Mikor veled álmodok jövök rá, hogy még nem vagyok túl rajtad.

Pride, 1989.

Bős-nagymarosi vízlépcső ellen tüntetés, 1989.

Van pár dolog, ami 2004 óta a legnagyobb sajnálatomra szinte teljesen eltűnt Delhiből, pedig akkor még teljesen általánosak voltak:

1. Ökrösszekerek és kóbor tehenek a belvárosban

(archív felvétel)

2. Hindustan Ambassadorok

(archív felvétel)

3. Pompás hetvenes évekbeli férfifrizurák

(archív felvétel)

Régen oly gyengéd és türelmes voltál ....

Régi szép idők:

Bár három személyt előzetes letartóztatásba helyeztek, a rendőrség még nem akadt az eltűnt 6,5 tonna, biztonsági fémszállal ellátott pénzpapír nyomára. A szakemberek szerint ennél nagyobb botrány, hogy a bankjegy - valamint zárjegy, forgalmi engedély, értékpapír, útlevél stb. - nyomtatására alkalmas papír továbbra is akadálytalanul behozható az országba, és senkit sem érdekel, mi készül belőle.

Merevedési probléma

Erről a témáról aztán szinte senkivel sem tudok beszélni az egyik legnagyobb férfi tabutéma.

45 évhez közel engem is elért, eddigi kapcsolataimban ezt megoldottam mint utóbb kiderült erőből de ez az erő mára elfogyott, mondjuk ehhez kellett egy elég zűrös elmúlt négy évnyi magánélet és egy olyan mostani partner aki szinte mindent megtett hogy ez kialakuljon én meg abszolult partner voltam ebben.

 Az első randin elmondta hogy ő az elmúlt másfél évben talált magára szexuálisan jobbnál jobb partnerei voltak jobbnál jobb szexuális élményekkel. Ugye azok a magunkkal szemben támasztott elvárások szinte lebénítottak az első együttlétünkkor de ezt akkor még rá lehetett fogni az alkoholra. Viszont utána ha volt is kezdetben erekció az aktus közben megszűnt de valahogy csak sikerült a végére érni, míg egyszer egyik reggel egyáltalán semmi altesti reakció pedig volt ingerlés, teljes csőd ekkor jött a megjegyzés hogy lehet hogy le kellene cserélni engem egy fiatalabbra. Mint férfi itt teljesen összeomlottam hihetetlenül a szívemre vettem, napokig teljes letargia az okok keresése. Valami gyors megoldás kellett hát rendeltem a netről potencianövelőt. Nagy reményekkel bedobtam egy felet, a kezdeti hatás mindenhol vérbőség, szinte éreztem hogy zakatol a fejemben a vér de a hatás odalenn sem maradt el viszont a szex valahogy nem volt jó. Ez igy ment pár hétig aztán már a potencianövelővel is egyre bizonytalanabb lett az erekció és ekkor jött a következő felütés, megkérdezte hogy mit szólnék ha nyitott lenne a kapcsolatunk mert neki ez a szex nem kielégítő neki ettől többre jobbra van szüksége amit egy előző 30 év körüli partnerétől megkapna. Itt jött a következő összeomlás ekkor már jött a depresszió és a szakítás. Itt éreztem hogy ebből egyedül nem fogok kimászni.Hetekig szinte semmi életjel nem jött lentről se reggeli erekció, se magamnak ingerlésre semmi.

Kezdtem vérvétel,urológus,hormonszintmérés,ultrahang minden a legnagyobb rendben találtak. Az urológus mondta hogy a vérképem hormonszintem mint egy 25 évesé túl jó értékek hogy ilyen problémám legyen. Ő nagyon mást nem tudott csinálni mint receptre felírt potencianövelőt. Mivel rendszeresen sportolok súlyfelesleg sincs. Szóval a testi okokat kizártuk.

