Fáj...

Fáj a fejem a gondoktól amin folyton kattogok...

Bele fogok bolondulni 😵

a felejtés legjobb módja egy mondat!

-amire nem emlékszem nem történt meg -

Hát kimentem tüntetni, azt jó volt látni, hogy nem olyan gerinctelenek a magyarok, mint azt hittem, de nem tudom, hogy érdekli-e a kormányt, hogy mi mit gondolunk, vagy mit akarunk, kicsit pesszimist vagyok még a nagy tömeget látva is

úgy utálom amikor felémszállingózik valami csodás illat a konyhából de mikor belépek rá kell jöjjek hogy csak valami lófasz töltöttkáposzta vagy kolbász. a magyar ételek legnagyobb átka hogy messziről mindegyiknek majdnem ugyanolyan a szaga de a fele a legjobb dolog amit valaha ettél, a másik felével meg ki tudnának belőlem kínozni egyébként holtomig tartandó titkokat

Ennyi volt. Te és Én.

Nem akartalak megbántani. Lehetett volna ennek simán pozitív kimenetele. De tettél érte, hogy ne legyen.

Alapból is kurva szarul éreztem magam a helyzet miatt, és ahogy beszéltél velem 100x rosszabb lett. Egy pozitívuma van, hogy ezzel megmutattad, hogy nem vesztettem semmit.

Legnagyobb különbség kettőnk között, hogy én próbáltam a helyzethez képest úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy a lehető legkevésbé bántsalak meg. Ellenben te, lelkileg belém kötöttél ahol csak tudtál. 1,5 óra elég volt az elmúlt 8 hónaphoz.

És ez lett a vége. "Felőlem futhatsz, menjél leszarom."

Kíváncsi leszek ha összefutnánk valahol, "észre akarsz-e venni"...

Kurvára fáj

„Ölelni szavakkal“

Szeretek törölni minden értesítést a telefonom.

Szeretem az üres postaládát.

Szeretem törölni az alkalmazásokat.

Szeretek leiratkozni a marketing e-mailek-ről.

Szeretem blokkolni az embereket és szeretek nehezen elérhető lenni.

Egyszerűen csak szeretlek

Hello kezi' csókolom, a terror fanartod tartja bennem a lelket.

Bort, búzát, békességet 🙇

köszönöm testvérem, ezer áldás szálljék rád🙏🙇💕

imádom hogy időről időre még eszembe jut a srác akivel tegnap együtt szálltunk le a vonatról

Ne hazudj,

Ne lopj,

Ne csalj,

Ne igyál.

Ám ha iszol, idd a kedvesed igaz szavait.

Ám ha lopsz, lopj csókót, édeset.

Ha hazudsz, hazudj kegyeset.

Ám ha csalsz, csalj mosolyt az arcára és nem fogsz csalódni.

/Randiguru/

Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!

Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!

Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!

"Bírósághoz fordult a Líra-könyvesbolthálózat fenntartója, amiért a nyáron 12 millióra büntette őket a fővárosi kormányhivatal. Utóbbi szerint „az érintett könyvek homoszexualitást jelenítenek meg, ennek ellenére a gyermekeknek szóló, ifjúsági irodalom körébe sorolt könyvek között helyezték ki azokat, és forgalmazásuk sem zárt csomagolásban történt”. Valóban. Csakhogy a Válasz Online-nak megküldött keresetlevélből kiderül: a jogszabály ilyesmit nem is ír elő. Mégpedig egy vesszőhiba miatt. Elképesztő történet következik, egy nagy tanulsággal: ha akkora nemzetvédő vagy, hogy könyvesboltosok és írók ellen is ádáz küzdelemben védenéd a magyar gyermekeket – előtte legalább tanulj meg magyarul! A rendelet szövege, a szabály megfogalmazása a Magyar Közlönyben megjelent, hiteles formában a következő: a „termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Minimális nyelvérzékkel is könnyen belátható márpedig, hogy ha az „elkülönítve” szó után nincs vessző, akkor a szabály jelentése ennyi: ha a többi terméktől elkülönítve helyezi ki a terméket a boltos, akkor kizárólag zárt csomagolásban teheti ezt meg. Csakhogy így ez a szabály semmit sem ír elő arra az esetre, ha nem elkülönítve helyezik el a homoszexualitást megjelenítő könyvet. Abban az esetben tehát, ha nincs elkülönítés, nem kell fóliázni sem. Ergo: a Líra semmiféle jogsértést nem követett el, hiszen a könyvespolcokon volt a kifogásolt kiadvány, megbújt szépen a többi között." Felnevettem!

Találjuk ki, mit szeretne a Vevő......

Vevő: Ezt szeretném ha beszkennelné.

Én: Rendben. Csinálom, (30 oldal ) a végén megkérdezem: Emailre küldöm, vagy pendrive-re mentem?

Vevő: Emailre. Mond is egy email címet, csatolom, elküldöm. Ennyi lesz. Vissza adom neki az eredeti példányokat.

