan mélynek tűnt a vágás, hogy gondoltam, hogy ebből már nem lesz fürdés. De ahogy elállt a vérzés, nem zavartatta magát, és szerencsére el is kezdett szépen gyógyulni a sebe.

Utolsó este már igen ki voltunk fáradva, így eldöntöttük, hogy gyors folgalunk egy olcsó szobát valami közeli hostelbe, hogy aztán kipihenten vigyük vissza az autót a reptérre. A szállásunk egy 19. századi hostel emeletén volt, ami egy csendes kis falu központjában (értsd: a templom mellett) volt található. Engem teljesen a vallásos iskolai osztálykirándulásokra emlékeztetett a hely, Anderst pedig valami kolostorra. A toronyóra pedig minden órában emlékeztetett minket arra, mennyi is az idő. Azért vicces volt a szituáció. De ahogy lementünk a partra a puritán falak közül, a levegő megtelt élettel, éttermekkel és zenével, ami egy igen hangulatos estét teremtett.

0 notes

lidercnyomas · 7 years

Text

After viszontagságokkal

házibulit szervezek nálam és geci sokan összejövünk, de rögtön koordinálom az aftert Zenta torzított verziójában vagyunk, ahol minden nagyobb és grandiózus az a rész, amikor nálam vagyunk már nincs meg, de elmegyünk a tyúkpiac mellett a templom felé, ott van 2 bolt egyik bolt, a másik pék, na és ezek most hatalmas boltok, ahol rengeteg piát meg kaját vásárolunk és van velem vagy kétszáz ember csomó különböző helyről megszálljuk a templomot, ami most nem egy templom, hanem egy kurvanagy elhagyatott kastély/villa/luxusépület a régi időkből hatalmas pörgés, mindenki mindenfelé őrjöng egyszer kinézek a legfölső teraszról és rengeteg ismerősöm lent áll formációban, mint a katonák a köröszttesóm vezénylésére nagy dicshimnuszt énekelnek nekem, mert ekkora bulit és aftert szerveztem ez a buli kurvajó de utána valaki fölhozza, hogy nemmesze van egy lagzi, gyerünk rögtön oda mondom nem vagyok meghívva, de rábeszélnek, hogy menjek, mert ismerem mindkét házasodó személyt érzem, hogy ez nem fasza fless, de mindenki elindult, szóval megyek én is odaérünk és először meglátom a vőlegényt jelmezes buli van a faszi olyan séróval nyomul, mint Kramer a Seinfeld című sorozatból szívja a szivart és integet, hogy menjek be piálni vele visszaintek, de kiabálok, hogy csak beköszönni jöttem már fordulok is el, erre meglátom a nőjét geci dühösen néz rám, meg se szólal mondom oké, ideje hazamenni de áramlanak be az ismerősök és küldenek be a különböző termekbe ez is ilyen régi stílusú épület, de rengeteg szoba meg terem van, még az előzőnél is nagyobb, meg látszik, hogy puccos és rendben tartják bemegyek a videojátékos és alkoholos szobába itt random arcokkal iszok, majd elkezdem levetni az öltönyömet, mert az ing és az öltöny között Dying Fetus pulcsi van és az eléggé meleg érzem, hogy igencsak kész vagyok képszakadás és hallom, hogy ébresztgetnek valamilyen rituáléteremben csomó öltönyös vénfasz megbotránkozva néz rám és a csaj apja Columbónak öltözve szid, hogy menjek ki kómásan szétnézek full meztelenül fekszek az oltáron megmondom neki, hogy jólvan, ne pofázzon annyit visszamegyek az ivászatos terembe ott lazulok egy darabig és elmondom valakinek, hogy mennyire szar meg nyomasztó a buli random ivótárs mondja, hogy várjál, gyere ki ide, itt kezdődik csak az izgalom kimegyünk a szobából és eljutunk egy ilyen helyre angolul "cloister" de magyarul fogalmam sincs van-e neve

egy ilyen oszlopokkal és folyosóval körülvett, nyílt belső kert, csak ennél sokkal nagyobb és benne: ROBOT MORTAL KOMBAT [egy kis flashback az előző álomhoz??] bez baszkó 2.5 méteres robotok harcolnak ezen a kis téren a jelenlegi meccs: Freddy Nape-er vs. Dinoszaurusz Freddy napalmot zúdít ellenfeleire egyik kezéből, a másikkal pedig vág és széttrancsíroz a Dinoszaurusz nem tudom mit csinál, de nem is nagyon hasonlít semmilyen dinoszauruszra, meg amúgyis vesztésre áll közelebb megyek, hogy nézzem az akciót pont a mi sarkunkban zajlik a fight egy idő után egész közel kerül a Freddy lassan megfordul és fölgyújt minket a lángszórójával mondom mostmár elég lesz és fölébredek.

