A következő embernek aki a pasimnak akarja tudni magát:

1. Ha csak a testemet látod vesztettél mert ilyenből már volt rengeteg

2. Ha második opcióként kezelsz akkor jobb ha tudod nem te vagy az egyetlen hűtlen féreg a földön

3. Ha jól érzed velem magad és nem akarsz elveszíteni akkor a barátság extrákkal lehetőséget felejtsd is el

4. Ha úgy érzem hogy nem számíthatok rád mindent megfogok oldani egyedül és te ekkor már vesztettél

5. Ha már nem haragszok és csenddel büntetek nincs helyed többé az életemben

6. Ha csak egyszer hazudsz örökké megfoglak kérdőjelezni mert úgyis kiderül előbb vagy utóbb

szervíz

annyira élem, hogy bevittem a telefonomat azzal a problémával, hogy nem tölt

és visszakaptam a telefonomat úgy, hogy nem tölt

Python + docker-compose: nem (mindig) működik a print()

Probléma: A Docker konténerbe csomagolt, majd docker-compose-al futtatott Python alkalmazás alkalmazásban nem (mindig) működik a print() parancs. Konténeren kívül ugyanakkor minden rendben.

Fiammal fizikai kísérletezésekbe'

(Cu - Cd párosítással működik, mert cinket nem találtam hirtelen. De így is ad citromonként 0,95 voltot, két citrom sorbakötve elég egy piros LEDnek)

és most beszéljünk arról, hogy mennyi ember bassza tönkre a gerincét fiatalon, és hogy ezt mennyire elfogadjuk, pedig ez NEM NORMÁLIS

ugye én is itt vagyok ebben a körben, ötödik hónapja csinálok egy elég zúzós rehabilitációt, és egyrészt úgy indult a dolog, hogy amikor elmondtam az orvosoknak, hogy amúgy heti 10-15 órákat sportolok, mind azzal jött, hogy az mindegy, nem az tett tönkre, ugye ülőmunkát csinálok?

amikor elmentem arra a kezelésre, ami eddig elég hatásosan működik, azt hittem, hogy nyugdíjasok között fogok egyetlen fiatalként ott álldogálni az időpontkérésnél, ehhez képest a sorban előttem két olyan férfi volt, aki nálam maximum tíz évvel lehetett idősebb

és aztán ilyen dolgokról beszélgetve derült ki, hogy hány olyan ismerősöm van, akinek szintén fáj a háta-dereka, márhogy napi szinten, de nem tesz semmit sem ellene, sem miatta, mert elfogadja természetesnek. én kénytelen voltam eljutni orvoshoz, mert két reggel is elvitt a hátam arra a szintre, hogy nem tudtam felkelni, de emberek tömegével beletörődnek abba, hogy ez így van rendben

de nincs! heti negyven óra ülőmunka rossz, és tönkreteszi a gerincet, sutyiban népbetegséget csinálunk ebből. lépjünk már rá a fékre, nagyon nem jó ez így

Írtam egy festő stílusát utánozó programot

Kb. 1 éve szembe jött ez a kép, és eléggé megtetszett a stílusa, szóval kicsit utánanéztem, és elég szép áron adta el az eredetiket a festője

Aztán eszembe jutott, hogy ezt aránylag könnyű lenne megírni algoritmikusan gyakorlásképp, szóval még tavaly össze is raktam egy proof of concept kódot, ami működött, de nagyon nem volt hatékony, sem időben, sem memóriában. Azóta Pythonban azért sikerült fejlődni, szóval kb egy 10-100x olyan gyors megoldás most újraírtam, meg összeraktam hozzá egy gány Flask frontendet is, szóval egész felhasználóbarát is lett.

Ezt az eredeti kép alapján generálta, ami kicsit hálátlan, mert a mintavételezési hálót nem nagyon lehet összepárosítani az eredetivel (az enyém egy meghatározott felbontású hálót ráilleszt a képre és az egyes pöttyöket a körülötte lévő színek alapján átlagolja):

Viszont normális képekkel már jobban működik:

Mától lehet legálisan szmokázni

Németországban.

