#az alkusz | Explore Tumblr Posts and Blogs

onsieluenkeli · 2 years

Text

Rendesen elfáradtam.

Az elmúlt nap, készítettünk egy kis 🍅 lecsót. Azt mondják az okosok, hogy ilyenkor magát a Nyarat teszed el Télire. 🙂 És meglepetésünkre unokatesóm is pont ugyanezen dolgozott otthon. Ráérnek, megint karanténba vannak.

Hogy értsd mit akarok mesélni, unokatesóm sok évet kucorgott azért, hogy legyen saját otthona, és ügyes autodidakta. Az okos házát is majdnem teljesen egyedül építette fel. De még a lámpákat is ő készítette odabent. A beépített íróasztalok, a vagány ebédlőasztal, a fa játszóház, stb... Ezek mind, mind, mind a két keze munkája! Az idén a baromfi🐓udvarral lettek kész, és olyan magaságyásos kerttel. Imádja. Ez az övé.

Nincsenek elszállva. És tényleg a legjobb tudást, és élet-tapasztalatot akarják a gyerekeiknek átadni, részben Vekerdi T. tanácsait követve. Például nem csak könyvmojok, és kitűnő tanulók, de a kicsik tudják mi az a kiscsibe, a fészek, vagy a csipogó tojás is. Nem szívbajosak a mezítlábas tyúkshit-től, a nyúlház takarítástól, és a vidéki élettől. Szóval szerintem nagyon ügyesek. És mivel lett egy pöpec kertjük, evidens hogy az ott termett zöldségeket, ök is szeretnék télire eltenni. Segítséget pedig mi adtunk nekik telefonon, miközben a sajátunkét is csináltuk.

Ezt bírom, hogy ilyenkor a Nagynéném valamiért egyből sztereotípizálva gondol a saját fiára, és arra hogy „képtelen” megcsinálni egy konyhai munkát, hisz ő férfi. Úgysem sikerül, úgyis elrontja, úgysem lesz jó, blablabla... Ugyanezt megcsinálta akkor is amikor unokatesóm piacon shoppingolt garabollyal, és azóta ő lett a legjobb vásárló és alkusz az egész családban. Vagy amikor napokra teljesen egyedül lett hagyva az összes gyerekével, és szenzációsan el tudta látni őket. Vagy amikor úszásórára vitte a nagyobbakat, és ő addig a pelenkással lubickolt. Mindig rácáfolt a sztereotípiák adta ostobaságokra!

Hogy honnan jön ez a gondolkozás, és lenézés, fogalmam sincsen. Mert nagyapám részben szakács is volt, és sokat segített mindenkinek a konyhában. Simán mosogatott, vagy főzött ebédet. Ráadásul nálunk a nők hordták mindig is a nadrágot... Engemet „különlegesnek” könyvelnek el. BlackSheep, kivétel. Szóval, a lényeg a lényeg, hogy a család 99%-ával sosem volt baja a Nagynénémnek, csak a saját fiát nem képes teljesen elfogadni!

Gondolj bele, hány olyan család lehet ahol inkább az anyós rángatja vissza a saját gyerekét valamitől, mert neki nem illik bele a sztereotíp világába az, amit a kisfia, vagy a kislánya csinál!

Mi azonnal kivédtük unokatesómat, és magyaráztuk a Nagynénémnek, hogy legyen inkább büszke a fiára. Az otthoni segítség rengeteget ér, és igenis ez már normális a mai világban!

Persze igazat adott, de soha nem képes ezt stabilan megjegyezni. Mindig ismételnünk kell neki.

Szóval egész kora este ezen gondolkoztam, és hogy nálunk tényleg nem transzgenerációs örökség az, amit a Nagynéném művel. Kizárásos alapon maradt végül a tv, és a barátai. ¯\_(ツ)_/¯ Értitek? Sztereotípizálva látja a férfit, a fiát, és bénának, ügyetlennek, és rossznak. ! Mert a legtöbb ismerősénél is ugyanez van. Olyanok akik állandóan panaszkodnak, és panaszkodnak, és panaszkodnak, hisz sok családban már gondok vannak... És sajnos neki is ez akad be.

🥴 A sötét középkor is így születhetett.

..................

A másik ami erről eszembe jutott,

Az a múltkori Népszava cikk a vaskádban fürdő "szegény " gyerekekről. Mi is úgy nőttünk fel, és szerintem rengetegen vagyunk még. Soha nem éreztem ezt cikinek, vagy szegénynek. Az Alföldön bizony a kád volt a strand nyáron, vagy a dézsa, és a hordó. De még most is sokan diy alapon használnak olyat.

Nyugaton sem ciki, nem a szegénységet jelenti, vagy a szégyent, és van még a világon pár milliárd ember akik szerintem hasonlóan pancsoltatják a gyerekeket, vagy lazulnak...

Az a fotós olyan tipikus városi izé lehetett, aki sztereotípizálva látja, és mutatja a szegénységet amit nem ismer, vagy nem is ért. Lehetett volna ábrázolni máshogy is. Pancsoló gyerek nélkül, csak önmagában a kád. És az, hogy meztelen volt hagyján, amúgy a net tömve van olyan fotókkal, de az, hogy az öröm pillanatokat is a szegénységgel köti össze valaki, nálam kognitív disszonancia.

+ Mi azt tanultuk itthon, hogy az a szegény aki lop, aki csal, aki hazudik, akinek üres a szíve, romlott a lelke, nincsenek értékei, nincsen öröme, mindig üres a hasa... stb... De az ölelés, a mosoly, a játék, stb... ezek nem azok!

🤔 úgytűnik mind a Nagynéném, és mind az a Népszava fotós már nem nagyon veszik észre a pozitív jeleket, a jó pillanatokat.

🥴 Mi itt lesz itt majd a télen... !?!?!?

0 notes