Te miattad zavarodtam össze és nem tudom mit érzek!

Pride és más érzelmi meg egyéb dolgok

Fogalmam sincs, hogy a katolikus Olaszország hogyan viszonyul a mássághoz, mostanában azt olvastam, hogy nem annyira jól. Vacsoráztunk egy helyi étteremben, érdekes keveréke volt az előrebejelentkezős fancy és a helyi ciaopaoloaszokásosat helyeknek. A kaja piszokjóvolt, teljesen elfogadható áron, a körülmények inkább egy olcsó éttermet mutattak. (amúgy tévedés, hogy az olaszok nem beszélnek angolul. Kb mint nálunk. vagy igen vagy nem, de egészen alapszinten mindenki vartyog valamit, aki 70 alatt van. Kivéve persze a parkolóházban az öreg bácsit, aki a botjával csapkodta a kocsit és nem volt hajlandó felfogni, hogy nem értjük a pergős olaszt, hiába a latin közmondásokra épülő nyelvi intelligenciánk :D) Szóval jött egy családdal egy nő, aki szerintem valahogy más volt, de nem tudom miben mert külön szó van a másság minden megnyilvánulására. Vagy nem volt semmi, csak ő ilyen. A család teljesen együtt volt ezzel a férfi-nővel. Picit el is gondolkodtam, hogy mik azok a láthatatlan, finom kis jelek, amit az agyunk felfog, és amitől férfinak vagy nőnek érzékelünk valakit attól függetlenül, hogy van-e rajta nyaklánc vagy rúzs. Valószínűleg vannak az agyunkban ilyen arányok, mint ahogy a tudósok kidertették, hogy nem a derék-csípő megfelelő arány ami szexuális érdeklődést kelt, hanem a derék-fenék szöge. Bár ezt valamelyik hiteles ismeretterjesztő lap hozta le, azért nem kizárt, hogy a plasztikai sebészek finanszírozták a kutatást :D Ezen gondolkodtam, hogy az áll vonala, a vállak, a testarányok, mi a fene lehet ami jelez, de nyilván valami jelez a tesztoszteron vagy az ösztogén túlsúlyáról. Szóval, látjuk, összezavarodunk és gondolom, hogy ez az összezavarodás sokaknak elviselhetetlen. Meg persze a dominancia kapcsolatok felborulása a másik, ami sokaknak elfogadhatatlan. Na, a lényeg, hogy akárhogy néz ki valaki, találhat magának partnert, ebben nincs kétségem, de abban is biztos vagyok, hogy nagyon erős szenzoraink vannak a nem megállapítására, de talán a szexuális orientációra is. Ezt nem tudom. Ahogy heterok is futnak bele abba, hogy beleszeretnek nem hetero emberbe, sőt, kezdeményeznek is, gondolom, hogy fordítva is előfordul. Elmesélem még, hogy szerintem a nők gyönyörűek, több szép nőt ismerek, mint ahány annyira vonzó férfit. Szexuálisan viszont sosem kavart fel egyetlen nő sem. Érzelmileg együtt tudok rezegni, nagyon tudok szeretni egy nőt, akár rajongva is, de még megölelni sem nagyon tudom, nemhogy más dolgok. Nem tilos, csak nem kavar fel. Néha persze sajnálom, hogy nem vagyok pasi, annyira szívesen boldoggá tenném valamelyik magányos barátnőmet, de csak azért mert tudom, hogy adott esetben mit várnak/várunk a férfiaktól amit nem kapunk meg. De ez csak empátia meg sajnálat, nem valós vonzalom. Bajom nekem, hogy a vonzalom mellé valami bizalom is kell, hogy utat engedjek bárkinek is, nem bírom belevetni magam a lehetőségek világába, bárhogy is szeretném, ha ebben könnyedebb tudnék lenni. Hát, ja, fiatal koromban az alkohol elsöpörte ezt, most viszont keveset iszom, és már akkor sem nagyon vesztem el a fejem. Jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy a másság annyira elfogadott, hogy nyugodtan lehet utálni valakit a személyisége miatt és fel sem merül, hogy a szexuális orientációja vagy szokásai miatt utáljuk. Aki hülye, az hülye, minden más mindegy.

Boldog Pride napot mindenkinek!

Családi élet

“Ne olyan erősen, meg fog rajta látszani!”

Tudod, jobb helyeken ez inkább úgy hangzik: “Ne olyan erősen, fáj neki.”

Amikor egy helyen vagytok...és te érzed és látod, hogy figyel és rájössz, hogy érdekled...és aztán eszedbe jutnak azok a tipikus DE mondatok...de tuti nem jönne össze velem...stb.

" Megláttam. Másodpercek alatt döntenem kellett. Döntöttem! Vettem egy nagy levegőt, a keze után nyúltam és gyengéden visszahúztam. Arcáról sugárzott a meglepettség és az összezavarodás, de én csak szorosan hozzábújtam. Magához ölelt, el sem akart engedni.

- Te sírsz?- tolt el magától ijedten.

- Szeretlek, te bolond!- töröltem le a könnycseppet az arcomról.

- Én is szeretlek!- húzott vissza magához. "

@elvesztett-bizalom

Merengés...