Persze ahogy minden, ez is nagyon németül működik, vagyis lehet szmokázni, meg lehet nálad maximum 25 gramm fű (ami - lássuk be - kurvasok), ha felnőtt vagy, de másnak már nem adhatsz belőle. Egyelőre venni sem lehet sehol (mármint a szokásos feketepiacon kívül), mert az árusításra jogosult "kannabiszklubok" csak júliustól működhetnek. Viszont otthon termeszthetsz, lehet maximum három töved. Egyelőre sem a magvak, sem a profi eszközök árusítása szintén nem legális.

Nem lehet tépni iskola és játszótér mellett, valamint sétálóutcákban sem napközben. Éjjel már lehet.

Egyáltalán senki sem érti, hogy mi van, valószínűleg mostantól mindent lehet, mert képtelenség lesz ellenőrizni, hogy mi történik.

Ezzel párhuzamosan máris elkezdődött a hajtépés, hogy most akkor szabadon kell majd engedni az egy cigi miatt lesittelt gyerekeket, és a bíróságok valószínűleg sokezer ügyet kell feldolgozzanak hónapokon belül. Valamint a teljes konzervatív tábor agyvérzést kapott.

Mindenesetre éjfélkor a Brandenburgi kapu tövében 1500 ember szívott be egyszerre, a tüntetés békésen zajlott.

Vágni lehetett a füstöt.

Csudaszép, ahogy a munkahelyemre megérkezett a vezetésbe a fideszes keménymag, és kipateroltak mindenkit, akik még bármihez is értettek, mert kellett a helyük, kellett a pénzük. Maguknak és a haveroknak.

Úgyhogy most a vezetésben egy csapat alkalmatlan, rosszindulatú, beképzelt karrierista ül. És buzgón tönkretesznek mindent, mivel úgy gondolják, hogy ők jobban tudják, bár minden intézkedésükről süt, hogy fogalmuk sincs, mit csinálnak, és nem kérdeznek meg senkit a maguk szintje alatt, hogy milyen következményekkel járhat, ha meglépik. Csak a hatalom számít, hogy nekik kérdés nélkül engedelmeskedni kell! Szép lassan összedől körülöttük minden, de észre sem veszik, mert meg sem fordul a fejükben, hogy ők az alkalmatlanok, de nem is értenék, hogy miattuk és az eszement, ellentmondásokkal terhes intézkedéseik miatt következik be az összeomlás. Aztán majd ha a folyamat végén semmi nem működik, bizonyára majd mást hibáztatnak, és lelépnek egy másik helyre, amit tönkretehetnek. Tipikus fideszesek. Úgyhogy a munkahelyemből sikerült csinálniuk egy munkahelyet fenyegető aurával. De mindegy, megvárom, hogy kibasszanak, nem fogok bent hagyni 8 millió forintnyi végkielégítést meg ilyen-olyan pénzt.

Szerintetek mi az, ami 2023-ban, még rendben van férfiasságként? Nem csak férfiakat kérdezek itt, minden válasz érdekes lehet. Már egy ideje gondolkozom ezen, de nem sok minden jut eszembe.

Vannak negatívumok (agresszió, dominancia), meg olyan dolgok, amikből simán csak kiszorítják (kiszorítjuk) a nőket (barkácsolás, mérnöki munkák például), meg olyasmi, ami a szerintem elég elcseszett és az (egyáltalán nem régi nukleáris családhoz) meg a kapitalizmushoz kötődik, tehát az apa hajtsa szét magát a munkában, amíg az anya otthon küzd a házzal és a gyerekkel.

A statisztikai fizikai erőfölény tök jó, szeretek nehéz dolgokat emelgetni, de azért a társadalomszervezés egyik alapjaként kevésnek érzem.

