#Mind egyforma | Explore Tumblr Posts and Blogs

plumsworld · 2 years

Text

Pár szó a svéd választásokról

Ahogyan 1914 óta mindig, úgy most is a szociáldemokraták szerezték a legtöbb szavazatot a múlt vasárnapi svédországi országgyűlési választásokon. Sőt, ők maguk még javítottak is a 2018-as eredményükhöz képest. Mindezzel együtt a jelenlegi baloldali blokkhoz sorolható pártok csak 173 mandátumot szereztek, míg a jelenlegi jobboldali blokkhoz sorolható pártok 176-ot. Tehát a jobboldal győzött, amit a szociáldemokrata miniszterelnök, Magdalena Andersson lemondásával el is ismert.

Önmagában ez a hír nem lenne meglepő, liberális demokráciákban természetes, hogy időnként kormányváltás történik. Az igazi hír itt az, hogy a tradicionális jobboldali pártok most először voltak nyitottak arra, hogy együttműködjenek bevándorlásellenes Svéd Demokratákkal, az SD-vel, és akik most először megelőzték a hagyományos jobboldal vezető pártját, a Moderátokat. Hogy ez hogyan és miért történt, arról a magyarul elérhető legjobb anyag meglátásom szerint Lakner Zoltán interjúja Labanino Rafael politológussal, a Konstanzi Egyetem tudományos munkatársával, aki szorosan végigkövetette a történéseket, elemzéseket, választási vitákat a svéd médiában. Magáról az SD-ről itt található angolul egy rakás cikk, közte az SD történetéről, neonáci gyökereikről, és a hosszú, felemás próbálkozásról, hogy szalonképessebbé váljanak.

A globalizáció szintje

Egy pillanatra ugorjunk vissza a 2010-es évek elejére. Ez az az időszak, amikor szintén a jobboldal kormányzott. 2006 és 2014 között a bevándorláspárti Fredrik Reinfeldt volt a miniszterelnök, a Moderátok voltak a legnagyobb kormánypárt kiegészülve a Kereszténydemokratákkal, a Liberálisokkal és azzal a Centrumpárttal, ami ma inkább a baloldali blokkhoz sorolható.

Ebben az időszakban érkeztem Svédországba, ahol valamiért az ebéd során visszatérő társalgási téma lett az akkor zajló euróválság. Akadt viszont olyan ebéd is, hogy a nyolcfős asztaltársaságból öten Európán kívülről érkezett kutatók és PhD hallgatók voltak, ami miatt számomra kezdett kellemetlen lenni, hogy már megint az EU a beszédtéma, mert túlzottan „belpolitikának” tűnt. A péntek esti sörözéseken voltunk egy tucatnyian, amiből legfeljebb hárman voltak svédek, a többiek mind bevándorlók voltunk.

A városban az éttermektől a bicajszervízig egy rakás szolgáltatást bangladesiek, indiaiak, marokkóiak visznek, az építkezéseken és az idősotthonokban szintén bevándorlók dolgoznak, litvánok, székelyek stb. Számomra ez Svédország. Ezek a kapcsolatok (weak linkek) csatolnak az itteni társadalomhoz, bevándorlók nélkül ez az ország egyszerűen megállna működni. Természetesen érintkezek olyanokkal is, akik nem bevándorló hátterűek, de a szorosabb kapcsolataim döntő részét sem ők adják, hanem a bevándorlók, köztük itteni magyarok. Ezért is megnyugtató, hogy a környékünkön az SD támogatóinak aránya még mindig alacsony.

Az SD felemelkedése

A tízes évek elején az egyik ilyen védésen az egyik gúnyos poén az SD-ről szólt, akik akkoriban lépték át a parlamenti küszöböt, de ezt akkor egyszerűen még el lehetett viccelni. Mára viszont ők a második legnagyobb párt, ők lettek a királycsinálók. Igazából nem 2018-hoz képest meglepő, ami most történt, hanem egy 2010-es összevetésben éles a kontraszt.

Azóta persze sok minden történt. Az egyik a menekültválság a tízes évek közepén. Svédország fogadta be lakosságarányosan a legtöbb menekültet, a bevándorlási hivatal viszont túlterhelt, lassan működik. Ez leginkább a bevándorlóknak rossz, és volt, aki szóvá tette, hogy akár ez is lehetett volna egy választási téma. Eszembe jutott ezen a ponton, hogy R. Eszterrel írtunk egy blogposztot 2015 őszén, hogy egy kompetens kormány hogyan kezelné azt a krízist egy jól működő EU-ban, és eszembe jutnak most Guy Verhofstadt akkori javaslatai is. A valóság nem ez lett.

Nem minden bevándorló egyforma, természetesen egyénenként különbözünk, és ahogyan a Jelen-cikkben is elhangzik, a szomáliaiak beilleszkedése például sokkal problematikusabb, mint mondjuk az eritreaiaké, a dél-amerikai bevándorlók beilleszkedési mutatói pedig rosszabbak a sikertörténetnek számító bosnyákokénál és irániakénál. Szintén említi a Jelen-cikk is a drogbandák között zajló fegyveres leszámolásokat, ahol a célpont az ellenséges banda, de voltak ártatlan áldozatok, köztük gyerekek is. Az ilyen bandákban olyanok kerülnek be, akik itt már születtek, de valami félresiklott. Tavaly 45-en haltak meg így, idén ennél is többen. Egyetlen egy ilyen eset is elfogadhatatlan, de a kontextus is legyen meg: 2021-ben összesen 108 gyilkosság történt az országban, százezer főre nézve 1.08. Németországban vagy Magyarországon ez a szám 0.8 volt, Finnországban 1.6, Európa egészében 3, az Egyesült Államokban 6.3, a tényleg veszélyes Brazíliában pedig 23.6.

Ezek az esetek egyébként nagyvárosokban történnek, például Malmöben, de az SD támogatottsága nem a nagyvárosokban magas, hanem több tíz kilométerrel odébb egy-egy kisebb településen. David Sumpterék írtak erről egy cikket az Uppsalai Egyetemen: „we find no evidence that the proportion of foreign-born residents is predictive of increases in RRP support. Instead, education levels and population density are the significant variables,” ezenfelül egy projekt mellékágaként mi is írtunk egy tanulmányt, ahol azt néztük, hogy a választók hogyan viselkednek földrajzi és időbeli eloszlásban, és többek közt arról, hogy hogyan jelenik meg az SD. Végül legyen itt ez a link, ami összefoglalja, hogy az SD mely pártoktól szerzett új támogatókat (a Moderátoktól és a Szocdemektől egyaránt szerzett), illetve azt, hogy mely társadalmi csoportokban nőtt a népszerűségük (szinte mindegyikben).

Mi lesz ezután?