Párszor már összetörték a szivem...sokat csalódtam... és egy párszor már feladtam, hogy nekem ez a szerelem dolog nem megy... de hát ki nem volt még ilyen helyzetben?  Jelenleg egy olyan időszakon megyek keresztül amit a legrosszabb ellenségemnek sem szeretnék... teljes összezavarodás, megfelelési kényszer, bizonytalanság és még sorolhatnám..  Másfél héttel ezelőtt éltem át az X.-dik megcsalásomat, padlóra küldött...úgy éreztem ennél már nem lesz semmi rosszabb, innen nics tovább, vége az életemnek... és amikor már kezdtem feladni... senki és semmi nem érdekelt, senki nem tudott kizökkenteni a szarból de tényleg, szinte csak léteztem... nem igazán értettem és tudtam mi van most velem...hiszen én nem ilyen vagyok, hogy egy ilyen “aprócska” dolog padlóra küldhet.. hát tévedtem..aki sokáig erős az is megtörik egyszer... előbb vagy utóbb de biztosan...  Egyszerűen nem érdekelt mi történik innentől de úgy tényleg, hanyagoltam a kapcsolattartást  mindenkivel és csak vártam ás vártam a végét ennek a szar állapotnak...  Mikor úgy döntöttem, hogy teljesen vége az életemnek... jött egy valaki, egy kedves idegen, akit azt hittem, hogy nem ismerek és félnem kell tőle... aztán eljött hozzám és azt a 3 órát amit vele töltöttem semmi más nem töltötte ki csak a felszabadultság, a boldogság, az önfeledtség.. egyszerűén olyan volt mintha már vagy 10 éve ismerném, pedig akkor találkoztunk először, mikor haza értem csak mosolyogtam és nem tudtam megszólalni ez tartott egészen másnapig... nem sokat beszéltünk (még most sem) neten, de ha itt van akkor nagyon jó vele lenni. “ naponta jön hozzám és nagyon örülök neki, hogy van nekem.  Soha nem akarom, hogy vége legyen ennek az állapotnak, és ne értsd félre ez nem szerelem vagy egy ujabb kapcsolat.. ez egy olyasmi dolog amit én sem nagyon ismerek még, egy olyan barát, akiben gátlások nélkül megbizhatok.. sokan azt hiszik együtt vagyunk de közel sem.. hiszen ő is kiábrándult a lányokból én pedig most léptem ki egy kapcsolatból...  Remélem nem fogom őt elvesziteni, mert csak köszönhetek neki... és a kapcsolatunk elég közeli ahhoz, hogy csak úgy nem dobjuk el... legalábbis részemről. Minden egyes nap reménykedek egy bizonyos mondatában, üzenetében, vagy épp egy beszélgetés alkalmával feljött témában és kérdést kaphatok tőle arra a válaszra amelyet nem teszek fel neki, mert félek a választól... de várom minden egyes nap...mit hozhat nekem a sors, vagy egyáltalán mi célja van avval, hogy őt küldte nekem... 

Összezavarodás

- Milyen vékonyak az ujjaid, - mondta

Majd összekulcsolta az ujjaink és pár perc mulva elaludtunk.

Csak barátok vagyunk

Pár napja ismerem és mintha mindig is mellettem lett volna.

Az a helyzet hogy nagyon megszerettem ezalatt a kis idő alatt és nem szeretnem elengedni akármennyire kéne is.

Mert hát kéne bizony. Tudom én. Csak egyszerűen nem megy. És nem is akarom.

Folyamat felvidít. Mosolyogtam egész nap miatta. Daloltam, táncoltam, nevettem. Kicsattantam az örömtől.

De aztán az örömből összezavarodás lett az első hiba után. Nem tudtam mit tegyek. Elnéztem, hisz nem irányíthatom.

Aztán újra boldog voltam. Imádtam vele beszelni. Mindig vártam hogy visszaírjon és sóvárogva vártam hogy lássam az aranyos pofiját.

Aztán újra megint zavaros lett. Fura dolgokat művelt amik nekem nem jöttek be. Féltékennyé akart tenni. De miért? Hogy jobban szeressem? Szeretem én őt eléggé. Még jobban is mint kéne.

Aztán összevesztünk. Először nem éreztem semmit. Tényleg nem érdekelt. Csak pár napja ismerem nem nagy dolog. De rájöttem hogy nagy dolog. Hirtelen mindenhol őt láttam. El akartam terelni a gondolataimat és ő volt mindenhol. Mindenről ő jutott eszembe. Hiányzott már 2 mp után is. Nekem ez nem ment.

Fura hogy pár nap alatt történt ez, alig egy hét alatt. Mégis rettenetesen megszerettem és azthiszem jobb lesz ha elengedem.

Bárcsak utálnál. Könnyebb lenne , ha nem szólnál hozzám, ha nem mondanád el hogy tekintesz rám, ha nem én lennék az egyetlen támaszod , ha nem én lennék az akiről tudod olyan mint te és mindent elmondhatsz neki. Bárcsak nem adtál volna puszit, ölelést....Bár ne lennél közvetlen és kedves....bárcsak gyűlölnél és kerülnél. Talán akkor nem lennék összezavarodva....

Mikor lesz alkalmam elmondani hogyan is érzek?

összezavarodtam

káosz

teljes mértékben össze vagyok zavarodva.. lehet h be fogok csavarodni