#Megafont | Explore Tumblr Posts and Blogs

aretsorozat · 4 years

Text

4/4.

Szadó pasa pornó-nagyúr? Köcsögduda van? Pubé Nagyúr kéznyúlványa.

Aki a vőfély, megjelenik.

SZADÓ PASA, NAGY A HASA

És akkor Szadó Nagyúr úgy döntött, mégse sunnyog vissza a tengerbe egy éjszaka, és ha már a kikötőnél jár, álmukban a vérükbe fojtja a sztrapacskákat.

Csak a tanulság kedvéért, hogy csíz hímet agyonverni, és aztán tartósítás céljából ecetes-sós vízben pácolni, később megízesíteni vöröshagymával, hogy aztán holmi ruszliként kerüljön az asztalra, nem jó döntés. És ezt előbb-utóbb mindenképpen és éppen ezért meg kell tennie. Függetlenül attól, hogy egy éjszaka visszasunnyog a tengerbe, vagy nem. De minek is sunnyogna?

Hová is mehetne?

Na igen, elfogadhatná a mélyvízi remete sorsot. Nyugiban élhetne, mint egyfajta csúcsragadozó. Ami végül is csábító. De a nagyúr egyelőre nem így folytatta az igaz, hogy hosszú, de legalább minden dicsőségtől mentes kalandját.

Hanem úgy, hogy a barbi szitakötők, de leginkább a matrónájuk kedvért is növesztett. Egyet. Mint ahogy Pubé- (Szadónak csak Bélafing) és a pribékjei megtették. Szóval egy olyat a két lábnyúlványa közé, mégpedig herékkel együtt.

És ha már benne volt a változtatgatásba, mindjárt reált magának a húgyhólyagja szomszédságába egy prosztatát is. Na és akkor ezeket az amúgy röhejes, kellemetlen és izgága belső szerveket kivezette az új nyúlványán. Aztán nem győzött röstelkedni, mire nem képes, csak hogy jellemének egyre kórosabb gyengesége miatt igazodjon a környezete elvásásaihoz. És nem a környezete őhozzá, ahogy ez egy érett csíz hímhez, pláne kapitányhoz, nagyúrhoz és kínzómesterhez illik és járna.

Na jó, miért is tagadja, aztán jó esett neki a szitakötő lányok lelkes öröme, ajnározása, sikkantgatásai, hogy nézzünk már oda, mi nőtt ki végre Szadó bácsinak is és mennyire jól áll. Sőt, még azon se sértődött meg, hogy hosszabb-rövidebb szemlélődés után még némi korrekciókat javasoltak.

Hogy lehetne néhány centivel talán hosszabb. Néggyel, öttel, többel ne, az isten őrizz. Viszont a nyúlvány vége, amit a hölgyek valami rejtélyes okból makknak hívtak, lehetne nagyobb. Kerületre is meg, ha már, akkor térfogatra. És a színe meg lehetne a kékes-szürkés helyett inkább olyan lilás bíbor, ha nem túl nagy gond ezen még változtatni. Nahát, aztán csak készen lett a hímtag.

Azt Szadónak el kellett ismernie, hogy a vizelés, a pisilés, csíz férfiassággal mondva: hugyozás, brunyálás tényleg jobban esik ezzel az új szerszámmal állva, mint guggolva, vagy a pórusokon át párologtatva, mintha izzadságot, vagy a vesék mellé elhelyezett külön spéci szervben megtisztítva és a vérbe visszaforgatva, az így külön választott mérgeket pedig tabletta alakba préselve és a végbélnyíláson kipottyantva. Persze csak olyankor, ha a bélsarat is nem kell tisztítani és visszaforgatni, extrém helyzetekben.

(Nos, ennyit a csíz hímek anyagcseréjéről és ürítési szokásairól. Noha el kell ismerni, igen praktikus megoldások ezek, ám az állva pisilés örömét meg sem közelítik.)

Na de aztán. Kiderült ám, még mire jó az a pótnyúlvány. Az első éjszaka joga természetesen a matrónáé volt, aki végtelen türelemmel vezette be a tengerből érkezett vándort a gyönyörök okozásának és elfogadásának rejtelmeibe.

Mint az várható volt, Szadó eleinte nem is értette, nem is érezte a dolgot.

A legnagyobb baja a szexszel is nyilván az volt, hogy igen csekély benne a direkt kínt okozás lehetősége. Már úgy, ahogy a matróna neki mutatta.

Ám már akkor is felsejlett Szadó előtt, van lehetőség a dologban. Ajaj, dögivel. De nem ezzel a lájtos, cirógatós, simogatós, nyalakodós módon, ahogy a szitakötő csajok vezére előadja.