A következő időszakban kiderül, hogy hogyan néz majd ki az új kormány. A Liberálisok elvileg csak úgy támogatják ezt a koalíciót, ha az SD nem ad egyetlen minisztert sem. Ezek miatt kemény tárgyalások jöhetnek. A szomszédos északi országokban az utóbbi időben volt már a szélsőjobb kormányon, itt még nem. Nem tartok attól, hogy ezután rohamosan orbanizálódna az ország, nem fognak kopasz verőemberek megakadályozni népszavazási kezdeményezést, nem fognak egyetemet elüldözni, nem fogják az intézményrendszert, a demokráciát és a jogállamot lebontani. Az viszont biztos, hogy ez az utolsó csepp volt ahhoz, hogy kezdeményezzem, hogy svéd állampolgár is legyek. Azért, hogy legközelebb szavazhassak az SD ellen. Sőt, azt sem bánnám, ha az ő nehezített tesztjükön kellene ehhez átmennem.

Azt gondolom, legitim álláspont azt képviselni, hogy ne érkezzenek egy országba bevándorlók. Nem értek vele egyet, valamekkora bevándorlásra szükség van, de el tudom fogadni, ha valaki egyébként ezt gondolja. Az uszítást viszont már sokkal kevésbé, főként azért, mert kontraproduktív. És az is zavar, hogy az SD nem engedte be az eredményváróra a sajtó, a nemzetközi sajtó egy részét — magyarként tudjuk jól, hogy ez hová vezet.

Mire, kire szavaztam (volna)?

Hozzám legközelebb talán egyébként a Centrumpárt áll, akik régen kisgazdák voltak, most pedig liberálisok és zöldek, miniszterelnöknek pedig örültem volna Magdalena Andressonnak, aki kezdeményezte az ország csatlakozását a NATO-hoz, és aki számomra meggyőzőbbnek tűnik, mint szocdem elődje. Tartományi és önkormányzati szinten szavazhattam most is, ahhoz nem kell állampolgárság. Éppen ezért kérdeztem végig Uppsalában a pártokat, főként helyi ügyekről, és ott is ők voltak a legszimpatikusabbak. A legabszurdabbak pedig a kereszténydemokraták voltak azok közül, akikkel beszéltem. Látszik, hogy elképzelni sem tudják, hogy bevándorlóként mennyire fontos a jól hozzáférhető bölcsőde, ha nincs semmi plusz segítség. A másik, hogy azért sem lakhat mindenki villában, ahogyan ők képzelik, mert egyszerűen nem fenntartható. (Svédország lakossága nőni fog, 2100-ra 13 millió is lehet, ami egy kivételes trend Európában.)

SZA

42 notes · View notes

felvidek · 1 year

Text

Pax Pamir

A társasjátékok nagyobbik része teljesen intuitív. Több pontod van a másiknál, nyersz. Megelőzöd a másik bábuját, győzöl. Utolsóként maradsz állva, ünnepelhetsz. Társasjáték helyett veszel két karton sört, profit. Persze vannak olyan játékok is, amelyeket elmélyülten tanulmányozol, a szabálykönyvből egyáltalán nem érted a mechanikáját, játék közben próbálsz nem veszíteni, durván kikapsz, aztán mégis azzal a tudattal mész el az asztaltól, hogy legközelebb is kipróbálnád és akkor biztos összejön a jó játékélmény. Ez a Pax Pamír világa, ami két pakli kártyával, egy gyönyörű szövettérképpel és pár agyagtéglával, valamint fakorongokkal támad az agysejtekre.

A társasnak komoly edukációs jellege van, a 19. századi afganisztáni káoszban játszódik, ahol a helyi törzsek (azaz a játékosok) és nagyhatalmak (angolok, oroszok, afgán szövetség) küzdenek egymással teljesen öncélúan. Ha sikerül elegendő előnyre szert tennünk a többiekkel szemben, vagy lejárnak a pontosztó fázisok és a legtöbb pontunk van, mi nyertünk. Pontokat viszont csak úgy kaphatunk, ha a megfelelő időpontokban elegendő törzsi tokenünk és szövetségesünk tartózkodik a térképen. Ha például az oroszok barátai vagyunk, de személyes befolyásunk dacára nincsenek oroszok a régiónkban, nulla pont - ahogy azt pár ukrán oligarcha is megtanulta az elmúlt időszakban.

Minden játékosnak van saját köre, ennek során az úgynevezett udvartartásába vásárolt kártyák akcióit használhatja ki - csapatokat helyezhet el a tartományokban és utakat építhet, mozgathatja a hadseregeket, más karaktereket gyilkolhat, vagy pénzhez juthat a piacról. Nincs két egyforma udvartartás, az egyedi kártyákat pedig bármikor lecserélhetjük, már ha van mivel helyettesítenünk azokat, ehhez hozzátartozik a kevéske, állandóan körforgásban levő pénzünk menedzselése. A Pax Pamir nagyon mély és összetett játék. Aminek ráadásul társadalmi üzenete is van, már azon túl, hogy a kártyákon is akadnak érdekes információk erről a korról és térségről: mindig kell egy Nagyobb Testvér.

Ennyien játszhatják: Technikailag egy-öt, a gyakorlatban három játékossal a legjobb (kevesebben csökkennek a kombinációs lehetőségek, többen elhúzódik a játék).

Ezért ajánlom: Egyszerre absztrakt és hangulatos játék, gyönyörű tartozékokkal, az embernek kedve támad utánaolvasni a korabeli afganisztáni eseményeknek - a kor jellegzetes szereplői is megjelennek a kártyákon. Gondolkodás nélkül nem lehet benne nyerni. Ha már csak ott van a polcon, rögtön egy Intellektüel benyomását kelthetjük a hozzáértő barátaink előtt. Nagyon különböző stratégiai lehetőségeket nyit meg.

Ezért nem ajánlom: Gondolkodás nélkül nem lehet benne nyerni. Elsőre egyszerűnek tűnik és kicsi is a doboz, de a sok kártya, szöveg, kombináció miatt valóban érdemes (bőven) 12 éves kor fölött nekiülni, alatta nem hiszem, hogy nagy élmény. Néha úgy érezzük, hogy a rossz kártyáink miatt esélyünk nincs. Ösztönből nem lehet leülni hozzá és játszani, idő kell a tanulásához és az átlátásához is.

Korábban: Bevezető, Game of Thrones, Catan telepesei, Pippo, Munchkin, War of the Ring, Arkham Horror, Carcassonne, Ticket to Ride, Starcraft, Doom, Castle Ravenloft, Shanghaien, Lunch Money, Smallworld, Love Letter, Pandemic, Dungeon Lords, Dungeon Command, King of Tokyo, Bizzarie, Cyclades, Alhambra,Colt Express, Rune Age, Dominare, Coup, Avalon, Sheriff of Nottingham, Star Realms, Torres, Spyfall, Welcome to the Dungeon, Dice City, Camel Up, Scythe, Exploding Kittens, Viticulture, Spartacus, Saltlands, Onwards to Venus, Root, Kemet, Nemesis, 7 Wonders Duel, Mississippi Queen, Lords of Waterdeep, The Mind, Windward, It’s a Wonderful World, Kingdomino, Terraforming Mars, Tiny Epic Kingdoms, Path of Light and Shadow, Hellapagos, Unmatched/Legendák Ligája, Fesztáv, Adventourist, Dune: Imperium, Furnace

#tarsas

10 notes · View notes

kgyst · 1 year

Text

Szerintetek ez meg mi a fasz.