2017.07.13.

#dream journal #lucid dreaming #álom

0 notes

tranzisztori · 7 years

Photo

Elhagyatott erdélyi templom.

Innen: https://twitter.com/abandonedspaces

0 notes

nemzetinet · 6 years

Text

Alacsonyan szállnak a migránsok a keleti határszélen

Az, hogy csempészgépek érkeznek be Ukrajna felől a magyar légtérbe, feltehetően nem először fordul elő, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több településén is látni, illetve hallani vélték már a rendszerint igen alacsonyan, radar alatt repülő masinákat. Most fordult elő azonban először, hogy egy ilyen – ezúttal nem cigarettát, hanem migránsokat szállító – repülő, egy AN–2-es szó szerint a sárba ragadva a földön maradt Kállósemjén mellett. A személyzet elmenekült, a migránsok szétszéledtek, a nagypolitika pedig rászállt az ügyre. A községben tehát megjelent az illegális bevándorlás, de egyelőre nagyobb gondot okoz a folyamatos elvándorlás.

Ha én lennék Soros György, akkor kicsit bajban lennék, hogy a Kállósemjénhez tartozó Péterhalmon hol nyissak bevándorlásszervező irodát. Ugyanis annyi itt az elhagyott ingatlan, hogy még válogatni is tudnék. De a választásom alighanem a közösségi imaházra esne. Ugyan legutóbb szilveszteri mulatságot tartottak itt, és legközelebb szavazni is itt fognak a Péterhalomra bejelentett választásra jogosultak április 8-án, de mégis úgy fest az ingatlan, mint amelynek évek óta nem nyomta le senki a kilincsét, játszótere is olyan elhagyatott, mintha itt már a szél sem fújna, hogy taszajtson egyet az udvaron felállított szivárványos hintán.

Pedig van itt élet, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az imaház közelében felberreg egy láncfűrész. Nehéz eldönteni, hogy a szerszám gazdája hunyorog a napsütéstől, vagy huncutul kacsintani készül, amikor arról a tizenegy migránsról kérdezzük, akiket a közeli lucernaföldön tett ki egy ukrán AN–2-es repülőgép a minap.

– Hála istennek elkapták őket – mondja a férfi abbahagyva a favágást.

A repülőgép amúgy a landolásnál a szántásba ragadt, ezért nem tudott újra felszállni. A pilóta és a kísérőszemélyzet eltűnt, a migránsokat viszont elkapták. A nyolc vietnamit a kállósemjéni görögkatolikus templom mellett, a három afgánt pedig az egyik helyi buszjáratról szedték le a rendőrök.

http://mno.hu/

– Hátul szálltak fel, és nem vettek jegyet, úgyhogy gyanúsak lettek a sofőrnek. A faluban meg Budapestet hajkurászták a vietnamiak.

– Gyakran hoznak ide repülővel migránsokat?

– Nem igazán. Azt mondják, Kisléta mellett járt gép a minap, de azon állítólag cigaretta volt. Beszélik, hogy le se szálltak, csak ledobták a csomagot a szántóföldre.

Ezt a csempészcigis sztorit szinte minden kállósemjéni elmesélte, de volt, aki említett más településeket is. Nagyszállást az egyik kocsmában, Nyírgyulajt a másikban, aztán Máriapócs és Pócspetri is felmerült. Határhoz közeli falvak mellett berepkedő motoros sárkánygépekről is hallottunk, emlékezetes, tavaly egy ilyet próbáltak meg elrejteni a kukoricásban, de a határőrök megtalálták. Jött jelzés Nyírbátorból is, hogy hallják, amint zúg az alacsonyan szálló, Ancsának becézett csempészgép.

Így próbált meg ezúttal is a Kelet-Ukrajnából, tehát háborús övezetből felszálló gép radar alatt berepülni a migránsokkal, ám a Magyar Honvédség nyilatkozata szerint már az országba lépés előtt észlelte a légterünk felé „alacsony magasságban közeledő azonosítatlan repülőgépet”, és „az eljárásrendnek megfelelően” folyamatosan tájékoztatta az illetékes szerveket, amelyek aztán nagy erőkkel vonultak a helyszínre.