Ezután kezdtem el keresni szexuálpszichológust, mivel a város ahol élek itt nincs ilyen igy olyanok jöhettek szóba akikkel online lehet konzultálni. Érdekes hogy a szexuálpszichológusok nagy százalékban nők akikről eleinte azt gondoltam hogy ezekre a problémákra teljesen máshogy látnak rá mint a férfi kollégáik. Nagy gonddal kiválasztottam két férfi szakembert mivel telefon szám nem volt csak email cím igy emailben kértem időpontot semmi válasz nem jött aztán írtam még kettőnek onnan sem jött semmi válasz aztán akik szóba jöhettek írtam mindnek ebből kettő válaszolt hogy nincs időpontja végül sikerült időpontot egyeztetni egy tündéri kedves közvetlen szexológus nővel. Az első feltáró beszélgetés nagyon jól sikerült, szorongásos erekciós problémával küzdök. Ezt a szorongást próbáljuk feloldani a jövőben különböző módszerekkel. Már az első beszélgetés után éreztem hogy mintha valamennyit leraktam volna a lelki teherből. Visszatértek a reggeli merevedések és kezdek benne hinni hogy egy megfelelő partner mellett újra az lehetek aki régen voltam.

Szóval kb itt tartok most hosszú még az út mire minden rendben lesz. Kedves férfitársaim ne féljetek segítséget kérni mert még mindig jobb felvállalni ezeket a rázós beszélgetéseket mint nulla önbecsüléssel élni.

Egy jó ismerkedős szöveg

kéne, ezen gondolkodtam éjjel. Hogy valójában, részben a tumblis kicsúfolásokból okulva, milyen is egy jó bemutatkozás. Sok hely nincs rá, csak pár mondat. Első változat: Én, én, én!!!!.... Én ilyen vagyok, olyan vagyok, mikkel foglalkoztam, mi érdekel, mit szeretnék még az élettől. Gondolva, hogy a LOVAG jön, érdeklődve nézi a fotómat (amit a barátnőm csinál hamarosan, hogy se túl kihívó, se túl apácás ne legyen, le kell cserélnem a mostanit) szóval lovag jön, hűdehelyes ez a nő, na nézzük, 165 magas (befér a lóba a kocsiba még fekve is) nem túl kövér, nem is deszka és asztamindenit mennyi minden érdekli a keresztesháborún kívül is, hát mivel én is egy ilyen érdeklődő, okos, nyitott lovag vagyok, aki a bádogjára is vigyáz, hát nosza! Beszélgessünk! (tegyük föl, hogy a lovag tud beszélgetni. Arról is kéne írnom, hogy az milyen, aki tud és milyen az, aki azt hiszi, hogy tud, pedig nem) De nem ez történik, hanem jön a 150 kilós segédjegyzőhelyettesalbérlő egértenyésztő lónepper és azt mondja, hogy ismerkedjünk! Jólnevelten reménykedem, hogy hamar rájön, hogy nincs közös jövőnk, de nem jön rá, mert nincs agya. Viszont kitartóan, bár unalmasan tud udvarolni. jajdeszép vagy. Hát mondom, hogy jajdeszépvagy!!!! Második változat: Inkább azt írni mit várok. Pfuj, pfuj, rengeteg elvárás, és mi van cserébe? – mondanák a kritikusok. Az elvárásokkal amúgy azoknak van bajuk, akik nem ugorják meg a lécet. Ha szembetalálkoztam egy olyan szöveggel, hogy bocs, de én csak a nádszál karcsú atomfizikusnőkre indulok be, akik nem idősebbek 25 évesnél, én csak továbblapoztam. Nem vagyok az, haladjunk. Nem váltott ki belőlem semmilyen indulatot. Hát valaki bármiféle elvárásai miért érdekelnének engem, amíg ő maga nem érdekel engem? Keresi a boldogságot, ahogy én is meg mások is. Legyen szerencséje! Az elvárásokkal inkább az a bajom, hogy rém unalmasak és a másik oldalról nehezen megfoghatóak. Légy okos! – mindenki, de tényleg mindenki okosnak tartja magát. Legyen jó humorod – akinek az alpári pinás-segges humorán ötvenen röhögnek, az is viccesnek gondolja magát. Legyél érzelmileg felnőtt – erről is csak utólag tudjuk, hogy nem voltunk azok. Ezek nélkül nem tudok élni. Konkrétan fizikai fájdalmat okoz, ha a másik emberben ezek nincsenek meg. Nem akarok olyanokkal kapcsolatot tartani, akik ezeket nem hozzák kellően magas szinten. Amúgy itt szokott elbukni az ismerkedés. Te butább vagy nálam, te nem érted a viccet és nem tudsz lazulni, te meg nyafogósabb vagy mint én. :( Búcsú. Mint látható, semmi anyagi elvárás nincs. Ami nem igaz. Az ember alapból feltételez és elvár az övével minimum egyszintű egzisztenciát. Hogy a másiknak van egy rendezett élete, egy jövőképe az öngondoskodásról. Harmadik változat: Ez a szerencsejátékos változat, amikor az ember valami roppant kreatív szöveggel áll elő, bízva benne, hogy az ideális partner és kizárólag az ideális partner harap a dologra. Elárulom hogy a kreatív emberek más kreatív emberek kreatív szövegeire nem vevők. Mert a társkereső jobban hasonlít egy áruházi katalógusra, mint egy magazinra. Ki venne meg egy barkácsgépet amihez az a szöveg van, hogy éjszaka nem használható, mert pihennie kell, nyáron vigyük ki a szabadba és tegyük a fűre, időnként pedig engedjük, hogy más barkácsgépekkel találkozzon. stb, stb. Negyedik változat: Elvont szépirodalmi idézet. Szerelemről, halálról, lélekről, szeretetről. Ez szerintem jó. Garantáltan csak érzelgős debileket vonz. Akinek olyan kell, ennél jobb nincs! Ötödik változat: Úgy se. Itt úgyse találom meg, nem hiszek benne, és hasonló rinyálós, nemvállalós, buta szöveg. Tökéletes mágnes az anyáskodóknak ÉS a narcisztikusoknak, pszichopatáknak. A gondoskodók rátapadnak a reményvesztettre, az agresszorok pedig megérzik a vérszagot. A passzív agresszió szagát. Szóval kéne egy jó szöveg, kicsit én, kicsit te, kis kreatív, némi érzelem, némi bölcs belátás.