Ez egyénileg nekem nem okoz gondot, nem érzem, hogy szűk lenne nekem a férfiasság mint keret és vonzana a cisz férfiségen teljesen kívül lévő világ, inkább elméletileg érdekel a dolog.

Az is valid nézőpont, hogy dobjuk az egész gender rendszert és építsük újra a világot az alapoktól persze, de nekem és a velem egyidőben, vagy korábban született emberek nagyobb részének ez nem fog működni.

Szóval mi az, ami működik és pozitív a férfiasságban, mi az, ami ahhoz kötődik és az akár képzeletbeli fiadnak azt tudod mondani, hogy ez egy minta, amit szeretnéd, ha követne, de a lányodnak nem emelnéd ki ugyanazt a mintát?

elmesélem, mert látom érdekel

Van nekem egy fűnyíróm, illetve kettő, de a másik az elég hassle free, elemes. De Ez. Ez benzinges damilos fűkasza vagy mi a neve (line trimmer, weedeater, bushcutter, whatever) és amúgy nincs vele baj brummog és pörgeti (vagy ahogy unokaöcsém mondaná: pörgettye!) a damilt, szóval működik. De. Van neki a pörgettyűje közepén egy ilyen gomb-izé, ami, ha a földhöz csapkodod a masina elejét (Tap 'N Go), kienged még több damilt az elkopott, leszakadt helyett. Na ez a gomb-izé ez a használatban elvásott, elkopott, a teteje lemállott, így a földhözcsapkodás nem működik már. Na jó a csapkodás igen, csak nem lesz tőle hosszabb a damil. Ez, az múgy is utálatos fűnyírás élményén csak ront.

Na, gondoltam magamba' ennek van gyárja, majd veszek bele másik plasztik bigyót mibe kerülhet az, legott írtam is a gyártónak, hgoy hellóbelló, monnyad meg a cikkszámot vagy valami és már rendelem is az egyetlen alkatrészt ami _hótziher_ h elkopik a(z amúgy oké) szarotokon. Veszek hármat, évekre le van tudva. Az a kis izé a piros körben, na az az.

Kaptam vissza egy cirkalmas levelet, hogy nagyon örülnek, hogy elégedett vagyok a termékkel, de ez a filléres plasztik bigyusz bizony külön nem cikkszám, csak az egész damilos fej-bigyó egyben az, rendeljem azt. Anúgy nem vészesen drága, csak megsértődtem (ami ingyen van) hogy minek nekem egy egész új fej amiből csak ez az egy bütyök kell. Amúgy a damilcserebere része nem a legokosabb, a Husquarna sokkal jobb ebben, de a husky 10 munkaóra után meghalt. Ezt a szart online csak Invercargillból tudom megrendelni, akasszátok fel magatokat, van nekem 3D printerom, majd csinálok én magamnak ilyet, ha elvásik, printolok újat. Easy as.

Izé, szóval az van, hogy egy OctoPrintet futtató RPI volt ráakasztva a printerre, de a történelem fordulatai miatt az RPI kellett máshova, a printer is kicsit kiment a napi-heti használatból és bement a sarokba, de hát nem vagyunk állatok, hogy SD kártyán szaladgáljunk a gcode-al egyből kiokoskodtam, hogy végül is van itt egy öreg laptop, csak ül a polcon, de amúgy nincs baja, arra feldobok egy Octoprint, az majd USB-n megizéli a printert és kész. Aha.

A masina egy 2015-ös MB Air amin Monterey fut, mi baj lehet? A töltője is meglett egy óra alatt, egy másik alatt meg updételte magát amennyire tudta. Azt is mondja, hogy vigyem az akkuját szervizeltetni, de pár órát kibír azért. Erre nem érünk rá most, dolog van. Gyorsan elolvastam hogy kell OctoPrint tenni a macOS-re, nem bonyi, itt el van mesélve, töviről hegyire.

