Itt a tavasz, virágzik a szemét a bokor alatt.

A helyszín egyébként egy lakatlan ház előtt van, közel két élelmiszer bolthoz, egy pékséghez, egy pizzázóhoz és egy dohánybolthoz. Gondolom eddig tart elfogyasztani, amit vettek.

!!!

Útközben megálltunk Calico szellemvároskánál. 1881-ben alapították, miután ezüstöt találtak itt. 1200 lakosa volt fénykorában, de az ezüst árának bezuhanása után a XX. század elejétől kezdve elnéptelenedett. A szellemváros megmentője, Walter Knott megvette a területet a bányatársaságtól, és 700 ezer dollárt költött a pusztuló városka megmentésére. Így lett Calico egy skanzenszerű turistalátványosság.

Emlék a múltból 19.

Yogyakarta, 1996.

A yogyai szultánok kéjlaka, a Taman Sari (Vizipalota) még az első Hamengkuwobono szultánnak és háremének épült. 1996-ban az egész lepusztult, romos állapotban volt. Emlékszem, felmásztunk a falak tetejére - akkor még nem volt tériszonyom - és onnan csodáltuk a várost.

Ma már gyönyörűen felújították az egészet, igazi turistalátványosság lett.

A Taman Sari mellett volt a madárpiac, ahol kedvtelésből tartott állatokat lehetett venni. Ebben az időben szinte semmi ellenőrzés nem volt, így sajnos akár orángután bébit is vehetett volna az ember pult alól. Nem időztem ott sokat, mert nem bírom a fogságban tartott állatokat, de egy fotó azért innen is maradt. Hogy a tudatlanság vagy az ifjonti felelőtlenség vitt-e arra, hogy megfogjak egy számomra ismeretlen fajú varánusz bébit, amit megsajnáltam, már nem tudom. Szerencsére nem harapott meg…

Túra !

Egy hotel tetején landolt a csehszlovák elnöki különgép (VIDEÓ)

Nem semmi turistalátványosság lesz Iljusinból

Grazban új turistalátványosságot telepített. Az egyik hotel tetejére egy Iljusin 62 típusú repülőgépet helyeztek el. Konkrétan arról az egykori csehszlovák elnöki gépről van szó.

  A gépet nemrég vonták ki a forgalomból, és alig egy hónapja szállították át az osztrák városba. Ma pedig már arról számoltak be, hogy az 53 méter hosszú és 43 méter fesztávolságú átfestették, és három daru segítségével ráemelték egy hotel tetejére. A művelet több mint két órát vett igénybe.

  A hotel tulajdonosa azt szeretné, hogy a gép különböző rendezvényeknek adjon otthont. Meggyőződése, hogy ilyen „háztetőn elhelyezett” repülőgép nincs még egy a világon.

  Nem ez lesz az egyetlen gép, amit a hotel tetejére tennének. Már úton van az a teherhajó, ami a tengerentúlról egy forgalomból kivont Boeing 727-200-ast szállít.

  Aktuality.sk

Nyitókép: infoglitz.com

Bye-bye Big Ben!

New Post has been published on https://zarojel.hu/bye-bye-big-ben/

Bye-bye Big Ben!

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Augusztus 21-én délben még a szokottnál is többen voltak London legtöbbet fényképezett épülete, a Big Ben-nek otthont adó Erzsébet-torony előtt. A toronyóra ugyanis 4 évre elnémul.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI5ODgzMjI1ODU5JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”142058″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_column_text]

Négy évig tartó csend

Az angol főváros egyik legnépszerűbb látványossága, a Big Ben hétfőn szólalt meg utoljára a négy évesre tervezett felújítási munkálatok megkezdése előtt. A BBC és más csatornák is élőben közvetítették az utolsó déli harangszót.(Az élő közvetítés videója megtekinthető: itt) A turisták fényképeket készítettek és még a forgalom is szünetelt egy nagyon rövid ideig.