– Most az az új poén Semjénben, hogy város leszünk, és repülőterünk is lesz. Mert fogadni már tudunk gépeket, indítani még nem.

– Mit gondolnak, intenzívebb lenne innen az elvándorlás, mint a bevándorlás?

– Hát ez egészen biztos.

Tovább zúg az eddig hallgató láncfűrész.

– Nem kellenek ide migránsok – mondja egy lila hajú idős asszony, aki nem kertel az elutasítással kapcsolatban.

– Van elég bajunk így is.

– Micsoda?

– Kevés a nyugdíj. Hiába emeltek rajta most kétezret, ha emelnek vele mindent. De amúgy a repülőgép kapcsán keressék az unokámat. Ő rendőr, ő vette észre. Most tüntették ki!

– Büszke rá?

– Persze. Van egy másik unokám, rá is nagyon büszke vagyok.

Tóth János körzeti megbízottat azonban nem találjuk otthon. A híradások szerint ugyan épp nem volt szolgálatban, amikor berepült az Ancsa, ám mégis, ahogy a rendőrségi közlemény megjegyzi, „szakszerűen intézkedett”. Papp Károly rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány ezért soron kívüli elismerésben részesítette. Beszédet mondott Farkas József rendőr dandártábornok, megyei rendőrfőkapitány is, aki elmondta, a megyében tavalyelőtt 386 illegális bevándorlót fogtak el, és ez a szám tavalyra 75 százalékkel csökkent. Hozzátette azért, hogy a mostani, kállósemjéni eset kicsit rontja a statisztikát.

http://mno.hu/

– Tudja, kétoldalú dolog ez a kérdés – mondja mosolyogva egy férfi a migráció kapcsán. Helyére parancsolja az utca kóbor kutyáit megugató saját ebét, Messit, aztán belekezd. – Egyfelől idegenek ezek, ki tudja, honnan jönnek, mit akarnak. És hát legyünk őszinték, van azért baj a mi fajtánkkal is.

– Itt, Kállósemjénben?

– Nem, országosan értem.

– Itt jó a közbiztonság a községben?

– Jó. Van polgárőrség, rendőrség. Itt nincsenek bántalmazások.

– És mi a dolog másik oldala?

– Hát azért ezek is emberek, nem?

Az utca két kóbor kutyája közben verekedésbe kezd. Persze hamar pajkos játék lesz belőle.

– Én megmondom maguknak őszintén, hogy félek – mondja egy idős asszony.

– De hát nem kell félni tőlük, hát menekülnek ezek, nem mennek be házakba, meg ilyesmi. Hagyni kell, hadd menjenek Budapestre, meg ahova akarnak – válaszol a szomszédja. A nénit nem nyugtatja meg, igaz, más dolga akad, mint az öreg kontinenst átszelő népvándorlás kielemzése. A hancúrozó kóbor kutyák bementek az udvarába, ki kell őket hajtani onnan.

– Ha van még kérdésük, menjenek a plébániára, ott van a sarkon.

– A plébániára?

– Hát a kocsmába. Tudja, oda járnak a férfiak gyónni.

http://mno.hu/

Az ajtón rossz a kilincs, le van törve. Nyitva is marad, az egyik sarokban ülő vendég csukja be. Magas labda, le is csapom.

– Nehogy bejöjjenek a migránsok!

– Azok ide nem jönnek be! – mondja a söre mellől János.

– Félnek tőlük?

– Mi nem, de a fiatalok! A menyjelöltemért el kellett mennem, mert hát nem akart este egyedül kószálni a sötétben.

Asztaltársa ugyancsak egy sör mellől szúrja oda, hogy Péterhalom bizony összetartó közösség. Ez abban jelenik meg, hogy egyrészt segítenek egymáson, másrészt nem fogadnak be csak úgy akárkit.

– Egy hetet kap mindenki, hogy összekapja magát, aztán… – ezt már a szemközti asztalnál könyöklő Sándor mondja, és nagy nevetés lesz belőle.

– Na, a lényeg, hogy ide nem jöhet csak úgy akárki.

– De Orbán már befogadott 1300 menekültet! Ki tudja, lehet, mindet idehozza a megyébe – mondja Sándor, mire János közbevág:

– Ne vigyünk ebbe politikát!