Miután ezt a laptopt a gyerek használta az isiben, nincs rajta semmi, gyári installt csináltam rajta amikor megkapta. Ezért elébb kell egy Xcode-ot telepíteni theát, sebaj, pikkpakk. Ja, nem, a mostani Xcode nem megy a Montereyen, kell egy régebbi változat, de azt csak akkor kap az ember, ha feliratkozik apple fejlesztőnek. Voltam én már mindenféle, ez is belefér, feliratkoztam. Találtam egy régi verziót (a 13-as jó) leszedtem a tíz gigát, kicsomagoltam, feltelepítettem. Kell még command line tools, azt is. Eltartott egy ideig, de sebaj, heg nélkül gyógyul.

Aztán kell egy Python, úgyhogy - követve a javallatokat - felinstalláltam a HomeBrew-t, azzal felraktam a Pythont, örvendeztem. Aztán kell egy virtualenv, de az ugye már nem kunszt, van pip, azt is felbigyóztam.

Aztán felraktam az OctoPrintet ami eleinte nem indult el, aztán meg de, nem értem se azt miért nem ment, se azt mitől megy most, de nem is érdekel, lényeg, hogy fut meg megy a kis webszervere is, lehet nyomkorászni az UI-ját. Igen a printert Elemérnek hívják.

Ezek után rájöttem, hogy fingom sincs milyen beállításokkal ment az OP a RPI-n, úgyhogy beléptem az RPI-be ami mással foglalkozik egész nap, megizéltem az izéjét, hogy két webszerver is fusson rajta anélkül, hogy idegesítenék egymást, így elértem a régi OP-t a régi, jól bevált settingeket tudtam backupolni, a backupot leszedni, rárakni egy USB-drájvra. (amit kerestem egy fél órát, ki használ ilyesmit). Ugyanezt megcsináltam a prusaslicerrel is, ha kéne a printert rángató szaron valamit kicsit újraszlájszolni meglegyen, de az nem volt nagy kunszt, config ki, config be, szivárványok, egyszarvúak. Aztán rákötöttem az öreg macet a printerre, látták és szerették egymást, minden fasza, elő a sublert.

A vacak elvásott darabot lemértem, Fusion-ban rajzoltam egy ugyanolyat mint emlékeim szerint eredeti állapotában ez volt (na jó, nem emlékszem jól, de mindegy a méret stimmol és nem egy komplikált alkatrész), stl ki, stl octoprintbe be, nyomtassunk. Az első print egy fos, a filament eléggé rottyon van, de sebaj, legalább a méretet le tudtam csekkolni, szépen passzol a fűnyíróba.

Nyilván amíg ezt gépeltem már eszembe jutott, hogyan lehetne ezt sokkal jobban csinálni, majd mindjárt újratervezem az egészet, mert nekem nem kell költséget csökkenteni, mint a gyárnak és nem számít, hogy 11g vagy 20g anyag megy bele a darabba, nem kell, hogy üreges legyen, csinálok jó masszív, tömört valami sűrű vagy full infillel.

Persze az egész kaland nem tartott volna ennyi ideig, ha van összerakva egy hálózatra kötött printer, vagy csak rájövök, hogy be van-e az sd kártya olvasó konfigurálva azon az SKR3 Mini E3 printer control boardon amire lecseréltem valamikor a gyári creality-t. Meg találok egy SD kártyát amit éppen nem használ semmi. De halvány lila fingom sincs, hogy amikor a firmware-t feltettem akkor megcsináltam-e ezt, sose kellett. (érdekes módon 3 éve a v1.2 board akkor 28 usák dollár volt, a mostani v3 meg hatvan. (le van ócsítva most 32-re de sokkal többet tud mint a v1.2 anno. Dual Z-driver, jobb hűtés, 3fan viszont ugyanazok a TMC2209 motorvezérlők vannak benne)).