Oregánót és bazsalikomot vetettem a konyhaablakba, ez egyikre se hasonlít (illetve az oregánóra emlékeztet), az íze mondjuk rossz, mint a bűn. Egyszerre kelt ki több ugyanolyan, úgyhogy én nem gyomnak tippelem.

A múltkor már volt egy ilyen hibám, szorgosan kigyomláltam a ládát, és az utolsó kettőnél jöttem rá, hogy azért mind egyforma, mert vad rukkolát vetettem (Rucola selvatica), és én a nem vadat (Eruca sativa) szoktam meg, annak meg más a szárának a színe.

#mi a fasz

4 notes · View notes

aranysziv · 1 year

Text

felsegített. nyújtotta a kezét, én elfogadtam, és aztán már ott is álltunk egymással szemben. utána egy pillanatra tekintett el máshova, tényleg csak egy tizedmásodperc erejéig fordult el tőlem, mikor egy csattanást hallott. mire újra felém nézett, már a földön hevertem. nem történt semmi, igazából magam sem értem, egyszerűen csak összeestem. filmbeillő jelenet lehetett. az esés miatt megütöttem magam, de azért lehetett volna rosszabb is. azt mondta, hogy apró vagyok, és túl sokat ittunk. nem tudom, végül is van benne valami, tényleg ittam pár pohár bort, de nem éreztem magamat olyan mámorosan. főleg nem annyira, hogy elveszítsem az eszméletemet. mert furcsa, igazából nem is emlékszem, hogy pontosan mi történt, ezt is csak ő mesélte a többieknek meg persze nekem. tudom, hogy csak ott álltunk, aztán a következő emlékpillanat már csak az, hogy lehajol hozzám, hogy jól vagyok-e és fel tudok-e állni. olyan könnyedén emelt fel, hogy szinte egy tollpihének éreztem magam, semmi erőm nem volt. kérte, hogy ne csináljak ilyet többször, mondjuk nem mintha ez is szándékos lett volna.

pedig ezek összességében jó napok. kifejezetten nagyon jók. az óév jól végződött, az új meg még szinte el sem kezdődött, de mégis valahogy nem is tudom. azt hiszem, hogy bizakodó vagyok. bár hiú reményekbe nem dédelgetem magam, hiszen jól tudom, hogy valahogy mindig előkerül az a kés is. vagy éppen rám kerül. hegeimre tetováltatok újabb hegeket, ugye. de hát ezt már rég megígértem magamnak, szóval ideje volt. mondjuk ez amúgy is inkább tőr, mint kés. de hát éles. tulajdonképpen megveszekedett bolond is lehetnék, de a bennem élő versek ilyen formában való megjelenése olyan nekem, mint egy utolsó csók, amiről nem tudod, hogy az lesz az utolsó.

körmödre égett a gyertya, hát, ez történt. én meg csak nézem csendben. a hiányodat, ami utánad maradt, neked adom, nem az enyém, néha így gondolom. de aztán mégis egy-két mosolyra futja, és soha nem adnám senkinek, a legdrágább kincsem. érdekes ez, nem igaz? az év első napján hajnalban betévedtünk egy helyre, ahol régen együtt is voltunk. most voltam először ott azóta, de hát azt mondják, hogy jó visszamenni olyan helyekre nevetni, ahol régen sírtál. itt mondjuk nem történt ilyen, de amikor visszaemlékszem vagy visszaemlékeztem azokra az órákra, amiket ott töltöttünk, akkor mindig sokat. és milyen különös, hogy az ember szomorú lesz, amikor emlékezik. mármint vicces. mert még a jó emlékek is könnyeket csalnak a szemedbe. két asztallal arrébb ültünk le, és a végzet kockáival játszottunk, vagy olyasmi. néha elnéztem a szekrény irányába, ahol emlékszem, hogy mikor megfordultam, te engem néztél. néztem az asztalt, ahol megsimogattad a kezemet. most üresen állt, senki nem ült ott. még az is eszembe jutott, amikor kimentem a mosdóba, hogy mit beszéltünk arról is. néztem magamat a tükörben, milyen hosszú már a hajam. szereti, ha be van fonva. akkor még nem tudtam volna így hordani, ez járt a fejemben. pár nappal korábban étteremben is voltunk, és ott meg a falon voltál, tudtál róla? az a hely annyira színes és bohém, hogy teljesen én vagyok, ezért akarta megmutatni. de neked is tetszene. tele van versekkel a fal, sőt az étlap is, és költőknek a festményeivel, például Ady egy régi kiskocsit vezet, és vannak italok, amiket meg klasszikus költőkről neveztek el - meg ilyesmi szellemes és kedves dolgok. imádtam a hangulatot. körbenéztem, és még szóvá is tettem, hogy itt még valahogy az emberek is olyan szépek, akik ide járnak. mind művészlélek, nem volt két egyforma. mondta, hogy tudta, hogy tetszeni fog, én ide illek. aztán amikor ezt kimondta, elnéztem mögé, és kiszúrtam egy Fodor Ákos idézetet az egyik falon, és a szívem kihagyott egy ütemet, ebben szinte biztos vagyok. az egyik kedvenc haikum tőle, ami mindig te voltál nekem. kísértesz mindig, ott vagy mindenhol, ahol én is. hordozlak magammal. kíváncsi vagyok, hogy amikor öntudatlanul zuhantam össze, akkor vajon hol voltál, az esés pillanatában. szeretném azt gondolni, hogy te tompítottad az érkezésemet annyira, hogy nagyobb bajom ne essen, hogy elkaptál, amennyire csak lehetett. és hogy megtettél mindent, ami tőled telt. kedves gondolat, nem? ha így volt, hát, köszönöm.

2 notes · View notes

artharot · 3 months

Text

Manga/Manhwa/Manhua - Mi is mi?

Magyarországra a 90-es években jött az igazinak mondható "manga-láz". Akkor indították útnak a tv-ben a Sailor Moon és a Dragon Ball animéket (meg még egyéb mást is, de ezek a jelentősek), amiket több is követett. A 2000-es évekre eljutottunk oda, hogy már egyes zenecsatornákon is lehetett klasszikusokat nézni (Ghost in the Shel: S.A.C.). De miért is fontos ez? Ha mangáról van a címben szó, miért nem arról van még sem szó? Mivel az animék nagy segítséget nyújtottak abban, hogy hazánkban is a manga egyáltalán szóba kerüljön, és jószerivel a mai napig a két műfaj kéz a kézben jár.

Azonban térjünk vissza a lényegre: MI IS AZ A MANGA vagy MANHWA vagy MANHUA? És miért érdemes egyáltalán különbséget keresni köztük, ha már mind a Távol-Keleti régió országaiból származnak.?

A japán képregényeket hívjuk mangának (漫画), míg a manhwa (만화) koreai és a manhua (漫画) pedig kínai (esetleg taiwani). Mint látható is, a Japánból és Kínából származó megnevezés kandzsija is egyforma, csak az olvasatuk más. De azon túl, hogy mindegyik a saját anyanyelvén csak 'képregényt' jelent, azért vannak más stílusbeli, megjelenésbeli és akár történetbeli sajátosságok is.

