Boldog Valentin napot minden párnak! Aki meg szingli, az ne sírjon, hogy "jajjjj, egyedül vagyok", inkább adjon hálát, hogy nem kell azon aggódnia, hogy épp kivel csalja meg a párja 🤡

Boldogat mindenkinek!

Olyan sok pótolhatatlan, felemelő érzés van a párkapcsolatban..

Viszont a szingliség, az a szabadság felülmúlhatatlan..

1460 nap

Négy év szingliség. Ezernégyszázhatvan nap, ki tudja hány óra, perc, másodperc, egyedül. Mire tanít?

Türelemre. Ez iszonyúan fontos dolog, de még fontosabb, hogy megemlítsem: rohadt unalmas és egyhangú. Főleg, hogyha olyan személyiség vagy, mint én; aki folyton elunja magát, akármibe kezd is bele.

Önmagunk tisztelésére. Ilyenkor van időd arra, hogy többször is átgondolhasd, mire van a későbbi, jövőbeli kapcsolataidban szükséged. Illetve…Ha ki tudod küszöbölni azokat a műhibákat, amiket korábban elkövettél, gratulálok, máris jobban tudsz majd hozzáállni a partneredhez.

Egyedül lenni. Lám igen, ez a legnehezebb része. Lesz időd gondolkodni miközben bámulod a plafont, millió egy youtube videó, folyamatos szomorú zene hallgatás után egymagad fogod randira vinni, magadnak veszel majd Valentin-napi virágot, stb. Az idő lassan fog telni, kaparni fogod a falat, főleg az elején. Akkor még az űrt, amit a régmúlt szerelem hagyott megemészteni is brutális feladat. Adok egy tippet is ennek túlélése érdekében: a hátad mögé rakott vaskos párnák majdnem olyanok, mintha valaki mindig melletted aludna éjjel.

Újra felragyogni. Ismeritek azt, amikor valaki átesik egy szakításon, és a sokk miatt rögtön összekapja magát?... A “Glow up” csak azután lesz igazán teljes, hogyha már lerendezted magadban a dolgot, régen nem érzel semmilyen kötődést (!) senki iránt. A belső ragyogást az emberek meglátják, ami pedig hatással lesz az ismerkedésre.

Megszeretni a hibáid. Ahogyan a szerelmeid is szerették, amikor kócos hajjal reggel rájuk mosolyogtál, lassan te is elkezded megérteni. (Azért beszélek többes számban, mert remélem nem csak én estem át ezen a korszakon, ezt kívánom mindenkinek!) Lesznek napok, amikor ez megtörik, amikor félsz majd kimenni az utcára és azon fogsz töprengeni, hogy mostmár senki sem szeret, és miért is kellenél másnak? De ez múlandó, megígérem neked.

Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni.

Tervezni, valakivel valamit, amit egyszer… igen.

Saját addiktívum:

Spirituális felvirágozás. Igen, elméletben hatvanszor bocsánatot kérek mindenkitől, akinek valaha egy rossz szót is szóltam, vagy úgy gondoltam akkor abban a pillanatban, hogy megéri rázúdítani a haragom. De leginkább magamtól kérek, mikor olyan dolgot engedtem meg, amit nem lett volna szabad. A mérleg kiegyenlítése fontossá vált a négy év alatt. Bármilyen naivan is álltam hozzá, igenis vannak rosszakaró emberek, meg kell tanulni nemet mondani. “Kedvesnek” látszani nem muszáj hiszen mások sem félnek belemarni egymásba. Tilos rágódni meg nem történt szituációkon, félmondatokon, vagy mondjuk egyetlen eseményen ami mindent megváltoztatott. Tilos azt gondolni, hogy mindenki utál, és hogy senki sem szeret, hogy egy senki vagy aki még nem is néz ki jól. Ezek aggodalmak, nem pedig tények.

Mindennél többet érsz, de ne feledd azt sem, hogy nem mindenki látja. Ez így van rendjén, az aki tényleg melléd való (akár barát akár partner) neki elég, hogyha a véleményére adunk. Sokkal többet foglalkozik a mai társadalom a külvilág megítélésével. Ez egy másik téma, majd kifejtem.

Hosszú poszt. Obv.

Amikor az álmodban 3 barátnőd van egyszerre,aztán felkelsz és elgondolkodsz azon hogy lehet hogy az agyadra ment a szingliség.😂