Na mindegy, végül ilyen lett, nagyon szépen passzol, bár kicsit nehéz, 59.9g lett (phat boi) ami lehet, hogy kicsit zavarni fogja a masinát. Bár elég közel van a forgás közepéhez, úgyhogy úgy döntöttem, megbírja ez, megbírja. Most sajnos nem tudopm kipróbálni, mert nincs kedvem rossz az idő, de majd tán holnap.

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit.

10/10-es értékelést kaptak:

The Holdovers Tökéletes karácsonyi film szívmelengető végkifejlettel, de a szokásos klisék nélkül.

The Whale Tényleg nagyon erős dráma egy tanárról, aki mellesleg borzasztóan el is hízott élete alkonyára.

Babylon A 100 évvel ezelőtti és a mostani Hollywood őrült találkozása, tele csodás sztorikkal meg érdekességekkel a hősidőkből

9/10-et kaptak:

War Pony Egy indián film, ami a rezervátumok mai világát mutatja be - már csak ezért is érdemes megnézni, de tök jók a karakterek is

Let me Fall Kíméletlen drogos film Izlandról, ami elég izgi kérdéseket is feszeget - 2018-as, de valahogy tavaly került csak elém.

Talk to Me Az év horrorja nálam, imádtam, hogy a Gonoszt kábé rekreációs drogként használták a főszereplők, egyszerre volt szórakoztató, és retteghető.

Safe Place

Az a fajta film, aminek a hétköznapisága az erőssége, valahogy nagyon hitelesnek éreztem benne mindent, amúgy egy horvát fiú története, akit öngyilkossági kísérlete után próbálnak visszahozni a normalitásba.

A Man Nyomozós sztori, de nem nevezném thrillernek, lassú és filozófikus. Élet nagy kérdesei meg ilyenek.

Oppenheimer Hosszú volt, de tényleg ütött, na.

Műanyag égbolt

A kedvenc magyar film idén - igen, animációs és igen, sci-fi. . A sztori önmagában kicsit "vótmár" kategória, de a megvalósítás nagyon korrekt és tele van budapestiként imádnivaló részletekkel, például Tátrába vezető metró meg titkos földalatti üzem a vár alatti Alagútban. És egy jövő, amiben a Földön jobbára magyarok élnek ;)

Brother's Keeper

Egy török árvaház az isten háta mögött, a hegyekben... fantasztikus szereplők és az a fajta sztori, amiben minden apróságnak jelentése van. Lassú dráma.

The Quiet Girl Kb ugyanazt mondanám róla, mint az előző filmről, csak itt a nyolcvanas évek Írországa a helyszín.

The Blue Caftan Már a környezet is érdekes európai szemmel - a főhős egy marokkói szabó - de ebben a filmben sokkal több van ennél, talán azt mondanám, hogy a szerelem-szeretet ellentmondásairól szól.

Glass Onion Klasszikus krimi, nekem hozta a Knives Out szintjét.

All Quiet on the Western Front   A film, amit az Oppenheimerhez hasonlóan szerintem senkinek nem kell bemutatni. Tényleg tökéletes háborús zsánerfilm. 8.5/10, azaz majdnem kilences:

Blue Jean

Egy (persze csak titokban - különben nem taníthatna) leszbikus tanár a 80-as évek Angliájában és egy tanítványa, akit széjjel szivatnak az iskolában leszbikussága miatt (és akin nem nagyon akar segíteni).

Anatomy of a Fall Tulajdonképpen lassú krimiként is működik, de inkább az a fajta film, aminek egy karakter nagyon aprólékos, hiteles bemutatása az erőssége.

Journeys to the Edge of Consciousness Kedvenc dokumentumfilm mindenféle pszichedelikus kalandokról, néhol nagyon jó animációs betétekkel. És még Máté Gábor is megszólal benne!

adat a régi mantrámhoz: a műanyag-újrahasznosítás nem működik

Felidegesít, hogy egyszerűen nem működik.