(A global manga és a manfa jelenségeket nem veszem ide, mivel mindkettő a manga "irányzatból" indult ki. Valamint az amerikai/nyugati képregényeket, mint összehasonlítási alapnak használom, nem elemzési pontnak.)

Mindegyik országnak megvan a saját kis története, hogy hogyan alakult ki a saját stílusuk pl. fametszetekből, vagy tusfestésekből, de én nem ezekre szeretnék koncentrálni, hanem a saját meglátásaimra, főleg, hogy pont abba a korosztályba tartozom, akik még a legeslegelső generációk között volt, akik animével, majd mangával találkoztak. Nekem szinte mindenkinek el kellett magyaráznom, hogy mégis miért jobbról balról kezdem a képregényt, és miért nem színes... De így megtaláltam azokat az elemeket, amik tetszenek a három nemzet sajátosságai közül. Azt viszont megjegyezném, hogy főként trendekre gondolok itt és általánosítgatok (ha szabad így fogalmazni), és nem az underground képregénykultúrák egyediségeit analizálom.

1.)

Például ezt a táblázatot ebből a cikkből fordítottam le, mivel egész korrektnek tűnt, viszont annyit korrigáltam, hogy a festményszerűséget levettem a manhwa sorából, mivel ezzel nem értek egyet. Valamint nem igazán jött a nyelvemre a magyar megfelelője a 'single issue format' kifejezésnek, szóval úgy hagytam.

De igazából valóban ezek a leg egyértelműbb különbségek és hasonlóságok, amit egy egyszeri olvasó észrevesz. Míg manhwa, manhua és az amerikai képregények esetében a színes oldalak szinte elvártak, úgy Japánban csak iszonyat jól teljesítő mangák esetén történik egy utólagos újrakiadásra színezés (pl. Dragon Ball vagy One Piece). Azonban természetesen a többire is vannak jó ellenpéldák, mint manhuánál az Árnybíró sorozat.

Az olvasási irány főleg a manhwa, azon belüli is a webtoon részéről lényeges, mivel a táblázat elég erősen általánosít a digitális formátumra, míg Dél-Koreában is jelennek meg nyomtatott képregények, és az olvasás egyezik a nyugat képregényekkel, balról jobbra történik. Az olvasási irány a képregényektől teljesen kívülálló dolog, ami az adott ország nyelvészetéhez köthető, és valóban ebből a webtoonok kivételek, mert ott a lefelé görgetéssel haladunk és nem az irodalmian vett olvasási iránnyal.

2.)

Az illusztráció milyenségének kérdése is eléggé forgatható mindhárom esetben. Míg a nyugati képregényeken okuló emberek többsége tudja, hogy vannak akik jobban szeretnek alkotni és vannak örök kézzel rajzoló/festő emberek, addig a távol-keleti panelek esetében ez sokkal egyértelműbb, hogy melyik ország mit helyez előtérben.

(1) Tradicionálisan a japán alkotók kézzel húzzák a vonalakat, a karakterek árnyait és szinte mindent egy jól összeszokott csapat kereteiben (természetesen már itt vannak, akik a digitális eszközök felé nyúltak, de a döntő többség még mindig G-pent használ).

(2) Ellenben Dél-Korea esetében a digitális technikák, és nem is mindig a kimondott rajzolás az elsődleges. Ők rengetek 3D modell használnak akár pózokhoz, beállításokhoz, tárgyakhoz, hátterekhez. A színezés is úgy történik, és elég variánsok a technikák, mivel el lehet jutni az akvarell szerű képektől egészen a két tónusú színezésekig.

(3) Kínai társaiknál főleg a tusrajzokból merítenek technikák terén, és itt is inkább a digitális illusztráció kerül előtérbe, azonban jobban megmarad a tradicionális díszlet hozzá.

3.)

Történetileg talán a kulturális és társadalmi tradíciók beleszövése lehetne a legnagyobb különbség, mivel mindegyik ország a maga alkotta sztoriba belerakja a saját mindennapos kis gesztusait. Egy manhwában hiába európai mintázatról van a középkori királyság, akkor is a meghajlás és a könyörgés dél-koreai stílusban lesz. És manga esetében is mindig akad egy-egy zöld teát szürcsölő emberke, hiába valami posztapokaliptikus alternatív univerzumban vagyunk. Kínát említve ezen téren utoljára, a konfuciánus tanokat le se tagadhatnák a manhuák többsége.

Tehát rengeteg különbség is van, de talán az egyik legnagyobb hasonlóság az ipari felfogás. Igaz, amerikai képregények esetén is beszélhetünk erről, de a Távol-Kelet esetében ez lépésről lépésre is megfigyelhető. Megvannak a procedúrák. Egy jól menő számítógépes játékból fog készülni rajzolt, olvasható változat és eredeti (2), trendi anime is fog kapni egy-pár kötetet, nem is téve említést a light novelekről (egy fajta japán regénytípus) (1).

Míg a "nyugaton" is vannak erre példák (Jurassic Park, Batman'89, stb.), ezek súlya elenyésző tud lenni az eredeti műhöz képest, míg -főleg- a manhwa esetében a 'feldolgozás' gyakran kap nagyobb figyelmet, mint az eredeti mű (Remarried Empress, Sword Art Online).

A manhua ehhez képest kissé beszűkült témákra koncentrál: néha politika, humor, kaland/akció és gyerekeknek szóló. Ez sok mindennek (és mindenkinek) is köszönhető, de talán a következő években látható lesz egy kiszabadulás a korlátok közül és sokkal érdekesebb és variánsabb sztorikat is kapunk a kultivátorokkal és konfuciánus tanokkal szemben.

Elég felületesre sikeredett ez a leírás, de remélhetőleg kisebb magyarázatnak az út kezdetén jól fog jönni azoknak, akik szeretnék megismerni a Távol-Kelet képregény kultúráját. Egyáltalán nem vagyok szakértő benne, és mint ahogy már írtam, nagyjából saját megfigyelések alapján szedtem pontokba a főbb dolgokat. Természetesen még pár részletbe bele lehetett volna menni, mint a publikáció, kiadási rendszerek, stb., de azok megérdemelnek majd egy külön kis szösszenetet.

További cikkek, főleg angolul tudóknak:

Manga, Manhwa, & Manhua: What Are the Differences? (cbr.com)

What’s The Difference Between Manga, Manhua & Manhwa? - (hookedtobooks.com)

What Are Manga, Manhua, and Manhwa (Webtoon)? [Explained] (fossbytes.com)

#manga #manhwa #manhua #képregény #távol-kelet képregényei #saját elmélet #2024

0 notes

troger · 8 months

Text

egészen fantasztikus meglepetésként ért, hogy a 2022-es kiadású Autopsy-lemez pont úgy hangzik, mintha közvetlenül az (agyonhallgatott, klasszikus és egyetlen) 1991-es Mental Funeral után írták volna és vették volna fel, szinte egyenes folytatása hangzásban

hogy a közte lévő 30 évben miket csináltak, azt még csak most fogom felfedezni (kicsit félve, mert nem lehet mind ilyen jó, vagy ha igen, akkor mind egyforma)

youtube

recenzió

#music #autopsy #death metal

0 notes

tlknndrna · 1 year

Text

"Minden nő ugyanolyan"

1. Ki kérte, hogy próbáld ki mindet?

2. Ha mind egyforma, miért válogatsz?

0 notes

onsieluenkeli · 2 years

Text

Azért figyelitek? A Szentesi egyetlen egy hétig sem bírja ki hogy ne jussunk eszébe, és ne asszociáljon ránk.