Hát kinek jó az, ha szeretik?

Csakis a csökött gerincű taknyoknak, nem egy büszke csíz hímnek. Bár Szadónak ezt is el kellett ismernie, hogy végül is kellemes dolog egy ilyen aktus. És a negyedik, ötödik menet után már egy kicsit fájdalmas is. Csak az a gond, hogy neki, és nem a matrónának, aki egyre jobban belelendült az oktatásba.

Hát aztán Szadó élete úgy alakult, hogy olyan furcsán lett igen kényelmes, és extrém módon elég strapás. Ám egy csíz hím nem azért az univerzum egyik rettegett martalóca, hogy ne bírja szuflával az ilyesmit. Mi? Aki napokat képes eltölteni a mélyűrben űrruha nélkül lebegve? Vagy egy több ezer fokon heveskedő gázóriás felhői közt kutakodva? Annak nehogy már megártson az, hogy minden éjszaka másik három kis szitakötő csajjal hál együtt, mindegyiket többször kielégítve. És amikor a végére ér a sor, a matróna következik egyedül, aztán új kör. Vasárnap, pihenőnap nincs. Ám ezért cserébe napközben csakis gondtalan henyélés van. Finom ételek, italok mértéktelen fogyasztása. Rövid kis séták, gimnasztika, fürdés a tengerben, időnként a kikötőben kornyadozó sztrapacskák vércikizése. Hát ki gondolta volna, hogy mire jó egy ilyen izé a lába között? Hogy ez mekkora hatalomhoz, kényelemhez jutatta.

Aztán már azt is megengedte magának, hogy egy kis szadót is bevezessen a szexbe, amikor tapasztalta, hogy a lányok többsége ezt, ha módjával teszi, élvezi. Ami persze az ő élvezetét rontotta le, hova tovább odáig jutott, mint amikor a szadista és a mazochista találkoznak az ősrégi viccben.

Gondolom, ez az: A mazochista kérleli a szadistát. Üss. Mire az? Nem.

A szerkesztő

Szadó pasa, nagy a hasa

Nem baj ám míg áll a fasza.

Született meg a kis dalocska valahogy. Hogy melyik leány fejéből pattant ki, nem tudható ki. Egyszerre csak lett, akár a népköltészet.

Na, és akkor nem is volt ez annyira ellenére. Rácsapni egy bolygó gyanútlan lényeire és elfogni belőlük pár tucatnyit, közben kiirtani tízszer-százszor annyit, az persze nagyobb élvezet, pláne ha a foglyokat még jó pénzért el is lehet adni rabszolgának a nagybani piacon. De ez se rossz, tényleg. Amióta elkövette azt

a tragikus vétséget, hogy a három szirént abban a pillanatban nem lőtte szitává, égette porrá vagy változtatta izzó plazmává, hanem hagyta, hogy őt megátkozzák, azóta nem érezte ennyire jól magát. De tudta ám, mivel nagyúr volt és fő kínzómester, és ezt a két titulust hülyék ritkán bírják, hogy ez se tarthat örökké, sőt. Vagy ha pornóban király a király, akkor nem ciki, ha meztelen?

De ki búsong odalent az alagsorban? Ki használja ama megafont, amit annyi feledhetetlen koncert hangszere volt, amidőn még létezett az a világsikerhez is csaknem fénysebességgel közeledő zenekar, aminek a neve ez volt: BB-System meg a Riszák? Csak nem a feledhetetlen banda egyik tagja, aki aztán a próbahelyiséget is megörökölte a Csiki utca egyben, és azt magának, mint titkos

szerelmi fészket, még titkosabb kéjlakot és bűnbarlangot a legművészibb igényességgel kialakítsa? Ó, jaj, de miféle titkos szerelmi fészek az, ahol épp csak a szerelem nem költözött még be? Miféle kéjlak, ami a szeretkezés gyönyörének is csak egyszer adhatott helyett, éppen azon a lomtalanított műbőr kanapén, amin most a hősünk ül, és a megafonba búsong? Mert hiszen még azt az aktust se ő jegyzi, hanem Benjamin és Boglárka, aminek következtében jön a baba, és ami miatt – nagyon helyesen- oly igen közel már a lakodalom napja is.

És amire Kisbabos, mert ki lenne más, aki itt búsong, alkalmi népies rapjét megírta és most gyakorolja, és gyakorlás közben az ő szerelmének, Izaurának

bemutatja, úgy is, mint legelső és egyetlen kritikusának. Meg úgy is, hátha kedvet kap beszállni egy kis riszálás erejéig.

Szépen úszik a vadkácsa

Gondolj mostan az anyádra.

Ha azt hiszed, ezt akarja

A te neved: De Nagy Marha.