A toronyban összesen öt harang található. A leghíresebb, maga a Big Ben, egész órakor szólal meg, a mellette található négy kísérő harang, melyek egyenként 1-4 tonnányit nyomnak, a negyed órákat jelzik. A harangok ideiglenes elnémítására az óra és a torony felújítása miatt van szükség. A projekt a tervek szerint kb. 29 millió fontba fog kerülni. Az órát darabjaira szedik szét, minden egyes darabját megvizsgálják, és szükség esetén javítják. Ugyanez történik majd az óramutatókkal is. A harangok kalapácsait a munkálatok idejére leblokkolják, és magukat a harangokat leválasztják az óraműről. Bár az óra mechanikája is szétszerelésre kerül, legalább egy oldalon meghagyják az óralapot és egy ideiglenesen beszerelt elektronika segítségével fogják működtetni. Így a pontos idő továbbra is folyamatosan látható lesz.

Az órát működtető órásmester nyilatkozata szerint a viktoriánus-korabeli szerkezet jelenleg is alkalmas a mindennapos működésre, de a felújítás lehetővé teszi a működést hosszútávon is. Az alkalomra összegyűltek közül többeket megkérdeztek, mi a véleményük. Többségük szomorúan konstatálta, hogy ideiglenesen nélkülöznie kell a harangok hangját, de tudomásul veszik a felújítás szükségességét az állagmegóvás érdekében.

A Big Ben 157 éve hallható naponta, eddigi történelme során nagyon ritkán hallgatott el, pl. 1983-tól 1985-ig, utoljára pedig 2007-ben, de ilyen hosszú időre még soha nem maradtak némák a harangok. A tervek szerint a munkálatok ideje alatt évente két alkalommal biztosan hallható lesz a jól ismert hang: az Újév beköszöntéseként és az emlékezés vasárnapján (Remembrance Sunday – november 2. vasárnapja, azaz november 11-éhez legközelebb eső vasárnap), amikor is Nagy-Britanniában és a nemzetközösség országaiban a két világháború során elhunyt áldozatokra emlékeznek.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI3NDIwNzE0MDQ1JTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Még a politikusok sem örülnek a hosszúra nyúló felújításnak

A Big Ben ideiglenes elnémítása a politikusok között is nagy vihart kavart. Azt a többség elismeri, hogy a felújítási munkálatokat, elsősorban az ott dolgozó munkások egészségét veszélyezteti a kb. 13,5 tonnás harang megszólaltatása, de Theresa May és több képviselő aggodalmát fejezte ki a hosszú időtartammal kapcsolatban. Többen aggódnak a felújításra szánt összeg miatt is. Arra hivatkoznak, hogy nem sok olyan kormányzati projekt volt a korábbiakban, ahol a tervezett költségvetést és a határidőt betartották. A tiltakozások hatására a felújítást végző hatóságok ígéretet tettek annak kivizsgálására, lehetőség van-e a négy évre tervezett időtartam lerövidítésére. Az elnémítás mellett állók elsősorban egy 2015-ben, három parlamenti bizottság által elfogadott tervezetre hivatkoznak, melyben a bizottságok tagjai egyértelműen elfogadják a felújítási munkálatról szóló terveket és a felújítás alatt a harangok működtetésének szüneteltetését is.

Arra a kérdésre, hogy a korábbi egyeztetéseknek megfelelően 2019 márciusában, Nagy-Britanniának az Európai Unióból való kilépésének alkalmából hallhatók lesznek-e a harangok, egyelőre nem sikerült választ kapni.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slM0IlMjB0ZXh0LWFsaWduJTNBY2VudGVyJTNCJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJmbHVpZCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtbGF5b3V0JTNEJTIyaW4tYXJ0aWNsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI2OTMzODA2NDkwJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

Nagynehezen megszületett ez a cikk is. Megpróbáltam kicsit körül járni a Chernobyl, illetve a Pripjaty körüli hatalmas hype-ot.

Van Lindos-nál túlzsúfoltabb és nyomorúságosabb turistalátványosság?

mama mu

sapa az egyik legnépszerűbb célpontja a vietnámba utazó bárkiknek, többnyire azzal a csöppet sem nyomasztó mondattal foglalják össze, hogyha nem mentél el sapába, akkor nem is voltál vietnámban igazából.

sapa egy kis (?) város a hegyekben a kínai határhoz nagyon közel. a vietnámiak már jó ideje szeretnek ott üdülni -  nincs olyan meleg, és nagyon szépek a hegyek és a rizsföldek - mikor éppen látszanak a ködtől (spoiler: mi nem annyira voltunk ott akkor, amikor látszanak), de körülbelül 10-15 éve egyre több külföldi turista is jön sapába, és a környék jelenleg dinamikusan fejlődik, a város most kb. úgy néz ki, mint a keleti, amikor még épült a négyesmetró.

