Régen oly gyengéd és türelmes voltál ....

miert allnak ellen az emberek olyan dolgoknak, amelyekrol tudjak, hogy egeszsegesek miközben olyan dolgokra vagynak, amelyek karosak az egeszsegukre?

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

Néha kicsit eszembe jutsz, és olyankor elgondolkozom rajta; Vajon mi van veled? Hisz egykor egymás mindennapjainak még a legjelentéktelenebb történéseit is tudtuk. Most viszont... Hónapok óta nem is vagyunk egymás életének a részei. Nem tudom miképp telnek a napjaid, vagy, hogy kikkel töltöd a hétvégéket, hogy boldog vagy-e egyáltalán. Sőt… Tulajdonképpen semmit sem tudok már rólad és a jelenlegi életedről.

nem lennek most

a magyar peter-curious, egykor mzp-rajongo mkkp-szavazok helyeben, nehez valasztasok jonnek

Nagyjából 45 éve

olvastam először az Emil és a detektíveket. Akkor is nagyon élveztem, most is szórakoztat.

Hanem ami a legérdekesebb, hogy itt játszódik, a mi környékünkön! Ahol egykor Kästnerék háza állt, most óvoda van, és az a szálloda, ahol anyukám mindig megszáll, ha Berlinben van. A Prager Platzra járunk bevásárolni, én tornaterembe is oda.

Sose gondoltam volna. Örülök.

Egy olyan embert sose fogsz tudni ki játszani aki játékosból vált hűségessé..egyszerűen ismerni fog minden egyes lépést, játszmát, trükköt, hiszen ő is ezt művelte egykor

Nem vagyok különösebben szomorú, bizonyos életkor fölött sokak alapállapota a szomorúság, ez teljesen természetes, én úgy érzem, túlléptem azon, hogy az életem nem olyan, mint amilyennek egykor elképzeltem, és különösebben az sem foglalkoztat, hogy egy napon majd nyomtalanul eltűnök

Mán-Várhegyi Réka

Amikor vissza tekintesz az exedre és elgondolkozol szíved szorítva, hogy hova lett az az ember akit én egykor annyira szerettem…?

Most és egykor

Két kép és 70 év különbség. A régebbit Artur Pastor (1922-1999), a nagyszerű portugál fotóművész készítette az 1950-es években.

Lányos anyának lenni, annyit jelent, mint félteni a lányodat az olyan férfiaktól akikbe egykor te is beleszerettél.

S remélni, hogy nem törik meg nagyon.

Úgy néztem rád egykor, mint a naplementére, ahogy az izzó korong lassan kúszik le a horizonton, zavarba hozva a körülötte lévő felhőket, akik égve csodálják őt, káprázatos látvány volt. Én voltam a felhő, te meg a nap. De most úgy nézek rád, mint egy korhadt fára, sajnálatot érzek, hogy megrohadt.

Mi egykor otthonom volt mostanra tömegsír, mi szeretet adta most csak üresség, mi otthont jelentette már csak beteg szív.

az árulás érzése keserűen marja torkomat

és megfagyassza egykor lángoló szívemet

ezt tetted te velem

-T.E.

Amiért egykor annyit küzdöttem, amit annyira akartam, mára már nem jelent semmit…

14-es CAF, hát jó. De a Szabadság hídon? Menetiránnyal szemben?

Hajnali egykor? 12-es viszonylatszámmal?

Vagy inkább visszafelé egy 47-es miközben a pályaszám ugyanaz?

Mik vannak...