Bizalom- Garai Gábor

S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,

mint álmából a rózsát, kitakartam,

s ha éppen az árul el, kit életemmel

fedeztem én,

s ha tulajdon fiam

tagad meg,

és ha nem harminc ezüstért,

de egy rongy garasért adnak el engem

barátaim,

s ha megcsal a reménység,

s ha kudarcaim térdre kényszerítenek

és elátkozom már, hogy megszülettem,

s ha csak a bosszút hizlalja a hála

híveimben,

s ha rágalom kerít be,-

akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes

hinni az emberben, akkor se mondom,

hogy megélek magam is, néptelen

magányban, mert irgalmatlan az élet. -

harminc év van már benned; óh,

harminc év, mennyi gyötrelem!

harminc év, mennyi bujdosás!

harminc év, mennyi, mennyi szenny!

bujj el magadba, nyomorult:

egy még szent s tiszta, az agyad,

melyben a test számára csak

undor és megvetés maradt.

füled és orrod szimatol,

megcsal, megoszt, elad a szád,

a kéz kinyúl, szemed bolond,

sajgó velőd csurranni vágy?

ébredj! a piszok csalogat!

vigyázz! maradj a magadé!

férfi, légy tiszta legalább

a homlokodtól fölfelé

— te meg a világ, a homlokodtól fölfelé, szabó lőrinc

Némaság.

A némaság csendes. A némaság szótlan. A némaság gyötrő. A némaság fájdalmas.

Sokszor nem választás kérdése. Mások erőszakolják ránk a szótlanságot.

Nem beszélhetsz! Nem érezhetsz! Nem szerethetsz!

Én is néma lettem. Nekem is befogták a számat. Nekem is kiölték az érzéseimet. Nekem is kimosták a szívemet.

Olyan lettem, mint amilyennek akartak: érzéketlen és szívtelen.

De legfőképpen:

néma.

Lemerültem.

Kimerültem.

Elmerültem.

Anya, Apa láttátok valaha is a fájdalmat a szemembe ??!!

Szia Csajos!!!

Nehogy már TE fuss és fiú után, nehogy te udvarolt már neki, nehogy te keresd őt! NŐ VAGY!!

Neked választanod kell majd, kicsikét játszadozni vele, meg forgatni, úgy, hogy összezavard, hogy ne legyen könnyű dolga.

Ez a lényege az egésznek, ez a legélvezetesebb része.

A küzdés. Hidd el ha kellesz neki, ha érdekelt majd keresni fog. De TE ne keresd.

Nem vagy te holmi kutya, hogy loholj utánna!! De holmi csitri sem vagy, hogy könnyen add magad.

Viszont, ha fel keres ne omolj rögtön a karjaiba, mint valami könnyű vérű nőcske.

A-a, nem szabad. Néha ejts el egy-kátyú utalást, bókot, kedves szót te is, menj bele a játékba, idegesítsd incselkedj, húzd az agyát.

Tégy úgy mintha nem érdekelne, de mégis mutasd ki egy kis érdeködést. Nem könnyű de rohadt izgalmas.

Ő is ugyanezeket fogja csinálni veled. A saját fegyverét kell felhasználni ellene. Csak okosan !! S ne feledd, NŐ VAGY! Büszke, szép, csinos, okos, erős, magabiztos, aki tudja mit akar.

Nem futsz fiú után, csak visszajelzéseket adsz, ha közeledik feléd.

Nem adod könnyen magad, nem vagy könnyű nőcske. Nem könyörögsz neki, nem alázkodsz meg előtte, szó nem lehet róla.

Ha ő nem képes, akkor te sem! Legyen tartásod, érted küzdeni kell, mert értékes nő vagy. S ha megszerez és nem tud megtartani, mert azt hiszi, hogy téged már végleg megszerzett, akkor ennyi volt. Dehogy szerzett meg végleg ! Akkor szerzett meg végleg, ha téged helyezett előtérbe, ha tovább is küzd érted.

Ha a legfontosabb neki a TE boldogságos és ha megcsal…

Hagyd ott a picsába. Meg bocsájtasz neki, de nem érdemes még egy esélyt adni neki. Felesleges. Tapasztalatból beszélek…

Csak ennyit szerettem volna mondani. Ne felejtsd el ezeket a szavakat. NŐ vagy, nem kutya, nem ribanc. NŐ !

