Sors játékszere

Ott vagy, tudod, mi a célod, de bármit teszel, nem jutsz előrébb. Bármennyire igyekszel, nem tudsz egyről a kettőre haladni. Megpróbálsz egy módszert, semmi. Más megoldás, és az se jó. Nem tudod megoldani a dolgokat, mert a sors játékszere vagy. És a sors kezeiben vagy, aki úgy játszik veled, mintha csak egy darab élettelen figura lennél. Aztán kénytelen vagy elfogadni, hogy nem te leszel az első. És nem is a második. De a harmadik se. Lemaradsz a dobogóról. És bejutsz a 4. helyre. Nem maradt más, mint a dobogó alját nyaldosd. Pont olyan az élet, mint egy játék. Néha csak annyi jut neked a sorstól, hogy beevickélhetsz a 4. helyre. Persze, ez rám nem igaz. Én, Nyarlathotep, a Kúszó Káosz, beviszlek a susnyásba, és csak utánam tudsz végig menni a kitaposott ösvényen. És enyém lesz az első hely. Mert én vagyok a sors!