Vélemény egy interneten olvasott cikkről

Az interneten kering egy cikk, ami egy 1997-ben kezdődő sztoriról mesél, ami egy 13-14 éves kislány és egy 24 éves tanár viszonyáról számol be. Akit érdekel a sztori, az a Googlen keresztül megtalálja, ha a keresőben az alábbi címre keres rá:  Diákcsemege – egy 13 éves diáklány és fizikatanára viszonyának története.   Az elején leszögezném, hogy egyik fél mellett sem foglalok álláspontot, sem az "áldozat" mellett, aki úgy adja elő az egész sztorit, mintha ő teljes mértékben manipulálva lett volna, ártatlan lenne és csak egy kis figyelmet szeretett volna magának, sem pedig az "érett" férfi mellett, aki a szíve mélyén mégcsak egy gyerek volt és egyáltalán nem volt érett felnőtt, mert ő "visszaélt" a helyzettel. Mindkettő azonosan hibás a sztoriban, de szerintem mindannyian voltunk már kamaszok és mindannyian tudjuk, hogy az ember rendelkezik önálló döntéshozatali képességgel kamasz korában is. Mindenkinek szüksége van a figyelemre, mindenki szeretne kitűnni a diáktársai közül, és ez a történetben sem volt másképp. Mindenesetre nincs meg a jogunk ítélkezni mások felett, mert mindenkinek megvan a saját maga kis élettörténete, amiben vannak szép és csúnya dolgok, ettől függetlenül a teljes cikkben is azt vélem felfedezni, hogy az egész megint úgy van tálalva, hogy "szegény, tehetetlen áldozat, akinek évtizedekig kellett nyalogatni a sebeit, mire rájött, hogy valójában mekkora ostobaságot csinált". A másik fél élettörténetét nem tudjuk, hogy ő miért tekintett úgy a lányra, mint egy szeretőre és miért is alakult ki benne az efebofília, mint szexuális vonzalom(nem összetévesztendő a pedofíliával). De mindegy is. Mintha a 21. században nem ugyanez lenne egyébként a helyzet. A különbség, hogy ő 16 évesen vesztette el, míg a mai #ÉnmárfelnőttvagyokMertMegjöttAHavim kislánykák már 13 évesen terhességi tesztet csinálnak, de ismerek olyat is, aki tizennégy évesen már vetélt. Ugyanakkor lehet okolni a szülőt is, hogy a történet elmesélője szerint "nem tűnt ki a testvérei közül", na de nem kell sajnálni a kamasz kislánykákat, mert aztán van egypár, akire hiába is figyelsz oda, hiába mondasz neki bármit, hiába bünteted meg, olyan kis pimasz, hogy le se szarja, hogy mit mondasz neki, ő úgy is megoldja azt, hogy elérje a célját, mert ő a nagy lázadó ugyebár, akinek az a menő, ha az éjszakákat a Deákon töltheti bebaszva, bedrogozva menő pasik társaságában. Utána persze megy a pofáraesés és a lógó fejjel való kullogás, hogy át lettek baszva meg ki lettek használva, mert ugye a saját tetteinkért és hibáinkért felelősséget vállalni már túl nehéz és sokkal könnyebb a másikra mutogatni, hogy ő visszaélt a mi kis ártatlan, tehetetlen helyzetünkkel. Az a helyzet, hogy mindenki túl korán akar felnőtté válni, azt hiszik, hogy ezek a dolgok kiváltságosnak számítanak és ettől többek lesznek az életben illetve a saját környezetükben, mert idősebb palikkal flörtölhetnek és idősebb palik is "felnéznek" rájuk. Ez a cikk interjúalanyára is igaz. Persze lehet azzal burkolózni, hogy mit várunk egy tizenhárom évestől, aki még azt se tudja, hogy mit jelent az a szó, hogy "élni" és mit jelent az, hogy felelősség, de minden kamasznak és tinédzsernek vannak "problémái", amiken keresztül kell menniük. Persze sokan a hasonló utat választják, hogy ezzel kitűnjenek a többi közül és valamilyen szempontból egyedinek érezhessék magukat a többivel szemben. Emiatt lehet okolni a fogyasztói társadalmat, a társadalmi normákat, a túl nagy elvárásokat a másik felé, a megfelelési kényszert, a médiát és még sok minden mást. Mert a csapból is az folyik, hogy "csak akkor lehetsz menő, ha ilyen cuccokban jársz" vagy "csak akkor lehetsz szép, ha le vagy fogyva és picsagatyát hordasz", "csak akkor lehet téged elfogadni, ha a legújabb iPhone telefonnal menőzöl" "csak akkor lehetsz teljesértékű ember, ha már 14 évesen volt legalább négy pasid, mert a párkapcsolat menő, a szingliség lúzerság" és a többi. És akiben akárcsak egy kicsit is ott van az a bizonyos önbizalomhiány, hamar élni fog az ilyen lehetőségekkel, akarva-akaratlanul.

