#nem érti meg
Text
Fekszek és érzem az illatod,
a pulcsin amelyet te adtál nekem,
ez maradt most belőled.
Nem vagy olyan messze,
de mégis elég távol,
hogy érezzem mennyire is hiányzol.
Hangod cseng a fülembe,
akár egy dallam,
tested mely engem betakar,
sose felejtem el egyhamar.
Visszajátszodnak a pillanatok,
miket te mondtál nekem,
szerintem nem kéne elmennem..
Fájnak a dolgok,fáj a szívem is,
Egyre vékonyabb a zsinór ami szivedhez visz.
Nem akarlak elfeledni
és nem látni soha,
de igy az életem egy nagy üres szoba.
Egy üres szoba mely,
takaritásra vár,
és hogy érezze mennyire csodás.
Odaadom neked a szívem,
odaadom a lelkem is,
cserébe csak azt kértem,
legyél türelmes velem is.
Sose voltam tökéletes,
bevallom mert igaz,
de a szeretetem neked ,
egy örök vigasz.
(Sajaat,lopni ér)
#hiányzol#fájdalom#szerelem#félek#bántasz#illatod#szeretlek#kellesz#emlékek#pulcsi#fekszek#fekszem#éjjel#sötét szoba#üresség#üres vagyok#magyar#nem érti meg
4 notes
·
View notes
Text
Kicsit azért furcsa hely lett ez az ország
és ami a legobban szembetűnő így 9 év után hazatérve, hogy mennyire a hazugság lett a norma. A hazugsághoz való viszonyulás, nem az hogy, melepődsz, amiért pofátlanul hazudnak neked és nevetve, vagy dühösen elfordulsz, hanem hogy, azt várja el mindenki, hogy te magyarázd meg, hogy ez vagy az miért hazugság. Nem érti a beszállító, hogy miért nem válaszolok a piaci ár kétszeresét tartalmazó árajánlatára, a partner a szemembe hazudja, hogy nem kapta meg az emailem, mikor a beosztottja válaszolt is, a kolléga olyan magabiztosan állítja, hogy nincs ilyen jogszabály, hogy majdnem elhiszem, egy egész ágazat állítja, hogy ennyi az annyi, mikor a pontosan mérhető és mért adatokból látszik, hogy feleannyi. Nem tudom, hogy ez a hazugság kultusz a politikából jön -e, ahol mára már teljesen irreleváns lett a valóság és hazugsággal szemben hazugsággal érvelnek, vagy a politika lett attól ilyen, hogy az egész ország úgy rácsúszott a hazudozásra, mint valami drogra.
178 notes
·
View notes
Text
1,
Vevő: Ezt szeretném kinyomtatni.
Én: hmmmm......ez egy képernyőfotó.
Vevő: Igen, tudom. Csak legyen szíves felnagyítani, mert nem lehet elolvasni.
Én: Kinyomtatás előtt felnagyítom, kinyomtatom.
Vevő: Megnézi majd: Ez nem jó. Nekem az kell ami a második oldalon van, meg a negyedik oldalon.
Én: őőőőőőőőőőő...... Ön egy képernyő fotót nyomtattatott ki velem, ami egy oldalas. Nincs több oldala.
Vevő: De én otthon kitöltöttem egy 8 oldalas dokumentumot, de annak csak a 2. és a 4. oldala kell nekem.
Én: Megnézem ismét, ekkor tűnik fel h konkrétan lefotózta a telójával a monitort, és azt a képet küldte el nekem nyomtatásra. Nem tudtam mit mondani, annyira meglepődtem uh megkérdeztem: A telefonján is elmentette a dokumentumot?
Vevő: Igen, és megmutatja a teljes dokumentumot.
Én: Áttudná azt küldeni?
Vevő: Nem! Azon olyan adatok vannak, amiket nem szeretném ha kikerülne bárhova is.
Én: Rendben, de ez esetben nem fogom tudni kinyomtatni a kért oldalakat, mert nekem csak egy fotót küldött át, az első lap felső egyharmadáról, és azt nem lehet lapozni, mert abból az egy képből áll. Én azonnal törlöm, még itt a jelenlétében az átküldött anyagot a címemről, meg minden honnan, és ígérem, én sem fogok beleolvasni.
Vevő: Ön is egy adathalász csaló gazember! Viszlát!
Én: Őőőőőőőőőőőő........viszlát....
2,
Vevő: Hoztam egy pendrive-t, ami rajta van azt kérem kinyomtatni.
Én: Nézem. Konkrétan egy parancsikon lett elmentve , ami természetesen az én gépemen nem nyit dokumentumot. Elmondom a Vevőnek, de nem érti.
Vevő: De nekem tegnap este megmutatták, hogy hogy kell, és mindent úgy csináltam, nem értem most miért nem jó.
Én: Mert Ön nem a dokumentumot mentette rá a pendrive-re, hanem csak a parancsikont.
Vevő: De az otthoni gépemen ez nyitja a dokumentumot.
Én: Igen. Azért, mert az Ön gépén van elmentve a dokumentum. De az Én gépemen nincs rajta az a dokumentum, így nem tudja megnyitni.
Vevő: Nem értem. Mindegy. Viszlát!