Vevő: Néz rám nagy szemekkel. De........ nem kapom meg a másolatot?

Én: Milyen másolatot? Szkennelést kért, azt elküldtem az emailre, amit mondott.

Vevő: Az én példányomat nem kapom meg?

Én: Ott van a kezében, előbb adtam vissza.

Vevő: Nem ezt, ezek az eredetiek. Nekem az kell, amit beszkennelt.

Én: ööööööö....azt elküldtem emailbe magának.

Vevő: Nekem nincs emailem.

Én: öööööööö...akkor hova küldette velem amit beszkenneltetett?

Vevő: Nem tudom. Csak mondtam valamit. Pendrive nem tudom mi, emailcímről meg tudom mi.

Én: ...........................Nos.......kezdjük előről. Amit eddig kért tőlem, és megcsináltam, azt sajnos ki kell fizetnie. Erre ennyit kérnék szépen.

Vevő: Kifizeti, blokkot kap.

Én: Szóval. Az eredeti példányokat vissza adtam, ott van a kezében. Ha jól értem, szeretne belőle még egy példányt.

Vevő: Igen. Szkennelve.

Én: Az már megvolt, elküldtük emailbe, kifizette, az azon az emailen van, amit megadott. Ezen felül szeretne még egy példányt?

Vevő: Igen.

Én: Rendben, az ennyibe fog kerülni. Van önnél ennyi pénz?

Vevő: Az előbb fizettem ki.

Én: Nem, az előbb mást fizetett ki, az a szkennelés volt. Ha most másolok vagy nyomtatok önnek még egy példányt, az ugyan ennyibe fog kerülni. Ki tudja fizetni?

Vevő: Kifizeti, bár látom rajta hogy nem érti, blokkot kap.

Én : meg az elküldött emailt vissza keresve, az elküldött emailknél, rajta a csatolt , beszkennelt dokumentumot, kinyomtatom a vevőnek. Oda adom neki. Látom rajta, hogy megint nem ért valamit.

Vevő: De ez mi?

Én: Kért egy példányt ebből, amit a kezében tart. Ez az.

Vevő: De el sem vette a kezemből. Hogy tudta elkészíteni a másik példányt?

Én: Szerintem most ne menjünk ebbe bele........Ez az eredeti, ez pedig a kért , másik példány. Az előbb kifizette. Készen vagyunk.

Vevő: Köszönöm. Viszlát.

Én: Én is köszönöm. Viszlát.

Mivel csak éjfélkor megy a vonatom haza gondoltam így 11 év után újra meglátogatom az első lakást ahol laktam Londonban itt @sronti hoodja mellett.

Volt council housing a terület, ahol talán már az összes házat kivásárolták, vagy legalábbis továbbbérbeadják, még ha illegális is. Londoni Magyaroknak is volt itt 3 lakása is, abból az egyikben laktam.

Mint látható szép biztonságos hely, vaskapu védi mindkét oldalt a bejáratokat, beleértve a játszótért meg a charitys ruhaledobó kukát is, amit nem igazán értek, de gondolom ennek a 10 lakásnak mindig van elég kidobandó ruhája, hogy megérje azt ott tárolni, a tágabb környék meg bekaphatja.

Játszótér sincs sok a közelben, csak itt. Asszem anno csak egyetlen házban laktak fiatalok a telepen a 10-ből, a környékről a legtöbben emiatt átmásztak a kerítésen, hogy hozzáférjenek a kosárpályához a helyiek nagy örömére.

Volt a közelben egy bolt, nagyon imádtam a szezámos kenyerüket, mindig azt vettem munka után hazajövet egy kis sajttal. A bácsi már nincs ott (bár ha ő volt Elif akkor még nyitott három boltot szóval jól megy neki a bolt hihi), de a bolt megvan, belülről kicsit kiegészült és már árulnak lengyel cuccokat is. Szerencsére a kenyér is megmaradt pont olyan ízűnek mint emlékeztem, de tényleg kihozta az emlékeket.

Összesen csak egy hónapot laktam itt. Velünk lakott a Magyarok Londonban helyi helytartója aki szedte a sarcot kéthetente. Mindig adott pecsétes papírt is, hogy átvette. Továbbra is ez volt az első és utolsó hely a UK-ben, ahol céges pecsétet láttam:

A helytartó mellett lakott velünk még egy beszívott gyerek, minden nap elmesélte, hogy úgy 3 órát sétált nyugatra, mert csak ott lehet jó füvet kapni. Buszozni sose buszozott, mert az drága. Volt egy PC-je, egyszer megkért, hogy javítsam meg, mert nem ment rajta a CPU hűtés. Kb. 5 másodperc alatt kiderült csak annyi volt a gond, hogy egyszer valószínűleg kikapcsolt állapotban (mármint a gyerek volt kikapcsolva nem a PC) lehúzta az alaplapról a CPU hűtő tápkábelét, mert túl zajosnak találta. Ettől mondjuk elszégyelte magát, mondta hogy ad £20-at, ha ezt nem mondom el senkinek, de nem fogadtam el, valszeg ennyi pénze volt a héten fűre amúgyis.