Jó, akkor újra, a bántalmazásról.

Van valami amiben szerintem megegyezhetünk, az pedig az, hogy az emberek nem klónjai egymásnak és ezért is nincsen két egyforma konfliktus, nincsenek egyforma veszekedések. Nem lehet, és nem oké az egyik párost, hozzá hasonlítani egy másik pároshoz, és ezeknek alapján dönteni felettük. A történetek mindegyike egyedi, és a megoldásaik is. Az, aki ezt nem veszi észre, az nem valami intelligens, és a konfliktusokat is jól kezelő személy. Az emberek nem csak tárgyak, sztereotípiák. Mindenkinek van története! Csak súgom, éppen a minap írt egy hasonlót a Gyurkó Szilvia is!

Szabó Zsófi egy celeb, és értem a történetüket, de akkor sem olyanok voltunk, ahogy Johnny Depp-ék problémája is ismerős, mégsem tudom azt se teljesen magunkénak asszociálni, pláne látva azt, hogy még mindig mennyire bele vannak ragadva. Őrület.

(A Flóra sem ért ezekkel egyet, szintén!) Szóval, ha minket hasonlítgattok olyanokhoz, akik sosem voltunk, ez sem normális!

Mi a Flórával a poklok-poklát éltük meg a manipulatív internet miatt. Rengeteg volt a belesunnyogás, a romantikázás, a kritizálás. És az agyf*sz, a transzfób és a homofób gyűlölet már alapból halálra ítélt mindent közöttünk. Még a sima baráti gesztusok is félrementek. Minden. Egy idő után pedig a feszültséget egymáson vezettük le. Nem tudtuk mi a helyes út, és hogy hogyan lehetne a trollokat, és a saját tévedéseinket kezelni, hol a kijárat... Az ember a megoldást nem az ujjából szopja ki huszonévesen, hanem csak tanulni tudja. Idő kell hozzá, és jó segítségek!

Jobb ha tudjátok, övön alul sosem bántottam. Mindig törekedtem rá hogy bizonyos dolgokban ne alázzam, és ne bántsam meg. Míg a Flóra volt olyan, hogy durvább volt, hisz majdnem hülyeséget is műveltem, és ez nem vicc! Sosem másztam rá, sosem féltékenykedtem, és minden egyes veszekedés abban erősített meg, hogy jobb lenne egymást inkább elengedi, elkerülni, „piros volt a 🚩zászló”, de én tettem ki! A Flóra viszont nem hagyott békén, akkor sem, amikor már a fél net dühös volt rá, és mindenki könyörögve kérte hogy fejezze be. Nehéz visszaidézni! És csak sebeket tépnék fel! Egyszer védtük egymást, máskor kergetőztünk. Minden volt. Nekik „Egy igazi férfi agresszív, dühös, temperamentumos”. Erre vágytak, ezt élvezték! Én inkább csak egy gyenge buzinak tűntem, ha nem tettem meg. Ők lenézik a Steinert, mert konzervatívok! A Flóra oldala dominált sokáig! Hiába kerültem volna, akkor is kritizáltak. Hiába hagytam volna a francba, ők visszarángattak! Pletykás, kollégiumi fiatalok, katatón szórakozása lettünk.

Persze a Szegediek is tépték őket rendesen. És én sem győztem sokszor leállítani a veszekedéseket. Egy ismerősöm kínjában egy véres halott emberi magzatról posztolt képet, mert csak így tudták a Flóráékat leállítani. Ennyire durva volt.

A Flóráék egy idő után már csak azért bántottak, vagy aláztak, mert tudták hogy rengetegen kivédenek, és abban reménykedtek hogy ezzel az empátiát, és az érzelmeket beindító játékkal össze tudnak hozni valakivel. A párkapcsolat nekik is teljesen az agyukra ment. Mindig azt figyelték ki van velem, és azonnal ráhülyültek az olyan személyekre. Minden héten történt valami, és rengeteg bántás. - Ha most hazudok, "mentem magam", miért van az hogy olyan sokan mellettem álltak ki, egészen az 50 évesekig?!?

Igaz, nem tudtuk a konfliktusokat kezelni, és sérültünk mind a ketten. Azt hittem sosem lesz vége, sosem lesz jobb semmi sem.

Majd egy nap maga az élet mutatott egy stop táblát, új terheket, új kihívásokat kaptunk a nyakunkba. Felnőttünk. A terhessége miatt újra normálisabban gondolkoztunk, és be lettek fejezve a veszekedések, és a játékok. Véget értek a konfliktusok, felelősséget tanultunk, és lassan ennek 7/8 éve már!

Tudtam hogy hibáztam sokat, nem akartam olyan lenni, és inkább a tanulásra lettem nyitottabb, és a segítségekre. A világ legjobb feministáitól tanulhattam. Csak hálás lehetek nekik. A Flóra sem az a seggfej aki anno volt, és ő is sokat fejlődött. A hibáztatás az egyik legrosszabb tulajdonsága, és sokkalta kevesebb ez már nála. Ez is olyan jó.

Sok mindenen keresztül mentünk, és vannak elképesztően jó és rossz tulajdonságaink, és tudom hogy nagyon erősek vagyunk. A családom is annyira megutálta, hogy az egyik gyerek Jan 7.-én született, és a Flóra nevét kapta. :) Azt hiszem ennél szebb felmentés nincs is, és respekt felénk. Nem semmi utat jártunk be, és inspirációs világot. Ez a miénk.

Csak kérdezem

Két ember 10 évvel ezelőtti konfliktusait újra előhozni, sebeket tépni fel, és hibáztatni, meg büntetni őket, és Johnny Deppékhez, meg Szabó Zsófiékhoz hasonlítgatni, normális? Biztos?

Baj hogy örülök, hogy már nem vagyunk olyanok, és ha nem is tökéletesek, de igenis sokat tanultunk, és fejlődtünk az elmúlt években... ez miért zavar bárkit is?

Nem értem

Nem a WMN írt cikkeket arról, hogy mennyire normálisabb lenne az, hogy ha az emberek inkább dicsérnék egymást?

Tudom, hogy amikor (néha) megdícsérjük egymást a Flórával, az mennyit számít, és milyen fontos is a számunkra!

Vagy nem az aktivistáknak az álma az, hogy az emberek inkább tanuljanak, hogy jobb, és élhetőbb legyen a világ? Mi törekszünk rá! Akkor miért kell még mindig minket 10 évvel ezelőtti konfliktusok miatt b*sztatni?

Az, senkinek sem tűnik fel, hogy...

Közben a Szentesi minden egyes héten betalál, és nem bírja ki! Évek óta ez a betege! Többet szórakozik rajtunk, mint mi egymáson valaha!