Higgyétek el, nem én találom ki ezeket, és még csak nem is az idősebb korosztályból kerülnek ki ezek a történetek, mert ők többnyire kezembe adják a telefonjukat, hogy oldjam meg amit kérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába élünk a 21. században, és hiába nem mindenkinek egyértelműek ezek a dolgok, vagy nem ért hozzá, nem használja nap mint nap, de ha szembe jön egy ilyen eset, akkor kicsit ledöbbenek.
Nem gúnyolódásból írom le ezeket! Sokkal inkább meglepődésből.
177 notes
·
View notes
Text
lények
Ma fél éve, hogy a kisfiúval együtt egy csomó lény beköltözött a háztartásunkba.
A Böfimadár különböző méretekben jelenik meg, zabálás után. A sóhajszerű, halk böfögés, az csak egy Böfiveréb, míg a skála másik végén az öblös, falunapos, férfias böfögés van, a Böfisas. A kettő közöttiek természetesen mindenféle alakot ölthetnek, ismertebb fajok a Böfitúzok, a Böfipapagáj, a Böfityúk, Böfivarjú, Böfirigó.
A Rotyipók, a Böfimadárhoz hasonlóan többféle lehet, egyszerű kis Rotyikaszáspóktól a Rotyitarantuláig. Minden látogatása nagyon örömteli, bár előfordul, hogy csalogatni kell dallal.
A Fingimanó általában kéz a kézben jár a Rotyipókkal, bár a szilárd kajákkal való ismerkedés óta önmagában is képes meglepetést okozni hangerejével és szagával, az ember nem érti, hogy képes egy ilyen kicsi testben hangos recsegő öregbácsi Fingimanó jelen lenni.
A Hepüszörny mindig a környéken ólálkodik, és ha csupasz bőrfelületet lát, azonnal támad, és hepüz (nem tudom, ezt mások hogy hívják, az amikor így belefújsz a hasába/nyakába/akármijébe és ő meg röhög).
A Seggevő cápa a kádban támad a habok alól és pőre kisgyerekseggel táplálkozik.
A Csikipóknak rendhagyó módon csak 5 lába van, hasonlít az Addams family-ből az Izére, és nagyon szereti meghúzni magát kínálkozó kisgyerekhónaljakban.
Ezekről természetesen általam költött dalok és mondókák is vannak, amelyeket saját emésztés-centrikus gyerekkönyvemben fogok publikálni és kurvára meggazdagodni belőle.
(Amúgy akarok majd mindenképp egy tetkót, ami emlékeztet a tényre, hogy gyerekem van. Úgy értem, arra csodálatos utazásra, amit a szülőség jelent. Csak az összes ilyentől hányok, mint DÁTUM meg csillagkép, hogy a császármetszés sebhelytetkókról és a fotorealisztikus arcképről ne is beszéljünk. De ezek közül a lények közül valamelyiket simán magamra varratnám, ha a Sajdik Ferenc lerajzolná, csak nem tudom, akar-e ezzel foglalkozni egy 93 éves Kossuth díjas grafikus.)
118 notes
·
View notes
Text
Magyarok Olaszországban
Ez az egyik csodálatos csoport, ahonnan sok mindent felszedtem az elmúlt években. Néha persze lehet röhögni, ott is megvannak az ügyeletes hülyék és okoskodók, de összességében rengeteg infóhoz lehet jutni. Ma például azt tudtam meg, hogy Olaszországba elég nehéz kitenni az önkényes lakásfoglalókat. Spanyolországban – állítólag – törvény is védi őket. Abban reménykedem, hogy egy kisebb település főterén levő házra jobba figyel a helyi rendőrség, mint Milánó valamelyik sikátorára. Mindenesetre az első az lesz, hogy riasztórendszert és kamerákat rakok fel. Ne az legyen, hogy pár hónap múlva megyek és egy rakás tündéri olasz kiskrampó szaladgál, az anyjuk meg az ÉN rózsabokromat metszegeti és olaszul kiabál, hogy menjek a picsába itt ők laknak. :D
Sokan számolgatják, hogy érdemes-e eladni itthon az ingatlant és ott venni, kiadni. A matekozás szerint megéri, de én azt látom, hogy ennél azért árnyaltabb a dolog. Délen, tengernél, pláne ha van egyéb látványosság, híresség a közelben, akkor kb egész évre ki lehet adni a kecót. És vannak cégek, akik gondozzák, oda se kell menni takarítani meg ágyneműt cserélni. Egyetemváros közelében egyetemistáknak. Egy kis faluban, ahova én is készülök, szerintem nem nagyon lehet kiadni, azért is olcsók a kecók, mert nincs a közelben se munka, se "semmi". Bár az én korosztályomnak van egy "Olaszország az a nyugat" berögzülése, de a sok imádnivaló dolog mellett, kurvára nem ez a nyugat érzés van plusz kényelmekkel meg ultramodern dolgokkal. Nem feltétlenül jobb mint itthon, egyszerűen MÁS.
Én ezért a MÁS-ért szeretnék ott lenni. Hogy mozgassa az agyamat, hogy felfedezhessek, rácsodálkozhassak dolgokra, hogy legyen örömöm abban, hogy már megértek egy-egy mondatot vagy abban, hogy átvonatozhatok várost nézni olyan helyre ami itthonról messze van és drága vagy csak lubickolni az olaszokra jellemző oldottság varázsában, és ha már lubickolás, hogy bármikor mehetek a tengerpartra sírni. Nyilván lesz/lenne rengeteg gyerekes örömöm és rengeteg bosszúságom, hogy a világ nem úgy működik, ahogy megszoktam.