Akár kívül akár belül, de szép.

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,

mint álmából a rózsát, kitakartam,

s ha éppen az árul el, kit életemmel

fedeztem én,

s ha tulajdon fiam

tagad meg,

és ha nem harminc ezüstért,

de egy rongy garasért adnak el engem

barátaim,

s ha megcsal a reménység,

s ha kudarcaim térdre kényszerítenek

és elátkozom már, hogy megszülettem,

s ha csak a bosszút hizlalja a hála

híveimben,

s ha rágalom kerít be,-

akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes

hinni az emberben, akkor se mondom,

hogy megélek magam is, néptelen

magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval eltűnődve mondom:

bizalmam sarkig kitárult kapu,

nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére

nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,

megtisztálkodva megint betérhet újból;

ki kétélű késsel jött ide ma,

köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.

Nem hirdetek bocsánatot rossznak,

kegyelmet a hazugnak,

nem tudok

mentséget a könnyes képmutatásra,

s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,

akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!

Mint mamut és az ősgyík, a múltba

porlad a gyűlölet és a gyanakvás;

dühünk lehűl,

csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között

csupán maga az ember halhatatlan.

Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen

irgalmas vára bizalomból épül;

s az önmagával vívott küzdelemben

csak jósága szolgálhat menedékül.

Hiányzol Apa!

Reggeli arcod,

már komorabban néz,

kezemben a tehetségem,

számodra mit sem ér.

Nem érdekel mi van velem,

csak tudod a napirendem,

félek előtted beszélni,

s mindent el kell titkolni.

De tudod én nem ezt szeretném,

beszélnék bár meg sem értenéd,

te is voltál fiatal,

életedben a kor megcsal.

Nem vagyok kisgyerek én is felnövök.

Nélküled, bár türelmem

s bizalmam örök,

benned mindig megizlelem,

keserű első szonettem elnyűtt sorait.

Melletted élek mégsem

látod ahogy felnövök.

A felnőttet akarod elnyomni bennem,

ami mindig is örök.

Mögötted össze török.

Előtted nem merek,

könnyeim hoznának neked,

hosszú éjeket.

Mondanám hogy késtél éveket,

de még itt vagy, vàrok rád.

Csak nyisd ki szemed, nézz már rám,

bár Apa, úgysem olvasnád...