Körülbelül 6 hónappal ezelőtt az egyik szomszédom elkérte az internet jelszavamat. Odaadtam neki, mert szinte semmibe sem került és mindig is jól kijöttem vele. Tegnap sétáltam haza és a lépcsőház bejáratánál egymásba botlottunk. Szokás szerint megálltam egy kicsit beszélgetni, ő pedig vidáman elmondta, hogy most már van Netflixe. Erre viccesen azt mondtam:

"Keményen dolgozom, alig van időm TV-re, de nagyon jó lenne, ha kölcsönadnád a jelszót, hogy nézhessek én is néhány szórakoztató műsort."

A távolból egy hang hallatszott, a kocsiban ülő felesége volt:

"Nem adhatjuk neki, mert mi fizetünk érte, és nem oszthatjuk meg."

Teljes csend volt!

A férfi az orra alatt bocsánatot kért, mondtam, hogy nincs gond. Aztán még néhány szót váltottunk, végül hazajöttem, ő pedig kint maradt még a dolgait intézni. Nem sokkal később a felesége kijött, nagyon idegesnek tűnt, azt mondta, hogy a televízió nem működik. A szomszédom bement a házba, én az ablakon át néztem. Néhány perc múlva felhívtak a feleségével, és azt mondták, hogy nem működik a hálózat, mert nem érvényes a jelszó. Rájuk néztem és azt mondtam:

"Módosítottam a jelszavamat, mert én fizetek érte, és nem tudom megosztani."

A feleség elvörösödött, és megpróbált mondani valamit, de én azt mondtam:

"Hölgyem, nekem internet előfizetésem van, Önnek pedig a Netflix előfizetése. Minden rendben van, és mindenki boldog."

Megfordultak és távoztak, becsukták az ajtót. Soha többé nem beszéltek velem.

______________________________________

A történet nem az enyém, de a leckét levontam belőle:

- A barátságnak kölcsönösnek kell lennie.

- A szerelemnek kölcsönösnek kell lennie.

- A szeretetnek kölcsönösnek kell lennie.

Idővel megtanultam én is a viszonzást:

- csendet a csenddel,

- hiányt hiánnyal,

- érzelmet szeretettel,

- barátságot barátsággal

- hűséget hűséggel.

Nincs több egyirányú érzés.

Az érzéseknek kölcsönösnek kell lenniük.

Utóirat: Ha csak elvenni tudsz, az élet meglepetéseket fog tartogatni.

"Hosszú hányattatás vár a Hadtörténeti Múzeumra, amit azért költöztettek ki Kapisztrán téri épületéből, mert Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter mindenképpen a Budai Várba akart költözni. A múzeumot csendben bezárták, azóta szétszórt telephelyeken, időszakos kiállításokkal működik, és a jelek szerint hosszabb időre Székesfehérvárra kerülhet. A vidékre költöztetés ellentétes az alapítói szándékkal, valamint a múzeum érdekeivel is. Ilyen banális okból még nem nagyon tettek tönkre fontos nemzeti kulturális intézményt. (...) Sehol a világon nem tesznek utcára egy nagy, nemzeti közgyűjteményt azért, hogy a miniszter és közvetlen stábja szebb irodákat kapjon, a budai hegyekre nyíló kilátással. Ez olyan barbár, önkényes eljárás, amire eddig itthon sem volt példa." Kicsinálták a Hadtörténeti Múzeumot, mert a kaszinós miniszter budai hegyekre néző irodát szeretett volna. Ezt még párszor el kell olvasnom hogy meg tudjam emészteni ...