#1 Clyde Michael Corner

Clyde Michael Corner Cly, Miki egér, Mika, A Corner gyerek " I'll be your new religion, baby." Nem: férfi Kor: hamarosan 17 Vér: aranyvérű Születési hely: Brighton, Anglia Iskola/ház: Hollóhát Munka: diák Családi állapot: bonyolult szingliség Patrónus: kékbegy Pálca: akácfa sárkányszívizomhúr maggal, 10 hüvelyk Amit szeretnek bennem Holding out for a hero Pozitívan gondolkodik, nem akadályokat lát maga előtt hanem kihívásokat, amik erősebbé teszik, nem pedig gyengévé. Ösztönző tud lenni, ha azt látja a társai nem tudnak mit kezdeni magukkal és úgy látszik elegük van… mindenből, akkor a meggyőző tehetségének hála, néhányukat sikerül kibillenteni a negatív pólusból. Elég jó manipulátor, de ezzel nem szívesen dicsekszik, mert nem mindig sikerül valamit úgy kihízelegni, hogy az mindenkinek jó legyen. Alapjáraton nagyon nyugodt és megfontolt, néha úgy tűnhet, mintha ő szeretne lenni mindenki támasza, akire bármikor lehet számítani és aki minden kérdésre tudja a választ. Izgága, ezt csak úgy tudja jóként feltüntetni, hogy ebből kifolyólag jól be tudja osztani az idejét és több dolgot tud elvállalni a tanulás mellett. Gyorsan tanul. – Ezért is sikerült elsajátítani az animágiát. – Büszke, de nem mindig mutatja ki ezt az érzést, azért mert nem szeret másokat megalázni, inkább igyekszik teret adni is, mert az a célja, hogy a csapatmunka erősödjön, ne az egyéni. Egyedül és csapatban is szívesen dolgozik, a másokkal való kommunikálás, kapcsolatépítés se okoz gondot. Most kérdezhetnéd, hogy miért nem került akkor hát a Griffendélbe, de a válasz nagyon egyszerű… Törzsgyökeres Hollóhátas, szégyen lett volna máshová kerülnie, meg ugye nem  elég bátor. Igen, ezen nincs mit szépíteni, pacifista, ha megteheti inkább kerüli a vitát és csak akkor szól közbe, ha orbitális hülyeségekről van szó, amit feltétlenül ki kell javítani, nehogy mások téveszmében éljenek életük végéig. Szeretni való, legalábbis az animágus alakjában biztosan, mert eddig mindenki megcsodálta, aki nem tudta, hogy az az orosz kék kandúr tulajdonképpen maga Clyde. Ami zavar bennem másokat Is everybody going crazy? Nagyravágyó, igen, sajnos néha túl sokat akar és olyat is ami nem az övé még. Erre élő példa az amit jelenleg is művel szegény Héloise Brugiére-vel, ő még nincs tisztában azzal, hogy tudja a nevét, de majd rá jön. Ígérem rájön, csak távolból figyelni könnyebb és úgy menni mások agyára, mint közvetlen kapcsolatba kerülni velük, főleg akkor ha olyasvalakiről van szó, aki még egy kicsit is tetszik neki. Nem félénk, a fentivel ellentétben inkább azt mondanám hajlamos a végletekig megfigyelni valakit, kitanulmányozni őt és beskatulyázni egy adott dobozba amin nagyon nehezen lehet változtatni. Ilyen doboz a friendzone is, mert sokakat becsapott a külsője és nem vették észre, hogy valójában nincs ott semmiféle kötődés, elkötelezettség az adott személy iránt, mert másra fáj a foga. Az a legnagyobb baj, hogy a kedvessége és nyitottsága sokakat megtéveszt, azt hiszik épp flörtöl velük, de valójában nem, ilyen a személyisége és hiába próbálná kimagyarázni, nem azért barátságos mert épp tetszel, hanem azért mert barátságosnak született. De kinek lehetne ezt megmagyarázni, ha a borítója alapján ítéli meg a könyvet, nem igaz? Nevezheted álszentnek, de szeret mindenkivel jóban lenni, ezért ne lepődj meg ha beszélget veled is, meg még a legutáltabb ellenségeddel is. Nem fogja ugyanazért utálni amiért te, mert ő esetleg nem olyan makacs, mint te. Ezért mentegetőzik, hogy nem téged osztottak, van jobb dolga is. El fogod ezt hinni? Persze, mert ártatlan arcú szent jószág, amit alaposan ki is használ ha a helyzet megköveteli. Ne lepődj meg ha hirtelen felidegesít ezzel, de imádja kihasználni azt a nagy szívedet és tudja, hogy megbocsátasz neki, ezért is hízeleg. Ezért is igyekszik megpuhítani mindig a szívedet, ha érzi, hogy feszül a hurok a nyaka körül. Életem története I'll be your new religion, baby § két évvel ezelőtt Mágiatörténet óra. A legunalmasabb. A legandalítóbb. A leglelohasztóbb. A legérdektelenebb. A legeslegrosszabb, amin valaha részt vett a hozzád hasonló kivételes vagy kevésbé kivételes diák vagy volt diák. Akárhogy is biztos átérzed a helyzetet, beléd szivárog az unalom és megérted miért kezdtem levelezgetésébe. Vagy cetlizésbe ha jobban tetszik. Kíváncsian felé pillantottam. Az állát tartotta, mintha valóban olyan érdekfeszítő lenne mindaz amit a professzor mond. De látszott rajta, hogy már nem bírja sokáig ő se. Ezért voltam elég bátor és határozott akkor amikor egy egész lapot téptem ki a jegyzetfüzetemből. Mintha csak éppen elírtam volna valamit és nincs idő a javítgatásra. Nyugodtan feldaraboltam kisebb részekre. Nem szándékoztam sokat írni egy cetlire, csak pont a lényeget. Még ha olykor túlzásokba esek és bővebben fejtek ki néhány dolgot akkor is. Határozottan valamivel magamra akartam vonni a figyelmét. Hogy rám figyeljen, ne a professzorra. Csak ugye ehhez elég figyelemfelkeltő szövegre van szükség. Magam elé vettem egy kis cetlit és írni kezdtem. Csizmás óvatosan kémlelte a számára áthatolhatatlan dombok rengetegét Angliában. Szerinted hogy folytatódik a történet? Cly. Csizmás a képet szerette ezért rettenetesen elvolt tűnődve neki érdemes dombokat csodálnia, lesnie Yorkshire derűs erdejében. Miért? S. Szóval elkellet rontania eme tündöklő lendületes elképzelését környezetéről. Azért. Cly. Neki ezért most hamar iramodnia, szélsebesen el mennie kellett. Üzent zömök derűs jóakarójának! Még azért se. S. Jóakarója óvatlan. Kérdez ingerülten valamilyen