„Ha valaki megkérdezi, hogy miért lettem ilyen….csak annyit mondok… egyszer volt egy story ami megváltoztatta a világom.”

EGYSZER VOLT BUDÁN....(2020)

EGYSZER VOLT BUDÁN….(2020)

Egyszer volt, hol nem volt, mikor is a „middle life crisis” életkorba lépett király elment Pilisszentkeresztre az udvari költészeti verseny esedékes bajnoki fordulójára. Hallgatta a király a sok közhelyes és unalmas verset, közben acélos foga között törte a diót, és azon gon- dolkodott, vajon hova tűntek az igazi nagy poéták, kik megénekelhetnék a hatalom nagyszerűségét. És ekkor az emelvényre…

View On WordPress

Törések

Az élet néha megtöri az embereket, és néhányan ezektől a törésektől erősebbek lesznek...

Egyszer volt, hol nem volt

Azt hittem nem tudnám elkövetni mégegyszer ezt a hibát, de úgy tűnik mégis. Mégis képes lennék rá..

girl úgy örülök hogy nincs mostanában kötelező olvasmányok debate a twitteren (or at least engem elkerült) mert mindig az életemért harcolok, egyedüliként védelmezve meg a kőszívűt

i do think my parents decision to not let me watch tv filled to the brim w ads was good but also to this day i have not seen a full episode of spongebob so

Tegnap, életemben talán először, átkísértem egy vak embert az úton,

mivel segítséget kért a körülötte állóktól és ez a halmazt abban a pillanatban csak én képviseltem.

Nem is ezért vagyok büszke magamra, ez alapvető emberi dolog. HANEM,

amikor sikeresen átértünk a megállójába és épp indultam volna a dolgomra, az agyam épp csúcsformában volt és időben kapcsolt, hogy "az isten szerelmére, csak azt ne mondd, ne mondd, hogy VISZONTLÁTÁSRA!", és tényleg sikerült "Szép napot!"-tal elbúcsúznom tőle, legyőzve az automatikus berögződést!

2018-ban a Volt egyszer egy téka jórészt közösségi finanszírozásból készült, így most a mozis és netflixes kitérők után visszaajándékozzuk a közösségnek. Talán jó lesz mutogatni kordokumentumnak az utánunk jövőknek, esetleg színesíteni egy tanórát. A doku melyben néhány lelkes egykori tékás és filmkedvelő emléket állított a megszűnt Corvint tékának, az Odeon hálózatnak, az egész videókorszaknak, a VHS aranykorának.

Ez a Volt egyszer egy vadnyugat

ez minden tekintetben kibaszott jó film még így sokadjára is. (Meg kell őrülni, ebben a filmben mindenki szexi!) Nem tudom, hogy ma is lehet-e ilyen egyszerű történetű ámde zseniális filmet csinálni. Mindenesetre kedvet kaptam az íráshoz megint.

Annyira tud zavarni, amikor tök jól indul egy dal, a szöveg is egész jó, aztán a refrénnél a szövegíró bedobja a diszkó - let's go rímpárt.

Miért???

de utálom a macskákat bazmeg

kollégám végtelen haragja és szarkeverése, amikor szabadságon vagyok, és emiatt ő kénytelen ellátni egy feladatot, ami szerepel a munkaköri leírásában

Jó. Mély.

every day at least five times i ask the universe (and myself as i am a part of it), why oh whyy why did i have to develop this specific brainrot instead of another less putrefactive brainrot

Olvasom ezt az aktuális testpozitív/kövér threadet, és eszembe jutott Zidane.

Mármint nem a focista, hanem egy főiskolai haverom, akit mindenki így hívott, mert állítólag hasonlított Zidane-ra. Szerintem amúgy inkább valamelyik humanoid majomra hasonlított a Majmok bolygójából, és úgy általában a kiállása is olyan volt. Az a tipikus balhés csávó volt, aki gépezett, egyik adósságból vergőd��tt a másikba, bárkit asztal alá ivott, meg tudta fordítani a még égő csikket a szájában, ha kellett, ütött, és állítólag mindig volt nála pillangó is, bár én ezt sosem láttam - szóval egyben volt nagyon a sztíló, na. Mindezek ellenére - vagy mellett - Zidane egy tök kedves ember volt azokkal, akiket bírt, és engem valamiért bírt, úgyhogy haverok lettünk, tök sokat dumáltunk.

Nekem az akkori barátnőm egy husibb lány volt, én semmilyen mércével nem mondanám rá, hogy kövér, de a méretkülönbség szemmel látható volt köztünk.

No, és egyszer valami buliban voltunk, ott volt Zidane is, meg ilyen kis kötekedő köcsögök, akik lekövérezték a csajomat, meg azt mondták ránk, hogy Stan és Pan. Én visszaszóltam valamit, aztán odébbálltunk, de neki nyilván szarul esett, elsírta magát. Ekkor találkoztunk Zidane-nal, aki miután meghallgatta, hogy mi történt, csak annyit kérdezett, hogy "Melyik volt az?". Kimentünk az utcára, ahol a kis köcsögök cigiztek, én rámutattam, Zidane odament, és lekent neki egy kurvanagy pofont. De olyat, amilyennel nem elsősorban fájdalmat akarsz okozni, hanem amilyennel meg akarod alázni a másikat. A srác megszédült, valószínűleg azt sem tudta, hogy miért kapta, de Zidane gyorsan tisztázta a helyzetet: ilyen sztoikus nyugalommal közölte vele, hogy "Mindenki úgy szép, ahogy van, baszdmeg.", majd hozzátette, hogy "Na húzzatok innen a faszba!". Aztán rágyújtott, a kis köcsögök elhúztak, én meg csak Guy Ritchie filmekben láttam azóta ilyet.