Önállóság

Beszélgettem egy ismerősömmel tegnap és két dolgot mondott. Egyrészt megkérdezte, hogy hogy a fenébe nézek ki jó tíz-húsz évvel fiatalabbnak a koromnál. Az arcplasztikáról tud, azt mondta, hogy nem arra gondol, hanem összességében. pfff. Szerintem nem nézek ki fiatalabbnak, hanem fiatalabb érzetet keltek. Az nagy különbség. A lendületesség, a gondolkodásmód, a nem szokványos érdeklődések vagy egyáltalán a nyitottság megmaradása az új dolgok felé, ez adja ezt a hatást, nem teljesen a megjelenés. Amúgy persze nagyon jólesett, pedig tudom, hogy ez is egy sérülés, hgy az ember fiatalabbnak szeretne látszani a koránál. Mert azt gndoljuk, csak akkor lehetünk/voltunk vonzók. Erre azt mondta, hogy ahogy ezt a dolgot kezelem, ahogy beszélek róla, neki az is egészen elképesztő. Másrészt, azt is mndta, hoogy túltolom az önállóságot, nálam túl dominánsan jelenik meg, hogy jól érzem magam egyedül.

Heverésztem tegnap a szállodai szobámban (még mielőtt a haverfőnökkel beszéltem volna) és határozottan emlékszem, hogy azon merengtem, hogy ha mos pasival lennék itt, akkor szívesen elszerelmeskednék egy félórát, egyébként meg biztos neki is tetszene az egész, olyan kis modern meg luxus meg streil, és élveznénk a lelassulást, a feladat és sürgetésnélküliséget, a meleg időt, a bájos várost, kávét, fagyit, a füvészkertet (az kurvajóhely). Eszembe jutott, és tudom, hogy jó lett volna, de mivel egyedül voltam, ugyanezeket egyedül élveztem. Viszont, az tényleg érdekes, hogy ha egy férfi van egyedül, és ügyes, talpraesett, fúr-farag, utazik, megszervez, megold, épít, gyarapít, de még ráadásul főz, takarít, mindent csinál az fantasztikus, nagyszerű, értékes és rohadtul vonzó, addig egy ugyanilyen nő, mint egy megközelíthetetlen, zárt világ amibe egy férfi nem tudja hova helyezkedhetne. Mondta a haverfőnök. Nincs rá szüksége a másiknak, nem fogják értékelni, nem érezheti magát pótolhatatlannak. És, hogy ez rajtam nagyon látszik, hogy én egyedül száguldok. Bántott és dühös is lettem. Hogy van az embernek egy nyomora, hogy nem talál magának társat, és elkezdi megoldani az életét, hiszen nem tehetem, hogy lekuporodok egy csendes sarokba és sirdogálok, hogy de szar, nincs senkim, megáll a világ, hát egy fiókot nem tudok kihúzni egyedül, milesz velem... szóval az ember elkezdi megtanulni a dolgokat és elfogadni, hogy lehet, hogy nem tökéletesen oldom meg, de működik, halad, elpöfög az életem, néha lejtőn meg még tényleg száguld is. Erre azt mondja valaki, hogy ha csendben ücsörögnék jobb esélyeim lennének. Igen, valamelyest igaz, mert alig van szabadidőm, mert azért sem társkeresőzök, mert még az appot sincs időm megnyitni, annyira meg nem feszít a dolog. Biztos túlzás egy ennyire kicsi kínálatban további elvárásokat támasztani, és nem úgy gondolkodni, hogy jajdejó, hogy valaki rámnézett, hát hova ne szarjak örömömben. Közben érteni is vélem amit mond a haverfőnök, mert kicsit én is megijedek, ha egy férfi mindent jobban főz mint én (ami nem nehéz amúgy mert nem igazán izgat fel a főzés), mert eleve vesztes megmérettetésben az ember nem szívesen indul. És még sütni is tud (miért ne tudhatna) akkor ezeket az elemi dolgokat, hogy mi is vagyok én a kapcsolatban ezt kihúzhatjuk. Nem szakács, a gyomrán keresztül már nem fogom megfogni. Szóval, a talpraesett, önálló és nem kiszolgáltatott nő, bár elismerésre méltó sok férfi szemében, de nem annyira vonzó, mint amelyik nő láthatóan nem boldogul egyedül a konzervnyitással.

Pedig, pont ugyanannyira össze tudunk törni.