Vannak bizonyos tantárgyak,amiben nem értünk egy-két dolgot,hogy miért is kell ezt meg azt tanulnunk,mert hogy úgy se fogjuk használni a jövőben.De figyelj mindig minden,még amit unalmasnak vagy épp feleslegesnek találunk,az is taníthat valamit! Pl :A matek talán nem tanít meg arra, hogyan adjunk szerelmet az életünkhöz vagy hogyan vonjuk ki a gyűlölködést, de mindig reményt ad arra, hogy igenis minden problémát meg lehet oldani,ha kell akkor szenvedés is kíséri,mert akár hiszed akár nem , bármi is történjen a végeredmény egy idő után pozitív lesz számodra,lehet kicsi javítással,de a lényeg ugyan az!

Sosem az számít,hogy mit értél el,hanem az,hogy hogyan érted el mindazt!És aki szeret,annak nem az a fontos,hogy mit értél el,hanem az,hogy büszke lehet rád! <3

Jó úton haladsz, hogy azt a minimális önbizalmamat is eltipord. De tudod, ha megcsalsz valakit, azzal nem a megcsalt személynek ártasz igazán.. Hanem magadnak, mert jönni fog valaki, akit igazán szeretsz, de soha nem fogsz tudni megbízni benne.. Pontosan magadból kiindulva ,mert nagyon jól tudod,hogy milyen kegyetlen is tud lenni egy ember….és tudod,már nem érdekel,hogy szeretnél-e tőlem bármit is,bántottak azok a dolgok amiket csináltál és a történteken az,hogy most igyekszel,már nem változtat!

(Megvan az az érzés mikor már annyiszor megbántott hogy most ahogy látod az igyekezetet rajta, már nem bírod elhinni hogy szeret? ….Nekem igen…)

A világért nem gondoltam volna,hogy a barátaim ennyire fontosak lesznek majd nekem ebben az évben.Igaz,még csak az elején vagyunk,de soha nem bántam meg eddig azt sem,hogy haveromat felhívtam részegen csak azért,hogy kibéküljek vele,remélem ezek után sem fogom majd..Történtek eddig rossz és jó dolgok,de eddig összeségében nem vészes,ezt az évemet próbálom úgy alakítani,hogy a számomra fontos emberek maradjanak az életemben,de persze erőltetni senkinek sem fogom,mert annak nem igazán van értelme..Ebben az évben sírtam is már rengeteget egy fiú miatt,nagyon féltem őt,hála isten még mindig az életem része és a kapcsolatunk csak egyre erősebb,aminek nagyon örülök.

Vannak dolgok amiket bánsz,hogy megtettél.Ugyanakkor,ha változtatnál rajtuk,nem lennél az,aki lettél!Lehet itt egy bizonyos személyre vagy éppen bármi másra is gondolni.A lényeg ugyanaz marad.Sokszor elgondolkozom azon,hogy mennyi minden másképp lenne most,HA nem tettem volna meg ezt meg azt.És valahogy nem bánom,mert ezek miatt vagyok most,aki vagyok.Valahogy szar lenne abban a tudatban élni,hogy az a kérdés foglalkoztat,hogy mi lenne ha,megtettem volna azt?Vagy mi lenne ha,másképp döntöttem volna?Pont ezek azok a kérdések,amiken egy ideje már hála isten nem kell gondolkoznom.És kibaszottul jól érzem magam! <3

Hianyzol..azt mondod,hogy nem akarsz elhanyagolni,de a tetteid nem ezt bizonyítják…hiányzik az az érzés,amikor együtt fekszünk és együtt kelünk fel…amikor reggel csak azért előbb kelek fel,hogy lássam azt az aranyos fejed alvás közben,hiányzik a csókod,az ölelésed,a mindennapi találkozás,szóval igen,basszameg HIÁNYZOL!!

