Egy teljesen átlagos napnak indult az a nap is. Délután találkoztam a barátnőmmel mert már rég nem láttuk egymást úgyhogy leültünk egy padra beszélgetni, hogy milyen a nyár, hogy telnek a napjaink meg tudod az ilyen lányos beszélgetések. Egyszer elfogott egy fura érzés. Tudtam, hogy hátra kell figyelnem így hát meg is tettem. Ott álltál. A szád mosolyra görbült. Majd közelebb jöttél és átöleltél először engem majd utána a barátnőmet. Ölelésedkor nem is tudom mi csapott meg először a tudat hogy mennyire hiányoztál vagy az hogy még mindig szeretlek. Hevesen kalimpáló szívvel ültem vissza a padra és belekezdtem a hosszas monológomba hogy a zavaromat a beszédbe fojtsam. Hosszas beszlégetés (ami megjegyzem nem lehetett több fél óránál) elmentünk egy közeli játszótérre. A sok beszélgetés mellett teljesen belefeledkeztünk hogy hogy repül az idő. Beesteledett, az égen csillagok százai jelentek meg. Barátnőmmel lefeküdtünk a kavicsba. Ekkor remény fogott el hátha lefekszel mellém, de nem is tudom mit vártam tőled. Majd kémlelni keztük az eget. Te bedugtad a füledbe a fülest és hintázni kezdtél így én belekezdtem az anyu éy apu válási történetében. A történet végefele tudtam hogyha nem fejezem be a történetet sírni fogok de én ígyis folytattam. Körülöttem minden megszűnt létezni. Semmit sem haottam csak a saját hangomat amint épp a legnagyobb titkom tárom fel számomra két fontos személynek. Mikor végeztem láttam hogy már nincs a füles a füledben csak üveges tekintettel néztél előre. Még beszélgettünk pár dologról és arról is miként éltük meg a szakításunkat. Mint kiderült neked a túllépés nem okozott gondot mert mint megtudtam nem is szerettél. Mikor ezt meghallottam nem tudtam mit érezzek. Valahol mindig is tudtam, de fájó volt ezt tőled hallani. Ez után már időre járt így haza kellett menni. Hazakísértük barátnőmet aztán te elkísértél engem. Feszült voltam mert nem tudtam milyen témát hozzak fel így a családod után érdeklődtem. Mikor a ház elé értünk gyorsan benyomtam a kapucsengőt majd odafordultam hozzád. Megöleltelek. De ez nem akármilyen ölelés volt. Ebben benne volt minden amit mondani akartam, hogy mennyire hiányoztál, az, hogy mennyire megbántottál és még ezer dolog. Majd mikor már nem éreztem a derekamnál a kezed gyorsan felszaladtam a liftig és meg sem álltam a szobámig. Aznap boldogan és kivirulva aludtam el.

Nem is tudom miért kezdem el ezt írni, talán sok dolog kavarog a fejemben amit helyre kéne tenni de egyedül nem megy. Lassan fél éve hogy szakítottunk, de én még mindig érzek irántad valamit csak nem tudom eldönteni, hogy mit. Talán szeretetet, dühöt, csalódást vagy megbánást.. Nem tudom, egyszerűen fura ez az egész. Te voltál az az ember akiben 100%-osan megbíztam, neked mindig mindent elmondtam. Mindig ott voltam neked, tudtam mi történik a családoddal mostanra már azt sem tudom hogy végül haza kell e jönnöd a tárgyalásra vagy sem. Te voltál az az ember akiért bármit meg tettem volna, de tényleg bármit. Sokan mondták hogy nem illesz hozzám vagy éppen azt hogy nem ilyen embert érdemlek, de mikor az ember tényleg szerelmes akkor mit számítanak ez a szavak. Csak te számítottál senki és semmi más. Aztán jött egy fordulat. Azóta egy kicsit más a meglátásom a dolgokról. Aznap te beismerted hogy nem szerettél legelőször igazán. Na igen itt a gond hogy legelőször. És én most is össze vissza írok mindent mert nem tudom mit kellene hogy érezzek. Első igazi szerelmem voltál. Csak nem várhatja el mindenki azt hogy lépjek túl egyről a kettőre. Hazudtál de nagyon sokszor amit sosem akarok megbocsájtani de ha itt állnál előttem és azt mondanád szeretsz rögtön meg tudnék bocsájtani. De ez nem lehetséges mert elvileg te más lány iránt érzel szeretetet és nem irántam. Basszus még csak nem is hiányoztam neked. Tudod hány alkalommal írtam volna rád hogy hé figyelj már kibaszottul hiányzol, de rá kellett ébrednem, hogy akkor már újra átvágtál.. Azt mondtam ez más mint a többi, de nem ez csak egy "hogyan vegyél hülyére egy csajt aki kibaszottul szeret téged" dolog volt.. Lényegében ezt az egészet sem azért írom, hogy megtudd még mindig érzek irántad dolgokat, de lehet nem nem is tudom mert úgyse kapod meg ezt a szart hanem azért hogy tudjam jól vagyok e. Mikor visszaolvasom valószínűleg rá fogok jönni hogy nem de sebaj.. Mondanám utóíratként hogy dögölj meg de még erre sem vagyok képes mert a sok rossz után sem akarlak bántani szóval érd be egy sziával.