Ennek a nőnek lett családja, gyereke, és plusz terhei az elmúlt 10 évben? Nem! Szerzett még diplomát? Nem! Kezdett új életet, teljesen a nulláról egy másik országban? Nem! Hatott rá a fejlettebb nyugatibb kultúra, és a mentalitás? Nem! Fogta egy haldokló kezét valaha is, és szánt 1 percet is egy másik súlyosan beteg szerettére? Nem! Képes a Szentesi TISZTELNI egy másik ember gyászát? Abszolút NEM! Voltak segítői, pszichológusa? Nem! (hazudik róla) Ez a nő képes mozgássérültként élni, önsajnálat nélkül, örökké tartó krónikus fájdalmakkal? Nem! LGBTQ személy? Nem! Szokott néha jót szót szólni segítségképpen másoknak, akik bajban vannak? Nem hinném! Képes érdekek nélkül tisztelni olyanokat akik szebbek, jobbak, ügyesebbek nála? Ezt sem hinném! A Szentesinek van olyan éve, hogy nem veszik össze másokkal, és nem utáltatja meg magát?! NINCSEN!

Mi sokkalta több mindenre húzhatunk pipát, és nem volt könnyű! És rengeteg író detto! De a Szentesi? Csak a rosszmájúság!

Tudjátok, inkább vagyok egy éretlen óvodás, aki még megtudja ölelni az Édesanyját, és nyugodtan alszik, mint egy rosszmájú, örökké másokban a kést csavargató, írígy, buta, és ronda, súlyosan nárcisztikus Szentesi!

Szerintetek mikor hagy minket békén?

És szerintetek hány ismerőssel, celebbel művelheti ugyanezt? Tekergeti benned a kést, véleményez, kipletykál, manipulál, oltogat, és használ... Jah, és persze mindenki rossz!

Vannak akiket halálra b*sztatnak mert

- Szültél-e már? - Miért nem házasodsz már? - Miért nem amazzal jössz össze? - Miért nem vagy ilyen, olyan, amolyan?

Hát, én azt fogtam ki, aki magánéletekben kotorászik! És ez nem anyutól, és a szülőktől örökölt ocsmány tulajdonság, hanem pontosan így viselkednek az aktuális "barátai" !

Egyetlen 1 hétig nem bírja ki!

0 notes

otos-hatos · 4 years

Text

‘A férfiak és a nők olyanok, mint a puzzle darabjai.

Nincs két egyforma darab.

Mind különböző méretű és formájú.

De amikor jól illeszkedik, vagyis két darab összerakható, a keresésnek vége.

Bármikor szétszedheted őket, de mindig illeszkedni fognak.

Ebben biztos lehetsz.

Ami összeillik, az összeillik.‘

718 notes · View notes

dorka · 3 years

Text

nekem teljesen agyamra ment a corporate bullshit.

harom tokegyforma ficko (negyven eves, kopasz, szemuveges) van a konferencia plakatjan, amit szervezett a cegem.

mondom micsoda sausage fest ez

mire a kollegam europabol lehurrogott, hogy hagyjam abba a hulye bullshitet, ezek az industry expertek, ezek hiresek.

mondom de meg egy no sincs? vagy hosszu haju? vagy fiatalabb? vagy akinek legalabb kulonbozo a szemuvegkeret szine? harom egyforma fickot sikerult talalni?

hogy en nem ertem, hogy ezek az expertek.

most gyorsan csinaltam egy statisztikat, es a kontaktok, akik social median meg mindenhonnan jottek, akiknek a konferencia szol, mind director+ level 20-30% no. mmint ez is eleve elkeserito, hogy director+ szinten alig vannak nok, de azert van legalabb valamennyi. namindegy. harom egyforma ficko fog nekik szakerteni.

teljesen meghulyultem

22 notes · View notes

homregeszet · 3 years

Text

Madarak és fák hava: Nagy FA-lat

Akkor láttam csak igazán, mekkora fába vágtam a fejszém, mikor a bejegyzés kapcsán listát kezdtem írni, mi mindenről is kellene megnyilatkoznom.

(És reggeltől nem tudtam a fejemben ütemesen mormoló kis hangot kikapcsolni, hogy „Ez egy fa. Ez egy fa. Ez egy faaaaa” …)

Egy idő után már nem láttam a fától az erdőt gondolataim kusza dzsungelében.

Próbáltam zöld ágra vergődni, de be kellett lássam, régészeti feltárásokon famaradványok nem teremnek ám minden bokorban.

A csillagok szerencsés együtt állasa szükséges ahhoz, hogy növényi maradványokra leljünk. [1]

Türelem, kedves Olvasó! Eljön még a szakmázás ideje.

Hiszen a türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse.

Itt kérem, nem babra megy a játék!

Ígérem, befejezem… már én is érzem, hogy ezzel csak magam alatt vágom a fát.

Viszont be kell lássuk, nem hiába annyi szólás-mondás melyben az ’erdő’, ’fa’ kifejezés vagy valamilyen növény neve szerepel. Árnyat, élelmet, építőanyagot s ezzel otthont, meleget és védelmet adtak és adnak mind a mai napig az emberiség számára a különböző fák. Ezért ne kövezzenek meg ilyen apró mókákért, és a fügét is tartsák meg maguknak, kérem.

Az őskor időszakából legtöbbször csak a feltárt objektumok általi közvetett bizonyítékaink vannak a különböző korszakokban a fa felhasználására.

Sokan nem így látják, de szerintem a cölöphelyek bár pici, de fontos részei a régészeti kutatásnak.

Többféle méretben, formában és mennyiségben találunk rájuk egy-egy lelőhelyen.

Az emberiség történetének korai szakaszaiban a vándorló életmód miatt inkább különböző sátor-, jurtafélék szolgálhattak eleink otthonául. Hazai, mezolitikus viszonylatban Jásztelek 1-es lelőhelyen került elő egy olyan objektum, melyet lakóépületként értelmezhetünk.

Azonban a letelepült, gazdálkodó életmód megjelenésével és elterjedésével, a neolitikumtól kezdve ismerünk olyan cölöpszerkezetes konstrukciókat, melyek bár nem valószínű, hogy megfelelnének a modern rönkházakról alkotott felfogásnak, mégis nagymennyiségű faanyag beépítését feltételezik.

Láthatjuk cölöphelyeiknek (ritkábban alapárkaiknak) foltját egymástól közel egyforma távolságra, kirajzolva például egy téglalapot.

Füzesabony-Gubakút lelőhelyen például a neolitikumhoz köthető településrészlet is kirajzolódott a segítségükkel.

Bükkábrányban pedig egy, a rézkor időszakára datálható, nagyméretű épület konstrukcióját mutatták meg, melyhez egyfajta alapárok is tartozott.

Cölöphelyek megjelennek félig földbe mélyített épületek aljában – akár többféle elrendezésben is, függően attól, hogy mire volt használatos az adott építmény.

Néha csak egy viszonylag egyenes vonalban látható, hosszan elnyúló, az őskorhoz köthető paliszád részlet mutat rá, hogy egykoron miként sorakozhattak egymás után a kisebb-nagyobb oszlopok.