Egyszer régen írtam egy jó szöveget. Kb az volt, hogy olyat keresek, aki legalább azokat meg tudja csinálni, amit én. És felsoroltam, hogy miket csinálok. Többen is azt mondták, hogy nagyon jó, nagyon találó, nyilván kamuprofil, én biztos férfi vagyok. :/

Most akkor tudni kéne, hogy milyen vagyok, mit szeretnék és hogyan lépjek tovább. Nem csinálná meg valaki helyettem? Én meg a beszélgetős résznél beszállnék.

fú gecc

négy órán át hallgathattam egy boomer faszt arról picsogni, hogy régen minden jobb volt és ezért félévenként 300-at fizetek

régen minden jobb lesz

Nagyon látványos, mikor a töriórán az időt egy egyenesként ábrázolják, amire sorrendben felpakolják az eseményeket, de az idő igazából nem egy egyenes, hanem egy spirál. Aki elég sokáig él, vagy akit nagyon érdekel a történelem, az előbb-utóbb észreveszi ezt. Dolgok ismétlődnek, visszatérnek, csak egy kicsit másképpen. Generációnként elfelejtünk és újra felfedezünk ezt-azt, és azt hisszük, azelőtt az nem is létezett.

Jókat vihogtam a minap, mikor egy olyan how-to videóban a befőttes gumi felhasználási lehetőségeit mutogatta egy nagyon fiatal kéz, ritmikus zenei aláfestéssel, és egyszer csak fogott egy befőttes üveget, beletöltött valamit, aztán az üveg nyakára egy zacskót helyezett, és befőttes gumival több körben felerősítette, majd az üveget felfordította, és rázogatta, hogy láthassuk, milyen ügyesen benne marad a tartalom. Tehát megmutogatta nekünk mint alternatív felhasználást a befőttes gumi eredeti funkcióját. Egy újszülöttnek minden vicc új. De vajon mikor tűnt el ez a tudás?

Újra felfedezzük, hogy ha viszünk magunkkal bevásárló szatyrot, ha kimérve vásárolunk dolgokat, ha tovább adjuk a testvéreknek, vagy ismerősökkel csereberéljük a gyerekruhát, akkor egy csomó környezetszennyező hulladéktól megmentjük a világot. Vagyis újra felfedezi egy generáció azt, ami gyerekkoromban tök normális volt. Amikor vásárolni mentünk, fogtuk a pénztárcát, a bevásárló cekkert, a tejes kannát, és indultunk. A pék csak egy papírdarabba tekerte be a kenyeret, a hentes zsírpapírba csomagolta a húst, a zöldséges a mérőedényből egyenesen a szatyorba görgette a krumplit, hagymát, almát... a dióbelet, lencsét és egyéb apróságot egy újságpapírból szabott-tekert tölcsérbe hajtogatta. A tejboltos vagy a közértes a tejet csuporba mérte merőkanállal, vagy olyan mércés hengerrel egy hatalmas alumínium kannából. Palackozva is volt, széles szájú üvegekben, akár a kakaó, tejföl, joghurt, és az üveg száját lezáró kis fém fólialap színe jelezte, hogy mi van benne.