Szépen legel a gulyám

Kint a hosszúréten

Kolomp kussol a nyakán

Légy szállott a szarvára

Gondolj arád anyjára

Ha azt hiszed, azt akarja

Ciki ez a lagzi itt

Ezt hápogja a vadkácsa

Szól a kolomp, talpra marha

Irány inkább a szavanna

Egy oroszlán tépjen széjjel

Mint aráddal hálj ma éjjel!

- Na, milyen?

- Népies.

- De tetszik?

- Hát…ja, tetszik.

- Szóval nem tetszik.

- Mondom, hogy tetszik, nem azt mondom?

- De hogy tetszik?

- Hogyhogy hogy?

- Kicsit, vagy nagyon?

- Jaj, Kisbabos, nem mindegy, hogy nekem hogy tetszik?

- Nem hát.

- Nem az én esküvőmre akarod ezt eldalolni.

- Viszont te vagy az én csajom.

- Viszont nem vagyok a csajod.

- De mért nem vagy?

- Ezt még hányszor tisztázzuk?

- De azóta én felnőtt férfi lettem.

- Te.

- Én.

- Felnőtt férfi…

- Mért, nem?

- Ha te mondod…

- Én hát! Naponta borotválkozok, saját keresetem van, saját kéróm, és az nem kifejezés, mennyire szaporodásra képes…

- Aha…

- Te viszont nem sokára egy kis diáklány leszel a Túróban.

- És?

- És akkor én vagyok férfi, a komoly udvarló, te meg vagy a szende szűz.

- Én.

- Te.

- Aki éjjelente négy-öt órát call centeres telefon szexszel, azelőtt meg prosti voltam a szolgalmi soron.

- Nekem te akkor is szende szűz vagy.

- Jaj, Kisbabos!

- Ugye, mennyire királyul tudok udvarolni?

- És én téged imádlak is.

- De ne úgy imádj, mint a kisöcsédet!

- Pedig jobb így, hidd el!

- Nem hiszem.

- De hidd.

- Kurvákból lesz a legjobb feleség, nem?

- Belőlem nem.

- Belőled mért nem?

- Ismersz, mért kérdezed?

- Mert hisztis vagy, akaratos, anyagias, könnyelmű és rohadt önző?

- Látod, hogy tudod?

- Az ostobát kifelejtettem.

- Igen, még az is vagyok.

- Minden szép nő ilyen.

- Á, azt nem hiszem.

- De.

- A szépség elmúlik, én viszont buta, hisztis, akaratos és anyagias maradok.

- Most te felejtetted ki az önzőt.

- És önző.

- Akkor is te leszel a feleségem.

- Nem, nem leszek.

- Akkor… feliratkozok a MILEHA játékra, a Feminusz változatra, beteszem a képed és ott veszlek feleségül.

- Ott megteheted.

- Vagy én is kiköltözök végleg az erdőbe.

- Menjél.

- Te nem jössz?

- Én nem sokára bentlakó leszek a Túróban.

- De csak amíg Kecskés doktor fizeti a tandíjad, és félévkor ki nem buksz onnan

a butaságod miatt.

- Na, köszi…

Kisbabos az ajkába harap, ezt nem kellett volna. Izaura most vérig sértődött.

Sürgősen ki kéne találnia valami igencsak szellemes megjegyzést, amivel az előzőt is a tréfás froclizás kategóriájába sorolhatná. De más nem jut az eszébe, mint ennyi: - Bocs, ezt rossz vicc volt.

Viszont látja, ez kevés. Izaura arca merev marad. Úgy néz körül, mint aki máris menni akar. Pedig még csak most jött. És milyen rég nem voltak itt lent ketten.

Csak ketten, együtt. Noha ezt a kérót Kisbabos csakis emiatt bérli, hozta rendbe és bútorozta be. Na meg, hogyha teheti, ne legyen otthon, vagyis az apja lakásában.

- Figyelj, tényleg ne haragudj! Csak annyira idegesít, hogy én szerelmes vagyok beléd, amióta csak ismerlek, te meg nem.

- Sajnálom.

- Biztos zsír király lesz neked ott az Angol Túróban Janka néninél.

- Vagy nem.

- És Kecskéstől baromi szép gesztus, hogy a te tandíjadat is fizeti.

- Így van.

- A szex telefon biznisz amúgy is befuccsol.

- Valószínű.

- Viszont az öreg, mint a H’aka ügyvédje, nyilván részesedést kap majd

ebből a MILEHÁ-ból is, mint a másokból.

- Majd jó kiderül, hogy az is akkora szemétség, mint a Hell Combat volt.

- Ja, szerintem is lehet az…

- Akkor meg mért akarsz vele játszani? Pont te?