ellenség létezéséről? Minek? Cly. Köze igazából dombon erdőn réten ürgén lemerül. Mert akartatós jóakaró dumál. Mert csak. S. Meddig idegesíti kandúr orrát ravaszdissága? Megint? Cly. Ha okos leleményes naplopó arroganciája poshadna. Igen. S. Szerinte érdekes párosítás. Nagyszerű. Cly. Azonban zavarodott. Csizmás a környezetet nem elviselni mostanra sokkal ocsmányabbnak kiálltja ámbár idáig gondatlanul. Tudom. S. Mégis igazság volna a napja!? Elhiszem. Cly. Sajnos ezen máig mardoshatja idegeit. Nem kéne. S. Aztán nem írtam vissza neki. Pedig kellett volna. Annyi szent volt, hogy holnap beszélünk. A többit végül is ki tudom szedni belőle mondjuk az óra után. Amikor koránt sem a cetlik összeszedésén törném magam. Végül is, aki nem tudja mit vegyen ki ebből az egészből, az tényleg egy értelmetlen mesét fog kiolvasni ebből az egészből. Meg maximum azt, hogy szűkszavú vagyok, ha mesélni kell. De mit számít ez, ugye? Semmit. Az ég világon semmit. § most Az idők során változunk, ahogy a kiszemeltjeink, az érzéseink, a gondolkodás módunk is átalakul valaminek a következtében. Az unokatestvéremet figyeltem, ahogy vele beszélt. Vele. Héloise Brugiére-el. Csacsogtak valamiről vagy valakiről. Lányok. Hátrébb húzódtam egy kicsit, jóval hátrébb, ahol nem láthatott meg senki sem, ahol nem vehették észre, hogy kihasználom a tudásomat és macskává változom át. Orosz kék macskává. Tudom, hogy az unokatestvérem imádja a macskákat, így ő legalább biztosan a karjaiba fog venni, ha elkezdek nyávogni előtte és a lábaihoz dörgölődöm, mintha elveszett kis kedvenc lennék, akinek segítségre van szüksége. Tehát amint lehetett a nyakamba vettem a világot vagy, hogy pontosabb legyek az udvart és odaszaladtam hozzájuk. Mintha egy gonosz kis diák aki a kutyákat jobban szereti és imádja piszkálni a macskákat épp engem piszkált volna és előle menekülnék. De nem. Ők ezt persze nem tudták. Szerencsémre. Az unokatestvérem lábaihoz dörgölődztem, doromboltam is egy kicsit, hogy észre vegyen, hogy megsajnáljon, hogy meg szeretgessen úgy ahogy annak rendje és módja szokott lenni a hízelgő macskáknál. Fel is vett. Szóval nyert ügyem volt. Egy pillanatig se éreztem magam kínosan amiért hagytam, hogy magához öleljen és így gondtalanul figyelhessem a karjaiban Héloise-t. – Olyan aranyos ez a macska. Nem tudom kié lehet, de biztos borzalmas gazdája van ha folyton nálam köt ki. – motyogta kuncogva az unokatestvérem és azzal a lendülettel végighúzta az ujjait a hátamon. – Biztos az egyik Mardekárosé. – körbenéz a többieken akik az udvaron vannak, alaposan szemügyre veszi a Mardekáros brigádot, majd újra visszanéz rám és az unokatestvéremre. – Keressük meg a gazdáját, mit szólsz hozzá? – és így dőlnek dugába a kihallgatásról alkotott tervem, mert meg akarják találni a gazdámat. Az én gazdámat! Nem feltétlenül kell rájönniük, hogy nincs gazdám. Szóval még békésen pihenek továbbra is az unokatestvéremhez dörgölődve a két karja között. Nem mintha vonzódnék hozzá, ellenben Héloise-hoz… Miért is nem tudok én az ő lábaihoz is dörgölőzni? Ja, azért mert nem vagyok biztos abban, hogy ő felvenne, ellenben a rokonommal. A rokonaiban ha nem mindig, de többnyire megbízhat bárki, ha jó kapcsolatot ápol velük és nincsenek haragban. A rokonaim szeretnek összegyűlni, születésnapokat, névnapokat, jeles napokat ünnepelni, szóval ezeknek hála jól ismerem az unokatestvéreimet is. Ahogy az ikertestvéremet is. Látom őt közeledni, érzem, hogy most nagy pácban leszek, hogy ebből baj lesz, mert felismer. Együtt tanultuk ki az animágia csodás rejtélyeit és tudományát, ennél fogva, persze, hogy tudja én mi vagyok. Olyan bájos vigyort erőltetett magára, hogy még én is megirigyeltem. De koránt sem volt ő olyan bájos, mint a mosolya. Tudtam, hogy miért jön ide. Mert engem keres. Mert szüksége van az én tudásomra, amit most csak úgy heccből megtagadtam neki. Ám amint felismeri a helyzet fontosságát, hogy tulajdonképpen okkal heverészek a drága rokonunk karjaiban már oda is toppan hozzájuk. – Sziasztok! Látom megtaláltátok a kis Mephistot. Az egyik háztársam nagyon hiányolja őt, ha innen átveszem az nem okoz gondot nektek? – nem várta meg egyikük válaszát se, egyszerűen nyúlt utánam és ki is húzott a drága rokon karjaiból. Fájlon nyávogtam is utánuk egyet. Hogy lássák mennyire hiányoznak. Mintha épp azt ígértem volna, hogy még visszajövök és látjuk egymást. Ha tükörbe nézek You know me too well "A cérna is ott szakad, ahol a legvékonyabb." – avagy öltözködési stílus jellemzői Ruha viseletét tekintve változatosan öltözködik, a lényeg az, hogy számára kényelmes legyen. Különben ha kell kiöltözik, mert neki az öltöny éppen olyan jól áll az inggel és szövetnadrággal, mint az egyszerű tréning nadrág és kapucnis felső. Általában a ruha színe az ami elárulja milyen kedvében van, ezekből is a sötétebb típusúakat viseli. Például a tengerészkék a kedvenc színe, ezt olyankor viseli amikor nagyon boldog és nem érdekli senki és semmi zaklatása. Teljesen nyugodtan el lehet menni ilyenkor, mert nem rúg bele senkibe se, tényleg. Ha esetleg szürke vagy fekete színű ruhadarab van rajta akkor minden bizonytalan. Mert nem lehet tudni milyen kedvében van, még ő sem tudjam ilyenkor. Szinte kiszámíthatatlan és az csak az illetőtől függ, hogy kedves lesz vagy sem. De általában kedves és nyugodt, kivéve ha nem valami ajándékról van szó. Ez azonban nem érdekli őt ha narancssárga színű felső van rajta, ami hasonlót a róka bundájához, ilyenkor egyértelműen sántikál valamiben és addig ki nem mondja amíg el nem éri a célját. Ha fehér van rajta, ami nagyon