Nem tudom mikor voltatok úgy utoljára, hogy az egótokat gúzsbakötve be kellett tenni egy ládába és elásni. Egy ilyen kaland nekem ezt jelenti. Semmit nem tud az ember, semmihez nem ért, rettenetesen kiszolgáltatott, sokat téved, sokszor butaságot csinál, és gyakran válik nevetségessé. Segítségre szorul. Nekem, aki minden bolondériám mellett gyakorlatias embernek tartom magam, ez maga a halál. Már az is, hogy az intellektusomat a hátizsákba kell raknom, mert a bájos és szellemes szövegelésem innentől szart sem ér. Nem érti senki. Képzeld el, hogy azt, amire a legbüszkébb vagy (akármi is az) holnaptól elveszted. :((( Hát, nem őrült izgalmas, hogy akkor mi is történik? :) :) :)
Tudom, mások nem csinálnak ekkora ügyet az egész külföldözésből. Jönnek-mennek, dolgoznak, belakják Európát, a világot. De én író vagyok, ilyen kis dolgokból is tudok habot verni. :D
Este fél hatkor indulunk a barátaimmal, a határon innen vettünk ki szállást, aztán a következő állomás Acqui Terme, és onnan járogatunk el megnézegetni a házakat. Hogy nekik mi a szerepük ebben a dologban azt majd holnap megírom. Egy 1000 km-es út alatt lesz rá időm.
62 notes
·
View notes
Text
Mától lehet legálisan szmokázni
Németországban.
Persze ahogy minden, ez is nagyon németül működik, vagyis lehet szmokázni, meg lehet nálad maximum 25 gramm fű (ami - lássuk be - kurvasok), ha felnőtt vagy, de másnak már nem adhatsz belőle. Egyelőre venni sem lehet sehol (mármint a szokásos feketepiacon kívül), mert az árusításra jogosult "kannabiszklubok" csak júliustól működhetnek. Viszont otthon termeszthetsz, lehet maximum három töved. Egyelőre sem a magvak, sem a profi eszközök árusítása szintén nem legális.
Nem lehet tépni iskola és játszótér mellett, valamint sétálóutcákban sem napközben. Éjjel már lehet.
Egyáltalán senki sem érti, hogy mi van, valószínűleg mostantól mindent lehet, mert képtelenség lesz ellenőrizni, hogy mi történik.
Ezzel párhuzamosan máris elkezdődött a hajtépés, hogy most akkor szabadon kell majd engedni az egy cigi miatt lesittelt gyerekeket, és a bíróságok valószínűleg sokezer ügyet kell feldolgozzanak hónapokon belül. Valamint a teljes konzervatív tábor agyvérzést kapott.
Mindenesetre éjfélkor a Brandenburgi kapu tövében 1500 ember szívott be egyszerre, a tüntetés békésen zajlott.
Vágni lehetett a füstöt.
81 notes
·
View notes
Text
J. és a dilemmáim
ma ismét kórházban voltam egy lakómnál
J. szeptemberben költözött hozzánk a párjával. friss hajléktalanok, de az életútjából kiviláglott, hogy a tágan értelmezett definíció szerint régóta hajléktalanok, de legalábbis lakhatási szegénységben érintettek
J. daganatos beteg. sem magáról, sem az egészségügyi állapotáról nem nyilatkozott. egyszerűen nem értette, hogy segíteni akarok, a javát akarom, nem számonkérem
megannyi megakadás után jutottunk el decemberig, mikor kiderült, hogy már csak foltokat lát. J-t azonnal elküldtem szemészetre, a párja kísérte. a diagnózis zöldhályog
J. szerdán mellkasi fájdalomra panaszkodott, illetve arra, hogy égnek a szemei. mentőt hívtunk, sürgősségire szállították, onnan belgyógyászatra, ahonnan pár óra múlva egy papírzacskóban lévő gyógyszerekkel kiengedték
tegnap (mikor szabadságon voltam) egy kolléga vette észre, hogy a szemei nagyon durván néznek ki. nem hagyta annyiban, elvitte orvoshoz, onnan sürgősséggel szemészetre utalták. közben kiderült, hogy J. a decemberben felírt szemcseppet nem váltotta ki, mostanra semmit nem lát. többször rákérdeztem, mindvégig azt mondta, megvannak a gyógyszerek, nem kér segítséget a kiváltásban
tegnap a vizsgálat után kötőhártya-gyulladást állapítottak meg. a kolléga rátermettsége miatt vizsgálták meg újra, mértek szemfenéknyomást és derült ki, hogy glaukómás rohama van
osztályra került, ahol meg kellett küzdeni azzal, hogy a főnővér nem akarta felvenni, mert hajléktalan. ezt is megharcolták
ma bementem J-hez. az osztályon elmondtam ki vagyok, kihez jöttem, mire a nővérek felkiáltottak, hogy "itt van Gizelda!". nem értettem. hallgatásomra rögtön válaszoltak. J. után eljuttattuk neki a papírzacskós gyógyszereit, kiadagolva. azt adták is neki, de nem tudták, mik azok. így viszont a holnapi műtétet nem vállalták volna. ezt azért tudtam meg, mert volt ma kapacitásom bemenni hozzá. persze rögtön mondtam, hogy az eeszt-ben ott van minden, múlt héten volt kórházban. tájékoztattak, hogy ők nem látnak rá a másik kórház dolgaira. nyilván a falig elmegyek, megszereztem a zárót, rajta a rendelt gyógyszerek listájával