Erre persze a jó válasz, azért, mert igaziból nem tekintesz férfinak, ezért kénytelen leszek virtuálisan… igen, dugni veled! Is! Meg mindent, ami egy férfi és egy nő szokott. Egy közös életet. Nem úgy, mint nővér a hülye kisöccsével, ahol Babos a mostoha apa… De ezt most nem hozhatja fel újra, mert örülhet, hogy a beszélgetés üdvösen odébb sodródott. Jobb tehát, ha kis csendet teremt, és…miről is volt szó? Ja, igen.

-Szóval arra gondoltam, ha tetszett a vadkácsás nóta, akkor beszállhatnál, mint a régi szép időkben vokálni.

- Meg riszálni?

- Naná.

- De tudod, hogy én leszek Bogi tanúja Botondnál?

- Tudom- és elég sértő az Kisbabosra nézne, hogy akkor ő mért nem Benjamin

tanúja. Ő mért azt a böhöm Miska Kancsót kérte fel? Mert olyan extrém dolog egy eleven agyagkorsót erre használni? És a tizenöt év barátság? Az semmi?

Most Kisbabos arca olyan, mint az előbb Izauráé volt. És a leány persze megsajnálja.

- Na jó, öcsém, ha akarod, riszálok neked.

Kisbabosnak meg persze több se kell az éteri boldogsághoz. – Tényleg?

- Mondom.

- Akkor…próbálunk?

- Aha…

- Oké! Figyelj, arra gondoltam, hogy én nyomom a szöveget, te közben talán hápogsz, és az utolsó sorokból csinálunk refrént. Tehát: háp, háp, háp,

meg A te neved De Nagy Marha, légy szállott a szarvadra, ezt hápogja a vadkácsa.

- Rendben, kezd el, majd beszállok.

- Azért de kár, hogy vége lett az együttesnek, mi?

- Így van az, ha felnő az ember…

- De most mondtad, hogy én még nem vagyok férfi.

- Nem azt mondtam, hanem azt, hogy.

- Hogy?

- Te, én itt hagylak, ha elkezdjük elölről.

- Nem kezdjük. A nótát kezdjük.

- Várjál! KI fog akkor száj dobolni a megafonnal?

- Az most nem lesz. Gondoltam, veszek egy ütőgardont. Hallod?

Azon muzsikálhatnál te is. Csak ütni meg tépni kell a húrokat.

- És akkor hogy riszálok?

- Igaz.

- Köcsögduda! Az kéne!

- Köcsögduda?

- Tudod, az milyen, nem?

- És azzal tudnál riszálni?

- Nem nekem. Neked. Köcsög dudálhatnál éneklés közben.

- Hoppá, de nagy ötlet!

- Na látod.

- Köcsög, a köcsög nyílására feszített hártya, a hártya közepén vessző, amit nedves kézzel kell húzgálni…

- Jesszuskám, Kisbabos, már megint ott tartunk?

- Nem, bébi nem megint: mindig.

EGYSZERŰ, MINT A MÁKOS NUDLI

Ugyan ki emlékezik még a Botsáska projektre? A 42-es bolygó lakója biztos nem. Mivel amióta Pubéék megérkeztek hozzá újra, az Univerzum peremén egy kicsit túl, attól jobbra, egyfolytában részeg. Hiába pakolták ki az Élet Értelme számára a csaknem ezer közel abszolút nulla fokra fagyott botsáskát, rájuk se nézett, egyet elő nem vett, hogy „tudományos” vizsgálat tárgyává tegye. Úgy mint méret, súly, testarányok, gének egy marék buzaszemhez képest. Pedig ezt kérte a csíz kapitánytól cserébe azért, hogy elárulja neki a Föld koordinátáit. Mert hogy a botsáskákról, aztán pedig az imádkozó sáskákról megtudni ezred évek óta annyira vágyott.

Józanul lehet. Bár most már ezt is hiszi a piszi. Leginkább színtiszta szívatás volt, valami idióta és szinte lehetetlen feladat elé állítani a kvargliszerű idegeneket, akik egy gusztustalan, nyálkás és első látásra is merő agresszivitás űrbékán érkeztek meg.

És akkor az a baj, hogy az Élet Értelme rohadtul bírja a szeszt. Naná, mi?

Nincs gyomra, ami hurutot kapjon, és az alkoholtelítettség egy bizonyos fokán túl egy normális emésztő rendszerrel működő élőlény már csak hol fosik, hol okádik, ha a vedelést sürgősen abba nem hagyja. Legalább, amíg teste – lelke nyöszörögve méregtelenít. De ennek a szürke avatárnak, aki a bolygót képviseli, nyilván hasnyálmirigye sincsen. Ami belobbanjon. Mája, ami apró szurkálásokkal figyelmeztet: baj lesz ebből, nagyságos úr. És agya? Az se az avatárnál van, az tuti! Mert kizárt, hogy valaki ne őrüljön be napi negyven-ötven liternyi minimum ötven fokos szesztől, és ez még csak a délelőtti adagja.

