🌱 Source

~A hulló levelek szépsége abban rejlik, hogy bár repülni nem tudnak, meg tanulták, hogyan kell méltósággal földet érni!~

Ződ

#tanyákatjárom #autóroncs #elhagyatott #tél https://www.instagram.com/p/CpCH11JozvvY0vnurdXg54SBOk8_LePcBXRKaM0/?igshid=NGJjMDIxMWI=

asking myself why i am taking a job outside of bp when i have to figure out my way to the place like i plan a military invasion but then i remember that i hate the capital more than anything so i just go on

Gyerekek, megvan az az érzés amikor egy full random idióta ötletből csináltok egy még nagyobbat a haverokkal majd neki is vágtok az éjszakának, fél úton megbánjátok de mire végre odaértek kurva jó aztán vissza felé alig találjátok meg a motort is mivel persze azzal indultok csak közben beragadt a sárba. De közben persze nyugodtan a semmi közepén leálltok cigit tölteni és rohogcsélni azon hogy vágni lehet a ciporol a sarat. Majd végre vissza érve a faluba kapsz attól az embertől egy kurva nagy ölelést aki kurva sokat számít neked.

Soha nem tenném meg ezt az utat mégegyszer de ezt az estét sem cserélném el semmire soha.

Rejtő Jenő egészalakos, dedikált fotója | 1928, Berlin

„A regényalakjaihoz méltóan kalandos életű, bokszolói múlttal is büszkélkedő Rejtő nem félt megvédeni magát, mikor az utcán belekötöttek. Ezen a felvételen látszik, hogy sportsérülés következtében az írónak arcizom-bénulása volt, ami miatt nem tudott nevetni, s mosolya is visszafogott. Rejtőről nagyon kevés fénykép maradt fenn, stúdiófelvételről nincs tudomásunk, pár családi, baráti, illetve fotóriporter által készített fotó őrzi az író emlékét.”

Rejtő Jenő levele Buttola Edénének Rejtő legjobb barátja Buttola Ede [Edi] (1902–1981) közkedvelt zeneszerző, jazzmuzsikus, szaxofonos. Edével, valamint annak ikertestvérével, Buttola Istvánnal együtt nőttek fel, Rákosi Szidi híres színiiskolájába is együtt jártak, barátságuk az író haláláig fennmaradt.

Kedves Mancika! Fogadja legőszintébb jókívánságaimat és gratulációmat és higyje el, ha most ott állnék maga előtt, középeurópa legünnepélyesebb arcát vágnám és zavaromban rángatnám a kabátom szegélyét, amint azt a néptanítók szokták a ministeri biztosok előtt. Szép versikét sajnos nem küldhetek, mert a költészet feslett múzsájával végleg szakítottam, de higyje el, hogy egy olyan igaz, őszinte jókívánság mint az enyém, nem szorul olyan erőszakolt díszítésre, mint a rím. Különben is, modern költő vagyok, és az üdvözlő vers hemzsegne a "halál puszpáng…lidérc szamóca…kápolnás pörösznyés" és egyéb kedvelt kitételeimtől. És remélem, hogy mi még nagyon jó barátok leszünk és ha van a szívében egy kis hely, egy érdektelen jóbarát számára, úgy kérem, ajándékozzon meg a szeretetével és meg fogja látni, hogy az unszinpatikus külső alatt egy baráti szeretet tekintetében, őszinte szív van. És nagyon szeretem az Edit és így természetesen most már Magát is. Bizonyos fokig elhagyatott és elvadult életet élek, aminek részben én vagyok az oka, és amit egy cseppet sem sajnálok, de ha mégis lenne egy kis hely valahol ahol kedves emberekkel eltréfálódzhatom és el "nagyképűsködhetem", azt nagyon megbecsülném. Nem igen tűrök meg barátot magam mellett, de az Edi az mindig más volt és az ő otthona is más lessz nekem, mint azok a családi helyek, amelyeken eddig hosszú téli délutánokat unatkoztam át végtelen zongora-(???) mellett. Higyje el, hogy most már nagyon szeretem és kezeit csókolom a viszontlátásig: Jenő U.i.: „A Gyuluson nagyot röhögtem. A töltő tolla nem szuperált, hát ugy rázta írás közben mint zsidók peszahkor a lülefet.” Jenő

Központi Antikvárium 164. árverése (2023. 12. 08.) 82. tétel, kikiáltási ára: 1.500.000 HUF: – Rejtő Jenő egész alakos fényképe dedikálással – Rejtő Jenő levele Buttola Edénének – Rejtő Jenő Vanek Úr Párizsban c. regényének gépirat részlete „Rejtő épp idegszanatóriumban tartózkodott, amikor a regény színvonalával elégedetlen kiadója, a Nova Irodalmi Intézet javításra visszaküldte a Vanek úr Párizsban kéziratát, amit a kritika miatt feldühödött író ketté tépett és többé nem foglalkozott vele. A darabokat gépírónője szedte fel és ragasztotta össze. Rejtő emiatt ekkor, 1940 végén – 1941 elején, több oldalas zaklatott levélben szakított a Nova kiadóval, mely 1935 nyarától a „kalandos regények” sorozatában P. Howard néven 14, Gibson Lavery néven pedig 5 regényét jelentetette meg. A töredék variáns, a kiadott regény szövegével nem egyezik meg. Másik különlegessége, hogy a regény egyik fele kézirat, a másik jegyzet formájában maradt fenn. Rejtő halála után bátyja, Révai Gyula dolgozta össze és egészítette ki a művet, melynek kiadására a Népszava és a Mikrovar kulturális szolgáltató kisszövetkezet vállalkozott 1986-ban.”

Kurva jó kép az elhagyatott tündérhegyi szanatóriumról, redditről

Ezennel hivatalosan sincs többé magyarországi lakcímem, anyukámék eladták a házat, ahol többé kevésbé felnőttem.

Nem feltétlenül tudom még mindig hogy érzem magam ettől a szomorú/ magányos/ elhagyatott/ árva érzések körül mozog a dolog, pedig utáltam azt a házat a perctől hogy beköltöztünk.

Bánatom egy heti bevásárlás értékű szusiba és Selling Sunsetbe folytom, miközben mindenhol kibaszott tűzijáték van aminek a hangjatol rettegek...

Edzőtábor

Hogy unokahúgom edzőtáborát egy évre előre befizettem neki, de csak azzal a feltétellel lehetett ilyet, hogy én is fogok menni edzeni. Hát annak nagyon nem örültem de elbézéztem Battonyára, ahol az edzések voltak, utána hazabézéztem az unokahúgomat, utána visszabézéztem volna ide haza, de csak 19 átszállásos csatlakozást találtam, és mindegyiknél volt valami bonyodalom. Hogy csak bosnyákul tudtak a jegyirodában, meg egy elhagyatott családi górénkat ki kellett ürítenem, hogy aki akar, bele tudjon költözni, meg hogy baboskendős gengszterek elállták az egész lépcsőt, aztán két nyugger bácsi segített megtalálni a déli pályaudvart, ahonnan semmi csatlakozásom nem indult, ezért átgyalogoltam Pomázra, ahonnan nem tudom, hogy jutottam tovább

napi nem láttad jönni.

de bizonyára egy erdőgazdálkodással foglalkozó cég hulladéka lehet.

:(

„Szóval a lakás jó kis kiindulópont, akár élő, akár halott íróért rajong az ember. Pusztulni hagyni meg jó nagy kicseszés a jövő magyar kamaszaival.”