A kisebb testvérek nem azt kérdezték, hol vettük nekik a ruhát, cipőt, hanem hogy kié volt előtte, ez sem új szokás, csak régen tartósabbak voltak a ruhaneműk és lábbelik, mint manapság. Nem emlékszem, mikor kezdték a játékokat kartonlapra feszíteni és átlátszó műanyag mögé zárni, régen az ilyet egyáltalán nem csomagolták. Volt a Deák Ferenc utcában egy gyöngybolt: a világ összes színében kásagyöngyöt lehetett kis lapáttal stanicliba szedni, és súlyra fizetni. Fillérekbe került. Ma meg 20-50 darabjával árulják műanyag dobozkában, iszonyú árakon. Nem léteztek PET palackok, mert a szörpöket visszaváltható üvegpalackokban vittük haza, és a szódásüvegből vagy a csapból engedtük fel. A szódás szifonok élethosszra szóltak, a patronokat meg dobozával cserélték. Az egyetlen hátrány az volt, hogy csinálni kellett szódát, leginkább annak, akinél kifogyott. A csokibevonatos drazsékat, zselécukrot, töltött cukorkákat édességbolt nevű helyen árulták kimérve. Ez most reneszánszát éli a bevásárlóközpontokban, csak legyen aki meg tudja fizetni.

Talán egy héten egyszer gyűlt össze annyi szemét, mint manapság egy nap alatt, az is inkább krumplihéjból, hagymaszárból, mogyoróhéjból, de régen ezeket is eltüzelték a sparheltban. Azt most hagyjuk is, hogy a műszaki cikkek élettartama 20-25 év is lehetett. Persze jobban is vigyáztunk rájuk, mert drágák voltak, viszont meg lehetett javítani őket.

Eltűnődtem, hogyan gyűrűzött be hozzánk ez a szemételdobás kultúra. Jött a "fejlett nyugattal". Jött az importáruval, és nekünk talán a rég áhított szabadságot és jómódot jelképezte a "profi csomagolás". Pedig csak a fogyasztói társadalom átverése volt. Vegyél meg a termékkel egy rakás csomagolóanyagot, amit azonnal ki is dobsz, és igazából a csomagolás az, ami eladja a terméket. Minden a látszatra épül. Régen örültünk egyetlen babának, macinak vagy kisautónak. Most azzal hülyítik a reklámok a gyerekeket és szüleiket: legyen teljes sorozatod, vedd meg mind a tizenkettőt. Ma már el sem lehet képzelni, hogy mondjuk egy macit, társasjátékot, szánkót vagy focilabdát a szülőktől örököl egy gyerek. Ha nem veszed meg az új évjáratot, lúzer vagy. Meg amúgy jó ha egy szezont kibír mielőtt szétesik.

Magamon is nevetek, hogyan tudtak behúzni a csőbe, manipulálni, hogy az új jobb. Nagynéném meséli, hogy a szoci piacra szánt termékekből eleve kihagynak ezt-azt a kinti gyártók, de országon belül is megy az etetés. Intelligens mosóporok: szépen lassanként csökkentik benne a hatóanyagot, amitől tiszta és ragyogó lesz minden, aztán mikor már annyira tré, hogy a vevő esetleg másik márkára váltana, hirtelen kijön a még újabb, még hatékonyabb változat, ami nem más, mint az eredeti összetétel, ami így látványosan jobban működik, csak jóval drágább. De erre már idehaza is rájöttünk.

De hogy pozitívan zárjam, tök jó, hogy a szemétkultusz ereszkedő pályára tért, és erre egyre többen odafigyelnek. Remélem, egyszer a profitorientált szemlélet is eljut arra a pontra, amiről az az indiános mém beszél: ha már mindent tönkretettünk, a pénzt nem lehet megenni. Értem, hogy a fiatalabb generációkat miért idegesíti a régenminden sopánkodás, de ez nem mindig nosztalgia, sokszor világörökség védelem. Kiskoromban nagyon szerettem az öregek elbeszéléseit hallgatni az ő épp letűnő félben lévő világukról. Kamaszként jókat röhögtem az "elavultságaikon", és a prédikációszerű tanácsaikon. Most ott tartok, hogy basszus, bár jobban figyeltem volna! Nem vallom be szívesen, de egy csomó dologban nekik volt igazuk.