Hát ki bírja ezt még nézni is? Nem hogy koccintana vele. Az Élet Értelme szürke avatárja a literes korsójával, a vendégei meg egy háromcentes stampedlivel. Na és ha három centenként is, ki képes heteken át napi négy-öt liter töményt bevedelni? Még akkor is, ha az illető csíz és hím, aki tudvalevőleg mindent kibírnak, elviselnek, csak a megaláztatást nem.

Hogy egy csíz hímet valaki az asztal alá igyon?

Még ha bolygó méretű is az illető?

Na nem. Tömeg/ súly arányosan a három cent- egy liter összevetés a csíz hím felé billenti a mérleget. Ha egy százötven kilós csíz hímet mérünk a 42-es méretéhez, ami persze inkább egy testesebb aszteroida. Persze ki tudná azt megmondani, hogy ebből mennyit foglal el az Élet Értelme. Na, ezt kéne megmérni, nem a botsáskát, he!

Vagy ezt se kell megmérni.

Mert nem mérünk, gyerekek!

Dalolunk!

Nem mérünk, henyélünk

És amíg henyélünk,

Jó nagyokat kefélünk

És aki pihent, felkel kicsit

De csak addig, amíg iszik

És pár falatot eszeget

Nem sokat, csak eleget

És ha ivott, és evett

Újra leheveredik.

Énekli most meg újabban ezt a 42-es bolygó, avagy az Élet Értelme avatárja, de úgy ám, hogy zeng a terem, amit a vendégeinek berendezett. Egy valóságos mediterrán édenkertet, de komolyan. Hogy csinálta, az ő titka, mert nem dicsekedett azzal, hogy szintén rendelkezik 3/D-s nyomtatóval. Pálmafák, déli gyümölcsök, kacsaúsztató, a középen kies sziget, ahová a cettaúrt és a három szirént szállásolta el. És bezzeg ő tudta, hogy mi az avokádó, és készített is belőle a sziréneknek mindenféle módon, és megmutatta a főszakács pribéknek, hogyan néz ki, ilyet tehát végre tudnak majd nyomtatni, ha valaha még útra kelnek innen. Márpedig az meglesz, ha utóbb is. Mert egyet nem tudott az Élet Értelme produkálni. Olyat, ami a három átkozott szirénnek is megfelelne.

Igazi férfit. Pedig legyártott a számukra tucatnyi prototípust. Igaz, mindig egyre részegebben, így aztán az elkészült férfiak egyre furcsábbak lettek…

Mint ahogy az is egyre furcsábban alakult, hogy az Élet Értelme pedig miért Pubé Nagyúthoz vonzódik egyre jobban, amikor itt van neki három végül is elég híresen szép díva.

De most komolyan: hogy lehet valaki annyira részeg, hogy vonzónak találjon egy csíz hímet? Vagy éppen attól bírja a nevét a 42-es bolygó, mert tud valamit, amit egy hétköznapi halandó nem? Attól ő az Élet Értelme?

Bár az igaz, hogy Pubé komoly jellemfejlődésen ment át az utóbbi években.

Magában fortyogó, mindent és mindenkit helyből gyűlölő, kisebbrendűségében, mint bűzös mocsárban totyogó csíz pribékből, akinek a legszelídebb kívánsága az volt, hogy még a halál is dögöljön meg, át se gondolva, hogy eléggé ambivalens módon, de ezzel jót kívánt mindenkinek, aki él, kivéve a halált ugye, szóval Bélafingból majdnem elsőrangú úr lett. Aki nem nélkülözi a nagyvonalúság, az előzékenység, a szeretetteljes udvariasság mindig lekötelező személyiségjegyeit. Mi több, ez nála egyre kevésbé tanult szerep, álca, kamu.

Összefoglalva: Pubét újabban lehet kedvelni. No de ivarilag vonzódni hozzá?

Ám amíg el nem felejtődik: át kéne gondolni, vajon a halál élőlény-e? Mert ha igen, semmi gond, ha valaki ügyesen fogalmaz egyszer, még rajta is foghat az átok. Viszont ha nem élőlény, akkor nem is bír meghalni. A halál halála csak üres óhajtás marad. De ha meg nem is halhat, vajon elmúlhat-e a halál?

Mi a halál? Dolog az időben? Mint egy csillag? Galaxis, netán az Univerzum?