ritka akkor igyekszik valamin változtatni, tiszta lapra van szüksége és megesik, hogy ilyenkor történnek a legnagyobb meglepetések. Illetve ha valamilyen csoda folytán rózsaszín színű ruha kerül rá akkor az két dolgot jelent. Először azt, hogy részeg és pirosnak nézheti a szint, vagy akár túl lusta volt varázsolni és ez lett a következménye. Különös és semmiképpen sem kell magyarázni, hogy a talárját szereti és nem érzi kínszenvedésnek ha hordania kell. Szóval egész jól érzi magát a ruháiban, csak ne legyen szűk a nadrág amit hord, mert semmi értelmét nem látja megnehezíteni a lépéseit. Cipők terén igyekszik a lehető legkényelmesebbet választani, ami nehéz, tekintve, hogy nagy lábon él és elég ritka az övének megfelelőt találni. De nem érdekli, mert úgy gondolja ez még egyedibbé teszi őt. "A költő, az orvos és a bolond – belőlük egy csipetnyit mindenki magában hord." – avagy testi adottságok jellemzői A legszembetűnőbb amit elsőként figyelnek meg mások az az mogyoróbarna írisze. Sokan mondják, hogy a szem a lélek tükre, ez részben nála így is van, mert a barna szeműekre jellemző általában az a határozottság amivel Clyde rendelkezik. Tehát nehéz eltántorítani őt egy céltól amit kitűzött maga elé. Okos észjárása a mondás szerint szintén visszavezethető a szemszínéhez, amit egy átlag ember alig tudna megmondani pusztán a szeme színének figyeléséről, mert bármi mást is rejthet ezen szeszin tulajdonosa. Viszont az még jellemző Clyde-ra, hogy független és nem enged a százból, amit tud azt kiharcolja magának. Éppen így a kreatív gondolatok sem állnak tőle távol, mert ha akar akkor tényleg valami szépet és maradandót tud alkotni. Orrának formája se nem hegyes se nem törpe, hanem a kettő között van. Mondhatni pont megfelelő, hogy azt mondhassuk róla kellőképpen kíváncsi típus és nem riad el a szokásos dolgoktól sem. Az ő orra az úgynevezett "északi orr" típusba sorolható. Ez annyit tesz, hogy tulajdonosa – Clyde esetében – túl sokat beszél, mondhatni pletykál ha valakit mégis sikerül maga ellen fordítania és olyasmit mond az illetőről ami nem is igaz. Ajkai egyszerre szélesek és vastagok, ami annyit tesz, hogy ha kell képes kinyitni őket s, piszkosabbnál piszkosabb dolgokat ejt ki azon. Amúgy tényleg nagyszájú, de keveset káromkodik mások előtt. Inkább magában. Szájtípusáról például megtudhatjuk, hogy mennyire mostnak élő típus, aki csak azért harcol ami ma történik és keveset gondol a holnapra. Merész, azt vallja, hogy semmi értelme várni ha úgy akarná akkor képes lenne egy vadidegent is leszólítani az utcán, mert nincs türelme várni az igazira. Szabad szellemű, nagyon nehezen köt az ilyen ajkú személy komoly kapcsolatot másokkal, csak úgy mint jelen esetben Clyde is, mert folyton félre értik a kedvességét, a közvetlenségét. Neki úgynevezett négyszögletű arca van, ez annyit jelent, hogy a csodálatraméltó homloka és arca széles, míg az álla kicsi és hegyes. Mondhatni észrevehetetlen az álla, na jó nem. Ehhez az arcformához tulajdonképpen Clyde lázadó természete vezethető vissza, mindamellett hogy hatalmas fantáziavilága és kitűnő memóriája van. Ha esetleg valamit kivitelezni kéne abban kevésbé tehetséges, mert kitartása meglankadhat akkor ha nem ösztönzi magát valamivel. Például humorával, ami lehet, hogy szellemes és szórakoztató, de ugyanakkor nagyon szarkasztikus tud lenni, amit nem mindenki értékel. Sima rövid barna haja van amely, néha égnek álló néha meg lapos, ez szintén kedvtől függ. Ha hátra simítja akkor egyfajta megbízhatóságot, simulékony környezetet akar kialakítani maga körül. Valami okosat és hasznosat szándékozik tenni társaival és tanáraival szemben. Ilyenkor normális, nem feszeng a bőrében és mást sem akar kellemetlen helyzetbe sodorni. Ez akkor nem mondható el amikor az ég fele nyújtózkodó hajtincseit villogtatja a kívülállók felé. Szó szerint valami hajmeresztő dologra készül és menősködik. Így próbál kitűnni a tömegből, mert azt akarja, hogy észre vegyék. Testalkatát tekintve szerintem maradjunk annyiban, hogy se a kövér se a soványak közé nem tartozik. Tornászik gyerekkora óta, talán elmondhatjuk ennek tudatában, ha kell akkor ő ügyel az alkatára. Bár sosem méretkezik, ezért nincs tisztában azzal mennyit nyom alatta a mérleg, legutóbb negyvenöt kiló volt, de annak már jó pár éve. Most meg szemmel láthatóan nem egy csontkollekció. Hogy milyen magassággal áldotta őt meg az ég? Talán gomba módjára megnőtt, mint az elődei és társai felé magasodik, de pontos magasságát sem tudja tisztán. Lényeg, hogy a legtöbb személyre le kell néznie azoknak meg fel kell néznie rá vagy ritka eset ha valakit le tud fejelni ha éppen szükséges és nem jut eszébe jobb ötlet ennél a mozdulatnál. De amúgy nem, verekedni egy évben kétszer szokott, többször nem, mert inkább menekül a baj elől. Különben a hiedelem szerint az ilyen szép szál személyek egy isten leszármazottai és gyakran félisteneknek tisztelték őket. Mert kimagasodnak a tömegből és egyfajta fensőbbséget tükröznek mások felé. Ez sikerül Clyde-nak is? Ez egy nagyszerű kérdés. Szóval igen, ennyi mindent lehet tudni akkor ha jó alaposan megfigyelünk egy tipikus Clyde alkatot. "A szád mosolyog. És a szíved?" – avagy mimikák jellemzői Sok olyan tényező van amit megfigyelhetsz rajta, az arcán és a gesztikulálásain. Például ha féltékenységről van szó akkor az orra hegyével próbál szemeződni, mintsem a körülötte lévő eseményre összpontosítson, ezzel is kifejezve mennyire igyekszik másra koncentrálni. Ravazdiságát hamar fel lehet ismerni ha enyhe félmosoly és felvont szemöldök kíséri a mondatait, mert