Szia

Szeretlek-mondtad latszolag oszinten,de ereztem hogy ezt mar nem ugy mondod mint az elejen.Az erintesed,a csokod,semmi se olyan mint az elejen. Szinte fusztralta a levegot a szakitas gondolata de megse merte kimondani egyukunk se a vegso szot talan mert feltunk,hogy a masik nelkul nem lennenk onmagunk,vagy talan a vegtelen urtol feltunk ,amit maga mogott tud hagyni egy szakitas de mindenesetre csak jatszottuk tovabb meggyotro szerepunket az elet nevu fajdalmas szindarabban

Nem is tudom hogy hol kezdjem.. Egyszerűen nem megy ez nekem.. Hiányzol holott nem kéne hogy hiányozz.. Szeretlek holott nem kéne hogy szeresselek azok után amit tettél velem.. Legszívesebben most leütnélek és utána megcsókolnálak, igen megcsókolnálak azok után is amit tettél. Nem is értem magam hogy lehetek ilyen hülye hogy bedőltem neked,de még mindig nem akarom bevallani magamnak azt amit tettél velem.. Bárcsak ne lenne igaz.. Bárcsak igaz lett volna hogy tényleg szeretsz.. Vagy lehet tényleg szerettél? Áh ne hiszem mert akkor nem ez lett volna,akkor bármit megtettél volna értem. Akkor nem léptél volna csak így túl és csókolóztál volna az állítólagos legjobb barátnőddel.. Akkor nem csináltad volna ezt.. De akárhányszor elmondod hogy szeretsz én mindig bedőlök neked és csak később jövök rá milyen naív is voltam.. De tudod én tényleg szerettelek és még mindig szeretlek.. Tudom ez hülyeség de én legalább nem csak megjátszottam..

Utállak

Újra és újra úgy kezelsz, mint a legjobb barátodat.

Csipkelődsz, látom, hogy élvezed a figyelmem.

“Utállak.”

“Dehogy utálsz”

Ó, bár letörölhetném a mosolyt az arcodról, miközben ezt mondod.

Mert ettől nekem is mosolyogni támad kedvem.

Akármennyire is utállak.

Azt kérdezed miért?

Mert még mindig szeretlek.

Majd máskor

Az a verzió jobban tetszett volna,

Hogy nem hazudsz a szemembe egy hónapon keresztül.

Többé nem kereslek.

Nem fogok már addig írogatni neked,amíg vissza nem írsz.Eleget tettem érted/értünk.Eleget futottam utánad.Rajtad a sor ha annyira szeretsz mint amennyire mondogatod mutasd is meg kiscsillag!

Többé nem kereslek.

Nem fogok már addig írogatni neked,amíg vissza nem írsz.Eleget tettem érted/értünk.Eleget futottam utánad.Rajtad a sor ha annyira szeretsz mint amennyire mondogatod mutasd is meg kiscsillag!

Persze majd mások mondják meg,hogy kit szerethetek,kivel és mit csinálhatok.Nyomorékok.

Kinyomtatom az összes ígéreted és amint megszeged őket megetetem veled mint ahogy teis megetettél a hazugságaiddal.

your lips.

Ha csak arra az éjszakára gondolok legelőször egy kép ugrik be.. Mellettem fekszel én feléd vagyok fordulva és csókolózunk.. A kezed a derekamon az én kezem a tarkódon.. A csókunk egyre hevesebb lesz... A te kezed bejárja minden porcikámat.. Én csak közelebb húzlak magamhoz.. Elkezdesz helyezkedni.. Hátamra fordítasz és felém mászol.. A lábamat átkulcsolom a derekadon.. És még csak meg se szakítottuk a csókot.. Tartod magad felettem.. Érezem már remeg a karod ezért szólok hogy ne tarsd magad.. Elengeded magad majd rám esel.. Átölelesz mindkét kezeddel közben mosolyogsz azzal a kisfiús mosolyoddal.. Elhúzódsz tőlem majd rámnézel.. Akkor láttam először a szemedben hogy te is akarsz.. Akarod azt a csókot.. Akarod hogy megérintselek.. Egyre közelebb hajolsz majd szenvedélyesen megcsókolsz.. Nyelved az én nyelvemmel játszik.. Egy idő után elfárad a kezed így mellém fekszel.. Csókunk még mindig tart.. És az én emlékezetembe mindig is fog.. Azt a napot sose fogom tudni elfelejteni.. És nem is akarom elfelejteni mert aznap, abban a pillanatban éreztem magam igazán boldognak..