Mert ha a halál egy dolog, akkor nincs baj, mert elmúlhat. Vagy a halál is olyan, mint az idő? Mindenki beszél róla, tudja, hogy van, hivatkozik rá, tartja magát hozzá, látja a tevékenysége eredményét, de őt magát még senki nem látta.

Tényleg, pont mint az idő.

Ajaj, csak nem maga az idő a halál?

Na erről meg kéne kérdezni Kovács docenst, de az a baj, hogy momentán ő is iszonyat berúgott. Mivel a Mágikus Erdei Királyságban, pontosabban Dezső disznó dagonyájánál már javában zajlik Vágási Mátyás és Benjamin közösen tartott legénybúcsúja. A leánybúcsú elmarad. Először a Veronika buliján átéltek miatt, amikor is Balog Kázmér eltűnt a szeánsz asztaltól fátyoltánca közben, másodszor Boglárka előrehaladott állapota okán.

Tehát ne felejtsük majd el Kovács urat megkérdezni ama sejtésünkről, ami az időt és a halált hozza oly komoly kapcsolatba, mint amilyenbe az Élet Értelme vágyott Pubé nagyúrral. Amit még minden nem lehet megérteni, pedig mióta töprengünk ezen. Talán Pubé megnövesztett nemi szerve és annak tartozékai miatt, amit azóta elfelejtett magáról, magából eltüntetni? Vagy nem is feledékenységről van itt szó, hanem direkt meghagyta? Mivel működő képes pénisszel még a csíz hím is férfiasabb? Csak nem a nemi feromonok teszik, amit Pubé azóta áraszt magából? Na de árasztja azt a főszakács és a hat pribék is, akik együtt élték át a szitakötő barbis kalandot vele a Tóth szigeten. Az Élet Értelme mégis csak Pubéra izgult be. Szürke avatárja csak neki dalolta:

Nem mérünk, csak henyélünk

És jó nagyokat kefélünk!

Pubé meg, a büszke csíz hím, mint valami szűz, romlatlan ifjú menekült az ostrom elöl. De hát a 42-es bolygón az Élet Értelme elől nincs hová bújni.

A szürke avatár két korsó pálinka giga mögé hajítása közben biztosan megtalálta, karjait ölelésre tárva lép hozzá, megöleli, hozzásimul, és ajak puszit kezdeményez. Na most a csíz hím szájszervét nem arra találták ki.

Hanem tépésre, szaggatásra, csócsálásra. Egy csíz hímet szájon csókolni kábé annyi, mint smárolni egy nagy fehér cápával. De az Élet Értelmét ez se zavarta.

Sőt, még ő sértődik meg kicsit, amikor a közeledését Pubé fintorogva elhárítja.

- Mondd meg végre, mi baj van velem! – fakad ki ilyenkor a szürke avatár.

- Semmi.

- Nem tetszek neked?

Na erre most mit mondjon? Hát már hogyan lehetne ő társa, szexuális partnere egy egész bolygónak, még ha az nem is sokkal nagyobb, mint egy megtermett aszteroida? - De- nyögi hát inkább.

- Mert mondjad, az avatárommal bármilyen alakot fel tudok ölteni!

- Jól vagy így.

- Akkor üzekedünk végre?

- De hogy?

- Hát hogy?

- De te egy bolygó vagy!- adja a hülyét Pubé, és nem is először.

- Jaj, te butus. Az avatárral!

- De be vagy rúgva.

- És?

- És azt se tudom, fiú vagy-e avagy leány.

- Mi legyek, mit szeretnél?

Egy kihűlt, ragyavert, steril égitest! – mondaná, mert tehetetlenségében rátört az a régi rossz szokása, hogy olyasmiket kíván, aminek a vége, hogy a halál is dögöljön meg – el ne feledjük erről kérdezni Kovács docens urat.

- Aludni!- néz hát körül Pubé űzötten, hátha van valamerre menekvés.

- Aludni?

- Aludni.

- Mért, álmos vagy?

- Figyelj, én nem bírom ám úgy a szeszt.

- Jaj, te szegény. Hát aludj akkor!

- Köszi.

- De ha felébredtél, utána kefélünk végre?

- Majd megbeszéljük.

- Ne! Ezt most beszéljük meg.

Van ebben a kijelentő mondatban fenyegetés. Nem is túl burkolt.

Na, most ha elkezdene üvölteni ezzel a felajzott szürke izével, hogy dugjon veled a gonosz barna törpe csillagod, ami körül keringsz, te köcsög, akkor mit veszthet? Megöli őt? Mondd már, majd feltámad. Kirúgja az egész bandát a bolygójáról? Ez lenne a cél, hogy végre távozzanak. Úgy rúgja ki az egész bandát, hogy egy pillanat alatt megszünteti a barlang terra formálását, és a kiszökő levegővel együtt a vendégsereg az űrbe távozik? Az még jobb lenne, mert hátha megszabadul a szirénektől. A legénység pedig úgyis feltámad.