a rizsföldeken, a hegyeken (vietnám lemagasabb hegye itt van!) kívül érdekesség még, hogy a környező falvakban él nagyon sok etnikai kisebbség, hmongok, daok, taiok, xa pho-k, és így tovább, összesen 54. az ő életterük megtekintése is egyfajfa turistalátványosság, több faluba is belépőt szednek (mi ezekbe nem mentünk el, úgyhogy nem tudom, mi történik ott pontosan), és a városban sok helyen árulnak kézműves termékeket és népviseleteket.

izgi csavar a történetben, hogy ahogy a kisebbségek észrevették, milyen nagy az érdeklődés irántuk, ők maguk is elkezdtek beszállni a bizniszbe, egyrészt  a mindenféle termékek eladásával és a belépők szedésével, illetve, különösen a black hmongok, személyesen is megjelentek a városban, árulják a cuccaikat, sajnos sokszor már kicsi gyerekként is, illetve túrákat ajánlanak. a szórólapokon, szállásokon és a városban posztereken is mindenhol feltüntetik, hogy semmiképp be adj pénzt a gyerekeknek (ez a része érthető) és ne vásárolj a városban kódorgó minority árusoktól (ez a része viszont már kicsit furcsa, hiszen helló, nem velük reklámozzák sapát az óriásplakátokon?) 

mindezek ellenére, mikor a turistabuszok beérnek a városba, a black hmong asszonyok már ott várják a leszállókat, és egy, vagy több napos túrákat ajánlanak - és elképesztő menők.

a szállásunkon lakott egy francia pár, őket szedte fel mama mu, és együtt mentünk el vele egy fél napos sétára. bele van írva az útikönyvekbe, hogy a hmong nők gyönyörűek (és hát igen), de az nincs benne, hogy iszonyú jó a humoruk is, vietnámban előszór éreztem, hogy valaki érti és használja a szarkazmust, és egyáltalán nem érdekelték őket a felesleges udvariassági körök.

mindenki mama, akinek gyereke van, és a legtöbb mama sokkal fiatalabb nálam, de mama mu már nagymama, van egy 21 éves lánya, és már az elején megbeszéltük, hogy lett egy új vietnámi mamánk. mu 5-6 éve kezdett el túrákat csinálni, elkezdett ez egy dolog lenni ahogy egyre több külföldi turista jött, és ő megirigyelte azokat a nőket, akik már csinálják a túrákat, arra gondolt, hogy milyen okosak, hogy így megtanultak angolul - úgyhogy megtanult ő is. azt mondta, hogy a turisztokkal kirándulni egyáltalán nem olyan rossz, hiszen csak sétálni kell, és semmit nem kell közben cipelni a hátán, nem úgy, mint amikor a rizsföldön dolgozik. azért is jók a turisták, mert így meg tudták végre építeni a saját házukat, elköltözhettek a férje családjától. (a házasság után a nők a pasi családjához költöznek, aztán ha tudnak, előbb-utóbb saját házat építenek). amúgy egy hmong nő iszonyú sokat dolgozik, mert van munka a földeken is, otthon is, és közben még csinálják a tradicionális ruhákat maguknak és a lányaiknak. biztos van a ruháknak olyan része, amit vesznek, de amúgy az anyag kenderből készül- tele vannak a falvak marihuánával és remekül szórakoznak azon, hogy vannak akik ezt elszívják -, indigóval festik be és aztán hímeznek rá.mama mu-nak ezen kívül volt még egy kamu nike air cipője és egy szivárványszínű esernyője is. ha gyerekük születik, egy hónapot otthon vannak vele, aztán hordozóba kötik és mennek dolgozni. mama mu férje otthon van főleg,”manages family life”, meg szerintem beviszi motorral a városba a túrák előtt. azt mondta, a férfiak inkább sofőrök, mert ahhoz nem kell tudni angolul. egy nagyo ködös napon túráztunk, de még így is lefotóztunk csomó hülyeséget, de azt mondta, ez így normális-ő már sokszor látta, neki nem szép.utána még kicsit hesszeltünk a házában (sajnos nem aludtunk ott), ahol ittunk nemistudommennyi kör rizspálinkát (happy water néven fut), és válaszoltam neki 1-2 üzire a fészbúkon, mert hogy az van, hogy mama mu nem tud olvasni, de van instája (szokott posztolni is), facebookja, és whatsappja is, de azért azt jobban szereti, ha telefonon hívják. i have friends from a lot of countries now, mondta, és megmutatta a mindenféle előhívókat- mi voltunk az első magyarok, akikkel találkozott. a vendégkönyvébe is mindenki a saját nyelvén ír, mert hiába beszél most már ő is három nyelven, tudja, hogy a legjobban úgyis az anyanyelvünkön fejezzük ki magunkat. tacu, mama mu, remélem, még sétálunk együtt!