De már késő. Kifüggesztették a kocsma falára az április 8-ai voksolásról szóló hirdetményt. A politika pedig magától is megtalálta az égből pottyant kállósemjéni migránsokat.

A térség fideszes országgyűlési képviselője például a sárba ragadt gép mellett adott videónyilatkozatot saját Facebook-oldalának. Elmondta, hogy újabb veszélyekkel fenyeget a migrációs hullám. Ezért arra kéri a lakosságot, hogy „legyenek éberek, mert ez az eset is bebizonyította, hogy a csempészútvonalak délről keletre tolódtak”.

– Térségünk csempészútvonal tekintetében nem elhanyagolható kockázatot rejt magában. Az eset is elgondolkodtatja a tisztelt honpolgárokat, hogy kinek van pénze arra, hogy tízmillió forint értékű repülőgéppel embereket csempésszen Magyarországra, hacsak nem olyan szervezeteknek, amelyeknek van bőven pénzük. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy az illegális migráció veszélyt jelent Magyarországra, és valakiknek minden pénzt megér, hogy az eszközöket felhasználva illegális migránsokat juttassanak Magyarországra – szólt a bel- és külpolitikai áthallásoktól sem mentes üzenet.

Meg is kérdeztem Simon Miklóst, hogy akár a térség országgyűlési képviselőjeként, akár a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának alelnökeként tett-e érdemi lépéseket, javaslatokat az ügyben. Érdeklődtem annak kapcsán is, kezdeményezi-e esetleg, hogy a Magyar Honvédség léptessen életbe szigorúbb protokollt az ukrán, illetve a román légtérből a magyarba „betévedő” csempészgépekkel kapcsolatban. Simon azonban nem válaszolt. Mindenesetre a DK-s Vadai Ágnes a szóban forgó bizottság összehívását kezdeményezi. Közleményében azt írja: „Tudni akarjuk, hogy hogyan történhetett meg az, hogy az évek óta határvédelemmel kampányoló Orbán Magyarországára háborítatlanul repült be egy kisrepülő!”

Belicza László polgármester ugyanakkor a Magyar Nemzet Magazinnak elmondta: ő az esettel kapcsolatban minden információt megadott az országgyűlési képviselőnek. És informálta a lakosságot is, méghozzá szórólapon, rajta a rendőrség hivatalos közleményével.

– Nincs mindenkinek profilja a közösségi médiában – indokolja meg. Óriási szerencsének tartja, hogy az egész cselekmény, a landolás, a sárba ragadás, a migránsok elfogása mindössze 12 óra alatt lezajlott, és nem nehezítette az intézkedő hatóság dolgát, hogy gyakorlatilag mindent sötétben kellett elintéznie. És hát azért szerencse ez, mert a „sötétség csak növelhette egyesekben a félelmet, különösen úgy, hogy a migránsok valószínűleg a kerteken keresztül, magáningatlanokon jöttek be a faluba”.

http://mno.hu/

– Mi van akkor, ha valaki rosszkor van rossz helyen? – kérdezi sejtelmesen, de egyébként a polgármester szemlátomást megnyugodott, hogy Kállósemjénből nem lett Őcsény. Vagyis itt nincs migránspánik, hiába vannak, akik félnek. Belicza László szerint jónak mondható a közbiztonság a településen.

– Igaz, volt egy lopássorozat, de elkapták az elkövetőt, és megesett korábban egy ronda támadás, amikor egy tolvaj savval öntötte le egy néni arcát.

Rákérdezünk a környékbeli repülőkre, meg hogy vajon először jött-e az AN–2-es Kállósemjénre.

– Szóbeszéd van erről, hallottam én is, de senki nem volt ezeken a helyszíneken. Az biztos, hogy komoly szervezést igényelt ez a művelet.

Valóban: a lucernás a kihelyezett 120 ledlámpának köszönhetően ki volt világítva. És a személyzet is úgy tűnt el, hogy a mai napig bottal ütik a nyomukat, pedig fokozott rendőri jelenlét van a településen a berepülés óta.

– Hallgattam korábban a déli határnál élő polgármesterek beszámolóit a migrációról, olyan messzinek tűntek a történeteik, de hát egyszer csak hozzánk is megérkezett. A gázolaj és a cigaretta csempészete mindig hozzátartozott a helyi seftelésekhez, de ez egy újabb ugrás: az embercsempészet.