A negyedik lakóra nem emlékszem, de asszem ő volt a szobatársam. Sose volt ott, szóval a szoba többnyire az enyém volt egyedül.

3 hétig laktam itt, aztán a helytartó, aki amúgy tökre úgy nézett ki, mint @deadmanrideagain átrakott egy másik lakásba. Pár hónap múlva derült ki, hogy illegálisan, legalábbis a Magyarok Londonban-nál azt hazudta, hogy ezt én kértem. Nem költöztem amúgy messze, és a hely is jobb volt szóval annyira mondjuk nem zavart, de hát na. Itt mondjuk már nyolcan laktunk, Lacika volt a kedvencem, aki talán @lacikaszep volt kinézetre. Talán nem, már a fasztuggya. Az összes pénzét arra tette fel hogy kiköltözzön a Londonba, összesen két hétnyi lakbérre való pénze maradt. Angolul se tudott nagyon, de 4 nap alatt talált mosogatós állást, aztán ott dolgozott míg el nem költöztem fél évvel később saját kecóba. Mondjuk elég nagy fasz volt, kétszer jött haza hullarészegen úgy hogy elkezdett balhézni a többi lakóval, szóval az én 100 kilómra volt szükség, hogy szétválasszam őket. Lacikának amúgy voltak fontos gondolatai, mint például hogy a cheddar egy ízetlen sajt, nem úgy, mint a trappista, aminek van íze.

Volt itt még két csaj is, barátnők voltak vagy mi. Azóta már nem. Az egyik nem volt a legélesebb kés a fiókban. Hamar talált mondjuk munkát a közelben, büszkén mesélte hogy nincs bejelentve, teljesen fű alatt dolgoztatják, és ez neki tökéletes. Mondjuk a minimálbérnek csak a felét adták neki, de hát ugye ő akarta hogy pont úgy dolgoztassák ahogy Magyarországon szokás. A másik csaj amúgy rendes volt, mai napig tartjuk a kapcsolatot, esküvőkön is ott volt meg ilyenek, de persze már rég nem Angliában él.

Lakott még itt egy pár, ők voltak a helyi janik, velük persze mindig a bajom volt, nem igazán viselték el, hogy lakik a lakásban egy másik aki nem balfasz és ért a dolgokhoz (persze elég balfasz voltam amiatt mert Magyarok Londonbanon keresztül költöztem ki, de hát na), szerencsére nem sokáig bírták, és elköltöztek. Rám hagyták a szobájukat, ami a ház legnagyobbja volt, szóval azóta már én voltam ott a jani, vagy mi.

Egyszer meséltem a lakóknak, hogy öt perc sétára van egy hatalmas park folyóval, tök szép sétáljunk el oda, teljesen meglepődtek hogy Londonban ilyen is van. Mondjuk térképet sose néztek, hogy hol laknak.

Kb. 3 hónap múlva jöttek a Magyarok Londonbantól, hogy a helyi helytartó lelépett úgy két hónapnyi beszedett lakbérrel (ez lehetett vagy £10k, fasztuggya hány lakásért felelt) a csajával, szóval ha esetleg látnánk szóljunk a rendőröknek.

Na mindegy ennyi, a nosztalgiázás végén egy kis ajándék ablakalattcica. Én addig majszolgatok egy kis szezámmagos kenyeret sajttal. Lehet még elnézek a helyi csirkéshez, hogy mennyi volt az infláció. Anno asszem itt £3.50 volt a csirkés szenyamenü. De lehet csak £2.50?

maximum azt tudom ehhez hozzátenni, hogy a messiásvárás a politikában egy veszélyes dolog, és hogy kimondottan ijesztő azt látni, hány ember esik most neki annak, aki le meri írni, hogy az új megváltónak kikiáltott ember sem egy csodálatos, szűziesen tiszta valaki

főleg úgy, hogy konkrétan semmi bűncselekményt nem csinált még a róla szóló papír szerint sem, csak volt egy csúnya epizódja a válásának, amire nyilván nem lehet büszkének lenni, de hát ennyi

ez meg azért is érdekes, mert egy közepesen profi kommunikációs stáb már megoldotta volna az egészet annyival, hogy na nesztek, ennyire nem volt nőverés vagy terror, csak egy ronda veszekedés, amiért persze elnézést kérek, megbeszéltük utólag, blablabla, de nem, ehelyett le kell tiltani a nyilatkozatot meg propagandistázni, meg ilyesmik, úgyhogy elég jól látszik, hogy ez a kezdő közszereplősködés elég embert próbáló feladat

de hogy újdonsült rajongói most verbális lincselést tartsanak, mert egy ilyen kiderül, méghozzá arról az emberről, aki a NER aktív építője és haszonélvezője volt, nos, kicsit vicces