Szépen belebegnek az Űrbékában, szólnak Miminknek, tűz, és már húznak is.

Irány a Föld. Ha ugyan ez a vérnősző égitest nem verte át a koordinátákkal.

Botsáska, imádkozó sáska, mi? Simán benne van ebben a lényben a sunyiság, hogy elküldi őket valahová a nagy semmibe, ahol megtalálják a nagy semmit, ő meg közben itt vihog a markába. És ha visszatérnek a jó koordinátákért, akkor majd mit kér érte cserébe? Két tucat zsiráfot? Dobozban, celofánba csomagoltan?

Az alapvető probléma az, hogy Pubén kívül mindenki ragyogóan érzi magát.

Még szép, ha senkinek semmi gondja, és csakis az a dolga, hogy enyhén vagy nagyon ittas legyen és két berúgás között finom ételeket tömjön magába.

Szökjön egyedül? Végül is ketten Mimink komputerrel nagyon is jól ellennének.

A sziréneknek ide is meghozhatja a Földről az igazi férfit. Ha azt képtelen az Élet Értelme is kreálni egyet. Pedig mennyivel lehet bonyolultabb génkészlete

az igazi férfinak az avokádóhoz képest? Bár az is igaz, ez a lütyő 42.es botsáskát se képes gyártani magának, vagy ha itt tartunk, imádkozó sáskát se, amíg szét nem trancsírozott egy példányt belőlük. Vagy ezret?

Na és mi lenne, ha Pubé engedne a 42-es gerjedelmének? Hátha utána már mehetnének is? A vágykielégülése múltán jön a józanodás, nemde? Csak nézne az aktus után a 42-es szegény meghágott csíz hímre és elszörnyülködik.

Te jó ég! Ez de undorító volt. Ki ez a cápaszájú, kvargliszagú izé az ágyamban, hé? Rohadjak meg élve, ha valaha még iszok egy kortyot!

Igen, nincs más hátra, Pubénak alá kell magát ennek vetni.

Hacsak…de minek is az időt húzni?

És akkor kora este, amikor Pubé már felszívta magát, hogy ennyit rebegjen: ó, igen, Peiszioné szirén segít rajta akaratlanul. Ő az a szöszi, aki ízlelés terén a három félig hal nő közül tán a legkívánósabb. Nohát ő találta ki, hogy úgy inna egy olyan izét, na, kólát. De nem ám a pálinkába keverve, hanem a’la natúr, jéghidegen és talán dupla buborékkal.

Nosza, a 42-es már kotyvasztotta is.

Peiszinoné meg kóstolja, kortyolgatja, ízlelgeti, pofát vág. Hát kérdezi tőle a szürke avatár, nem ízlik?

Nem az, és nem akarja megsérteni a vendéglátót, mert tényleg minden frankó, király, zsír és klassz, de ez a kóla nem az igazi.

Mert mért nem?

Mert nem az igazi.

Hát hogyhogy nem az igazi?

Valami hiányzik belőle.

Na jó, de mi?

Hát ez az, amit úgy szóban nehéz megfogalmazni.

És akkor ez a kudarc, hogy egy rohadt kólát nem képes a kedves szőke félig hal elé rakni, annyira kiakasztja a 42-est, hogy nekilát a különböző kólák elkészítésének, ám minél több változatot rak a hölgy elé, az annál rosszabb.

És emiatt az Élet Értelmének az a vágya, hogy elnyerje végre Pubé úr kéznyúlványát, nullára lohadt, erről átmenetileg el is feledkezett. De az is ám, hogy nem mérünk, henyélünk. A 42-esnek nem lehet addig nyugta, amíg az igazi kóla igazi receptúráját meg nem találja. És már látja, hogy ehhez a képest maga a Teremtés is, mint olyan, egyszerű, mint mákos nudli.

Dezső dagonyájánál, avagy az Odaát Ajtaja Tisztáson, ahol immár a háromnegyed részt elvadult disznón, az Ajtón kívül Aura Huba, Szép Juhász néne és a két kékseggű ördög is víg tanyát vert, hiába ütött rég éjfélt az óra, senki nem tért nyugovóra.

Legénybúcsú, az anyja

Sej, az ara leadva

Hej, az asszony felejtve

Vedd a söröd kezedbe

Ne röhögj, csak nyeljed be!

