relatable-3am-thoughts - Tumblr blog

relatable-3am-thoughts · 4 years

Text

2006. 03. 23 | 06:45

Megszülettem. Eléggé nehézkes volt, es a nyoma is meg maradt az arcomon, vágás formajaban, es persze majdnem meg is folytottam magam de ettol eltekintve nagyon szép reggel lehetett a szüleim számára..

Persze minden nagyon jo volt, éltem a kis életem, nem panaszkodhattam. Mondjuk sztm 3 eves koráig a gyerek azon kívül h éhes, bekakilt vagy almos azon kivul másért nem is nagyon panaszkodik. Itt meg minden nagyon szuper. Nem piszkalnak minket, nem bantanak nem vagyunk kiközösítve. Szeretünk ebben a korban élni. Persze ez nem sokáig marad így...

3 évesen megkezdtem az óvodát, imádtam minden ott töltött percet. Szerettem ott lenni, az akkori barátaimmal akiknek a nagy részét mára már nem is ismerem. Igazából nekem óvodából nem sok minden maradt meg. Konkrétan semmi. Persze vannak emlékek, amikor elestem és felszakadt az államon a bőr, vagy ilyenek, de már ezekre is csak a hegek miatt emlékszem.

6 évesen kezdődhetett az iskolai életem. Egészen 5. osztalyig egy panasz sem érkezett rám. Persze az 5. osztály előtt is voltak nehézségek, például amikor apám 3x megcsalta anyám és ezek után majdnem öngyilkos is lett anyám... Én ezek óta nem tudok úgy nézni apámra akit szeretnem kéne, hiszen ha ő szerett volna minket akkor nem hagyott volna itt minket akkor. Persze mindig vissza jött hozzánk, és anyám persze mindig elhitte neki hogy majd jobb lesz. Persze hogy nem lett jobb de erről majd a jövőben meselek.

5. osztaly csodái... Jó ez még viccnek is rossz. Jött hozzánk új gyerek. Mondjuk pont, hogy nem kellett volna. Most biztos hogy kurvanak fogtok tartani de nekem az első fium már 5. osztalyban volt... Tartott egy hétig, és nem is mondhatnám igazan az akkori fiumnak, hiszen 9-10 evesen bárkibe és bármibe beleszerhetunk... Aztán én nekem kezdett már akkor elegem lenni az osztályombol, mert már akkor az egész csak a menozesrol szolt. Én nekem meg nem éppen adatott meg a legujjabb Adidas cipő, vagy Nike pulcsi. De itt még annyira nagyon nem is érdekelt. Így is elég népszerűnek mondhattam magam és csak annyiból hogy konkrétan a fél iskolával jóban voltam.

6. osztály... Ugyan olyan unalmas mint az 5. Semmi új, vagy izgalmas dolog nincs benne. Nemtudom miért várják annyira a többiek. Persze lehet, hogy akkor én is vártam..

7. osztály. Na itt már konkretan felfordult wz életem. Megtudtam h ezt az iskolát mar nem fogom befejezni mert koltozni fogunk, de persze a hetedik osztályt még itt járhatom. Konkrétan eddigre minden gyerekkel beszélgettem az iskolából, volt egy f*szkalap pasim akit persze akkor szerettem de mára mar fúj. Gondolom nektek is megvan ez az érzés hogy vissza gondolva h kikkel jartunk, sajat magunktól hányunk. Legalább is remélem hogy nem csak én vagyok így ezzel.. Igazából így hogy bejottek az új tantárgyak egyre több tanart kezdtem megutálni, első sorban a fizika és a földrajz tanart. Mondjuk a fizika tanár még nem is volt olyan szörnyű, igazából szartam bele mit beszél egy ��rán sem figyeltem... Na de a földrajz tanár. Hat ilyen tanart senkinek nem kivanok, mondjuk én nekem az alatt az 1 év alatt amit még tanított engem konkretan kikeszitettem. De ha olyan is volt sosem mert nekem beirast adni, mert tudta h úgy is mondok valamit amivel mar nekem lesz igazam és az egészet elbukja. Persze a kevés tanulás ellenére ezt az évet is sikerült teljesítenem és jöhetett a csodás nyári szünet amire minden gyerek vár. Én konkrétan az egészet hla házban töltöttem, kivéve amikor 10 napig volt egy palim xD. Akkor alltalaban találkoztunk. Meg barátnőmmel mentem vasarolgatni plázába, meg ott a varosba ahol éltem... Voltam 1 táborban is a legjobb barátnőmmel, imádtam azt az egy hetet amíg nem kellett otthon lennem.