(és ilyen ha nincs köd:)

Tegnap (nektek már tegnapelőtt) végigvezettünk az Icefields Parkwayen. Ezen a jó 200 km-en hemzsegnek a szájat tátó tünemények. A fenti képek némelyikén a Peyto-tó és környéke látható (félig zavaros jég, majd türkiz gyönyör). A fő szenzáció azonban a Columbia-hegy gigantikus masszívuma, amely bármilyen hihetetlenül hangzik, hármas vízválasztó: innen nemcsak a Csendes-óceánba, de az Atlantiba, sőt az Arktisz felé is folynak vizek! Az utolsó fotókon igazi turistalátványosság van: átlátszó padozatú panorámakörkilátó.

L’ultimo capitolo

Az utolsó fejezetbe lépve

Hivatalosan is elmondhatom: egy hónap múlva ilyenkor már Magyarországon leszek - múlt héten megvettem már a repülőjegyet is haza. Már csak egy hónap, és lezárul ez a gyönyörű fejezet, ez a tanulságos, különleges, élményekkel teli, szabad év. 

Azt hiszem, ez volt életem eddigi legszabadabb éve, és talán sosem leszek ennyire szabad, mint, most, ebben az évben voltam - ami pont azért ironikus, mert sok szempontból a pandémia miatt rengeteget elvettek a személyes szabadságomból. Mert minden vörös-narancs-sárga zóna, bezárások, kijárási tilalmak ellenére tényleg szabad vagyok itt. Először tapasztaltam meg ezt, hogy én dönthetem el, mikor és hova megyek és kivel, nem kell senkinek magyarázkodnom miatta, azt eszem, amihez nekem van kedvem, azzal töltöm a szabadidőmet, amivel akarom. Persze, kellett és kell még mindig munkába mennem, de így is elmondhatom, hogy a kötelességeim valójában minimálisak. Ez persze nem mindig csak jó, egy kicsit azért zavar az, hogy míg egyesek sokmindent “elértek” az önkéntes munkájuk során, addig nekem ez nem sikerült valójában. Mindenesetre tagadhatatlan, hogy valószínűleg sosem leszek újra ennyire szabad.

Sokat gondolok arra, így, hogy talán már kezd a világ lassan-lassan kilábalni a koronavírus-járványból, hogy mennyiben lett volna más ez az év, ha nem létezne a Covid.  Talán mindenben. Maga az önkéntesség is teljesen más lett volna, azt hiszem - bár így majd egy év távlatában egy kicsit már ezt is kétlem; nem olyan biztos, hogy annyival több dolgom lett volna. De természetesen maga az élet csöppet sem lett volna ugyanolyan: nyáron megismertük, hogy milyen a szinte Covid-mentes világ itt. Talán alig lettünk volna otthon, sokkal többet utaztunk volna és így sokkal több helyet ismertünk volna meg, Puglián belül és kívül is, az estéinket pedig kevésbé gyakran töltöttük volna a lakásba zárkózva.

