"De én tudod inkább nem beszélek róla

Ez jobb ha mások szívét már nem nyomja

Így is tele vagyok régi sebhelyekkel

De továbblépek és talán majd egyszer

Minden ugyanúgy lesz mint

Amikor még régen kint

Játszottunk, és nem számított

Hogy ami nem öl meg az fájni fog"

Felépítettem magamnak egy világot, melyben azt hittem boldog lehetek.

De most ez a mesterséges valóság is széttörni készül...

"változik szokásunk a szerelem a fétis

jut is marad a jóból, bizony mondom fér is

hadd lássalak boldogan, s azzá leszek én is"

"Kérd a naptól, hogy többé ne süssön

Vagy hogy reggel ne keljen fel

Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön

Többé már a tengerrel

Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen

A szívemmel, mintha kő lenne

Kérd bárkitől, hogy ne szeressen

Ebben az életben, csak tőlem ne!"

"Nem tudom, hogy elhiszed-e még

Hogy fájó szívem örökké tiéd

Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább

Ezt a fájó bús emlékezést

Elmegyek én akkor, tovább állok én

Mert a szívem magányos, szegény

Elviszem én magammal az emlékeidet

Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket

Utoljára, drágám, azt kívánom én

Hogy te mással nagyon boldog légy"

"Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,

Ami még nemrég lelkemig hatott;

Mi lett belőlem? Emberek közt járó,

El nem siratott, bús élőhalott."

/Ady Endre /

"Magamban sem bízom

Hogy bízhatnám magam rád?

Ha bennem dúl a vihar, azt te hogy vészeled át?

A felhőim mögé nem fúj be a szél

A naptól a fénye már végleg külön él"

Bárcsak tudnám, miért zártál önmagam magányos poklába.

My legs are dangling off the edge

The bottom of the bottle is my only friend

I think I'll slit my wrist again, and I'm gone, gone, gone, gone

My legs are dangling off the edge

A stomach full of pills didn't work again

I'll put a bullet in my head, and I'm gone, gone, gone, gone

Hollywood unded-Bullet

Amikor elmentél a szívem nálad maradt, s azóta sem talált vissza hozzám

Hogy mitől is félek annyira?

Attól, hogy egyszerűen képtelen vagyok szeretni, és engem is képtelenek mások szeretni, így az életemet örök magányban, egyedül fogom leélni.

Ha az élet új lapot ad, használd ki! Ki tudja mikor lesz újabb lehetőséged mindent újrakezdeni...

"Kész agyhalál, ahogy élek

Üldözötten, félelemben

Mindig harcban, valami ellen

Már önmagamtól is félek"

/Hooligans/

Ezt nagyon adom😁

Hogy milyen lány vagyok? Mindig is szerettem volna megadni erre a választ. Nem vagyok tökéletes. Néha imádnivaló, néha felpofoznivaló. Van, hogy könnyezve nevetek, majd zokogok, később én csalok könnyeket mások szemébe. Küzdöttem már lehetetlenért fogamat összeszorítva, máskor feladtam hamar. Lebegtem a föld fölött, rózsaszín ködben és megjártam a poklok poklát is. Hibáztam, megbocsájtottam, haragudtam, dühös voltam, türelmetlenkedtem, közönyös voltam. Az érzelmek széles skáláját megjártam, akár nagyon rövid idő alatt. Sok ember mellett álltam mikor kellett, de olyan is előfordult, hogy hátat fordítottam annak, aki mindent megtett értem. Néha takartam a fájdalmam, máskor ordítottam ország-világnak. Hogy milyen lány vagyok? Döntsd el te! Ha tetszik, lépj be az én kis bolond életembe, járj velem egy utat. Kacagjunk, könnyezzünk, szeressünk, túléljünk, tanuljunk, lelkizzünk, tomboljunk együtt. De ne felejtsd: soha, soha ne akarj megváltoztatni. Soha ne mondd meg nekem mi a jó. Soha ne terelj az utamon. Ha kedvelsz, így kedvelj. Csodáld egyéniségem, pontosan úgy, ahogy én élvezem a tiéd.

Halott lélek

Szenvedő lénynek árja

Élete végét várja

A mélység csábítja

A fény csalogatja.

Szenvedő lelkét vágja

Testének vékony pántja

Egyszer elpattan e pánt

S szíve többé nem vár.

Feladja és megszűnik

Létezése eltűnik

Várni tovább képtelen

S tovább él egy képleten.

Valaki lenne hajlandó barátkozni egy lánnyal aki mentálisan teljesen szét van esve de legalább jó a stílusa?

“Az ember nem akkor magányos igazán, ha nincs senkije, hanem amikor bebizonyosodik: tévedett, amikor azt hitte hogy van valakije."