Augusztus 24 Voltam egy koncerten, meg igazából egy keveset ittam is. De na. Szuleim nélkül es a baráti társaságban ki nem? Főleg h masnap költöztünk. Egyértelműen ki használtam az alkalmat... Ez volt akkor életem legjobb koncertje. Mondjuk az eletem legjobb ejszakai beszélgetésének mar nem mondanam mivel már nemtudom hogy hogy de a szüleim kiszedték belőlem hogy melyik nemhez is vonzodom, és addig nyaggattak mire elmondtam, higy biszex vagyok. Ebbol lett eletem eggyik legszebb veszekedese, csakmerthogy apám konkretan homofob. Konkrétan hibának veszki az ilyen embereket, és ezt előttem sem titkolta. Azóta megjobban utalom lol. Anyám ugy ahogy elfogadta nem kötött bele. De igen. Csodás volt beszélni velük.

Augusztus 25. Mint mondtam ez volt az a nap amikor el kellett hagynom az országot. A várost ahol felnőttem. A barátaimat. Minden emleket itt kellett hadjak. Pedig én nem akartam. Éjjel nem aludtam. Végig a srácokkal es a csajokkal beszéltem akikkel az este folyamán joba lettem. 8 körül gyorsan még ossze pakoltam néhány dolgot elkoszontem a keresztszuleimtol majd gyorsan átmentem még a barátnőmhöz akitől az esti koncerten mar nem tudtam elkoszonni. Kb 1 órát beszelgettem vele, majd megjöttek a szüleim, hogy indulás. Nem akartam de muszáj voltam. 7-8 óra út után megérkeztünk németországba az új otthonunkhoz. Erről a napról nem tudok nagyon mast meselni mivel semmi nem történt azon kívül hogy aludtunk.

Ezek után az augusztusom maradék része annyiból állt hogy berendeztuk a házat stb.

Szeptember eleje is ugyan ilyen programokból állt, nem tudtunk nagyon mast csinalni.

Szeptember 9. Egész nap izgultam mert masnap kezdődik a suli. Én németül nem tudtam, úgyhogy egész nap konkrétan meg akartam halni és azt hajtogattam folyton a szüleimnek hogy én nem megyek be másnap a suliba. Egész éjjel nem aludtam, beszeltem egy masik magyar baratnommel aki ugyan akkor költözött ki ide amikor mi, és o is most kezdi először a német iskolát. Egyikunk sem aludt éjjel.

Szeptember 10. Már reggel 6-kor felkeltem, nagyon izgultam. De tudtam hogy be kell menjek. Első napom az iskolában konkrétan egy tragédia volt. És persze szerencsémre megtetszett egy nyolcadikos srác. Engem vissza raktak 7. osztályba a nyelvtanulas miatt. És még jobb is, mert itt lettek barataim is. Persze konkretan egy honapig minden reggel sirassal indult, féltem bemenni. Igazából minden napom ugyan olyan volt, de szerencsére lettek baratnoim. Majdnem az osszes lany az osztalybol. Persze itt is van miszpicsa mert az mindenhova kell, es egyértelműen őket ki nem allhatom. De ez van.