Kísérleti régészeti projektek tucatjai foglalkoznak mind hazai, mind külföldi színtéren a valaha él emberek lakhelyeinek rekonstrukciójával.

Ez önmagában is megérne egy újabb blogbegyejzést, így csak néhány linket csatolok az ajánlott/felhasznált irodalmak közötti hivatkozások közé, ahol kedvükre csemegézhetnek.

A hazánk területén található archeoparkokban is megtekinthetőek különböző épületrekonstrukciók. Ilyen hely például a Százhalombattai Régészeti Park, ahol egy bronzkori és egy vaskori település lakóházainak és kiszolgálóépületeinek, valamint a vaskori halomsíros temetkezési rítusok hiteles másolatai láthatók.

Nemcsak az élőknek, a holtaknak is otthon nyújthatnak fából készült építmények.

Kr.e. 4000/3600-2800/2600 közötti időhorizonton az ország keleti felében megjelenő népcsoport temetkezési szokásai eltérést mutatnak az itt élőkétől. A kelet felől érkező, halmok alá temetkező Gödörsíros kurgánok népének – vagy Yamnaja-/Jamnaja-nak – nevezett régészeti kultúra a temetkezései fölé halmokat emelt. Ezen halmok mérete változó, de akár az 50 m-es átmérőt is elérhetik.

A földhalom felhordása előtt egy sírkamra került megépítésre.

Ehhez mindenféle szervesanyagot felhasználtak – az állati bőröktől kezdve a deszkákig, fagerendákig.

Az ilyen sírépítmények emelésének szokása a későbbiekben sem tűnik el.

A már korábban említett százhalombattai régészeti park újfent remek párhuzam ehhez a tematikához is. A park területén több, érintetlen halom áll mind a mai napig. Ezek közül az egyik eredeti állapotába visszaállítva mutatja be a halomsíros temetkezés szokását.

Több lelőhely, több korszakában is (pl. Szirmabesenyő, Egerszalók, Bükkábrány, Csanádpalota) sikerült olyan temetkezéseket megfogni, és feltárni, melyekben a halottat koporsóban – mely valószínűleg valamilyen rönkkoporsó lehetett – helyezték végső nyugalomra.

Közvetlen bizonyítékai a fa építőanyagként való felhasználásának, annak szerves mivolta miatt ritkán maradnak ránk. [2]

Két évvel ezelőtt a bükkábrányi bánya területén folytatott ásatás során előkerült egy szenült gerenda maradványa egy vaskori házból.

Érdekessége abban rejlett, hogy a kifejezetten nagyméretűnek számító darab viszonylag egyben maradt az évezredek során.

Ezen felbuzdulva, ideiglenes fixálás után a gerenda darabot természettudományos vizsgálatokra küldtük.

Dr. Grynaeus Andrásnak hála, a vizsgálatokból kiderült, hogy a maradvány a tölgyfélékre jellemző vonásokkal rendelkezik. Egészen pontosan nedvességkedvelő kocsányos tölgyként sikerült azonosítani az egykori fát.

Ezen felül a dendrokronológiának[3] köszönhetően, az évgyűrűk ívének figyelembevételével a felhasznált fatörzs átmérőjét is sikerült megsaccolni (40–50 cm közötti értéket kaptak). A megfigyelhető évgyűrűk átlagos vastagsága azonban csupán 1 milliméter körüli volt (manapság 2-3 mm körül mozog ez a szám) és még ez is jelentésértékkel bír számunkra. Azt jelzi, hogy a felhasznált fa életkörülményei nem voltak a legkedvezőbbek – rámutatva egy jóval szárazabb klímájú periódusra.

A tölgyek jelenlétének újabb bizonyítékát is megtaláltuk egy aprócska lenyomat formájában, egy egykori szkíta ház paticsfalának maradványai között. [4]

(Fotó: Baranczó Benedek)

Szintén ehhez a lelőhelyhez köthető, azonban pontosabb növénytani és időrendi besorolásba nem került néhány megkövült fadarab is.

Az érdekesebb épített fakonstrukciók között meg kell még említenünk egy Sajószentpéter határában, 2013-ban feltárt, több mint 7500 éves kút maradványait is.

Valamint a mindenki által ismert Stonehenge kistestvére, a szintén Nagy-Britannia területén, még az 1900-as évek első felében légifényképezés kapcsán egy búzamezőn kirajzolódó koncentrikus körök alkotta Woodhenge is ide sorolható.

Szintén Nagy-Britanniából egy bronzkori híd maradványai is fennmaradtak az utókornak.

Fából ugyan nem lesz vaskarika és a betontalpfa is csak egy a mitikus teremtmények közül, mégis, néprajzi párhuzamok, kísérleti régészeti vizsgálatok és a kevés viszonylagos épségben fennmaradt lelet alapján feltételezhetjük, hogy a fából készült tárgyak a miden napos használatban is részt vettek.

Európa legrégebbi, épségben megőrződött vadászfegyverei is ebből az anyagból készültek. Az 1990-es évek közepén, a németországi Schöningenhez közeli feltáráson kilenc lándzsa került elő vadlovak csontjai mellett. A lándzsák vékonyabb fenyőágakból készültek és megfigyelhető volt rajtuk a kéreg leválasztásának, a hegy kialakításának és a használatnak a nyomai.

A fa nem csak fegyver, szerszám is lehet.

A kőpattintás során is hasznukat vették – úgynevezett lágy ütőként funkcionálhat. [5]

Azonban nemcsak az önmagukban történtő használatuk nyert bizonyítást. Más, állati eredetű anyagokkal együtt (pl.: csont, agancs) remek foglalatként szolgálhattak többek között megmunkált kőpengéknek vagy csiszolt kőeszközöknek – ily módon kések, sarlók, kalapácsok készülhettek belőlük.

Bizonyos fák nedveit (fenyő, nyír) pedig természetes ragasztóként használhatták fel.

A különböző kő- és agyagnehezékek bizonyítják, hogy a szövőszékeken is évezredek óta nyüstölik a fonalat.

S akkor még nem ejtettünk szót pl. a vesszőkosarakról, ülő alkalmatosságokról.

Millió és egy módja van, hogy ezt az oly evidensnek vett, mégis rendkívül értékes alapanyagot miként használták és használják akár ma is az emberek a mindennapi tevékenységek során.

Bízom benne, hogy ezután mindannyian kicsit más szemmel tekintenek majd az erdő fáira egy csendes délutáni séta alkalmával, mikor a „Tölgykoronákban orgonáz a szél.”[6]

Kovács Niki [1] Hazai viszonylatban, a talaj kedvezőtlen összetétele miatt ritkaságnak számítanak az őskori famaradványok.

[2] Kemencék, tűzhelyek, gödrök hamus rétegeinek részeként faszén azonban gyakorta kerül elő a betöltésben.

[3] A régészet segédtudományai közé tartozó dendrokronológia segít meghatározni az ásatásokon talált famaradványok korát. Három görög szó bújik meg az elnevezésben: a fa jelentésű dendron, az időre utaló chronosz és a tudományt jelző logosz.