Ezzel együtt Belicza László elismeri azt is, hogy az elvándorlás nagyobb gondot okoz a térségben, mint a bevándorlás. Gyorsan megjegyzi viszont, hogy a településen van egyfajta „kisszocpol”, azaz minden negyven év alatti beköltöző párnak kétszázezer forintot adnak ingatlanvásárlásra. És tavaly már 23-an is voltak.

– Itt élek én is, itt képzelem el a jövőmet. Mondhatnám azt is, hogy sajátomnak tekintem ezt a falut, de óvatosan kell fogalmaznom, mert ez úgy hangozna, mintha valamiféle helyi báró lennék, persze nem vagyok.

A Sorompó bisztró pultja mögött ül virágok között Piroska néni. Most volt a névnapja, és a vendégei gondoltak rá, azért fest úgy az ivója, mint egy virágüzlet. Tudja, mit szeretnénk kérdezni, tudja, mit szeretne mondani, de csak azután kezd bele, hogy feltette főni a kávét.

– Persze, hogy félünk tőlünk. Ki tudja, mit akarnak, hogyan reagálnak stresszhelyzetben, vagy ahogy Czeizel Endre mondta, hogyan lép működésbe a stresszhormonjuk, mert ez az egész helyzet stresszel jár ám. Hidegben mennek, éhesek, fáznak, mosdóra se tudnak kimenni, ki tudja, nem lesznek-e agresszívak.

– Vagy mit hoznak magukkal – mondja jelentőségteljesen egy ücsörgő vendég. Piroska néni folytatja.

– Félünk, persze. Hát nem tudtam aznap este egész sokáig elaludni, ültem az ágyam szélén. Pedig megnéztem, ezek vietnamiak voltak ugye, és onnan jöhetnének hivatalosan is. De hát ezek biztos bűnözők voltak, ha repülve akartak jönni. Megnéztem otthon a térképemen is: Vietnami Szocialista Köztársaság.

– Hát igen, kommunista.

– Na, azokat nem szeretem. De visszatérve a migránsokra, hát félünk tőlük, hogyne félnénk. Félünk mindentől, ami idegen.

Közben a kávé is lefőtt.

Elek nem fél tőlük, mert hát ő „életerős férfiember”, de nem is kér belőlük. A helyi gazdálkodó szerint az egykori gyarmatosítóknak kellene megoldaniuk ezt a kérdést, méghozzá helyben és semmi esetre sem itt. Szerinte azonban volna mit megoldani idehaza is.

– Hacsak nem bolondja valaki a földnek, a jószágnak, egyszóval a mezőgazdaságnak, mint én vagy szerencsére a fiam, az megy el innen. Mert errefelé nem ám az ilyen tenni akaró trógereket támogatják, mint mi.

– Hát kit?

– A régi téeszelnököket.

Laza mozdulattal pöcköli a frissen leesett hóba a cigarettáját.

– A múltkor itt ültem…

– Mint mindig – szólt közbe fásultan a csaposnő immár a Márka presszóban.

– Itt ittam…

– Mint mindig.

– És láttam egy idegent. Csutkában volt a haja. Terepszínű overallja volt, de ilyen a magyar katonáknak nincsen. Az ukránoknál inkább. Viszont érthette, hogy mit beszélünk, repülőgép volt a téma, mert gyorsan felhajtotta a kávéját, majd elment.

http://mno.hu/

Csend lett, és az éber szemtanú felhajtotta italát. A kis időt ki is használta a csapos.

– Egész nap itt iszik, van, hogy este kilencig is.

A migránsok mindenesetre a Márka presszóban nem népszerűek, sem az asztalnál ülők, sem a pultnál állók körében.

– Orbán már beengedett vagy 1300-at, és még pénzt is ad nekik albérletre! Nekünk meg mi jut? Közmunka a tanácsnál! – háborodik fel egy nagyfröccs gazdája.

A szántásnál, ahol a gépet megtalálták, még mindig süppedős a sár a hó alatt. Tiszta az ég, sehol egy felhő. Ha magasban, nem a radar alatt repülnének most a migránsokkal teli Ancsák vagy a cigarettával teli motoros sárkányrepülők, akkor is látnánk őket. És biztos beragadnának, ha leszállnának, de már nem lenne olyan sötét, mint a múltkor.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.27.

Alacsonyan szállnak a migránsok a keleti határszélen a Nemzeti.net-en jelent meg,

#csempész #Magyarország #migránsok #Vadai Ágnes

0 notes