mindezek után bemehettem J-hez is. ült az ágy szélén, a vacsorára kapott zsemlét majszolta. vittem neki nasit adományból. jórészt elutasította, de a csokit és a kekszet elfogadta. fogalma sincs, mi vár rá. nyilván elmondták neki, de nem érti. túlzottan beszűkült neki a világ
beszélgettünk, többször elmondtam neki, hogy várjuk vissza. mondtam neki, hogy ha még egyszer mer nekem hazudni, bokán rúgom. kedvesen mondtam, elütve az élét annak, hogy a decemberi szemcseppel nem itt tartanánk. J., a kicsit mogorva ember kacagott, s mondta, hogy az bizony fájni fog
hazafelé baktatva azon gondolkodtam, megtettem-e mindent. és nem tudtam teljesen felmenteni magam. szerintem több lakóm van, mint akiknek az életét minőséggel kísérni lehet. ráadásul nem malmoztam, hanem például próbáltam kideríteni, adott kórházban van-e gipsz, hogy a térdtörött lakóm fekvőgipszét lecseréljék. (nem volt, nem tudják mikor kapnak!) beadtam egy idősotthoni elhelyezést. egy dementálódó lakómat próbáltam meggyőzni arról, hogy a szandál nem évszaknak megfelelő öltözet - és kerestem pszichiátert aki demenciafókusszal vizsgálja. egy másik lakómnak pszichilógust kerítettem. és ezek mellé nem fért bele, hogy J. látását nyomon kísérjem. de az igen, hogy meghatalmazással bejelentsem a szállóra, rendezzem a tb-jét és valamilyen ellátást intézzek neki
szóval ma voltam J-nél és a teljes abszurditással találkoztam. és nem a nővéreket szeretném szidni. egyszerűen nem értem, miért nem akarják ellátni, miért nem szólnak, ha információra van szükségük
J. szerencsés, találtunk rá pizsamát és most úgy feszít abban a kórházban, mintha nem lenne hajléktalan. de mi lesz a következő kórházba kerülővel? indítsak gyűjtést kórházi csomagokra? vagy kérjek tőletek mobilokat, amiket oda tudok adni átmenetileg a kórházban lévőknek, hogy elérjem őket? álljak, s ítélkezzek, hogy J. önmaga ellensége volt?! na, ezt biztos nem teszem
J. most kórházban van, holnap műtik, hátha valamennyire meg tudják menteni a jobb szemét. de ettől még valahogy időpontot kellene varázsolnom ultrahangra, hogy lássuk, a daganat hol tart
nincsenek válaszaim. dilemmáim vannak. és azt sem tudom, mi lesz, ha J. visszakerül a szállóra és nem lát
J. egy hatvanas férfi, akit megtépett az élet. teljesen el tudom fogadni a viselkedését, hogy három hónap után sem hitte el, hogy segíteni szeretnék. ha én minden kapcsolati háló nélkül hajléktalanná válnék, én sem hinném el, hogy valaki a javamat akarja
decemberben három lakómat látogattam kórházban, közülük egy elhunyt. mindenre felkészülve járok már kórházba. közben minden lakómmal kapcsolatban azt kívánom, hogy legyen jól
szociális munkásnak lenni nagyon nehéz!
103 notes
·
View notes
Text
Teri néni
Ismét tropára ment a hátam. Ma itthonról dolgozom, fekve, pihentetve.
Délutánra egész jó volt, úgyhogy diclofenakkall felpumpálva leszaladtam Kumisszal sétálni, ahol belefutottam a tűző napon kerítésbe kapaszkodó nénibe.
Köszönte, nem kellett neki segíteni, egyszerűen csak túlvásárolta magát és nem bírt hazamenni. Csak egy picit pihenne. De azért ha ráérek és visszamegyek később, lehet, hogy megvár.
Hazahoztam a kutyát. Vittem a néninek egy pohár vizet. Pihent egy kicsit majd elindultunk.
92 éves. Elmondta, mi minden volt rossz ebben az életben. Leginkább Budapest ostroma. De a kajáért sorban állás, a bombázások voltak a legborzalmasabbak. Nem is érti, miért élt ennyi ideig.
Megkérdeztem, hogy azért a 92 évbe nem fért-e bele valami jó is. Megállt, elgondolkodott, és azt mondta, hogy rengeteget utazott. Amerikába nem jutott el, hogy lássa azt a nagy szakadékot (sic!), pedig szerette volna nagyon, de a hetvenes években személyesen látta a piramisokat Egyiptomban. Az valami csoda!
Nincs senkije. A szomszédja fogja eltemetni. Van telefonja, amin fel tudná hívni a szomszédot, ha baj van, de amikor beírja, hogy 0630, mindig valami félremegy, úgyhogy a szomszédot se hívja.