Október 6. Nevnapomra elhivtam par haverom azok meg magukkal hozták a regi crushom xD. Konkrétan a srac egesz vegig nem szallt le rolam, nekem meg egyre inkabb jottek vissza az erzeseim iránta. Persze ez egy vasarnapi nap volt mi meg sörfesztivalra mentunk, és persze a fiúk közül mindenki ivott legalabb 1 korsó sört. En nem szeretem a sört maradtam az otthoni malibunal, meg az egyéb ilyen alkohol tartalmú italoknal. Miután sokat azert elegge sokat ittunk a haverjaim elindultak haza. Este 9 korul ram írt a srác csak már nem tudom hogy miért. Konkrétan hajnali 4-ig beszéltünk persze nekem 9 órám volt aznap. De nem érdekelt hiszen akkor AZZAL A sráccal beszelhettem. Majd valahogy mindketten bevallottuk egymásnak hogy szeretjük a másikat. És persze ossze is jöttünk. Nagyon szep volt az első 3 hónap. Voltam nála, együtt ünnepeltük a szülinapját, minden idomet vele toltottem volna. Emellett az akkori legjobb haverjara mar batyamneknt tekintek. Na de vissza terve. Nagyon szep volt. De csak volt. A következő időkben elkezdett elhanyagolni, kéthetente veszekedtunk, aztan hetente.. Mire eljutotunk odaig hogy minden este es nappal veszekedesbol allt. Majd egy nap mint kiderult, megcsalt, vagyis akkor meg csak szóban forgó témával, de le akart feküdni egy másik lánnyal. Csak én ezt megtudtam. Leittam magam elegge rendesen. Utáltam. Es persze a penge is elokerult... Magamat hibaztattam. Biztos velem volt a baj vagy valami. Miután elmondtam neki hogy tudom hogy megcsalt, próbálta menteni a menthetőt de már nem tudta. Főleg hogy mások is kiderultek, tobbszor a szemembe hazudott... Emlékeztek még a sracra a 8. osztályból? Kicsit visszább megyek Valentin napra, csak mert az a srác rám írt. Bevallotta hogy ugyan úgy szeptember óta tetszek neki. Aznap én voltam a legboldogabb ember. De persze akkor még volt barátom, és ezt tisztaztam is vele.

Március 9. Miutan szakitottam és kihevertem, rairtam a 8.os a sracra, hogy igazából szepterben óta szeretem, és tetszik nekem. Kivéve addig amíg volt barátom. Akkor nem neztem ra úgy. Majd megkerdezte hogy nem e akarok vele osszejonni. Én persze egyből igent mondtam, mert tényleg szerettem. Persze azután bejott a koronavirus, és az iskolában mar nem tudtunk találkozni...

Március 23. (szulinapom) Még pár napja irt a srác, hogy kár hogy nem talalkozhatunk a szulinapomon amire en is azt valaszoltam hogy sajnos, pedig annak orulnek a legjobban ha lathatnalak. Majd kb 6 óra körül csongetnek. Rohanok le, mondom biztos a csomag jött meg amit anyam rendelt. De nem. Ott allt az ajto elott, én nekem majd kiugrott a szivem a hejerol. Foljottunk a szobamba es kb 8ig videokat néztünk. 8 után egy kicsivel megjott az apja ugyhogy ment el, de amikor megolelt akkor ereztem ugy hogy tenyleg szeret. Nem akartam elengedni...

Március 25. Megkérdezte hogy nincs e kedvem atmenni hozzá, filmezni vagy valami amire en egyértelműen igent mondtam. Fél 6-ra át is mentem hozzá. 8-ig filmet és videókat néztünk, majd jöttek értem de akkor is amikor megolelt nem akartam elengedni. Túlságosan is szeretem.

Április 4. Megint athivott magához ugyan úgy fél 6-ra. Filmezés kozben hozzam bújt es nekem sztm a szivem csoda hogy nem ugrott ki a helyéről. Imádok minden vele töltött percet. Sosem gondoltam hogy valaha pont vele akirol szeptember ota almodoztam fogok filmezni, pont őt fogom valaha megolelni. Nagyon szeretem.

Április 7. Barátnőm random rám ír, hogy másnap szeretne hivasozni a legjobb haverommal, meg velem. Én bele sem szolhattam. Féltem hogy az lesz mint 2 eve masik ket legjobb baratommal. Ossze ismerkedtek es azota sem szol hozzam egyik se. Es persze milyen jol gondoltam. Hat tenyleg az lett. Egesz ejjel beszeltek egymassal hozzam meg egyik se szólt.

Április 8. Legjobb haverommal a fekete szivet hasznaljuk hónapok óta. És nekunk is mire ez meg lett kb 4 hónap telt el az elso beszélgetésünk ota. Nekik egy éjjel eleg volt es azt használták. Egesz nap hozzam se szóltak, hivasoztak is, tolem senki nm kerdezett semmit. Egesz nap szar kedvem volt miattuk mivel tudtam hogy itt veszitettem el őket. Es milyen igazam is lett.

Április 9. Kileptem a közös csoportból. Egyikőjük sem írt nekem. Pedig mar deltutan 3 óra van. :')

3 notes · View notes