Viszont ha őszinte akarok lenni, nem vagyok biztos abban, hogy jobb élmény lett volna ez az év a járvány nélkül. Nem tagadom, mennyi mindent elvett tőlünk - de valamennyit vissza is adott bizonyos szempontból. Igen, jó lett volna sokkal többet utazgatni, lehet, sikerült volna az összes helyet kipipálnom a bakancslistámról, amit szerettem volna. De így, hogy arra kényszerültünk, hogy itt maradjuk, Molfettában, lehetőségünk volt több időt tölteni a helyiekkel és szorosabb barátságokat kialakítani. Illetve sok barátunkat lehet, hogy meg se ismertük volna a koronavírus nélkül, hiszen a fiatalok jelentős része egyetem vagy munka okából legalább is év közben északabbra költözik innen, Rómába, Bolognába vagy Milánóba leggyakrabban, viszont mivel ebben az évben az egyetem online volt, illetve sokan otthonról dolgoznak, olyanokkal is sikerült találkoznunk, akik normális időkben nem lettek volna itt. Igen, nyugisabban telt így ez az időszak, kevesebb szórakozási lehetőséggel, viszont így sikerült valódi kapcsolatokat kialakítani az emberekkel felszínes ismeretségek helyett.

Azt is hozzá kell tenni, hogy csak részben tartottuk be az előírásokat, és tényleg szerencsések vagyunk amiatt, hogy ezt megtehettünk következmények és szinte lelkiismeretfurdalás nélkül.

Mostanra pedig minden kezd újra közelíteni a normálishoz, és azt hiszem, hogy talán a szinte két hónap vörös zóna után sokkal jobban tudjuk értékelni a sárga zónát, azt hogy most már tizenegytől van csak kijárási tilalom tíz helyett, és hogy este is kinyithatnak a bárok és az éttermek. 

Az utóbbi hetekben ennek megfelelően egy új fejezetébe léptünk az önkéntes évnek szinte minden szempontból. A levegőben is érezni a nyár illatát, most már egyre ritkábban töltjük bent az estéink és a napjainkat is. Az emberek közötti dinamika sem ugyanaz, ami nem mindig pozitív de például az utóbbi időben sokkal jobban érzem magam az olasz baráti társaságunkban, mint eddig bármikor, már sokkal kevésbé érzem magam kívülállónak ha velük vagyok. Ez nagyon sokat jelent számomra, hiszen bár mindig szerettem velük lenni, sok estét töltöttem úgy, hogy csöndben figyeltem és hallgattam őket, anélkül hogy túl sokszor megszólaltam volna. Az utóbbi hetekben viszont már tényleg komfortosan érzem magam a társaságban. Az egyetlen szomorú dolog az ebben, hogy ha arra viszont már nem hiszem, hogy marad elég idő, hogy valóban elmélyítsem a kapcsolatomat velük.

Mindenesetre most újra van lehetőségem arra, hogy bepótoljam mindazt, amire eddig nem volt lehetőségem, és igyekszem minél több élményt belesűríteni ebbe az utolsó hónapba. Ellátogatni még néhány helyre, ami kimaradt - bár most már ez nem tartozik a prioritásaim közé. Inkább szeretnék minél több időt szánni azokra az emberekre, akiktől nehéz lesz elbúcsúzni.

Az utóbbi hetekben azonban így elég sokat kirándultam. Rögtön aznap, hogy átmentünk sárga zónába, már repültünk is Rómába a szobatársammal. Így igaz, úgy döntöttem, visszatérek Rómába, ebbe az elképesztő városba, amit kényszerűségből, egyedül, rohanva jártam be először, most viszont kizárólag utazás céljából, kissé nyugodtabb tempóban, egy barátnőmmel együtt sikerült jobban megismerni. A nyugodtabb tempó persze talán túlzás: mind a három napon, amit ott töltöttünk, legalább húsz, ha nem több kilométert gyalogoltunk, és azt hiszem, tényleg majdnem mindent megnéztünk, amit érdemes látnia egy turistának, sok kevésbé ismert, alternatívabb célponttal együtt. A legnagyobb különbség talán az volt, hogy ezúttal nem vörös, hanem sárga zónában voltam ott, nem kellett félnem attól, hogy magállítanak a rendőrök, a reggelijeinket kávézókban költöttük el, az ebédjeink során pedig sikerült étteremben megkóstolnom a leghíresebb római tésztákat - a carbonarát, az amatricianát és a cacio e pepét. Annak ellenére egyébként, hogy a sárga zónában most már szabad úticélnak számít Róma, nem volt sok turista, bár többen voltak az utcákon, mint legutóbb, a normális, pandémia előtt idők tömegeihez képest most is szinte üres volt az összes turistalátványosság, nagyon jó volt így bejárni a várost. Persze az sem utolsó, hogy nem egyedül voltam: bár annak is megvan a maga varázsa, ha egyedül utazik az ember, de jelen helyzetben preferálok valakivel együtt menni, főleg ha a másik ember utazási stílusa hasonló az enyémhez, mint ahogy ez most történt.