A háza az a régi ház ott, ahol a fehér kocsi áll. Bár annyira nem lehet régi, mert 1931-es, pont mint ő. Az összes többit lebontották a környéken és lakópark épült a helyén. De az övék egy hűvös kis oázis kerttel. Tudom, hol volt régen építőanyag-kereskedés, kik hogy ültették azokat a fákat, amiket az utcában látok. És azt is, hogy a szomszéd utcában van két egymás melletti ház, aminek ha leül a kerítésére pihenni, azonnal kikopognak, hogy menjen onnan.
A szemközti házban van egy nagy ugatós kutya. Amikor meghalt a gazdája a kórházban, a kutya egész nap ugatott. Honnan tudta vajon?
A házban egyre több fiatal van, akik átalakítják a lakásokat amerikai konyhássá, ami nem való egy magyar lakásba. És a kert sem érdekli őket, ami odalent van a közös udvaron.
Le akart még ma menni kertészkedni, de lehet, hogy már nem fér bele az idejébe, hiszen még fel kell menni az emeletre. De nyugi, ha megkapaszkodik a korlátba, akkor simán felhúzza magát is és a banyatankot is (direkt lecseréltette a kerekeit nagy kerékre, hogy lehessen vele lépcsőzni). És valóban simán felhúzta magát. (Most attól tekintsünk el, hogy a kocsit én vittem fel később, őt meg a két hóna alatt megtámasztva emeltem fel a lépcsőfokokon.)
Egy dologra kért még meg csak, amit ő nem tud megcsinálni és a legtöbb gondot okozza: ha esetleg elfordítanám a kulcsot a zárban.
A konyhában leült a sámlira. Most ott pihen egy kicsit, hagyjam. A szomszéd majd később biztos átmegy. Meg a ház cicája, aki többnyire nála eszik. Ki is van neki készítve a kaja meg a víz.
Ne pakoljak ki a táskából, mert ő szeretné majd. Fölösleges telszámot hagynom, mert úgysem tud felhívni.
Nagyon hálás, remélem, nem tartott fel semmilyen munkában és be tudom fejezni időben, amit kell. Ja és Teri néninek hívják. És fog figyelni, hogy lát-e még.
Én meg hazajöttem, és úgy érzem, kicsit mintha valami belement volna a szemembe.
Majd arra fogom, hogy megy ki a diclofenac.
181 notes
·
View notes
Text
József Attila: Levegőt
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
80 notes
·
View notes
Text
nézegettem ezt a tumblr „szerelemtérkép”-et
és egészen meglepő volt, hogy a legnagyobb csomópontok közül van olyan, aki köztudottan rettenetesen ostoba, van aki nem annyira köztudottan, de hazudozó viszont az látványos, hogy elég káros faszságokat beszél, és ezekre az emberekre nagyon rengeteg, amúgy értelmesnek tűnő user van ráfüggve, vagyis építi, terjeszti a faszságaikat.
Hogy jön ez egy pszichológizáló, analizálós blogba?
Ezen gondolkodtam ma reggel, hogy miért vész el a kritikai érzék, ha biztonságosnak és elfogadottnak gondolt közegben van az ember.
Jellemeznek-e minket a szórakozásaink?
A tumbli egészének is van egy "személyisége". Ha a tapasztalataim alapján meg akarnám határozni (úgy, hogy nem vagyok szakember, szóval szegényes a készlet) akkor látszik, hogy egyrészt van egy nagy elfogadás, megfelelnivágyás az elfogadásban, másrészt van egy egészen hisztérikus ítélkezés, a felszínen nagyon vicces és vidám, de a gyermetegnek ítélt válságokkal elutasító, a napi, kicsinyes problémákkal szemben viszont ismétcsak elfogadó. A kritikát nem tűri. Függőséget alakít ki.
Személyiségzavarnak tűnik. :) :) :)
A tumblr-ért csak rajongani szabad, aki nem a családjának, végső menedékének tekinti, hanem csak egy kommunikációs térnek, az jobb, ha kussol.
Úgy egészében nagyon könnyen manipulálható közeg.
Valójában, azt gondolom, hogy személyre lebontva rettenetesen veszélyesen manipulálható mások által.
És ahogy az elején írtam, a tumbli, mint tömeg, kritika nélküli. Ha látszólag ki is vet magából valakit, egész meglepő módon azt is magába forrasztja, emlegeti, mérceként állítja, becézgeti, sztorizgat vele vagyis befogadja.
Az is meglepő, hogy egyetlen személy köré mekkora királyság épült az évek folyamán (most attól függetlenül, hogy amúgy pozitív figura és egyáltalán nem érzékelhető benne vezetői ambíció), de mint jelenség érdekes képződmény egy ilyen királyság.
Marhára izgalmas lenne kikutatni, hogy a posztok mennyisége és időbelisége vagy a minősége a meghatározóbb ezeknél a királyságoknál. Ez utóbbi gyakorlatilag kutathatatlan :(
Igazán azon rágódtam, hogy a fideszeseket folyamatosan leszóljuk, hogy milyen hülyék, miközben én a tumbli tömegét sem látom másnak, mint egy kritika nélküli, érzelmekkel túlfűtött "tömeg"nek, ahol egyénre lebontva teljesen más értékek jönnek ki, mint a nagy egészet nézve.