Senkim nincs

Egyedül vagyok ebben a nagy világban .Ugy érzem csak magamra számíthatok.De én semmire nem vagyok képes egyedül annyira gyenge vagyok.Kis koromban mindig csufolkodtak velem ,aztán megaláztak a közösségi oldalakon.Amikor 7 évesen táborban voltam ,a tanárnő hideg zuhany alá tett ,ha sírtam.Barátnőim ,barátaim SOHA nem voltak ,s ha azt hittem vannak ,még sem voltak .Mindig Titokba találkoztak ,hogy nehogy én is menjek velük bárhová.A szüleimnek egy teher vagyok ,anyukám mindig azt mondja ,ha megyek valahova ,hogy “alig várom elmenj “.Ha reggelit kérek tőle azt mondja,hogy “hagyjál ezzel “ vagy ha haza jövök iskolából akkor csúnya szemekkel néznek rám,hogy így most nem hallják a filmet.Viszont van barátom ,akit nagyon szeretek ,2 és fel éve együtt vagyunk .De ő engem nem igazan szeret ,minden egyes nap megbánt többször is és mindig sirva alszom el ,mindig zsarol és fenyeget ,ha nem viselkedek úgy ahogy akarja akkor elhagy és tudja ,hogy azt nem bírnám ki ,mert senkim nincs .Igy mindig azt kell tennem amit mond ,de kezdem nem birni .Ha egyedül vagyok ,rá nem szamithatok.Ma szuksegem lett volna rá ,de elment sizni mert azt mondta ki akar kapcsolódni .VELEM NEM TUDSZ KIKAPCSOLÓDNI ?En csak veled tudok .De ő velem nem .Azt mondta h folyton csak vele akarok lenni egész nap.Ezek szerint neki ez teher.Mondta már rám ,hogy kövér vagyok ,ribanc meg sokszor volt ,hogy más lanyokkal irt de ARCHIVALTA.Az is lehet ,hogy megcsal .Ha elmondom neki ,hogy mennyire szomoru vagyok és nem birom ,nem erdekli .Ha sírok mellette az agyban ,nem erdekli ,még belém rúg egyet.Ha nekem valami faj ,őt nem èrdekli,úgy is megteszi .Ha rólam van szó ,hatterbe kerülök.Tavaly szilveszterkor aludt és at akartam ölelni ,de kicsavarta a karomat,végig sírtam az új évet .Azt is elmondta ,hogy neki maga az első és nem én .Nekem nincs testvérem ,sem barátaim ,a suliban is egyedül vagyok ,a szüleim unnak,a barátomnak meg nem vagyok fontos .Minden nap megzsarol hogy elhagy .Es engem már tényleg semmi nem érdekel ,csak szeretném magam már fontosnak érezni .Barkinek lehetnék az ,de senkinek nem vagyok .En nem kapok virágot vagy nem tesznek meg értem olyanokat ,hogy ha szarul vagyok ide jöjjön valaki és szorosan megoleljen,inkább sizni megy .En csak szeretnék egy kis törődést kapni és megértést .De senki nem vesz komolyan senkinek nem vagyok fontos .Minden nap 10x megjár a fejemben az öngyilkosság ,ilyenkor a baratom azt mondja h meg egy ilyet és szakít .Igy magamba kell folytanom mindent .E mellett a sulira is figyelnem kell ,mert ha nem lesz erettsegim szinten szakít .De én már csak tényleg azt szeretném ,hogy haljak meg ,mert túl gyenge vagyok az élethez és engem nagyon nehéz szeretni.De miért nehéz ,én senkinek nem artok ,meg egy katicabogarat is gondoztam ha télen bekerült nehogy meghaljon .Nekem is vannak érzelmeim,én is ember vagyok és szükségem van sok mindenre .Talan mégis ezt erdemlem .De az életemet isten miért nem adja masnak?Egy rákos kis babának vagy egy olyan embernek akinek sok dolga van a földön ?En barmikor oda adnám ,mert belülről mar minden ,és ki vagyok készülve és nem vagyok boldog,bele faradtam ,elegem lett .

vajon a hűség az, amikor veled van, de folyton másra gondol, vagy együtt vagytok, s véletlen egy bulin vagy valahol megcsal, noha szerelmes beléd???

Én arról szeretnék egy verset, hogy egy hónapja, mióta finnorszagba költöztem, megcsal a férjem, de én így is csak azt akarom, hogy utánam jöjjön

finnbe várom

szinte látom ahogy ágyékába szipogszannyira hiányzom neked kedvesemaz én vérem is forró ám, hiába lappe föld, vigasztalódj csak a nedveken

de én várlak ám, napra nap türelmetlenén vagyok, ki szörnyű terhed viselis ha itt leszel, olyan pofont kapsz, röppályádmég a joolopukki is megirigyeli

kérte: anonkérj verset te is a költőmatától!

Szívedbe vésem és füledbe rágom: Rossz volt embernek lenned a világon. E korban, melynek mérlege hamis, S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Karinthy Frigyes

Kiüresedtek a napok nélküled.

Az emberek csak jönnek, mennek, de téged nem látlak a rohanó tömegben. Pedig nagyon kereslek.

Ha az ember hiányt érez, próbálja valamivel pótolni. Én is próbáltam: más karokba omlottam.

Idegenek csókjába bujdostam a mardosó fájdalom elől, amit miattad érzek. És persze csak folytatódott tovább az ördögi kör, mert csak még üresebb lettem ezek után.

Elvesztem az űrben. Abban a kurva nagy galaxisban, ahol te voltál az egész csillagrendszer.

Megint egyedül maradtam.

Most ki fog csillogni nekem a hideg sötétségben?

Egyszavas:

Elfáradtam.

Nagyon erős kényszert érzek hogy meg vágjam magam újra.

Bizalom S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be, - akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink múlandók! Mint a mamut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.

Garai Gábor