[4] Külön köszönet dr. Hably Lillának a segítségért és Hortobágyi Viktornak a sasszeméért. 😊

[5] A leválasztások során különböző pattintási stigmák jelentkeznek, ezek a felhasznált szerszám milyenségére utalnak. A pattintáshoz kapcsolódó elképzeléseket a különböző kísérleti régészeti tapasztalok megerősítették.

[6] Reményik Sándor: Ma gyóntatóm az erdő

Felhasznált és ajánlott irodalom

Dani – Horváth 2012: Dani J. – Horváth T., Őskori kurgánok a magyar Alföldön. Archaeolingua, Budapest, 2012.

Domboróczki 2001: Domboróczki L., Településszerkezeti sajátosságok a középső neolitikum időszakából, Heves megye területéről. In: „Fiatal Őskoros Kutatók” I. Összejövetelének konferenciakötete. Szerk. Dani J. – Hajdú Zs. – Nagy E. Gy. – Selmeczi L., Debrecen, 2001 67-94.

Farkas– Vágvölgyi 2019: Farkas Cs. – Vágvölgyi B., 60. Egerszalók határa. In. Kvassay J. – Kreiter A. (ed): Régészeti Kutatások Magyaroroszágon 2013. Budapest, 2019, 38-39.

Katona-Kiss 2016: Katona-Kiss A., 10-11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről. In. S. dr. Perémi Ágota (ed): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete, Veszprém, 2016, 277-300.

Kern 2014: Kern Z., Kormeghatározás és éghajlatrekonstrukció faévgyűrűk segítségével. Erdészeti Lapok CXLIX. évf. 10. szám, 328-331

Kertész 2005: Kertész R., Tarnaörs – Fodor tanya: egy új mezolit lelőhely az Észak-Alföldön. Szolnoki Tudományos Közlemények IX, Szolnok, 2005.

Mester 2015: Mester Zs., Alapismeretek a kőeszközök régészeti feldolgozásához. Egyetemi segédanyag. Nemzeti Kulturális Alap, Budapest. 2015.

Pető – Kenéz 2018: Pető Á. – Kenéz Á., Régészeti növénytan. Leletek, módszerek és értelmezés. Archeaobotanikai kézikönyv. Archaeolingua, Budapest, 2018.

Pópity 2019: Pópity D., 55. Csanádpalota határa (Csongrád megye). In. Kvassay J. – Kreiter A. (ed): Régészeti kutatások Magyarországon 2012. Budapest, 2019, 29-31

Schilling 2019: Schilling L., 236. Szirmabesenyő határa. In. Kvassay J. – Kreiter A. (ed): Régészeti kutatások Magyarországon 2013. Budapest, 2019, 123-124.

H.Schoch – Bigga – Böhner – Richter – Terberger 2015: W. H.Schoch – G. Bigga – U. Böhner – P. Richter – T. Terberger, New insights on the wooden weapons from the Paleolithic site of Schöningen. Journal of Human Evolution Volume 89, 2015, 214-225.

Stafford 2012: E.Stafford, Aspects of Bronze Age Timber Structures.

Landscape and Prehistory of the East London Wetlands, 131-145

Archaeological and Anthropological Sciences volume 12, Article number: 78 (2020)

Experimental archaeology and roundhouse excavated signatures: the investigation of two reconstructed Iron Age buildings at Castell Henllys, Wales

https://link.springer.com/article/10.1007/s12520-020-01028-y

(Utolsó elérés: 2021. április 14.)

English Heritage

Woodhenge

https://www.english-heritage.org.uk/visit/places/woodhenge/

(Utolsó elérés: 2021. április 29.)

Exarch

Experience with Building Mesolithic Huts in the Stone Age Park Dithmarschen in 2014

https://exarc.net/issue-2015-4/at/experience-building-mesolithic-huts-stone-age-park-dithmarschen-2014

(Utolsó elérés: 2021. április 15.)

Exarch

Experiments on Possible Stone Age Glue Types

https://exarc.net/issue-2015-4/at/experiments-possible-stone-age-glue-types

(Utolsó elérés: 2021. április 15.)

Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály

https://homregeszet.tumblr.com/post/640733154770124800/miskolci-r%C3%A9g%C3%A9sz-enciklop%C3%A9dia-patics

Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály

„Mi marad egy kelta házból!?”

https://www.facebook.com/regeszet.hermuz/photos/a.901329643225767/3402416489783724/?type=3

(Utolsó elérés: 2021. április 13.)

Környezet – Ember – Kultúra. Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010-ben megrendezett konferenciájának tanulmánykötete. Budapest, 2012.

https://docplayer.hu/7918623-Kornyezet-ember-kultura-environment-human-culture.html

(Utolsó elérés: 2021. április 13.)

Magyar Néprajzi Lexikon

https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-216.html

(Utolsó elérés: 2021. április 29.)

Magyar Néprajzi Lexikon

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-225.html

(Utolsó elérés: 2021. április 29.)

Magyar régészet az ezredfordulón

http://regeszet.org.hu/magyar-regeszet-az-ezredfordulon/

(Utolsó elérés: 2021. április 13.)

Matrica Múzeum

http://matricamuzeum.hu/park-bemutatasa/

MúzeumCafé

Grynaeus András: Bükkábrány és dendrokronológia

http://muzeumcafe.hu/hu/bukkabrany-es-dendrokronologia/

(Utolsó elérés: 2021. április 13.)

Origo

Borsodban lehet Európa legrégebbi kútja

https://www.origo.hu/tudomany/20130304-7500-eves-bodonkut-borsod-megyeben.html

(Utolsó elérés: 2021. április 13.)

Szögletes Üveggolyó – Ez egy fa

https://www.youtube.com/watch?v=8ZrQYEbmK88

The Heritage Journal

Experimental Archaeology – Roundhouses

https://heritageaction.wordpress.com/2012/09/07/experimental-archaeology-roundhouses/

(Utolsó elérés: 2021. április 14.)

U.i. rendkívül ironikus módon kevéske szabadidőmben épp M.J. Arlidge – Erdő mélyén c. thrillerét olvasom…

https://moly.hu/konyvek/m-j-arlidge-erdo-melyen

Hatalmas fatörzset farag udvarában Gáspár. A szomszédja, Mózes nézi a kerítés túloldalán, aztán kíváncsian kérdi:

- Oszt mi lesz ebből?

- Mestergerenda - feleli a szomszéd.

Mózes elmegy, teszi a dolgát, s déltájt hazamegy. A szomszéd még mindig farag odaát, de már jóval vékonyabb a fa, mint volt. Kérdi:

- Mi lesz belőle?

- Szekérrúd.

Mózes elmegy a kocsmába, megiszik két fröccsöt, hazaballag, hát a szomszéd még mindig faragja a rudat. Kérdi ismét:

- Mi lesz belőle?

- Székláb.

Vacsora után ismét a kocsma, újabb fröccs. A kocsmából visszajövet látja, hogy Gáspár ül földön, körülötte temérdek forgács, s bicskával farag valamit.

- Ebből mi lesz?

- Fogpiszkáló - morog a szomszéd -, ha el nem rontom ismét.

16 notes · View notes