Szóval, leszóljuk a fideszeseket, hogy idióták, de napi szinten reblogolunk idiótákat, elismerve, hogy milyen érdekesek, de legalábbis fenntartva a létüket.
Na még egy személyes dolog eszembe jutott, ezt elmesélem, hátha ennek hatására nem veszik véremet.
Egyszer volt egy vitám egy tumblis csávóval. Barátkozgattunk, barátkozgattunk, fú tényleg milyen érdekes, milyen vicces, milyen jófej vagyok, ő is nagyon érdekes meg vicces, meg értelmes volt, kölcsönös volt a lelkesedés. Lájkolgattam, reblogolgattam, de egy idő után észrevettem, hogy légüres térben vagyok. Sosem lájkol, sosem reblogol, sosem reagál. De messengeren ment a levelezgetés néha ugyanazokról a posztokról, amikre nem reagált, mintha látta volna úgy hozta fel.
Hihetetlenül zavaró volt. De közben, milyen gyerekes dolog azon problémázni, amikor beszélgetsz valakivel, hogy jóember, hol vannak a simogató lájkok, az inspiráló reblogok?
Nagykislány is tudok lenni, rákérdeztem amikor már nagyon zavart.
Nem látja, nem tudja, nem érti miről beszélek. Magyarázkodás arról, hogy milyen hülye vagyok, hogy ilyesmivel foglalkozom. Hülyének is éreztem magam! :D Főleg attól, hogy dehát fizikailag lehetetlenség, hogy nem látja a posztjaimat, miről beszélünk? Évekig ment ez a fura dolog, hogy soha semmire nem reagált, akkor sem, ha én reagáltam az ő posztjára. Próbáltam kizárni a tudatomból, hogy ez valami szándékos dolog, mert aki érdekel, annak a blogját akkor is megnézem, ha nem dobja elém a tumbli. De csak szar érzés volt, hogy semmi, de tényleg soha semmi nem éri el az ingerküszöbét?
Aztán egy nap megoldottam a dolgot, letiltottam a picsába a tumblin.
Mivel sosem vette észre, hogy le van tiltva, végre megnyugodtam.
Tényleg nem érdekelték a posztjaim. :(
Na, ő az egyik legnagyobb trash építő. :D
66 notes
·
View notes
Text
Kutyásodás 2.hét
Így, hogy van kutyavécé és utálta az első napokban, hogy a lépcsőn hoztam-vittem a kezemben (a goldeneknek állítólag nem jó ilyen piciként a lépcsőzés, de aztán annyira látványosan utálta az egészet, ráadásul napi 4-6x fel-le, hogy ráhagytam), szóval így egyáltalán nem jelzi, hogy pisilnie kell, pedig a tenyésztőnél már 12 hetesen ott állt a teraszajtóban, itt meg ha kell neki megy a vécére és kész. Kicsit tartok attól, hogy ő is másfél évesen fog csak szobatisztulni, mint anyám oligofrén mopsza.
(Itt fent épp iszonyat boldog az ikeás csörgő labdával)
Megvolt a beavatásom is a közeli rét felé menet, odament egy pórázzal a nyakában sétalgató, elsőre aranyosnak tűnő bácsihoz, kedvesen jónapot kívántam, bemutattam neki Odint, mire felkapta a fejét, hogy milyen név ez, ezt nem érti, mert nem magyar. Hát JUGOSZLÁV vagyok én, vagy mi? MIÉRT NEM LEHET MAGYAR NEVET ADNI A KUTYÁNAK?!???!!
Ígyhát mondtam neki, hogy csókolom, és tovább ballagtunk.
Úgy látom a gazdik hasonlóan széles skálán mozognak, mint a játszin a szülők. Ajjbaszki, hát erről szólhattak volna előre!
59 notes
·
View notes
Text
Kőgazdag fiatalok 4: Az inasok dolga
Filiphez a reggeli rutinja közben csatlakozunk. Elárulja nekünk, hogy havi egymilliót költ arcápolásra és csak a reggeli rutinja hat lépésből áll.
Beugrik hozzá Kata, aki szintén skincare expert és elmeséli, hogy ő Bécsbe jár masszíroztatni az arcát, belülről.
Tescos Ungár Péter viszont nem azért rángatta ide a nőt, hogy az arcápolásról beszélgessenek, hanem azért mert másik lakásba akar költözni. A mostaniban nem férnek el a ruhái.
Kata felméri a lakást, szerinte 200 misiért el tudná adni a kecót.
Megnézik az új helyet is. A nő meglepődik, hogy csak 5 négyzetméterrel nagyobb, mint a régi.
Szerinte ez rossz biznisz lesz, mert 80 millióval drágább, mint a mostani. Mindenesetre ráhagyja a fiúra, mert ő mindenképp jól jár.
PSG Ogli szeretne jó viszonyt ápolni Auréllal valamiért, ezért leviszi Lupára csajozni.
Elkezdik keresni a nőstényeket és hogy sikeres legyen a hódítás, Papaszítát kicsit hátrahagyják.
Aurél annyira nem lelkes, mert már szerelmes egy lányba, de Olivért ez hidegen hagyja. Akcióba lendül.
Ogli anyakönyvezett nevén, PSG Ogli 7 néven mutatkozik be a lányoknak.
