#nem miattam fájt a feje
Text
migrén
Ma random olyan migrénem lett, hogy négy-öt órán át teljesen használhatatlan lettem.
Kurva érdekes, hogy ez egy pár éve kezdett előjönni előtte meg azt se tudtam mi ez pontosan.
Exemnek régen viszonylag sűrűn volt, amikor még együtt voltunk és mindig sajnáltam is, de sose tudtam átérezni milyen.
Na most még jobban sajnálom.
1 note
·
View note
Text
-Gyere velem.
Mikor kiértünk a hátsó kijáraton megálltál és szembeforditottál magaddal.
-Mi a baj édes?-egy könnycseppet óvatosan letöröltél, de az arcomat továbbra is finoman érintetted.
-Semmi.
-Ugorjuk át légyszi ezt a részt...
-Jó. Akkor mondjuk azt, hogy nem akarom elmondani... Neked...
-Fontos vagy, nekem bármit elmondhatsz.
A kék szemed elárulta, hogy nem hazudsz...
-Bárcsak annyira lennék neked fontos...-hirtelen felkaptad a fejed erre a mondatra.
-Mennyire?
-Mindennél jobban, nála is jobban.
-Az is voltál-párásodott el a tekinteted és végre elengedtél.
-Miért nem mondtad el?-léptem hátra egyet karbafont kézzel.
-Mert akkor otthagytad volna "életed szerelmét"?
-Nem, az nem lehet...-ráztam a fejem. Félre is értettél azonnal.
-Ezért nem mondtam el-indultál volna, de a csuklód után kaptam.
-Rosszul értetted. A nem arra vonatkozott, hogy képtelenség, hogy nem vetted észre-gördült le egy újabb könnycsepp az arcomon.
-Mit?-fordultál velem szembe újra.
-Hogy bármikor otthagynám érted, akár most is, de nem. Te beszéltél le róla.-a felismerés hirtelen megcsillant a szemedben.
-Nem tudtam, hogy miattam akartad volna...
-Nem lett volna mindegy, hogy miért hagyom ott?
-Nem, én csak azt akartam, hogy boldog legyél... Akkor úgy látszott, hogy vele az vagy.
-Ezért rábeszéltél, hogy maradjak vele...
-Igen.
Sokáig hallgattunk egymás tekintetét kerülve, mikor már nem tudtam nem feltenni a kérdést.
-Szereted?
-Igen.-fájt a válaszod, de el kellett fogadnom. Ha szereted, akkor szereted. Nem tudnék rajta változtatni.
-Rendben.
Egyszerre pislogtuk el a könnyeinket.
-Ha szereted, akkor én boldog vagyok és örülök nektek.-a kamumosolyom rádvillantottam-Most megyek. Már biztos keres, hogy hol lehetek.
Bementem, ahogy nyitottam az ajtót, még hallottam, ahogy mondasz valamit, de nem érttem, hogy mit. Úgy gondoltam nem tudnék még egy olyan dolgot elviselni, hogy mennyire szereted, vagy valami ilyesmi. Pedig egészen mást mondtál:
-De téged jobban szeretlek...
#viszonzott szerelem#viszonzatlan szerelem#beléd szerettem#mást szeret#szeretem#szerelmes#szeretném#nem szeret#szeretet#szerelmi élet#könnycsepp#könnyes szemek#könnyebb#saját idézetek#saját érzelmek#saját történet#saját poszt#saját szöveg#saját érzés#magyar idezet#magyar gondolat#magyar idézetek#magyar
2 notes
·
View notes
Text
Anya megbocsát
Tudom, hogy rengeteg mindent elrontottam,
Mert soha sem hallgattam rád
De hidd el, ha fájdalmat okoztam neked,
Az nekem is ugyanúgy fájt.
Tudom, hogy rengeteg mindent elrontottam,
Mert soha sem hallgattam rád
Nem tanultam belőle, csináltam tovább,
Mert tudtam, hogy megbocsát.
Mindig megcsináltam a bajt, miattam fájt a fejed,
Ha csak belegondolok, hogy mennyi zűrt okoztam neked...
Te mondtad nekem, ne tedd, elment a fülem mellett
Mennyi vita, mennyi gond volt, és ezért a füzet tellett
Hányszor akasztottalak ki, mennyit csalódtál miattam
Soha nem ismertem el, de tudtam azt, hogy igazad van
Csattant az ajtó, fogtam magam, azt léptem
Sokszor elnézést akartam kérni tőled, de mégsem...
És hogy miért nem? én sem értem,
De te tudtad azt, hogy nehéz megértenem, de minden tetted csak értem volt
De nem akartam neked soha rosszat, csak, hogy megértsd, tudok vigyázni magamra,
Szóval nyugodj meg és ne félts.
Ígéretek szálltak a semmibe el,
Mennyi balhéból kihúztál?! ...komolyan nem hiszem el.
Anya mindig megbocsát, ami volt, nem számít már,
Nem felejtem el, hogy mégis mindig megbocsátottál.
Ha kellett csaltam, ha kellett lógtam, elszöktem, nem vagyok rá büszke,
De tudom, vannak így ezzel többen,
Mégse bánok semmit, ha ez így alakult oka volt,
Édesanyám szeméből hulltak a könnyek, mert velem sok a gond.
De nem akartam neked soha rosszat,
Mégis sikerült okoznom és ez ami bosszant.
Te büszke vagy rám és ez ad erőt, ha nehéz,
Mindig megbocsátasz, igen, erről szól az egész..
Hányszor hagyta el a szám, hogy elhúzok innen,
A padlón voltam és hirtelen összejött túl sok minden.
A fejem után mentem, nem hallgattam rád, már bánom,
Mindig bíztattál, ne adjam fel, érjem el az álmom,
Már bánom, hogy nem hallgattam rád.
Nem tanultam belőle, csináltam tovább,
Mert tudtam, hogy megbocsát.
Anya, egy kicsit figyelj most rám,
Sokszor nem figyeltem rád, sokszor nagy volt a szám,
Sokszor bántottalak meg, sokszor olyat mondtam, amit nem érdemeltél meg,
Sok gondot okoztam, sokszor úgy éreztem, hogy senki nem ért meg és te sem...
Hogy te nem figyelsz rám, hogy te csak kiabálsz velem,
De nagyon gyerek voltam még és tudod semmit se láttam,
De én csak a figyelmedre vágytam.
Sokat kellett stresszelned ezen a szemtelen kölykön,
Téged hibáztattalak, hogy hamar felkellett nőnöm...
De te voltál ott mellettem mindig, nem a fater,
Tőled tanultam meg, hogy soha ne adjam fel,
Te neked mondhattam el azt is, hogyha valami fáj,
És bármit követtem el, anya nem haragszik rám.
Anya mindig megbocsát, ami volt nem számít már,
Nem felejtem el, hogy mindig megbocsátottál.
25 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
the-queen-in-thenorth
Something They Can Never Take Away
zdk52-blog
Untitled
ohikeepswaggin-blog-blog
LAZY CRAP
mohamed23433
محمد ناظم رداد السلامي #Mohammed Nazem Raddad
gyaanrally
GYAAN RALLY