Senki sem tökéletes,mindenkinek vannak hibái.Nekem is voltak.Nagyon sajnálom,hogy túlságosan hisztis vagyok és,hogy minden kisebb-nagyobb dolgon ki akadtam,de te elveszítették egy olyan lányt,aki csak a te érdekeidet nézte..Azt szerette volna a legjobban,hogy neked a legjobb legyen.Akit soha nem érdekelt,hogy hányszor és milyen módon löksz el magadtól,mert mindig megbocsátott.Viszont 2-3 hónap könyörgés és érted való küzdelem után belefáradtam..Belefáradtam abba,hogy minden egyes faszságodat elnéztem és,hogy akárhányszor visszajöttél..visszaengedtelek,mert minden alkalommal reménykedtem abban,hogy most jobb lesz és sikerülhet…Én voltam az a lány számodra,aki elküldte az összes fiút a francba,és letiltotta őket random,mert nem akarta,hogy rosszul essen ,vagy éppen csak túl gondold a dolgokat..Én voltam az,aki tudta,hogy nem állsz készen egy kapcsolatra és vártam rád..Harcoltam azért,hogy belőlünk ne csak te meg én legyen,hanem MI..reménykedtem abban,hogy majd mellettem változik a véleményed erről és,hogy majd együtt megtudjuk oldani a dolgokat…aki fent maradt hajnalokig,meg még annál is tovább,hogy legalább hallhassa a hangod,aki összeveszett a barátaival miattad,mert nem akarták elfogadni,hogy folyamat visszaengedlek,mert tudták,hogy mi lesz a vége,aki éjszakákat sírt át miattad,akinek nem volt étvágya meg jó kedve,ha nem voltál az élete része…akinek ilyen dolgokat váltott ki a hiányod..akinek nem volt semmilyen elvárása feléd csak,hogy őszintén szeresd és bízz benne.Viszont én teljes szívemből szeretlek és szerettelek..Nélküled nem a legjobb,de hiszen ezt te is tudod!Azt gondolom,hogy én mindent megtettem és ennyi harc és könyörgés után is remélem,hogy vissza találunk egymáshoz..De akárhogy is történtek a dolgok,ha szükséged lenne rám ,én itt vagyok és támogatlak mindenben!Nagyon szeretlek,és hálás vagyok nagyon,hogy az életem része lettél.Borzasztóan sajnálom azt,hogy elveszítettük egymást,de én tényleg reménykedem abban,hogy a mi történetünk itt még nem ért véget…!

Szeretlek kicsi!

Az, hogy bunkó vagyok Veled nem azt jelenti, hogy nem hiányzol!

Csupán annyit jelent, hogy nagyon haragszom rád, fáj amit csinálsz és így próbálom a tudtodra adni...bár igen csak kár,hogy valószínűleg nem lesz ahhoz merszem,hogy én ezt elküldjem neked,így van egy sanda gyanúm,hogy mivel téged ez az egész valószínűleg nem is igazán érdekel,legalább is én úgy veszem észre…Nem fogod látni…

Bár lenne elég bátorságom elküldeni ezt neked,hogy igen is tudd,hogy mit is érzek valójában ezzel a dologgal kapcsolatosan,de sajnos ez nem így van..Nem fogok a múltban levő kisebb,nagyobb traumákra úgymond támaszkodni,de épp eleget csalódtam így is már az emberekben…Főleg az elmúlt időszakban benned…és tudom,hogy nem tudnád megérteni azt sem ,amit én éppen jelen pillanat gondolok és érzek..de bassza meg,hogy a picsába tudlak még mindig,ezek után is ennyire szeretni?

Senki sem tökéletes,mindenki hibázik és mindenkinek vannak hibái,nekem is voltak tudom és sajnálom,hisztis vagyok és lehet,hogy minden “apró” dolgon ki akadtam,de ez mind azért volt,mert te voltál a mindenem és nem akartalak elveszíteni.Próbáltam mindent megtenni azért,hogy neked a legjobb legyen.Sokszor úgy bántál velem,ahogy meg sem érdemeltem volna.Egy ideig bírtam,dr hirtelen belefáradtam.Belefáradtam abba,hogy mindig hibáztattál és bármit csináltam,mindig rosszul jöttem ki belőle,Viszont teljes szívemből szerettelek/szeretlek.Most így nélküled üres vagyok legbelül.Azt hiszem,hogy én mindent megtettem amit csak tudtam!Bármi is történt, a szívem mélyén reménykedek,hogy majd vissza találunk egymáshoz.Érzelmileg kezdek tönkre menni,magamra sem ismerek.Még mindig annyira fura..De akármit is tettél,szeretlek és ha szükséged lenne rám..tudd,hogy én itt vagyok és annyira hálás vagyok,hogy voltál nekem,és sajnálom azt,hogy elveszítettük egymást,de reménykedem,hogy a mi történetünk itt még nem ért véget.

Szeretlek!

Értem én,hogy a legtöbb ember nem tökéletes,de baszki,a legjobb barátnőm születésnapját ünnepeltük a mai nap folyamán,és egész végig,idegesítően jól ment minden,ami eléggé fura volt,mert általában ugye a jo dolgok után történik valami rossz is,aztán hát így nap végére,éppen amikor terveztünk elmenni egyet képeket csinálni,akkor a kutyája összeveszett a szomszédéval.Ennek pedig az lett a vége,hogy a kutya feje csurom vér lett,az apja elkezdett a barátnőmmel ordibálni,és végül a történtek miatt nem mehettünk sehova.Így barátnőm fogta magát,bement a szobájába,amíg én lefertőtlenítettem a kutya fejét,és végül én is csatlakoztam hozzá.Szóval most csak fekszünk az ágyban,és szokásomhoz híven,mint egy kis naplóba,leírom az érzéseimet