gondolatban bizony tervez valamit, amit nem árul el. Minek árulja el? Nem biztos, hogy a vele szembe lévő megérti őt, egyből. Hazugságon akkor lehet kapni ha a bal karját súrolgatja, mintha éppen azt szeretné kifejezni mennyire sajnálja az esetet, holott dehogy. Ezt azonban csak az édesanyja tudja róla, más nem, tehát az emberek nagy része úgy hiszi akkor hazudik ha a szemével a föld bal sarkába néz, de ez koránt sem sincs így. Ez olyankor történik ha valakinek az érzéseiről kellene beszélnie, azonban nem tud, mert történetesen valamiféle csoda folytán szerelem van a dologban. A kezeivel akkor kezd el hadonászni ha élvezettel magyaráz a vele szembe álló személynek, ilyenkor látja, hogy az illetőt nagyon érdekli az amit ő mond és nem sajnál időt pazarolni a hallgató személyre. Szemöldökeit nagyon ritkán vonja össze, mert nála ez történetesen az érthetetlenséget jelképezi. Például nem érti milyen nyelven beszél valaki, mert nem közös nyelvet beszélnek az biztos, ilyen például a számok sokasága, amit éppen, hogy megért, de nem válik a mesterévé. Vállait imádja vonogatni, ilyenkor azt próbálja üzenni társai felé, hogy ő gondtalan életet igyekszik élni. Hümmögni akármelyik pillanatban hümmög ha kell, mert így fejezi ki valami vagy valaki iránt a nem tetszését. Ellenkező esetben a tetszését de annak a hümmögésnek nagyon hangsúlyosnak és hosszúnak kell lenni, mert a rövid egyértelműen az utálkozás jele, nála. "Az ember kívül hordja a felsőbbségét, az állat belül." – avagy animágus alak jellemzője Kevés olyan személy van – igazából szinte senki csak Bonnie – aki tudja, hogy Clyde animágus. Ebből kifolyólag egyértelműen bejegyzetlen animágus, bár gondolt arra, hogy tanárt fogad, mégsem tett így. Azt mondják mindenki olyan animágus alakot ölt fel, amilyen állathoz leginkább hasonlít a természete. Hogy Clyde tényleg macska mód viselkedik? Talán, kit érdekel most ez? Szóval ha átalakul orosz kék macskává, akkor jellegzetesen inkább egy roxforti diák házi kedvencére hasonlít. Ahhoz képest, hogy egy négylábúról van szó gondozott külsővel rendelkezik, mert ügyel arra, hogy mindenki számára „tetszetős” külsőt öltsön fel, akit szeretgetni lehet, mert simán odadörgölőzik bárkihez, akiről tudja, hogy imádja a macskákat. Meg kell említeni, hogy ez az alak igen hasznos a számára, mert akárhová el tud gondtalanul osonni és a javára válhat ha éppen sikerül kihallgatnia ha valaki ellene van. De amúgy nagyon simogatni való, hízelgő macska, ha azt vesszük. Családom ÉdesapámMichael Corner - büszke kéne legyen rá, mert Hollóhátas, pont mint ő. De valahol mégis irigy egy kicsit, mert vele ellentétben Clyde képes volt sokkal többre vinni ott, mint ő valaha. Jól osztja be az idejét, több mindenre tud figyelni, de az apja nem. Ezért lehet, hogy jobban kedveli a testvérét, mint Clyde-ot. De a világért se mutatná ki, mert úgy hiszi okkal kapta Clyde az ő nevét. Hátha sikerül híressé tenni és túlszárnyalni végre az összes Corner-t, akik megfordultak a Hollóhátban. ÉdesanyámLisa Corner (née Turpin) - büszke rá, Hollóhátas, csak úgy mint ő. Kell ennél több? Tőle örökölte a buzgóságát, amúgy, ő sem bír egy helyben meglenni soha. Tehát ha valamit akkor ezt is biztosan, hogy jó szemmel néz, Clyde-ban legalábbis. Igyekszik nem vitázni vele, mert nincs értelme. TestvéreimBonifatius "Bonnie" Corner - a másik fele, szó szerint, az ikertestvére. Ezer örömmel tudna rá támaszkodni, ha nem lenne olyan magának való. Ő is Hollóhátas, mint Clyde. Egyértelműen neki is megvan az esze, de vele ellentétben nem csapatmunkás, inkább egyedül érzi magát erősnek és ez szörnyen tudja Clyde-ot idegesíteni. Másképp elég jól kijönnek egymással. PárkapcsolatÁh ügyködik rajta! GyermekeimNincsenek még, szerencsére. De tuti nem Michael-nek nevezné az egyiket. Apróságok AmortentiaMenta, jácint, csokoládé, kávé, cickafarktea gőze, fasírt és sült krumpli. MumusA szerettei halála és örök egyedüllét. Edevis tükreA mosolygó "@Elsa Sichrowsky" állapotosan az ő feleségeként. Betegesen ijesztő, tudom.   HobbimMások megfigyelése mesterfokon. Kviddicsezés. Könyvmolykodás. Animáguskodás. Írás - dalszövegeket ír a zenekarának. ElveimKemény munka árán kiérdemelni azt ami jogosan is az övé lett volna, de ha a karjaiba hullik, mint egy zsák liszt akkor nem lesz olyan értékes a számára. Nem lesz meg az az érték amit képviselt volna. Amit sosem tennék megÁllatokat sose bántana. Ami zavarMichael-nek nevezni őt, hogy aztán Miki egér lehessen. Ami a legfontosabb az életembenCsapatban erősebbek vagyunk, vagy legalábbis ennek a bebizonyítása a kételkedők előtt. Illetve a családhoz való hűség sem elfelejtendő dolog, mert ők azok akire mindig számítani lehet. Ami a legkevésbé fontos számomraMások származása. Amire büszke vagyokJó időgazdálkodás, a keresztnevére - Clyde, Merlin óvjon a Michael-től -, a családjára, a születési dátumára - ne kérdezd, nincs értelme - az eszére, - ami nyakon van öntve furfanggal - a humorára, ami még megmaradt. Ha valamit megváltoztathatnékNincs ilyen, jól van minden így ahogy van. Ha nem követi el a hibákat akkor nem lett volna miből tanulnia. Így képzelem a jövõmetTitok. Nem akarja elszólni magát, attól tart, hogy ez a terve dugába dől és hiába osztja most meg. EgyébBejegyzetlen animágus, szép orosz kék macskává változik át, hogy aki őt utálja személyesen, az legalább egy kandúrnak mondja el a bánatát róla. Szeret kviddicsezni és van egy zenekara is, aminek a Little Blackbirds a neve. Clyde Amortentia áldozata volt egészen addig amig Elsa rá nem jött és ki nem gyógyította őt Héloise-ből. Diego Barrueco