“Senki nem érti, mit jelentett nekem.”

— (via azthittemhogyszeretekdetevedtem)

Éjszaka..

Átmentünk egyik barátomhoz egy ottalvós napot tartani.. Odafele eléggé eltévedtem de te csak mosolyogva szóltál bele a telefonba hogy beszélj velem hogy ne unjam szét az agyam.. Mikor odaértem hozzátok ti már szalonnát sütöttetek.. Hátulról átöleltelek és már akkor megcsapott a jellegzetes illatod amit annyira szeretek.. Teltek az órák majd bementünk..egyik barátnőm rosszul lett.. Utána akartam volna menni a mosdóba de te elálltad az utam.. Próbáltalak kikerülni de nem hagytad.. Húztad az agyam akkor is.. A végén csak én nyertem majd te inkább kimentél rágyújtani.. Egy kis idő után utánad mentem.. Szakadt az eső.. De mi akkor is kint beszélgettünk.. Mikor már kezdtünk fázni bementünk.. Felmentünk a szobába.. Teltek az órák és álmosak lettünk és úgy voltunk vele hogy pihenünk egy órát.. Lefeküdtem melléd.. Egyszer csak egy kezet éreztem a derekamon.. Átöleltél..feléd fordultam majd elkezdtünk beszélgetni.. Csak arra tudtam gondolni hogy mi lenne ha megcsókolnálak..elsőnek csak egy puszit nyomtam a szádra ami később átalakult csókká.. Emlékszem azt mondtad: egyre jobban megy ez a csók dolog majd nyomtál egy puszit a számra és átöleltél.. Az alatt az egy óra alatt csak beszélgettünk.. Senki nem aludt.. Majd felálltál és odamentél a géphez hogy megpróbálj egy játékkal játszani..ott bénáskodtál.. Emlékszem hogy dühöngtél hogy nem sikerült megcsinálnod azt a bizonyos szintet.. Odamentem beleültem az öledbe és együtt próbáltuk meg azt ami neked egyedül nem sikerült.. Egy idő után kitaláltuk hogy nézzünk filmet.. Amíg én bekapcsoltam a filmet te elmentél elszívtál egy cigit.. Mikor visszajöttél elkezdtük a filmet.. Átkaroltál én meg ráfeküdtem a csupasz mellkasodra.. Igazából a filmet nem is figyeltem..csak a szívdobbanásaidra tudtam figyelni.. Megfordultam hogy lássam az arcod erre elkezdtünk beszélgetni mindenféle lényegtelen dologról.. A film vége fele visszafeküdtem a mellkasodra és egészen úgy maradtunk hajnalig.. Egyszer csak hasra fordultam és elkezdtelek nézni.. A többiek már rég aludtak.. Csak ketten maradtunk fent.. Közel hajoltam majd megcsókoltalak.. Egyre szenvedélyesebb lett az a csók.. Megfogtad a derekamat és közelebb húztál magadhoz..semmi hely nem maradt köztünk.. Megfogtam a mellkasodat.. Megéreztem a szivedet.. Elhúzódtam és megemlítettem hogy mennyire gyorsan ver a szived.. Csak annyit mondtál: ezt te csinálod velem majd újra közelebb húztál és megcsókoltál.. Akkor megállítottam volna az időt.. Ott maradtam volna veled örökké.. Egy idő után mondtam neked hogy inkább aludjunk mert már te is nagyon fáradt vagy.. Elfordultam.. Te átöleltél hátulról.. A fejedet belefúrtad a nyakamba.. Rajtam egy jóleső bizsergés futott végig.. Te csak győzedelmesen annyit mondtál hogy: tetszik hogy ezt váltom ki belőled.. Elmosolyodtam majd feléd fordultam.. Abban a pillanatban lecsaptál ajkaimra.. Olyan gyorsan történt minden.. Egyik pillanatról a másikra már rajtam feküdtél és csókolóztunk.. Egész hajnalban ez ment... Annyira elfáradtunk hogy inkább elfeküdtünk.. Átöleltél és elaludtunk.. Na ezt nem kellett volna.. Onnantól minden megváltozott..azóta egy olyan nap se telt el hogy ne gondolnék arra az éjszakára.. Azokra a csókokra..Azokra a csókokra amiből több sose lesz..

Katja Millay : Nyugalom tengere

Kössz, elég jól esett, hogy átvágtál. Csak nem értem miért kezdtél bele az egészbe velem ha tudtad, hogy ez csak egy kibaszott fellángolás. Mondtad volna inkább azt, hogy bocs de ez nekem nem megy.. Neem dehoogy.. Te belekezdtél velem és játszottál az érzéseimmel..tudtad hogy kibaszottul szeretlek de téged ez kicsit se hatott meg.. És én meg naív voltam, hogy elhittem hogy szeretsz..

Ha én nem írok te nem írsz..