Mert egy sör nem sör, két sör kis sör, három sör egy sör, négy sör kis kör. Két kis kör, nincs sör? Dehogy nincsen! De ha nincsen, hozzá még te, édes kincsem!

Bizony, a magdruidák összeálltak újra, hogy ezt a két szerencsétlent úgy szakrálisan, mint profánul elbúcsúztassák. Szép Juhász néne meg sopánkodhat, istenkedhet a sátra mélyén. Neki meg lett mondva, hogy mi lesz itten.

Be lehet menni a turistaházba, megkapja a legszebb szobát ingyen, azt ott hálhat. De ha nem, nem.

Sej, hoztál sört, édes kincsem? Bezárt a bolt? Ilyen nincsen! Ott van még a másik, a kicsi, az összes alkesz éjfél után ottan issza, onnan viszi!

De még Dezső is dalolt ám, de komolyan! Mert Vágási Druida Ferenc főpap elévarázsolt egy pléh vájdlingot, és abba neki is töltött egy sört, de az nem sör, két sör kis sör, három sör egy sör, négy sör, kis kör. És Dezső ezt némi hezitálás után megitta. És Dezső rájött, hogy a sör jó.

Ha e kiskör körül

Sok kan disznó várna

Táncos jó csülökkel

Vidám táncot járna

És amíg csak táncol

Mindből tudós válna!

Röfögi a Dezső, mert nehogy már azt higgye valaki, hogy igen hülye, de legalább gusztustalan mulatós nótákat csak a 42-es bolygó bír kitalálni.

De tetszik is ám a druidáknak a Dezső éneke! Ezért, akár a mesében,

Dezső két hátsó csülkére állt, úgy ropta tovább a dagonyát körbe, mögötte a főpap, aki Dezső lapockára téve a kezeit mögötte táncolt. Vágási Duida Ferencet követte a fia, őt Aura Huba, Hubát Vérfakas János, őt Laci papa, akinek még most se engedték a szája elöl a kétliteres hangfogó műanyag palackot levenni, mert jobb a békesség, nehogy már pont a kettős lagzi napján induljon meg újra az erdő. Na és Akkor Laci papába kapasznodott Benjamin, belé a Kisbabos.

A Kisbabosba pedig a két kékseggű ördög. Közülük Benedek Virág nem kevés lelkifurdalással, mert neki másnap tolf mérkőzése lesz a legjobb 32-be jutásért, és hiába jobb az ellenfelénél még a szemét bekötve is, fél kézzel, mégis csak ciki és sportemberhez (ördöghöz) méltatlan ennyire istentelenül berúgni, és nyílván holnap kora reggelig vedelni tovább és vonyítani, mint a sakál és röhögni, mint egy taliga hiéna. Na de hát a többség elvárása…ugye. Mindig is ez volt a baja a Virágnak, hogy neki muszáj a többivel azonosulni. Neki, az egyszerű, éppen csak megrajzolt kékseggű alördögnek. Bezzeg Főaltábornagy Fővezérlő Bajtárs grafikája! Még a tokája is részletesebben kidolgozott volt, mint az ő egész alakja. És ahogy ez a vezérlő kékseggű tudja ordítva, öblös mély hangján danolni a többivel azt, hogy:

Árpa leve komlóval

Együtt hálok a lóval

Ha babám nem ölel meg

Huncutkodni nem kap kedvet

De hozzál még egy hordóval

Árpa levét komlóval!

Na ja, hát ilyen orgánummal könnyű ám beilleszkedni. Neki ahhoz itt

Réti Tolf Világbajnoknak kell majd lennie, hogy az emberek majd egyáltalán fogadják a köszönését. Ha Kelen mester nem lenne, már régen kútba ugrott volna.

És a ki tudja hányadik kör után hát csak megáll szuszogni kissé a druida vonat,

a legénybúcsú express, no persze a tálcás sörbüfénél. A topogós, sziszegős csendben, ahogy a dobozos sörök megnyittatnak, egy pillanatra jól hallatszik

a négyszemélyes sátor sötét mélyéből a néne sopánkodása,

hogy „jaj, istenem”. De úgy kell neki, nem? Ha el is mehetett volna. Innen holnap reggelig el nem ballagnak a druida legények.

Hanem akkor a sötétből egy kísérteties alak bontakozik ki. Csak nem jött el a legénybúcsúra a lápi lidérc mégis? Vagy a Miska Kancsó, mert ő is szinte biztosra ígérte.

Á, nem az, csak a Kovács doci. Amíg elő nem jött, fel nem tűnt senkinek,

hogy jó ideje odébb csosszant vizelni. De most bezzeg feltűnik. Mert Kovács úr tud ám úgy közeledni, hogy azt muszáj észrevenni.

0 notes