Régen minden jobb volt.

Mindeközben Az Élet Iskolája éltanulója a fészbukon megmondja a tutit, mert régen minden jobb volt. De sajnos jöttek a zsidók. (TLDR)

Az öreg parasztember oktatja a fiát.

Fiam, te azt mondod nekem, hogy a zsidók vitték előre az országunkat, mert azok mind tanult emberek voltak, így ők lettek a tudósok és művészek? Mint mondod, a zsidók azt tartották, hogy: „Taníttasd a fiad, mert másképpen gazember lesz belőle”, addig a paraszt buta volt, mert nem járt iskolába.

Akkor beszélgessünk, fiam!

Tudod, az a buta paraszt állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt az rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgy mind növényzet, csapadék, talajviszonyok és hőmérséklet. Ez így, kimerít vagy kettő egyetemi diplomát! Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak magyar tarkát ismer a szakirodalom. Tehát amit ez a buta paraszt kétszáz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult fajtád az 1972-től kezdődő felelőtlen összevissza keresztező tevékenységével mára teljesen tönkretette!

Az a buta paraszt ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. Érdekességként elmondanám neked, hogy ezeket a buta paraszt által nemesített gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a buta parasztnak itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész, stb.. A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét.

Ez a buta paraszt ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is.

De itt még korán sincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli.

Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként az egyik tehén benyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan buta paraszt, amikor ezt meghallotta megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjúval ajándékozta meg a gazdáját.

Tehát a buta parasztnak jár egy állatorvosi diploma is!

De ez a buta paraszt régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a buta parasztnak.

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát?

Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek.

Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat.

Gyermekkoromban, nagyanyám felnézett az égre (Nem az órájára!) és mondta, mennyi az idő. Rég az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát, ennek a buta parasztnak jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is!

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezernél is több népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek!

De tudod fiam, ha a fajtád valamelyike elvégzi a képzőművészeti főiskolát és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves „buta”parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság?

Mondd fiam, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes buta paraszt között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt zsidód csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye „ő is megérdemli”.

Tudod fiam, az a buta paraszt, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az életiskoláját a nap huszonnégy órájában és mindent eltanult az öregektől.

 Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből, mert nem tartoznak az ő köreikbe!

Ezekután, ugye elhiszed nekem, hogy a te "tanult zsidód", az aki a tudását az én buta magyar parasztomtól lopta! !!!!!!!

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

Sok-sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked???

Vajon régen is rongy ember volt Tóth Gabi? Vagy régen nem volt az, csak Orbán csinált belőle (is) rongy embert? Mert az rendben lenne, ha jobboldali lenne, csakhogy nyilvánvaló, hogy Tóth Gabi nem jobboldali, hanem csak egy elvtelen seggnyaló, akinek ha Gyurcsány lenne a gazdája, és onnan jönne a pénz, akkor őt szolgálná pont ugyanilyen széles nyelvcsapásokkal.

Tóth Gabi szolga. Ha szabad polgár lenne, akkor elmondaná a véleményét nyíltan azokkal a jelenségekkel kapcsolatban, amit maga körül tapasztal, és amiért a kormány a felelős. Mert egészen biztosan látja ő is, hogy egyre kevesebb a tanár, egyre kevesebb az óvónő, látja, hogy rossz az egészségügyi ellátás, látja, hogy egyre kevesebbet ér a pénze, látja a szétlopott közvagyont, a hülyeségekre elszórt milliárdokat, látja az uram-bátyám rendszert, látja az ellenzéki érzelmű pályatársak ellehetetlenítését, látja az önkényuralmat. Ezt egészen biztosan látja, hiszen pont azért nem fogalmaz meg kritikát, mert tudja, hogy akkor nincsenek állami megbízások, nincsenek állami támogatások, nincsenek állami díjak, és a kritizálót az önkényúr kicsinálja. Látja ezt, és tudja, hogy jobb, ha befogja a pofáját, és nem mond semmit, ami nem tetszik az önkényúrnak.