Aurél eszkalálja a szitut és erős faszméregetésbe csap át az akció kettőjük között. A lányok ezért lepattintják őket.
Mindeközben Papaszíta megfigyeli az eseményeket. Elmeséli a fiúknak, hogy az ő idejében csak megfogták és vitték a lányokat.
Olivér nem adja fel, prémium minőségű italt küld a hölgyeknek, akik erre megenyhülnek és odamennek a fiúkákhoz.
Ogli bedobja, hogy menjenek vízisportolni, de a három hölgyből csak egy akar csatlakozni. Viktória.
Aurél szerint ezek a lányok csak a pénzre mennek, ezért őt nem érdeklik (meg egyik se mutatott érdeklődést felé).
Olivér közben a vízben szerencsétlenkedik.
A sportolás után a lányok megvitatják, hogy etikus-e lehúzni egy értelmi fogyatékost.
Végül arra jutnak ennyi pénzért megéri.
Ogli elhívja magához a Vikit, de az kicsit kéreti magát. Azt mondja, hogy ha kap egy kiskutyát, akkor átmegy. Deal.
Összejön a romantikus este. Papaszíta diszkréten figyeli a fiatalokat.
Másnap Szandi végigtelefonálja a baráti körét, hogy mizuka van.
Megtudjuk, hogy ha az egyik barija valami rossz sztoriba kezd egyből rábassza a telefont. Az ő kedvét ne bassza el senki.
Kiderül a lányról, hogy nagy history nerd és Kleopátra mintájára ő is tejben szokott fürdeni, hogy fiatalon tartsa a bőrét.
Felhívja Olivér, hogy közölje a nagy hírt: becsajozott. Megbeszélnek egy közös ebédet, hogy Szandi is megismerhesse az új lányt.
A fürdő után érkezik a fodrásza.
Neki is elmeséli, hogy csináltatta fel a lovát.
Ezek után a közös ebéden folytatjuk. Szandi megismeri Vikit.
Elmesélik az új csajnak, hogy Szandi megrángatta az egyik régi barátnőjét, szóval vigyázzon magára.
Viki azt mondja, hogy eddig Olivér a legkomolyabb faszija. Ogli szerint eddig csak idősebb golddájgerek találták meg, de a mostani lány más.
Metta cicája, Ahmanet 5 éves lett és a nő szülinapi bulit szervez neki, amire meghívta a Kőgazdag fiatalokat is.
Magához rendel egy dekorost és egy rendezvényszervezőt, hogy kidolgozzák a részleteket.
Liza, a bejárónő diszkréten hallgatózik.
A bulira hivatalos Bogi is, akit szintén a Nagy Őből ismerhet az olvasóközönség.
Liza megzavarja a fiatalokat és megjegyzi, hogy kicsit túlzás a macskának szülinapot tartani. Metta elzavarja, hogy inkább öltözzön fel normálisan az eseményre és örüljön, hogy meg van hívva.
Bogi kicsit rendbe szedi a nőt is, aztán irány a helyszín.
Metta el van ájulva a díszlettől. Szerinte ez a minimum, ami a macskájának jár.
Elviteti egy kis sétára a macskát Lizával, hogy szépen elkészüljön.
Filip érkezik elsőként és ajándékot is hozott a Ahmanetnek.
Wishes Ungár Peti fanyalog egy kicsit, amiért a földön kell ülnie.
Nem várt fordulat: Kata lemondja a bulikát, mert nyirokmasszázson van Bécsben. Metta csalódott.
A többiek sem bukkannak fel időben, szóval a nő el kezdi hívogatni őket.
Ogli nem veszi fel a telefont. Nem is érti minek hívja, hiszen nincsenek jóban.
Metta lecsekkolja a srác instáját és látja, hogy egy étteremben van. Újabb csalódás.
Ezután felhívja Szandit, aki szintén nem veszi fel.
Csabiék is hivatalosak a partikára, de késnek, mert a srác sokáig készülődik. Leti sietteti, de Herceg megjegyzi, hogy még olajat is kéne cserélni az autóban.
Hogy segítsen, Leti étolajjal végzi el a műveletet.
Sikeresen szabotálta az eseményt: nem mennek a buliba.
Metta teljesen bezuhan, amikor ezt meghallja. Beköszönt a valóság: senki se szereti.
Filip oldja a feszkót egy kis sztorizgatással, de aztán Liza megint felbassza a nőt.
A macska ideges lett a környezettől, ezért a bejárónő bevitte a helyére. Metta viszont nem érti miért nem egyeztette ezt vele előbb.
Filip megjegyzi, hogy Mettából szingli macskás nő lesz.
Ez volt Ahmanet szülinapjának története, ahol még a szülinapos sem volt ott.
67 notes
·
View notes
Text
Találjuk ki, mit szeretne a Vevő......
Vevő: Ezt szeretném ha beszkennelné.
Én: Rendben. Csinálom, (30 oldal ) a végén megkérdezem: Emailre küldöm, vagy pendrive-re mentem?
Vevő: Emailre. Mond is egy email címet, csatolom, elküldöm. Ennyi lesz. Vissza adom neki az eredeti példányokat.
Vevő: Néz rám nagy szemekkel. De........ nem kapom meg a másolatot?