It’s only rock’n’roll

Olyan régen írtam már valami szentimentálisat és hosszút... most itt az igényem rá. Szóval vannak dolgok, amiket utálok: korán kelni, rétegesen öltözködni, végtelennek tűnő hosszú sorban állni, kilenc órán keresztül ácsorogni leülési lehetőség totális hiányában, dagonyázni (színvonalában messze Hegyalja alatt), meg attól parázni, hogy most a szabadtéri progimat elmossa-e az eső vagy nem (mázli). Tegnap ez mind megtörtént velem, de ezek nélkül nem történhetett volna meg egy gyakorlatilag huszonnemtomhány éve áhított élmény, amiről már rég azt hittem, hogy soha nem fog megvalósulni: hogy láthatom játszani a Rolling Stonest. Ez volt a jutalom a mindenért, magamtól magamnak. A kihagyott koncertekért, a tanulásban elhamvasztott álmokért, a nemérekrá bulikért. Ezekben az időkben amúgyis messze a Stonest hallgattam a legtöbbször. Mert önmagam késő kamaszkori Martensben padlón fetrengve szenvedő póza fölé telepedett az is, hogy amikor szeptemberben 3-án rúgnak ki egy bizonyos szigorlatról harmadszor, akkor a csendnél sokkal, de sokkal jobb azt hallani, hogy "You can't always get what you want." Vagy amikor ömlik kint az eső, és a magányodban eladnál bármit egy emberi pillantásért, hogy "Gimme shelter". És hogy mikor a Szigeten reanimálásról kaptuk az infót, a koordinátoriban éppen a nagytévéről hallgattuk a "Mother's little helper"-t (esküszöm, hogy így volt). És hát ugye a Jumping Jack-ben benne van az, hogy Ott megy Isten prototípusa, a Street fighting man-ben meg az, hogy Az eszmék golyóállók, a Satisfactionben meg az, hogy milyen rohadt nehéz kenyér is a szingliség. A Get off my cloud a barátom dala, a Wild horses az enyém lesz, ha meghalok és a Honky tonk woman meg akkor volt, amikor kezdő rocksztárként próbálgattam, milyen bevonulózenével lenne illendő nekem színpadra lépnem. Egyszer fürödtem csak be velük, a Start me up-pal, mikor az tettem meg ébresztőzenének, mert éééérted, start me up, milyen fasza lesz minden reggel erre kelni, de egy idő után csak utálni kezdtem, és abbahagytam, viszont később kiderült, hogy nekem a Ramones Rockaway Beach-e sem elég a vidám napindításhoz, mert én nem vagyok olyan. Hihetetlen, hogy tényleg ott lehettem, illetőleg az még inkább, hogy ők is, 55 év igazi darálós rocknroll után. A koncertről nehéz lenne objektíven nyilatkozni, sose voltam ezelőtt 150.000-es nézőszám része, főleg nem alpesi völgyben, bokáig felázott agyagos föld sarában, ��letemben még csak hasonló kivetítői, fény- és hangtechnikát se láttam (ilyen az, amikor a hangosítók legalább az egyik fülükre hallanak?!). A repertoár: ha kettővel többet játszanak, akkor még mindig zokognék, így csak kétszer sírtam, minden nagy dal hibátlanul baszki, Jagger háromszor átöltözik és változatlan elánnal rohangál, Keith még mindig nem lát ki a szemeinek meg a vigyorának a résén, Ronnie Wood vigyorog, Charlie nem. Nagyölelés a színpadon, sírás odalent. Srácok, mint annyian ennyi idő alatt: köszönöm a dalokat! Néha megmentették az életemet.

Szóval szingliség

382 nap után ismét egyedülálló vagyok. Nem mondhatnám, hogy meglepett a dolog, igazából pont erre számítottam. Azt hiszem, a problémáink és azok halogatása, a sokszori hallgatás túlnőtt rajtunk és a kapcsolatunkon. Belefáradtunk. Ettől függetlenül őszinte és (első) igaz szerelem volt, efelől nincs semmi kétségem, mindkettőnk részéről. De van, hogy ez nem elég. Nem azért, mert nem szeret/ed eléggé, hanem mert valami megváltozott, amit már talán soha nem is lehet visszaalakítani úgy, ahogy azelőtt volt. Nem eldobjátok a dolgot, hanem elengeditek, és továbbléptek, lezártok egy csodálatosan szép korszakot. Nem kiabáltunk, nem dobálóztunk, nem mocskolódtunk, egyszerűen csak rendesen, normálisan megbeszéltük, hogy ez már nem megy nekünk, mindenféle harag nélkül. Felnőttek módjára. Elvégre azok is vagyunk, elméletileg. Emiatt nagyon büszke vagyok magunkra. Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy ahányszor eszembe jutott a (remélhetőleg minél később sorra kerülő) szakításunk, mindig is reméltem, hogy majd valahogy így fogunk elválni. Pont, mintha egy átlagos randi utáni elköszönés lett volna, még viccelődtünk is. Igenis létezik szép szakítás, ami ugyan szintén hagy sebeket maga után, de mégsem teszi tönkre az együtt átélt boldogságot, az érzéseket és az emlékeket, amik, remélem, még nagyon sokáig megmaradnak bennem/bennünk.