Ilyen világban akart Tóth Gabi régen is élni? Ez az a jobboldali világ, amiben Magyarország felemelkedését látja? A korlátlan lopás, az elhallgattatás, a bekussoltatás lenne az a jobboldali álomvilág, amire a fideszesek vágytak? Ha valaki kritikát fogalmaz meg az önkényuralommal szemben, azt üldözzék el az országból, az ne kaphasson semmilyen megbízást, csupán azért, mert megszólalt és nem maradt kussban, nem tudta, hol a helye? Ennyiért lehetetlenítsék el az illetőt? Ezt a világot akarták a jobboldaliak? Tudom, hogy nem, hiszen a komcsikat és Gyurcsányt is ilyenekért bírálták. Ám most ők is mindent megcsinálnak, amiért a komcsikat vagy Gyurcsányt bírálták. Arra a világra vágytak, amiért a komcsikat, vagy amiért Gyurcsányt bírálták? Nyilván nem. Akkor miért nem szólalnak fel ugyanazokért, amiért Gyurcsány alatt felszólaltak? Megmondom, hogy miért nem. Mert Gyurcsány alatt szabadabbak voltak. Mert Gyurcsány alatt még nem féltek. Még mertek felszólalni ellene. Ma meg már nem mernek. Tudják ők is, jobb, ha az ember kussol. Szomorú történet ez, fideszes bro. Gyurcsány alatt a fideszesek mertek beszélni, ma meg már nem mernek. Mert szolgák lettetek, fideszes bro. Szolgát csinált belőletek Orbán.

Ahogy Tóth Gabi is csak egy szolga, aki azért kap több pénzt nálatok, fideszes bro, mert a gazdának jobban hasznára van, mint ti.

És Tóth Gabi is beletörődött ebbe, beállt a sorba a pénzért, támogatásért, díjakért. Leszarja ő Magyarországot, leszarja ő a bohócruhaként hordott népviseletet, csak nyalja az önkényúr seggét, ahogy az összes többi fideszes is ezt teszi.

Minden fideszes ugyanúgy tisztában van vele, hogy nem jó világ ez, amit teremtettek, tisztában van vele, hogy a hatalmasságok lopnak, de sem ezt, sem semmilyen más kritikát nem mernek már megfogalmazni az önkényuralommal szemben. Ettől frusztráltak lettek, gyűlölnek mindenkit, aki szabadabb náluk, mégsem merik megtenni, hogy ők is kritizáljanak, inkább ha kell, kussolnak, ha kell beletörődötten vallják, "más is lopna", és ha kell, nyalják a gazda seggét, nehogy baj legyen. Ilyen országot építettetek, fideszes bro. És ezért rongy ember az összes fideszes. Nincs kivétel. Az összes.

22. Shame- Food For Worms

Az első Shame lemezt rengetget hallgattam. Mondanám, hogy rongyosra, de sajnos a streaming korában már ez is elveszett. De amúgy tényleg, iszonyú nagy kedvenc volt az a lemez, meg még mindig az igazából. Most ezzel lehet hülyeséget mondok, de vállalom, hogy emlékeim szerint ők voltak az egyik úttörői a nagy poszt-punk revivalnek, de nem ez fogott meg bennük, mert az, hogy poszt-punk nem feltétlenül hívószó nálam, hanem az, hogy az egyértelmű Fall hatások mellett felfedezni véltem ilyen Dischord Records hatásokat is. Az meg csak hab volt tortán, hogy olyan társadalmi és politikai kérdéseket feszegettek a szövegekben, amik szerintem is elég fontosak, szóval még ebben is hasonlítottak az általam imádott washingtoni harDCore zenekarokra. Nem sokkal a lemez megjelenése után láthattam volna őket Bécsben egy kis helyen, meg is volt a jegy, de egy héttel a koncert előtt lemondták, mert hogy a koncert napján Jools Holland legendás műsorában léptek fel inkább. Ott azért eléggé megorroltam rájuk. Ennyit a nagy lázadásról, fütyül egyet a brit közszolgálati, és már bokáznak is, a rajongók meg le vannak szarva! Ráadásul akkoriban az énekes arc még egész visszafogott volt, mert most már nekem nem kicsit too much. Kb már így default, hogy állandóan félmeztelen, pedig no offense, semmi cink, de én ezt a pohos felső testet nem mutogatnám! Szerintem a mondanivaló meg a dühös üzenetek pólóban is átjönnének. Na mindegy, nem vagyunk egyformák. Lehet hogy ilyenek miatt, de inkább azért, mert kurvára magasan volt a léc az első lemezzel, nekem a második lemez annyira nem jött be. A kritika amúgy szerette mondván, hogy még dühösebbek lettek meg még kísérletezgetősebbek, ami igaz is, de ezzel pont elvesztek a jó dalok, amivel tele volt az első lemez.