Aztán pár nappal később egy vasárnapi nap az olasz barátainkkal mentük kirándulni. Eldugottab, de gyönyörű helyeken jártunk: az első célpont egy bauxit-bányák vagy kráterek rendszere volt, amit korábban képeken láttunk és magunkban Puglia Grand Canyonjának neveztünk - persze a két dolog összehasonlíthatlan, de így is egy nagyon érdekes és szép helyen jártunk. Aztán délután egy Gravina in Puglia nevű városba látogattunk, ahol egészen gyönyörű panorámákat láthattunk, sziklákba vájt barlangokkal, egy völgy feletti viadukt-híddal és rusztikus házakkal, illetve minden nagyon zöld volt a város körül, amihez nem igazán vagyunk hozzászokva itt, Molfettában, a belvárosban. A legjobb dolog aznap mégis a társaság volt, még ha sokat is sétáltunk és rendesen ki is fáradtunk, összességében feltöltődve tértem haza.

Emellett meglátogattam Castel del Montét, az egy centes érmén látható különös kastélyt, ami kizárólag nyolcszögű tornyokból áll és maga is nyolcszögű, a kilátás pedig nagyon szép fentről. Tervben is van még néhány kisebb, rövidebb kirándulás, de valószínűleg hosszabb utazásra már nem fogok menni, inkább megpróbálom kiélvezni az itt töltött időt az emberekkel.

Ahogy egyre fogynak a napok, magamban egyre többször listázom, hogy mi minden fog hiányozni. Ma sok idő után újra üldögéltem egy kicsit a tengerparti sétányon, és csak hullámokat nézegettem, miközben élveztem a napsugarakat a bőrömön. Ez itt egy olyan természetes dolog, hogy néha már nem is értékelem eléggé, hogy gyakorlatilag két perc sétára lakom a tengertől és bármelyik nap egy kicsit megállhatok, hogy csak csodáljam kicsit. Olyan természetes az is, hogy egész évben bármikor megyek zöldségeshez, olcsón tudok venni finom és friss zöldségeket és gyümölcsöket, sokkal nagyobb választékban, mint Magyaroszágon - és abban bele sem szeretnék gondolni, hogy milyen lesz Svédországban. Sok hibája van Molfettának és sok mindent nem szeretek ebben a vársoban, de mégsem kívánom, hogy bárhol máshol lettem volna ebben az évben. Azt hiszem, minden apró részlet, még a csúnya részletek és hozzátettek a tapasztalataimhoz. Molfetta pedig az első naptól kezdve belopta magát a szívembe, tőle ugyanolyan nehéz lesz elbúcsúzni, mint a barátaimtól.

Nem tudom, írok-e  ide még egyszer, mielőtt hazaérnék, azt hiszem, már nem, még egy utolsó bejegyzés erejéig térek majd csak vissza, amiben összefoglalom az utolsó hónapomat és egyben az évemet is, de azt valószínűleg már csak otthon. Ez a tény is elszomorít egy kicsit, nagyon szerettem írni ezeket a bejegyzéseket, sokat segítettek az év során összefoglalni a gondolataimat és az élményeimet. Örülök, hogy elkezdtem ezt a blogot és hogy ki is tartottam mind idáig, mert itt egy helyre összegyűjtöttem az év szép és kevésbé szép pillanatait, az önkéntes projektem történetét, amire bármikor visszatekinthetek majd. Mindenesetre ahogy eddig is, most is köszönöm mindenkinek, aki olvasott eddig, sokat jelent számomra, hogy valakit érdekel, mit gépelek ide, mit éltem át az utóbbi tizenegy hónapban itt, Dél-Olaszországban.