“Egy ilyen szép kapcsolat csak egy szép szakítással érhet véget.” - Laci ezt nagyon szépen mondta. Egy percét sem bánom a vele együtt töltött időnek, fantasztikus majdnem-egy-év-és-egy-hónap volt, az akaratlanul is egymásnak okozott fájdalmak és sérelmek ellenére, illetve azokkal együtt is. Ahogy mondtam is, nagyon hiányozni fogsz💙

boldog szingliség-évfordulót!

Az a helyzet, hogy szörnyen magányos vagyok. nincs is kedvem nagyon feszegetni általában ezt a témát, mert tudom, hogy folyamatosan ugyanazokat a köröket futom évek óta és amúgy is ki a faszom kíváncsi erre, meg rinya az egész, meg olybá tűnhet, hogy egy csettintésre megoldható az egész, de sajnos nem így van. meg általában teljesen jól megvagyok egyedül. vagy csak szeretném ezt hinni (ezt is hiszem, tehát ezt is gondolom, tehát általában nincs baj). de pl amikor éppenséggel hiányzik egy párkapcsolat minden velejárója és elkezdek sírni, miután magamhoz nyúltam akkor igazán meglepődök a reakciómon, hogy mennyire kivok valójában. nem vagyok egyébként magam annyira, mer vannak a kedves cimboráim, de hát ugye azt is tudom, hogy ezt az “űrt”(jézus) nem tölthetik be ők. olyan egyszerű volna ha csak csettintésre menne az egész. de annyi minden van, ami hátráltat.

annyira nincs kedvem elkezdeni keresgélni. nincs kedvem a nulláról felépíteni egy-egy ismeretséget férfiakkal, amíg kiderítem, hogy egyáltalán szeretnék-e az illetőtől valamit. aminek ugye nagy általánosságban az a vége hogy nem. aztán lerázni, valahogy közölni meg megfogalmazni hogy nem. nem akarok bent ragadni senki fejében. mert sajnos néha történik ilyen. hogy valaki szerint ideális lenne, ha párkapcsolatban lenne a két fél. a másik szerint meg nem.

az a helyzet, hogy velem kb csak ilyenek történtek az elmúlt 5 évben, amióta szingli vagyok. és általában én voltam az a fél, aki szerint mehetett volna. de egy ideje már ilyen sem történik, mert nem engedem meg. nem akarok senkitől semmit. nem akarok kezdeményezni, ha tetszik valaki. leszarom inkább. akik meg nekem udvaroln(án)ak, nem olyanok, akik nekem tetszenének. vagy így, vagy úgy, de sehogy sem jó. 

teljesen be vagyok rendezkedve rá, hogy lerázzak mindenkit, aki próbálkozik. mert általában olyanok próbálkoznak, akiket mind leráznék amúgy is. de ez nem baj. csak hogy ezzel jár egyfajta szorongás is, meg egy bizalmatlanság a fiúk irányába. ez viszont már baj, zavar. mert nem lehetek csak úgy jófej mindenkivel, mert bazdmeg félreértik. hát akkor felületes szararcnak kell néha tűnnöm. nem is gondolom magamról feltétlenül, hogy jó csaj vagyok, mert ilyenkor le is építem valahol magam. most éppen nincs a tetőfokán az önképem. pedig tudom, hogy nem vok rossz bige, csak most valahogy nem érzem, hogy nyeregben lenne a (hogy úgy fogalmazzak) önbizalomból meg magabiztosságból adódó ilyen szexiség vagy fasz tudja mi.

amúgy ha egy olyasvalaki “próbálkozna”, aki beleférne, se tudom hogy mit csinálnék, lehet, észre se venném. természetesen nem hinném el, hogy ő akar tőlem valamit. nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. 

már megint lassan 1 éve nem szexeltem. ez sem zavar. nem ez hiányzik. ha ez lenne a probléma, valószínűleg igen gyorsan képes volnék orvosolni. de nem akarom. nekem nem ez kell. az a nagy kérdés, hogy mindezzel a sok fossal, meg túlmisztifikálással meg berögződéssel, amik vannak a fejemben, vajon lesz-e valaha valakim. ez itt a nagy kérdés. és itt olyanra gondolok, akit nem csak a saját szánalmamból vagy elkeseredettségemből “fogok meg/”szerzek”. 

olyan jó lenne végre azt érezni, hogy valaki, aki érdekel, ténylegesen odafigyel rám, és megengedhetem magamnak, hogy esetleg megszeressem. 

annyi mindenki volt, akire olyan szívesen figyeltem volna, aki tényleg érdekelt. csak az a helyzet, hogy ez nem volt kölcsönös. nem szeretem, ha kihasználják a testem. nem is engedem meg senkinek.

nagyon rossz a felfogásom sajnos ilyen téren. belémivódott, hogy én csak ezt kaphatom. így ijesztő is az egész.

persze még vannak ehhez ilyen extra feltétek is, amik szintén szarságok miatt ragadtak rám, mint mondjuk hogy lenne e elég időm egy pasira az egyetem mellett. mit tennék, ha tehernek érzem. mi lenne, ha én lennék a teher a másiknak. mi van, ha túl sokat rinyálok. mivan, ha nem vagyok elég, vagy nekem nem elég ő-megint ez a kérdés. mivan, ha minden, amit csinálok, a szeretetem maga hiábavaló. mivan, ha ez nem kell valakinek és csak később jön rá. 

mivan, ha belebetegszem ebbe

Értem én hogy azt mondjátok hogy jobb a szingliség .. De nektek könnyű. Van aki átölel reggel,délben és este. Ti mentek kézen fogva az úton. Ti kapjátok a puszikat. A sokat mondó csókokat. Nincs bennetek üresség. Nem vagytok magányosak mert van melletetek valaki. Ha sírtok van aki letörölje a könnyeiteket. Van valami amibe kapszkodhattok. Van aki megtart ha éppen zuhannál. Úgyhogy ha azt mondod nekünk szingliknek jobb,akkor Cseréljünk egy napra. Csak egy napra. És többet egész biztosan nem mondasz majd ilyet :)