Kicsit le is tettem erről a zenekarról, szóval mérsékelten voltam lelkes, amikor az első kislemezt kiadták az új lemezről. Nem segített az sem, hogy a Six-Pack folytatta ezt a kísérletezős vonalat, úgyhogy nem voltak nagy reményeim az albummal kapcsolatban, de hát itt jött be, hogy mennyire fontos egy jó nyitódal! Most már nem tudom hány éve, de pénteken vannak a lemezmegjelenések (régen hétfőn voltak), és én minden péntek reggel 6-ra megyek a Hármashatár hegyre futni, és ehhez 4:40-kor kell kelni. Ez pont olyan szar, aminek hangzik. Mármint nem a futás, hanem a felkelés. A legtöbb péntek hajnalon egy-egy új lemez megjelenése tartja bennem a lelket, így volt ez a Shame lemezzel is. Gondoltam, lássuk, a hajnali kelésnél nem lehet szarabb, és hát nem is volt szarabb, sőt a nyitószám annyira jó volt, és annyira fellelkesített, hogy az azt követő Six-Pack itt már kifejezetten tetszett, és ez így ment végig az egész lemezen, és mivel a második legjobb szám szerintem a zárószám, így úgy fejeztem be, hogy ezt újból meg kell hallgatnom! Elég ügyes húzás! Amúgy az album nem visszatérés az általam imádott első a lemezhez, hanem a másodikon elővezetett zenei világ sokkal jobban előadva, szóval itt is vannak új területek, amik eddig nem voltak, meg itt is van düh meg méreg, de valahogy sikerült ezt úgy megoldani, hogy emlékszem is a dalokra. Lehet, hogy ezt már csak én mesélem be magamnak, de ez már nem is Dischord stílus sokszor, hanem egy kommerszebb, felhasználóbarátabb My War éra Black Flag. Így vagy úgy, kellemes meglepetés ez a lemez, de azért továbbra is a Songs Of Praise marad nekem a Shame lemez. Kb 1 hónapja felléptek itt Budapesten, de nem mentem, mert másnap reggel futás volt hajnalban a hegyen. Ahhoz, hogy ezt skippeljem, még egy ennél is sokkal jobb lemez kell.

Kedvenc számok: Fingers Of Steel, Addearall, All The People

A Föld nagyon-nagyon rég mintha tényleg lapos lett volna - Raketa.hu

Régen minden jobb volt, a Föld például lapos.

 Ha rangsorolni kellene, hogy jelenleg mi az a három helyszín, ahol a legtöbb kommunistát láthatjuk egyszerre, akkor azt mondanám, első az MSZP-kongresszus, második a Parlament és harmadik Farkasházy Tivadar balatonszárszói kertje. Engem a tíz év kihagyás után először megrendezett Szárszói találkozó híre és a meghívón szereplő nevek valami olyan izgalommal töltöttek el, hogy gyakorlatilag leblokkoltam és a szerkesztőségi levelőzőlistára is csak annyit tudtam írni: Kánaán!

A panzió recepcióján a tévében futó Sas-kabaré már előkészítette a hangulatot, bár itt még nem is sejtettük, hogy Farkasházy Tivadar és Selmeczi Tibor olyan műsorra készül, amihez képest a Mikroszkóp színpad csak egy parlamenti közvetítés. 

Hogy régen mennyivel jobb volt minden! Mondjuk akkor még Panyi Szabolcs nem SGY amerikai milliárdos ügynöke volt, hanem fideszes ügynök, már ELEVE azért is! És hogy mi volt az, amit felváltott a gyűlöletes NER! Ha nevet kellene adni a NER előtti rendszernek, a fenti idézetből kiindulva, akkor csakis a Büdös Kommunistaegyüttműködési Rendszer, azaz BKR nevet lehetne neki adni, ha TÖKÉLETES nevet szeretnénk adni neki. Az volt az a rendszer, amiben a rendszer alappillérei olyan arcok voltak, mint Sas József, Heller Ágnes vagy éppen Bánó András. Na, EZEK helyett van a NER. Nem árt néha felidézni. :/

Régen minden jobb volt.