Kiadó albérlet Pesterzsébeten

Amit a lakás tud:

- 39 négyzetméter- nappali + hálószoba 

- mini konyha, ami megóv az éhenhalástól- fürdő és wc egy helyiségben, hogy ne kelljen sokat sétálni 

- erkély, hogy lehessen egy pohár bor mellett naplementét nézni (azaz délutáni napsütést a nappaliba és a hálóba)

- légkondi, hogy a hőség ne kínozzon- redőnyök, hogy teljes sötétben tudj aludni

- konvektor retró, öntöttvas belsővel, hogy a tél se legyen kellemetlen

- zárt udvar, hogy a házból kilépve még ne szembesülj azonnal a való világgal, csak fokozatosan érkezz meg az utcára

- működő kapucsengő, hogy a pizzáért ne kelljen papucsban lecsattogni

- kamerák a ház körül, hogy biztonságban érezhesd magad (vagy sztárnak, kinek mit szeretne)

- dupla biztonság: rendőrség épülete pár méternyire a háztól, illetve nyugdíjas, mindent megfigyelő lakók az épületben

- igyenes parkolás az épület előtt

Amit a lakás nem tud:

- lift, nos, az nincsen, cserébe csak a másodikon van a lakás

Amit a környék tud nyújtani:

- 23-as, 66-os, 148-as és egy csomó egyéb busz, illetve az 52-es villamos megállója pár percnyi sétára a lakástól, amikkel 20-25 perc alatt a Boráros téren vagy a Határ úton lehetsz

- Interspar, Penny Market, CBA max pár percen belül elérhető sétálva is, sőt, egy kicsit továbbhaladla Lidl is van

- a Kosuti hangulatos szökőkúttal és Sissi szoborral, ami már-már turistalátványosság

Akiknek ajánlom:

- egyedülálló fiúnak vagy lánynak, vagy akár párban is, szerintem kényelmesen el lehet férni kettesben is

- a lakás nemdohányzó és kisállatmentes múlttal rendelkezik és szeretném ezt a tulajdonságát megtartani

Amit a költségekről tudni kell:

- 95.000 Ft/hó + rezsi

- közös költség: 10.000 Ft

- víz, villany, fűtés fogyasztás alapján

- internet, tévé igény szerint köthető a saját nevedre

from Turizmus Online

A sárkányok védelmében kitiltják a turistákat Komodo szigetéről http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/444/2019/04/04/a-sarkanyok-vedelmeben-kitiltjak-a-turistakat-komodo-szigeterol/?feed_id=14968&_unique_id=5ca5bd67ea6f3 Egy kíváncsi sárkány Komodo szigetén.Fotó: Henn Photography/Cultura Creative 2020 januárjától kitiltják a turistákat az indonéziai Komodo szigetéről. Ezen a szigeten él a legendás komodói sárkány, egy akár három méter hosszúra és ötven kilósra megnövő gyíkféle, melynek a harapása a szájában élő baktériumok miatt halálos. Komodo szigete emiatt komoly turistalátványosság, ez viszont végső soron veszélybe sodorta a sárkányokat. A hatóságok most azt mondják, hogy a turistatilalom csak ideiglenes, az átmeneti időben igyekeznek újratelepíteni a sziget őshonos növényzetét és feltölteni a sárkányok élelmiszerkészleteit - tehát zsákmányt is telepítenének, nem csak növényeket. Turistacsorda indul komodói sárkányokat felfedezni Komodo szigetén 2010. december 3-án. Az indonéz hatóságok tervei szerint 2020 januárjától lezárhatják a szigetet a látogatók elől.Fotó: ROMEO GACAD/AFP A természetpusztítás mellett az emberek konkrét fenyegetést is jelentettek a sárkányokra. A tilalomról végülis azután döntöttek, hogy az elmúlt hónapokban több olyan esetre is fény derült, amikor sárkányokat loptak el a szigetről, eladásra kínálva az állatokat a közösségi médiában. A becslések szerint nagyjából ötezer sárkány élhet még szabadon. (Via The Guardian) Népszerű Uralkodj magadon! Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket. Hozzászólások https://444.hu/2019/04/04/a-sarkanyok-vedelmeben-kitiltjak-a-turistakat-komodo-szigeterol

Názáret város egész évben turistalátványosság, különösen karácsony előtt. Az ünnepekre készülődve, a várost vörösbe, fehérbe és zöldbe öltöztették, valamit színes égőkkel, Mikulás figurákkal és a szánkókkal díszítették. http://hu.clearharmony.net/articles/a112896-Meditacios-bemutato-Nazaretben-az-Angyali-udvozlet-bazilikanal.html#.XDojb6GLPTs.facebook