Én: Milyen másolatot? Szkennelést kért, azt elküldtem az emailre, amit mondott.
Vevő: Az én példányomat nem kapom meg?
Én: Ott van a kezében, előbb adtam vissza.
Vevő: Nem ezt, ezek az eredetiek. Nekem az kell, amit beszkennelt.
Én: ööööööö....azt elküldtem emailbe magának.
Vevő: Nekem nincs emailem.
Én: öööööööö...akkor hova küldette velem amit beszkenneltetett?
Vevő: Nem tudom. Csak mondtam valamit. Pendrive nem tudom mi, emailcímről meg tudom mi.
Én: ...........................Nos.......kezdjük előről. Amit eddig kért tőlem, és megcsináltam, azt sajnos ki kell fizetnie. Erre ennyit kérnék szépen.
Vevő: Kifizeti, blokkot kap.
Én: Szóval. Az eredeti példányokat vissza adtam, ott van a kezében. Ha jól értem, szeretne belőle még egy példányt.
Vevő: Igen. Szkennelve.
Én: Az már megvolt, elküldtük emailbe, kifizette, az azon az emailen van, amit megadott. Ezen felül szeretne még egy példányt?
Vevő: Igen.
Én: Rendben, az ennyibe fog kerülni. Van önnél ennyi pénz?
Vevő: Az előbb fizettem ki.
Én: Nem, az előbb mást fizetett ki, az a szkennelés volt. Ha most másolok vagy nyomtatok önnek még egy példányt, az ugyan ennyibe fog kerülni. Ki tudja fizetni?
Vevő: Kifizeti, bár látom rajta hogy nem érti, blokkot kap.
Én : meg az elküldött emailt vissza keresve, az elküldött emailknél, rajta a csatolt , beszkennelt dokumentumot, kinyomtatom a vevőnek. Oda adom neki. Látom rajta, hogy megint nem ért valamit.
Vevő: De ez mi?
Én: Kért egy példányt ebből, amit a kezében tart. Ez az.
Vevő: De el sem vette a kezemből. Hogy tudta elkészíteni a másik példányt?
Én: Szerintem most ne menjünk ebbe bele........Ez az eredeti, ez pedig a kért , másik példány. Az előbb kifizette. Készen vagyunk.
Vevő: Köszönöm. Viszlát.
Én: Én is köszönöm. Viszlát.
103 notes
·
View notes
Text
otthon, hontalanul
A miniszterhelyettes úr azon tanakodik, hogy vajon miért van annyi külföldi Bécsben.
Nem érti, hogy miért vállalják olyan sokan még azt a kockázatot is, hogy esetleg másodrangú polgárként kell leélniük az életüket.
Lehet, hogy azért, mert indokolatlan ez a félelem, mert Bécsben befogadják őket?
Szívesen megírnám ezt a tippet neki is, csak ahogy a köztársasági elnök vagy a parlamenti képviselőm, úgy ő is letiltott már pusztán amiatt, hogy nem azonos a véleményünk, így én magyarként másodrangú polgár vagyok itthon, a hazámban.
Őt az zavarja, hogy a külföldiek mennyire otthon érzik magukat Bécsben.
Engem meg az zavar, hogy magyarként nem érezhetem magamat otthon a hazámban.
20 notes
·
View notes
Text
Van ez a Windows frissítés, ami nem megy fel nagyon sok gépre, mert a helyreállítási partíció túl kicsi hozzá, egyszerűen kinőtte a rendszer.
A Microsoft meg mintha baszna rá, és magára hagyja azokat, akik nem értenek hozzá.
Én meg tudom csinálni, hogy megnövelem a helyreállítási partíciót, de azért kötve hiszem, hogy egy átlagos géphasználó ezt érti. Főleg a Windows fos Diskpartjával szarakodva, amit ajánl a Windows a hiba javítására, ezt hogyan csinálná meg. Plusz úgy, hogy még a Microsoft oldalán is csak valami hülyeség van kint a Diskpart használatáról. Ja, és hibajavítási segítségként ajánl még egy PowerShell scriptet(!), ami persze többtucat hibával kiakad, ha lefuttatod (már aki tud PowerShell scripteket futtatni), és a kiakadás után még nagyobb káoszt csinál a lemezpartíciók között.
Kicsit olyan érzésem van, mintha a a Microsoft gesztust gyakorolna a számtech boltok felé, hogy nesztek, csináltam nektek egy kis melót, aki meg tudja fizetni, annak rendbe tehetitek a gépét, aki nem tudja megfizetni, azt röhögjük ki együtt.
24 notes
·
View notes
Text
egyelőre keresem a szavakat, de semmi se írja le, hogy milyen volt ez a négy nap ebben a mesebeli környezetben. tényleg a mindenség van ott, engem a sírás kerulget hogy erre most egy évet varni kell, tehát mondhatnánk hogy klasszikus poszt-fesztival depresszió, de nem, ez nem az; aki járt már ezen a helyen, az talán érti, mit talált meg itt magából, amit olyan kurva rég elvesztett 🍄🪷🤍🪵🌳🌝🌚
66 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
everythingisunfair
Everybody Lies
gunsatthaphan
but you're still here.
femmestropsexy
Mes Preferences Femmes Sexy
kumistaro
kumi